Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)

1974-02-13 / 36. szám

Tévé mozaik Mottó: Minden változik, épp a tévéműsor ne tenné? KAMERÁK ELŐTT. Vészi Endre a szerzője an­nak a két novellának, amely A részvét hete címen, tévé­játék formájában rövidesen kamerák elé kerül. Az egyik novella a váratlanul megözve­gyülő öregedő férfi groteszk lázadásának históriája, a má­sik történet egy munkásról szól, aki hazamenekül nyara- la-ából, mert megcsömörlik szobatársai kispolgár-úrhat- námságától. A részvét hete rendezője: Kerényi Imre. A két tévédráma szereolői: Ga­ras Dezső, Fónav Márta. Tö- rőcsik Mari, Ronyecz Mária, P rek Katalin, Koltai János, Madaras József, Koncz Gá- b r, Dégi István, Medgvesi Mária. Horváth Sándor és Lu­kács Sándor. Hat köoeny Ivan Kolomi- jec készülő tévéjátékénak cí­me, mely a második világhá­ború legkegvetlenebb pillana­tait idézi fel maid rövidesen. Ez a „hat köoenv” hat önkén­tesé, hat bevetésre várakozó felderítőé, akik — míg soruk­ra és sorsukra várnak — kur­ta mondatokban megielenítik önmagukat, korábbi életüket. A televíziói áték rendezője: Nemere László. Urbán Ernőnek Írott ma- laszt címen kerül riDortdrá- mája a felvevőgépek ele a közeljövőben. Főhőse Tom- bácz, az újságíró, aki egy szo­ciális otthon gondnoknőjének igaztalan meghurcoltatását leplezi le. S a mondandó: aki rsupán a törvény betűjét tisz­teli. s nem a szellemét, annak számára a legjobb törvény is csak „írott malaszt” marad. A riportdráma rendezője: Szőnyi G. Sándor. Főbb szereplők: Polgár Géza, Huszár László, I’iróth Gyula, Iványi József, Csomós Mari, Bánhidy Lász­ló, Bihari József es Sulyok Mária. MŰHELY. — Az új kifejezési lehető­ségeket kerestük, amikor a III. Richárdból vettünk fel részleteket. A híres nyitó­monológot, Richárd program­beszédét, a szállóigévé vált mondatpillérrel: „Ügy döntöt­tem, hogy gazember leszek”, színpadon még sohasem sike­rült ilyen nyugtalanító, in­tellektuális izgalommal, ilyen szuggesztíven megvalósíta- nuhk, mint ebben a szinte csak a szemekre koncentráló közelkép-sorban. Ez az a többlet, amit csak a televízió képes nvúitani — mondja Vámos László főrendező az ,.... és színész benne minden férfi és nő” című dráma-mű- fajtörténeti sorozat harmadik darabjáról, melyben Shakes­peare és kora kerül legköze­lebb képernyőre. Benkő Tibor beszéli el az alábbi, a televíziózás hőskO' raból származó történeteket: ..A Rákóczi úton forgattunk. Koncz Gábornak azt kellett \ )lna eljátszania, hogy szerel­mi vita után átszalad a for­galmas úttesten, ahol ml gép­ii jcsinkkal csaknem elütjük, s aztán felugrik egv (akkor még itt is közlekedő) villa­mosra. Tíz próbálkozás után Koncz már valósággal reme­gett a fáradtságtól és a szün­telen futástól, feszült figye- i-mtől. Tizenegyedszerre va- ! ban csaknem elütöttük. Ez 1'ft a jó futása: fel is vették. Alpoén: végül is a jelenetet ki- \ ágtak a filmből .. . Más. Autós revűműsor. Randevú: : -kor a Televízió előtt. Ott vagyok. Egyedül. 5-kor hár­mán vagvunk. 6-ra megjön a s:áb. Sötét' van — mondják — lámoa kell. Másfél óra szü­net. Ojabb randevú. Most mea a helyszín rossz. Iránv az úi hllvszín. Forgatás ecte 10-től hajnali háromig. Nem tudom hány hónap múlva: adusgA fdfct leírt. igWpet: a bemondó kát nvn'1"w <■•>/,!