Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)

1974-02-09 / 33. szám

I ZttrsiémadAaokrAI letcnVfOk Cereden megalapozták a gazdálkodást Tegnap a Ceredvölgye Ter­ri: eiőszöv etkezet zárszámadó közgyűlését két helyen tartot­ták, Zahar, Szuía&pogony köz­ség tagságának Szilaspogony- ban. Cered. Rónafalu és Bán­na tagsága részére pedig Ce­re den, a népművelési házban, A ceredi részközgyűlésen Sótár István, a tízezer holdas közös gazdaság elnöke számolt be az elmúlt évi munkáról. A közös gazdaság 1973. évi tevé­kenységét a gazdálkodás meg- növekedett követelményeinek teljesítése jellemezte. Emellett figyelmüket a fejlesztési cél­kitűzések megvalósítására irá­nyították. Ez utóbbi során meliorációs tervüket csaknem 70 százalékban teljesítették. Erdősítésnél a központi kere­teket figyelembe véve, a terv­nek megfelelően végezték munkájukat. Nagy lépést tet­tek a racionális földhasználat­ban. Megteremtették az előfel­tételeket az önálló ágazati elszámolási rendszer meg­valósításához, amelyet ja­nuár 1-től be is vezettek. Ez feltétlenül szükséges a ter­melés fejlődése és a hatéko­nyabb gazdálkodás megvalósí­tása szempontjából. A közös gazdaság kedvező évet hagyott miaiga mögött. Árbevételi tervüket három­millióval túlteljesítették. A növénytermesztésből egymillió nyolcszázezer, az állattenyész­tésből egymillió kétszázezer forint többletbevétel szárma­zott. Tevékenységük során ál­talában 18 százalékos nyere­séghányaddal dolgoztak, ami jobb az előző évinél. Igen helyesen, jelentős ősz- szegeket fordítottak gépesítés­re és különböző más, a gaz­dálkodás fejlesztését is szolgá­ló beruházásokra. A kimon­dottan. mezőgazdasági gépek mellett szállítóeszközöket is vásároltak. A szarvasmarha- program végrehajtását segítet­te Szil aspogonyban a hízó- marhatelep bővítése, amely­nek során a férőhelyek száma 156-rŐl 307-re növekedett. En­nék a létesítménynek építése kétmillió hétszáznegyvenkét forintba került. Cereden a központi tehenészeti telepen egv sütőteret építettek. Róna­falun koTvizerűsítelteik és a ré gi juhakolt kibővítették. A me­liorációs tervüket egymillió liilencszázhatvanhétezier fo­rintra teljesítették. Az elért eredményeknek megfelelően az idén tovább növekedett a tagság jövedel­me. A háztájiból értékesített áruk után pedig több mint öt­millió forint jövedelemhez ju­tott a tagság. A feladatokat említve utalt arra, hogy a termésátlagok stabilizálása érdekében a ter­mőtalaj pusztulását a legmi­nimálisabbra kell csökkenteni. A szántóföldi növénytermesz­tés szerkezetét elsősorban a talaj védelem szem előtt tartá­sával kell meghatározni. Na­gyobb gondot keli fordítani a szerves trágya felhasználására, a talajerő visszapótlása miatt. A szarvasmarha-tenyésztésben az egy tehénre jutó 2150 lite­res átlagot 1975-re 2600—2700 literre kell emelni. A húster­melés növelése érdekében ja­vítják a szaporulati mutatókat és csökkentik a felnevelési kieséseket A marhahízlalás- ban a súlygyarapodást napon­ta 10—20 grammal kívánják növelni. A juhászaiban a jobb termelési eredmények érdeké­ben javítják a tartási és ta­karmányozási körülményeket. A biztonságos gazdálkodás megalapozása érdekében a fejlesztési alap