Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)
1974-02-09 / 33. szám
Sikerülnie kell... Tanulócsoportot szerveznek az ott öze tsy árban —• Nálunk csak szakmai továbbképző tanfolyamok voltak, és jelenleg sem folyik felnőttoktatás — mondta a salgótarjáni ötvözetgyár egyik vezetője, nem kis meglepetésemre. S hogy miért lepődtem meg? Mert tudtam, bögy az ötvözetgyár dolgozói közül közel a felének nincs tneg a nyolc általános iskolai végzettsége. A kohászat kémény, veszélyes munka: — Ehhez iskola nem kell, csak eró — jelenti ki Bódi Barnabás adagoló, aki két évvel ezelőtt még bányai csillés volt. Vájoívjgaza van? Munkatársa, a zagyvaróna! Gyurisika Gyula, aki több mint másfél évtizede dolgozik a gyárban, nem osztja ezt a véleményt, s úgy erzern, neki van igaza: — Kell a szakértelem, a nagyobb tudás az adagoláshoz is; be kell tartani a technológiát, figyelni kell a kemencét, tudni kell. hogyan adagoljunk, mert nem mindegy. Gyuriska Gyula korábbam szögverő volt az acélgyárban, de átjött ide, mert — igaz, hogy nehezebb a munka — többet keres, több jut a családnak, közelebb is van hozzájuk. Két szép unokája van már. Fiatal korában hat elemit végzett, majd később — úgy mondja: a demokráciában — elvégezte a nyolc általánost: — Hasznos lenne, ha elvégeznék a többiek is. Anyagiakban nem jelentene többet ugyan, de közvetve igen: jobban értenének a technológiához, a munkájukhoz; ki tudnák számítani, hogy a hónap egy-egy időszakában hogyan állnak a termeléssel, mennyit fognak keresni. A barátságos üzemvezetői szobácskábán beszélgetünk a párt csú csv ezetőségének és a szakszervezet titkárával, a csúcsvezetőség egyik tagjával. A gondokról szólnak: az új technika, technológia bevezetése és az általános műveltség összefüggéseiről. A gépek megkönnyítik a munkát, magasabb szintre emelők, de némelyek — mint évszázadokkal ezelőtt, a géprombolások idején —, mintha félnének a gépből, az ellenségüknek néznék, amely kiveszi kezükből a munkát, elveszi tőlük a pénzt. A három-négy osztályt végzett embereket nehéz meggyőzni felfogásuk helytelenségéről. Persze, a nehéz nem azt jelenti, hogy nem kell. Tudják ezt ,az öbvözetgyár vezetői is: a gondokon a dolgozók általános iskolai oktatásának bevezetésével kívánnak enyhítem. A csúcsvezetőség évi beszámolója határozottan utalt is erre: „A szakszervezeti és személyzeti munka évi fő feladatául ezt kell állítani.” — A Rákóczi úti Általános Iskolával folytatunk megbeszéléseket — mondja Kiss András üzemvezető, szakszervezeti titkár — egy osztály beindításáról. Itt helyben szeretnénk megszervezni az oktatást, mert dolgozóink túlnyomó többsége vidékről jár be. Szeptemberben kezdenénk, é6 a beiratkozottak egy év alatt végeznék el a hetedik-nyolcadik osztályt. — Hány dolgozó beiskoláztatását tervezik? — Tizennyolc-húsz fős osztályra gondoltunk — váiaszo. Angyal Nándor, a párt-csúcs- vezetőség titkára. — Lesznek közöttük párttagok is, akiktől természetesen elvárjuk a példamutatást. .. — Több mint kétszázan nem végezték el a nyolc osztályt, ehhez viszonyítva nagyon kevésnek tartom a 18—20 főt — vetem közbe. — Valóban így van, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a