Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-13 / 10. szám

VIII.' HENRIK A versolvasás művészete és feleség A televízió jóvoltából a ma- g‘ nézők heteken keresztül is . áh rínék a XVI. szá­zra: angliai viszonyokkal a V "I. Henrik es felesége: ci­nt : több részes film megtekin­tése során. Bizonyára számos olvasónkat érdekli: hogyan is állunk a történelmi, valóság­gal. mennyiben tükrözi híven ez a filmalkotás a korabeli viszonyokat, milyen utat járt meg az irodalomban ez a té­ma? , VIII, Henrik király a Tu­dor-házból származott, tizen­hét esztendős korában lépett trónra és 1509—1547-ig ural­kodott. Már előde felállítot­ta a Csillag Kamarát, amely a királyi abszolutizmus ellen­feleinek felelősségre vonására szogláló félelmes törvényszék volt. A T'-dorok célja az ab­szolút királyi hatalom íjiegte- remtése volt, hogy ezzel fel­számolják a hűbéri hierarchi­kus, meglehetős zűrzavart eredményező társadalmi rend­szert. VIII. Henrik Európa egyik legpompásabb udvarát terem­ti meg a gazdagság és szel­lem ragyogásával veszi körül magát. Ehhez azonban pénz, nagyon sok pénz kell. Ezt a király úgy teremti elő. hogy egyrészt igyekszik a feudális rendszer érintetlen fenntartá­sára, másrészt pártfogolja a burzsoázia tevékenységét. Az ő nevéhez fűződik az nnglikán egyház megteremté­se is. A reformáció megindu­lása idején kezdetben a szi­getország volt a katolikus hit legfőbb bástyája. 1521-ben ínaga VIII, Henrik írt latin nyelvű röpdratot Luther el­len, amiért hálából a „Hitvé­dő” (Defensor fidei) címet kapta a pápától és ez a mai napig is ott szerepel az angol uralkodó címei között. Ami­kor azonban a pápa nem haj­landó VIII. Henrik és Aragó­niái Katalin (V. Károly ro­kona) házasságát felbontani, s király az angol egyházat függetlennek nyilvánítja, az „Act of Supremacy” törvény értelmében a király lesz az egyház feje. A szakadás kö­vetkeztében egymás után je­lennek meg olyan rendelke­zései, amelyekkel az egyház anyagi hatalmát igyekszik gyengíteni. Előbb megszünteti S kolostorokat. majd ráteszi kezét az eevházi alapítvá­nyokra, lefoglalja az egyházi birtokokat. Az anglikáp, egyház átmene­tet képez a katolikus és a uotestáns egyházak között. Tudor Mária uralkodása alatt (Mária VIII. Henrik első há­zasságából született) ugyan átmenetileg ismét a katoli­cizmus válik uralkodóvá, de I. Erzsébet uralkodása alatt (Erzsébet a király második házasságából született) vég­érvényesen megszilárdul az új vallás. A 39. cikkely ki­mondja: „A király fő hatal­mat gyakorol az egyházban, minden rend és minden sze­mély felett, de nem jogosult az Isten szavának hirdetésé­re és a szentségek kiszolgál­tatására.” VIII. Henrik tehát erőskezű uralmával megteremti az egy­séges Angliát (1541-bén fel­veszi Írország királya címet is), a hajózás fejlesztésével pe­dig alkalmassá teszi országát, hogy a legfélelmesebb ellen­fél, Spanyolországgal szemben utódai sikerrel vehessék fel a harcot és hódítsák el a világ­uralmat is. VIII. Henrikről először Shakespeare írt drámát. A kutatók kimutatták ugyan, hogy nem az egész mű az ő alkotása, de a kor bemutatá­sa hűen tükrözi az Erzsébet- kori felfogást. E nézet szerint a rend. a jólét, a nemzetkö­zi megbecsülés és béke alapja a jogos trónutódlással gyakorolt abszolút királyi ha­talom. Shakespeare történeti szemléletének nyitja1 a feu­dális társadalom bomlása ko­rában a legsötétebb erőt a fe­udális oligarchia, a feudális főurak zabolátlan erőszakos­sága jelenti, amellyel szem­ben az abszolút monarchia igazságos rendje áll. A televízióban látott eiső rész nagyjából híven követi Shakespeare drámáját. Ez mintegy zászlóhajtás is a hal­hatatlan drámaíró előtt, aki­ről azt írták a kortársak: „Diadalmaskodtál Anglia. Azt nevezed magadénak, aki előtt meghajol Európa valamennyi színpada. Nemcsak a mi ko­runkban éh hanem örökké! A múzsák még ifjú hajnalhasa­dásban állottak, amikor megjelent ő, mint Apolló, és meghódította szívünkét ' és szemünket. Maga á természet is büszke volt az ő alkotó lángelméjére.” A szereplők közül kétségte­lenül a legnagyobb egyéniség Thomas More — közismert nevén Mórus Tamás —, aki­ről tudjuk, hogy csak a ki­rály unszolására vállait köz­hivatalt. Élete íőművében, az „Utópiában” maga írja meg, Tiogy miért: „Ha a ferde néze­teket nem vagy képes gyöke­restül kiirtani, sem a meg­rögzött hibákat kívánságod szerint orvosolni, nem szabad a hajót viharban sorsára hagyni... Arra törekedj, hogy amennyire tőled függ, min­den rendben történték. és amit nem tudsz jóra fordítani, legalább kévésbé legyen rossz” Ezt teszi, mint politikus. A király Í529-ben a legfőbb méltóságra emeli, lordkancel­lár lesz, de három év múlva lemond; s mért 1534-ben meg­tagadja a hűségesküt, a ki­rály kivégezteti. A darab többi szereplője kö­zött is sok az író: Thomas Cranmer, Boleyn Anna gyón- tatója, akit VIII. Henrik Cantembury érsekké nevez ki, a nép nyelvére írta át a latin könyörgéseket. Henry Howard, Surrey költő volt, a szonett­költészetben Shakespeare előd jé. A televíziós darab másik forrása a „VIII. Henrik ma­gánélete” című film, amelyet Bíró Lajos és Arthur Wim- peris írt és a magyar szár­mazású Korda Sándor rende­zett Londonban 1933-bart. Egyébként ez a film volt az első. amelynek forgatóköny­vét utólag nyomtatásban is megjelentették. Ebben végig­kísérik mind a hat házassá­got: Aragóniái Katalin és Bo­leyn Anna után, (aki vérpa­don fejezi be életét), a ki­rály a Borbélyok Céhének ál­lítólagos követelésére újra megnősül, elveszi Jane Sey- murt. aki a csupa méltóság első feleség és a nagyravágyó, második után, csak csacska bolond. Ebből a házasságból fia születik, de az asszony a szülésbe belehal. Negyedik fe­lesége Ann of Cleves herceg­nő. Az első éjszakát átkár- tyázzák, majd megegyezéssel elválnak. ötödik felesége Catherine Howard, aki azon­ban megcsalja a királyt és ezért kivégzik. Az utolsó Catherine Parr lesz. a már öregedő és beteg király fele­sége (VIII. Henrik szifilisz­ben halt meg) a legjobb és legcudarabb, mert az ekkor már csak az evés gyönyöreinek élő királyt ettől tiltja legjob­ban. Reméljük, a televíziós vál­tozat is jó szórakozást és kor­ismeretet nyújt a nézőknek. Csukly László jVéha már azt hiszem, könnyebb verset írni, mint olvasni. A költők meg- szaprodtak, s ugyanakkor a versolvasók száma — úgy tű­nik — csökkent, ami nem kí­vánatos arányokat hozott. A versírásról persze senkit nem lehet .eltiltani, inkább arra lenne szükség, hogy az olvasók kerüljenek közelebb a vershez. A magtar irodalom világszínvonala lífa, szoktuk mondani, s ez így is van, de a legtöbb olvasó bizony nem áll világszínvonalon. Az ala­poknál kellene kezdeni, lé­pésről lépésre nyitva meg a vers világát, nem feledve, hogy egy jó olvasó mindig többet ér, mint egy közepes költő. Jó olvasónak lenni azonban feladat, a versek nem nyitják meg első szóra titkukat. A jó vers minden sora, minden üteme él, személyes közünk van hozzá, csak meg kell hallani szavát. A rossz verssel nehezebb a helyzet. Egy napilap irodalmi gond­jait viselem, amiből az is kö­vetkezik, hogy rengeteg ver­set kell elolvasnom. S amikor a szerzők aggodalmas arccal azt kérdezik, de hát mitől nem jó a versük, alig tudok vála­szolni. Mert igaza van a szer­zőnek: Fánika szemében a csillagos ég ragyog, s azt is elhiszem, hogy egy mosolyáért a lába elé rakná a világ min­den kincsét, már pedig ő ezt írta meg, pontosan úgy, ahogy van, hát akkor miért nem tetszik? A kérdés nem ilyen egy­szerű, s nyilván meggyőzőbb, ha a jó verset hívjuk segítsé­gül. Erről ugyanis több sza­vunk van, s bármily bonyo­lult az anyaga, a megértés szinte társszerzővé avatja az olvasót, hisz a vers ezzel bir­toka lesz, személyes tulajdo­na, melynek minden része benne él tovább, formálódik, s felel élete egy-egy pillana­tára. ’ > Ha Pesten áz Üllői, úton já­rok, mindig Kosztolányi ver­sét mohdom magamban, pe­dig az Üllői úthoz semmi sze­mélyes emlékem nem kapcso­lódik, s azt végképp nem mondhatnám el fáiról, hogy „ti voltatok az ifjúság”. Az Űzd és Borjád közötti út Pe­tőfi emlékét idézi, s aki — mint én is — soha nem ült négyökrös szekéren, <s csilla­got se választott Erzsikével, mégis az idill boldogságát ér­zi, szerelmi idill nélkül is, mert a vers, ahogy hibátla­Emlékszem egy beszélgetésre a ko­rábbi évekből. Egy vasöntővel beszél­gettem. __ Igen, az öntőszakmát választot­tam, mert ehhez volt kedvem — mondta. — Én döntöttem így, anyai részről kohászfamília vagyunk. Az ipariskola után az acélgyárba kerül­tem. K orábbig gyermekkori munkáira is emlékezett az öntő, amikor még falun élt a családdal, sokat segített otthon. — Az első munkám az otthoni teen­dőkön kívül cseresznyeszedés volt, nyolcéves lehettem. A szomszédoknak Szedtem cseresznyét, én is kaptam egy kosárral. Neki tehát a családi hagyomány ha­tározta meg életútját... Évről évre ma is izgalmas kérdés: hová menjek... Mi legyen a fiunkból, lányunkból? Mi szükséges az okos döntéshez? Mindenekelőtt megfelelő ismeret, tá­jékozottság a gyermeket, a körülmé­nyeket, a társadalmi igényeket illető­en. A helyes pályaválasztás nem egy „pillanat műve”, hosszú-hosszú évek munkája, gyakorlata, hatása előzi meg. Az iskolában például a nevelők tuda­tosan figyelik. irányítják, képezik a fiatalokat. E hosszú folyamatban ala­kul ki és nyilvánul meg az érdeklődés, áz adottság. A megfelelő' életpálya megválasztá­sához igen sok összetevő szükséges. Hogy csak néhányat említsünk: termé­szetesen a legfontosabb a gyermek, testi, szellemi, jellembeli, érdeklődési adottságaival. Nem hagyhatjuk figyel­men kívül a családi körülményeket sem. Ez tradicionális jellegű