Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)

1974-02-06 / 30. szám

RELMEM

Megyei filmbemutatók

A rendőrség megköszöni

Megérdemeltem nagy sikerű előadóest tanúi lehettünk hétfőn este a salgótarjáni Karámos Szálló mozajiktermébem: a József Attila Megyei Művelődési Központ Pódium ’74 című előadóest-sorozatának

második előadásaként Bitskey Tibor es Gordon Zsuzsa Jászai-díjas színművésznő „...Mihelyt teálta'ad embernek születtem” című irodalmi összeállítását láttuk. A termet színül! lg megtöltő közönség elő-' adás után hosszan ünnepelte a művészeket: majd Bitskey Tiborral, a Vígszínház kétszeres Jásza i-díjas művészével ültünk le egy kis beszélgetésre.

— Az összeállítás címéül Csokonai Esl ve című versének egy sorát vaKasztotta; hogyan esett a választás épp erre?

— Az én műsorom nem egy témát foglal magába, noha tu iiaj dánképpen egyről — az emberről szól. A választott mondatban is sok minden ő a miéi oglai tátik, ' és ügy érzem, ez fejezi ki a legjobban azt a gondolatot, amit én ezzel kisugároztatni, közölni akarok. Csokonait a rokokó költészet legnagyobb alakjának tartom, nagyon szeretem verseit, különösen az Estvét. Ebben a művében olyan dolgokat írt le. amelyek a ma emberét — főként fiataljait — foglalkoztatják. Sok szó esik a civilizáció — ha nem vigyázunk — elerrabertelenítő, embers orvasató hatásáról; ezért érzem aktuálisnak a mondanivalót, a természethez való vissza találás élményét. A költő a természet gyermekének érzi magát, hiszen az idézetben szereplő „teáltalad” kifejezés a természetre vonatkozik.

— Előadóművészettel mióta foglalkozik?

— Az első önálló estemre körülbelül tizenkét évvel ezelőtt került sor. Nehéz lenne megszámolni, hányszor léptem fel azóta. Egy biztos: nagyon sokszor. Végigjártam Magyarország valamennyi jelentősebb nagy- és kisvárosát, nem beszélve, Budapest kul- túrházairól és irodalmi presz- szóiról.

— Mi a véleménye az élőadóművészetről ?

— A legszebb, de legnehe- zebbb művészeti ág, a színész szempontjából a legönállóbb művészet, összeállító, drama0 v-sr

Fotó: Fodor

tuirg, író, rendező, előad ó egyszemélyijén. Jelmez és díszlet nélkül magunk teremtünk

meg mindent, mint Shakespeare korának színészei. A cél: a mű gondolatainak felszínre hozása, kisugárzása. Az előadóest lényege mindig a vers, amelyhez gyerekkori

szerelem fűz. S örömmel tölt el, hogy Magyarországon egyre jobban megszerették a költészetet, hogy az emberekben olyan erős igény ébredt a versek iránt.

— Műsorában sok nagy magyar költő műve szerepelt, vannak-e kedvencei?

— Sok kedvencem van: a már említett Csokonai, aztán Ady, Szabó Lőrinc, Radnóti, Arany János... És mpst tulajionképpen szégyenlem is magam, hogy nem sorolok fel nég harminc nevet, mert olyan gazdag a magyar költészet. Nincsenek előítéleteim a költő modernségét illetően, mai vagy régi-e. Számomra a költők időntúliak, a lényeg: mit mond és hogyan sugározza. A modernség elsősorban nerh formai kérdés, hanem tartalmi. 1953-ban. Bán Frigyes Rákóczi hadnagya című művében játszotta élete első film főszerepét. Azóta számos filmben — a színházi alakítások mellett — győződhettünk meg kivételes drámai erejéről, vígjátéki adottságairól, egyszóval: kiváló jellemábrázoló képességéről. Legutóbbi filmjében A szerelem határaiban a társadalmi konvenciók előtt behódoló falusi orvost alakította. Jelenleg az Egy óra múlva itt vagyok című hatrészes tv-film — előreláthatólag — négy-öt részében játszik, szovjet partizánt. A Vígszínház két produkciójában kapott jelentős feladatokat. Az egyik: A holtak hallgatása, amely Nemeskürty István Rekviem egy hadseregért című művéből készült; a másik: Széchenyi és az árnyak, Eörsi István színdarabja. Esténként, mint vendég fellép a Thália Színház Csusingura című kiaibukl játékában is. „Mellesleg” előadóesteket tart, szinkronizál: a Pirjev rendezte Karamazov testvérekben a legidősebb fiú Dimitrij magyar hangja volt Ezt a szerepet színnadon is eljátszotta már. Elfoglaltságairól így vélekedik:

— Amióta a pályán vagyok mindig sokat dolgoztaim. Időnként szükségből, de szeretek is sokat dolgozni. Néha azért vannak jó heteim, vagyis néhány szabad szambáit délutánom és estém.

