Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)
1974-01-15 / 11. szám
Á teljesítmény bére Valóban az? Kételkedjünk, s nem alaptalanul telietjük ezt. Tavaly minden száz teljesített munkaórából — az állatni iparban — átlagosan. ;>7,l-re rúgott a' teljesítmény- o er ben ledolgozottaké. Kevés? Igen! Kőként, ha azt nézzük, hogy öt évvel korábban — azaz 1968-ban — még ugyanez a mutatószám 58,4 volt. Merre, s hogyan kanyarog ez az enyhe lejtő? S egyáltalán, tűiért halad emelkedő helyett lejtőn a sokat emlegetett teljesítmények javadaimazásá- t.ak gyakorlata? Alapigazság: nem azért kéül fizetni az embert, hogy meghatározott időt eltöltsön a munkahelyén, hanem azért, amennyit, amit csinál. Alapigazság — elvi igazság. Mert a gyárak, vállalatok többsége a bért inkább a munkaerő toborzójának es megtartójának, mintsem a munka minő- sjuíjének tartja, használja. Ez pedie nehéz — a társadalmi érdekek érvényesítését akadályozó — ellentmondásokat szül. 1972-ben a termelő állóeszköz-állományon belül csupán a gépek, berendezések, felszerelések értékének - növekedése kilencmilliárd farinuk tett ki, ugyanakkor a teljesítménybérben dolgozók aránya tovább csökkent. Százalékosan is kisebb volt. mint 1971-ben. s abszolút értelemben is, mert a ledolgozott óraszám szintén zsugorodott. Ezek után nem csoda — bár ez csak az okok egyike — ha a több gép, berendezés egységnyi értékére jutó termelés apad. Tegyük fel: 1971ben ezer forint értékű eszközre ezer forintot kitevő termelést könyvelhetett el egy gyár. 1972-ben 990 forintnyit, ha a szocialista ipar átlagát tekintjük, azaz tíz forinttal kevesebbet. Világos a diagnózis, mi akadálya a gyógyításnak? Ahhoz, hogy a teljesítménybér valóban a teljesítmény bére legyen, s hogy az ennek alapján elszámolt órák száma emelkedjék, az ipar gyakorlatának sok ■ vonása szorul alapos átrajzolásra. Gátolja a teljesítménybérben dolgozók táborának gyarapítását, hogy megduzzadt a kisegítő, „tedd ide, menj oda” létszámcsoport. tehát aaoké, akik órabérben foglalkoztathatók, mivel tennivalóik nem mérhetők. Szerepet játszik a kényelmesség, a bátortalanság, a munkanemmák elavultsága, folyamatos rendiben tartásuk elhanyagolása, valamint az, hogy a béralap nagysága — tisztelet a ritka kivételnek — a létszámhelyzet függvénye, s nem a végzett munka mércéje. Summázva: laza a munka és a bér, tehát a teljesítmény és az érte járó pénz kapcsolata. Laza, esetleges, a helyes elveknek ellentmondó. Ezért a munkaerőként emlegetett ember — ha fölkerekedik, új állás után néz — örömmel veszd az időbéresek köze való besorolását, vagy azt, hogy azonos bérért kisebb teljesítményt szabnak meg feladatul. A vállalatok viszont „mindenre készek”, csakhogy munkáshoz jussanak. lemondanak a telj «ítmény szerinti bérezésről, ami végső soron rontja a termelékenységet, drágul ,a termékeit: előállítása... süllyesztőbe kerül a differenciálás elve. hiszen azt a munka mennyisége, minősége alapján kéllene alkalmazni, de kényelmesebb az egyenlősdi. „Csak” a társadalom fizet rá! Lemondihat-e a társadalom egy olyan hatásos ösztönző eszközről, mint a teljesítménybér? Feleljünk erre Nyers Rezsőnek, a párt Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának szavaival, aki a közelmúltban megjelent egyik tanulmányában — „Népgazdaságunk a szocializmus építésének útján”, K ossuth Könyvkiadó — így fogalmaz: „.. .1985-re társadalmunk összm un ka időalapja lényegében nem haladja meg az 1970. évit. Ebből következik, hogy a jövőből gazdasági növekedésünk ütemét alapvetően az egy munkaórára számított termelékenység emelkedésének a dinamikáját határozza meg.” Azaz nem lehét lemondani egyetlen hatásos eszközről, így a teljesítménybérről sem. Ez elvont igazság. A gyakorlatnak. a vállalatok és az iparirányítás gyakorlatának kell igazodnia, hogy mint sok másban, ebben is egyek a szavak és a tettek, akik csak dolgozgatni szeretnek, azoknak fizethessenek, akik pedig sokat és jól dolgoznak, azok kapják meg teljesítményük bérét, hiánytalanuL Mészáros Ottó II imhm is elegei iesiüiá pártmenbízatásainknak A munkásőrök egy csoportja hallgatja Szegedi Márton parancsnok beszámolóját. Felkészültünk a nagyobb igények kielégítésére Sikeres évet zárt az Üvegipari Műveik salgótarjáni síküveggyára. A tavalyi eredményeikről és az idei tervekről érdeklődtünk Juhász Gyula igazgatótól. Hogyan értékeli az elmúlt év eredményeit? —tettük fel az első kérdést. — Tavaly, a gyár fennállása óta a legnagyobb üvegfor- gaimat bonyolítottuk le belföldön és exportban egyaránt Bár a kapacitásunk nem bővült, a létszámunk sem szaporodott és a technológiáink is a régi, mégis 7 százalékkal növekedett a tavalyi üvegtermelés, ami elérte a 19 millió 190 ezer négyzetmétert. Az árbevételünk nagyobb arányban növekedett, mintegy 8,6 százalékkal aiz előző évihez viszonyítva, ez egyben a selejt- csökkentését és a minőségjavulást is tükrözi. Exportunk 3 millió négyzetméter üveg volt, vagyis 20 százalékkal haladta meg az előző évit — újságolta Juhász Gyula. — Idei terveikről, feladataikról mit hallhatnánk? — A jövőre vonatkozó elképzeléseinkben első helyen szerepel, hogy az alapüveg- tarmelásea kívül törekedjünk a tovább feldolgozásra, vagyis értékesebb késztermékek előállítására. A mi gyárunk feladata a hazai piac ellátása építési síküveggel. Köztudott, hogy évről évre jelentősen, fejlődik nálunk a lakásépítés. Ennek megfelelően egyre nagyobbak az igények. Ezeket kielégíteni úgy, hogy a gazdaságos exportpiacokat se veszítsük el, ez az egyik központi feladatunk az idén. Ennek érdekében már egy olyan, intézkedést hoztunk, hogy a Zagyva II. üzem nagyjavítását az eredetileg tervezett március helyett júliusban végezzük el. Erre azért van szükség, mert az importüveg beszerzése jelenleg nagy gondokkal jár. Később valószínű, köny- nyebb lesz. Egyébként az idén 10 millió négyzetméter síküveg előáUítását terveztük. — Gazdasági eredmények továbhi javítása érdekében előrelépünk ismét a jármű- üveggyártásban. A hazai gépkocsik, illetve autóbuszgyártáshoz az igények szerint már importálnunk kellett volna a biztonsági üveget Mi vállaltuk, hogy megtesszük a szükséges szervezési intézkedéseket, vagyis olyan szintre'emel- jük a termelést, hogy az egyrétegű gépjárműbiztonsági üvegből a hazai igényeket teljes egészében kielégítsük. Ez azt jelenti, hogy a tavalyi 290 ezer négyzetméter helyett az idén mintegy 320 ezer négyzetméter ilyen biztonsági gépjárműüveget kell gyártanunk. Gyárunkban készül még sfküvegtálka és petricsé- sae. Mondhatom, hogy a gyár teljes kapacitása lekötött ezekből a termékekből, amelyeknek igen jelentős része tőkésexportra megy. —• A síküveggyár igen jelentős fejlesztés előtt áll. 347 milliós beruházással készül a Zagyva in. üzem. Véleménye szerint megfelelő ütemben halad-e az építkezés? — A Zagyva III. beruházó sa végső soron már 1970-ben megkezdődött a szanálásokkal. A beruházással 1975 végére kell elkészülni, ami évi 4 millió négyzetméteres kapacitásbővülést jeleni. Vékony üveget, tehát értékesebb árut, valamint a ragasztott technológiával készítendő termékeket állítunk itt majd elő. Ebben az új üzemrészben a vékony üveget már fejlettebb technológiával, zömmel automatizált módszerekkel kívánjuk gyártani. A magam részéről elégedett vagyok a beruházás ütemével, vagyis megfelelőnek tartom azt A szükséges kemencét saját erőből építjük fel, és ehhez már májusban várjuk a munkaterületet a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóitól. Szükséges, hogy a beruházás ütemét tartami tudják. Egyébként még ezt a beruházást be sem fejeztük, de már az igényeknek megfelelően foglalkozunk a további fejlesztés kérdéseivel is, bár erről ma még korai lenne nyilatkozni — fejezte be Juhász Gyula, a síküveggyár igazgatója. B. J. (Folytatás az 1. oldatról) őrök 90 százaléka pártoktatásban vesz részt, 11 munkásőr pedig elvégezte az általános iskola VII—VIII. osztályát. A pártonkívüli munkásőrök közül ötöt párttagnak vettek fel az idén az alap- szervezetek. A fegyelmi helyzetet vizsgálva kijelentette az egységparancsnok, hogy rendkívüli esemény nem történt az elmúlt évben, 1973-ban az állomány Soraiból dicséretet és kitüntetést 101 munkásőr kapott. Szegedi Márton parancsnok ezután értékelte a harckészültségi, a kiképzési feladatokat. elmondotta, hogy a személyállomány kiképzéseken való megjelenésében is javulás mutatkozott az elmúlt évihez viszonyítva, mert a megjelenés 90,8 százalékos volt Ezután a társ fegyveres testületekkel való kapcsolatokat elemezte, majd értékelte a testületben folyó szocialista versenymozgalom eredményeit. Az 1974. évi feladatokat négy pontban határozta meg. Beszédét így fejezte hé: — Erről a helyről teszek ígéretet pártunknak, hogy a megtisztelő pártmegbízatásnak a jövőben is eleget teszünk. Végrehajtjuk kiképzési feladatainkat, a ránk bízott országvédelmi feladatot minden körülmények között teljesítjük. Devcsics Miklós, a megyei pártbizottság titkára és Bó- gyin József, a munkásőrség megyei parancsnokának helyettese tíz munkásőmek nyújtotta át a 15 év után jórp Szolgálati Érdemérmet, hétnek a tízéves munkásőr- szolgálat után járó Szolgálati Érdemérmet. Dr. Szomszéd Imre. a salgótarjáni járási pártbizottság titkára és Szegedi Márton, az egység parancsnoka 29 főnek Munkásőr Emlékjelvényt adott át. Tizenheten részesültek a Kiváló Munkásőr, heten pedig a Kiváló Parancsnok kitüntetésben.. Devcsics Miklós, a megyei pártbizottság titkára 12 leszerelő munkásőrt. és 11 tartalékállományba vonulót felmentett pártmegbízatása alól. A tartalékba vonulók és a leszerelők nevében Dékán István mondott köszönetét társai és a maga nevében, a parancsnokoknak azért a fáradtságos és áldozatos munkáért, amelyet a kiképzésük sikeréért vállaltak. Köszöntötte az egységgyűlést dr. Szomszéd Imre. a járási ' pártbizottság titkára is.__ A többi között ezeket mondotta: — Büszkék vagyunk arra, hogy a munkásőrség soraiban szolgálatot teljesítő elvtársik a munka frontján is becsülettel. példamutató magatartással állnak helyt, amivel joggal vívták ki dolgozó társaik elismerését és megbecsülését. . . Ezután ünnepélyes pillanatra került sor. Huszonhét új munkásőr tett esküt, majd a 73 éves Sándor Pál átadta fegyverét János nevű fiának* „Külön megtiszteltetés számoméi, hogy azt a fegyvert, amellyel a jövőben szolgálati feladatainkat ellátjuk, édesapám kezéből vehettem at. Köszönetét , mondok édesapámnak és idős társainak becsülettel eltöltött szolgálatukért a magam és társaim nevében kívánok megérdemelt pihenésükhöz egészséges, hosszú életet.” — mondotta Sándor János, s taps zúgott végig a termen. Az ünnepélyes egységgyűlest kővetően a kisterenyei gimnázium népitáncegyüttese szórakoztatta a munkásőröket és hozzátartozókat. —So— OMFB-tanuimány Az ország 30 000 kilométeres úthálózatának állóeszközértéke mintegy 70 milliárd forint. A növekvő forgalom fokozott megterhelést jelent az utakra, ezért az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tanulmányt dolgozott ki a gyenge teherbírású útpályaszerkezetek megerősítésére. A tanulmányban feldolgozott felmérés szerint a hatodik ötéves tervidőszak végéig az összes fő- és alsóbbrendű úthálózat 57 százaléka szorul előreláthatólag erősítésre. Különösen a kötött, agyagos talajú vidékeken húzódó utak mennek tönkre rövid időn belül, ezért Békés, Borsod, Hajdú, Zala és Nógrád útjai várják legsürgősebben az orvoslást. A homokos talajon ellenben jól fekszenek az utak, például Bács-Kiskun megye úthálózata viszonylag jól bírja a terhelést. Többnyire megfelelő minőségű a Nyírséget átszövő úthálózat is, de jó részük keskeny, ezért szélesítésre szorulnak. Évente általában 300—400 kilométernyi út felújítását végzik szerte az országban. AzOMFB tanulmánya jó szolgálatot tehet a további munka szervezettebb lebonyolításához. a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Útügyi Főosztálya ugyanis úterősítési program kidolgozására készül, amelyhez a tanulmányt is felhasználják. Osztályok és osztályozás Az utóbbi napokban, gyakran esik szó az osztályozásról, különösen ha tanárok és diákok beszélgetnek. Az ok érthető: megszűnt a tanulók átlagosztályzása. Mások is emlegetik az osztályozást, akik gyakori vendégei megyénk éttermeinek, presszóinak. Máris messzemenő következtetéseket vonnak le az átlagosztályzás megszüntetéséből, mondván: biztos a vendéglátóipari egységek minősítése adta az alapötletet. Nem mintha ezek közül valamelyik is 2,6 osztályba lett volna valamikor is sorolva. Ha már kerekíteni lehet, legyen az III. osztályú. Az egységek „osztályozása” a megyei tanács kereskedelmi osztályának feladatai közé tartozik. Jogszabályok alapján végzik ezt a munkát. A kedves vendég pedig bosszankodik: „Üjraf estik a fal álcát,, és egy osztállyal feljebb sorolják” — mondják. Ök nem tudhatják, hogy a besorolást szabályzó rendelet minimális eltéréssel állapítja meg a III. és IV. osztályba való sorolás feltételeit. A két osztály árai közötti eltérés azonban korántsem minimális. A vendég jogos igénye, hogy pénzéért kulturált körülmények között ebédeljen, vagy, ha kedve tartja, szórakozzék. Az alkoholizmus elleni harc nem menti fel az üzemeltető vendéglátó vállalatot és ÁFÉSZ-eket a szükséges feltételek biztosítása alól. Nagybátony éttermében fordult elő: arra a kérdésre, hogy luxus-e harmadosztályú étteremben az asztalokon az abrosz, a pincémő így válaszolt: „Nem mindennap étkeznek nálunk »ilyen« vendégek. Különben meg hamar összekoszolódik, és háromszor is cserélni kell.” Az abroszt — s most legyen ez az étkezés kulturált, higiénikus körülményeinek jelképe — nemcsak az „ilyen” vendégek kedvéért találták fel. Ezek hallatán mit szólhatnak azok a vendégek, akik nap mint nap az étteremben ebédelnek? A „Carte de joure”, azaz az étlap kézzel írott betűrejtvényei és a ventillátor evőeszközt ugráltató moraja csak ráadás volt a szellemes válaszra. A balassagyarmati „Béke” étteremben pedig a kedves vendéget kész balesetveszély fogadja. Mintha a székek fa- kírok számára készültek volna. Néhány kiálló szeg a női vendégek harisnyáit és idegeit teszi próbára. A pincérek „doyenje” pedig nem is emlékszik rá, mikor tartottak ellenőrzést náluk a kereskedelem erre hivatott dolgozói. Pedig a megyei tanács kereskedelmi osztálya tavaly év végén is nagyszabású ellenőrző akciót hajtott végre Nógrád megye kilencven vendéglátóipari egységében. Az eredmény? Senki sem dicsekszik vele. Alacsonyabb osztályba sorolás ugyan nem történt, de nem akadt egyetlen olyan étterem, eszpresszó, ahol ne fedeztek volna fel valamilyen hiányos-^ Ságot. Nem nagy dolgokról van szó. A tisztaságról, a közegészségügyi előírások betartásáról, egységes formaruháról. Csupa olyan hiányosság, amellyel kapcsolatban fölösleges lenne „objektív” körülményekre, a feltételek hiányára hivatkozni. (Ha csak a seprű Fagy a szappan nem hiánycikk.) Ezek az apró dolgok összességében a vendégek jobb közérzetét is biztosíthatnák. Pontosabban: valamit valamiért. Ez a megfogalmazás nem mai. Sok-sok éve rájöttek már. Nemcsak a vendéglátó- ipar dolgozói, a vendégek is. A megyei vizsgálat azt is megállapította, hogy Nógrád megyére a IV. osztályú egységek nagy száma jellemző. Ez azonban még nem indok a más besorolásra, különösen, ha az hiányos feltételek között történik. Kevés az első- és másodosztályú hely. de ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ha a körülmények indokolják, a minősítők esetenként „visszaosztályozzanak”. Szabó Gyula NÓGRÁD — 1974. január 15., kedd