tartalé­kolására több mint há­rommillió forintot szán­tak. Ezt az összeget az ez évi be­ruházások megvalósítására for­dítják. Ez biztosítja azt a sa­ját erőt, ami szükséges a me­liorációs munkához, a forró levegős lucemalissst üzem megépítéséhez és egyéb más beruházásokhoz. Minden, jel arra vall, hogy az 1973-as évi jó munkával, a rendelkezésre álló anyagi alapok helyes fel­osztásával biztosítani tudják az 1974-es gazdálkodás folya­matosságát, akárcsak a koráb­bi években. A beszámolót követő vitá­ban Varga Alfonz szóvá tette, hogy a szairvasmarha-dstálió- bam levő technológia már nem telel meg a követelmények­nek. Bejelentette, hogy a bor- jiúnevelésbe®. a szoptatási módszerről áttérnek az itatá­sos módszerre. Szerinte a gyepgazdálkodés eredménye­ként az idén bőséges fűhozam- ra lehet számítani, betakarí­tását azonban nem látja biz­tosítva a maglévő gépparkkal. Bozó Bélámé kérte, hogy a ve­zetők előre szervezzék meg a napi munikaprogramot mert csak ilyen esetiben, lehet jó munkát elvárná a dolgozók­tól. Tajtá Gém a premizálás­sal kapcsoiatbain kért felvilá­gosítást a vezetőktől. Simon István konkrét példával bizo­nyította, hogy még nem végzi mindenlt: fegyelmezettem. és körültekintően a reábízott munkát. I)r. Szomszéd Imre, a salgótarjáni járási pártbi­zottság titkára felszólalásában hangsúljfozta, hogy a tsz veze­tősége és tagsága eredménye­sen, oldotta meg a Központi Bizottság 1972 novemberi ha­tározatából adódó gazdálko­dási feladatokat. Elfogadható mértékben, emelkedett a ter­melés a különböző ágazatok­ban.. Ez annak is tulajdonít­ható, hogy a tagság és a veze­tők egjditiműködé&ében a kölcsönös bizalom, a megér­tés. a temmía&arás és a jószán- dék volt a meghatározó, az előrevivő. A feladatokról szól­va megemlítette a munka- és üzemszervezés további javítá­sát a tagság véleményének fo­kozott figyelembe vételét. Utalt a szemlélet és. tudatfor­málás szükségességére, fel­hívta a figyelmet a szakmai képzés és a hozzáértés növelé­sére. Simon István, megemlí­tette, hogy a szarvasmarha- államány mennyiségi növeke­dése nem járt együtt a minő­ségi javulással. Ugyanakkor nem sikerült megteremteni a szükséges takarmányfózist a megnövekedett állatállomány­nak. Süsün Vilmosné arra kér­te a vezetőséget, gondos­kodjék szállítóeszközről, hogy ne kelljen négy ki­lométert gyalogolni a munkába. Baranyi Dezső, a gépműhely munkájának elemzése sorén utalt arra, hogy kisgépesítés- sel növelni lehetne a haté­konyságot. Megemlítette, hogy a száillitásbain. nagyobb éssze­rűséget kelil megvalósítani. Nagy Perencmé szerint a tej- házban nem élég a meleg víz. nagyobb boyler keltene. Sérel­mezte, hogy egyes férfiak nam beszélnek velük kellő hangnemben. A felszólalásokra Sótér Ist­ván. elnök válaszolt, majd a részközgyűlés elfogadta az el­múlt évtől szóló beszámolót. Jubileumról és sokat ígérő jövőről tanácskoztak Pásztén — Amikor kezdtünk, jófor­mán semmink nem volt. Kap­tunk egy vagon búzát. Kézzel vetettük el. Jó termés lett — mondta a 83 éves Sípos Ist­ván. — A kis házat akkor felépí­tettük, abból azóta a várnál is nagyobb lett — mondta a másik. — Szépen megvalósult min­den. amit akkor, 25 évvel ez­előtt mondtak a