Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-20 / 66. szám

Kazáron a hagyományőrző együttes — kétévfes szünet után — a múlt év tavaszán alakult újra. A csoport azóta egyre többet hallat magáról, s minden reménye megvan rá. hogy a nagyhírű elődök örö­kébe l; ojen. Legutóbb a Jó­zsef Attila Megyei Művelődé­si Központ Főnix bábegyütte­sével kazas műsorban léotek fel nagv sikerrel, a „Szóljatok játszók, regölök!” salgótarjá­ni területi döntőjén, amely­nek műsorát a rádió hangsza­lagra rögzítette. A csoportban sok a fiatal. de szép szám­mal vesznek részt közös mun­kában az idősebbek is, akik már az első, 1964-ben alakult hagyományőrző együttesben is szel epeitek. Nagyon sok lánynál: asszonynak akkor nőtt igazán szívéhez az ének" lés, a dal, a tánc. Nagy Istvánná a népi vi­gasság szeretetét még a szü­lőházból hozta: — Édesapám vidám, nötás ember volt mindig. Énekelt, fütyült nekem, ha kellett; még munka közben is dano.lá- szott. így valósággal beleszü- lettam én a nótázásba. Pedig nem volt könnyű az akkori bányász élete. Vég nél­küli robot és kurta bér. Gaz­dasági válságok — leépítések napirenden — állandó létbi­zonytalanság. Határtalan, hit és erő kellett ahhoz, hogy egyenes maradjon a derék és tiszta a lélek. Amikor tíz esztendővel ez­előtt a falu tanítónője, a He­gedűs tanító néni felkereste volt tanítványait, hogy ne hagyják porosodni a szép nép­viseleteket, ne engedjék ki­veszni a régi hagyományokat, alakítsanak népi együttest, kicsit furcsállva tekintettek iái ■ ” ..íóJ r á. Az első pillanatra nem látták célját, értelmét. — Bizony eleinte húzódoz­tunk egy kicsit — kacag fel Nagy Istvánná, maga is cso­dálkozva régi önmagukon. — De aztán úgy megszerettük a játékot, hogy mindig azon igyekeztünk, hová mehetnénk, hol szerepelhetnénk már me­gint. — Kikből állt az együttes akkor? — Férjekből, meg felesé­gekből. Tizenkét pár volt, táncoltunk, énekeltünk. A ta­nító néni, aki nagyon szerette a népszokásokat, a kazári la­kodalmasból összeállított egy műsort, két óra hosszáig tar­tott. — Sikerük volt? — De még mennyire. Nem­Béke, barátság és a művészet jegyében.. Beatkoncert Balassagyarmaton Űjszerű és a szó betűsze­rinti értelmében is izgalmas program színhelye lesz már­cius húszadikán, este hat órá­itól a balassagyarmati Mik­száth Kálmán Művelődési Központ színházterme. öt közismert, népszerű (és rivá­lis) beatzenekar közös hang­versenyét hirdetik városszer­te az öles plakátok. Szécsénytől—Rétságig érde­keltek a zenekarok, de még Orosházáról is van érdeklődés — mondják a művelődési központban, ahonnan ez a kezdeményezés is elindult. Célja — a szórakoztatáson túl — fehér asztal mellett, barát­ságosan beszélgetni a zeneka­rok tagjaival, szakmai dolgok­ról éppenúgy mint másról. Erre a koncert után kerül majd sor egy zártkörű vacso­rán.. — Persze előtte talál­koznak egymással és a kö­zönséggel ... ALFA, CENTRUM, DINA­MIK, MINERVA és a PE­NÉSZ zenekarok hívei készül­nek már javában — a tapsra természetesen. A zenekarok pedig edzenek, gyakorolnak énekelnek, mert ahány együt­tes, annyi stílust képvisel­nek ... Lesz hagyományos, vokális és progresszív zene .. Jól kidolgozott számokat, ra­gyogó harmóniákat ígérnek, ... a temperamentumos össze­szokott együttesek csakúgy, mint a kezdők, az újak... összhangzattanilag, esztéti­kailag mindegyiktől sokat várunk és szívesen emeljük majd a koncert végén a va­csorán poharainkat valameny- nyiükre külön-külön és együtt is, hiszen egy a cél: tartal­masabbá tenni a szórakozta­tást. — elekes — Mai tévéajánlatunk csak itthon meg a környéken, naneim Pesten — mert szere­peltünk ám a Madách Szín- .