Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)
1974-02-10 / 34. szám
FÉNYKÉPEK Két szemközti kabinban vetsj/.tek. Lassan és körülményesen- Ami 4 a magasabbik kibújt az ingéből, előtűnt fűző szerű gyomor- és hastartója. Rózsaszín volt, mint amilyen mellemelőt az öregasszonyok viselnek. Ahogy az inggel végzett, leült a kabin keskeny barna lócájára, szemben az alacsonyabbal, aki már a cipőjét fűzte. Átszólt neki: — Régen láttalak? Mi volt? — Szédültem a múlt héten — feleli sa kicsi. — Orvos? — Csak ma reggel jött. A feleségemhez. Megmérte a vérnyomásomat- Magas. Azt mondta, ne ússzam. Erre kijöttem. Évek óta az ellenkezőjét csinálom mindennek, amit mond. Meg különben is. A simaizmok. Az úszás visz- szahat. — Elemérnek meghalt a felesége. Még a múlt héten úszott — jut eszébe a kövérnek- — Kondoleálták? — írtam egy levelet. — És ToloSvainak? Gratuláltál a darabjához? — Űj darabja van? Te írtál már neki? Ha még nem ragasztottad le a borítékot, akkor írj pár sort a nevemben is — motyogja a kicsi, s körülményesen illeszti egymás mellé barna magas szárú cipőjét. Nem mozdul. Válaszra vár.. — Sajnálod a forintot egy bélyegre, mi? Táviratra is sajnáltad. Elemér mondta is. — Nen\ bántóan, inkább csak befelé, a kabin penészfoltos fala felé szól a magas válasza. — Mit mondtál? — kérdi átlépve a szűk folyosón a kicsi— A, hagyjuk. Virágra bezzeg nem sajnálod. Hány helyre vittél húsvéti virágot? — Várjál csak... Nyolc, vagy kilenc? Igen a Kálmán feleségénél is voltam: kilenc. — Volt vagy hatszáz forint, mi? — Hat? Kilencszáz. •— Azért már kilencszer elmehettél volna ahhoz a nő- höz— Nem megyek többet. Ott ne üssön meg a guta. — Az egyik nagybácsim barátját. azt a Fidrichet is úgy ütötte meg a guta. — Igazad van. Nem is megyek. Mit mondott az Elemér? — De igazából nem akarja tudni a választ. Fogasra akasztja csíkos zakóját, s kérdi: — Te. emlékszel mennyit fényképezett a bátyám egy időben? Elemér levele mellé odatettem egy fényképet. Kolozsváron állunk a Templom téren- ^Elemér a feleségével, meg Kálmánék. Te is Ilonkával. Kár, hogy nem mutattam meg neked. — Kálmánnénak fehér orgonát vittél? — Fehér orgonát. Honnan tudod? (Évek óta azt viszel, tudom. Évek.. ■ évtizedek óta. Mert egyszer, még lánykorában Emilia tudtodra adta, hogy az a kedvenc virága — gondolja a magas, de nem szól csak ül a iócán és mosolyog.) — És a Laci feleségének? — Boy-jal küldtem tulipánokat Na. A kicsi elkészült, mezítláb áll a kövön. Fakó, rózsaszín nagy törülközőt terít a vállára és elindul. — Nem vagy kész? — Most néz át először a másik kabinba- A kövér még mindig a i űzőben ül a lócán. — Nem. Várom a kabinost. Kifűzi. —•_ Majd én. — Nem, jön a kabinos. Mire leér a medencéhez, az — szinte hallja főnöke Hang- legnehezebb rész. derékig' alacsonyabbik a túlsó végéről ját. — Nem lehet belebonyo- Akármilyen meleg van, aikár- éppen visszafelé indul. Közép- lódni. Ügyse tudunk septeni. . , „ . . , “ n. .. » vgt ftájon találkoznak- Eszükbe jut valami, amit meg kellene Szél. beszélni, de nincs rá idő. Le- — Van úgy, hogy a férfi vegőt venni, lassan kifújni, kidob a konyhából. Pedig a tempózni, kéz, láb. Sok ez. De konyha az enyém. Azt mond állsz derékig a vízben, most már van kedved körülnézni is: merre hajózz. Aztán előre jó. Megy még. Könnyű a test, ja, hogy egész nap egyedül ® víz mindenütt, hűvös, mint vagyok, pepecseljek