_'« a,T0ue*tp s vtét ánv-ék. valamikor fel Vni^rniicor én sincs se'iul... Nádor Tamas A nyolcvanadik születésnap köszöntése Miroslav Krleza: Fitip Latinovicz hazatérése ÉVFORDULÓT köszönt a könyv. Krleza nyolcvanadik születésnapjára jelentette meg az Európa Könyvkiadó az író egyik legnagyobb remek­művét. Krleza a mai európai irodalom kiemelkedő alakja, humanizmusa, formai újításul miatt, egyben nagy irodalom- tudós, szervező is. Mire alapozható ez az ér­tékítélet? — az első kérdés ez. A második: nekünk, ma­gyaroknak mit jelent Krleza életműve? Az első kérdésre mái- fiatalkori művel is vá­laszt adnak: állandóan jelent­kezik bennük a háború elleni tiltakozás (Hoívát rapszódia, 1921. A horvát hadisten, 1922. A lágerben 1920.)., Harcot vív az Osztrák—Magyar Monar­chiából maradt örökség, a feudaiizmus, a burzsoázia el­len. Ezekkel szemben, tárgyi­lagosan mutatja be a kiala­kuló szovjet társadalmat (Ki­rándulás Oroszországba, 1926.) ugyanúgy, mint esszéiben az irodalom úttörő törekvéseit. Formai értékei: az avantgar­dista kísérletek eredményeit is felhasználva, sodró erejű hasonlatokban, merész, ké­pekben gazdag egyéni stílust alakít ki, mellyel a horvát irodalmi nyelv megújító ja lesz. A magyarokhoz nemcsak néhány életrajzi adattal tar­tozik (a pécsi hadapródisko­lán, majd a Luclovikán ta­nult), hanem azzal, hogy egyé­niségébe olvasztotta a haladó magyar irodalmat: Petőfi és Ady voltak kedvenc költői. Lefordította Az apostolt, nek­rológgal búcsúztatta Adyt 1919-ben, később esszéket írt róla. A másik oldalon a mo­narchiabeli múlt, ennek örök­sége is felbukkan műveiben, ahogy Kristó Nagy István ír­ja: jobban ismerte a magyar társadalmat, mint mi ma­gunk, „nem csak azért, mert más nép fiaként találkozott velünk, s tekintett közös (mo- norchiabeli) múltunkra, ha­nem azért is, mert nagy író... meg tudatos író lévén: a marxizmus módszerével lát­va és láttatva vizsgált ben­nünket”. A Filip Latinovicz hazaté­rése Krleza legtermékenyebb korszakában született, 1932- ben. Hőse, Latinovicz, festő­művész, aki egy Száva-menti kisvárosban született, és töl­tötte gyermekkorát, apját nem ismerve (később megtudja: püspök volt), anyjával, a tra- fikos Reginával. A történet idő­pontjában ide tér vissza, húsz év múlva, egy nagyvárosból; zaklatott idegrendszerrel, meg- csömörlötten. Homályos ká­véházi üvegek mögött idézi fel gyermekkori emlékeit, a trafik homályos hátsó sarkát, az ajtójukat, amely mögül anyja megtagadta egy pénzlo­pás és kamaszkiruccanás után. Eltölt itt néhány napot, majd anyjához utazik, aki most Konstanjevecben éL A poros város, az unalmas társasági éiet fokozza kedvetiensegét, de már nem tud: elszakadni innen. Határozatlanságára sze­relmének tragikus vége ad fe­leletet — de ez a rövid cse- lekményvázlat semmit nem árul el a könyv nagyságából. E történet a sivár és elidege­nedett gyermekkor, és ké­sőbbi környezet által megha­tározott intellektus, egy ro­konszenves, de a nagyvárostól, szülőföldtől egyaránt elszakadt, bomló egyéniség rajza. Hiszen kiderül, hogy Latinovicz te­hetséges, rokonszenves is, a társaság tagjaival és a nihi­lista Kyrialessel összehason­lítva, de — hogy sorrendben haladjunk — az anyai tiszta­ságba vetett hitének szétfosz- lása, majd az elidegenedett városi élet minden oldalról légüres térrel veszik körül. Utazás közben így teszi fel a kérdést: „Miféle természetelle­nes távolságok ezek közötte, aki már tizenhét éves korá­ban Toulouse-Lautrec módján nézte a nőket... és ennek a kocsisnak romlatlan termé­szetessége között?” Aztán me­gint az anyja, aki öregségére felzárkózott a sznobok élcsa­patához, a „magasztos ferenc- iózsefi kultúra feledhetetlen napjairól” ábrándozó öreg Sil- vius Liepach. És mindenhol az elmaradottság, a porba vagy sárba süppedő Pannónia, ahogy Latinovicz nevezi. Krleza nem mondja lei, de az igazi emberi kapcsolatok hiá­nyát a komoly társadalmi el­maradottsággal okolja. A fes­tő éietidegenségét egy szere­lem látszik feloldani. Ráday Xénia (egy miniszter volt fe­lesége. egy ügyvéd volt szere­tője, akiről úgy hírlik, hogy mindkét férfit ő tette tönkre, s hogy nimfomániás), csak ar­ra képes, hogy felgyújtsa, és a városban marasztalja a fes­tőt. Ezzel a kör bezárul körü­lötte is. és a történet megol­dását csak rémdrámába illő befejezés adhatja meg: a „tönkretett” (és ezért Xénián élősködő) ügyvéd féltékeny­ségből meggyilkolja Xéniát. Latinovicz ezután nyilvánva­lóan a teljes elszakadás felé tarthat csupán. KRLEZA TEHÁT a kisvá­rosok üres sivárságának, a személyiségre gyakorolt tor­zító hatásának okait a törté nekni körülményekben jelöli meg, felmutatva — vádiként — a jelenségeket. A regényt technikailag is érdekesen al­kotja: Latinovicz szemén, gondolatain keresztül ábrázol nyelve így természetesen lesz plasztikus, festői látásmódot tükröző A jelenidő és az em­lékezés váltakozása az első részben, a sötét, éles képek érzéki erejéhez társuló pszi­chológiai erő együttesen ad­ják a regény értékét. Az Európa Könyvkiadó a mű ki­adásán túl. annak szép for­mai kivitelezésével — főleg Kasé János fedél- és borító­tervével — járult hozzá ah­hoz, hogy a mű valóban a tisztelet méltó jele legyen a nyolcvanadik születésnapon. Szabó Ernő A portréfestők magányosába John Singer Sargent ameri­kai portréfestő (1856—1923). halálos ágyán a következőket mondta: „Senki sem magányo­sabb a portréfestőnél. Ameny- nyire vissza tudok emlékezni, minden egyes elkészült port­rémmal egy barátot vesztet­tem.” Ha 99 99 nem", akkor sincs világvége 31 és 22. Az első szám azt jelenti, hogy ennyien végez­nek idén a széosónyi mező­gazdasági technikumiban. - A második a továbbtanulási ter­vekkel foglalkozó diákok szá­ma. Csak kilencen döntöttek te­hát úgy, hogy az eddig „be­gyűjtött” ismereteket a gya­korlatban hasznosítják ezen­túl. — Ilyen jól tanulnak a ne­gyedikesek? A választ az osztályfőnök, Kollár Lászlómé adja-: — Igaz, hogy eltörölték az átlagot, de általános képet mégis csali így lehet adni. A főiskolára jelentkező gyerekek átlaga 3.5, az egyetemre je­lentkezőké 4—4,7. A felvételi tárgyakból azonban nagy többségük négyes, ötös osz­tályzatokat visz magával. — így tehát reális ez a to­vábbtanulási arány? — Öt gyerek kivételével igein. Közülük egyet magatar­tása miatt nem javasoltunk. Képességei alapján helye len­ne valamelyik főiskolán, eset­leg egyebemen is, de — amint hallom, osztálytársai vélemé­nye szerint is — kiszámítha­tatlan magatartású, személyi­sége, jelleme erősen „szana­szét” van. Egy diákot egyetem helyett főiskolára javasoltunk, át is írta a jelentkezését. Há­romnak pedig gyenge a tanul­mányi eredménye ahhoz, hogy megállja a helyét bármelyik felsőoktatási intézményiben. — Az eddigi tapasztalatok alapján hány jelentkező biza­kodhat joggal a felvételben? — Tőlünk általában, a je­lentkezők felét szokták felven­ni. Az 50 százalékos siker, gondolom, meglesz az Idén is. — S akiknek nem sikerül? —. A gyerekek tájékozódtak már az elhelyezkedési lehető­ségekről is. Igyekeztünk úgy felkészíteni őket, hogy ne je­lentsen számukra zsákutcát az elutasítás, ne okozzon