Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)
1974-02-24 / 46. szám
Virágzó amatőr színjátszás Az elmúlt két hónapban csaknem minden hét végén volt valamilyen rangosabb eseménye az amatőr színjátszásnak. Január 25—26-án Debrecenben került sor a Műhely ’74 elnevezésű országos szakmai találkozóra, amelynek keretében a legjobb színjátszó csoportok léptek fel, s kiosztották a „Szóljatok játszók, regölők”, a Népművelési Intézet által meghirdetett forgatókönyv-pályázat díjait. Ezzel egyidőben országszerte megkezdődtek a „Szóljatok játszók, regölők” elnevezésű verseny területi elődöntői- A megyei döntőket március közepén Balmazújvárosban, Szolnokon, Salgótarjánban, Zalaegerszegen, Tatáin és Budapesten rendezik, s ezekről a rádió vasárnap délelőttönként és hétfő esténként helyszíni közvetítést ad. Az országos döntő színhelye és időpontja: Debrecen, április 29. Ugyancsak áprilisban kerül sor egy másik nagyszabású seregszemlére: az immár hagyományos Csokonai diákszínj átsző napokat, a Somogy megyei Csurgón rendezik 11 és 14-e között. Az országos színjátszó fesztiválok idei „menetrendjébe” tartozik még a kar zincbarcikai ifj. Horváth István fesztivál júniusi találkozója, a tatabányai országos munkásszínjátszó seregszemegy része közönség nélkül maradt. A fordulat 1968-ban kezdődött, a Népművelési Intézet szárnyai alá vette az amatőr színjátszó mozgalmat és szervezett keretek között fejlesztette tovább. 1970-ben hirdette meg a „Szóljatok szép szavak” elnevezésű, több évre szóló közművelődési programot. 1971-ben 700 öntevékeny együttes nevezett az országos versenyre, amelyet a rádió is pártfogásába vett. A sok jó színjátszó csoport közül is kiemelkedett a Tatabányai Bányász Színpad (1972-ben 15 különböző műsort mutattak be és 206 előadást tartottak az országban), a Budapesti Csili Sós Imre Színpada, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium Diáksizínpadia, a zalaegerszegi Reflex Színpad, a debreceni Alföld Színpada. A szentesi gimnazisták meg is nyerték a vetélkedő nagydíját (megérdemelten, hiszen a szájhagyományokon alapuló népi rigmusokból gyűjtöttek össze csokorra valót, amiből aztán színpadi játékot kerekítettek), ami nem volt más, mint egy mikrobusz. Mostanában ezzel járják a Szentes környéki falvakat, tanyaközr pontokat, olyan helyekre viszik a kultúrát, ahová eddig még a Déryné Színház sem látogatott el- A próza, az ének, a tánc, a mozgás nagyszerű le, a balassagyarmati irodalmi és eredeti megnyilvánulása a r •- - . 1_ . X. : 4-„1—1— 13» színpadi napok az egyetemi színpadok országos fesztiválja és a szakmunkásképző intézetek diákszínpadjainak országos találkozója. Egyszóval: nem múlik el hónap az évben fesztivál nélkül! Közönség nélkül Az amatőr színjátszás előretörése és fejlődése tulajdonképpen azzal magyarázható — tájékoztattak erről- a Népművelési Intézetben —, hogy az 1967-es egri. konferencia óta sikerült megfékezni a gomba- módra szaporodó irodalmi színpadokat, amelyek az utób bi évtizedben „arisztokratikus” módon teljesen elkülönültek az amatőr színjátszástól Működésüket már-már az unalomba fúló szavalatok és oratóriumi előadások jellemezték. Műsoraikat kizárólag az évfordulókhoz, az ünnepségekhez igazították, mert számukra az volt a legkényelmesebb. Ám ez nem volt színjátszás, legfőképpen nem az, ami az öntevékeny színjátszást kell. hogy jellemezze. S az is az igazsághoz tartozik, hogy az irodalmi színpadok taktaszadai „Röpülj páva ___i” k ör Csárdázás című műsora. A zömmel idős emberekből álló együttes a bu jdosók, betyárok és pásztorok életéből villantott fel képet, egy fogadóban töltött est dramatizálá- sával. Forgo. tóköny v- pályúzat A Népművelési I nézet másik kitűnő ötlete volt, hogy az országos vetélkedők előtt meghirdette a fogratókönyv-pályá- zatot. Ez serkentőleg hatott az együttesek vezetőire, mert a beküldött. pályaművek igazolják, hogy a népköltészeti értékeket, a néphagyományokat és életszokásokat színpadra lehet és kell is állítani. A forgatókönyv-pályázatoknak azonban semmi „közük” az együttesek produkcióihoz, az esetek többségében az fordult elő, hogy a pályázaton díjnyertes forgatókönyveket bemutató színjátszó csoportoknak csak helyezésre futott tehetségükből, az érdekesebben és jobban játszó együttesek megelőzték őket. De nemcsak a kiosztott díjak, elismerő oklevelek jelzik, hogy az amatőr színjátszó csoportokat és irodalmi színpadokat hivatalosan is elismerték, hanem az az intézkedés is, hogy ezeket az együtteseket az idén már minősítik is. Az erről szóló szabályzatot — a Művelődésügyi Minisztérium jóváhagyásával — a Népművelési Intézet dolgozta ki. A minősítés nem kötelező érvényű, tehát attól még nem lesz „kisebb”, vagy „harmadrangú” egy színjátszó csoport, hogy nem kéri a hivatalos minősítést- Az intézkedés elsőrendű célja, hogy a Népművelési Intézet hű képet kaphasson arról; a hasznos és fontos művelődéspolitikai funkciót betöltő együttesek milyen színvonalon és milyen hatókörben, továbbá milyen tartalommal működnek. A minősítésnek azonban alapvető feltételei vannak, így alapminősítést csak azok az együttesek kaphatnak, amelyék legalább fél éve működnek és részt vesznék a megyei fesztiválokon, bemutatókon. Országos minősítésben pedig azok az együttesek részesülhetnek, amelyek legalább egy év óta rendszeres színjátszó tevékenységet folytatnak, s en-ől a területileg illetékes járási, városi, államigazgatási szervek igazolást adnak. A minősítés különböző kategóriánként történik és minden két évben megismétlődik. a kiváló együttesi cím eléréséhez két alkalommal kell elnyernie egy együttesnek az aranydiplomás minősítést. Ezen kívül létezik még egy úgynevezett „Kiemelkedő Együttes”-! cím is, ezt: azok a színjátszó csoportok és irodalmi színpadok kapják, amelyek a közművelődés területén módszertanilag és művészileg egyaránt kiemelkedőt nyújtanák. Hamarosan versenykiírás Az országban pillanatnyilag 2000 amatőr színjátszó csoport működik. Hazánk felszabadulásának jövő évi, 30 éves évfordulójára „Hazánkról szóljatok szép szavak” elnevezésű vetélkedőt rendez a Népművelési Intézet- A versenykiírást hamarosan elküldik az amatőr színjátszóknak. A téma: a felszabadulás, amelyet hely- történeti dokumentumokkal, dramatizált- riportokkal, lírai és drámai műsorokkal lehet felidézni Pethes Sándor A zongoraművész riporter Antal Imre zongoraművész néhány éve egyre gyakrabban szerepel a televízió zenés műsoraiban. De sohasem zongorázik. Nagyon sok levelet kap — meséli —, szemére vetik, hogy hiú, sikerhajhászó ember, elhagyta