Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)
1974-02-10 / 34. szám
Damiano Malabaila: A Mimete NÉHÁNY FELHASZNÁLÁSI MÓDJA A VILÁGON AZ UTOL" SÓ, akinek a háromdimenziós sokszorosítógép a kezébe kerülhet: Gilbert». Ennek ellenére rögtön megkaparintotta a Mimetét. egy hónappal, a piacra dobás után. és három hónappal azelőtt, hogy az ismert rendelkezés megtiltotta készítését és használatát tehát Gilbertónak bőven volt ideje arra. hogy bajba keveredjék. A készülék akkor került a kezébe, amikor képtelen voltam bármit is tenni: a San Vittore börtönben tartózkodtam, hogy megfizessek úttörő munkámért, és álmomban sem jutott eszembe, hogy ki és miképpen folytatja majd tevékenységemet. Gilbert» századunk fia. Harmincnégy éves derék tisztviselő, öröktől fogva jó barátom. Nem iszik, nem dohányzik, csupán egyetlen szenvedélye van: gyötri a holt anyagot. Van egy kamrája, műhelynek nevezi, ott reszel, fűrészel, forraszt, ragaszt, csiszol. Órát. hűtőszekrényt. villanyborotvát javít, szerkentyűket készít, hogy reggel begyújtsa a vízmelegítőt, aztán fotocellás Zárakat. repülőmodelleket, akusztikus szondákat, amelyekkel eljátszadozik a ten-, gerben Ami pedig az autóit illeti, pár hónapnál tovább egyik sem bírja nála: örökké szétszedi és újra összeszereli, fényezi, olajozza, átalakítja őket, mindenféle mütyürkét szerel rájuk, aztán megúnja az egészet, és eladja. Felesége, Emma, (bűbájos teremtés) bámulatra méltó türelemmel viseli el mindezt. Éppen, hogy hazatértem a börtönből, amikor csengett a telefon: Bilberto jelentkezett. Áradt belőle a lelkesedés: húsz napja van a birtokában a Mimete és azóta húsz nappalt és húsz éjszakát szánt rá. Lihegve mesélte el. mily csodálatos kísérleteket végzett, és milyeneket fog még végezni; valamint beíratko- aott egy gyorstalpaló kibernetikai és elektronikai kurzusra. Elvégzett kísérletei sajnálatosan hasonlítottak az enyémekre, amelyekért oly drágán megfizettem; próbáltam megmagyarázni neki, de hasztalan •' telefonon nehéz félbeszakítani azt. akivel tár- salgunk. Gilbertót különösen. Aztán mégis véget vetettem a társalgásnak, letettem a kagylót és mentem a. dolgomra. Két nap múlva újra szólt a telefon: Gilbert» hangja feszült á megrendültségtől, de vitathatatlan büszkeség sütött belőle. — Azonnal beszélnünk kell — Miért? Mi történt? — Másodpéldányt csináltam a feleségemből — felelte. Két óra múlva behatott és elmesélte dőre vállalkozását. Megkapta a Mimetét. elvégezte valamennyi kezdő szokásos mókáit (a tojás, a Csornáé cigaretta, a könyv, s a többi), de aztán belefáradt, a Mimetét a műhelybe vitte és az utolsó csapszegig szétszedte. Egész éjszaka törte a fejét, tanulmányozta az értekezéseket és rájött, hogy nem lehetetlenség a modellt egyliteresből nagyobbá átalakítani, és nem is nehéz. Nyomban írt a NATCA-nak, és nem tudom milyen ürüggyel, hozatott 200 font speciális pabulumot, vett mindenféle lemezt, idomdarabot és tömítést, és egy hét alatt elvégezte a munkát. Hát ez Bilberto: veszélyes férfiú, apró ártalmas Prométheusz, leleményes és felelőtlen, dölyfös és ostoba. Mint már mondottam. századunk fia, sőt: századunk jelképe. Mindig arra gondoltam, hogy egv szép napon képes és összefabrikál egv atombombát, ledobja a városra, hogy „lássa a hatását”. HA JÓL ’’’ETTEM, Gilbertóban még nem élt pontos elképzelés, amikor elhatározta, hogv felnagyítja a sokszorosítógépet, legfeljebb az — ami tipikusan gilber- tói —, hogy „csinál magának” egy nagyobb sokszorosítót, a saját két kezével és viszonylag olcsón Mint mondotta, az az iszonyú ötlet, hogy másodpéldányt csinál a feleségéből csak később merült fel benne, amikor elnézte mélyen alvó feleségét. Ügy látszik, nem lehetett különösebben nehéz számára: Gilberto erős és türelmes férfiú, a matracot és rajta Emmát az ágyról átcsúsztatta a sokszorosítógép tartályába: több mint egy óráig tartott, de Emma nem ébredt fel. Egyáltalán nemi látom tisztán Gilbertót. mi is ösztönözte arra. hogy még egy feleséget alkosson magának, és ezzel megértsen jó néhány isteni és emberi törvényt. Mint a világ legtermészetesebb dolgát mesélte el, hogy szerelmes Emmába, hogy Emma nélkülözhetetlen számára, és ezért üdvös dolognak tartotta, hogy két példánya legyen belőle. Lehet, hogy jóhiszeműen mesélte (Gilberto; mindig jóhiszemű), és a maga, módján gyerekesen, hogy úgy mondjam, alulról felfelé, valóban szerelmes Emmába, de szilárd meggyőződésem, hogy egész más meggondolásokból csinált másodpéldányt a feleségéből, rosszul értelmezett kalandvágyból, pontosan azért,7 hogy „lássa hatását”. Megkérdeztem, arra nem gondolt-e, hogy mielőtt ily szokatlan módon rendelkezik Emmával, megbeszélje veié a dolgot, beleegyezését kérje. A haja tövéig elvörösödött; ennél sokkal rosszabbat csinált. Emma ugyanis nem magától aludt oly mélyen, alatatót adott neki. — fis most hol tartasz a két feleségeddel? — Nem tudom, még nem döntöttem. Egyelőre mindkettő alszik. Majd holnap meglátjuk. Másnap semmit nem láttunk, vagy legalábbis én nem láttam semmit. Az egyhónapos kényszerű semmittevés után hosszabb utazásra indultam, két hétig távol voltam Milánótól. Tudtam, ml vár rám. amikor visszatérek: segítenem kell Gilbertónak. hogy kimásszon a 6lamasztikábóL mint akkor is, amikor gőzhajtású porszívót csinált, és megajándékozta vele hivatali főnöke feleségét És valóban: alighogy hazaértem, sürgős családi tanácsba hívtak Gilberto. jó magam és a két* Emma részvételével. A hölgyekben volt annyi jó ízlés, hogy megjelölték magukat: a második, a törvénytelen, egyszerű fehér szalagot viselt a hajában, ettől kissé apácás lett a külseje. Egyébként fesztelenül hordta I. Emma ruháit; szemmel láthatóan minden tekintetben azonos volt a tulajdonossal: az arca. a foga, a haja. a hangja, a beszédmódja, egy vékony forradás a homlokán, a tartóshullám, a járása, a nemrég véget ért nyaralásban szerzett barna bór. Láttam azonban, hogy erősen náthás. VÁRAKOZÁSOMMAL ellentétben úgy tetszett, hogy mindhárman igen vidámak. Gilberto ostobán büszkének mutatkozott, nem is annyira azért, amit művelt, hanem inkább, mert a két nő jól megértette egymást (ami persze nem az ő érdeme). A hölgyek őszinte csodálatot ébresztettek bennem. I. Emma tüntető módon anyai gyöngédséggel vette körüli új „húgocskáját”. II. Emma pedig méltóságteljes és szerető gyermeki tisztelettel viseltetett iránta. Mindennek ellenére Gilberto sok tekintetben elriasztó kísérlete jelentős módon megerősítette az utánzásról szóló elméletet: a huszonnyolc éves korában megszületett új Emma a prototípusnak nem csupán azonos vonásait örökölte, hanem teljes szellemi kincsestárát is. II. Emma bámulatos egyszerűséggel mesélte: születése után csak két-három nappal bizonyosodhatott meg afelől, hogy az emberi nem történetében ő az első. úgyszólván szintetikus nő; vagy talán a második, ha figyelembe vesszük Éva homályosan azonos esetét. Alvó állapotban jött a világra mivel. Mimete reprodukálta az I. Emma ereiben csörgedező altatót is, és amikor felébredt, „tudta”, hogy ő Gat- tiné született Emma Perosa, Gilberto Gatti könyvelő egyetlen felesége, aki Manto- vában született 1936 március 7-én. Jól emlékezett mindarra, amire I. Emma jól emlékszik, és rosszul, amit I. Emma sem tud nagyon. Tökéletesen emlékezett a nászúira, „iskolatársainak” nevére, a gyermeki és meghitt részleteire annak a vallási válságnak, amelyen I. Emma tizenhárom éves korában ment át, és amelyről soha senkinek nem szólt. Természetesen jól emlékezett a Mimete megjelenésére a lakásban Gilberto lelkesedésére, sok