Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-17 / 64. szám

&s5£*stésnan Teknősöknél Magyarnándor. Rákóczi út V. Kövezett, járdával ellátott, tiszta, szép utca az Űj tele­pen*. Pusztai, tanyasi embe- - rek költöztek idg az elmúlt negyedszázadban. Teknős Pál- né vizet húz. készülődik az ebédhez. Közben emlékezik: — A házat 1954-ben kezd­tük építeni a férjemmel. Köl­csönt is vettünk fel, de jövő­re lejár. Ugye szép a há­zunk? Két szoba, fürdőszoba, előszoba, kamra található benne. Sorra veszünk min­dent. Idén a kerítést készít­jük el. Régebben összehúztuk a naclrágszíjat. Egy kereset­ből építkeztünk, és nőtt a két gyerek. Takarékoskodtunk a ruházkodáson. Szűk eszten­dők voltak. , Nyílik az ajtó. betoppan Teknős Pál. Az állami gazda­ságban dolgozik, immár ne­gyedszázada. Komoly em­ber, nem afféle, aki egyik munkahelyét váltogatja a má­sikkal. Delet harangoznak, megéhezett. — A felelősségem, nagy. Évi 10 millió forint termelési érték van reánk bízva a gazdaság sertés törzstenyé­szetében. Gyermekkoromban miről álmodoztam? Már nem is tudom! Azidőben jóformán mindenki a földdel, az álla­tokkal birkózott. Cselédek voltak a szüleim. Erdőkür tön éltünk. Egy mondatba sűrítve a a szakirányítás Teknős Pál fel­adata. Tizenhét ember mun­káját irányítja. A fizikai erő­re nagy szükség van, mert a technológia hagyományos. A süldőket továbbtenyésztésre adják ed. a selejt állatokat hizlalják és vágóhídra viszik. — Örömömet lelem a mun­kában. Mindent elárul a súly- gyarapodás! Nem kell ahhoz üzemgazdásznak lenni. hogy következtessünk: egy kiló húst 3,60 kiló tápszerből ál­lítunk elő. A sertések havi súlygyarapodása 15,6 kiló­ami jónak mondható. Városi embernek talán csak homályos elképzelései vannak arról, hogy egy mai sertés­tartó telepen mivel etetik az állatokat. Magyamándorban tápszert és fölözött tejet kap­nak! Nyáron a zöldlucema csemegének számít, gyors hízással honorálják a serté­sek a szakszerű gondozást. A Teknős házaspár húsz éve él együtt. Csak egyetlen viharfelhőre emlékeznek szo­morúan vissza. A házigazda 1970-ben súlyo6 fejműtéten esett keresztül. Nehezen gyó­gyult, de manapság már jól érzi magát. Munkája mellett ^két gyermekének életútjában leli örömét. — Vasesztergályos az álla­mi gazdaságban a 20 éves Pali fiam. Könnyen tanul. Már megbánta, hogy az álta­lános utón nem ment közép­iskolába. Utólag megjött az esze. Beiratkozott levelező úton a gimnáziumba. Balas­sagyarmatra jár. Életének legnagyobb vágya, hogy re­pülős legyen. Azt hiszem, szellemieken nem múlik. De szigorú a rosta, csak tökéle­tesen egészséges fiatalokat vesznek fel, úgy tudom. A család másik szeme fénye a 17 éves Marika. Salgótar­jánban tanul a közgazdasági szakközépiskolában. Harma­dik osztályba jár. a pénzügyi szakon. Tegnap hazautazott Magyamándorba. Ünnepelt a Teknős család Marika 17. születésnapját. Az édesanya mondotta, még az előkészüle­tekről : — A szép ünnepnapot csa­ládi- körben töltjük. Marika kedvenc étele a csokis szalá­mi. Azt készítek. Tollaslab­dát szeretett volna születés­napjára — megkapja. Harmonikusan él Ma gyár- nándorban a Teknős család. A szülők révbe jutottak, és nagy szeretettel egyengetik gyermekeik boldogulásának útját. Rozgonyi István Beszámoló Rétságon (folytatás az 1. oldalról) Az elmúlt évben tovább folytatták a romhányi cse- répkályhagyár rekonstruk­ciós munkájának H. ütemét, több mint 7 millió forint ér­tékű munkát végeztek. Befe­jezés előtt áll a „Gránit” Csiszofló és Koronggyár mun­kája, ahod 9 millió forintot teljesítettek. Átadták a rét­sági ÁFÉSZ éttermét, ugyan­csak átadásra került Rétsá­gon tíz családi ház. Javítot­tak a dolgozók szociális helyzetén a kulturáltabb szállítás érdekében egy Ika­rus 55-ös autóbuszt vásárol­tak. Az építkezéseiknél meg­teremtették a dolgozók tisz­tálkodási lehetőségeit. Az eredmény alapján hét és fél napnak megfelelő nye­reségrészesedést fizettek ki. Értékelték a szocialista bri­gádok versenyét, melynek alapján két brigád zöldko­szorús jelvényt kapott. Ezen­kívül Hugyecz István he­gesztő. Pacek Barnabás kő­műves, Garamvölgyi József gépkocsivezető, Gregorcsok Mihály kubikus és Pikács Tibor kőműves Kiváló Dolgo­zó jelvényt és ezzel járó pénzjutalmat kapott. Hetvenhét esztendős korában is fürgén mászik a létrán, szaporán húzza a gallyvágó fűrésat Erdélyi Józsi bácsi. Szé- csénybcm, az Arany János utcai házuk előtti akácfák tava­szi gondozását végzi, s bizony mittdan segítség nélkül. Pedig ajánlkoznak neki nagy gyermekei is, sőt 12 unokája közül is van, aki segíthetne. De évtizedok óta megszerzett jogait, a tavaszi munkákat nem adja át senkinek J assan eljön az Ideje an­nak, hogy legelőre hajt­ják a gulyát Mihálygergén is. De milyen legelőre! Azon már semmi fölösleges bokor vagy gaz nincs. A múltkor rászór­ták a műtrágyát is. De ezt megelőzőleg, aki csak mozogni tudott a tagok közül, kinn dol­gozott a Forrain. így nevezik azt az erdővel, mezővel körül­ölelt területet, amelyet kije­löltek a jószágok nyári lege­lőjének. Ott aztán szabad az élet Távolban a Vajastető mutogatja magát. Onnan van a széljárás is. Susog tőle az erdő, de szélvédett marad a rét. Legfeljebb gyenge fuval­lat jut belőle a fennsíkra, annyi, hogy bókoljanak az il­latos virágok. Néhány öreg tölgy és éltasebb fenyő, amely a réten megtöri az egyhangú­ságot. De ezt nagyon szépen teszi. Varga József, a tsz el­nöke már tudja, hogy meny­nyire szeretek én arra baran­golni. Elnéző mosollyal nézett rám: Arra már senkisem járhat. Igaz is, ezt majdnem elfe­lejtettem. Szöges drótkerítés­sel több kilométeren körbe­vonták a területet, hogy ide­gentől megóvják a finom, fe­hérjedús pillangóst, a mélye­désen a szálasabb mezei, ma­gasabban pedig az erdei füvet. Azt mondta Egyed Lajos, az egyik gulyás, akit Mihályger­gén Kisparaszt néven emle­getnek, lévén ez a ragadékja. hogy majd most nézzék meg, mit produkál csak tejben az ő tehenészetük. Neki és ifjú Fe- nes József Pépének köze van ahhoz, hogy ilyen legelője lett — kulcsár —■ a jószágnak. Maga az elnök is Salgótarjániak kérdeznek Az ingatlankezelő válaszol Rozsdásbarna, büdös, meleg víz zeten. egy-két éven belül nem lehet segíteni, mert ehhez új kutak, lágyítóberendezések, és főleg nagyon sok pénzre lenne szükség. Mást nem te­het az Ingatlankezelő .Vállalat: ha valahonnan zavart, bajt je­lentenek, szerelőinket, szak­embereinket azonnal a hely­színre irányítjuk. Szétszedik, javítják a berendezéseket, le- dugótazák, tisztítják a csöve­ket. Az is előfordul, hogy munka közben olajozódik a víz. Ezek a körülmények na­gyon sok bosszúságét okoznak a lakosságnak és nagyon sok munkát, költséget jelentenek az Ingatlankezelő Vállalatalak. Nemcsak az Arany János ut­ca 19-ben., hanem a 17-ben és a mögötte levő, legújabb épü­letben is előfordultak hasonló hibák. Iparkodunk, hogy a műszaki hibákat mielőbb kija­vítsuk és a lakosság türelmét, megértését kérjük — mondta Naigy Imre. F. L. Hajósi Jámosné, Salgótar­ján, Arany János u. 19. szám alatti lakos kérdezi: A fürdőszobában és a mosoga­tóban is meleg víz helyett, időszakomként és egyre gyak­rabban miért folyik rozsda­barna, büdös víz, amiben, sem mosni, sem fürödni nem le­het? Nagy Imre, a Salgótarjáni Ingatlankezelő Vállalat mű­szaki vezetője válaszol. — Az erőműtől érkezik a forró gőz, amelynek felhasz­nálásával különböző műszaki megoldásokkal forró vizet szolgáltatunk a lakosságnak. Az egyes lakóépületben zárt rendszerben folyik a víz. Az elő- és utófűtőn keresztül ál­lítjuk elő a meleg vizet. Az épületben tárolóboyler van, hogy csúcsidőben, amikor egy­szerre sokan használják a forró vizet, lehetőleg ne fogy­jon el. Ha mégis kevésnek bizonyul, akkor csak az elő­és utóíűtó berendezésen ke­resztül juthat a lakások csap­jaihoz a víz. Körülményes len­ne & műszaki berendezéseket és azok működését részletesen leírni. Csak annyit szeretnék elmondani, hogy ha a beren­dezések, műszerek, vagy a boyler közül csak egy is el­romlik, vagy kilyukad, akkor a rendszerben keringő víz be­szennyeződik, zavaros, piszkos lesz. Többnyire a meleg vizet tároló boyler lyukad ki és az okozza a bosszantó zavart. Mi az oka és mire szá­míthatunk? — Salgótarjánban elég rossz vízzel rendelkezünk, szaknyel­ven úgy mondják, hogy ag­resszív vizünk van. Ez azt je­lenti, hogy rendkívüli módon támadja, marja a csöveket és a berendezéseket. Ehhez hoz­zájárul az is, hogy nincs elő­lágyító és ezért a készülékek még hamarább tönkremennek. Sajnos, eaen az áldatlan hely­iül* í hap idén Patvare? „Elővároshoz” méltóan A tanácstagi csoport a helyszínen tartotta ülését, s a „terepszemle” után dön­töttek arról, hogy az idén betervezett új járdaszaka­szok mely utcákban épülje­nek meg. A helyszín pedig Patvare, Balassagyarmat új „elővárosa”, mivel nemrégi­ben közigazgatásilag a vár roshoz csatolták. Acs Boldizsár, a városi ta­nács osztályvezető főmérnö­ke legjobb ismerője a köz­ségfej iesztéssel kapcsolatos elképzeléseknek. — Ha a járdaépítés került szóba, akkor ide tartozik, hogy a 600 lakosú községben 56 ezer forintot költünk a járdaépítésre. Ez összesen 500 fölyóméternyi szakasz jelent 50—60 ezer forintba kerül majd a kultúrház kör­nyékének rendbe rakása. A régi kastély, ahol most a kultúrház működik nagyon méltatlan, elhanyagolt kör­nyezetben van, illetve volt, mert a gazt, ami felverte a kertet — a lakosság már társadalmi munkában elta­karította. Az a terv, amelyet a környék rendezésére ké­szítettünk, hosszabb időt en­ged a megválóéi tásnak, mint az idei év. Salakpálya, gyer­mekjátszótér, parképítés, fü­vesítés, virágosítás — már jövő évre szóló elképzelés is. Mindenesetre a munka megkezdődik, annál is in­kább, mert továbbra is szá­míthatunk a helybeliek tár­sadalmi munkájára. Van még egy lényeges dolog, ami a lakásépítéssel függ össze. A korábban ház­helyekké kialakított telkek ugyanis elfogytak, beépült az a rész. A városi tanács ez évben új területet jelöl ki, és később ott is megkez­dődik a házhelyek kialaki- tása. 1974. dátumához kapcsoló­dik még annak a nagyszabá­sú munkának. a befejezése, mely több, mint kétmillió forintjába kerül a városi ta­nácsnak. Tavaly ugyanis megkezdődött Patvarcon a vízrendezési terv megvalósí­tása. Befejezésére még az őszi esős idő beállta előtt számítanak, s ezzel az oly’ sokat emlegetett probléma egyszer s mindenkorra meg­oldódik. Ezek az idei tervek Pat­varcon, s ez igazán nem kevés, főként, ha tekintetbe vesszük, hogy a közigazgatá­silag együvé tartozás olyan plusz kiadásokat jelentett a városnak, amelyre a terve­zési időszakban még nemi számíthattak. Országos középiskolai fotókiállítás A forradalmi ifjúsági napok védnökségével. A kiállításon keretében országos középisko- húsz évnél nem Idősebb, kó­lái fotókiállítást rendeznek zépfokú oktatásban részesülő Pécsett április 4-től 16-ig. A tanulók vesznek részt, szemé- kiállítás, a Nagy Lajos Gim- lyemkéint legfeljebb négy kö- náziumban nyílik meg az is- teilen témájú, országos kiállí- kola KISZ-szervezete, a KISZ táson, vagy pályázaton még Baranya megyei Bizottsága, a nem díjazott fekete-fehér kép- Magyar Fotóművészek Szövet- pel. A megnyitón kerül sor a sége és a Népművelési Intézet díjkiosztásra is. Hárman a rábólintott, hogy van közük hozzá. Nem kell félreérteni, nem az ő ötletük ez. Régen is le­gelő volt ott. És egy tsz- üzemben nem ötletszerűen megy a munka, hanem fele­lősségteljes előrelátással. A mi- hálygergeiektől már korábban kihasítottak egy dűlőnyi terü­letet, ahová felépítik az ivó- víztárolót. A birtokuknak ez a része túl a Dobrodán, nap­nyugtának van. Arrafelé in­kább legeltetéssel, mint nö­vénytermesztéssel foglalkoz­hatnak. így alakult ez a vi­dék. Aztán most, hogy a veze­tőség ilyen gondossággal egyengeti a tehéntartást, áll­tak ide szolgálatba Egyed La­jos, a Kisparaszt és komája, ifjú Fenes József Pepe mint gulyások, és Egyed Miklósné tejkezelőnek. Ök azok hár­man, akikre ezt a munkát bíz­ták. Ilyen minőségben szóltak a legelő rendbe tételébe. Kis­paraszt tömzsi, kemény ember, határozott. Azt mondta az el­nök — célozván termetére — nem tudja, hol fér el henne az a sok akarat. Most is, ami­kor a fejőgépek sajátos hang­jától zsongó istállóban talál­koztunk, azt mondta: — Majd egy éven túl nézze meg, mit fejünk mi — terme­te miatt ágaskodva, átkiáltott komájának az istálló túlsó standjára: — Igaz, Pepe? Fejőskor mocorog a jószág, zsong a fejőgép, tágas is az istálló, persze, hogy nem hal­lotta Fenes, mit is akarhat tő­majorból le a komája ilyen nagy el­foglaltság közepette, mintafe- jés. — Nem értem! — Azt mondom, hogy jövő­re több lesz a tej — jó han­gosan. — Több — jön Fenes hang­ja szűkszavúan. — ö is azt mondja — nyugtázta Kisparaszt. Semmi kétség, a Dobroda középső és alsó folyásán náluk legszebb a tehénállomány. A gulyások szeretete meglátszik a jószágon. Ezt a munkát más­képpen csinálni — mint sze­retettel — nem lehet. Egyed Lajos ezt ezzel a pár szóval szokta megfogalmazni: „Itt se vasárnap, se ünnep ...” Ebben minden benne van. A megbe­csülésük természetesen nem marad el a tsz részéről. Négy- és ötezer forint között havon­ta megvan nekik. Az elnök kedvükbe jár. Kisparaszt mégis elégedetlenkedett. A múltkorában folyt a vita na­pokon át köztük meg a veze­tőség között. Mert Vargát, az elnököt sem kell félteni, ha a közös érdekeiről van szó. Ar­ra vigyáz. A fejőgép kezelé­séért régebben száz forintot adtak. Ezt ötvenre csökken­tették. De öt fillérrel literen­ként felemelte az első osztá­lyú tejpótlékot. Akkor ez Egyedet megzavarta, és tilta­kozott. De most, hogy rákap­csoltak, és bánnak a jószággal, rájött, hogy nem is rossz ez. Hozzáértéssel kell dolgozni. Fej és közben nagyon elfoglalt a gulyás. Oda kell. figyelni az edényekre, az állatokra, szó­val nincs idő a társalgásra, csak félvállról. De amikor Egyed erről a díjazásról akar­ta kifejezni véleményét, kilé­pett a placcra, huncut mosoly ült az arcára, kacsintott: — A tej után azért jól jár az ember.^ — Hangosan de­rült, és vissza a tehenek közé. Azért vállalták a tehené­szetet, mert szeretik a jószá­got, de nagyon. Egyed külön- külön ismeri valamennyit, pe­dig már telve velük az istálló. Mondja, hogy otthon apjának is voltak jószágai. Ott szeret­te meg. És azért is vállalták minden nehézségével együtt a tehenészkedést, .mert kifizető­dő. — Azért dolgozom, hogy jól éljek. Nen| igaz? Persze, hogy igaz. Szóval ott. Mihálygergén a tsz-ben a kö­zös meg az egyén érdekét gon­dosan összeegyeztették. Kár, hogy maroknyi gazdaság csu­pán. Beszélgetnek már a szomszédokkal való egyesülés­ről, amire Egyed azt mondta: — Mi majd bízonvítjuk. ho­gyan kell tehénnel hasznot hozni. A nnyi bizonyos, a tehené­sszé tét szépen megala­pozták. Majd a nyár, amikor már kinn a Forrain legel a gulya, akkor lesz az igazi. Ezt várják a gulyások is, Egyed Lajos Kisparaszt és ifjú Fenes József Pepe. Bobál Gyula NÓGRAD - 1974. máicius 17., vasárnap 3

Next

/
Thumbnails
Contents