konf­liktust bennük, ha változtatni keli terveiken, összehívjuk küllőm a szülőket is, nekik is elmondj ulk, hol találhatnak munkát a gyerekek, ha nem sikerül a főiskolára, egyetem­re bejutni. — Vajon maguk a diákok egyetértenek-e az osztályfő­nök véleményével? Szerintük is alapos volt a felkészítés, a tájékoztatás? Mészáros Géza, a gödöllői agrártudományi egyetemre ké­szül. — Azt hiszem, egyikünknek sem lehet panaszra okunk. Az évenkénti tanulmányi kirán­dulásokon sok felsőoktatási in­tézménnyel ismerkedtünk meg, ez már magában véve is nagy segítség. Arról nem is beszélve, hogy mezőgazdasági jellegű üzemekbe is ellátogat­tunk. így legalább tudjuk, hogy mire számíthatunk. — Jó ötletnek tartom, hogy a nálunk végzett főiskolások, egyetemisták visszajönnek a technikumba beszámolni — folytatja Pékár István, aki szintén Gödöllőre készül. — Beszéltem például gödöllői egyetemistákkal, akik elmond­ták, hogy nálunk négyessel végeztek, s az egyetemen is erős közepesek. Akinek sike­rült bejutni, az már tartani tudja a szintet. A felvételi vi­szont elég rázósnak ígérkezik, sajnos, tőlünk is a gimis amya» glot kérik. — Annyi könnyítést azért kaptunk, hogy a biológia he­lyett állattenyésztésből felvé­telizhetünk — fűzi hozzá Kiss Maria. O a hódmezővásárhelyi állattenyésztési főiskolára kül­di el felvételi kérelmét Talán a legnagyobb fordu­latot Szlobodnyik Erzsébet tette, ő az egri tanárképző fő­iskolán szeretne tanulni. Igaz, metögazdasági tárgyak okta­tására készül. — Otthon mennyire szóltak bele a döntésbe? — Nekem csak annyit mondtak, hogy marad jak le­hetőleg a mezőgazd aságban, — mondja Pékár István. — Anyu kifejezetten örült az felhatár ozásomnak — így Salóbodnyiik Erzsébet — ö mindig pedagógusnak szere­tett volna. — Apu csak annyit taná­csolt, hogy tanuljak tovább — mondja Mészáros Géza. — Elég jó az átlagom, azt mond­ta, nagy kár lenne, ha nem folytatnám. — Nálunk nem Íratott dön­tésem az újdonság erejével — folytatja Kiss Mária. — Min­dig is tudták, hogy állatte­nyésztőnek készülök, szüleim is egyetértenek, a választá­sommal. — Mi less, ha megsem si­kerül? Valsmeinryiük valasza egy­öntetű: — Az sem tragédia. Bízunk az Igenben, de azért minde­gyikünk keresett állást is ma­gának. Akkor legfeljebb leve­lezőn tanulunk tovább. Akkor sem jön el a világvége. Min­denesetre előttünk egy lehe­tőség, meg kell próbálni! A 'sikertelenség persze csalódás­sal jár, ez természetes. de azért nem érezzük majd ma­gunkat kisemmizetteiknek. — Elegendőnek tartjátok <t döntés előtti segítséget, a ta­nácsokat? Kiss Mária feléi, de mlntl- annyiuk nevében-: , — Amit negyedikben kap­tunk, azt igen. Csak a kezde­tet tennénk előbbre. Már má­sodikban, de legkésőbb har­madikban sokkal többet kel­lene beszélni róla. Igaz, lép- ten-myomon noszogatnak: ta­nuljunk. annak csak hasznát látjuk. De legyünk csak őszin­ték, kevesen vesszük ezt va­lóban komolyain. Most, a sa­ját bőrünkön érezzük, milyen sokat jelenítene, ha e,gy-két ponttal többet vihetnénk ma­gunkkal. Azt hiszem, egy 15—- 16 éves gyerek mér el tudja dönteni, hogy akar-e tovább­tanulni vagy siem. S, ha a vá­lasztásról előbb esett volna szó, most talán eTő^vösebb helyzetből indulhatnánk. Szondi Márta A Fáklya új száma A szovjet gazdasági reform eredményeit elemzi a Fáklya február 3-án megjelent szá­mában Leonyid Pekarszkij, a Szovjetunió Állami Tervbi­zottsága Tudományos Kutató Intézetének főmunkatársa. Pjotr Zsdanov egykori frontharcos — 13 háborús és közéleti kitüntetés, így a „Budapestért” érdemérem birtokosa — Budapest felsza-- badításával kapcsolatos emlé­keit idézi fel. Ugyanerről a témáról színes regényrészlet olvasható Georgij Holopov le- ningrádi író „Magyar regény” című mgyébőL Mit tett az ifjúság a bé­kéért, a haladásért? Ezzel foglalkozik Polikamov elemző cikke, amelyben a demokra­tikus ifjúsági világmozgalom történetét wfzolja fel. Jurij Andrejev színes ké­pekkel illusztrált riportja a Fekete-tenger legfiatalabb ki­kötőjébe — fa 12 esztendős, de jelentős és máris élénk Iljicsevszkbe — kalauzolja el az olvasókat. A tudományok kedvelői több érdekes írást Is olvas­hatnak. Képriport számol be az üzbég régészek legújabb felfedezéséről, az ókori Ku- san birodalom feltárt tárgyi emlékeiről; Szabiina biológus népszerű tudományos cikke a korszerű — nemzetközi ösz- szefogással megvalósuló — ál­latvédelem legújabb eredmé­nyeit ismerteti. A sportrovat ezúttal a CSZKA sportiskolájának mű- koresoiva ?•»*’-----^’"ába ka­l auzolja az olvasókat. A lap közű , budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házának rendezvénynaptárét. Vizsga utáni plmétkedés Szovjet elet, szovjet embe­rek. Erről szól az a kiállítás, amely Buda­pesten, a Mű­csarnokban még e héten megtekinthető P Véget ért a vizsgaidőszak, lezajlottak a vizsgák, a még megválaszolatlanul hagyott kérdésekre is ki-ki megkap­ta a válaszát, s tanár is. diák is egy tehertételtől szabadult meg. Visszagon­dolva az elmúlt másfél hó­nap eseményeire, izgalmai­ra. sok minden eszébe jut az embernek. Például egy vizsga előtti délután. Ilyenkor már ne­hezen megy a tanulás. Ez idő tájt sokszor gondolsz rá: „jó ég, még hátra van 150 oldal, és nem tudok semmit.” Sóhajtasz egy na­gyot, aztán már csak arra kéred a „megváltót”, ment­sen meg attól, hogy bele­húzzál. Megszokott tempó­ban készülődsz': kipucolod lakkcipődet, előhalászod a szennyesből egyetlen fehér ingedet, a speciálisan vizs­gára rendszeresített sótét öl­tönyt, aztán vészéi egy hosz- szú, forró fürdőt, és gondo­san megborotválkozol. Ezen az estén már nem folytatod a hétköznapok megszokott tevékenységét, nem olvasol, nem mégy moziba és nem is nézel tv-t. Sietsz lefeküd­ni, pedig tisztában vagy az­zal. hogy ezen az éjszakán úgvsem lesz alvás. Mire csörög az óra, már eldön- 'ötted. hogy úgyis megbuksz. Fáradtan, elgyötörtén érke­zel a tanszékre, fejedben minden összevissza kava­rog, előtted a hasonló cipő­ben járók egész sora. A fo­lyosón sehol egy szabad hely. idegesen fel-alá jár­kálsz, hogy hamarabb teljen az idő, s már azt sem ve­szed észre, mikor kerül rád a sor. Ingerült hang kiáltja nevedet a tanári szobában, súlyos ólomként zuhan tes­ted a székre. Kihúzod a tételt és arra gondolsz: most már igazán itt a v.égzet. Néhány pilla­nat múltán azonban olvass: i is tudsz, s írni is. ám rá­jössz. hogy rosszat. össze­szeded. ami még benned maradt, ami eszedbe jut. Vég­re! Vége. Eszeveszetten, kö­szönés nélkül kirohansz. Csak kint jössz rá. hogy t /. indexed is meg kéne nézr '. amit már a köréd seregi ’ : régen kikaptak kezed bő . „Átmentéi — harsogják mö­götted — és ez a lényeg!” Most már önfe'edten ma­gyarázod: „Nem is volt vizs­ga. játszva vettem!’’ Másnap délután kelsz, erő­től duzzadva. Kezedbe aks I következő vizsgád tankön'- ve: mi ez nekem csak 251 oldal? Később eszm^sz / Kővár: M. NOGRÁD — 1974. tebruói 13., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents