Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)

1974-02-10 / 34. szám

Damiano Malabaila: A Mimete NÉHÁNY FELHASZNÁLÁSI MÓDJA A VILÁGON AZ UTOL" SÓ, akinek a háromdimenzi­ós sokszorosítógép a kezébe kerülhet: Gilbert». Ennek el­lenére rögtön megkaparintot­ta a Mimetét. egy hónappal, a piacra dobás után. és há­rom hónappal azelőtt, hogy az ismert rendelkezés meg­tiltotta készítését és haszná­latát tehát Gilbertónak bő­ven volt ideje arra. hogy bajba keveredjék. A készülék akkor került a kezébe, ami­kor képtelen voltam bármit is tenni: a San Vittore bör­tönben tartózkodtam, hogy megfizessek úttörő munká­mért, és álmomban sem ju­tott eszembe, hogy ki és mi­képpen folytatja majd tevé­kenységemet. Gilbert» századunk fia. Harmincnégy éves derék tisztviselő, öröktől fogva jó barátom. Nem iszik, nem dohányzik, csupán egyetlen szenvedélye van: gyötri a holt anyagot. Van egy kam­rája, műhelynek nevezi, ott reszel, fűrészel, forraszt, ra­gaszt, csiszol. Órát. hűtő­szekrényt. villanyborotvát javít, szerkentyűket készít, hogy reggel begyújtsa a vízmelegítőt, aztán fotocellás Zárakat. repülőmodelleket, akusztikus szondákat, ame­lyekkel eljátszadozik a ten-, gerben Ami pedig az autóit illeti, pár hónapnál tovább egyik sem bírja nála: örök­ké szétszedi és újra összesze­reli, fényezi, olajozza, átala­kítja őket, mindenféle mü­tyürkét szerel rájuk, aztán megúnja az egészet, és elad­ja. Felesége, Emma, (bűbájos teremtés) bámulatra méltó türelemmel viseli el mindezt. Éppen, hogy hazatértem a börtönből, amikor csengett a telefon: Bilberto jelentkezett. Áradt belőle a lelkesedés: húsz napja van a birtokában a Mimete és azóta húsz nap­palt és húsz éjszakát szánt rá. Lihegve mesélte el. mily csodálatos kísérleteket vég­zett, és milyeneket fog még végezni; valamint beíratko- aott egy gyorstalpaló kiber­netikai és elektronikai kur­zusra. Elvégzett kísérletei sajnálatosan hasonlítottak az enyémekre, amelyekért oly drágán megfizettem; próbál­tam megmagyarázni neki, de hasztalan •' telefonon nehéz félbeszakítani azt. akivel tár- salgunk. Gilbertót különösen. Aztán mégis véget vetettem a társalgásnak, letettem a kagylót és mentem a. dolgom­ra. Két nap múlva újra szólt a telefon: Gilbert» hangja feszült á megrendültségtől, de vitathatatlan büszkeség sütött belőle. — Azonnal beszélnünk kell — Miért? Mi történt? — Másodpéldányt csinál­tam a feleségemből — felel­te. Két óra múlva behatott és elmesélte dőre vállalkozását. Megkapta a Mimetét. elvé­gezte valamennyi kezdő szo­kásos mókáit (a tojás, a Cso­rnáé cigaretta, a könyv, s a többi), de aztán belefáradt, a Mimetét a műhelybe vitte és az utolsó csapszegig szét­szedte. Egész éjszaka törte a fejét, tanulmányozta az érte­kezéseket és rájött, hogy nem lehetetlenség a modellt egyliteresből nagyobbá átala­kítani, és nem is nehéz. Nyomban írt a NATCA-nak, és nem tudom milyen ür­üggyel, hozatott 200 font speciális pabulumot, vett min­denféle lemezt, idomdara­bot és tömítést, és egy hét alatt elvégezte a munkát. Hát ez Bilberto: veszélyes férfiú, apró ártalmas Promé­theusz, leleményes és fele­lőtlen, dölyfös és ostoba. Mint már mondottam. szá­zadunk fia, sőt: századunk jelképe. Mindig arra gondol­tam, hogy egv szép napon képes és összefabrikál egv atombombát, ledobja a vá­rosra, hogy „lássa a hatá­sát”. HA JÓL ’’’ETTEM, Gil­bertóban még nem élt pon­tos elképzelés, amikor elha­tározta, hogv felnagyítja a sokszorosítógépet, legfeljebb az — ami tipikusan gilber- tói —, hogy „csinál magá­nak” egy nagyobb sokszoro­sítót, a saját két kezével és viszonylag olcsón Mint mon­dotta, az az iszonyú ötlet, hogy másodpéldányt csinál a feleségéből csak később me­rült fel benne, amikor el­nézte mélyen alvó feleségét. Ügy látszik, nem lehetett különösebben nehéz számára: Gilberto erős és türelmes férfiú, a matracot és rajta Emmát az ágyról átcsúsztat­ta a sokszorosítógép tartályá­ba: több mint egy óráig tar­tott, de Emma nem ébredt fel. Egyáltalán nemi látom tisz­tán Gilbertót. mi is ösztö­nözte arra. hogy még egy feleséget alkosson magának, és ezzel megértsen jó néhány isteni és emberi törvényt. Mint a világ legtermészete­sebb dolgát mesélte el, hogy szerelmes Emmába, hogy Emma nélkülözhetetlen szá­mára, és ezért üdvös dolognak tartotta, hogy két példánya legyen belőle. Lehet, hogy jóhiszeműen mesélte (Gilber­to; mindig jóhiszemű), és a maga, módján gyerekesen, hogy úgy mondjam, alulról felfelé, valóban szerelmes Emmába, de szilárd meg­győződésem, hogy egész más meggondolásokból csinált másodpéldányt a feleségéből, rosszul értelmezett kaland­vágyból, pontosan azért,7 hogy „lássa hatását”. Megkérdeztem, arra nem gondolt-e, hogy mielőtt ily szokatlan módon rendelkezik Emmával, megbeszélje veié a dolgot, beleegyezését kér­je. A haja tövéig elvörösö­dött; ennél sokkal rosszab­bat csinált. Emma ugyanis nem magától aludt oly mé­lyen, alatatót adott neki. — fis most hol tartasz a két feleségeddel? — Nem tudom, még nem döntöttem. Egyelőre mind­kettő alszik. Majd holnap meglátjuk. Másnap semmit nem lát­tunk, vagy legalábbis én nem láttam semmit. Az egy­hónapos kényszerű semmit­tevés után hosszabb utazás­ra indultam, két hétig távol voltam Milánótól. Tudtam, ml vár rám. amikor vissza­térek: segítenem kell Gil­bertónak. hogy kimásszon a 6lamasztikábóL mint akkor is, amikor gőzhajtású por­szívót csinált, és megajándé­kozta vele hivatali főnöke feleségét És valóban: alighogy haza­értem, sürgős családi tanács­ba hívtak Gilberto. jó ma­gam és a két* Emma részvé­telével. A hölgyekben volt annyi jó ízlés, hogy megje­lölték magukat: a második, a törvénytelen, egyszerű fe­hér szalagot viselt a hajában, ettől kissé apácás lett a kül­seje. Egyébként fesztelenül hordta I. Emma ruháit; szemmel láthatóan minden tekintetben azonos volt a tu­lajdonossal: az arca. a foga, a haja. a hangja, a beszéd­módja, egy vékony forradás a homlokán, a tartóshullám, a járása, a nemrég véget ért nyaralásban szerzett barna bór. Láttam azonban, hogy erősen náthás. VÁRAKOZÁSOMMAL el­lentétben úgy tetszett, hogy mindhárman igen vidámak. Gilberto ostobán büszkének mutatkozott, nem is annyira azért, amit művelt, hanem inkább, mert a két nő jól megértette egymást (ami persze nem az ő érdeme). A hölgyek őszinte csodálatot ébresztettek bennem. I. Em­ma tüntető módon anyai gyöngédséggel vette körüli új „húgocskáját”. II. Emma pe­dig méltóságteljes és szerető gyermeki tisztelettel viselte­tett iránta. Mindennek elle­nére Gilberto sok tekintetben elriasztó kísérlete jelentős módon megerősítette az után­zásról szóló elméletet: a hu­szonnyolc éves korában meg­született új Emma a proto­típusnak nem csupán azonos vonásait örökölte, hanem teljes szellemi kincsestárát is. II. Emma bámulatos egy­szerűséggel mesélte: születé­se után csak két-három nap­pal bizonyosodhatott meg afelől, hogy az emberi nem történetében ő az első. úgy­szólván szintetikus nő; vagy talán a második, ha figye­lembe vesszük Éva homályo­san azonos esetét. Alvó ál­lapotban jött a világra mi­vel. Mimete reprodukálta az I. Emma ereiben csörgedező altatót is, és amikor feléb­redt, „tudta”, hogy ő Gat- tiné született Emma Perosa, Gilberto Gatti könyvelő egyetlen felesége, aki Manto- vában született 1936 március 7-én. Jól emlékezett mindar­ra, amire I. Emma jól emlék­szik, és rosszul, amit I. Em­ma sem tud nagyon. Tökéle­tesen emlékezett a nászúira, „iskolatársainak” nevére, a gyermeki és meghitt részle­teire annak a vallási válság­nak, amelyen I. Emma ti­zenhárom éves korában ment át, és amelyről soha senkinek nem szólt. Természetesen jól emlékezett a Mimete meg­jelenésére a lakásban Gil­berto lelkesedésére, sok bé- szédére és a kísérletekre, így aztán nem csodálkozott el különösebben, amikor tu­domására hozták, hogv egy önkényes teremtő cseleke­detnek köszönheti létét. Abból a tényből, hogy II. Emma meghűlt, arra kellett következtetnem, hogy a kez­detben tökéletfes azonossá­guk nem lehet tartós életű, még akkor is. ha Gilberto a legméltányosabb kétnejű fér­fiú lesz, még ha szigorúan szerelemforgó rendszert ve­zet be. még ha tartózkodik is attól, hogy valamelyik nő­nek kedvezzen (ami lehetet- . len feltételezés, hisz’ Gilber- to kétbalkezes, és mindent összekever), még akkor is óhatatlanul különbözőség fog mutatkozni. Elég arra gon­dolni, hogy a két Emma fi­zikailag a térnek nem ugyanazt a részét foglalja el: nem mehetnek át egyszerre egy szűk ajtón, nem hajol­hatnak be ugyanazon a pénztárablakon, asztalnál sem egv helyet foglalnak el: ezért különböző bajoknak (lásd meghűlés), különböző élmé­nyeknek vannak kitéve. Vég­zetszerűen differenciálódni fognak szellemileg, akár tes­tileg, és ha már differenciá­lódtak. vajon Gilberto ké­pes lesz-e arra. hogv egyfor­mán közelítsen hozzájuk, vagy távolodjon tőlük? Nyil­vánvalóan nem, és ha vala­melyiket a legkevésbé is Jobban kedveli, a törékeny hármas egyensúly hajótörés­re van kárhoztatva. Gilberto elé tártam meg­gondolásaimat, és igyekez­tem megértetni vele, hogy ez nem az én alaptalan pesz­szimista feltételezésem, ha­nem a józan észen jól meg­alapozott előrelátás, szinte matematikai tétel. Azt is igyekszem megmagyarázni neki, hogy jogi helyzete leg­alábbis kétséges, és hogy én sokkal kevesebbért börtönbe kerültem. Házastársi kapcso­latban áll Emma Perosával, II Emma is Emma Perosa, de ez még nem szünteti meg azt a tényt, hogy két Emma Perosa van. Gilberto azonban meggyőz- hetetlennek mutatkozott: os­toba vidámságban élt az if­jú férjecskék lelkiállapotában és miközben magyaráztam neki, látható módon máson járt az esze. Nem énrám né­zett, hanem belemerült a két nő szemlélésébe, akik e pillanatban éppen tréfásan veszekedtek, ugyan melyikük üljön a mindkettőjük által kedvelt karosszékbe; Gilber­to nem válaszolt az / érvelé­semre. hanem közölte, hogy nagyszerű ötlete támadt: hármasban Spanyolországba utaznak. — Mindent, megfontoltam: I. Emma be fogja jelenteni, hogy valahová elkeverte az útlevelét, másodpéldányt kér, és azzal utazik. Sőt dehogy­is! Ö. de ostoba vagyok! Én magam csinálok másodpél­dányt, a Mimetével még ma este. Nagyon büszke volt erre az ötletére, és erős a gya­núm: csak azért választotta Spanyolországot, mert a spa­nyol határon nagyon szigo­rúan ellenőrzik az okmányo­kat Két hónap múlva tértek vissza és a dolgok már kezd­tek összegabalyodni. Szemmel láthatóan hármuk viszonya a jómodor' és a formális ud­variasság szintjén mozgott, de nyilvánvaló volt a feszült­ség. Gilberto nem hívott meg, ő jött el hozzám és már egyáltalán nem lelke­sedett. Elmesélte, mi történt. Meg­lehetősen ügyetlenül mesél­te el. mert arra képes ugyan, hogy a cigarettásdobozra lefirkantson egy differenciál­egyenletet, arra viszont vi­gasztalanul alkalmatlan, hogy kifejezze érzelmeit A spanyolországi utazás egyszerre volt. szórakoztató és __ fáradságos. Sevillában egész napos zsúfolt program után az ingerültség és a fá­radtság légkörében vitatkoz­ni kezdtek. A két nő kapott össze, mégpedig az egyetlen témán, amelyet illetően né­zeteik eltérhetnek, és va­lóban e) is térnek. Szükséges és megengedett volt-e Gil­berto cselekedete vagy 6em? II. Emma igennel válaszolt. I. Emma hallgatott. Ez a hallgatás elegendő volt ah­hoz, hogy felboruljon az egyensúly: ebben a pillanat­ban Gilberto már választott is. I. Emmával szemben egy­re növekvő zavart érzett, nap­ról napra súlyosbodó bűntu­datot; ugyanakkor mind job­ban vonzódott az új asszony­hoz és ez az érzelem ennek megfelelően felfalta mindazt, amit a törvényes feleség iránt érzett. Még nem sza­kítottak, de Gilberto érezte, hogy már közeli az idő. A két nő kedélyállapota is, jelleme is differenciáló­dott II. Emma egyre fiata­labb, figyelmesebb, tá­madóbb, nyíltabb lett; I. Emma kezdett bezárkózni negatív magatartásába, a sértődött lemondásba, a visz- szautasításba. Mi a teendő? Azt javasoltam Gilbertónak, ne kezdeményezzen meg­gondolatlanul. és szokás sze­rint megígértem neki. hogy gondom lesz rá, magamban azonban szilárdan elhatároz­tam, hogy távol maradok ettól a búbánatos zűrzavar­tól. és nem tudtam el­nyomni a megelégedettség gonosz ég szomorú érzését, hogy lám. mennyire bevált a jóslatom. Soha nem hittem volna, de egy hónap múlva Gil­berto sugárzó képpel állított be a hivatalomba. A leg­jobb formájában volt. on­totta a szót, lármázott, lát­ható módon meghízott. Jel­lemző egocentrizmusával minden kertelés nélkül rátért a témára. Gilberto szerint, amikor neki jól megy sora. mindenkinél minden rendben van; olyan az alkata, hogy képtelen felebarátaival törőd­ni, viszont megsértődik és el- ámul. ha felebarátja nem tö­rődik vele. — Gilberto igazi agykom­bájn — jelentette ki- — Szem- pillantás alatt mindent el­rendezett. — Gratulálok, és megdi­csérlek szerénységedért; más­felől ideje volt már. hogy megjöjjön az eszed. — UGYAN! IDE FIGYELJ, nem értettél meg. Nem ma­gamról beszélek: I. Gilbertót értem, ö az agykombájn. Sze­rényen szólva nagyon hason­lítok ugyan hozzá, de ebben a buliban kevés részem volt: csak múlt vasárnap óta lé­tezem. Most már minden rendben van, már csak az anyakönyvi hivatallal kell tisztáznom II. Emma és az én helyzetemet. Nincs kizárva, hogy valami kis trükkel ke!] élnünk, pl. összeházasodunk II. Emmával, Hacsak nem akar ki-ki a neki tetsző hit­vessel egybekelni. Persze, az­tán- munkát is kell keresnem, de meggyőződésem, hogy a NATCA szívesen elfogadna, mint a Mimet« és többi hi­vatali gépe propagandistáját. Lontay László fordítása Orosz István: BARKA TASNADI VARGA ÉVA: Hol van a perc? Sötét antennák ível nőnek az ólom égre, s vibrál bennem a február vad türelmetlensége. Hol van a perc, a vérpiros cseresznyék szép nyugalma? — tollas kalapot szőtt a nap, úgy bocsátott utamra. Hbl van a legszebb nyári nap? köd-sapka hull fejemre, — párnám, paplanom volt 4 fű, s egy kék tulipán selyme. Álmomban hallom csak szavad, s nappal újra elhagylak. Üvölt a szá. Es valahol becsukódik egy ablak. Carlo Mandzoni: Olaszok Veneranda úr kinyitotta emeleti ablakát. kihajolt rajta és lekiáltott annak a férfinak, aki az ablaka alatt haladt. — Halló, uram! — Nekem szél? Mit kíván tőlem? — Meg akarom önnek mondani hogy merre van a Rossini ijtea... Előbb egye­nest a fasoron, majd jobbra a harmadik keresztutca. Ott van! — Nagyszerű Csakhogy én egyáltaján nem a Rossini ut­cába igyekszem. Nincs ott semmi dolgom — válaszolta a megszólított. — Van-e ott dolga vagy sem. a Rossini utca ott ta­lálható, aho] mondtam. És ha ön nem akarja, akkor is ott van. ég ott is marad! — Nagyon helyes, de bo­csásson meg, ez engem nem édekel! — Tudóin, hogy ez önt hi­degen hagyja. ■— Akkor miért háborgat engem ezzel ? — Nem tudhattam, hogy mi a szándéka. Nincsen a homlokára írva... A másik most már ideges lett. — Nos, rendben van, ha éppen a Rossini utcába igye­keztem volna, akkor is mi­ért tart föl emiatt? — Semmiért. természete­sen. Egyszerűen csak meg akartam mondani, hogy mer­re van a Rossini utca. Szí­vességből. önnek talán kö­zömbös az. hogy én kész va­gyok ilyen szívességre? — Én magam is nagyon jól tudom, merre van, a Rossini utca. — Ha tudja, hogy merre van a Rossini utca, akkor miért tart föl engem ebben a hideg időben, a nyitott ab laknál?! És haragos mozdulattal be csapta az ablakot. Fordította: Antalfi István NÓGRÁD — 1974. február 10., vasárnap 9

Next

/
Thumbnails
Contents