Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-17 / 64. szám

A velence" biennále előtt

A népművészet vonzásában

Az idei velencei hiennálén a magyar képzőművészétét Miuyn . rcr.c, Kossutu- és Munkácsy-díjas, Érdemes művész, Herényi Jenő, Munkácsy- és Kossuth-díjas, Érdemes művész és Czinke Ferenc Munkácsy-díjas grafikusművész alkotásai képviselik. A június elejétől október végéig látható biunnálén Czinke Ferenc huszonöt grafikával és egy úgynevezett kisplasztikái csoporttal szerepel. A művésszel ebből az alkalomból beszélgettünk Salgótarjánban. A beszélgetést magin etofonszallag őrzi, rövidítve közöljük.

éltem., s rácsodálkoztam Ugyan, az ipari' témáikra, sze— Azt hiszem. a választás azért esett rám., mimt fiatalabb grafikusra, mert műveimben a magyar népéletiből vett formakincset dolgozom fel, s úgy érzem, most az voUt a törekvés, hogy sajátosan magyar íz "x festészeti, szobrászati és grafikai anyag legyen a biennalen.

— Művészetéinek legfőbb forrása jelenleg a népi formakincs, nem kis mértékben a népi díszítőművészet. Miért?

— Régi vesszőparipám, hogy gyökerek nélkül nem lehet művészet. A népdal, a népművészeit, a népi formakincs mindig az emberiség gyermekkorát is jeleníti. És azt érzem, hogy ez a tegőszimtébb meg- nyilátkozása a népnek. S ha a fafaragásokban, a szőttesekben, a népdladókbiain, a népi építkezésiben, a népi kincsekben mindenütt jelen, van az ősi nagy magyar kultúra, akkor ennél tisztább forrás nem lehet... Bartók maga is ebből merített. Bartók azt tettet hogy magas. művészetté emelte a népdalból merített kincset. Én, a képzőművészetben. nem is annyira a motí- vumkincset merítem a népművészetből — ezeket legtöbbször magam találom ki —, hanem a folklórból éppen k szerkesztést veszem át, ahogyan egy téma kibontakozik a maga egyszerűségében.

— Milyen alkotói szakaszokat állapítana meg eddig saját munkásságában?

— Azt hiszem, ez elsősorban művészettörténész dolga lehetne, mert hiszen az ember a saját erdejében tévedhet eí a legjobban. Talán azt mondhatnám, hogy volt a kezdőt, a stúdiumok ideje. Utána Nógrád megyéibe, Salgótarján környékére kerültem, akkor rácsodálkoztam erre az ipari világra, amit én valóban egy új birodalomnak tartok. Der- kovite-ösztöndíjas koromban éppen a sialákhegyeket, a bányák mélyét, az üzemek világát figyelve dolgoztam, s ezeket a munkáimat ma is szeretem.

— Honnan és mikor került Czinke Ferenc Nógrádba?

— A Bodrogköziben születtem, Nógrádiban már több mint huszonhárom éve élek. A Bodrogközön, paraszti világban

rattern is ezeket, de mégis a pallóé népművészet volt az, amely elősegítette, hogy a gyermekkori világban megélt népművészét bennem új sar- jadásmak induljon, S 13—14 éve inkább a népművészet felé fordultam, A Röpülj páva, az Arany páva televíziós sorozatok is azt bizonyítják, hogy a népművészeti kincseket meg kell .tartani, mert a nép karakteréhez hozzátartoznak. Ezért fordultam én is a nép- művészeti kincs felé, amiből szeretnék egy grafikai bartóki szintézist teremteni.

— A zenében tehát Bartók Béla a példa. A mai magyar képzőművészetben találkozunk-e hasonló törekvésekkel?