a klasszikusokat, Ba- chot, Mozartot.. A levélírók nem tudják, hogy Antal Imre élete legválságosabb időszakát éli, miközben mosolyogva konferál és ismertet egy-egy műsort. Három évvel ezelőtt, egyik napról a másikra jobb kezén megbénult három újjá, többé nem zongorázhatott. — Az ilyen esemény kettétörheti egy ember életét. Mi segítette át az első hónapokon? — Ma sem járok zongorahangversenyekre. És legalább egy évig nem bírtam zenét hallgatni. Ha beszélhetek mégis szerencséről, azt a Halló fiúk, Halló lányok című televíziós műsorsorozatnak köszönhetem. Abban a munkában, népzenét még főiskolás koromban megszerettem. A népzene, melyet tanultunk, elvezetett a népművészeti tárgyak szépségének felfedezéséhez is. Nagy élmény számomra megismerkedni a vetélkedőn részt vevő népművészekkel. — Ügy gondolom, különös felelősséget jelent, amikor oijxn fiataloknak tart bevezető, ismertető előadást a zenéről, akik semmiféle zenei képzésben nem részesültek. Milyen módon készül ezekre az előadásokra? — Jó iskolát jelentett számomra az a sok éves gyakorlat, amelyet én is, mint nagyon sok fiatal zeneművész, — Többnyire igen. A televízióban sokszor mulatnak rajtam a munkatársak, mert fél napokat is ott ülök az írógép előtt, és válaszokat írok. Tisztelem az embereket. És úgy gondolom, ha valaki legszemélyesebb problémájával hozzám fordult, nincs jogom elutasítani a kérő szót. — Mit ben? csinál szabad idejé— Zenét hallgatok. Arra mindig találok módot és id't. Most éppen Mozartot h (Ugatom legszívesebben. De nagyon szeretem Ravel müveit, és általában az impresszión istákat. Szeretem a társaságit, de legalább annyira a ma- még főiskolás korunkban vál- gányt is. Régebben megtanulialtünk. Körülbelül tizenöt esztendővel ezelőtt megalakult a Művészeti Dolgozók Szak- szervezetének védnöksége alatt működő ifjúsági bizottság, melynek én is tagja voltam. Három-négytagú brigádokat alakítottunk és rendsze- melyet még egészségesen vé- résén ellátogattunk ipari tanúi őr geztem, kiderült, hogy alkal- intézetekbe, kollégiumokba. más vagyok ilyen feladatok megoldására is. Amikor bebizonyosodott, hogy nem zongorázhatok, a Televízió szórakoztató' és zened osztálya munkatársnak hívott. Ez volt az a kapaszkodó, amely új munka, pontosabban életlehetőséget teremtett számomra. — A legkülönfélébb televíziós műsorokban, vetélkedőkön, ifjúsági koncerteken vállal műsorvezetést. Van-e elegendő ideje a. felkészülésre? — Igen. A kötelező munkán kívül, vannak olyan műsorok, amelyeket a saját örömömre is elvállalok. Ilyen például az Arany Páva népzenei vetélkedő műsorvezetése. A Beszélgettünk a fiatalokkal, muzsikáltunk nekik. Azokon a koncerteken megtanultam, hogyan lehet közönyös, unatkozó arcokon is felvillantani az érdeklődést. — ön népszerű ember, jő érzéssel tölti el? Ez — Kezdetben természetesen örültem neki. Ma már egészen különös „feladatot” is jelent a népszerűség. Nem tudja elképzelni, milyen ügyekben kémek tőlem tanácsot, segítséget emberek. Néha megrendülök, néha zavarba jövök egy-egy levél tartalmától. — Válaszol a levelekre? tam a könyvkötés mesterségét. Van néhány könyvem otthon, melvet masam kötöttem be \ mostani munkám mellett sajnos. nincs időm ilyen foglalatosságra. — Van remeny arra. hogy meggyógyulhat a