szervezők, a kommunisták. ' gy beszéltek a pásztói Béke Tsz zárszámadó közgyűlésén. Az alapító tagok mondták, a 25 éves jubileummal kapcso­latban. Mottónak • is beillik, történelem ma már ez a ne- g edszázados út. amit megtet­te .. jelen, amiről dr. Beneze Bei na. a szövetkezet elnöke szólott, ékesen bizonyítja ezt. Tavaly már több mint 43 mil­lió forint volt a- szövetkezet árbevétele. A fejlődés üteme megfelel annak a hosszabb távra szóló merész teremek, amely szerint ennél a szövet­kezetnél 1980-ban már 100 milliós árbevételre számíta­nak. Az igazsághoz tartozik, hogy az 1970-es év után ez a szövetkezet szanálásra szorult. Viszonylag rövid idő alatt si­került talpra állniuk, és azóta 74 százalékkal növelni az áru­termelést. Ez nemcsak az ak­kor kapott hitel visszafizeté­sét gargntátta, hanem a foko­zatos feliedért is. A tervet összességében túlteljesítették, annak ellenére, hogy volt jég­kár. fagykár, és az aszály sem kerülte el a közös gazdaságot. A növénytermesztés, a gépi szolgáltatás, és az azóta kor­szerűsített műanyagüzem sem tudta maradéktalanul teljesí­teni a tervet. (Az utóbbi üzem­ben a kinti munkában meg­fáradt tagok számára biztosí­tanak kereseti lehetőséget.) összességében a szövetkezet kedvezőbb költségszinttel gaz­dálkodott, és az éves mérleg több mint ötmilliós nyereség­ről tanúskodik. A számok önmagukért be­szélnek, az emberben mégis felmerül a kérdés: minek tu­lajdonítható ez az igazán biz­tató eredmény? A közgyűlés erre részletes választ adott. Mindenekelőtt azt bizonyítot­tá. hogy a vezetőség élvezi az egész tagság bizalmát. Munká­jával kivívta a megbecsülést, a tiszteletet a maga számára. Miért fontos ez? Mert mint itt is kiderült, korábban bi­zony sok vita folyt egv-egy korszerűbb dolog bevezetése előtt. Tavaly viszont éppen a korszerű üzem- és munkaszer­vezés, az egyes termelési ágak önállósítása önelszámoló egy­segekre. hozott sokat a közös kasszába. Növekedett a fele­lősségérzet, könnyebbé vált a vezetői döntés, és nem utó1 só­sorban a munka számonkéré­se is. A szövetkezeti tagok el­ismerően vélekedtek a veze­tőség munkáiéról. Nem ezv ember mondta: érti a vezető­ség a dolgát. így igaz. I.e1ke- •edni tudnak az újért. Szá­molnak, mielőtt döntenek Bár vagy húsz felsőfokon vég­zett tiVhVisópTiikbeu fiatal szak­ember van a ^vetkezetnél, de 90 százalékuk még tovább képezi magát. A fejlődés alapjait végső soron a szakszerűség, a hozzá­értés jelenti. Csak így lehet szakítani már régen megszo­kott növénykultúrákkal, ter­melési ágazatokkal, amelyek helyett éppen az adottságok, talán éghajlati viszonyok, vagy éppen a piaci lehetősé­gek miatt másikat kell meg­honosítani. Gazdaságosabbat, hatékonyabbat. Itt említhet­nénk a szőlő- és gyümölcster­melést, vagy az állattenyész­tésen belül a szarvasmarha­tenyésztést. Az utóbbit igen intenzíven kívánják tovább­fejleszteni. Hogy mennyire a vezetőség mögött áll ebben a tagság? Elegendő egy idős te­henész hozzászólásából idézni. Olyanéból, akin szinte látszott, hogy jó néhány értizedes ta­pasztalat van mögötte, mégis, az állattenyésztő brigád nevé­ben ígérte: elvégzik a szarvas­marha-tenyésztési tanfolyam ot, mert látják, hogy az újhoz, a korszerűbbhöz több kell. Jubileumi közgyűlés volt Pásztón, a Béke Tsz-ben. A negyedszázadra való visszate­kintés. az alapító tagok kitün­tetése. jutalmazása nagyon kedves színfolt volt a közgyű­lésen. Nekem valahogy mégis úgy tűnt, hogy a jövőbe ve­tett hit volt az erősebb oMala a közös tanácskozásnak. Hosz- szú az az út amit a rárt’­ií(5s árbT'" ')& {Thpcf irc11 tenniük, de úgy érzem, már nem lesz olyan göröngyös méc­sem, mint az »’múlt negyed ­század alatt volt. A Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni bányagépgyárának jelentős feladata a visontal külfejtés szalagprogramjának minél előbbi megvalósítása. A szalagrandszerhez a gyár csak a szalagtámasztási, gépészeti és vasszerkezeti részeit készíti. A görgőpalástokat An­toni Sándor esztergályos forgácsolja, munkájához Kővári Pál művezető hasznos tanácsú* kát ad — fodor — \1 un ti ás arcok Másfél évtized vörös sapkában Vass Istvántól, a nagybáto- nyi vasútállomás vezetőjétől kérdeztem meg: Mi jellemzi a jó forgalmistát -á vagy aho­gyan szaknyelven mondják: forgalmi szolgálattevőt? — Mindenekelőtt —• feleli a tapasztalt vasutas — a sok­oldalú forgalmi szakismeret, éberség, pontosság, és a szó szoros értelmében vett meg­bízhatóság. Az állomás egyik forgal­mistája, Sándor Géza vala­mennyi felsorolt tulajdonság­gal rendelkezik. A nagybáto- nyi utasok körében vörös tá­nyérsapkájáról jól ismert va­sutas — miután „elmenesztet­te” a pesti gyorsot — gyakor­lott tekintettel végigpásztázta az állomás területét, és mivel nem talált semmi rendelle­neséget, nyugodt léptekkel visszaindult a csengők berre­gésétől hangos forgalmi iro­dába. Higgadt, kiegyensúlyozott, szűkszavú ember. Azt tartják róla, hogy inkább cselekszik, mint beszél. , — Mindig ilyen csendes? — kérdem a minden neszre, je­lenségre reagáló forgalmistá­tól. — Nem egészen — mondja mosolyogva —, mert ha szük­séges, bizony beszélek én ele­get, sőt elég hangosan is. Rossz szokása például az uta­soknak. ha várják a vonatot, kiállnak a síneik közé. Ilyen­kor bizony többször, és a szo­kottnál nagyobb hangerővel szólok hozzájuk. De még így is egyik-másik — főleg a fia- talabbja — lélegzetelállító mozdulatokra képes. Az utol­só pillanatban lépnek el a mozdony elől. Sajnos, öt évvel ezelőtt így esett áldozatul ál­lomásunkon egy asszony — a mozdonyvezető már hiába fékezett, .. Egyébként, ami a kevésbeszédűséget illeti, az a véleményem, hogy minek a szóból több mint amennyi, szükséges... — Mióta viseli a vörös tá­nyérsapkát? — 1942-től szolgálom az or­szág legnagyobb vállalatát, a MÁV-ot. A vasutaspályái Hatvan állomáson kezdtem, azóta sokféle munkakörben dolgoztam, Nagybátonyba 1959-ben helyeztek forgalmi szolgálattevőnek, az idén te­hát a tizenötödik évet tapo­som megszakítás nékül ezen a helyen. — Milyen feladatot kei! él­tetni fi forgalmistának ilyen :'s állomáson? — A személy- és a teher­forgalmunk alapján a vona­li állomások közé sorolnak be nivatalosan bennünket. De szerepünk meglehetősen jelen­tős Nógrád megyében. Rend­szeresen szállítunk többek kö­zött szenet, és a személyfor­galmunk is jelentős, naponta eléri a kétezer főt. Ebből is következik, hogy szinte min­denhez kell érteni. Én példá­ul rendelkezem kereskedelmi, távírdái és természetesen for­galmi vizsgákkal. De szükség is van ezekre a képzettségek­re, mert ha kevés az ember valamelyik szakszolgálatunk­nál, akkor beugrunk helyette. Ezenkívül a forgalmi szolga­lattevő feladatai közé tarto­zik, hogy felügyeljen az állo­más rendjére. Mert bizony előfordul néha, hogy egyik­másik ittas várakozó meg­bontja az állomás nyugalmát. — Mit szokott csinálni, ha valamilyen rendellenességet észlel? — Először szép szóvá! pró­bálom elintézni, ha nem haszr nál, a rendőrséget hívom se­gítségül. Sajnos, ebből a szempontból az utóbbi időben megnehezedett a dolgunk. Tavalyelőtt ugyanis a Nógrádi Szénbányák vezetősége elvette a telefonunkat; s így, ha va­lami rendkívüli eset adódik (baleset, vagy netán randalí- i’ozás), futárt kell küldenümc. — Volt már ilyenre példa? — Az elmúlt ősszel egy fiatalember az autójával együtt belecsúszott az állomás mögötti árokba. Ezzel nekünk még nem vétett volna sem­mit. de az ifjú úrvezető aro- gánsan felszólította az állo­máson várakozókat, köztük engem is, „gyertek segíteni, mert...” Végül is a munkás- őr-parancsnokságra küldtem el az egyik kollégámat, akik azután megtették a szükséges intézkedéseket. — A fárasztó szolgálat után általában mivel foglalkozik" — Taron lakom, van egy kis kertes házunk. Én is, mint a nógrádi emberek, sze­retek kertészkedni, télen pe­dig mindig akad valami ten­nivaló a ház körül. Ezenkí­vül vasárnaponként, ha éppen nem vagyok szolgálatban — eljárok a gyerek futballmec­cseire. A fiam uyanis a helyi csapatban játszik. Az igazi vasutas ember sokszor haza­viszi a munkáját. Én is meg­beszélem ■ a feleségemmel a napi gondokat, mivel ő is az állomásunkon teljesít szol. ,- latot a kereskedelrhi szak- szolgálatnál. — Meddig kel! még viselnie a vörös tányérsapkát? — A nyugdíjig van még néhány évem. addig már n.-vn szeretnék megválni tőle. ár sok gond. izgalom és bős ság fűződik a benne eltö'.tvt évekhez, mégis már most tev érzem, hogy majd annak i te­jén szokatlan lesz nélküle az életem. Séra Sándor Ufosz^rva konyhakertié Moszkva téli zöldség és főzelékszükisésletének fe'. ét egyetlen állami gazdaság ki­lenc meleg'háztörnb.ie elégíti ki. Mindegyik tömb tízszer akkora, mint egy futballpálya, A modem melegház bonyo­lult mérnöki alkotás, amely­ben a hőtan, az elektronika, a gépészet és — természetesen — a növénynemesítés új ered­ményei mind szerepet kapnak. A gazdaságban körülbelül ugyanannyi szerkezet zümmög, mint egy hasonló kiterjedésű gyárban. Mindé.;) műveletet, amely a melegház klímáját és a növé­nyek tápfelvételét szabályozza, automaták végeznek. Miután egyszer beállították őket, szük­ség szerint adagolnak vizet, meleget, tápsókat. Az automaták hibáinak gyors elhárítása és a műsze­rek felügyelete nemcsak nagy szakértelmet, hanem hallatlan felelősségtudatot is igényel, mert egyetlen kazánház oly­kor 50 000 négyzetméternyi, üveggel borított termőföldet iát el meleggel, többek között a kényes oalántákat is. A Moszkvai Állami. Gazdaság falain belül ezért tanfolyamo­kat szerveznek — it: képezik ki saját dolgozóikat. NÓGRÁD - 1974. tebruái 9., szombat 3

Next

/
Thumbnails
Contents