ídzoan is — és küllőidén, i-.asztex'cebányán, ahol a Kő­szívű ember iiai című film díszbemutatóján léptünk fel. Ott volt a két főszereplő, Bé- ies Ilona, meg bárány Fri­gyes is. bgy megtapsoltak oennünKet, hogy no.... — A mostani csoportban csak lányokat, asszonyokat találunk, pedig a régiben... ? — A íériiak a régi csoport­ból nemsokára kiváltak. Las­san egymás után elmaradoz­tak. Változott a helyzet, nem értek rá. De jöttek helyet­tük a lányok... Szóval ugyan­úgy lett, ahogy most van. — És a-csoportból kimaradt férfiak nem gátolták asszo­nyaikat a szereplésben? — Soha. Nem oánták, nem féltékenykedtek. Persze ha szerepeltünk valahol, kedvük­re jöhettek velünk, ha nem táncoltak akkor is. — Mi a mostani együttes­ről a véleménye? — Örülök neki, hogy van. örülnek a fiatalok is: nagyon lelkiismeretesen készülnek a szereplésekre. Amikor Szé­kely István, a József Attila Megyei Művelődési Központ főelőadója újjászervezte a csoportot, egy pillanatig nem gondolkodtam, belépjek-e vagy sem. Én most is úgy ve­szem, mintha az az előző csoport meg sem szűnt volna. Nem léptem, én ki abból so­ha, a ruhám meg mindig megvolt itthon, éltévé nálam. — Búcsúzóul csak egyet kérdezek még: énekelni, vagy táncolni szeret jobban? — Egyformán szeretem mind a kettőt. Amikor zenét hallok olyan jóleső érzés tolt el; különös érzés, mintha fellépés előtt állnánk. Szeret­nék mindjárt táncolni. De bizony már könnyen elfára­dok. Nem tudom, miért? Hogy a korral jár-e, vagy — elmo­solyodik, s kimondja — meg­híztam? Nem tudom. Sulyok László . 21.2U: Az első. A dokumen­tumfilm. a Tanácsköztársaság 55. évfordulójára készült. A film egyfajta történelmi folya­matot akar bemutatni. Alap- gondolata: a proletárdiktatúra bukása nem jelentette az esz­me bukását, hanem ez tovább élt az emberek tudatában, a kommunisták tetteiben, min­den szabadságszerető, haladó gondolkodású ember emléke­zetében. A dokumentum-ösz- szeállítás sok archív filmkoc­kát mutat be. s a többi között megszólaltatja a magyar tör­ténelem dicsőséges napjainak három, már elhunyt szereplő­jét. Hevesy Gyula akadémi­kus. a szociális termelés ak­kori népbiztosa. Gyetvai Já­nos, aki 1918-ban a Károlyi kormány idején részt vett az első magyar termelőszövetke­zet megalakításában, valamint Jakab Rudolf, a hatvani el­lenforradalmi kísérletet leve­rő Vörös őrség parancsnoka emlékezik vissza a Tanácsköz­társaság eseményeire. A film bemutatja azt a korosztályt is, amelynek tagjai 1919-ben gyermekként voltak tanúi a a nagy történelmi esemény­nek, s ma itt élnek közöttünk. EGRI FOTÓMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA SALGÓTARJÁNBAN „Első fényképezőgépemet, egy Agfa-box »csodát« tíz éves koromban kaptam” — mondja Molnár István, az eg­ri Heves megyei Fotóklub tagja, akinek műveiből a na­pokban nyílt kiállítás a sal­gótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ földszinti folyosóján, a Nógrád megyei Fotóklub rendezésében. Tiszta, keresetlen egyszerűségű ké­pek, határozott humánus, tár­sadalmi mondanivalóval. Az emberi kapcsolatok látszólag kósza, vagy éppen harmoni­kus sokrétűsége, az ember és környezetének ellentmondá­soktól sem mentes viszonya, összefüggése