lehet. Mindnyájan ismerünk generációkra visszanyúló szakmunkás-, bányász-, földműves-, vagy éppen orvos-és taní­tó családokat:. Ez nagyon szép dolog, helytelen lenne azonban, ha mindezt mechanikusan értelmeznénk. Sőt. a VASÁRNAPI JEGYZET Hová menjek... mechanikus értelmezést, s az ennek megfelelő gyakorlatot helytelennek tartjuk, többi között a társadalmi mo­bilitás szempontjából is. Igen lényeges, hogy a családban hogyan értékelik a munkát, az alkotás lehetőségét, az újat, a szépet látják-e benne, vagy éppen ellenkezőleg. A gyermek egész életére kihathat az, amit a munkáról a családban hall, érzékel. Külön fontossággal bír a gyermek pályaválasztásában a társadalmi igény. A pályaválasztásnál, pályairányításnál a jelenkori társadalmi igényeket kell figyelembe venni. E szükségleteket ve­szi figyelembe a helyes nevelői irá­nyítás is. Vajon, hogyan érvényesül ennyi ösz- szefüggésben a gyermek? Okos. s az egész társadalom által szervezett pá­lyaválasztás esetén érvényesül. Hiszen az érdeklődésekhez, adottságokhoz megannyi lehetőség, szakma. pálya kínál érvényesülést, boldog életet. Évenként napvilágot lát Nógrádban is egy gondosan szerkesztett tájékoz­tató, amely a pályaválasztás előtt ál­ló fiataloknak nyújt segítséget a pá­lyaválasztáshoz, s ebben segít a pe­dagógusoknak. szülőknek is. Az 1974/75. tanévre szóló pályaválasztási tájékoztató most jelent meg a megyei pályaválasztási taré 's :’ : a megyei pályaválasztási tanácsadó intézet kia­dásában. A,kiadvány -f többi között — szól a megye közoktatási helyze­tének jellemzőiről, a fejlesztésről, tá­jékoztat a pályaválasztás időszerű kérdéseiről — például leányok pálya­választása —. az alkalmazott módsze­rekről, a pályaválasztás ' és a munka­erő-gazdálkodás összefüggéseiről, a felnőttképzésről stb. A tájékoztatóban átfogó képet nyerünk a továbbtanulási lehetőségekről (szakmunkásképzés, gimnázium, szakközépiskola, felsőokta­tás), s a felvételi keretszámok isko­lánként, szakmánként szerepelnek ben­ne, feltüntetve a beiskolázó vállalatot is. Természetesen, a tovább nem tanuló fiatalok számára a munkába lépés fel­tételeit is közlik, közreadják például szakmánként, vállalatonként az elhe­lyezkedési lehetőségeket. Ismerteti még a tájékoztató a magyar—NDK munkaerő-együttműködés alapján a munkavállalás feltételeit az NDK-ban, a tanulók nyári szervezett szünidei foglalkozását és így tovább. . Okosan kell dönteni a szülőknek, nevelőknek, gyermekeknek együtt. Ez az összhangot jelenti a gyermek to­vábbi életében is, nevelésében, szocia­lista emberréválásában. A gondos, körültekintő munka jó pályaválasztást eredményez, amelyben a társadalom igényei helyesen ■tükröződnek. Ehhez, persze, a társadalmi együtt­működés még további fokozására is szükség van. Amint azt a megyei part­bizottság oktatáspolitikai feladataink­ról szóló határozata is írja: . az is­kolán kívüli. tényezők is, mindenek­előtt a fiatalok munkájára számottar- tó gazdasági egységek és intézmé­nyek.” Az üzemek és iskolák tervsze­rű együttműködésére ma már me­gyénkben is több példát említhetünk, S számos társadalmi akció .is segíti ■%»< pályairányítást. A közoktatás-politika új törekvései a párthatározat nyomán a