Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)
1974-01-13 / 10. szám
„Dózsa-szobor* Marisa, István kiállításáról Vendégségben CSILLAGVÁROSBAN Mindenkit, aki Csíttagvá- fosban lakik és dolgozik. Ju- rij Gagarin „fogad". A Kozmosz úttörőjének magas emlékművet a várost övező erdő szélén állították fel. A városban mindenekelőtt az új építkezés látványa szembetűnő. Egy nagy. mesterséges tó partján, amelyet a Csillagváros lakói / maguk hoztak létre, emelkedik a varos második szállodája. Nem messze néhány új laboratóriumi épületet szerelnek. .. .Az egyik laboratóriumban n Szojuz típusú űrhajók fehérre festeti leszállóegységein dolgoznak. Elfoglaljuk az űrhajós helyét. A miniatűr televízió képernyőjén fényesen világító impulzuslámpáival hirtelen egy másik Szojuz tűnik fel. Az űrhajók közelednek egymáshoz. Néhány kézmozdulat az irinyitókarral és máris megtörtént az űrhajók összekapcsolása. így lehet a földön begyakorolni az űrhajózás egyik legbonyolultabb dinamikus műveletét. A központban nagy jelentősége' ulajdonitana.k a komplex gyakorlatokon végzett munkának, különféle' osztályú és rendeltetésű, élethű kozmikus készülékeken, például Szojuz típusú szállító űrhajón, vagy Szál jut típusú orbitalis űrállomáson végük a kísérleteket. Ellenőrzik és összegezik, kiegészítik az űrhajósoknak a felkészülés különböző szakaszában szerzett ismereteit. Az űrhajósok egyik csoportja a repülőtérre ment, reaktív gepeken próbarepüléseket végeznek. Ez is fontos szakasz az orbitalis űrrepülésre való felkészülésben, Az ürhajósképző központ szorosan együttműködik az akadémia tudósaival, akik az űrhajózás kulcsfontosságú kérdéseit tanulmányozzák. Érdekes kísérleteket végeznek például az űrhajósok életben- maradási képességével kapcsolatban. A centrum munkatársai néhány inapot töltöttek egy sivatagban, természetesen megfelelő, bármely űrhajós személyes biztonsági tartalékában megtalálható élelmiszer- és ivóvízkészletekkel felszerelve. A kísérlet végső •célja a kozmikus munka biztonságának fokozása volt. Azokban a napokban, almikor ott jártunk, idegen nyelven is beszéltek a Csillagvárosban és a Jurij Gagarin űrhajós képző központban. Az amerikai asztronauták érkeztek, akik szovjet kollegáikkal hozzákezdtek kéthetes gyakorló foglalkozásaikhoz. A Szojuz—Apollo-program vendégei és házigazdái számára megkezdődtek a dolgos hétköznapok. Kulturális nevelőtanár az iskolában KULTURÁLIS esemény iránt érdeklődtem Salgótarjánban, a 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. — Forduljon a kulturális nevelőtanárhoz. Varga-Ba- láz® Vilmoshoz — mondták. Hazánkban ma még kevés oktatási intézményben működik ilyen tanár, Nőgrád megyében pedig ő az „első fecske.” A szakmunkásképző intézet megyénk legnagyobb oktatási intézménye, mintegy másfél ezer tanulóval, s módszertani feladatokat is ellát a megyei szakmunkásképzésben. Mi is hát' a kulturális nevelőtanár feladata? Ha tömören fogalmazunk: gondoskodik az intézeti költségvetésben kulturális célokra rendelkezésre álló összeg célszerű felhasználásáról. Vargia-Balázs Vilmos múlt év novemberétől foglalta el e helyet. Az elmúlt hónapok jórészt a tájékozódással teltek, teendői közt szerepei az is, hogy nyújtson segítséget az osztályfőnöknek a tanulók műveltségi szintjének felméréséihez, összegezze a felmérés eredményét és ebből kiindulva határozza meg a kulturális nevelő munka feladatait, készítse el a munkatervet — A műveltség felmérését a második félévben végezzük el — tájékoztat. — Ennek alapján nyílik majd mód arra. hogy a következő tanévtől teljes részletességgel, s az igények, lehetőségek, egészen pontos ismeretében dolgozzak ki munka tervet. Teendő, persze, addig is bőven van. — Az iskola oktató-nevelő munkájába általában, két munkaközösségen át kapcsolódok be. Ez a kettő1 a magyar—történelmi és az osztályfőnöki munkaközösség. Miért e kettőben? Magyarnépművelés szakot végeztem, így egy szakmai területen mélyebben betekinthetek az intézet pedagógiai munkájába. Az osztályfőnöki munka- közösségnek pedig szinte minden tanár tagja, rajtuk keresztül mozgósítani lehet gyakorlatilag az intézet ezer- ötszáz tanulóját. Az iskolatanács munkájába is igyekszem bekapcsolódni. Legutóbbi ülésén például a közösségi nevelés lehetőségeiről tartottam előadást, amelybe foglaltakról, majd a tanári munkaközösségekben, illetve az osztályfőnöki órákon is szó esik. AZ INTÉZET kétszeresen kiváló ifjúsági klubjában beszélgetünk. E klub tevékenységének szervezésébe is bekapcsolódik a kulturális ne- valőtanár. A* iskolai KISZ- klub á tanév sarán minden szerdán és szombaton várja tagjait rendszeres és jól szervezett programmal, kellemes környezetben. A kötött foglalkozásokban, többi között, ismeretterjesztő előadások, vetélkedők stb. szerepelnek. Januárban és februárban például általános művelődéstörténeti előadások hangzanak el. márciusban és áprilisban pedig politikai előadásokra kerül sor. A kulturális nevelőtanár a szakoktatókkal és a tanárokkal együtt bonyolítja le a szakma kiváló tanulója címért folyó és a tantárgyi versenyeket. A szakma kiváló tanulója megyei verseny előkészítő megbeszélését január 15- én tartják. A versenyt országosan valamennyi szakmában megrendezik. Az első és a második osztályban csak intézeti versenyek lesznek májusban. A harmadik osztályban három fázisban bonyolódik a verseny. Az intézeti és házi versenyek jánuár 31-ig zajlanak, a megyei verseny Salgótarjánban február 13-án és 14-én lesz. az országos versenyek pedig májustól májusiig tartanak. Múlt tanévben 21 szakmából 16- ban a 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói lettek az elsők, s nyerték a csapatversenyt. Az országos versenyen is három tanuló szabadult fel. Természetesen, nem soroljuk fel a kulturális nevelőtanár valamennyi feladatát. Szerepe az intézetben rendkívül fontos és szerteágazó. Érdemes azonban talán még arcról szólni néhány szót, hogy szoros, kapcsolatot tart fenn a váro6 művelődési intézményeivel. Többi között színházi, mozi- és hangverseny-bérletakciókat szervez, segít a tanároknak a kiállítások és múzeumok látogatásainak előkészítésében, önállóan is szervez tárlatlátogatásokat, gondoskodik az iskolai ünnepélyek kulturális részének előkészítéséről és lebonyolításáról, kulturális vetélkedőket, szavalóversenyeket, író-olvasó találkozókat szervez, segítséget nyújt az osztályok által szervezendő történelmi évfordulók. jubileumok megszervezéséhez. Figyelemmel kíséri és segíti a tanulóotthanbin folyó kulturális nevelő tevékenységet, segítséget nyújt az intézeti sport- és honvédelmi rendezvényekhez, szakkörök munkájához, iskolaú.i- ság szerkesztésében vesz részt, s együttműködik az iskolai könyvtárral stb. Az intézetnek szocialista szerződése van a Kohász Művelődési Központtal. Ennek jegyében például ismeretterjesztő tagozat működik a Kohászban a tanulók részére. A művelődési központ rendezvényeibe. a művészeti csoportok, s a szakkörök munkájába az iskola tanulói bekapcsolódnak. E bázisintézményen túl, az intézet hasznos kapcsolatot alakított ki a