mi gyárunknál első ízben folyik ilyen iskolaszervezés. Olyan tervet kell készítenünk tehát, amit teljesíteni tudunk. Ez azért is fontos, mert ha most nem sikerül, akkor később még nehezebb dolgunk tesz. A mostani alapozhatja meg a jövőbelieket A dolgozók közül már néhó- nyan érdeklődtek az iskola iránt Gsancsár Sándor ko- hásaművezető mesélte, hogy az egyik munkás — nevét érdemes megjegyeznünk: Bolla Pál — felállt az 1. párt-alap- szervezet taggyűlésén és elmondta, hogy ő a háború miatt nem tudta elvégezni az iskolát, de most az elsők között jelentkezik, hogy befejezze. Milyen jó lenne, ha példáját minél többen követnék! A gyár tanuló dolgozóinak anyagi és erkölcsi segítséget ad: hozzájárul a tanszerek megvásárlásához, tanulmányi szabadságot, munkaidő-kedvezményt biztosit. Reméljük, nem lesz hát különösebb probléma: szeptemberre az osztály megszerveződik, s talán nem is a tervezett, hanem annál több résztvevővel. —ok— Mai tévéajánlatunk 22.50- Életjel. Magyar Cím. Éppen 20 évvel ezelőtt készült — és még abban az évben díjat nyert Karlovy Varyban — Fábri Zoltán rendező filmje. A televízió sorozatot indít ezzel az alkotással, s ennek során előbb több mint egy tucat Fábri-filmet — a többi között a Körhintába Hannibál tanár urat, » Húsz órát, A Pál utcai fiúkat és az Isten hozta őrnagy urat —, majd más, kortáns rendezők életművét vetíti le. Voltaképpen az Életjellel a háromszoros Kossuth- dljas rendező teljes életművének sugárzása veszi kezdetét. Az Életjel megtörtént eseményt dolgozott fel: 1952 decemberében a Borsod megyei Szuhakálló bányában a vízbetörés 17 bányászt zárt el a külvilágtól. A film a megmentésükért Indított küzdelmet idézi fel. azt az összefogást, amit a szinte reménytelen helyzetben levő bentreked tekért folytattak a munkások és katonák, a hozzátartozók és bányászok. S nemcsak ők harcoltak. Küzdeni kellett a tárna foglyainak is: a pánik. 4 szélsőségek, a félelem ellen A filmet Tardos Tibor írta. a főszerepekben Bansi Bélát. Berek Katit. Sinkovits Imrét. Görbe Jánost. Somogyi Erzsit. Solti Bertalant. Bánhidy Lászlót. Peti Sándort. Rajczy Lajost éa Kohut Magdát láthatjuk Imre Lászlót Két év nyolc hónap Kisregény Az épület nyitott ajtajában feltűnt Bika vállas alakja. Közelebb jött Vigyorgott. Megállt Kapelláró létrája alatt, arcáról még mindig nem tűnt el a gúny. Ebben a pillanatban, majdnem az orra hegyét súrolva, éles su- hanással vágódott a spakni a padlóba, pontosan a bal hegyével, apró lengéssel a nyelében. Kapelláró egy ugrással lent volt a létráról. — Valamit akartál mondani, Bika? Na gyere — mondta egészen halkan — gyere, hogy azt a jó... — mocskos szavakat mondott, ami épp a szájára jött. Kicsi és Kés egymásra nézett; mit csináljanak? Rémület ült a szemükben. Látták itt ők semmit sem tehetnek. Ami most következik, annak meg kell történni. * Az első ütés még az épületben érte Bikát. Megrázta a fejét, mint aki elszédült. Sodorták egymást kifelé. — Ne hülyülj főnök! Mi van? — Ez van! — és Kapelláró újból ütött Arról a csajról pedig kopj le. Hallod?! 