az, ami igazán érdekli és foglalkoztatja művészt. A fotó a pillanat művészete, a vissza nem térő, a megismételhetetlen pillana­té. Erről az érvényes igazság­ról győznek me? bennünket ismételten Molnár István munkásemberi, ráncos arcú öregasszonyai, fiatal női- és gyermekportréi. NÓGRÁD - 1974. március 20., szerda FI\-reii[|pzvényeli Kélsáoon Mozgalmassá szervezte a forradalmi ifjúsági napok ren­dezvénysorozatát a rétsági gimnázium. Március 20-án. a művelődési központban a Ta­nuljunk versül című műsor­ban ' a budapesti Irodalmi Színpad vendégszerepei, s a műsorban közreműködők egyi­ke Baranyi Ferenc költő lesz. Március 21-én. a gimnázi­umban ünnepi műsort rendez­nek a Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 55. évfordulója tiszteletére. Ezután sportmű­sor következik, majd köszön­tik a 18 éveseket. Merryei filmbemutatók Ezredesek í>m úgy... Jelenet a Merénylők című filmből Erőszak, diktatúra, a nem elég keménykezűek, vagy a túl veszélyes ellenfelek elté- tele az útból; hadsereg és tit­kosszolgálat, ezek a tulajdon­képpeni főszereplők abban a két új filmben, melyeket a napokban ismerhet meg a me­gye közönsége. Színes szinkronizált olasz— francia—NSZK film Yves Boisiset „Merénylők” című al­kotása. Az alkotó nem tagad­ja, hogy a filmmel hiteles ada­tokra és személyekre támasz­kodva ,a néhány éve nagy port felvert Ben Barka ügyet tárja fel. Ezen túlmenően a fiton célját abban határozta meg. hogy bemutassa a ke­gyetlenséget, mint politikai el­járást. „Nemcsak Ben Barka ügy van — mondta egy nyilat­kozatban —, számtalan egyéb hasonló történetről készíthet­tünk volna filmet... a közön­ségnek joga van megtudni az igazsá got.” A film már a forgatás ide­jén szenzációt; keltett, ugyanis a francia rendőri szervek igyekeztek megakadályozni a külső felvételeket. Az alkotás túlmutat a Ben Barka ügyön, ezt az általános érvény őségét dramaturgiája is alátámasztja. A forgatókönyv-írók között olyan, világhírű író szereptel, mint Jorge Semprun, akinek „Nagy utazás” című regényé­ből nagy sikerű, hazánkban is bemutatott film készült. A szereplők közt ott találjuk Gian Maria Voloatét. aki az áldozat, Michel Picollit, aki az p'lenlábas miniszterelnök — ezredes, valamint Jean Luis TVimtienant-t. aki főszereplő­ként az áruló alakját eleveníti meg. « Mario Monicelli filmje ..Az ezredeseket akarjuk”, koránt­sem ennvire dók um en tum je ’ - legű. Műfaja valahol a szatí­ra. és a bohózat, a paródia és a groteszk között mozog. Már a jelmondata is visszás: „nagv múlt van a mi jövőnkben”. A történet Olaszországban ját­szódik, szinte megdöbbentő va­lószínűséggel. A kitűnően meg­írt forgatókönyv és számos mulatságos jelenet nevetséges­sé teszi a hatalomra förő ezre­deseket. s egyben figyelmeztet a jelen'evő veszélyre. A főim­ben a főszerepet a kiváló Ugo Tognazzi játssza, akit legutóbb a televízióban bemutatott ,.Pa- limadarak” című film,ben lát­hattunk. Remek alakítása nagyban hozzájárult a film si­keréhez. Ötvenéves a Bányász-férfikórus Felelősséggel készülnek a májusi minősítésre Veget ért a próba. A terem­ben együtt maradtunk Virág Lászlóval, a Salgótarjáni Álla­mi Zeneiskola igazgatójával. Egyúttal azonban új szerep­körben.: a zene és ének meg­szállottja, szerelmese. Az év elejétől a salgótarjáni' Bányász Művelődési Otthon, férfikórus karnagyi tisztségét is betölti. A régi, nagy múltú munkás­dalkör belátható jövőjéről be­szélgettünk. — Milyen