Megyei József Attila Művelődési Központtal is. Február 1-én például itt rendezik meg az ipari tanulók napját; amelyhez a központ adja a programot. A tanulóotthonban a Megyei Művelődési Központ havonta egy klubdélután programját biztosítja. A megyei könyvtárral, a munkás- mozgalmi múzeummal, a lo- véltárral ugyancsak gyümölcsöző a kapcsolat. Az elmúlt időszakban a szakmunkásképzéssel kapcsolatban több fórumon is élénk vita folyt, a szakmunkásképzés indokoltan a társadalmi érdeklődés' középpontjába került. Érthető is ez. hiszen, amint azt Máriássy Judit la megfogalmazta az Élet és Irodalom 1973. szeptember 15 -i számában: „Az ipari tanulók a vezető osztály tagjai lesznek. De vajon felkészültek-« a vezetésre, beleszólásra, politizálásra, a szakmai tudás állandó bővítésére és a nem szakmai tudás elsajátítására?*’ AHHOZ, hegy mtnefirikább felkészüljenek, látókörük, igényük. s ezáltal politikai érzékük. szakmai és általános műveltségük is bővüljön, a tanítási órán kívüli idő is roppant fontossággal bír. Énnek az időnek félhasználását szervezi a kulturális nevelőtanár is. Feladata tehát sokrétűségén túl, nagy fontosságú. Az intézetben az új objektumról is sok szó esik, amelv a nem is távoli jövőben épül Salgótarjánban, s minden igényt kielégít majd. Az iskolában tehát kicsit már „az új intézetnek is dolgoznak”. Készülnek egyfajta „léptékváltásra”, amelyre az új objektum lehetőséget nyújt. T. E. Imre Lás*lót * Két év nyolc hónap Kisregény Mai tévéajánlatunk 11.00: Dvorzsák: VIII. szimfónia. Antonin Dvorzsákban. a műit század cseh nemzeti zene egyik legerőteljesebb egyéniségében. a cseh szimfonikus zene megteremtőiét tiszteliük. Ifjúsága küzdelmes, hogy zenei pályára léphessen. A kitűnő művész munkássága szinte a zenei műfajok mindegyikét érintette: komponált szimfóniákat, operákat, szimfonikus. kamara- és versenyműveket. Életének utolsó két- három évtizedében már ismert és sikeres zeneszerző külföldön is: műveit hansverseny- körútiain maga vezényelte. S — meghívásra — évekig irányította a New York-i konzervatóriumot. Utolsó éveiben pedig a prágai konzervatórium igazgatójaként tevékenykedett. A VIII.- szimfóniát 1889-ben komponálta, s ez a mű egyben, a művész egy válságos korszakát zárta le. A derűs, meleg hangulatú alkotás már más embert mutat, mint a korábbi Dvorzsák. a kompozíció kifeíezi azt a megindult örömet, amelyet a művészből a természettel való úi találkozás váltott ki. A művet a Filharmonikus Társaság zenekarának előadásában. Václav Neumann vezényletével hallhatjuk. A felvétel 1973. októberében. az Erkel Színházban készült. MÓGRAD - 1974. január 13., vasárnap 6. Igen. Mert annak az embernek nálunk helye van. Ha kiszabadul, várjuk. Én Is vá" rom, ha megérem. Hallod, fiú? A szüleid meg olyanok, amilyenek. Azon te úgysem tudsz változtatni, azon hiába töröd magad. Szólj, miben van hiányod? Csomagot azt majd küldünk. De arra vigyázz, nehogy valami hiba legyen a kréta körül, mert akkor nem kaphatsz csomagot, megvonják az ilyesfajta kedvezményeket. Mert ez kedvezmény, érted? Kapelláró nem válaszolt semmit, mert egy szót sem tudott volna szólni, félt. hogy a hangia elakad. Most oldódott benne az elmúlt időszak minden feszültségcsomója -görcse, néha már azt gondolta, hogy ezt az időszakot egész eddigi életére érti. Hallgatta az öreget, ki gondolta volna, amilyen morcos, morgó embernek ismerte meg. aki egv hét alatt alig szól hozzá két szót. honv ilyen is tud lenni. Feleennyit sem beszéltek két évig. mint most tíz perc alatt — Az