bé- szédére és a kísérletekre, így aztán nem csodálkozott el különösebben, amikor tudomására hozták, hogv egy önkényes teremtő cselekedetnek köszönheti létét. Abból a tényből, hogy II. Emma meghűlt, arra kellett következtetnem, hogy a kezdetben tökéletfes azonosságuk nem lehet tartós életű, még akkor is. ha Gilberto a legméltányosabb kétnejű férfiú lesz, még ha szigorúan szerelemforgó rendszert vezet be. még ha tartózkodik is attól, hogy valamelyik nőnek kedvezzen (ami lehetet- . len feltételezés, hisz’ Gilber- to kétbalkezes, és mindent összekever), még akkor is óhatatlanul különbözőség fog mutatkozni. Elég arra gondolni, hogy a két Emma fizikailag a térnek nem ugyanazt a részét foglalja el: nem mehetnek át egyszerre egy szűk ajtón, nem hajolhatnak be ugyanazon a pénztárablakon, asztalnál sem egv helyet foglalnak el: ezért különböző bajoknak (lásd meghűlés), különböző élményeknek vannak kitéve. Végzetszerűen differenciálódni fognak szellemileg, akár testileg, és ha már differenciálódtak. vajon Gilberto képes lesz-e arra. hogv egyformán közelítsen hozzájuk, vagy távolodjon tőlük? Nyilvánvalóan nem, és ha valamelyiket a legkevésbé is Jobban kedveli, a törékeny hármas egyensúly hajótörésre van kárhoztatva. Gilberto elé tártam meggondolásaimat, és igyekeztem megértetni vele, hogy ez nem az én alaptalan peszszimista feltételezésem, hanem a józan észen jól megalapozott előrelátás, szinte matematikai tétel. Azt is igyekszem megmagyarázni neki, hogy jogi helyzete legalábbis kétséges, és hogy én sokkal kevesebbért börtönbe kerültem. Házastársi kapcsolatban áll Emma Perosával, II Emma is Emma Perosa, de ez még nem szünteti meg azt a tényt, hogy két Emma Perosa van. Gilberto azonban meggyőz- hetetlennek mutatkozott: ostoba vidámságban élt az ifjú férjecskék lelkiállapotában és miközben magyaráztam neki, látható módon máson járt az esze. Nem énrám nézett, hanem belemerült a két nő szemlélésébe, akik e pillanatban éppen tréfásan veszekedtek, ugyan melyikük üljön a mindkettőjük által kedvelt karosszékbe; Gilberto nem válaszolt az / érvelésemre. hanem közölte, hogy nagyszerű ötlete támadt: hármasban Spanyolországba utaznak. — Mindent, megfontoltam: I. Emma be fogja jelenteni, hogy valahová elkeverte az útlevelét, másodpéldányt kér, és azzal utazik. Sőt dehogyis! Ö. de ostoba vagyok! Én magam csinálok másodpéldányt, a Mimetével még ma este. Nagyon büszke volt erre az ötletére, és erős a gyanúm: csak azért választotta Spanyolországot, mert a spanyol határon nagyon szigorúan ellenőrzik az okmányokat Két hónap múlva tértek vissza és a dolgok már kezdtek összegabalyodni. Szemmel láthatóan hármuk viszonya a jómodor' és a formális udvariasság szintjén mozgott, de nyilvánvaló volt a feszültség. Gilberto nem hívott meg, ő jött el hozzám és már egyáltalán nem lelkesedett. Elmesélte, mi történt. Meglehetősen ügyetlenül mesélte el. mert arra képes ugyan, hogy a cigarettásdobozra lefirkantson egy differenciálegyenletet, arra viszont vigasztalanul alkalmatlan, hogy kifejezze érzelmeit A spanyolországi utazás egyszerre volt. szórakoztató és __ fáradságos. Sevillában egész napos zsúfolt program után az ingerültség és a fáradtság légkörében vitatkozni kezdtek. A két nő kapott össze, mégpedig az egyetlen témán, amelyet illetően nézeteik eltérhetnek, és valóban e) is térnek. Szükséges és megengedett volt-e Gilberto cselekedete vagy 6em? II. Emma igennel válaszolt. I. Emma hallgatott. Ez a hallgatás elegendő volt ahhoz, hogy felboruljon az egyensúly: ebben a pillanatban Gilberto már választott is. I. Emmával szemben egyre növekvő zavart érzett, napról napra súlyosbodó bűntudatot; ugyanakkor mind jobban vonzódott az új asszonyhoz és ez az érzelem ennek megfelelően felfalta mindazt, amit