Sulyok László

Imre Lászlói

Két év nyolc hónap

Kisregény

26.

Csak mielőtt nekikezdünk. Gondoltuk, körülnézünk egy kicsit. Ott... A többiek is ott vannak. Olyan jó itt. Tudja, városi srácok vagyunk. Meg amúgy is., hiányzik a friss levegő.

A lány arca némileg megenyhül.

— Mondták az irodán, hogy festés lesz. — csicsergi valamivel barátságosabban. — Hát, akkor csak fessenek nyugodtan. De aztán szép legyen am! Mert a csúnyát azt nem szeressük.

— Olyan lesz, mint a szeme. Vagy amilyenre akarja.

— Nincs nekem beleszólásom abba’!

— Miért ne lenne — leheli a szavakat Kapelláró. Sírni tudna a rászakadt gyönyörűségtől. Ebben a pillanatban úgy érzi, nincs amit meg ne tenne ezért a lányért. Már üzért Is. hogy ránevessen legalább. Va^y csak egy félmosolyt vesztegessen rá. de az neki szóljon.

— Tudja, az az igazság, hogy itt már évek óta esedékes a festés, nekünk mindegy is, hogy milyen színű lesz, már kimeszeltük volna magunk is, de az üzemegységvezető nem engedte, azt mondja, hadd csinálják a szakemberek. Maga szakember?

— Olyasféle,

— Aztán mit kapnak ezért a munkáért?

Kapelláró érzi, hogy most hazudni kellene valamit, de nem viszi rá a lelke.

— Nem tudom én azt •—• mondja kevés szünet után — a főnök alkudott meg. nem ón. És maga mit csinál itt?

— A tej házban vagyok. A

palackozóban. Ugyan most- már nem üvegbe töltjük a tejet tavaly óta. hanem fóliába.

— Lehet avval keresni?

— Hát... Biztos nem any- nyit, mint a festők. És maga melyik városba való?

— Pesti vagyok.

— A szülei is, vagy csak kétlaki ?

— A szüleim is. Fontos ez magának?

— Nekem? Ugyan már ...

Kapelláró hirtelenében nem

tudja mit mondjon, fohászkodik magában, jaj. el ne akadjon a társalgás valamiképpen. Elkezd beszélni összevissza. ami a szájára jön, kihúzza magát, nagyképűsködik, közben a veríték kiveri a felismeréstől. most megjátssza masát és ezt a kislány észreveszi. észre kell hogy vegye a sódert, a nagy pénzedről, amit keresnek, éjszakai züllésekről bárokban, cimzanó mellett, a cimzánó. s megnyomja a cé első szótagját, neki magának is furán cseng, amint kimondja,

— Kár. hogy nem Pesfen találkoztunk. Azóta már behívtam volna egy presszóba. Eljött volna?

— Tudom is én. Talán. Ha jobb dolgom lett volna. De magát ilyen festékes ruhában oda úgyse engednék be — teszi hozzá évődve.

— Majd fölöltöznék. Van énnekem rendes ruhám is.

Közelebb húzódik, minden mellékgomdolat nélkül kérdezi:

— Maga mindig egyedül van itt?

— Dehogy! Vagyunk itt öter Is, ha a juhászok, a gulyások idebenn vannak, nem legeltetnek. összejövünk sokan. Csak most beteg a takarító néni- Beosztottuk magunknak az inspekciót. Mindennap más takarít. Amelyikünkre sor kerül, az tovább marad.

— Elég messze innét a falu.

— Van kerékpár Jaj. megyek is. mert azt se tudom, hol áll a fejem, annyi a dolgom.

Ebben a pillanatban közéjük vágódik egy rongylabda. Kicsi sebesen lohol utána, s megáll előttük.

— Szcsókolom. Ezer bocs’.

Kapelláró a pokolba kívánja, zavartan körülnéz. Észreveszi, hogy Kés is elindul feléjük. A gémeskút felől előtűnik lompos járásával Bika. Errefelé közelít az is- Odaérnek mind a ketten, mostmár négyen fogják körül a kislányt. A szemük vad. Felfalják a tekintetükkel.

NÓGRAD - 1974. februái 6., szerda

n

Drámái jelenet a filmből.

Egyetlen új film bemutatójára kerül sor a műsorhéten: A rendőrség megköszöni című olaa&—NSZK bűnügyi film Stefano Van- zina rendezésében készült. Felfogásában művészi

igényességében olyan korábbi nagy sikerű bűnügyi filmek mellé sorakozik, mint a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében és A rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek.

A filmben a látszólag egyszerű bűnügyből komoly politikai hátterű eseménysorozat fejlődik ki. Bíráló hangvétellel szól ,, jelenlegi olasz tásadalom belső bomlásáról, az állandóan fenyegető erőszak növekedéséről. A köz- oonti konfliktus a rendőrség és az ügyészség diszharmonikus viszonyából adódik, aminek következtében az a furcsa helyzet alakul ki. hogy a bűnözők büntetlenül kerülnek ki az igazságszolgáltatás intézményeiből. A hangsúly azonban főként a társadalom bűnösségére tevődik, amelyben az igazság halálra van ítélve.

kult krimiből komoly bűnügyi és politikai intrikákat bemutató művé. Kíméletlen munka. amelynek minden eleme annyira a helyén van,

nyújtja, egyaránt emberi fl« gura, és súlyos konfliktusok megszemély esi tője az igazság ts korrupció harcának képviselője.”

Enrico Maria Salern.Q mellett számos kiváló művész — Mariangela Melato, Mario Adorf, Franco Fabrizi. Cyrill Cusack — játszik főszerepet.

A filmet valamennyi or- hogy jók a lehetőségei kül- szágban, ahol bemutatták, földön is. Szereplők, tempó kedvezően fogadta » közön- és cselekmény egyaránt ma- ség ég a kritika egyaránt. Az gas nívójú, a rendezés szia* angol Variety kritikusa ír- te végig kitűnő... Salerno ta: „A film meggyőzően aia- egyik legjobb alakítását

K o v u s e 1 e t a m e g y e b e n

zünk. Az általános és középÉnekelni jó. Azoknak, akik szívesen csinálják, nagy örömet szerez. Egyedül azonban magányos a hang, kórusban jobban szárnyal a dal. Amíg az énekkar a pódiumra kerül, hogy fellépése után megköszönje a tapsokat, nagyon sok munka telik el. Nehéz munka, és társadalmi munka. Az éneklés örömein kívül nem jár érte ellenszolgáltatás. Sokan ezt a munkát nem ismerik el, mint ahogyan az szóba került a KÓTA (Kóru-' sok Országos Tanácsa) megyei titkárával, a Guthy Évával folytatott beszélgetés során.

— Sajnos, van egy hibás szemlélet. Sokhelyen nem ve— Na. mi van srácok? Meg- űntátok? Menjetek csak, mindjárt megyek én is. Mintha egyik se hallaná, eleresztik a fülük mellett.

A kislány egyikről a másikra néz. Hátrál. Aztán a távoli irodaépület felé tekint, bizony az jó messzi van ide.

— Gyere te is főnök — mondja KiesdA kislány hosszan nézi Kicsit.

— Főnök, elúszunk a melóval. Nemsoká itt lesz Petter- son, letol — mondja Bika.

A kislány hosszan nézi Bikát.

— Jó. jó. menjetek csak. én is mindjárt megyek.

A három fiú nem mozdul

semerre.

— Vigyél vizet, amennyi kell. — pattog keményebben Kapelláró hangja Kés felé — Kicsi, keverj maltert. Te meg

— néz Bikára — keverj be kenőszappant- Mozgás, srácok.

Látja, hogy mindegyik dühös. Lassan elindulnak, egyre

csali visszafelé tekingetve. Már messze járnak, amikor a kislány megszólal:

— Mi az, maguk szövetséget kötöttek, hogy olyan egyformára nyíratták a hajukat?

Kapelláró keserves ábrázat- tal simít végig tegnapi kopaszságán. Valami fölényes válaszon töpreng, de nincs ideje rá, mert a kislány újra kérdez;

— És miért nevezik magát főnöknek?

— így alakult. Már régóta dolgozunk együtt. Ém lennék a

rangidős. Ennyi.

(Folytatjuk)

szik jónéven, ha próbára, fellépésre elkérünk valakit. Vannak, akik haragszanak, kellemetlen megjegyzéseket tesznek. Ez nagyban akadályozza a kórusok munkáját.

— Mi az, ami nehézségként merül fel?

— Egyik legnagyobb gond, hogy kevés a szakember. Ej országa^ szinten is igy van, de nálunk az országosnál is rosszabb a helyzet. Igaz, az előző évekhez képest javulás tapasztalható, de még nagyon messze vagyunk az optimális állapottól. Ez a gond különösen a Röpülj páva köröknél áll fenn. A szakemberhiány különösen fontossá teszi a vezetők szakmai toábbképzését. Sajnos, ezzel is gondok vannak, illetékes helyen sem mindenki ismeri el ezek fontosságát, szükségességét eléggé. Talán ez az oka annak, hogy a KÓTA és az illetékes szervek kövött az együttműködés nem mindig kielégítő.

— Mi a KÓTA szerepe a megyében?

— Elsősorban szervezés, a kórusok munkájának, fellépéseinek összhangja. Mivel saját költségvetése nincs, szorosan együtt kell működnie a kórusokkal, a közművelődési intézményekkel. Ennek a fentieken kívül az is akadályozója, hogy nem kapunk, vagy ha kapunk is, nem időben értesítést, jelzést a kórusok tevékenységéről. így az összehangoló, szervező munka nagyon nehéz.

— Hogyan értékeli az elmúlt év megyei kórusáletét?

— Számos, jól sikerült rendezvényünk volt 1973-ban. A legkiemelkedőbb a Röpülj láva körök országos minősítése vojt. Ehhez hasonló országos rendezvényt különben az idén is tervezünk. Májusban kerül sor a munkáskórusok országos minősítésére Salgótarjánban, melyet az SZMT-vel közösen szerve18.25: Radar. Ifjúsági érdekvédelmi műsor. Eddig több témát érintettek az adások során, s így óhatatlanul csak vázlatosan. Ezt követóen egy témát tűznek majd napirendre, s azt részletesebben vitatják meg a résztvevők. Emellett tíz perccel meghosszabbodott a műsoridő is. A most adásra kerülő Radar témája az ifjúsági törvény gyakorlati végrehajtásának helyzete vidéken. A műsor első felében azt a fűmet láthatják a nézők, amelvet nvole Somogy megvet tsz-ben forgattak a tv munkatársai. Közöttük van •lyan tsz, ahol szép eredményekiskolai kórusok közül kilenc kapcsolódott be a Magyar Rádió „Éneklő ifjúság” mozgalmába. Ez is haladás, ha figyelembe vesszük, hogy 1972-ben a mozgalomban csak öt megyei kórus vett részt. Április 29-én Salgótarjánban lesz az „Éneklő ifjúság” hangversenye. Nagy gondunk a szakközépiskolák és szakmunkástanuló intézetek tanulói számára szervezendő kórusok helyzete. A jelenleg működő több mint tíz ilyen jellegű oktatási intézményből csupán ötben van kórus. A salgótarjáni ipari- tanuló-intézetben már évek óta vajúdik a kérdés, talán 1974-ben megoldódik.

— Hogyan értékeli a Röpülj páva körök munkáját?

— Szép eredményt mutattak fel ezek a közösségek. Gyakran halljuk őket a rádióban, látjuk a televízióban. Úgy tűnik, a mozgalom Nóg- rád megyében betölti a neki szánt szerepet, saját községében, közegében igényesebb, kulturáltabb éneklést terjeszt el. Ebből a szempontból jók a megye adottságai, ez kiemelt feladattá teszi, hogy a még meglevő, néhány helyen még érintetlen anyagot eredeti formájában megőrizzük.

A kóruséneklés nem csak kulturális érték, nem csak művészeti, hanem közösségi nevelés, jellemformálás szempontjából is fontos. A tömegművelődés terén az egyik leginkább elérhető forma. Vannak országok, ahol a csoportos éneknek szinte kultusza van. Egy ilyen munkás-, vagy népi hagyományokban gazdag közművelődési forma mindenképpen megérdemli a támogatást, az együttműködést, hogy minél hatásosabb, sikeresebb legyen. Értékeinkre jogosan lehetünk büszkék, de kötelességünk lehetőségeinkhez képest gyarapítani őket.

ről adhattak számot, s van ahol a kérdésre csak vállrándítás volt a válasz. A stúdióbeszélgetés részvevői arról is szólnak, hogy mi a teendő ezekben az esetekben. Milyen módszerekkel, eszközökkel kell élni, hogy az ifjúsági törvény előírásai megvalósuljanak, s végül hogy milyen kötelezettségek várnak magukra, a fiatalokra. A vitában részt vesz Illisz László, a KISZ KB titkára, Dr. Varga József a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának munkatársa és dr. Révész Péter az Országos Ifjúság- nolitikai és Oktatási Tanács munkatársa.

gáspár

Mci tévéajánlatunk