érzésekkel vette át a Bányász-kórus dirigálását, kaphatnánk-e ízelítőt eliső be­nyomásairól ? — Ezt a patinás múltú, csiu- pasizív munkásdalosokból álló férfikórust szorongó érzéssel, nagy felelősséggel vettem át kollégámtól, Maróti Gyulától — mondotta Virág László. — Persze, a dalkör nem volt is­meretién előttem, hiszen több mint két évtizede figyelemmel kísérem működését. Természe­tesen teljes részletességgel majd most ismerem meg a kó­rus kép>e66égeit Első benyo­másaim igen pozitívak. Még a legidősebb dalosoknál is azt látom, hogy határtalan lelke­sedéssel igyekeznek elsajátíta­ni az általam kért „tananya­got”. Ügy érzem, jól formálha­tó ez az öntevékeny csoport. Ez biztató a jövőre nézve — jegyezte meg a karnagy. — Hogyan ítéli meg a kórus fejlődését két hón appal a mi­nősítő verseny előtt? — Ilyen rövid idő — alig két hónap — elteltével nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni — mondotta. Jelen pillanatban nehéz lenne azt megállapítani: jobb-e, vagy rosszabb a kórus, mint koráb­ban volt. A karnagy szemé­lyével ugyanis változnak a módszerek, szokások, művek, így a hosszú, több évtizedes gyakorlatból, beidegződéstől ilyen rövid idő alatt nem is szakadhattak el teljesen a da­losok. Ennek ellenére, előrelé­Komoly gondok szám tanórán pest máris tapasztalok, amely jó reményekre jogosít fel. Sze­retnénk úgy szerepelni a má­jusi minősítés alkalmával, hogy legalább megtartsuk a korábban jogosan kiérdemelt szintet — aranykoszorú diplo­mával. Pensze a kórusban is embe­rek állnak az emelvényre. Le­het pillanatnyi formaingado- aás, annál is inkább, mert a mai követelmények igen ma­gasak. így azt kell monda­nom, nem szabad elkesered­nünk, pánikba esnünk akkor sem, ha a zsűri — spor tnyei - ven szólva — lepx>ntoz, és ez­által alacsonyabb kategóriába kerülünk. A minősítés nem vérre megy, hanem azért írják elő, hogy felmérjék, hol tarta­nak a kórusok. — A májusi minősítésig lesz-e szereplésük, vagy a próbák sűrítésével gyakorolják be a versenyszámokat? — Legalábbis szerelnénk több helyen szerepelni, gondo­lok itt elsősorban a soron kői vetkező politikai ünnepségek­re. Remélem, kapunk alkal­mat. Március 31-én. pedig a megyei kórustalálkozón, lé­pünk majd fel Kisterenyén. Amennyiben nem biztosítanák szereplési lehetőséget, úgy a próbákat; sűrítjük. Természe­tesen mindkét út járható, de az előbbihez ragaszkodnánk Inkább. — Hallhatnánk-e arról vala­mit, hogy milyen, számokkal készülnek a minősítésre? — Nagyon szívesen, hiszen nem titok ez. Mondanom sem kell, hiába, hogy hazai „pá­lyán” kerül sor erre a kiemel­kedő eseményre, a korábbi minősítés kötelezi a kórust. Tehát műsorunkra ugyancsak igényes számokat kellett válo­gatni. Ezek egy része már adott volt. így többek között bemutatjuk majd Zsolnay Ágoston: „Góg és Magog”, Pászti Miklós: „Éhság-dai”, Boradin: „Tréfás szerenád” cí­mű művét. Műsorunkon sze­repel még: „Fel szocialisták” munkásinduló is — mondotta végezetül Virág László. Az ötvenéves férfikórus nagy esemény előtt áll. Ennek meg­felelően nagy felelősséggel ké­szülnek az újabb erőpróbára, a minősítésre. Megtudtuk még. hogy a patronáló vállalat, a Nógrádi Szénbányák igazgató­sága ebből az alkalomból új ruhát készíttet a kórus tagjai­nak, ezzel is szeretnének hoz­zájárulni ahhoz, hogy a kórus külsőleg is méltóan reprezen­tálja a város mumkásirnűvésze- tét. D. L.

Next

/
Thumbnails
Contents