Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)

1974-02-13 / 36. szám

Családi m unkam egoszí ás ,.A szüveknek enyheségét, két egypárnak egyességét, megosztani terhességét, így megmerni i útnak végét”. Ez a népi lakodalmi rigmus került stílusos mottóként a családi munkamegosztásról szóló ta­rt uimány élére. A szerzó, H. Sas Judit, a Szociológiai Inté­zet munkatársa magyarázatul mindjárt hozzáteszi: ez a rig­mus is — mint ahogy a nép­művészet általában — hallat­lanul tömören fejezi ki a há­zassági és családi társulás leglényegesebb emberi tartal­mát és feladatát. A „szüvek enyhesége” alapján az egy es­séget kötik meg, amelyet az elet végéig a terhek megosz­tására, az egyjnás iránti szo­lidaritásra tekintettel be kell tartani. A bevezető után a követ­kező kérdések sorakoznak: hogyan osztják meg a mai családok a terheket, a felada­tokat, a felelősséget? A válaszokat a Békés megyé­ben folytatott, széles körű szociológiai vizsgálat alapján állították össze, tanulságul szolgálva — lakóhelytől füg­getlenül — valamennyiünk­nek. A részletezett adatok sze­rint a családi munkákat a megvizsgált 2000 famíliánál csak mintegy 30 százalékban osztották meg demokratiku­san, azaz vállaltak részt be­lőle a férfiak és gyerekek is. A szociológus — kommentár nélkül — a vizsgálat alapján megállapítja: a családok több­ségében minden otthoni mun- Ita egyszemélyben az asszony, az anya, a feleség feladata. Az adatokból a szociológus háztartási „mintatüknot” állí­tott össze. Ebből — a többi között — kiderül, hogy a meg­látogatott családok 74 száza- * lékábam a feleség készíti a reggelit. A családok 59 száza­lékában az asszony takarít, 48 százalékánál a bevásárlást is egyedül végzi. A két utóbbi munkában segítenek legin­kább a férjek és a gyerekek. A szerző tárgyilagosan meg­jegyzi, hogy a férjeknek a be­vásárlásban való közreműkö­dése kétségtelenül tehermen­tesíti a háziasszonyt, de ennek a munkának a jellemzője, hogy házon kívül lehet elvé­gezni. Általában az a tapasz­talat, hogy a férjek a terme­lő tevékenységen — tehát a fizetett munkán — túl a csa­ládi munkák közül elsősorban azt vállalják, amelyek a kül­világgal való kapcsolatukat erősítik és nem kényszerül­nek az asszony „szoknyája” mellett maradni. A családi munkamegosztást ismertető táblázaton a szociológusok „csillag” alatt közlik: a főzést természetesen kizárólag a fe­leségek végzik. A tanulmány­közlő szociológusnő részrehaj­lás nélküli álláspontját tükrö­zi az a megállapítás is, hogy „a férjekre és az apákra háru­ló munka és teher sem kevés. A családon kívüli külső küz­delmet elsősorban a férfiak vállalják. A megterhelés meg­teremtésének jelentős része is rájuk hárul”. A nehéz mun­kák közül a favágást 64 szá­zalékban az „erősebb nem” végzi, a vízhordásból azonban már csak 24 százaléknyit vál­lalnak. Ugyanakkor a falusi családokban az állatok ellátá­sa 34, a konyhakerti miunika 25 százalékban a feleségek reszortja. Ezeknél a munkák­nál besegítőként az öregek, a nagyszülők jönnek számítás­ba. Figyelemre méltó. hogy amíg korábban a falusi csa­ládoknál a gyerekek egészen fiatal kartól részt vettek a csa­lád mindenfajta tevékenységé­ben, manapság feltűnően ala­csony a gyerekek részvétele a házi munkában. A szociológus szerint ez azzal függ össze, hogy a szülők — joszáüdékú­an, de gyakran káros mód­szerrel — gyerekeiket a saját­juktól eltérő, más, úgy mond­ják „magasabb” társadalmi rétegbe, foglalkozási ágba akarják juttatni. A vizsgálat során megpró­báltak választ kapni arra is, hogy milyen feltételek között, milyen társadalmi csoportok­ban beszélhetünk a családi munkák demokratikusabb el­osztásáról. Az adatok