Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-15 / 11. szám

Vülámvólasziós és valóság Patak Károly, az MTI tudó­sít jja jelenti: Hétfőn délután tárgyalások folytak a brit bányászok túl­órabojkottjáról a Downing Street 10-ben Edward Heath miniszterelnök és a szaktanács vezetősége között. A megbe­széléseken, amelyek az angol kommentátorok szerint dön­tően befolyásolják Heath-nek az előrehozott általános vá­lasztások kiírására vonatkozó terveit, részt vettek a kabinet más felelős tisztségviselői is. A kormány és a TUC ve­zetői a szakszervezeti főta­nács gazdasági bizottságának kompromisszumos tervéről tárgyaltak. A kulcsfontossá­gú' testület hétfőn nyilvános­ságra hozta a dokumentu­mot, amely szerdán kerül a TUC-hoz tartozó százötven szakmai szervezet elnökének es főtitkárának országos érte­kezlete elé. Az angol sajtó egy része azonban úgy ítéli meg a hely­zetet, hogy a kormány máris elszánta magát a tervezet el­utasítására és az általános vá­lasztásoknak az engedélyezett határidő előtt másfél évvel történő kiírására. A sajtó a február 7-i és a február 14-i időpontot emlegette, mint a „viilámválasztások” lehetsé­ges napját. Ez a döntés függőt a hétfői megbeszélések eredményétől. A 10 milliós TUC Gazdasági Bizottsága ajánlatában felhív­ta a konzervatív vezetőséget a 270 000 bányász kivételes helyzetének elismerésére. Kö­zölte, hogy ha a kabinet en­nek megfelelően enged az ér­és bértörvények úgynevezett harmadik szakaszának szigo­rításaiból és rendezi ügyüket, akkor más szakszervezetek nem érvelnek a bányászok­nak adott engedményekkel saját bértárgyalásaikon. Ezt a másfél millió vasas-, s a több mint kétmilliós szállí­tószakszervezet vezérei a hét végén megerősítették. A kor­mány vezetői ennek ellenére további garanciákat követel­A háromnapos munkahét bevezetésével a konzervatív kormány szándékosan _ töme­ges munkanélküliség előidézé­sére, a belső fogyasztás csök­kentésére és a gazdasági élet befagyasztására törekszik — jelentette ki Bert Ramelson, Nagy-Britannia Kommunista Pártja ipari osztályának veze­tője a Párt végrehajtó bizott­ságának szombati ülésén. Gollan, a párt főtitkára a vb ülésén rámutatott, hogy a iek. A gazdasági bizottság a fentieken túl, a gazdasági helyzet javításét szolgáló, szo­rosabb együttműködésre szó­lította fel a kormányt, a nagy­tőkét és a szakszervezeti moz­galmat. Megállapította, hogy a háromnapos munkahét de­cember 31-i bevezetése indo­kolatlan volt, rövid távon zűr­zavarba fullasztotta Anglia iparát, nagyobb perspektívá­ban pedig fenyegeti az or­szág egész gazdasági és tár­sadalmi szerkezetét. Az angol belpolitikai kom­mentátorok Carringtonnak, a nemrég kinevezett energia­gazdálkodási miniszternek, Barber pénzügyminiszternek „Priornak”, az alsóház vezé­rének, s a toryk parlamenti derékhadának jobbszárnyán helyet foglaló „backbencherek- nek” tulajdonítják azt a nyo­mást, amely a „villámválasz- tások” megrendezéséért Heath-re nehezedik. A „héják” úgy látják, ha Heath még február első felé­ben választatna, akkor a kon­zervatív párt belpolitikai és adminisztrációs okok miatt taktikai előnnyel indulna. Tudják, hogy a munkáselle­nes jelszavakra — „ki kor­mányozza valójában Angliát” — épülő választási hadjára­tot nem lehet sokáig ered­ményesen elhúzni. Másrészt a február 16-tól érvényes, új választói névjegyzék­ben mór szerepelnek az 1970. óta választókorú nolgá- rok, akik zöme valószínűleg munkáspárti szavazó lenne. A „villámválasztások” ki­írásának bizonytalansági ele­me az. hogy a korszerűbben gondolkodó