Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)

1974-02-01 / 26. szám

»zfine és wisszája

Egy hírneves gyár kulturális problémáiról

— AMI FÁJ nekünk, az a nyolc általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők magas száma — kezdi mindjárt .a legégetőbb problémával Pförtner István, a salgótarjáni öblösüveggyár párt- szervezetének szervező titkára. amikor a gyár kulturális élete és tevékenysége iránt érdeklődöm. — Kultúrházunk- ban megszerveztük a dolgozók 7—8. osztályát az idén is. Hiába tettünk erőfeszítéseket,

Inem sokat értünk el. mert az |i ionnan felvettek, akik között nem egyszer még analfabéta is akad. lerontják a végzettségi arányokat,

— Ez állandó folyamatos problémánk — csatlakozik a témához Özse Gábor munka- verseny-felelős. — S különösen sajnálatos, hogy a nyolc általánossal nem rendelkező dolgozóink között feltűnően sok a fiatal — 18—22 év közötti — ember. Mintha a mi gyárunk valósággal vonzaná a hiányos iskolai végzettségű- eket.

E vélekedés reális alapjai: az üvegiparban nem olyan dinamikus a fejlődés, mint — mondjuk — a géogyártás, vagy az célgyártás területén, sok munkát még nem tudnak gépesíteni. Az üvegfúvás technikája például — amelynek területén a legnagyobb az iskolázottság gondja — az eltelt fél évszázad alatt nem sokban változott, ily módon nem követeli meg szükségszerűen művelőitől a magasabb iskolai végzettséget. Elgondolkodtatónak tartom azt a nél- dát, amit elmondtak: adva

két üvegfúvó, akik közül az egyik nyolc általánost, a másik négy általánost végzett, egymás mellett dolgoznak, ugyanazt a munkát végzik, tehát „az egyenlő munkáért egyenlő bért” demokratikus elve alánján ugyanazt a munkabért is kaniák. A négv általánost végzett üvegfúvó így anyagilag nincs érdekelve iskolái befejezésében. Maradt tehát jobbára a meggyőzés eszköze, valamint az olyan jellegű gyári, vállalati anyagi ösztönzés, mint a tankönyvek megvásárlása, a két nap jutalomszabadság, vagy munkaidő-kedvezmény. Ezek azonban — különösen itt. az öblösüveggyárban — alig-alig hatnak a dolgozókra. Az 1972/ 73-as tanévben 28-an végezték el a nyolcadik osztályt, az idén viszont már csak lien jelentkeztek az általános iskolába. A visszaesés jelentős. ami annál szomorúbb, mert az összes dolgozók több mint negyven százaléka nem végezte el az alapműveltséget ielentő nyolc általános iskolát. Másrészt meggyőződésem, hogy a visszaesés oka nem csupán az anvagi érdekeltség rendszerének kidolgozatlanságában keresendő, hanem a gyári propaganda és meggyőzés gyengeségeiben éppúgy.

AZ ÁLTALÁNOS alapműveltség színvonala határozza meg általában az ízlést, az érdeklődés intenzitását, részben területeit. Ez összefüggésben van a kulturális tevékenységgel is, aminek — úgy vélem, joggal — nagyobb az árnyéka, mint a fénye.

— Az öblösüveggyári kul- túrházban van könyvtár, szakkörök és öntevékeny művészeti csoportok is működnek. E szervezett kulturális tevékenységnek azonban az a hiányossága, hogy nincs tömegessége, magyarul: kevesen vesznek részt benne.

Ez az érem egyik oldala: a közművelődés aktív formája, amelynek az objektív lehetőségek nem kedveznek. De éoo ezért kellene a másik formáját, a legkülönfélébb közművelődési rendezvények látogatását szorgalmazni. Salgótarjánban el lehet menni színházba, filmklubba, múzeumba is.

A gyár a színházi évad elején több tucat színházi bérletet vásárolt dolgozói számára. Ezeket a műhelybizottságok osztják szét rendszeresen, a jól végzett munka jutalmaként, az igények szerint. Vajon e bizottságok megnézik-e, 'hogy aki megkapta a jegyet, az el is ment-e az előadásra? Mert sok olyan bérletes előadáson voltam már, amelyre minden jegy elkelt, mégis csak félház volt.

A gyár egyébként igyekszik dolgozói számára a művelődési alkalmat megteremteni. Az üzemrészek mindegyikében letéti könyvtárat működtet, amelyek — bevallás szerint — szép forgalmat bonyolítanak. Ismeretterjesztő előadásokból is szinte minden hétre jut egy, ha elosztanánk. Reggeli időben tartják. Kis hatásfokkal dolgozik, de így is megéri, mert néhány igazi, komoly érdeklődő mindig akad, akik később másokban is érdeklődést kelthetnek. A gyár szocialista brigádjai részt vettek az elmúlt évben is a szocialista brigádvetélkedőn. Egyik csapatuk kitűnően szerepelt a döntőben is: a Nógrádi Sándor finomcsiszoló szocialista brigád a harmadik helyen végzett. Dicséret illeti a versenyzőket és az őket segítő brigádtagokat.

Már szedelőzködöm, amikor Pförtner István, a gondolattól nem tudva szabadulni, az általános iskolai oktatás kérdését még egvszer felemlíti, s befejezésül csak ennyit mond:

— Ezen a téren olvan nagyok a feladataink, hogy úgy gondolom, egvedül nem leszünk kénesek megoldani.

EZZEL egyetértek, egy feltétellel: nem jelenthet várakozó álláspontot, hogy majd csak jelentkezik valamilyen szerv és segít. A céltudatos kezdeményezés és a következetes végrehajtás kézben tartása a gyáré, az 6 társadalmi feladata.

Sulyok László

Mai iévéajánl

20.00: Uraim, beszéljenek! A tévéjátékot Gyárfás Endre írta, s a mű Puskás Tivadarnak állít emléket. Puskás Tivadar kalandos életet élt: volt aranyásó és megalapította az első hazai utazási irodát. Olajkutató Erdélyben, kísérletezett a villanyautóval, a kormányozható léghajóval, a

folyamszabályozási korszerű módjaival. Edisonnal dolgozott együtt, s így vagyonos ember válhatott volna belőle, ám inkább hazajött Magyar- országra, vállalta a küzdelmet. A tévéjáték mégsem kalandos életrajzi játék, pedig a feltaláló életéből ez is kerekedhetett volna. hanem

a t u n k

Puskás Tivadar drámai küzdelme kora elmaradottságával ís saját magával.

A főszerepben Bánffy Györgyöt. a többi szerepekben pedig Medgyesi Máriát. Sinkó Lászlót. Sztankay Istvánt, Nagy Attilát és Agárdi Gábort láthatjuk.

Imre László:

Két év nyolc hónap

Kisregény

22.

— Az nem érdekel, ha ne- kemjössz. Csak egyedül gyere és ne legyen nálad halef. Világos? Te tisztára be vagy csavarodva. Utálsz mindenkit. Mondd: van olyan, amit te szeretsz az életedben?

— A galambjaim, odahaza. Azokat is rég levagdosta az öreglány, az hétszentség.

— Mondok neked valamit. Ha most rendesen melózunk, nem . lesz itt semmi baj. Az idő is jobban telik. A felügyelők se akaszkodnak belénk. Még kedvezményt is kaphatunk. Petterson azt mondta — de ezt ne mondd el Kicsiéknek —, s az épület túlsó felében dolgozó fiúk felé intett — lesz itt kinti munka is. Reggel kimegyünk, este jövünk vissza.

— Hamukázol. Engem biztos nem engednek ki.

— Kiengednek, na. Mert én azt mondom maid Petter- sonnak, te naavon klasszul belejöttél a mázolásba. De

ha akarod, bunyózhatunk is.

Melyik jobb?

— Miért jó az neked, ha

én jövök ki segítségnek?

— Miért jó az neked, hogy ennyit kérdezel? Ígérd meg, hogy nem arénázol, és kész.

— Majd meglátjuk. De ha átejtesz, kinyírlak. És jó ha. tudod: télakkolni se akarok. Januárban szabadulok. Szeretnék egy nagyot szunyáim- az otthoni ágyban. Aztán meglátjuk, mi lesz.

Délután Petterson néz be Mintha csak véletlenül járna erre. Látja, az alapozás végig elkészült. A falak rendesen lekaparva, a rések, repedések eltömködve, simítva nem akar hinni a szemének.

— Ezt mind ti csináltátok? — kérdezi Kapellárót. — Ezért prémium jár!

— Megelégednénk mi egy kis eltávozással is — mondja Kicsi.

— Azt elhiszem — nevet Petterson — majd annak is eljön az ideje.

— Jó lesz ez a szín Petterson úr? — kérdi Kapelláró, s a felügyelőt odavezeti ahhoz a falrészhez, ahol

egy-egy ecsetvonással négyféle árnyalatú festéket raktak feL Petterson azt kéri, inkább egy kicsit csontszínűre keverjék. — Dolgozzatok csak nyugodtan — biztatja a fiúkat, — nem hátramozdító akarok lenni.

— Parancsol egy ecsetet felügyelő úr? — szemtelen- kedik oda Kicsi és mint egy virágcsokrot, úgy nyújtja át a legnagyobb ecsetet.

— Na kopj le. de gyorsan — kiabál rá Kaoelláró és Kicsi mókás komolysággal elsompolyog távolabbra.

— Jó, hogy azt nem kéred, hogy én húzzam meg a csíkot — szól Petterson bé- külékenyen Kicsi után.

— A csíkot? — kérdi Kés. Azt éppen nekünk is jó lenne meghúzni. Vagy inkább el. A kiscsajok nagymamák lesznek Petterson úr. mire mi megint lemehetünk a térre.

— Majd, lesz unokájuk — üti el Petterson.

— Elfelejtjük, hogyan kell megfogni, hogy ne üssenek a kezünkre.

— Majd megtanítanak rá megint, ne félj.

— Igaz. Legfeljebb különórát veszünk — szól közbe Kicsi.

Kapelláró már a meszelésnél tart. Petterson felügyelő a három fiúval távolabbról figyeli, amint Kapelláró belefelejtkezik a munkába. Boldog ember lesz — állapítja meg magában — szeret dolgozni. szereti a munkáiét.

— Látiátok? — szól ha1 kan a másik háromhoz — ettől

4 NÓGRÁD - 1974. februát 1., péntek

iskolai pályázat muzeális értékű tárgyak gyűjtésére

A hasmos anyagok gyűjtése közben talált múzeumi értékű tárgyiak megmentésére az iskolásak körében ismét meghirdeti együttes pályázatát a Magyar Úttörők Szövetsége, a Központi Múzeumi Igazgatóság és a MÉH.

Muzeális értékűnek minősítik a gyűjtés során előkerült nevezetes történelmi eseményekkel, kiemelkedő személyiségek életével, tevékenységével kapcsolatos tárgyakat, írásos dokumentumokat, régi újságokat, röplapokat, plakátokat, fényképeket: különös tekintettel a haladó mozgalmak, a munkásmozgalom, valamint a •felszabadulás országos és helyi vonatkozású emlékeire A pályázók jelentkezhetnek régi kiadású vagy más bibliográfiai szempontból értékes

nyomdatermékekkel, régi

viseleti darabokkal, egyenruhákkal, jelvényekkel,

zászlókkal, céhemlékekkel, agrár-, illetve ipartörténeti érdekességé valamint népi és művészi értékű használati eszközökkel, dísztárgyakkal is. Az általuk muzeális értékűnek tartott tárgyakat mutassák be a »gyűjtést irányító pedagógusoknak és véleményüktől függően a helybeli. Budapesten pedig a megfelelő szakmai múzeum munkatársainak. A múzeum szakembere ítéli majd meg, hogy a bemutatott tárgy megfelel-e a pályázat feltételeinek. A muzeális értékűnek elfogadott tárgyat a gyűjtő, az úttörőcsapat és az irányító pedagógus nevének, címének feltüntetésével — a nagyobb méretű

tárgyról mellékelt fotóval és leírással együtt — a MÉH Tröszt propaganda irodájának címére (VI. Jókai tér 6. szám alá) kell beküldeni, 1974. május 31-ig. A beérkezett tárgyak értékelésük után a területileg vagy szakmailag illetékes múzeum gyűjteményébe kerülnek, a gyűjtő nevének feltüntetésével.

A szakemberek által legértékesebbnek ítélt múzeális tárgyak gyűjtőit juta1 omtáborozással, könyvajándékokkal és az ország valamennyi múzeumába egy évre érvényes díjtalan. be’épővel jutalmazzák. Jutalomban részesítik az ilyen tárgyakat beküldő úttörőcsapat gyűjtő munkáját irányító pedagógust is.

KLUBtartalmi szépséghibákkáI

Bizonyára kevés olyan gyári KISZ-szervezet van a megyében, amelyiknek

olyan szépen berendezett, barátságos klubterme volna, mint a salgótarjáni ötvözetgyár Szalvai Mihály RISZ- szervezetének. Vöröses hu- zatú fotelek, kanapék, a klasszikus vonalú asztalokon színes kerámiavázák, örökzöld fenyőágakkal telerakva. Az ablakokat súlyosan aláhu’ló vörös függönyök takarják; a szembeeső fal mentén szekrények sora, könyvekkel megpakolva. A falakon világhírű festmények reprodukciói; Velazquez, Gauguin, Paál László, Munkácsy Mihály képei. — Nyitva bármikor, a kulcs a KISZ-vezetőknél, bejelentés vagy kérés alapján könnyen hozzáférhető. S Így is van ez rendjén: az egymás iránti bizalom — főleg, ha KISZ-tagokról van szó — lényeges követelmény mindenféle munkában, hát még a mozgalmiban.

az embertől tanulni lehet. Nézzétek a keze mozgását. Figyeljétek a kezét

— Nem is tudtam, hogy te zsebes is voltál Kapelláró — megy oda a létrához Kicsi, amikor Petterson távozik.

— Miért, te hülye?

— Petterson azt mondta, figyeljük a kezed.

— Nem tudom, mivel nyaltad be magad nála ennyire — óbéget Bika — maholnap te leszel itt a börtönigazga- tó.

— Lesz a rosseb Na, elég a szájtátásból srácok, fogjuk meg és vigyétek — nógatja őket Kapelláró erős hangon, de nincs ebben harsa, egy szikra sem. — Ami pedig a nyalást illeti. Hát idefigyelj — néz Bikára — azért azt ne gondold, hogy Pettersonnak nyalni kell ahhoz, hogy elismerje az embert. És különben is: akinek szakmája van és normálisan melózik, annak van becsülete, tudod? Kell, hogy legyen. És. ha te csak tengsz-lengsz a nagyvilágban, mindenki belédtörülheti a ci- oőjét. mert aki nem ért semmihez. azzal azt csinálnak, amit akarnak.

— Na jó. jó. láttam én olyan muksókat, akik semmihez sem értenek, mégis autón járnak, még sofőrjük is van.

— Na látod, azoknak tényleg arra van a nyelvük, hogy nyaljanak.

— Mi van abban? Hazamennek autón és kiöblítik a szájukat —. mondja Ki’’1

csak, hogy ő se maradjon !r

(Folytatjuk) ,

A klubot márciusban hozták létre a gyári kultúrterem utódjaként. Annak idején raktárra volt szüksége a gyárnak, jobb megoldást nem találtak. S egyébként is, sok a vidéki, nem tudták úgy kihasználni. Az egész gyári kollektívát érintő rendezvényeket, gyűléseket megtartják az ebédlőben, a fiatalok pedig szórakozhatnak, művelődhetnek a klubban. A lehetőség tehát adott, most már csak a fiatalokon, a KISZ-eseken múlik, milyen mértékben élnek vele.

— A klub munkatervét most készítjük — kezdi Harsányi Péter, a négytagú klub vezetőség egyik tagja. Jobbára még csak elképzeléseink vannak. Mindenesetre szerepelni fognak programunkban útibeszámolók, veterántalálkozók is, pontosabban a gyár nyugdíjas dolgozóinak kötetlen beszélgetésen való vendégül látása. Itt tartjuk a KISZ- oktatásokat, amelyekhez kapcsolódó vetélkedőket szerveznénk. Tovább szeretnénk erősíteni a kapcsolatot a szomszédunkban levő FOKGYEM ktsz forgácsolóüzemének KISZ-fiataljaival. Decemberben meghívtuk őket Mikulás-estünkre. Volt Télapónk is, és mindenki kapott valamilyen csomagot, amire előzőleg „összedobtuk” a pénzt. Kinek milyen szerencséje volt, úgy jutott neki műanyag bizsu, síp vagy mogyorós csoki.

A klub könyvtárosa Nagy Béla. ő volt a Mikulás. Huszonegy éves, kohóipari technikumot végzett, és már művezető. De ez nem csoda, ismeri a gyárat: az iskola előtt itt dolgozott mint fizikai munkás, s megfordult szinte minden munkaterületen.

— Mint könyvtárosnak, milyen elképzelései vannak?

— A könyvtárlátogatásnak és a könyvkölcsönzésnek a megszervezése, rendszeres szóbeli és írásbeli propagandával.

— Még csak most szervezik? De hiszen már márciusban átköltöztek a régi kultúrteremből.

— Az igaz. de csak úgy, -hogy a kézbe jött, hozták át a könyveket. Űjra kelért rendezni az egészet.

Ezt elhiszem, a műveletet

mégis lassúnak, hosszadalmasnak tartom, mivel mintegy háromszáz könyvről van szó csupán. Ha alaposan nekifekszik, és nemcsak egyedül, hanem közösen, már rég megnyithatták volna a könyvtárat. No persze, egy szűkebb baráti kör azért eddig is kölcsönözhetett, de ez nem változtat a lényegen. S a gyorsabb könyvtárrendezés mellett szól az is, hogy a közeli gyári munkásszálláson több fiatal lakik, akik szívesen segítettek volna, hisz szabad idejük bőven volt. Király Tibor elektrikus mondta:

— Mi szállón vagyunk, ráérünk. Ezért gyakran átjövünk a klubba olvasni, zenét hallgatni, kártyázni. Az embernek hiányzik a társaság; különösen nekünfi, akik a műszakban általában egyedül vagyunk a vezérlőasztal mellett.

— Mit vár a klubtól?

— Rendszeres szórakoztató műsorokat. Lehessen játszani. beszélgetni.

— Milyenek legyenek azok a szórakoztató műsorok?

— őszintén szólva. a táncra es a zenehallgatásra gondolok ... De szívesen olvasok is — teszi hozzá a

kérdéstől függetlenül. _.

A

zt nem szoktam hanyagolni, arra mindig van időm,

Az ötvözetgyár néhány KISZ-es fiatalja mondta el véleményét a klub munkájáról, programjáról. Felemás érzések kavarognak bennem. Több dologban egyetértek velük, helyeslem törekvésüket. Csak valahogyan a fiatalos lendületet hiányolom bennük, a mindenáron való — ha kell, erőszakos — több tudásra való törekvést. Beszéltek nekem táncról, olvasásról és még néhány másról, melyek között az irányítás nélküli, spontán jellegű szórakozás, művelődés dominál. Miért nem beszéltek ünnepi megemlékezésekről, amikor egy-egy klubtag előadást tart, és utána vitatkoznak; miért nem beszéltek író—olvasó találkozókról, helytörténeti vagy más jellegű ismeret- terjesztő előadásokról? Pedig mindezeket nagyon jól el tudom képzelni a hangulatos klubteremben. Tanácsolom: próbálják 'meg.

—ok—