szerint, amint a feleség, a nő képle­tesen „kiteszi a lábát” a ház kapuján, amint tehát megfi­zetik a munkáját és jelentős részében nem tartózkodik a háztartás közvetlen közelében, akkor a család többi tagjai is hajlandók részt vállalni az otthoni munkából. Érdekes, hogy a családi munkameg­osztással kapcsolatos helyzet milyen összefüggésben van az asszonyok iskolai végzettségé­vel: a hat osztályt járt asszo­nyok 21, a nyolc osztályt jár­tak 34, az érettségizettek 53 és az egyetemet végzett nők 63 százaléka él demokratikus­nak tekinthető családi munka- megosztásban. Talán a legtöbb tanulságot a vizsgálatnak a tradícióval, a megszokással kapcsolatos része nyújtja. A megkérdezett családok 91 százaléka nem akar változtatni a kialakult munkamegosztáson, ez azokra az asszonyokra is vonatkozik, akik tudják, hogy ők viselik a nagyobb terhet. A változást — a szociológus szerint — nemcsak és nem el­sősorban a férjek és feleségek felvilágosításával lehet elérni, hanem azzal, hogy a körül­ményeket változtatjuk meg. Ez különösképpen vonatkozik a háztartási munkával össze­függő szolgáltatások színvona­lának emelésére, ami alapve­tően befolyásolja a családi munkát és azt is, hogy abból ki, mit vállal és vállalhat el. Pálos Miklós Ahogy meri vigig afc utón; egyre csak megfordultak utá­na a népek, bámulták komó­tos járását, s felmérték a ci­pője orrától a kobakján nyug­vó kalap legtetejéig. De volt is rajta mit nézni! Az ara- szos talpú lábbelijét tekintve olasznak hitte mindenki, a járda porát bekebelező, tra­péz pantallóját tekintve egy szabadságát töltő francia tu­ristának tippelték, a kacsacső­rű emlős bundáját irigyelve Ausztráliából hazaszakadt föl­diként kezelték, lezserül len­gedező, bordó-zöld selyemsál- ját látva japán üzletembernek saccolták. tenyérnyi napszem­üvege mögé kutatva svéd ál­lampolgárnak gondolták, a ró­zsa-gyökér pipájából eregetett rendkívüli füstöt beszívva pe­dig egyenesen egy misztert csodáltak benne. Ö azonban ezzel mit sem törődött, szórakozottan ban­dukolt torony iránt, miközben néha megállt egy-egy üzlet előtt, és önmagád mustrálva a kirakatüvegben — szemlélő­dött A járókelők közül töb­ben is találgatták, hogy vajon hol hagyhatta a kocsiját, mert egy ilyen külföldi turista ko­csiját feltétlenül érdemes lett volna közelebbről szemügyre venni. Ám az idegenhez illő automobil nem parkírozott ha­táron innen, a szomszéd sar­kon túl, s ezért kíváncsian lesték, merre veszi gyalogos útirányát a kiöltözött koma. A turista A hentes azt mondta, hogy szerinte ez az illető nem le­het senki más, mint a Ková­csok ötvenhatban kiment fia, és csak azt nem értette, hogy miért ilyen öreg, amikor jó­val fiatalabbnak kellene len­nie. Az újságárus viszont es­küdött, hogy a Kissékhez jött el a svájci rokon, aki bizonyá­ra rosszul jegyezte meg a ház­számot, s ezért kóvályog ösz- szevissza. A postás azonban mindenkinél jobban be volt avatva a dologba, mert úgy tudtál, hogy a Nagyék egyet­len leányának lappföldi ud­varlója érkezett meg, hiszen az utóbbi időkben rengeteg szerelemszagú levelet vitt Na­gyék második emeleti ottho­nába. Végül egy idősebb hölgy érvét fogadták el. aki meg­súgta, hogy az idegen nem is­merősökhöz érkezett, hanem eev matyó babát keres aján­dékba. Ezért nem kis feltűnést kel­tett, amikor a találgatások alanya se szó, se beszéd, kö­rülnézett. és átment a túlsó oldalra. Ott azután egyenesen be a dohányboltba. Meg is áll­tak néhányan gyorsan a ki­rakat előtt, hogy mi lesz eb­ből, mit vásárol vajon a kül­föld! pofa. Szuvenírt, képes­lapot, rágógumit, avagy ér­deklődik csupán. Persze, egyesek azért is sokat adtak volna, ha megtudhatnák, mi­lyen nyelven beszél a turista. Mert mégis csak az utca tu­ristája, s a környékbelieknek nem lehet közömbös, hogy ki fia, borja!? Az olasz cipős, a francia pantallós, az ausztráliai bun- dás, a japán sálas, a svéd nap- szemüveges és az angol pipás férfi eközben vásárolt egy do­boz gyufát, mert kialudt a füstölője, majd aki jól végez­te a dolgát, nagyot köszönve kifordult a dohányboltból. Ép­pen beleütközött egy arrafelé poroszkáló, középkorú polgár­ba. Mivel ezek a külföldiek sohasem elég óvatosak! — Te vagy az, Márton?! — emelte meg fövegét a felök­lelt személv. — Hogy, mint meey a sorod, rég nem látta­lak? És mit csinálsz ilyenkor itt délidőben? — Sétálgatok, sétálgatok — emelte köszönésre norvég ka­lapját Márton szomszéd, az­után folytatta útját. — Nem turista, csak sétál!! — mondták erre elhűlve töb­ben, később pedig egv afga­nisztáni parókáis hölgyet kezd­tek figyelni, aki valószínűleg a kefiri maharadzsa unokahú­ga lehetett. Tormái László Létesíthet-c munkaviszonyt j az özvegyi nyugdíjas? özv. K. Lászlóué (Kalló), férje üzemi baleset következ­tében elhalt. Részére állandó özvegyi nyugdijat, két eltartott gyermeke részére pedig árvaellátást állapítottak meg. Özve­gyi nyugdijának elvonása nélkül létesítbet-e munkaviszonyt, \ agy reá is vonatkozik a nyolcszáznegyven óra kerethatár? — kérdezi levelében. Hasonló kérdésére özv. Zs. Istvánná (K.-keszi) olvasónk­nak is válaszolunk. A nyugdijas dolgozók mun­ka viszonyának idejét szabá­lyozó jogszabály hatálya csak & saját jogú öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjasok mun­kavállalására terjed ki. Ez azt jelenti, hogy az özvegyi nyug­atjait az özvegy foglalkoztatá- »anak tartamára és keresetére tékiinitet nélkül folyósítani kell. Annák az özvegynek te­hát, aiki az 55 évet betöltötte, illetőleg akinek részére rok­kantsága miatt, vagy férje üzemi balesetből bekövetke­zett halála miatt végleges öz­vegyi nyugdíjat állapították meg, az özvegyi jogon megál­lapított nyugdíjait akikor is folyósítani kel-L ha munkavi- .vzonybain, éli. függetlenül attól, hogy hány órát dolgozik, és mennyit keres. Változik a helyzet akkor, ha munkaviszonyban töltött ide­je után, koránál, illetőleg rok­kantságánál fogva saját jogán is jogosulttá válik nyugellá­tásra. A dolgozót ugyanis ál­talában csali egyféle címen il­leti meg nyugellátás A több címen, is nyug-eilá- tásra jogosultak részére azon­ban lehetőséget ad a jogsza­bály arra, hogy a részére ked­vezőbb nyugdíjat, vagyis vagy az özvegyi, vagy a saját jogú nyugdíjat válassza. A nyugdíj-jogszabályok egyetlen esetben még azt is lehetővé teszik, hogy a két nyugellátás együtt is folyósít­ható legyen. Ha ugyanis az öz­vegy által választott kedve­zőbb nyugellátásnak az össze­ge sem éri el 1974. évben a 929 forintot, ezt követően pe­dig az évenként jogszabály alapján rendszeresen emelt összegét, akkor lehetővé teszi a jogszabály, hogy a választott nyugellátás összegét a másik nyugellátásból erre az összeg­re kiegészítsék. Megjegyezni kívánjuk, bog}' a 929 forimitba. illetőleg az ezt követő években" jogszabály alapján, .járó rendszeres eme­léssel növelt összegbe sem az árvaellátás, sem esetleg egyéb címen folyósított járadék ösz- szege nem számítható be. Dr. J. S. V íz alatti olvadásra alkalmas könyv Peter Scott angol természet­kutató a világ első vízhatlan könyvének megalkotásán dol­gozik. Ez a könyv ichtiológus- útmutató lesz. A könyvet spe­ciális polietilén alapanyagú papírra fogják nyamtatni, hogy a víz alatt dolgozó hal­szakértők a helyszínen, köz­vetlenül a víz alatt kaphassa­nak tájékoztatást a halakról, amelyekkel kutatásaik során találkoznak. Érdemes figyelni Tizenkét éves forma leány­ka robbant be az egyik buda­pesti boltba. Lihegve kérdez­te : „Bácsi, mennyit ér az a Kepes Krónika bélyeg, amely­ről az értékjelzés hiányzik?”. A kereskedő 700 forintos ígé­retével a kislány elrohant és percek múlva két, hibásan nyomtatott bélyeget lobogta­tott a kezében. Az ifjú eladó a markába nyomott százasok­tól magához tért, bár még többször ezt dadogta: „Ez hi­hetetlen”. Távozóban azt sut­togta maga elé: „Visszaszer- zem utolsó leveleim bélyegét, hiszen tíz darab 1 forintosai vásároltam a Filatéliánál és hatha a többi példány is...” Mi várható? A Magyar Posta egyelőre fukar kezekkel méri az újdon­ságokat. Ez nem baj, ha ké­sőbb nem torlódnak a bélyeg­kiadások. Február 21-én for­galomba kerül a franciaorszá­gi ellenállás magyar mártír­jait ábrázoló 3 forint névér­tékű bélyeg. Allende. Chile hősi halált halt elnöke kap rövidesen bélyeget és készül már az OTP 25. éves tevé­kenységét köszöntő címlet. Március a Mars-kutatás hó­napja lesz, blokk és hétértékű sorozat jelenik meg. Világhí­rű remekművek sorozatát nyitjuk meg Leonardo da Vin­ci alkotásának, a Mona Lizá­nak bemutatásával. A termé­szetben és a filatéliában egy­aránt színes lepkék jelzik majd a tavaszt, a pillangók sorozatát áprilisra várhatjuk. Bűnügyi krónika Svédország előkelőségei szá­zadokkal ezelőtt a sürgős le­veleket pecsétviaszba rögzí­tett tollal díszítették. Az ilyen levelek ritkák és értékesek, de az utóbbi időben olyan meny- nyisegben kerültek forgalom­ba, hogy hamisítást gyanítva, rendőri nyomozás indult. A vizsgálat folyamán felkeresték Gothenburg levéltárának dol­gozóit, de egyhelyütt csak so­kára nyitottak ajtót. A belé­pő nyomozók látták a kandal­lóban megsemmisülő levélkö- teget. de a földre hullt tollal: és elsárgult papírfoszlányok eleget bizonyítottak. Kiderült, hogy a város hatalmas levél­tárának rendezését számos ki­segítő végezte. Kellő ellenőr­zés hiányában, két egymástól függetlenül „dolgozó” tolvaj tizenöt ezer iratot vitt el, amelynek értékét mintegy Hl millió forintra becsülik. A kanadai posta hatalmas hirdetések útján kéri a fila- telisták segítségét. Tavaly, a müncheni IBRA elnevezésű világkiállítást követően pró­banyomatok tűntek el. A pó­tolhatatlan ritkaságok érték* közel 2 millió forint Az otta­wai postaigazgatas a nyomra­vezetőnek 3000 dollár (=79 ezer forint) összegű jutalmat igéi-. Londonban a bélyegkeres­kedők utcája a Strand. Az egymást követő üzletekben, s it az emeleti irodákban is dús­kálhatnak a gyűjtők a filata- lista kincsekben. Januárban a 18-as számú ház második emeletén egy betörő banda 1 millió forint értékű bélyeget szedett össze. A zsákmányt keve.se]tél:. vagy hiánylistáju­kat (?) akarták még néhánv példánnyal kiegészíteni, mert a hatodik emeletre is beha­toltál:. ahonnan szintén gaz­dag zsákmánnyal távoztak. Hamisítás — futószalagon Számos festmény.! amelyet eev oldenburgi (NSZK) gyűj­tő vásárolt, hamisítványnak bizonyult. A pórul járt mű­gyűjtő a rendőrséghez torduli és a nyomozók megállapítot­tak. hogy valamennyi hami­sítván.'' készítője egy Günther Heitman nevű amatőr festő. Heitman egy brémai üzletem­ber megrendelésére futósza­lagmódszerrel készített Reno­ir. Monet. Sisley és más híres mesterek kézjegyével jelzett képeket. A nemzetközi árve­réseken sikerült Heitman több mint negyven ..művét” eladni NÓGRÁD - 1974. február 13„ szerda Az olaszorszá­gi áremelke­déseket bizo­nyítja felvéte­tünk: egy vá­sárló a zsem­le és buci üj ártábláit mu­tatja. A zsem­le kilója most 130 líra, mint­egy 15 százalék­kal magasabb a régi árnál, a buci kilója 29« líra: kb. (0 százalékkal drágult. (Telefotó AF —MTI) c/m J

Next

/
Thumbnails
Contents