kabinetminiszte­rek felhívják a miniszterel­nök figyelmét a közvélemény- kutatások egymásnak ellent­mondó jelzéseire. Harold Wilson, a Munkás­párt vezére felszólította Heath-t, hogy ne hallgasson „minisztereinek maffiájára” és ém'tse a TUC javaslataira a kibontakozás reményét. konzervatív kormány és a tö­megtájékoztató szervek egy- időben „dühödt, hazug, koro- munistaellenes megfélemlítési Kampányt” bontakoztattak ki, amely az összes angol balol­dali erők ellen irányul. A burzsoá sajtó ezzél nem­csak a munkásosztály meg­osztására, haném arra is tö- reKszik, hogy elvonja a nép figyelmét a válság valódi okairól és a kormány felelős­ségéről — hangoztatta á fő­titkár. Ultimátum as ellenállókhoz Szorul a gyűl ű a Un áros korúi A Kambodzsai Népi Felsza­badító Erőik vasárnap raké­tákkal lőtték Phnom Penh ká- totnai célpontjait, s á főváros­tól mintegy kilenc kilométer­rel északnyugatra lelőtték a Lom Nol-rezsim egyik DC—3 típusú katonai repülőgépét. A gép ötfőnyi legénysége ször­nyethalt Köziben a hazafiak egyre szorosabbra vonják zárógyű­rűjüket a főváros körül. Állá­saikat az Amerika-barát re­zsim repülőgépei napalmmal és romboló bombáikkal támad­ták. Lon Nol, a rezsim elnöke vasárnap egy kormányszóvivő útján visszautasította az el­lenzéknek azt a követelését, hogy mondjon le tisztségéről, távozzék az országból, s ezzel tegye szabaddá a béke hely­reállításának útját Közölte, hogy tisztségéről nem mond le, mert „általános és közvet­len választások” útján jutott hatalomra. Norodom Szihanuk, a Kam­bodzsai Nemzeti Egységfront vezetője vasárnap ultimátu­mot intézett a Phnom Penh-i hatóságokhoz, követelte, hogy a lehető legrövidebb időn be­lül adják meg magukat a felszabadító erőiknek. Az AFP pekingi tudósítójához intézett táviratában aláhúzta: azok, akik megadják magukat, ke­gyelemben részesülnek, vagy ha akarják,' külföldre távoz­hatnak, hogy megmenekülje­nek az igazságos büntetéstől. Ismételten megerősítette, hogy 6zó sem lehet tűzszünet­ről, kapcsolatfelvételről, megbeszélésről, kompromisz- szumos tárgyalásról, vagy „bármilyen más üres locso­gásról a Phnom Penh-i áru­lókkal”, így azokkal sem, akik a „harmadik érő” tagjainak adják ki magukat, mint pél­dául Szón Szarni, a kambod­zsai bank egykori kormány­zója. Burába az elnökjelölt Mohamed Maszmudi tuné­ziai külügyminiszter az A! Anvar című bejrúti lapnak adott telefonnyilatkozatában kijelentette: Burgiba tunéziai államfő lesz várhatólag a Lí­bia és Tunézia egyesülése nyomán születő új állam ve­zetője. míg Kadhafi lesz az aleinök. Angliában becsapok a népet Az enyhülés ellenségei Nem újkeletű szokás a mér­legkészítés esztendőváltáskor. Ezúttal a megfigyelők és kom­mentátorok ritka egyöntetű­seggel foglaltak el azonos ál­láspontot néhány kérdésben. Az* első: a szovjet—amerikai viszony normalizálódása — amiben óriási szerepe volt Leonyid Brezsnyev amerikai látogatásának — a nemzetközi enyhülés kulcsfontosságú té­nyezője marad az 1974. évben is. A második: öreg földré­szünk, Európa még sosem szolgált rá ennyire a „béke kontinense” elnevezésre, mint most, a megkötött fontos egyezmények után, amikor rmw tulajdonképpen „a hely­színen vannak” az európai biztonsági és együttműködési re-dszer építőkockái. ..Mindez nagy sikere az ösz- szehangolt külpolitikát folyta­tó szocialista országok nem­zetközi tevékenységének, s nem véletlen, hogy az újévi üzenetek hazánk fővárosából éppúgy. mint Moszkvából, Eerlinböl, Ifersóból és Szófiá­ból a megalapozott optimiz­mus hangján szóltak. S mégis hibát vétenénk, ha &z alaovető tendencia — az enyhülés nagyerejű térhódítá­sa — mellett nem fordítanánk figyelmet az ellenkező irányú kísérletekre, arra, hogy az Egyesült Államokban és Nyu- gat-Európában is nagy erejű, befolyásos hívei vannak még a hidegháborúnak. A HIDEGHÁBORÚ UTÓVÉDÉI Ami ■ az amerikai politikai színpadot illeti, ott az elmúlt időszakban egy sajátos „poli­tikai koalíció’’ jött létre olyan erőkből, amelyek korábban csupán ritkán vagy alkalom­szerűen léptek fel egységesen. Különösen aktív a katonai­ipari komplexum, azoknak a csoportja, akik a hadikiadások mindenáron való növelésében érdekeltek, s úgy félnek a SALT-tárgyalások sikerétől, mint az ördög a tömjénfüst­től. Jackson demokrata szená­tor s 'az enyhülés más meg­rögzött ellenségei mögött a nyugati parti rakétagyárosok, repülőgépgyártó vállalatok pénze áll. Hasonló álláspontot foglal­nak el a nemzetközi kérdé­sekben a legnagyobb „sárga” szakszervezeti szövetség, az AFL—CIO vezetői, Mean és társai. Nem kis szereoe és be­folyása van az amerikai poli­tikai életben az Izrael-párti érdekcsoportoknak, a cionis­táknak, akik a hidegháború híveinek szövetségesei minden nemzetközi kérdésben: Nyugat-Európa politikai tér­képén is megtalálni a hideg­háború utóvédharcosait. A leg­utóbbi politikai események be­bizonyították, hogy a NATO megosztottsága nem vezet automatikusan a szervezet ka­tonai terveinek valamiféle „deészkalációjához”. Katonai struktúráját úgy alakították ki, apparátusát úgy állították össze, hogy kénes legyen egy­fajta „automatizmusra”, a szá­mára kedvezőtlen politikai fo­lyamatokkal való szívós, tar­tós szembeszegülésre. A szer­vezet negyedszázad alatt az észak-amerikai és a nyugat­európai militarizmus sajátos beltenyészetévé vált, amelyet a legszorosabb szálak fűznek a benne részt vevő országok hadiipari köreihez. HAMIS ÉRTÉKELÉSEK A NATO integrált törzse, az apparátus mindent megtesz a kontinens pozitív folyamatai­nak meggátolására: saját fegy­verkezési terveiket — ez tör­tént a legutóbbi, brüsszeli konferencián is — a Szovjet­unió s a szocialista országok szándékairól szóló tendenció­zus hamis „értékelésekkel” kí­sérlik meg alátámasztani. A NATO mind nagyobb figyel­met fordít a nyugati országok közvéleményének megdolgo­2 NŐGRAD — 1974. január 15., kedd Kissinger futárként száguldozik Egyiptom nem tesz politikai engedményt Kissinger amerikai külügy- niiniszter vasárnap este egy­napos izraeli látogatás után visszatért a felső-egyiptomi Asszuánba. hogy folytassa tárgyalásait, Szadat elnökkel az egyiptomi és az izraeli haderők szétválasztásáról. Ami Egyiptom álláspontját illeti, Szadat elnök a Kissin- geiTel folytatott tárgyaláso- Kon kifejtette, hogy országa elutasít mindenféle politikai engedményt, s ragaszkodik a következő követelések teljesí­téséhez: 1. Az egyiptomi és az izra­eli csapatok szétválasztását szorosan össze kell kapcsolni a megszállt arab területek teljes kiürítésével. 2. A válság átfogó rendezé­sének magában kell foglalnia a Palesztinái nép jogainak helyreállítását. 3. Nem lehet sző a Sínai­félszigeten tartózkodó egyip­tomi haderők csökkentéséről és a Szuezi-csatorna keleti partjáról való kivonásáról. 4. A Szuezi-csatoma újra- megnyitása és a csatorna­menti városok újjáépítés: Egyiptom kizárólagos belügye, és ebbe senki másnak nem lehet beleszólása. 