Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)
1974-02-02 / 27. szám
V EErdelces pcnrin<ip A vezerlöteremben gyülekeztek a dolgozók. A rendezők lócákat, székeket készítettek elő. Borostásan, gumicsizmában, munkaruhában érkeztek a vizesek. Fontos munkát végeznek. A város szélén elterülő telepről biztosítják Balassagyarmat vízellátását. Az országút és az Ipoly között elterülő réten fúrott kutakból nyerik a vizet. Másfél évtizede kap Balassagyarmat vezetékes vizet — mondotta Kon- esek Károly helyettes üzemvezető. Összesen 1880 épületet látnak el. Az iparosodó város egyre több édesvizet kíván. Igyekeznek lépést tartani az igényekkel. Ezen a kora délutánon pártnapra gyülekeztek a dolgozók. Párttagok és pártonkívüliek egyaránt. Nem voltak sokan, mindössze huszonötén. A vizesek különböző településeken dolgoznak, Szécsénytől Nőtincsig, leginkább rádiótelefonon érintkeznek egymással. A pártnapi előadót — dicsek Lászlót — régi ismerősként üdvözölték a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat balassagyarmati telepén. A- gazdasági élet időszerű kérdéseiről kéthetenként oolitikai tan folyamot vezet a Kőbányai Porcelángyár helyi t.ptepének fiatal energetikusa. Határozott fellépésű, jól tájékozott. a dolgozók nvelvén beszélni tudó nropaeandista. A helyi TÖVÁLL-nál is vezet politikai tanfolyamot. Elmondhatja, hogy „nyakig” van a munkában. \ megnyitó után elkezdődött a tájékoztató. Világos, közérthető szavak, sok helyi példával. Van, ki bólogatott, mikor a propagandista leszögezte, hogy hazánkban a X kongresszus óta számottevően fejlődött a szocialista demokrácia, viszont kevésbé az üzemi demokrácia. Emelkedett a dolgozók életszínvonala. Nyílott a vasajtó. belépett egy barnakalapos munkás. Kissé elkésett, minden hely foglalt. Számított rá. Farönköt hozott, azon foglalt helyet. Szó esett a gazdaság exten- zív és intenzív útjának fejlesztéséről is. Nem pontosan ezekkel a szavakkal, de a dolgozók értik, hogy miről van szó: a munkerő-tartalékok kimerülőben vannak, a meny- nyiség helyett a minőség terén kell előbbre lépnünk, hogy termelékenyebben dolgozzunk. Az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan a kereskedelmi ellátás is fejlődött — például Balassagyarmaton. Húsból és húsféleségekből ugye nem volt hiány sem karácsonykor, sem újévkor? — tette fel a kérdést a propagandista. Mindenki egyetértőén bólogatott. A pártnapon természetesen szóba került a lakáshelyzet is. Hazánkban tavaly nem kevesebb, mint 85 ezer. új lakás épült fel. Balassagyarmatnak sincs miért szégyenkeznie. A legutóbbi öt évben több mint ezerkétszáz család költözött új otthonba. A közéletünkben tapasztalható néhány fonákságról is beszélt a propagandista. Okos fiú — jegyezte meg mellettünk egv borostás arcú. mokány dolgozó. A vizesek reagálásából kitűnt, hogy egyetértenek a túlzott jövedelem megadóztatásával, a tisztességtelen haszonszerzők felelősségre vonásával. A mindössze huszonöt percig tartó tájékoztatóban szóba kerültek a tennivalók is. A kongresszusi határozatok végrehajtása, a demokrácia fejlesztése, a termelékenység fokozása, a népesedéspolitikai határozat megvalósítása és még sok minden. Érdekes, frappáns, figyelmet lekötő minitájékoztató volt. Ez érződött a reagálásokban is. Győri Balázs például megkérdezte. hogy miért kérte visszahívását a külügyminiszteri posztról Péter János, aki hazánk nemzetközi tekintélyének kivívásában jelentős érdemeket szerzett. Megrendült egészségügyi állapota miatt — válaszolta az előadó. György János a tisztességtelen haszon fogalmának lényegéről érdeklődött. A tavalyi diplomáciai tevékenységről kérdezett Ra- dos Sándor. Házon belüli kérdést tett fel Lőcse János. Több víz kellene Balassagyarmatnak, mi lesz az új kutak fúrásával? A propagandista a válaszadásra Koncsek Károly helyettes üzemvezetőt kérte meg, aki elmondotta, hogy márciusban két úi kutat kapcsolnak be. és további két kutat fúrnak. Jól sikerült oártnao volt. Találkozott a dolgozók érdeklődési körével, és ők nem fukarkodnak a kérdésekkel. Őszinte véleménycsere volt, sok értékes tanulsággal. Rozgonyi István Szénbányászat... Talán ismétlésnek tűnik, de nem árt hangsúlyozni a megyei pártbizottságnak azt a megállapítását, hogy az iparstruktúra előnyös változása ellenére a megye iparában a szénbányászatnak még ma is jelentős a szerepe- Sorsa, jövője tehát rendezést kíván. Kezdeményező lépés Miért fogadta el ezt így a megye legmagasabb politikai vezető testületé? Mert a többszöri tárgyalások ellenére sem tisztázódott a további visszafejlesztés mértéke, a segédüzemek jövője. Mert a kívánt alatt maradt a termelés hatékonysága, nem csökkent kellőképpen az alkalmazotti állomány, a derékhadat kitevő középosztály átirányítása más üzemekbe, az eddiginél több nehézséget okozhat, a fejlesztési eszközök pedig nem tették lehetőivé a jövőben is működő aknaüzemek műszaki színvonalának emelését. Az előbb említett kérdésekben a megyei pártbizottság, a Nógrádi Szénbányák Vállalat. párt-, gazdasági és szak- szervezeti vezetése kezdeményező lépést tett a gondok megoldására. A legszembetűnőbb változás mégis a szemléletben következett be. Ennek eredményeként a vállalat vezetői a felsőbb szervek segítségét igényéivé jobban körülnéztek saját portájukon. Első és legfontosabb követelménynek a hatékonyság növelését jelölték meg mind az alaptevékenységnél. mind pedig a segédüzemeknél. Az utóbbi időben több, sokat ígérő intézkedés látott már eddig is napvilágot, s van születőben. Zsuffá Miklós, a vállalat igazgatója egyik megyei szintű tanácskozáson a többi között ezeket mondta: — Az önköltségcsökkentésnél kell keresni a megoldást. Érthető, mert a széntermelésben nem volt fejlődés, a kisegítő üzemek nyereséghányada sem volt valami nagy. s az abból képezhető nyereség egy részét az alaptevékenység finanszírozására fordították. Mindkét helyen alaposan megvizsgálták a jövedelmezőség emelésének lehetőségeit. A segédüzemeknél, ahol szükség volt, ott a termékösszetétel megváltoztatását határozták el. Megszigorították a gazdálkodás követelményeit, az alap- tevékenységnél is. A különböző szervezetek munkájában a nagyobb összhang megteremtésére törekednek. A szakmai tervhez kapcsolják az üzem- és munkaszervezést, a műszaki tervet, az új technológiákat stb. Felülvizsgálják az érvényben, levő 190 igazgatói utasítást. Ezekből kiiktatják azokat a homályos megfogalmazásokat. amelyek megnehezítik az ellenőrzést, csökkentik az egyszemélyi felelősséget. Kell a szén is Az energiahelyzetben bekövetkezett változások továbbra is megerősítik azt a helyes megyei gazdaságpolitikai koncepciót, hogy a szénhidrogének, erőteljes fejlődése melleit, az atomerőművek építésének kezdetén a szénre, mint energiahordozóra a jövőben is nagy szükség lesz- Az előretekintés céljából azonban szükség van viszonylag fix elképzelésekre legalább ötéves távon belül. Még akkor is, ha erűre pontosan meghatározni sok mindent nem lehet, a sok tényező miatt. Amikor azt mondjuk, hogy a meglevő bányák adottságai jók. egyúttal azt is jelezzük, hogy a hatékonyság növeléséhez az egyik fontos feltétel megvan. A másik a technika, es ahhoz ügyesen értő, kezelő emberek sokasága. Ma már a bányászok nem idegenkednek az új technológiáktól. Ennek köszönhető, hogy a géZárt rendszerű szarvasmarhatartás Legelőválló gazdálkodáson alapuló húshasznosítású szarvasmarhatartási zárt rendszert dolgozott ki a kéthelyi Aranykalász Termelőszövetkezet részére a keszthelyi Agrártudományi Egyetem. A szövetkezet határának 36 százaléka gyepterület. A rendszerben meghatározott módszerrel művelve 200—220 napig legeltethetnek ' majd rajta, s így a szaporulatával együtt mintegy 3500 tehén, tehát együttesen körülbelül 5500 állat gazdaságos eltartását biztosítja. A termelőszövetkezet minden 100 hektár takarmánytermő területtel 293 mázsa hús előállítását oldhatja meg. A rendszer bevezetése természetesen tetemes — 105 millió forintos — beruházást igényel, s így hosszabb időt vesz igénybe. A kéthelyi Egyesült Aranykalász is úgy tervezi, kogv bár már az idén megkezdi az előkészítését, csak a következő ötéves tervben lesz meg minden feltétele az alkalmazásának.- Ki — pti jövesztésben a vállalat felzárkózott az országos átlaghoz. Elismerésre méltó ez az eredmény, azért is mert rendkívül elavult gépparkkal oldották meg. A gépek között, van olyan, amelynek értéke a nullával egyenlő. Ha a meglévő gépállomány- nyai ezt az eredményt el tudták érni, cikkor az idei gépi beruházásra szánt húszmillió forint értékű új gépparkkal ezt a folyamatot csak gyorsítani lehet. Megyénk bányászat jövőbeni munkájukban sem lesznek egyedül- Az újabb kormányhatározat alapján az illetékes szervek külön fejlesztési alapot biztosítanak a bányászat korszerűsítésére. Amikor ezt jóleső érzéssel nyugtázzuk, nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy az előbb említett célra biztosított összeget elsősorban odaadják, ahol a befektetés gyorsan megtérül, -ahol a nagy teljesítményű, korszerű géneknek megteremtik a kifutási lehetőségét, ahol h-osz- szabb időre van biztosítva a termelés folyamatossága, ahol jól elő vannak készítve a munkahelyek, ahol leggyorsabban megtérül az ú.j gépekre szánt sok millió forint. Bizonyítani kelt Ezért megyénk bányászai akkor cselekszenek helyesen, da már most kétszeresen bizonyítanak. Megmutatják, hogy a jelenlegi lehetőségekkel is jól élnek, ugyanakkor felmutatják azokat az intézkedéseket, és azok várható eredményeit. amelyeket, a gyorsabb fejlődés érdekébe» eddig tettek. Az előbbiekből adódik az újabb következtetés: a jelenben kell megmutatni a jövőt. A tények sokaságává]. — es nem a gyakori lemaradások pótlásával — kell elismertetni életrevalóságukat. Ha bizonyítanak, akkor kevesebb lesz a jövőt illető bizonytalansági tényező, még egyértelműbb a fejlődés távlata. Ez viszont megköveteli, hogy a régmúlt iránti nosztalgiával, mint az előrelépés fékezőjével szakítsunk. száműzzük gondolatunkból és szemléletünkből. Figyelmünket kizárólag a létünket megteremtő új feladatok jó elvégzésére iránvRduk. V. K. A ininis/lcr véleményt; a köziek? délről TÖRTÉNELMI ELÉGTÉTEL „Hánninonégy községben fiatal tsz-tagokkal beszélgetve, megkérdeztem: kit tiszteljünk a tsz atyjaként. Harmincnégy községben nem tudják” —olvasom a kitűnő újságíró riportjában. Egyetértéssel olvasom az egész riportot: a pionírok emlékezetét kéri számom; ismerjük el a csaknem három évtizede indult csata „nözlegénytábornokalt”, a negyvenötbe földosztóit, a párt- alapítót, a tsz-szervezőt az első tíz tsz-tagot, az államosított gyár első igazgatóját, az első kombájnost, mert ők már történelmi alakok, ha úgy tetszik „Béphőöök”, mérványtáblát és utcanevet érdemelnek. Egyetértéssel olvasom a riportot és némi szőkébb —hazai büszkeséggel; bizonyosan tudom ugyanis, ha szülőfalumban, Üj kígyóson kérdezne meg bárkit az újságíró: kit teszteljünk a " tsz atyjaként, már röpülne is a válasz. Csík Pátert, Ö lett az 1948-ban alapított Dózsa elnöke. Harminc család, száz hold bérelt földön, két kölcsön lóval, a világ legszegényebb földbirtokosai; a gépállomány mindössze egy kultívátor. Harminc család elindult, hogy a legendából föl- verekedje magát a máig, addig a szövetkezetig, mely Aranykalász néven csaknem tízezer holdon gazdálkodik most, és közös vagyona százötvenmillió forint. Dicsérnem kéne most. Csík Péter elnököt, hiszen megilleti, de aligha venné jónéven. Dicsérem hát azt a közösségei, melynek élén áll s mely úgy látszik, emlékezni akar önmaga történetére, itt van rá a bizonyság a kezemben: egy kékfedelű, százharmincöt oldalas könyvecske, „Az újkígyóst Arany-kalász negyedszázada”. Ha ismertetném, számokat kéne sorolnom: hét traktor 1960-ban, hetven traktor tíz évvel később. Ha érzelmes ismertetésbe fognék, kihagyhatnám a számokat, de akkor meg belevesznek egy tanító célzatú mesébe a bizo- mányossággá testesült egykori agitációs jelszóról: „A nagyüzemé a jövő!” (Valahányszor hazamegyek, szinte nevetnem kell, mennyire szóról szóra valósult meg mindaz a jólétről, biztos kenyérről, kényelmesebb munkáról, emberibb körülményektől, nyugodt öregkorról szóló ígéret, amiben nemhogy az agitállak, még az agitálok is csak bizonytalanul hittek egykor.) Ha személyessé oldanám az ismertetést, akkor odatolakodnék a közösségtörténet helyszíneire, afféle botcsinálta narrátorként, akkor elmondanám, hogyan arattunk a munkáskéz-hiánnyal küzdő szövetkezet túlérett búzatáblájában a József major mellett 1951. nyarán, akkor részletesen elmesélném a 60-as nagy szervezés izgatott napjait, hiszen láttam a furcsa nevetős- sírós lázban didergő falut, hallottam, hogy a Templom utcai Zsótér Jóska fejszével fogadta az agitátorokat, és beszéltem Gera Balázs bácsival, aki leültette az agitátorokat, elmondta helyettük az összes elképzelhető érvet, majd ráírta nevét a belépési nyilatkozatra, s közölte: reggel munkába áll; és jól emlékszem arra a. disznótoros vacsorára, melyen az agitátor Seres Miska bácsi tartott hiteles beszámolót az aznap esti fronthelyzetről, az agitált Czédli Pista bácsi pedig javasolta: lakjunk jól utoljára, jövőre már úgysem ehetünk. (Valahányszor most hazamegyek, ezen Is nevetnem kell: mivé szelídültek az egykori indulatok, hová foszlottak a riadt és riasztó jóslatok, mennyire természetesen mozognak a szövetkezetben egykori ellenfelei is, micsoda elégtétel ez azoknak, akik már 1948-ban természetesen mozogtál? benne Nem megyek bele tehát sem az adatszerű, sem. az érzelmes, sem a személyessé oldott ismertetésbe, elmondok inkább egyetlen tanulságot azok közül, amelyeket" számomra ez a szerény külsejű, suta fogalma- zású, sajtóhibákkal teli. s mégis olyannyira kedves könyv kínál: Ügy látom, hogy a sokféle változással együtt változóban van saját történelmünkhöz fűződő viszonyunk is. Nagy szó ez, de kimondom: az úgynevezett egjnszerű emberekben most támadt fel először a készség arra, hogy ne csalt csinálják, hanem éljék is a magúit történelmét. Hogy történelemiben gondolkodjanak. Hadd próbáljam megmagyarázni. A nép emlékezetére mindeddig egyfajta történelmietlen- ség volt jellemző. Az unokák emlékezete legfeljebb a nagyapákig kalandozott vissza, a korábbi események már legendába vesztek, ami fél évszázada volt, fél évezrede is lehetett, az időtávolságok egymásba mosódtak, az adott viszonyok visszavetődtek a régmúltra, ami volt, semmiben sem különbözött attól, ami van, a kétezer évvel ezelőtti betlehemi pásztorok pontosan olyanok a népi ábrázolásokon, mint az ábrázolások készítése idején voltak, hiszen a nép mindenkori alapélménye: a '.-szörnyök változatlansága és változtatnatatla-nsága. A mostani alapélmény viszont éppen a változásé. A szinte földrengésszerű változásé. A tulajdon- és munkaviszony, meg uz életmód gyökeres átalakulásáé, egyetlen, nemzedék életében. Ez okozhatja a történelmi érdeklődés és gondolkodás feltámadását. Csík Péter felesége elmeséli a könybea, hogy ami.iíor összeházasodtak és önállósodtak: egy fél kenyeret és két liter zsírt kaptak útravalóul, „menjetek isten hírével!”. Hol vannak már ettől Csík Péterek? Történelmi távolságra egyrészt, karnyújtásnyira másrészt; tegnap történt, de mintha ezer éve történt volna, ezért idézik fel olyan izgatott és jóleső érdeklődéssel. Ezért nézhet húsz vagy tíz évvel ezelőtti fotójára e könyviben minden újkígyós) úgy, mintha történelmi dokumentumot nézegetne. Ezért eshetett meg az, hogy a jubileumi kiállításom múzeumi tárgynak kijáró érdeklődéssel állta körül a falu apraja- n-agyja a tegnapi Hoffer-trak- tort, az ökörjármot, a kubikos talicskát. a lovas kocsit — a saját tegnapi munkaeszközei ágaskodtak eléje, a saját „cájgnadrágja”, a saját kéz- aláírása nézett vissza rá a tablókról. A saját történelme. Azé ai közösségé, mely utcaneveknél és márványtáblák- nál maradandóbb nyomot hagy maga után. Egy új falut és egy új szövetkezetét, melyben semmi más nem emlékeztet már a régire — csak a dokumentumok. Faragó Vilmos í A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszerveze: e- nek központi vezetősége pénteken folytatta ülését, amelyen dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyá miniszter ismertette a szakszervezethez tartozó közlekedési ágazatok idei legfontosabb tennivalóit. A miniszter egyebek között megalapította, hogy a közlekedés az idén is képes lesz a szállítási igények kielégítésére. a szolgáltatások színvonala azonban még nem fejlődik a kívánt mértékben. A személyszállítási teljesítmények 2 százalékkal növekednek, s mintegy 7,5 százalékkal magasabb az árufuvarozási terv. A számítások szerint kis mértékben csökken a tömegközlekedési eszközök zsúfoltsága, erőteljesen fejlődik nemzetközi forgalmunk. A közlekedési szakágiak munkamegosztása is tovább erősödik; 9 vasútvonal forgalmát terelik közútra. Nagy tengeri hajóink egész évben folyamatosan közlekedve növelik teljesítményüket. A miniszter részletesen szólt az egyes közlekedési ágak feladatairól, fejlesztési lehetőségeiről, a dolgozók szociális helyzetéről, majd felkérte a központi vezetőséget, hogy nyújtson segítséget a közlekedési vállalatoknak az idei feladatok, a közlekedéspolitikai koncepcióban meghatározott célolt, s a városi közlekedéssel szemben támasztott követelmények megvalosi fásához. NÓGRÁD — 1974. február 2., szombat 3