pedig elintéztük, hogy a tankönyveket megkaphasd. Tudod ugye... nem szabad elmaradni a matematikával. Nem kapod meg a segédlevelet, ha az iskolában megbuksz. Na. csak azért mondom. Persze. nem akarok én beleavatkozni a dolgodba, csak úgy a magam fele után. ahogy él tudom gondolni... — Vége a beszélőnek. — Csak egy perc még. — A beszélőnek vége. — Zoli bátyám, csak azt még... — Valamelyik vasárnap jövök — mondta búcsúzóul Be- reczki Zoltán és fölemelte nagy, súlyos kezét. — Vigyázz magadra fiam. Jól viselkedj, fiam, ne halljunk rosszat felőled. Az utolsó tárgyaláson Kapelláró Ferenccel közölték, hogy a bíróság helyt adott a védő fellebbezésének és tekintettel az enyhítő körülményekre, büntetését két év nyolc hónapra szállította le. Az ítélet jogerős. Néhány nap múlva több fiatalkorú társával egviitt vidékre, az N.-X büntetőintézethe szállították, szőrire rali- szállító kocsiban, amelyben tilos volt a beszéd, a dohányzás, nézni is csak lopva nézték egymást, az egydüli változatosságot a forgalom beszűrődő zaja jelentette, Kapelláró — teljesen reménytelenül — ebből igyekezett egy ideig kitalálni, merre járhatnak. Motorzajok fölé piros bukósisa- kú fiúkat képzelt, amint hátulról fogja a vállukat, hozzájuk bújik egész testmelegével egy lány, a bukósisak alól kitüremkedett hosszú szőke hajával, úszik ez a szőkeség, szikrázó hullám az utcák, terek, kanyarulatok óceánján, akik látják utánanéznek, jó utat szőke csaj, bár csak te várnál ott az út végén, ahol kinyílik az ajtó, hogy aztán becsapódhasson, nehéz zuhanással, amelynek a végén a zár kattanása a pont, és befogad a szürke fal, a fal mentén a szürke fűvel, a szürke fák, szürke leveleikkel, a szürke virágok, szürke illatukkal, amint a szürke napsugaraknak kínálják magukat. Behunyta a szemét, így mintha rohanásnak tűnt volna a forgalom döccenőin nehezen átvergődő rabomobil vánszor- gása, de rászóltak, ne aludjon, nézett hát előre, maga elé, gondatlanul, olyan érzésekkel, mintha ő lenne a lassított felvétel egy végenincs filmelőadáson, amit máris mindenki elúnt, pedig még messzi a vége. Roppanásra rezzent fel. Felrezzentek mindannyian, az őr is. Nézték a kerek acélgolyót, a tompafényű csillogást nézték a kocsi padlatán, igen, holtbizonyos, a Kicsi ejthette el, ugyan hol őrizhette idáig? Most nézi, nincs bátorsága lehajolni érte, hosszú arcán játékos megszeppenés, na mi' lesz most. börtönőr bácsi, nekem nyolc, leesett, hát leesett, van mit nézni szegény bűnösöknek, mindnyájan bűnösök vagyunk, mostmár az acélgolyó is — ez volt olvasható aa arcán — ni, hogy renitenske- dik, amerre billen az autó, arra gurul, hű mi lesz, golyó, golyócska erre gurulj felém, úgy, no még egy kicsit, legalább a lábammal elérnélek, már mindenki tátott szájjal csak téged néz, hát szabad ezt?, rendőrség, tisztelt rendőrség tessék leállítani a forgalmat odakinn, ha megállunk megáll a golyó is, zsupsz, elkapjuk, nem fog itt gurulgat- ni Ö6sze-vissza. — Vegye fel — hallattszolt az őr, korán elhízott, fiatal férfi hangsúlytalan felszólítása. — Igenis. — Kicsi lendülettel állt fel, a fejét beverte a kocsi tetejébe. — Kérem. Tessék ideadni, A zsebek. Mi van a zsebében? Kifordítani. Négy-öt ugyanilyen golyó koppant a földön, gurultak szanaszét. A többiek nevettek. Az őr látta, itt a tekintélye a tét. Amint Kicsi utánuk hajolt, visszaparancsolta. Az autó talán most érhetett ki az országúira — felgyorsult. A golyók megvadult táncba kezdtek, összekoccantak az egyenes deszkán, a ’ábuk alatt. Szórakoztak rajta. (Folytatjuk}