pályaválasztás, pályairányítás felté­teleinek javulását is feltételezik:, Hogy minden fiatal megtalálja a számára legmegfelelőbb, s a társadalom számá­ra is kívánatos helyei. Tótit Elemér nul épül, bennünk is egy ér­zés, személyünktől függetlenül is szeméi vés érés. h,- ^ula- tát kelti. Nem példát mutat, nem is ösztönöz cselekvésre, hisz ettől a verstől indíttatva egyáltalán nem w.ztos, hogy valaki is választott magának csillagot, de részesévé tesz egy eseménynek. melyben részvételünket a vers keretei teszik lehetővé. \ A vers „keretei” valójában teljes világ, mely szóból és gondolatból épül fel. A keltő mindig együtt hat: az a tény. hogy Petőfi a borjádi úton szekerezett egy lánnyal, legt föliebb adalék életrajzához, mely nem, is sejteti a verset. Idézzük Arany néhány so­rát a Katalinból: A völgyi csendes tiszta tó Melynek, vizéhez fogható TiiJzört a hold, ha este kel, S a nap, midőn kényén delel. Csak néhol és elvétve lel. A táj zenébe olvad, s a vers jambikus lejtése, a rövid­hosszú szótagok i szabályos változása érzékletesen csengő rímekkel varázsolja elénk a derűs tájat. A képet teljessé tevő hármas rím (este kel-, delel-, elvétve lel) önmagában is bravúr, de nem öncélú: amikor harmadszor telel a rím, szinte elnyugszik a táj, amit a nagyon pontos jambus szabályos lüktetése külön is érzékeltet. Természetesen szó sincs -1 véletlenről, Arany na­gyon tudatosan használja a jambust, ahogy a nyolc szó­tagos sorok változó tagolása is a mondanivalót szolgálja. Ha a jambusokat trocheusok- kal cserélné föl (hosszú-rö­vid), megváltoznék a sor ze­néje, élesebb lenne, kemé­nyebb, mint Vörösmarty ver­sében, ami ugyancsak nyolc szótagos: Egy szegény nő, Isten látja, Nincs a földön egy barátja. Még egy példát, Petőfitől, a Tündérálom négy közis­mert, gyönyörű sorát: Egy hattyú száll fölöttem magasan. Az zengi ezt az édes éneket — Óh lassan szállj és hosszan énekelj. Naldoktó hattyúm, szép emlékezet! t Látszólag nagyon egyszerű sorok: mindegyik tíz szótag, jambusok. De ha csak a jam­busokat keressük benne, a so­rok majdnem zörögnek; Arany tiszta időmértékéről itt sző sincs. De amire ott már utaltunk, a sorok belső elrendezése, itt fokozott sze­repet kap. Ha tagoljuk a so­rokat, már nem a jambus lejtésére ügyelünk, hanem a sorok saját zenéjére, mely együtt él az elbeszéléssel: Egy hattyú száll /fölöttem, magasan/ (4—6) Az zengi !ezt az! édes éneket óh lassan szállj lés hosszan énekelj! (4—6) Hadtokló ' hattyúm /szép emlékezet/ (5—5) A második sor beosztása lehet 5—5 is, bár akkor elve­szik a visszamutató hangsúly (az zengi), aminek funkciója van: itt fordul a versszak az általánosból az egyedibe: a tényközlést a megszólítás te­szi személyessé. S ami ennél fontosabb, a sorok feledhetetlen zenéje egybefolyó muzsika, mely a hattyú méltóságteljes röpülé- sét idézi, zeneileg pontosan úgy, mint A négy ökrös sze­kér ismétlődő parríme a lassú éjszakai utazást. A romantika úgy hitte, hogy a költő vétesz, afféle gara­bonciás, aki az ihlet révüle­tében szinte a kabátujjából rázza ki a verseket. De erről szó sincs. Ahogy velejéig ha­mis az a Petőfi-kép is, ami­ben nemzedékek hittek a ki­csapott diák, az obsitos kato­na. a vándorszínész