a törvényes feleség iránt érzett. Még nem szakítottak, de Gilberto érezte, hogy már közeli az idő. A két nő kedélyállapota is, jelleme is differenciálódott II. Emma egyre fiatalabb, figyelmesebb, támadóbb, nyíltabb lett; I. Emma kezdett bezárkózni negatív magatartásába, a sértődött lemondásba, a visz- szautasításba. Mi a teendő? Azt javasoltam Gilbertónak, ne kezdeményezzen meggondolatlanul. és szokás szerint megígértem neki. hogy gondom lesz rá, magamban azonban szilárdan elhatároztam, hogy távol maradok ettól a búbánatos zűrzavartól. és nem tudtam elnyomni a megelégedettség gonosz ég szomorú érzését, hogy lám. mennyire bevált a jóslatom. Soha nem hittem volna, de egy hónap múlva Gilberto sugárzó képpel állított be a hivatalomba. A legjobb formájában volt. ontotta a szót, lármázott, látható módon meghízott. Jellemző egocentrizmusával minden kertelés nélkül rátért a témára. Gilberto szerint, amikor neki jól megy sora. mindenkinél minden rendben van; olyan az alkata, hogy képtelen felebarátaival törődni, viszont megsértődik és el- ámul. ha felebarátja nem törődik vele. — Gilberto igazi agykombájn — jelentette ki- — Szem- pillantás alatt mindent elrendezett. — Gratulálok, és megdicsérlek szerénységedért; másfelől ideje volt már. hogy megjöjjön az eszed. — UGYAN! IDE FIGYELJ, nem értettél meg. Nem magamról beszélek: I. Gilbertót értem, ö az agykombájn. Szerényen szólva nagyon hasonlítok ugyan hozzá, de ebben a buliban kevés részem volt: csak múlt vasárnap óta létezem. Most már minden rendben van, már csak az anyakönyvi hivatallal kell tisztáznom II. Emma és az én helyzetemet. Nincs kizárva, hogy valami kis trükkel ke!] élnünk, pl. összeházasodunk II. Emmával, Hacsak nem akar ki-ki a neki tetsző hitvessel egybekelni. Persze, aztán- munkát is kell keresnem, de meggyőződésem, hogy a NATCA szívesen elfogadna, mint a Mimet« és többi hivatali gépe propagandistáját. Lontay László fordítása Orosz István: BARKA TASNADI VARGA ÉVA: Hol van a perc? Sötét antennák ível nőnek az ólom égre, s vibrál bennem a február vad türelmetlensége. Hol van a perc, a vérpiros cseresznyék szép nyugalma? — tollas kalapot szőtt a nap, úgy bocsátott utamra. Hbl van a legszebb nyári nap? köd-sapka hull fejemre, — párnám, paplanom volt 4 fű, s egy kék tulipán selyme. Álmomban hallom csak szavad, s nappal újra elhagylak. Üvölt a szá. Es valahol becsukódik egy ablak. Carlo Mandzoni: Olaszok Veneranda úr kinyitotta emeleti ablakát. kihajolt rajta és lekiáltott annak a férfinak, aki az ablaka alatt haladt. — Halló, uram! — Nekem szél? Mit kíván tőlem? — Meg akarom önnek mondani hogy merre van a Rossini ijtea... Előbb egyenest a fasoron, majd jobbra a harmadik keresztutca. Ott van! — Nagyszerű Csakhogy én egyáltaján nem a Rossini utcába igyekszem. Nincs ott semmi dolgom — válaszolta a megszólított. — Van-e ott dolga vagy sem. a Rossini utca ott található, aho] mondtam. És ha ön nem akarja, akkor is ott van. ég ott is marad! — Nagyon helyes, de bocsásson meg, ez engem nem édekel! — Tudóin, hogy ez önt hidegen hagyja. ■— Akkor miért háborgat engem ezzel ? — Nem tudhattam, hogy mi a szándéka. Nincsen a homlokára írva... A másik most már ideges lett. — Nos, rendben van, ha éppen a Rossini utcába igyekeztem volna, akkor is miért tart föl emiatt? — Semmiért. természetesen. Egyszerűen csak meg akartam mondani, hogy merre van a Rossini utca. Szívességből. önnek talán közömbös az. hogy én kész vagyok ilyen szívességre? — Én magam is nagyon jól tudom, merre van, a Rossini utca. — Ha tudja, hogy merre van a Rossini utca, akkor miért tart föl engem ebben a hideg időben, a nyitott ab laknál?! És haragos mozdulattal be csapta az ablakot. Fordította: Antalfi István NÓGRÁD — 1974. február 10., vasárnap 9