keze? — Igen. még van. Ez a lehetőség segít át rossz hangulataimon. Alapjában véve ot>- timista vagvok. Nagyon szeretek élni, és mert tudom, hogv az élet egyszeri, nem engedem, hogy a körülmények uralkodjanak felettem. — Mire vágyik a legjobban? — Hogy leülhessek a zongora mellé, és megint órákon át kettesben Beethovennel, —* Ha sikerül, reshetem? Beleegyezésül, széttárja karját. maradhassak újból felkemosolyogva László Ilona KISS DÉNES: Őrségben Gyermeteg lobogóm alatt magam vonulok fegyvertelen sereg Magamtól vedlettem lé pajzsot és fegyverzetet Szívem fölött már semmi sincs csak az ember bőre eget érintik puhán a szívverések lábam nyugodni jár füves mezőkre s kezem virágok egek őre V. Klimovica: T £ YE DIBS n útorok? ö Azt mondja az ember: — Az asztal tölgyfából, az ágyak fenyőfából készültek. Egész Nógrád arról volt nevezetes, hogy hatalmas erdők terültek el határai közt. A nagykiterjedésű erdőkről Bél Mátyás is megemlékezik. 1847-ben írt Nógrád megyéről szóló monográfiájában már említést tesz arról, hogy a hatalmas tölgyerdők alkalmat adnak a nógrádi parasztságnak, hogy nemcsak bútorait készítheti fából, hanem házait Is. A Salgótarján története (1972) című monográfiában is szó esik az erdőkről. Eszerint az 1727-ben készített irtásföld kimutatása arról ad hírt, hogy tizennyolc családfőnek voltak irtásföldjei a falu határában. Mit csináltak a kivágott faanyaggal? Nemcsak tüzelésre, építkeVASÁRN4PI JEGYZET Bútorok szobában volt, a konyhabútort nem merték. isAz életforma alakulásával változik a bútor, változik az asztal is. S persze, a bútorkészítő mesterség. Nemrég fejeződött be a televízióban a bútorstílusokról szóló sorozat, amely a stílusokat fejlődésükben vizsgálta, érzékeltetve a stílusirányzatok harcát is. Kiderült, a bútortörténetet sem hihetjük önmagában békésen alakuló jelenségnek. A Bogdán István Régi magyar mestersé- bútor formafejlődése sem választható el a társadalmi fejlődéstől. A stílusfor- mák igen erősen kapcsolódnak korukhoz, a korabeli társadalmi igényhez, technikai lehetőségekhez, és így tovább. A sorozat e szoros kapcsolatot is érzékeltette a bútortörténetet az általános művészettörténet, az ipartörténet, a művelődéstörténet egyik ágaként kezelte. (Kaesz Gyula: Ismerjük meg a bútorstíIntézményünk kollektívája élenjáró volt. Egy akciót kezdeményeztünkElsőként tettünk olyan felajánlást. miszerint „nem kínozzuk a vadállatokat, a madarakat és a rovorokat.” És nem is kínoztuk A tévében is foglalkoztak velünk. És mit gondolnak, ki volt az ababua nyelv tanulási lázának kezdeményezője? Szintén mi. A mi kollektívánk. Erről az újságba is jelent meg egy fénykép. Mi szerveztük a „meg ne mukkanj éjfél után” mozgalmat is. Sokan nem hitték el, hogy mi szerveztük, de bebizonyítottuk- A napokban ösz- szejöttünk, énekeltünk és kiabáltunk egészen éjfélig, aztán elhallgattunk, mint halott kezében a gitár. Avangardizmusunkért szeretett minket az igazgató is. Minden negyedévben prémiumot kaptunk, új évre pedig kitüntetést. Az egyik gyűlésen felszólalt a mi Szundovszkijunk. Felment az emelvényre, kiitta az igazgató részére odakészített toroktágító vizet, majd elkezdett beszélni: — Javaslom, hogy a következő negyedévi vállalásunk az legyen, hogy néha itt a munkahelyen dolgozzunk is, nehogy elveszítsük szakmai jártasságunkat. Mindnyájunknak elállt a lélegzete- A gyűlésen jelen voltak a felsőbb szervek kén- viselői és újságírók is. A főnökség kezdeményezte a tapsot. az újságírók feljegyezték a vállalást. Nem volt kiút: mindenki mellette szavazott. Most apránként fizetünk meg túlbuzgóságunkért. Minden nap dolgozunk. A fizetésért. Csak a fizetésért, mert prémium nincsFordította: Saiga Attila gek című könyvében szól a hajdani asztalosokról. Az asztalról szólván idézi József Attilát: „Óh kerek világ kerek asztala, éhessen ültem én melletted mindig. Terülj most nékem, kezemből behinti szürkeséged rózsák zuhataga. ÄÄÄÄ Ä5ÄÄJ5Ä ^tegeti, két asz- lusokat címűkönyvi az érdeklődőknek és épületfát is készítettek belőle. 1715 ben például a pásztói apátság Salgótarjánban szerezte be zsindely- és faszükségletét, amint ezt a monográfia feljegyzi. Később már nem készültek faházak e tájon sem. A múlt század második felében Nógráidban az erdők jelentős részét kiirtották, a parasztságnak mind talmotívum is vegyül a költőnek e versében, a mesei, a „terülj, asztalkám”, s egy mondái Artus király kerek asztaláé, amely mellett rangkülönbség nélkül foglalhattak helyet a lovagok. Otthon, a falumban volt egy nagyasztalunk a szobában, ha most gondolok rá, a gyermekkor ..terülj, asztal- kám”-ja ez a bútord^"^b. vastag lapugyancsak sok örömet jelenthet, gazdagítva ismereteiket, alakítva ízlésüket.) C algótar jánban épülő w »Hint Bútoráruház áll városban élünk. Bútoráruház áll rendelkezésre, a Képcsarnok Vállalat salgótarjáni üzletében is vásárolhatunk bútorokat. Nem mindegy, hogyan válasszuk ki őket. Az ember igényes környezeténehezebb volt fához jutnia. Ekkor kezd- jával, öreg lábaival, fiókjával. Egy nagy nek kialakításán szívesen kezdi otthon. te vásárolni bútorait iparosoktól. Azóta is vásároljuk. Régebben kedvelt bútor volt e vidéken a szuszék, a tornyos ágy, a „kasz- nyi” és a tulipános láda. Amikor a lány férjhez ment, összes ruháját a szuszékbe tették. A „kasznyi” a férfiak ruhaneműinek tárolására szolgált. A bútorokat ekkor általában Gyetva és Zólyom környékén készítették. A parasztok a bútorokat nem pénzért vásárolták. Volt egy fatál, többször töltve gabonával. Az volt a bútor ára. A bútorokhoz tartoztak a járóka, az állóka is, mindez a repedés volt rajta, golyókat lehetett azon gurítani. Fölötte a halványzöld bú- rájú luszterlámpa hintette a fényt. Persze, nem,túl nagy fényt. Azért látszottak téli estéken a körülötte beszélgetők alakjai, apám és a Varga Józsi beszélgettek sokszor körülötte. Régi asztal volt ez, azért nem olyan öreg, mint maga a ház, mert azt még Tóth György telkesjobbágy „tsinaltota” 1846-ban. így állt ä mestergerendán. Hányféle asztál mellé ülünk során! az évek S ha otthon megvalósította', ezt az igényességét kiterjeszti tágabb környezetére, végső soron egész életvitelére. Persze, a legfontosabb az emberi igény. Akiből ez hiányzik — vastag pénztárcával is —. legfeljebb csak „fogyasztója” lehet a bútoroknak, amelyek nem fejezhetik ki őt igazán legszűkebb környezetében, otthonában sem, harmonikus keretet adva érzelmi és értelmi gazdagodásának. De ez már talán nem is csak e jegyzet témája. Tóth Elemér Kertész László rajza NÓGRÁD - 1974. februát 24., vasárnap 7