egy láng­elme kü lse goit jelentik csu­pán, ám ez a fiatalember, akiben emberöltők után is csak egy istenáldotta tehetsé­get láttak, kora legműveltebb embere volt! Alig múlt húsa éves. s tökéletesen bírta a la­tin. francia, német, ang~>l nyelvet, amihez nem elég az ; tenáldottá teheteán. szorga­lom is kell hozzá. S mennyi mindent tudott még! Törté­nelemből, politikából, iroda­lomból. jogból; a legtöbb ko’- •ársa bizony elbújhatott mel­lette. S abban se lehet kétsé­günk, — bár igazán haszon­talan az ilyen képzelgés —, hogy sok minden másként :űa dicső és tragikus ra- nikban, ha a közügyek en nagyobb szerep jut neki. Ko­ra legműveltebbje volt, c e ugyanezt mondhatjuk Bal? - síről, Zrinviről, Csökön?:: 1 is. S óbból az következik, hogy végképp le kell számol­nunk a romantika vátesz- szemléletével: nem az ösz­tön, hanem a tudatosság ve­zetett minden nagy költőt. Ez már egy újabb kérdés­re is választ ad. A vers, amely mindig tudatos épít­mény, mely a szerencsés pil­lanat mellett erudició, szor­galommal szerzett ismeret eredménye is, ugyanilyen tu­datos olvasót tételez tel. Aki ösztönösen közeledik a vers­hez, megsejthet belőle vala­mit, de soha nem fogja bir­tokolni az egészet, valami mindig zárva marad előtte. Meg kell tehát tanulni verset olvasni. Mert a jó vers mindig több mint amit az első pilla­natban mutat: szó és zene kölcsönhatása, melynek min­den eleme egyformán fontos, önmagában egyikkel se me­gyünk sokra. A jó rím, bár­mily tisztán csengjen is, nem minden, egyébként is, nem biztos, hogy a legtisztább csengés kelti az igazi hatást. Itt van például Kosztolányi egy ríme (Ének Virág Bene­dekről) : és dicsérvén a poézls hátaimét, átnyújtott volna versemért egy almát. Az első pillanatban úgy tű­nik, hogy a hatalmát szóra jobb lenne, ha Virág Benedek hat almát, nem pedig csak egyet nyújtana át, de a mű­vészi ökonómia beéri eggyel: ebben az esetben több, mint a hat. Babits ír egy helyen Ady párríméről: Vagy láng csap az ódon. -vad vármegyeházára, vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. LAlyan ez, mondja Babits, mintha egy meteoro­lógus azt mondaná, vagy jó idő lesz holnap, vagy rossz. De hát nem itt van a ver? nyitja. A függő kérdés forra­dalmi buzdítássá válik, azzá teszi a megfogalmazás biz­tonsága, az a láng, ami szin­te kicsap a vers minden sza­vából. S valahol itt is va­gyunk a költészet lényegénél: vers az, amit prózában nem lehet elmondani. „A tarta­lom nem a vers tartalma, — írja Kosztolányi. — Eszme és érzés pusztán anyaga a versnek. A vers mivolta az a mód, ahogy megalkotódott, a kifejezés csodája”, mert „egy művészi alkotásban minden szükségszerűen a helyén van, akár az égbolton a csillagok, s a szavak változhatatlan csillagászati törvényeknek en­gedelmeskedve, keringenek és tündökölnek.” De aki nem ismeri a versek csillagpályái­nak törvényeit, nem vállhat a titok részesévé, szegényebb lesz, kívül marad a megértés örömén. S hogy miért fontos P7?------birodalmak estek n em kapva lélekzetnyi versei — írja Illyés, s az egyes em­ber is esendővé válik 'a ver­sek titka nélkül. Csányi Lásvté J NÖGP.AP — 1974, január 13,, vasárnap I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents