Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)

1974-02-02 / 27. szám

&OK4JX OLVASMK.. Munkásművelődés — szövetkezetben AZ ÍRÓSZER Szövetkezet salgótarjáni telepének épülete az üveggyár és a ZIM gyára között található. A forgalom­ból kiesik, sokan nem is tud­nak róla. Több mint három­száz dolgozója van a telepnek, de ebből jelenleg 56-an állo­mányon kívül vannak, leg­többjük gyermekgondozási se­gélyen. Ebből nyilvánvaló, hogy az üzemben a dolgozók legjelentősebb része nő. A dol­gozók nagy része helybeli, csak mintegy 30 százalék az ingázó. Mennyit fordítanak egy ilyen kisüzemben kultúrára, a dol­gozók művelődésére? A vá­laszt Ugaros László, a szövet­kezeti bizottság vezetőihelyet­tese adja meg. — Kulturális és sportalap nálunk tulajdonképpen nincs. A szövetkezet nyereségének egy részéből bizonyos hánya­dot fordítunk erre, és hasonló más célokra. Az elmúlt évben ez 95 ezer forintra rúgott. Eb­ből fizettük többek között a társadalmi ünnepek, üzemi ünnepségek, évfordulók költ­ségeit, a folyóiratok megren­delésének díját, könyvjutal­makat, vállalati és KISZ-iki- randulásokat, véradók ban­kettjét. Ugyancsak ebből az összegből juttattunk segélyt a nagycsaládos, vagy gyermekét egyedül nevelő édesanyáknak. Kifejezetten kulturális kiadás tulajdonképpen csak a könyv­tárunk állományának bővíté­sére és a fotólaboratórium fej­lesztésére fordított összeg volt. Bár az évfordulók és ünnepsé­gek nem elsősorban kulturális események, igyekeztünk mind­egyik ünnepségre legalább egy versmondók de gyakran cso­portokat sőt egy-két esetben budapesti művészeket meghív­ni az ünnep színvonalának emelése céljából. — Mi a szerepe a fotólabor­nak? . — Ezzel tulajdonképpen egy fotó6zakkört szeretnénk meg­alapozni. Voltak már erre kí­sérletek, de egyrészt azért, mert a jelenlegi vezetőnek ke­vés a szabad ideje, másrészt azért, mert jelenleg mindössze hat tagja van, a csoport nem tarthat igényt a szakkör meg­jelölésre, a munkája sem olyan. Elsősorban tanulnak, legutóbb például a színes technikával foglalkoztak, va­lamint a vállalati kirándulá­sok és más rendezvények, megmozdulások eseményeit örökítik meg. Az Idén további fejlesztéssel szeretnénk tanfo­lyamot indítani, amelyből ki­alakulhatna a valóban szak­köri munkát végző közösség. — Hogyan működik a könyvtár? — Jelenleg a teljes állo­mány 327 kötet. 1973-ban 47- tel bővítettük könyveink szá­mát. A szépirodalom 60—65, az ismeretterjesztő irodalom 10, a politikai jellegű művek 25—30 százalékát teszik az állománynak. Körülbelül har­minc a rendszeres olvasók száma, de jóval többen köl­csönöznek, a szövetkezet dol­gozóinak nem kell külön be­iratkozniuk. A kölcsönzött könyvek száma körülbelül hatvan havonként. A könyvtár mellett nagyon sokan vásárol­nak könyvet Két könyvbizomá- nyos is van a szövetkezetnél. 1973-ban 60 560 forintot költöt­tek dolgozóink könyvre. Az egy főre jutó vásárlás átlag­ban több mint 150 forint éven­te. Nem ritka az évi 600—900 forintos könyvszámla sem. — HALLHATNÁNK-E a dol­gozók továbbképzéséről ? Vil- csek Ferencné személyzeti elő­adó ismerteti az adatokat — Dolgozóink közül mind­össze huszonketten nem vé­gezték el eddig a nyolc osz­tályos általános iskolát Je­lenleg ketten végzik. A többie­ket rábeszélés mellett anyagi ösztönzéssel igyekszünk rá­venni tanulmányaik befejezé­sére. Egy-egy tanév elvégzé­se után három nap jutalom- szabadságot és háromszáz fo­rint pénzjutalmat biztosít a szövetkezet. Több dolgozónk jár gépipari technikumokba és más középfokú tanintézetbe, egy szakmunkás és egy beta­nított munkás gimnáziumot végez egy dolgozónk pe­dig a műegyetemre jár. Sokan vesznek részt különböző szintű Ideológiai oktatásokon is. — Milyen a szakmai to­vábbképzés? — Üzemünk fizikai állomá­nyában a szakmunkások lét­száma nem éri el a harmin­cat, a betanított munkásoké ellenben körülbelül 250 fő. Nyilvánvaló, a munka körül­ményeinek változása, fejlődé­se is megköveteli, hogy minél több betanított munkás képez­ze át magát szakmunkássá. Ennek érdekében szakmunká­st végzettséget adó mechani­kai műszerész tanfolyamot szeretnénk indítani. Indítvá­nyunkhoz most várjuk a mi­nisztérium jóváhagyását. — Sok a nődolgozó. Biztosi- tanak-e számukra, őket spe- : ciálisan érdeklő témákból i előadásokat? — Igen, a Vöröskereszt ke­retén belül, egészségügyi té- mákból. Több évvel ezelőtt TIT-előadásokkal is klsérle- , teztünk, de nem tudtunk ele­gendő közönséget biztosítani.\ így letettünk róla. A kis üzem, jóllehet nincs külön kulturális alapja, kul­turális létesítménynek egyedül a könyvtára számít, mégis igyekszik dolgozóinak a lehe­tő legtöbbet nyújtani.. Húsz színházbérletet vásároltak pél­dául, amivel szocialista brigá­dokat jutalmaznak, lehetővé téve a közös színházlátogatást Az ebédlőből hélybenolvasás- ra, asztali játékokra alkalmai helyiséget akarnak kialakíta­ni. Sakk-, asztalitenisz- és kis­pályás laibdarúgócsaraatuk több városi és üzemági bajnokság­ról hozott díjakat. TERMÉSZETESEN van még javítanivaló is. Jó lenne, ha a könyvtár kezelője részt ven­ne legalább egy alapfokú vizs­gával végződő tanfolyamon, hogy a bővülő állományt to­vábbra is hozzáférhetően tart­hassa, kezelhesse. Talán meg kéne ismételni a kísérletet a TIT-előadásokkal kapcsolat­ban, Ha meglesz az átalakított ebédlőhelyiség, esetleg klub­életre is lehetőség nyílik, mely szintén hozzájárul majd ah­hoz, hogy a dolgozók kulturál­tan tölthessék el szabad ide­jüket. — % — Imre Láttaló s Két év nyolc hónap Kisregény 23. — Nekik legyen mondva — mélázik, szokatlanul szelí­den Bika -T- inkább csövezni fogok egész életemben, mint hogy így kelljen élnem. — Akkor pedig lehet, hogy iölkopük az állad — mondja Kés. — Mért kopna fel? Én at­tól sose félek. Tanuljátok ki a szabafestést, a többit bíz­zátok ide. Ha akarjátok szó­lok rólatok Bereczki szálká­nak. Lesz egy brigádunk, mi ieszünk az első galeri, aki nem csak marhaságokon töri a fejét, hanem a maga em­berségéből él. Erre kell a rendes meló, érted, te süket fráter?! — intézi a szavait Kapelláró egyenesen Bikához. — A csajok is másként néz­nek rád, mindjárt menő fej leszel. — Fölveszed a havi lóvét — toldja meg Kicsi — beslaty- tyogsz a Duna Interkontinen- tálba, portás úr egy Dunára néző lakosztályt legyen szives es naponta egy üveg whis­kyt. meg negyven szivart, a nők meg majd jönnek maguk­tól. Te csak sorszámokat osz­togatnál s időnként kiszólnál, csak semmi tolongás hölgye­im, mindenkire sor kerül, a lassú munkához idő kell. .. .Így tartották szóval egy­mást naphosszat, ha néhány percig csönd telepedett közé­jük, ez mindnyájukat zavarta, idegessé tette őket úgy, hogy valamit szólni kellett. Nem ismerték még egymást elég­gé. az őrizetesek összeszokott­sága valami egészen más, mint amit „odakinn” ki-ki megszokott. Tulajdonképpen tele van egymás ellen fene­kedé rosszakarattal, amit a közös sors csak a felszínen tompít úgy, amennyire. Most, hogy kicsit szabadabb és ezzel gyakorlatilag kivételezett ál­lapotba keiültek az átlaghoz képest, örömükbe üröm is ve­gyült, nem tudták, hogyan kellene viselkedni ahhoz, hogy a helyzetükben mutatkozó ja­vulás tartós legyen, sőt. mi­nél több előnnyel járjon. Fo­galmuk sem volt. hogyan ér­hetnék ezt el. biztos pontot kerestek, s ezt Kapelláró sze­mélyében vélték megtalálni, akit fokról-fokra. vezetőjük­nek ismertek el. érdemes az olyanokkal jóban lenni, akik Pettersonnál ennyire bevágód­tak. Hallgattak tehát rá. ol­vasni tudtak a szeme intésé­ből. vagy legalábbis megvolt bennük az igyekezet erre. Sor­ra kifestették az Intézet va­lamennyi külső épületét. a munkájukban alig lehetett ki­vetnivalót találni, az persze rosszul esett nékik, hogy ezt egyedül Petterson ismerte el nyíltan, előttük sem fukar­kodva a dicsérettel. Társaik közül többen irigy­kedve figyelték szokatlan karrierjüket, akadt, aki meg­fenyegette őket, máskor va­lamiféle árulásról beszéltek, s csak kevesen voltak, akik el­ismerték. hogy „a galeri” a munkájának köszönheti, hogy jobb szemmel néznek rá a felügyelők, mint a többiekre, inkább ember számba veszi őket, négyüket, mint bárki mást az őrizetesek közül. Mindent összevetve, Kapellá- rónak egyértelműen megnőtt a tekintélye. Ha megszólalt, körülötte elhallgattak, figyel­tek a szavára, már olyan eset is adódott, hogy neki kellett igazságot tenni, ez tetszett neki. meg félt is tőle, mi lesz iia egyszer valamit elszúr, ellene fordul mindenki, fut­hat Pettersonhoz védelemért, de akkor jobb lesz. ha mind­járt kimegy a világból is, legalább innen el. mert attól kezdve nem lesz megállása senki előtt. Alihoz már ele­gendő tapasztalattal rendelke­zett, hogy tudja: a sztárok olykor bizony kiesnek a nagy- közönség kegyéből, akkor pe­dig jaj nekik, keserű lesz szá­lukban a méz is. Másszor meg elfogta a vágy: minél többet megtaní­tani nekik, 'hármuknak a szakmából. Átadni mindent, amit ő megtanult és nem úgy hogy únos-úntalan kioktatja őket, hanem, hogy szinte ész­re se vegyék. És azt ne gon­dolják róla. hogy a kegyeik­be akar férkőzni, a hízelgés mindig gyanús, még Petter- sonnak is, olyan kurtán-fur­4 NÓGRÁD - 1974. február 2., szombat munka után Második műszak szabad idő A Budapest Kötő HTSZ salgótarjáni kötőüzemi részle­ge — a munka jellegénél fogva — a lányok és asszonyok gyára. Több mint kétszázan dolgoznak itt, helybeliek, és a környéken lakók. Két műszakra járnak, s a gyári mellett, nekik még ott van a hazai: mosás, főzés, takarítás, gyere­kek gondja — bizony, egy ember, ha a férj nem segít, ne­hezen bírja. Egy kis szabad időre is szüksége van minden­kinek; amikor a munkában megfáradt ember sétával, ki~ rándulással frissíti fel magát, vagy önmüvelődik: olvas, te­levíziót néz, moziba vagy színházba megy. Jut-e idő a mun­ka mellett minderre? Erről beszélgettünk egy fiatalasszony­nyal, és egy húszéves lánnyal. Nem kívánunk esetükből általánosítani, csupán egy-egy példát mutatunk fél. iának rendszeresen besegít a házi munkába. Kettőnek könnyebb, és gyorsabb is. Fi­zetését mindig hazaadja. Ke­resete 1400—1800 forint kö­zött ingadozik. — Tőlem függ, mennyit ke­resek —, a munkámtól — mondja, aztán még hozzáte­szi —, meg a fonal minőségé­től. Elégedett vagyok. Ha nem így lenne, már rég el­mentem volna. Kicsiny, törékeny asszony :iaját hátrasimítva, gumival kis lófarokba kötve viseli. Tiszta egyszerűség az egész asszony. Csak zöldeskék sze­mében csillannak fel néha a fiatalság játékos, huncutkás fényei. A kardigánok gallér- jait varrja fel, átlagban havi 1700 forintért. Férje 2500-at keres a ZIM-ben, mint csi­szoló. Pintér Ernőné családja anyagi helyzetét átlagosnak tartja: — Se szegények, se gazdagok nem vagyunk. Van gáztűzhelyem, olajkályhám, tévém, rádióm, modern szo­ba- és konyhabútorom... csán fellel getet t. amikor meg­látogatta őket csak aki kö­zelről megfigyelte, az láthat­ta. miként telik meg a szeme fénymeleg hálával, amikor a felügyelőre néz. Ilyenkor te­kintetük egy villanásnyi idő­re összekapaszkodik, érteni, érezni lehet abból két ember kapcsolatának ezerszálú ösz- szefonódását; a bizalmat, a szeretetek a megbecsülést. Néhány héttel azután, hogy a brigád először dolgozott együtt. Petterson levelet írt Bereczkinek. A levél így szólt. „Kedves Bereczki úr! Ne haragudjon, hogy némi ké­séssel válaszolok legutóbbi levelére, de az volt a helyzet, hogy közben itt egy kísérlet kezdődött, s arra gondoltam, nem írok addig, míg e kísér­let első tapasztalatairól be nem számolhatok Tekintet­tel jó magaviseletére, szor­galmára. az intézet igazgató­ja úgy döntött, hogy egy kis- létszámú brigádot bíz Kapel­láró Ferencre, önálló fel­adattal bízza meg, s olyan körülmények között, amelyek némiképp oldottabbak, mint az egyébként mindegyik őri­zetesre érvényes fegyelmi normák. A brigádot azzal a feladattal bíztuk meg, hogy az intézet külső, udvari épü­leteit renoválja, s nagy örö­mömre szolgál, hogy önnek most megírhatom, a fiúk nem éltek vissza kivételezett hely­zetükkel, épp ellenkezőleg, minden tekintetben kifogásta­lan munkát végeztek. Az a három őrizetes, akit Kapellá­ró mellé beosztottunk. Sallai Bálint (Bika), Sípos Elemér, (Kicsi), Taverna László (Kés), s akikkel régebben sok ba­junk volt, Kapelláró keze alatt a javulás útjára léptek, s szorgalmuk több, mint fi­gyelemre méltó. (Folytatjuk) Mit mondják még? Elvégzem mindazt a munkát, amit má­sok. Nem panaszkodhatok. — A kislányom hatéves. Vácott nevelkedik a süketné­ma intézetben. Ma már elő­készítő iskolába jár. Elég jól beszél. írni. olvasni is tanul. Nagyon sokat köszönhetek az ottani tanároknak... A fiam, Tamás hároméves. Novem­berig szülési szabadságon voltam vele... Egyikünkre sem hasonlít, csak a nővéré­re. . Amikor visszajöttem dolgozni, nagyon szerettem volna óvodába adni, de ná­lunk, Karancslapujtőn kicsi az óvoda, nem tudták elhe­lyezni. Szeptemberre viszont megígérték, h8 a nagyok már iskolába mentek. — A férjemmel ellentétes műszakban járunk. Ilyenkor délelőtt ő vigyáz a gyerekre, de kettőre el kell mennie, így aztán sietek haza gyor­san, a legkorábbi busszal. Mír haza nem érek, addig a gye rekre a szomszéd, vagy p szüleim vigyáznak. Jó fél ór az egész, nem jelent különö sebb megterhelést a felügye let. — A sok munka és gom mellett van-e szabad ideje' Mit csinál vele? — A férjem rendszerese besegít, így hát este hat őrá tói általában már szabad va gyök. Van, amikor kézimunkő zom, van amikor olvasok. Elé sok könyvünk van. Karé csonyra a gyereknek is vet tem kettőt. Nagyon szereti a mesét, ha felolvasok neki Aztán a televíziót is bekap csoljuk minden este, de csal akkor nézzük végig, ha tét szik a műsor. — Van-e vita a tetszés kö­rül? — Nincs. A férjem például nem szereti az operettet, a drámát, az operát. Igaz, az utóbbit én sem, de a többit, azt igen. Ha a férjemnek nem tetszik egy műsor, akkor el­alszik, én meg nyugodtan végignézem... Persze, nyáron másképpen lesz minden: több lesz a munka, bem érünk majd rá szórakozni. Házépí­tésbe fogtunk... Kakuk Piroska Vizslásról iár be, már negyedik eszten­deje. A szüleivel él, édesany­1(1.00: Szép maszkok. Tévé- komédia-sorozat első része. Az ötrészes tévékomédiát Müller Péter írta, s az egyes részeket kéthetenként vetítik majd. Minden történet más­más történelmi korszakban játszódik, a szereplők viszont azonosak. A főszereplő Garas Dezső, aki hol Szilaj Balam- bér lovag (az első részben, a Sárkánvöíő című epizódban), hol pedig Keleházi Éberstein Farkas lírai költő és gondol­kodó. Az öt történetet ezen­kívül az köti össze, hogy Érdekes tartalmú, sárguló naplót őriz Arnóczki Mihály, a nagyoroszi pártcsúcsveze­A folyosón, ahol egy asz­talka mellett beszél getünk, nők járkálnak. Műszakváltás ideje van. Az egyik fiatal nő asztalunkhoz kiált: — Piri, mikor jössz árulni? — Majd, ha végeztem — szól vissza a kislány, és ma­gyarázón fordul felém: — Az egyik KISZ-es lánnyal köny­vet árulunk. Tíz százalékot kaounk az eladott könyvek után, de mind a KISZ-e lesz: ebből a pénzből megyünk Ki­rándulni. — A legszívesebben a ké­zimunka- és a kalandos köny­veket veszik. Nekem is sok könyvem van otthon: vagy 120—130. Szabad időmben so­kat olvasok, meg aztán tévét nézek. Nem szeretek csava­rogni. .. Legfeljebb a fiúm­mal. _ * Elmegyünk moziba, vagy presszóba. Szombatonként szokott jönni, de sajnos, messze lakik, ezért este 9-kor, az utolsó busszal már mennie kell. Litkén, ahol lakik, ott van zenés presszó; sokat el­hív hát magukhoz. Színházba nem járunk, mert más-más irányba lakunk, a buszok másként járnak. De hétvége­ken talán meg tudnánk olda­ni, csak ilyenkor nincsenek előadások. Sulyok László Mai tévéajánlatunk Sárguló napló tőség titkára. Féltve őrzi. ne- tavaszán alakult újjá Nagy- hezen válna meg tőle. A be- orosziban az ,MKPÍ A párt­jegyzések a párt 1945-ös meg- tagok száma 1946-ban már alakulásától kezdődően, égé- elérte a száznegyvenhármati mindegyik az emberi hiszé­kenységet vizsgálja — magya­rán, nagy becsapásokról, nagy csalásokról szól. Az első részben Szilaj Ba- lambér lovag — a középkori sárkányölő — megadja ugyan mindazt, ami az istené, de el­mulasztja megadni a földi fen- sőbbségeknek. Ezt azután ala­posan megbánja. Garas De­zsőn kívül láthatjuk még Dé- gi Istvánt. Koncz Gábort éa Körmendi Jánost. A narrátor: Sztankay István. szén 1956-ig az alapszervezet tevékenységére vonatkoznak. A feljegyzések szerint 1945.

Next

/
Thumbnails
Contents