Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-17 / 64. szám

„Nagy tüzet , szalonnát ..." „Mikor hagyod már abba?9* Kelten a közösért — Éppen hazaindultam, Nó­rákra. Gondoltam, bekapom az ebédemet, aztán járok tjvább- Én nem bánom, be- s élgessünk. Mezőőr vagyok terem, arra ez a zöld posz­tómba. meg a fegyver. Hat eve őrzöm a környéket. Aze­lőtt? Nehéz'munkám volt ne- kzm. 24 évig a föld alatt dol- g >ztam a bányában, a mátra- rovákiban. Szénfeités — bi­zony a rossz levegő, a füst. a por kikezdte az egészségemet iá. Aztán az állandó veszély. 1953-ban. kérem, hetünket be­járt a bánya. Egy kilencven centi széles munkahelyen dol­goztunk éppen. Elrobbant a szén. Mellettem, az egyik tár­sam meghalt. Engem a lég­nyomás másfelé dobott Á lyukakon bujkáltunk a kijá* i at felé. Mint a kígyó- Bi- i jny, 1939-től 1960-ig keres- 1 an a kenyeret a föld mélyi- fce. No, egy naoon, akarok kiszállni a bányába, rámszól- rak. — ..Pista bácsi, maga re menjen le. Ballagjon át az i-ódára I” Ott aztán közölték, hogy a mai naptól nyugdíjba vagyok. Jó érzés is volt meg rassz is. De azt mondtam ma­gamnak: .te Pista, ha nyug­díjas vagy. hát még az udvart se söprőd kil” Elég volt a munkából. — Látja? Most meg mégis dolgozom. Mezőőr lettem. El­mondom ennek a történetét is. Mindig szeretteim az erdőt a természetet Talán azért Is, mert a bánya után jól jött a tüdőnek a friss, egészséges le­vegő. No, egy erdész ismerő­söm szólt a tsz-elnöknek és javasolt engem- Beálltam. Télen, nyáron a környéket já­rom, Homoklerenye. Nádújfa­lu, Mátranovák. Ez az én bi­rodalmam. Vigyázom az erdőt a tolvajoktól, őrzöm a jószá­got a vetett takarmányokat — A nagy telek idején, ahol veszélyt sejtünk, megte­lepszünk, nagy tüzet rakunk, szalonnát sütünk, hagymával, jó sok kenyérrel. Máskor meg elbújok a sűrűben, ne vegye­nek észre. Azért minden ki­csiségre nem nyitom ki a szemem. Valaki ballag befelé egy hát gallyal — elengedem, bár nem szabályos. — De ha bárki arra vetemedik, hogy élő fát akar kivágni, azt már elkapom. — A vadászfegyveremet Itt a nyakamba akasztva hor­dom. Nem, emberre nem lö­vünk. Most riasztgatok vele. Elszaporodtak a varjak a ve­tésen, meg az egyéb kártevők- Hegedülök nekik egy kicsit, ne legyenek nyugodtan. Vonzás — körműsorok Minden város kicsit ott ér véget, ahol a vonzása véget ér. A vonzás, természetesen, iigen sok fogalmat foglal ma­gában, közülük most csak azt említenénk, hogy a kulturális In tás érvényesülésének milyen lehetőségei vannak? E lehe­tőség is nagyon sok. Hiszen például Salgótarján kulturális < seményei nemcsak .közvetlenül a városból vonzanak em.be- i eket, így hatásuk is túlterjed a városon. Továbbá: a megye­ri aékhely Ipari üzemeiben Lgen magas a bejáró dolgozók iránya, akiket munkahelyük ide kapcsol nap mint naip. Ho­gyan kötődhetnek kulturálisan is a városhoz? A bejáró dol­gozók helyzete például egyébként is több gondot vet fel kul­turálódási lehetőségeik, igényeik alakulása szempontjából. A városban működő kulturális intézmények közül többnek az egész megyére kiterjesztendő módszertani és egyéb te­endői is vannak. S még hosszan sorolhatnánk azokat a té­nyezőket, amelyek összefüggenek a vonzáskörzettel, a kul­turális hatások érvényesülésével. Nyilvánvaló, hogy e hatás erősítésének Is igen sok mód­ja van. Ezúttal a megyei József Attila Művelődési Központ­ban tájékozódtunk egy kezdeményezésről, amely a fenti — s a most nem említett — kérdésekkel is összefügg. A kezdeményezés nem új, s tulajdonképpen a szakszer­vezeti művelődési házak törekvéseiből nőtt ki. A salgótar­jáni szakszervezeti művelődési otthonok a korábbiakban próbálkoztak azzal, s néhány eredménye is volt e törekvés­nek, hogy az adott salgótarjáni üzemben dolgozó bejáró munkások részere lakóhelyükön is nyújtsanak kulturális szolgáltatást (ismeretterjesztő előadások, művészeti műsorok, kiállítások stb.). A törekvéseknek azonban több tényező is 1 latárt szabott, nem utolsósorban például az adott művelő­dési otthonok anyagi lehetősége. A Megyei Művelődési Köz­pont — természetesen, szintén adott kereteken belül — na­gyobb szervezeti formában nyújt lehetőséget e törekvések kibontakoztatására, a korszerűbb formáik bevezetésére, és így tovább. Az intézmény által három járásnak kiadott tájékoztatás szerint (pásztói, szécsényi, salgótarjáni járás), a központ idén a Salgótarján vonzáskörzetébe tartozó községekben is­meretszerzési, művelődési és szórakozási lehetőséget kíván nyújtani. Tizenkét községben 31 művészeti csoport és tíz szólista 53 alkalommal lép közönség elé. Tehát havonta egy tucat község kap kész programot, változó jellegű» per­sze. A rendezvényeket alkalmanként kiállításokkal egészítik ki. Itt jegyezzük meg, hogy a megyében élő képzőművészek alkotásaikból többet rendelkezésre bocsátottak, vándorolta­tás céljából. A képzőművészeti kiállítások vándoroltatása áprilisban kezdődik. A tizenkét község: Somoskőújfalu, Karamcslapujtő, Mát- ramindsaent, Mátraszele. Tar, Buják, Szlrák, Cered, Litke, Nagylóc, Mihálygerge, Rimóc. Az első fél évben e bázishe- Iveken a megye színvonalas produkcióra képes öntevékeny művészeti csoportjai adnak műsort. A második fél év prog­ramja pedig szervesen kapcsolódik majd a 30. évforduló megünnepléséhez, tartalmában és formájában váltakozva egészíti ki a megyei politikai rendezvényeket, megemléke­zéseket. Mi e szolgáltató tevékenység, e körműsorok szervezésé­nek célja? Többi között, beépül abba az ajánlási rendszerbe, amelynek gazdagításával a szocialista brigádok vállalásait igyekszik konkréttá tenni úgy, hogy az üzemi művelődési házak, s a községekben levő közművelődési intézmények munkáját koordinálja a Megyei Művelődési Központ. ígv a vállalások teljesítésére az adott községekben is lehetőség nyílik. Ide tartozik aztán az a törekvés is, hogy az önálló és megfelelő produkcióra képes kiscsoportoknak szereplési le­hetőséget biztosítanak, a községek kulturális programját kiegészítik, gazdagabbá változatosabbá teszik. S természete­sein, a műsorszolgáltatásnak továbbképzési, igénykeltő cél­ja is van. A kör-műsorok első programja nemrég már le is zajlott Somoskőújfalun, Rimócon és Szirákon. Az eddigi tájéko­zódás szerint, a tapasztalatok kedvezőek. . . . . v . T. E, — Az erdő éjjel — az na­gyon szép. Előjönnek a raga­dozók. Tavaly tíz rókát puf­fanhattam le. Az idén meg négyet. Bejönnek azok. be bi­zony a tyúkólig is. Aztán meg az éjszakában másfajta róka, másfajta tolvaj is, előfordul. Higyje el. én már úgy isme­rem a környék embereit, mint a tenyeremet. Ha egy gyanús alak