3ika erős mozdulattal ellökte magától. Kapelláró ebből is látta, amit az imént csak érzett, hogy az ütései valahogy nem úgy találnak célba, ahogyan szeretné. A lökés szinte játékosnak tetszett, s a fogás is, amivel tá- nadója az öklét elkapta, íapellá.ró kirántotta ugyan a kezét egyetlen mozdulattal, de ettől a mozdulattól megtánto- rodott. alig tudott a lábán megállni. És a vigyorgás Bika arcán. Milyen biztos masában. Vári csak! — A kiscsaj! Én nem szok29. tam osztozkodni Kapelláró! Kicsi közéjük ugrott: — Mire való ez srácok? Teljesen becsavarodtatok? Golyózzatok inkább —• zsebéből egész maréknyi acélgolyót vett elő. A következő pillanatban akkora pofont kapott Bikától, hogy hanyatt esett, a golyók szanaszét gurultak: . — Mit avatkozol a nagyok dolgába fiú? Mi közöd neked ahhoz? Kicsi gyorsan fölugrott, hogy támadásba lendüljön, de fürgesége félúton ellankadt, fájt az ütés, annyira fájt, hogy sírhatnékja támadt. A könnyeit nyelve kiabálta: — Kapelláró! Kés! Hagymáitok ezt? — Menj hátrébb Kicsi. Nem a te dolgod ez — mondta Kapelláró, hangjában sajnálkozással, mint aki nem tehet mostmár semmit ez ellen. Kés buzgón helyeselt: — Várjuk ki a végét Kicsi. Közel az iroda. Szólhatunk ml ott is. | — Azt adja meg az isten, hogy szóljatok — mondta Bika. — Láttátok, hogy belémkötött. Láttátok vagy nem? — ordított. Kicsi és Kés egymás mellett álltak. Tudták, hogy ez az a perc, amikor meg lehet akadályozni a verekedést, csak azt nem tudták, hogyan tegyék ezt? De Kapelláró nem hagyott gondolkodási időt. Rászólt Bikára: — Na, mi lesz? — Mi lesz? Az lesz, hogy megtéplek. összeakaszkodtak. A két kisebb ismerte már a benti törvényt. Ilyenkor valóban nem kell szólni. Nem szabad. Rájuk kell hagyni, intézzék el az ügyüket. Kapelláró, látván, hogy ütéssel nem tudja leteríteni ellenfelét, olyan fogással próbálkozott, amellyel a földre viheti. Átkarolta Bika derekát, lábával közben gáncsot igyekezett vetni neki. Fogása acélpánt volt, gáncsa jó gáncs: Bika hanyatt dőlt, de rántotta is magával azonmód, s mire felső teste földet ért volna, kígyósiklással bújt ki a fogásból, ily módon Kapelláró mellé kerülve. Most már fogást keresett és talált ő is, a birkózás ősi törvényeihez igazodva. Kapelláró nyakát kapva el, jobb karja könyökhajlatába szorítva azt. Kapelláró teljes erejéből megfeszítette nyakizmaik lábaival 4 NÓGRÁD - 1974, februái 9., szombat „Magyarként voltam ember ’ Emlékezés Győry Dezsőre AZ UTÓBBI hónapoldpan hullt fenyőével: „Nem vesz szelén /már német tank ra* ugyancsak sűrűn vág nagy ott, ahová sorsa dobta, /az gyog/ ,.B másnak az első rendet a kaszás a magyar |ro- örökös indulásokba,/ a forrás hullafolt a sárga csillagok.'’ dalomban, most Győry Dézso meddő izgalmába, /pedig szí- 1949-ben térhet csak vissza távozása okozott érzékeny ve nincs, se lába,/ mehet és Magyarországra, de itthon ak> veszteséget, akiről Fábry Zol- érhet várost, tengert, /boldo- Kor már a bizalmatlanság lég* tán állapította meg hogy erős gíthat faváró embert/ ki desz- köre fogadja. Verseit nem fo- kötelékkel csomózta magát a kaként, míg el nem nyűvi,/ gadják, holta után is megbecsüli.” kisebbségi testbe: húsba vágón, de lélekiindítón. küldetéstudattal. Pályája szabályosnak indult. 1900 február 18-án született Rimaszombaton. Nagykettétört ceruzája megmaradt felét” a próza" Politikai költészete legizgal- Írásra hegyezi. Regényei igen masabb része a fasizmus el- népszerűek az ifjúság, de ál* leni harca. Már a bécsi Doll- tálában a történelmi esemé- fuss-eseményekkor megírja nyék realista megörökítését „Az ember spja még a gömörí úri világ újabb szín’ tragédiája, leg- igénylő olvasók körében. „A című versét, veszedelmes ember” című re* ünnepelt alakja, édesapja ki- amelyben Ádám kopott városi gényében a magyar pedagógu* váló rimaszombati tanár, és bundában, Lucifer Napóleon- sok egyik legnagyobb példa* első verseskötete megjelenése- maszkban áll a Dunánál. Lu- képének állít emléket: Czabán kor még „jó magyar körök- cifer kemény rendet diktál, Samuról ír. ben” is elismeréssel fogadták, épületeket ostromolta! bomNegyvennyolcas honvéd« Az élet azonban kizökkentet- bát dob a gyerekekre. Ádám nagyapja naplója alapján kéz torkon ragadja Lucifert: Lucifer: Megőrültél? A lázate a szabályos vágányról, írja nemzedékéről: „A legválsásosabb életkorban löktek bennünket a világtörténelem mély vizébe, an- Ádám: Nemi Ember vagyok! di írni hatalmas regényciklu* sát: a Viharvirág—Sorsvirág—* dókhoz állsz? Polgár, Tűzvirág köteteit, amelyekben bolond vagy? nak is legpiszkosabb örvényébe.” ötször volt katona, nyolc Nem érted, állat, kell ez a rend!’’ 1934-ben, a kezdet kezdetén államérában élt, meg kellett szembeszáll a hitlerizmussal: járnia az önigazulás útját, hogy a kisebbségi sorsba jutás során eljusson a nacionaLeölt barátok hulla sorfalában, A nagy-nagy Führer megindul a lejtőn.” Óvni szelizmus mentes, intemaciona- retné népét és szomszédait a mzitÁnvnlta Allalista hazafiság hitének vallá- fasizálódás veszélyétől. Az a szabadságharc, az elnyomatás évein keresztül elvezeti nem hőseit a Tanácsköztársaság küzdelmeiig. A költő és író egész életében vallotta: „Az élet értelme, feloldódni a nép álmaiban, eggyé lenni a sorsával és előrehaladáséival.” Ezt a säig. „.. .én már aratókkal beszélek, s el-elnézek kőművest, ácsot, /a tanítót ember- ezt Szalatnai Rezső megálla, ... „ ___, műnk, amikor három alkalom* 1 938-ban megjelent „Zengő is József Attlla-dljjal ju- Dunataj című kötete, - mint talmazta munkásságát. nek tartom, s eljárok a cooio- pítja ediákba,/ köszönök piszkos emberségféltésmek bányászoknak, s a nyomdában könyve, testvérnek /érzem a szedőket, „Mindnek kívánom, amit s a gépeket,/ s akarom a mun- egynek kát, a szerzést: mindenkinek hiszen közös a nyereméy, a kenyeret!” a nemzetféltésnek, az KÖLTÉSZETE magatartás távlatnyitó volt, egy olyan „Emberi hang”, amely reméljük még hosszú ideig szól minden olvasó számára. hirdetve a költő mélységes humanizmusát: „Sosem A dicsőséges Tanácskoztál- amitől féltem az enyém.’ én minden népet féltek attól, magunkért, mindig másért /hirdettünk többet, mint matájára. Ettől kezdve sok mindent megpróbál: saját vallomása szerint volt tanárhélyet- tes, mezőgazdasági munká házi tanító, sajtótitkár, magántisztviselő és főleg újságíró. Losonc, Kassa, Pozsony és Prága volt újságírói működésének tere és cikkeiben, akárcsak lírájában harcol „Szlo- venszkó jajbaroppanása”-ként a kisebbségbe szorult magyarságért, az elnyomottak igazáért. Egyik legszebb költeményében földből, kiirángatott kenderszárhoz hasonlítja magát. azonosul emberi mivoltában a kendersorssal, kitépik, vízbe rakják, áztató köveket gurítanak egykor szálas, szép testére. KÖLTÖI sorsát gyakran szívesen cserélné fel a Vágba Antifasiszta magatartását gunk:/ jobb lenni ösztönünknél, s másnál, /s tartani minre nevelt a sorsunk,/ mi sze- retetre önmagunk.” Csukly László asag idején vöröstüzérként harcol Karikás Frigyes 39-es „nemzetárulásnak” bélyegzik. R I dandárjában. Ezért rákerül a A háború utolsó éveiben egy den gátomlásnál/ élő ^gátnak statáriálisan kivégzendők lis- kárpátaljai kisvárosban húzza szívünk, s agyunk, /Gyűlölségmeg magát. Az ekkori tragédiák is tükröződnek verseiben: „Munkács terén halál hídállást erőltetve, testhelyzetének megváltoztatására kényszerítve Bilié}, ami sikerült is. s a pillanatnyi előnyt kihasználva, jobb kezével felnyomta Bika állát. bállal' pedig lesújtott rá kétszer „is,. Homályosan íelkódlött benne, ha most a szorítóban, birkózószőnyegen lennének, a bíró talán le is léptetné sportszerűtlenség címén, s ő elhagyná a porondot, magában igazat adva az ítélkezőnek, igen, ez így nem volt fair, de itt és most. nem mérkőzés folyt, hanem küzdelem, ha úgy tetszik* életre halálra, amiben érvényét veszti minden szabály. Miért. az mennyire volt szabályos, amikor rátették a kék keresztet, amikor hárman fogták le, váratlanul, a meglepődöttség ijedelmét kihasználva. sötétben, hogy azt se tudja, honnét törnek rá, hányán és kicsodák. Bika följajdult az ütések alatt. Mint utóbb kiderült, ez nem a vesztes gyöngék jajszava volt. dehogy. Mert valami elképzelhetetlen erejű összpontosítással, talán a fájdalom dühe ad ekkora erőt az embernek, gyorsan talpra ugrott. s fújtatva, lihegve, a káromkodás félszavaival a száján markolta át Kapelláró jobb csuklóját, hogy maga elé vágja a nyurga testet és ráugorjon, ne legyen Ideje fölálini. Kapelláró a lábait fonta rá Bika lábszáraira, a másiknak most a fülét fogva erősen, érezve ugyanakkor, ez így kevés lesz a fölényhez, mire azonban ez a tudatáig eljutott mér a melléfogás hatását is kénytelen volt tapasztalni, mert ebből a fogásból Bika könnyűszerrel ki szabaclult. És most ő ütött. (Folytatjuk A szándékok és a valóság egyeztetői A salgótarjáni öblösüveggyárral szemközti oldalon egy látott, szerény tábla jelzi, hogy a kis utcában működik a Nógrád megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet. Talán ellentmondásosnak tűnik, de igaz: mióta a demográfiai hullámvölgy „elérte” az általános Iskola nyolcadik osztályát, ten it kevesebb a végző gyerek, az intézet munkája nehezebb lett, egyre több felelősség nehezedik a dolgozóira. A megyében 1968-ban 1800 tanuló lépett ki az általános Iskolák kapuján, 1972-ben már csak 3800. Várhatóan 1979-ben tovább csökken ez a szám. Az egyéni és a népgazdasági érdek összehangolása, a néhány területen Jelentkező utánpótláshiány megszüntetése, a képességekkel harmonizáló pályaválasztás segítése — mindez sokirányú tevékenységet Igényel. — Érdekes, szép munka ez Inkább felszolgálók szeretnének lenni, mint szakácsai! vagy cukrászok. (Talán megváltozna