— Többen vannak, akik ezt osámáUjáfc, például Sohémer Mihály festőművész, vagy grafikusok, vagy éppen az iparművészek. Ügy érzem, egy idő óta ez nemhogy divat, hanem valami kötelesség is sokak számára. Ez azt mutatja, hogy kialakulóban van egy népi iskolából indiuHt magas művészet, s ennek csak örülni lehet. .. Azt hiszem, hogy amikor egy nép kiheveri a nagy politikai fordulatokat, s -konszolidált időszak következik, áklkor az embernek ideje van odafigyelni önmagára. A művészetben az odafigyelésnek egy ilyen pillanatát éljük át mosit Ez azt is jelente, hogy értékeinket újra felfedezzük, hogy erősödik a nemzeti önérzet. ..

— Mit tartalmaz a velencei bieimálén kiállítandó anyag?

— Az anyag népművészeti indíttatású. Tartalmaz Bartók- sorozatot, olyan műveket is, amelyek a bartóki zene hallgatása közben ötvöződtek képpé bennem. Legújabb műveim közül az Idő című sorozatot, ahol színes fametszetben mondom el az élet nagy igazságát, hogy az idő egy ember életében is valahol az indulást és a véget jelenti. A grafikai biennálén szerepeltem az Egy mészégető álma című sorozattal, ez is ott lesz a velencei biemnálén, vagy a Dézsa-sorozat, amely a Dózsa- évfordiulóra készült, továbbá a Csák végnapjai sorozat. De azt is be akarom mutatni, hogy azok az intuíciók, amelyek rabul ejtenek engem egy mű megalkotása kapcsán, tulajdonképpen honnan indulnak. Ezért állítottam össze egy kisplasztika! csoportot népi tárgyiakból. Ez két figurát ábrázod egy bölcsővel, benne egy kis kék madárral, ami egy palóc balladát mond el eredeti népi tárgyak csoportosításában.

— Salgótarjánban most újabb műtermes lakások megépítését tervezik. Átköltözne-e egy a jelenleginél megfelelőbb műtermes lakásba?

— Tulajdonképpen, egyszobás lakás, amiben most lakoma, a műterem is elég kicsi, nagyobb murális feladatot nem is tudok iitt elvégezni. Mindenképpen jobb lenne, ha egy földszintes műtermes lakásban, lenne az ember, mert ahol most élek, ott munkásemberek dolgoznak; s este tíz óra után már nem csattogtathatom a rézkarogéipet, mert zavarom a dolgozók álmát. Másrészt az első álmom az, hogy szeretnék egy kis puli kutyát, s galambdúcot az udvarira.

— Éjjel dolgozik szívesen. Jut-e ideje például az olvasásra?

— Rengeteget olvasok. Déry Tibort nagyon szeretem. A költők köziül Papp Lajost, Juhász Ferencet, Nagy Lászlót. Nemrég kaptam meg éppen Diemény Ottó új kötetét, ő is lebilincsel, a munkapadtól indult ei. Bertha Bulcsú Balatoni évtizedek című kötetét, s az írók műhelyében készített riportjait szintén most olvastam.

— Talán személyes barátai is találhatók az említettek között?

— Papp Uajossál régi barátságban vagyunk. De Nagy Lászlót és Juhász Ferencet is jó barátomnak tartom. Említhetném Czime Mihály irodalomtörténészt. S a grafikusok közül is több jő barátot, Kass Jánost, Raszter Károlyt, Fetedy Gyulát, Csohóny Kálmánt Vagy a szobrászok közűd Somogyi Jósikát, akivel Igen régi és tiszta barátság fűz össze.

— Ügy tudom, horgászik is.

— Elsős elemista koromban átúsztam a Tiszát hiúsvét napján, amikor még elég hideg volt A horgászás is talán azért köt engem, mert a vízhez kapcsolódik, amely állandóan folyik, s önmagát tisztítja. Ezt jelképesn is mondom. Előfordul, hogy éppen a víz mellett születnék azok a gondolatok, amelyek később képpé ötvöződnek bennem. A horgászás számomra olyan tiszta szenvedély, ami a vizekhez kapcsol.

Tóth Elemér

A MAGYAR

„Beszélő daBamok, muzsikáló versek”. — Ezt a címet viselte Jancsó Adrienne és a fiatal gordonkaművész, Perto- rini Rezső előadóestje, amelyet a héten a salgótarjáni Karancs Szálló mozaiktermében tartottak. A cím a zene és a vers, az ének és a beszéd összefüggéseire, szoros kapcsolatára utal az előadás ennek bizonyítéka. A választott zenei és irodalmi művek — első verses nyelvemlékünktől, az ómagyar Mária-sira- lomtól kezdve Balassi, Faludi, Csokonai, Vörösmarty, Petőfi ersein át XX. századi jelenkori költészetünkig — a művészek értő interpretálásában, mindenkit meggyőzhettek nyelvünk tiszta szépségéről, hajlékony rugalmasságáról, páratlan és kivételes zenei gazdagságáról. Jancsó Adrienne előadásában — bár sokak számára tehet vitatható, talán elutasítandó is e felfogás — valóban muzsikáltak a versek. A hangok csilingelő könnyedséggel lebegték be a tért, élesen fülünkbe hasítottak néha, vagy súlyosan terültek szét, mint József Attila Medvetánc című versének komoran ismétlődő „ farummá”-iAz előadóművésznőviel a szünetben találkoztunk.

— Hogyan lett előadóművész? — kérdeztük elsőre.

— Nem is tudom... Előadó- művészként kezdtem a pályát, csak „kényszerűségből” lettem színész. Tudja, a színész a színpadon sok mindentől függ, például a díszlettől, a világítástól, bizonyos szempon- ból tehát kiszolgáltatott. Ezért valahogy én mindig egyedül éreztem igazán jól .magamat a pódiumon. Már kisgyerekként sokat szavaltam. Hároméves lehettem, amikor először felállítottak a zongora tetejére, és verseket mondtam. Később az iskolában én mondtam el azokat a verseket, amelyek nem tetszettek a társaimnak, hogy megszeressék. •. A színész általában egy-egy jellemet, karaktert kedvel meg, én egy-egy hangulatba, szép hangzásba szeretek belebújni.

— Milyen műfajú, hangulatú verseket mond szívesebben?

— Nem tudok különbséget tenni: mindegyik verset szívesen mondom, hiszen azért választottam, azért tanultam meg. Ugyanígy vagyok a költőkkel is: minden jó verset írt költőt egyformán szeretek.

— Csaknem két évtizede kizárólag az előadóművészetnek és az előadóművészetből él. Vajon hány verset tanulhatott meg ez ideig?

— Idáig 24 önálló estem, vagyis összeállításom volt, és

Vonatablakból kellemes látvány az öt kilométer hosszan elnyúló falu, Szurdobpüpöki. Az ügyes-baj os dolgát intézőnek, a látogatóba érkezőnek b;zony sokat kell gyalogolni. A tanácsiháza a község közepén van.

— Ha a közművelődési gondokról érdeklődik, éppen jókor jött, a mai vb-ülésünknek ez a témája — ezzel fogadott Bukta Jánosné tanácstitkár.

Néhány adat a beszámolóból; a kliubkönyvtár tavaly 46 ezsr forint támogatást kapott, 22 ezer volt a tervezett bevétel. Ez nagyrészt a bálok belépődíjaiból jött össze, hiszen ezenkívül nem sok rendezvényre van lehetőség, a Déryné Színház fogadósára alkalmas nagytermük nincs. 1974- ben 55 ezerre emelték a költ- s égvetési támogatós összegét, es 15 ezret juttattak a pénzmaradványból is.

— A múlt hónapban volt egy nagy sikerű rendezvényük: a „Dalolj velünk!” Érdekes ö iszieóllítás: Béres Ferenc népdal énekes, Béres János furu- l"ás. Szőilősy Beatrix cimbalmos mellett a palotési és a szurdokpüspöki pávakor adott

■ elő szebbnél szebb népzenei darabokat. Béres Ferenc előző fellépése deficites volt — nőit viszont állóhely se maradt üresen. A „pávósok” saer- "sziő munkája a magyarázat ive. De ahhoz, hogy a megle- 5 tehetőségeket ki tudjuk iasználni, hogy ne csak egyFüggetfenífett népművelőt várnak

évente, függetlenített népművelőre van szüksége a falunak. Envoi is szó lesz a mai vb- ülésem. A helyi tsz felajánlott évi 10 ezer forintot, ezzel járul hozzá a népművelő fizetéséhez. Meg fogjúk hirdetni ezit az állást! Igaz, ma sem a szakképzettség hiányzik: a kluibkönyvtár megbízott vezetője, Kiss László népművelés^ könyvtár szakon, végzett, a pávakor művészeti vezetője pedig Bózjvár József ének szakos, pásztói közművelődési felügyelő. De mindketten, „másodállásban.”, munkaidejük után tudják csak végezni ezt a munkáit, és az se jó, ha több kézben van a közművelődés ügye. Énekhez is konyító vezető kellene.

X

Kiss Lászlót nem találtam otthon, napközben a kistere- nyei könyvtárban dolgozik. Felesége, a postahivatal vezetője szívesen tájékoztat a munkájáról — félig-meddig ő is illetékes, hiszen gyakran beugrik helyettesíteni, ha férje nincs itthon.

— Különösen a könyvtárosi munkához hiányaik a függetlenített vezető, ebben sok a lehetőség. Négyszázötven, olvakét kiugró rendezvény tegyen sónk van — ma már kevés az

a nyitvatartási idő, amit biztosítani tudunk. A klub pénteken 6—8-dg, illetve a hangulattól függően tart nyitva. Volt néhány sikeres rendezvényünk. Emlékezetes egy író- olvasó találkozó — tavasszal járt itt Kertész Ákos. A klubtagokkal előre megbeszéltük, figyelmükbe ajánlottuk a műveit. Egy-egy megnézett filmről, elolvasott könyvről is szoktunk beszélgetni. A klub tagjai általában diákok. A KISZ-szel jó a kapcsolat: a programot közösen alakította ki a titkáruk és a férjem. Várjuk már az igazi tavaszt, hogy újra kijárhassunk a hegyoldalba nyársalni! Az iskolásakkal egy közös irodalmi színpadot tervezünk. A pedagógusok a könyvtár munkáját segítik, többször elhoztak már egy-egy osztályt, hogy megismerkedjenek a könyvtárhasználattal. De más rendezvények elől elzár kóznak: azon a deficites Béres-esten egyedül Gáspár József iskolaigazgató vett részt, a Kertész Á'kos-esten pedig senki...

— Ha a férjét kérnék fel a függetlenített népművelői állásra, elvállalná?

— Azt hiszem, igen. ö „bennszülött” püspöki, itt élünk, könnyebb lenne itt dolgoznia, mint naponta eljárni.

Sok színt visz a község kulturális életébe a pávakör: minden jelentősebb rendezvényen, gyűlésen szerepelnek, a kórus tagjainak az életébe is szorosan kapcsolódnak a próbák, a fellépések Juhász Lászlómé az asszonyok szószólója, az egyik legjobb énekes. Január 13-án a rádió népzenei műsorában szerepeltek. Mit jelentett az együttes életében a rádiófelvétel?

— Bátrak voltak az asszonyok, nem ijedtek meg a mikrofontól. Magunk is meglepődtünk, mennyire szétfutott a híre ennek a műsornak: a tsz savamyítóüzemébe más falvakból jövők is gratuláltak, kérdezgették „Hát maga is benne volt?” Jönnének sokan közénk — jelenleg 17-en vagyunk, hármat még „felveszünk”, de több nem kell, kicsik a színpadok mindenütt, még lelépnek az asszonyok a széliről — mondja nevetve.

Elárulta, hogy „fabrikált” egy summásjáitékot, cselekményes keretbe belevéve a gyönyörű sommásdalokat. Még nem meri ajánlani a többieknek — bár ahogy megismertem, ebből lesz valami, nem fogja félretenni az ötletet.

X

Nem tudom, sikerül-e a pávakor művészeti vezetését is vállaló népművelőt kapni Szurdokpüspökibe. A klubkönyvtárnak azonban fontos lenne, hogy ne várjanak sokáig, inkább maradjon „két kézben” ez a munka.

4

NÓGRÁD - 1974. március 17., vasárnap

G. K. M.