becsukja maga után a ka­put és nekiindul a vidéknek, már tudom, hogy hol. mit kell figyelni. Vettem magamnak egy távcsövet is. Az segít csak sokat! — A munkaidőim kötetlen. Az a fontos, hogy egy nap háromszor is megforduljak ugyanazon a helyen. Meg az éberség is kell, hogyne. Ré­gebben egy kerékpárral jár­káltam, de - már olyan rossz állapotban van, hogy öt per­cenként leesik a lánca. Fél­retettem. Inkább a lábamat használom. — Hogy bevisznek Novákra kocsival? Köszönöm szépen, inkább gyalogszerrel teszem meg az utat. Innen Homokte- remyétől már csak két kilomé­ter. Semmi az a távolság, és útközben legalább látok is valamit. Hát, viszontlátásra! Elmondta: Tóbiás István Lejegyezte: — vkm — V SZÉCSÉNVI MEZŐGAZDASÁGI SZAKKÖZÉPISKOLA Életéből A pedagógusok továbbkép­zéséből adódó tanítási szünetet kihasználva az iskola tanulói, a diáktanács szervezésében társadalmi munkán vettek részt, a napokban, a városi úttörőtábor építésénél. A he­lyi sportkörrel való jó együtt­működést igazolja, hogy a diákok elvégezték a ligetben és a sportpályán a tavaszi nagy felújítást. Ugyancsak ezt húzza alá. hogy az iskola a súlyemelő-készletét kölcsön­adta a nemrég megalakult súlyemelő-szakosztálynak. Az irodalmi színpad már több alkalommal hallatott ma­gáról. Rendszeresen bekapcso­lódnak a község életébe. Leg­utóbb a Járási pártbizottságom a nőnap alkalmából szervezett aktlvagyfllést köszöntötték iro­dalmi összeállításukkal. Az iskola igazgatósága és a KISZ- szervezet a község felszabadu­lásának 30 évfordulója alkal­mából pályázatot írt ki: Is­merd meg Széesény és iskolád történetét. A tarka fejkendős asszony, fejével mutat a kisebb pa­lotának is beillő ház felé: — A Hegedűs Józsi? Ott lakik. Nemigen hiszem, hogy itthon találja. A derék, szálfatermetű. fér­fi kedélyesen üdvözöl: — Remélem, a szerencsé­met hozza? Délután megyek vizsgázni Balassagyarmatra KRESZ-ből. Emiatt vagyok idehaza, ami ilyentájt ritka­ságnak számít, mert általá­ban csak estefelé végzek a munkával — magyarázza mi­közben hellyel kínál Az őrhalmi termelőszövet­kezetben felelősségteljes meg­bízatást iát el. <5 d növény­termesztési ágazat vezetője A gazdaság megalakulása óta itt dolgozik. Apja. aki világ életében földművelő em­ber volt, tizennégy éve szán­ta rá magát, hogy belép a szövetkezetbe Így most az apa és a fiú egymás mellett szorgoskodnak. — Az ..öreg” fogatos én meg a főnöke vagyok — mondja Hegedűs József. —■ Nem zavarja ez? — Már miért zavarna? — kérdez vissza. — Jól megfé rünk egymással. Ha meg sür­gős fogatosmunkáról van szó őt könnyen rá tudom szedni hogy végezze el, még akkor is. ha éppen vasárnapon ké rém. Igaz. van közöttünk egv brigádvezető is, aki őket irá­nyítja. A fiatalabb Hegedűs többre vitte az aojánáL Ez termé­szetes rendje az életnek. So­kat szoktak beszélgetni a kö­zös dolgaikról. Vitatkoznak érvelnek. Az apa a kétkezi munkások problémáit jobban látja, hiszen nap mint nan ott van közöttük. A fia a? igények és a lehetőségei: összeegyeztetését magyaráz­za ilyenkor. Egyedüli gyerek, így nem csoda, ha a családhoz vak' ragaszkodás még abban if kifejeződik, hogy házuk egy­más mellé épült. Igaz. az egyik alacsony, falusi épület — az apáé. A másik meg szinte várnak látszik. — Apám sokat segített anyagilag. Nem tud nyu­godni. Már hatvanöt éves, de nem látszik meg rajta. Álla­tokat tjart, hízókat nevel. ... éf> a fia Fodor Tamás felvételed Megszokta, hogy kara haj­nalban talpon kell lennie... Napközben ritkán látják egymást, mindkettőjüknek megvan a maga dolga. Este a fáradtság ellenére is el- eldiskurálgatnak. Hegedűs József tavaly fe­jezte be a marxizmus—leni- n izmus egyetem utolsó évét. Most azon töri a fejét, hogy egyéves pihenés után me­lyik felsőfokú tanintézet le­velező tagozatára jelentkez­zék. Mert egy biztos, nem mondhat le a tanulásról. Az egyre fejlődő gazdaság előtt álló feladatok követelik, hogy képezze magát — Mikor hagyod már abba a könyve^ bújását? — kér­dezgeti édesapja, ö nem ta­nulta a növénytermesztést mégis megélt. Persze, tudja, hiába érvel, a közös a nagy­üzemi gazdálkodás ma már egészein más. mint az egyko­ri parcellák Az apát, Hegedűs Istvánt a faluba vezető úton talá­lom. Csillagot és Lacit a két derék lovat hajtja. Fábián Ignáccal fát szállítanak az erdőről. — Nyugdíj előtt állok. Erő­vel bírnám én még a dolgot de úgy gondolom, rám fér már a pihenés — mondja a bakról. Munkatársa helyesel, s amikor a fiáról kérdezem, ő szól előbb: — Belevaló ember az. Kérdezzen meg akárkit a fa* luban! Hegedűs István szeme érde­kesen felcsillan a szavak hal­latán. ^Büszke rá. hogy a fia többre vitte. Ebben ben­ne volt az ő ösztökélése is. Igaz. Józsi már gyerekkora óta vonzódott a mezőgazda­sághoz. Minden érdekességre felfigyelt. Az apia küldte ta­nulni technikumba. Az idősebb Hegedűs a fiá­tól jobban már csak az unoká­kat szereti. A két srác gyak­ran meglátogatja a nagy­apát A kisebb ritkán állja meg. hogy a lovakat meg ne simogassa. — Azt hittem, a nagyobb az apját követi. Matemati­kai versenyeket nyert, és gimnáziumba ment. Nem va­lószínű. hogy a termelőszövet­kezetet választja, bár ki tud­ja. Lehet belőle egy jó üzemgazdász — mormolja or­ra alatt a nagyapa, akinek ma már az egykori ínséges esztendőkhöz viszonyítva kel­lemes gondjai vannak. Szabó Gyula Három község ezerarcú gondjai — VIDÉKEN a tanácsi munka olyan, mint egy ve­gyesbolt Az igazgatási cso­port munkája meg különös­képpen az. Ezzel vezeti be mondan­dóját Berze Lajos, amikor úgy dél körül csakugyan ki­ürül a fogadószobája. Mert addig csak próbálkoztunk a beszélgetéssel; az ügyfelek ugyancsak ellátták tenniva­lóval ezen a délelőttön. Há­rom mondat után mind­untalan felugrott, „azonnal visszajövök” felkiáltással. — Most éppen hagyatéki ügyben adtam tanácsot — mondja nagyot fújva, ami­kor végre elhelyezkedik a karosszékben. — Meglehető­sen bonyolult dolgok ezek. különösen, ha ingatlanról van szó. Mátranovákon adó­dik a legtöbb Ilyen ügyünk. Tudja, valaha nem nagyon vettek tudomást az emberek a telekkönyvről. „Kedves komám, én neked adom ezt a földdarabot, ezért meg ezért”: valahogy így 1ött létre a megállapodás. Az­után. ha valamelyik fél meghal, főhet a fejünk, míg kinyomozzuk a tulajdonjo­got. Igazgatási csoportvezető — ez áll a munkakönyvé­ben. A szerényen rövid cím azonban hihetetlenül sok­féle tennivalót takar. Anya­könyvi ügyek, gyámügyek, szociálpolitikai feladatok, szabálysértések: mindezzel, és még sok mással is nekj kell foglalkoznia. Homokte- renye, Mátranovák és Nád­újfalu 5700 lakosa tartozik hozzá, s ez nem