5. Az egyiptomi és az izra­eli haderők szétválasztását össze kell kapcsolni az szírial és izraeli haderők szétválasz­tásával. Vasárnap minden szinten fontos egyeztető tárgyalások voltak Egyiptom és Szíria kö­zött Szadat elnök derűlátó Anvar Szadat egyiptomi el­nök és Henry Kissinger ame­rikai külügyminiszter hétfőn már a kora reggeli órákban folytatták tanácskozásaikat Asszuánban. Először négy- szemközt. majd negyven perc eltelte után csatlakozott hoz­zájuk Fahmi egyiptomi kül­ügyminiszter. Bunker, a gen­fi közel-keleti békeértekezle­ten részvevő amerikai dele­gáció vezetője és Sisco poli­tikai ügyekkel megbízott ame­rikai külügyminiszter-helyet­tes. Asszuán.! politikai megfi­gyelők idézik Szadat elnök­nek még közvetlenül a reg­geli tárgyalás előtt elhangzott igen derűlátó nyilatkozatát „Számít-e arra. hogy hamaro­san. véghez lehet vinni a csa­pa tszétválasztást?” — kérdez­te az egyik újságíró az egyip­tomi államfőtől. „Igen, egyéb­ként most nem tanácskoznék dr. Kissingerrel. Talán még mielőtt a nap véget érne el is mondhatunk a sajtónak egyet-mást erről” — válaszol­ta Szadat. (MTI) Ssír a ragaszkodik A Damaszkuszi Rádió be­jelentése szerint vasárnap, a séső esti órákban Hafez Asz- szad államfő elnökletével ülést tartott a Szíriái kor­mány. hogy megvitassa „a térségben bekövetkezett leg­utóbbi fejleményeket”. Az ülésről részleteket nem hoz­tak nyilvánosságra. Egy magát megnevezni nem kívánó magas rangú szírial Kormányhivatalnok határozot­tan elutasította Vigal Alton izraeli miniszterelnök-helyet­tes ajánlatát, hogy Izrael az ismert szíriai feltételek tel­jesítése nőikül, kétoldalú meg­beszélések keretében rendez­ze a csapatszétválasztások Kérdését a szíriai fronton. Szíria szerint mindaddig szó sem lehet részleges ren­dezésről. amíg Izrael nem hajtja végre a Biztonsági Ta­nács határozataiban foglalt alapvető követeléseket. (MTI) Az európai bizton^á >i értekezlet második szakasza Kedden Genfben egyhóna­pos téli szünet után folytató­dik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszának munká­ja. A 33 résztvevő európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada szakértői folytatják az értekezlet első szakaszában, Helsinkiben jó­váhagyott napirend alapján az európai biztonság és együttműködés tartalmát és szervezeti kereteit kidolgozó munkájukat. A második szakasz során rendszeresen ülésezik a koor­dinációs bizottság, amelyben a külügyminiszterek által kije­lölt képviselők vesznek részt. Ez a szerv koordinálja a bi­zottságok tevékenységét, és összegyűjti munkálataik ered­ményét Három bizottság fog­lalkozik a helsinki záróaján­lások által megadott három fő napirendi ponttal. Álamos'tinak A Kongói Népi Köztársaság magántársaságokat Hivatalos vasárnap nyilvánosságra ho- forrás 8zerint „ intézkedés zott elnöki dekrétuma értél­___.. . . m ébén államosítják az összes 06111 vonatkozik az Agip olasz olajtermékeket forgalmazó társaság benzinkútjaira. zására, társadalmi szervezete­ket patronál, érdekeit képvi­selő csoportokat, „lobbykat” hoz létre képviselők, újság­írók, üzletemberek stb. között. A szervezet brüsszeli köz­pontjában semmitől sem fél­nek annyira, mint attól, hogy az enyhülés folyamata vissza­fordíthatatlanná válik, s fo­kozatosan , aláássa Európának szembenálló katonai tömbö­kön alapuló megosztottságát. A NATO vezetői a közel­múltban egyidejűleg szervez­tek erőfitogtatást Észak-Euró- pától a Földközi-tengerig. Ez a provokatív méreteket öltő, kalandor feltételezéseken ala­puló hadgyakorlatözön nyil­vánvaló célt szolgál: fenntar­tani Nyugat-Európa „fenyege­tettségének” mítoszát egy olyan időszakban, amikor — a megkezdődött s a küszöbön- álló tárgyalások tanúsítják — a politikai enyhülés után a ka­tonai enyhülés is lehetővé vált Európában. A NATO-n belüli ellent­mondások kiéleződése termé­szetesen felelevenítette a vi­tákat a szövetségen belüli ka­tonai koncepciókról. Figye­lemre méltó, hogy közben a bizalmi válságot, az Egyesült Államokkal szemben meg­nyilvánuló elégedetlenséget is­mét felhasználták olyan néze­tek propagálására, amelyek­nek visszahúzó és idejét­múlt jellege egvre világosabb. Különösen látványosan propa­gálták ezeket az elképzelése­ket a Nyugat-európai Unió no­vember 22—25. között Párizs­ban megtartott közgyűlésén. EURÓPA-CSOPORT Közös vonásuk ezeknek a terveknek: a fegyverkezési hajsza fenntartása új, úgyne­vezett „európai” vezetési struktúrák kialakításával. Ide tartoznak a „francia—angol közös atomütőerő” tervének különböző vonásai. Ilyen jel­legű az az elképzelés is, hogy a Nyugat-európai Unió égisze alatt hozzanak létre különle­ges katonai törzset, amely meghatározott csapatkontin­gensekkel is rendelkezne. Más tervek szerint a NATO Euro- group („Európa-csoport”) ne­vű szervezete lenne a „nyu­gat-európai védelem” köz­pontja. Nem kell külön hangsúlyoz­ni, hogy mindezek az elképze­lések homlokegyenest ellen­keznek az európai enyhülés érdekeivel. A Novoje Vremja című szovjet külpolitikai fo­lyóirat találóan állapította meg: »Sem a jelenlegi euró­pai helyzet, sem pedig a szo­cialista országok politikája nem szolgáltatja a legcseké­lyebb ürügvet sem ahhoz, hogy valamiféle „európai vé­delem” új vonalait építsék ki. s élezzék a katonai feszültsé­get ... Moszkva álláspontja éppúgy, mint az az állás­pont, amelyet a szocialista kö­zösség többi fővárosában fog­lalnak el, világos és változat­lan: Európának nem új „erő- pólusokra”. nem „nukleáris tömörülésekre” van szüksége hanem békére, biztonságra, s együttműködésre, összeurópa1 alapon.« Vajda Péter Országos in uni« a­verseny Az SZKP Központi Bízottá 6ága, a szovjet kormány, a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa és a Komszo- mol Központi Bizottsága ha­tározatot hozott az ipari és a mezőgazdasági dolgozók or­szágos mumkaversenyéről az 1974-es népgazdasági terv ha­táridő előtti teljesítéséért, a mezőgazdasági termelés nö­velése érdekében. Az országos szocialista munkaverseny győzteseit Vö­rös Vándorzászlókkal tűnte­tik ki. Üjabb 10 szovjet Állami-dí-í jat is alapítottak a munikaver- senyben kitűnt munkások és parasztok jutalmazására. Tanácskoztak a norvég kommünikék Oslóban véget ért a Norvég Kommunista Párt központi vezetőségének konferenciája. A konferencián a párt veze­tőségének tagjai megvitatták a szocialista választási szövet-: ségben folyó ideológiai és po-. li tokai vita kérdéseit A kon­ferencia megtárgyalta az energiaválság következménye­it is, és síkraszállt a kőolaj- termékek felvásárlását és el­osztását végző vállalatok ál- ' lamosítása mellett A konferencia a Norvég KP elnökhelyetteseivé válasz­totta Rolf Nettumot és Martin' Gunnar Knutsent. 1 Raul Castro beszéde Havannában a harci és po­litikai kiképzésben élenjáró tisztek kitüntetése alkalmából beszédet mondott Raul Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának másodtitkára, a Forradalmi Fegyveres Erők minisztere.. Megállapította, hogy a kubai népnek a kommunista párt vezette valamennyi szerveze­te jelenleg akkora tömegeket képes mozgósítani a gazdasá­gi és társadalmi fejlődésből adódó feladatok megoldására, mint meg eddig sohasem. Ra­ul Castro hangoztatta, hogy tavaly javult a parancsnokok és tisztek eavéni .kiképzése, valamint a harci technika ke­zelésének elsajátítása ,

Next

/
Thumbnails
Contents