akkor. De régen. Úsznak. Húsvéti virág- én este is akarok inni egy te- csokrok és barnára fakult át. Mért szól 6 bele abba, fényképek libegnek körülöttük hogy én mikor akarok egy te- a vízen, rajtuk az egész kom- át?.. - És éjjel is kimegyek, pánia- Csak úsznak. Tarhonyát szoktam csinálni. . Megszárad a tészta, szépen lehét reszelni. ____ — Megyek a vízbe — szól v áratlanul. — Mondta az A rádióriportemŐ magas és úszómester, hogy ma 26 fokos, sovány. Olasz bikinijének Azt nagydn szeretem. Oda- nadrágját húzogatja hátravitt állok, ahol befolyik a melegSZERÉTÉT Győry Zsuzsa: Délelőttök a Lukács uszodában bal kezével, a jobbal tartja a — Én meg megyek egy ki- kicsi mikrofont. A fehér pa- csit napozni, — mondja a ri- don. hátát a fűtőtestnek tá- pcxrtemő. masztva, pici öregasszony ül. Bizalmatlanul, rebbenőn lantgat fölfelé. fejed es bele. Víz hűvös, puha, mindenütt egyformán lágy és mégis, érzed a feszes ellenállást, ahogy háton fekve, felemelt lábadat visszaejtve jó erőset csapsz a vízre. A Balatonon folyhatni lehetett ezt a játékot: gyöngyöket szórni a levegőbe. Ugyancsak, háton fekve, lábfejjel vizet dobni felfelé, lehetőleg jó magasra. A visszafiulló víz szabályos, apró, hófehér üveggyönggyé válik. Áll egy picit a levegőben, majd egyenként hullik visszafelé- Itt nem lehet játszani. Általában mindenki mellen jiszik. Mellen uszunk, szembe jövünk, nézzük egymást. Úgy úszunk, mintha sétálnánk.- Ráérősen. De figyelünk. Jó előre megnézzük a helyet, a helyünket: hol férünk el a következő tempónál. Sok hely kell- És hátra is kell figyelni. Ne rúgjuk meg az utánunk jövőt. Az utánunk úszót. Pedig szeretek háton úszni. Jobban szeretnék, ha 1.) nem kellene állandóan arra gondolni, hogy csurom víz lesz a hajam és -miért nem tudnak kitalálni egy olyan sapkát, ami alá nem megy be a víz; 2.) ha nem félnék, hogy arcon csapok valakit, vagy valaki fejen vág engem. De amikor már sokat úszom mellen, azért megpróbálok egy-két hosszat háton- Csimpaszkodom a korláton, a jobb vállam mögül hátranézek és ha van egy sáv, akkor uzsgyi! Kilövöm magam hátrafelé. Mint egy lapos kő; úgy siklóm a vízen. Öt métert? Tízet? Ennyi a feledés. Ennyi a kikapcsolódás. Aztán hátranézés bal váll fölött, : hátranézés jobb váll fölött és nagy sóhajjal visszafordulok a hasamra. Mellúszás,' mellúszás, mellúszás. Egyszer, tíz éve lehet, a . — Most se jön a vízbe? p * Tudja az a baj, hogy sose jött velem senki a vízijp,. mindig Császár fürdőben különös do— Mondták, hogf Fischer egyedül jártam úszni. A fér log történt. Délelőtt volt, nyár, néni itt a legrégebbi, vendég, i®11 sose ért rá, gyerek pedig méz' színű ragyogás a víz fö- Hány éves is? nem volt. Jó, hogy most van- lőtt, s a víz tiszta még és nak ezek a picikék. Odajön- gyönyörű kék, nem ilyen vi— Kilencven. Most leszek nek a kerítéshez, megkeresik lágoszöld, mint a Lukács viküencven- Fontos ez? Kinek a rést a kis szájukkal, én meg ze- Úsztam. Keresztbe, oda és fontos ez? odanyomom az arcom. vissza a medencében. Hol a — Szeretnék egy kis rádió- _ A riportemő bánja már. J^’^t frte a nap. hol szemriportot a Fischer néniről. h<JSy szetszerelte a magneto- ^f°r(^ltam Nem mindenki tartja ilyen jól font. A kerítés hatszög alakú hunytam a s^tam mintha magát ennyi idős korában. mmtaja. kisgyerek az egyik napoznék. És egyszercsak töoldalon és az öregasszony a keletesen azt ereztem, hogy — Én sem tartom jól ma- másikon- Ez a riport. Ezt a feldobódom a víz felszínére, gam. Látna csak az utcán, szöveget meg kell menteni. Mmtha addig súlyos lettem Alig megyek. Itt jó, itt a me- De nem tudja mit csináljon,. v°hia és mélyebben úsztam leg vízben jól érzem magam, mert az öregasszony elindult vohia, mint kellene Feldobóda víz felé tam mint egy labda, amit te- Maradjon még néni. Ezt... ezt a gyerekekről, ezt még el tetszene mondani? — És milyen jól úszik Fischer néni! — Jól? Ez nem úszás már-.. Azelőtt. Látta volna milyen fejeseket ugrottam. Akkor tudná. — Tudom én. Láttam én a Fispher nénit úszni. — Régen járok én ide. Reggeli után úgy készülök, mintha munkába mennék: jövök az uszodába- Ez a munkám. Úszni, míg fáradt nem elengedik, szinte boldogan ugrik elő a vízből. Ezt éreztem. Boldogság érzés volt és köny- Mit. Ja, hogy senki? nvű, súlytalan lebegés- -Azóta, Hogy sose jött senki? ha elég időm van úszni, keFürdőruhája merrmerül — a resem ezt az érzést. Várom, túl bő nadrág alá befut a hátha megint. Igyekszem lazán víz —, s körülfogja, akar egy- tempózni, nem merítem mélymentőöv. re a lábam. Vágnom rá, hogy élezzem a merülésből a hirtelen felemelkedést. De eddig __ még nem jött vissza. Pedig ú szom és váronv jWa az jutott Ilyen lehet a tenger is- Kis eszembe, hogy nem volna szaÉN leszek. Akkor hazamegyek és falépcsők, egy, kettő, három- bad figyelni. Vagy el kell'feíie ebédelek. Ebéd után pihenek ní^ niár a jó hűvös vízben a felejteni. Elfelejteni, mintha addig, amíg a picikék alszanak. Az utcánkoan van eg" óvoda. Amikor jó az idő, kiengedik a kertbe a gyerekeket. Ha megállók a kerítés mellett, mind odaszaladnak. Annyi puszit kapok, ha látná! Pedig én nem viszek nekik cukrot- Nem azért kapom, csak szeretnek. Várják, hogy jöjjek. Nincs pénzem cukorra. Csak a nyugdíj van, meg amit a lakásért kapok. Eltartásnak indult, odaadtam az egyik szobámat. Szép fiatal pár volt. De aztán én kiléptem abból, engem ne tartsanak el, legyenek csak albérlők. Mennyi háborúskodás van azóta! —, s most föláll az apró öregasszony, izgalomba jöo, mindkét kezével megfogja a magnetofont. — És nem akarnak elmenni, segíthetne nekem! A rádióriportemŐ buzgón bólogat. Nézi a medence fölé hajló platánfát. Ilyen későn rügyezik a platánfa ?i Csak mosí vette észre. Jé, az meg mint egy kormánykerék, a fa dereka körül. Hol a hajó? A magnetofont egy diszkrét mozdulattal rég kikapcsolta - már. Amikor Fischer néni először mondta ki a lakás szót. Lakásügyekkel nem fog! -átkozunk lábad, most térdig — hű ez a sohasem éreztem volna. SZEPESI JÓZSEF KÉT VERSE Örök téma A gyermekek leghőbb vágya, Hagy ők is felnőhessenek A felnőtt meg azt kívánja Bár volna még egyszer gyerek. Ahány ember, annyi féle Ám az élet egyre megy, Sorsot bárki mért cserélne? Egyik kutya, másik eb. A látszat még nem valóság S ami pletyka, nem igaz, Hisz’ halotti tor sem vígság, Mint hogy jajszó sem panasz. A lét olyan, amilyenre Formálta az akarat Gyalogsövény — aki járja, Maga szabta az utat. Buta törvény, ám e dolgon Változtatni nem lehet Tehát: felnőtt ne topogjon, S ne siessen a gyerek. Ajtómon kopogtat a... Ajtómon kopogtat a Tél, de én köpök rá Maradjon kint az ostoba Vagy menjen máshová. Még mit nem! Ö miatta Főj jön az én fejem? Nem fűtök hetek óta Itt fagyna meg nekem. Kiss Attila: NÓGRÁDI TÁJ 8 NQGRÁD — 1974. február 10., vasárnap