ez — mondja Borsos Gábor, aki a Nógrád megyei Pályaválasztási Tanács egyik tagja, az Intézet üzemi megbízottja. — helyzet, ha ellesnék az ország Míg egy-egy pályára kikerül- több táján kialakult vendégnek a fiatalok, több szakaszban is követjük, segítjük a sorsukat. Az előkészítő szalátóipari szokást: a „közös Kalapba” tett borravalót. Hiszen. hogy törzsközönség la kasz az általános iskolások és kialakuljon egy vendéglőben, középiskolások számára nyúj- presszóban, abban az ízek Vácott /tanácsadást jelenti. A munkatársak közül Szabó Fe- rencné, az iskolai pályaválasztási felelősök irányítója. A rázslói is részesek.) — Űj feladatokat említettem. Ezek közül az egyik: a téeszek, állami gazdaságok .határozatlan, nehezen döntő, munkaerőigényét is figyelem„problémás" gyerekeket be hozzák az intézetbe, ahol a mel szeretnénk kísérni. Kell-e szakértelem a mezőgazdasági rendelkezésre álló tesztekkel, munkához? — ismert vitaté- müszerekkel megvizsgálják, ma ez, és nagyon szorosan milyen szakmához a legjob- kapcsolódik a pályaválasztásbak az adottságai, mi iránt hoz. Ahol agrármérnökök ve- Srez vonzódást. Nagy Oszkár- zetik a gazdaságot, elfogadott né laboráns és Nágél Izabel- nézet, hogy sok középfokú la, a legrégibb, de legfiata- szakemberre, kemizálásra van labb munkatárs végzik a té- szükség, és nem utolsósorban nyék rögzítését, értékelését, arra, hogy a szociális létesít- Ezután következik az összeg- mények az üzemihez hasonló zés, a személyiségrajzok ké- munkakörülményeket biztosít- szitse. Erről Kelemen József- sanak. Arra törekszünk, hogy né pszichológus tudna többet az iskolák és a téeszek, ÁGbeszélni, ez az ő munkaterülete. Mint az intézet megbízott igazgatója, jelenleg há- romnaoos konferencián vesz reszt. De a felkészítő és beilok között jó kapcsolat alakuljon ki, az' iskolások megismerjék a mezőgazdasági munka lehetőségeit, szerződést köthessenek. Járási szinten ieszkedési szakaszról, mely ezért tavasszal ossze- idén sok új feladatot is ho- hívjuk megbeszélésre a tsz-ek zott, szívesen szólok. — Az együttműködés kölcsönös tájékoztatás és az általános Iskolák megás a bízottal! Tudluk, hogy mindaz enn^k csak később lesz lem éralapja annak, hogy segíteni hető eredménye. Másik ko- tudunk az egyes területeken moly feladatunk annak vi^s- ielentkező utánnótláshiány gálata, mi az oka az elég leküzdésében. Negyvenegy nagyszámú megyén kívüli jeüzemi, munkahelyi megbízottal tartjuk a kapcsolatot. — Melyek azok a szakmák, ahová különösen várják a jelentkezőket? Hol van túljelentkezés? — Főleg a kevésbé ismert, nem „divatos” foglalkozások a beszélgetéssel, a oalyavalasz__... i____ i,.fás esrvik területről táiakozl entkezésnek, főleg a leendő szakmunkástanulók körében. A munkaügyi osztállyal közös munkában a mi részünk az indítóokok felmérése. Nem egy pszichológus műhelyébe pillantottunk be ez^el ezek: kevés az öntő, a kovács, a m’ntakész'tő. Pechg sok ■izemben ez jól fizető oálya A. vendéglátóiparon bélül a borravalós szakmákat részesítik előnyben a fiatalok — tás egyik területről tá’ékoz- tntott rövid«n Borsos R/’-t. 5 k-l se b'jgv hosszú evek’«* a gl; ri technikum iva^gatója volt. ti. Kiss Magdolna