kevés. De olyan mélységben talán sen­ki sem ismeri az ott élő emberek gondjait-bajait. mint ő. Nemcsak azért, mert tizennyolc éve dolgozik a tanácsi apparátusban, vagy mert tíz évig vb-titkár is volt, hanem elsősorban jelenlegi munkájának sok­színűsége miatt. Előfordul, hogy délelőtt lakáskiutaló határozatot szerkeszt, dél­után pedig ünneplőbe öltö­zik. és összeházasítja a fia­talokat. Megbírságolja a szülőt, aki nem engedi is­kolába a gyermekét, vagy kényszerelvonó kezelésre ja­vasolja a családja életét megkeserítő, megrögzött al­koholistát. — Volt rá példa, hogy va­lakit megbírságoltam sza­bálysértésért, két hónap múlva pedig szociális se­gélyt kellett adnom a csa­ládjának, mert a családfő időközben börtönbe került — mondja enyhe iróniával. De hát sok szállal kötődik a munkám egy-egy család­hoz. A sok irányú elfoglalt­ság tudást is igényel. Ezért elvégezte a marxista esti egyetemet, a tíz éve befe­jezett tanácsakadémiát pe­dig megtoldotta egy külön­bözeti vizsgával. — A követelmények egyre magasabbak, muszái tanul­ni. Különösen a szabálysér­tési eljárások levezetéséhez kell sok jogi tudás. Persze, a gyakorlat is sokat szá­mít, és én már hat éve fog­lalkozom ezzel a területtel. — Milyen típusú szabály- sértések a leggyakoribbak a körzetében? — A tulajdon elleniek: falopások, önkiszolgáló bolti lopások. Sok bajunk volt régebben a cigánycsaládok­kal, sokan nem járatták rendszeresen iskolába gyer­meküket. A kiszabott bír­ságok megtették a magukét, az idén még ilyen jellegű ügyünk nem volt. Viszont eléggé elterjedt egy új faj­ta szabálysértés, a veszé­lyeztetés kutyával. Az utób­bi két év alatt kétszázzal emelkedett a három község­ben a kutyák száma, és ezek gyakran harapnak is. Tavaly öt ven feljelentést bírált el a fontosabbakat a 25 tagú szabálysértési bi­zottság segítségével. Sok esetben fölöslegesen rabol­ják az idejét az összefér­hetetlen lakók: — Érkezett hozzánk olyan feljelentés egyszer, hogv a szomszéd kacsái a kerítés közelébe piszkítanak, és hánogásukkal zavarják a diófa alatt Pihenni vágyó panaszost. Ez az Ogv két évig (!) húzódott, még a megyei tanács egészségügyi osztálya is kénytelen volt foglalkozni vele. Más eset­ben ki kellett mennem meg­állapítani, hogy az új ke­rítés pontosan a telekhatá­ron van-e? Ott volt. Per­sze, a szomszédok is meg tudták volna állapítani egv szempillantással, de hát a hatóság az hatóság, a rossz szomszédság meg török átok... Bokros teendői mellett Berze Lajos pártvezetőségi és tanácstag is: az ügyrendi bizottság elnöke. Néhánv hete számolt be munkájá­ról a választóinak, mutat­ja az akkor készült jegyző­könyveket: — Sok kérés hangzott el, például több utcai lámpát szeretnének a homoktere- nyeiek. Már megrendeltül: az ÉMASZ-nál a munkát, április 30-ig felszerelne!: hét új lámpatestet. A MUNKAIDŐ? Nehéz volna megállapítani, mettől meddig tart. Néha hárman is megállítják az úton, míg a tanácsról hazaér. Be­szélgetésünket is egy ügyfél érkezése szakítja meg: bo- csánatkérően mosolyog: „Ne haragudjon, mennem kell” — mondja az igazgatási csonortvezető. Az aitó be­csukódik mögötte, de még hallom. amint készségesen magyarázza: ezzel a problé­mával ügyvédhez kell for­dulni. .. — szöghy — NÖGRAD — 1974. március 17., vasárnap 5

Next

/
Thumbnails
Contents