Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-13 / 10. szám

ítélet az ifiú gengszterek ügyében Senki sem segített a megtámadottnak A szemtanuk élvezték a „balhét 99 Több okból is megdöbben­tőek a Salgótarjáni Járásbíró­ságon most tárgyalt bűnügy körülményei. Nehéz, sót szin­te lehetetlen magyarázatot ta­lálni arra a brutalitásra, amellyel a vádlottak a szá­mukra teljesen ismeretlen, és a támadásra okot nem adó fiatalemberrel elbántak, s még. inkább elgondolkoztat­nak a történtek, ha nem ír­hatjuk azokat a túlzott alko­holfogyasztás, vagy a hirtelen felindulás számlájára, mert. hiszen a két vádlott a véreb kitartásával üldözte áldozatát. Ami ennél is megdöbbentőbb; az elvetemült támadókat tu­catnyi bámészkodó között ve­zették el, s az ő közönyük, a vadság látványában lelt „gye­rekes” örömük legalább any- nyira emlékeztet a vadnyu­gatra, mint maga a bűntény. * Pergessük vissza az ese­ményeket: Tavaly augusztus­ban ifjúsági bált rendeztek Salgótarjánban, a Karancs Szálló teraszán. Ezt megelőző­en Kuloványi László már a presszóban szórakozott, ivott. .Amikor este fél nyolc tájban kilépett a presszóból, már eléggé bizonytalanul állt a lábán. Az előtérben imbolyog- va vállával meglökte az egyik vendégét; Kicsiny Árpádot, s az szóvá tette a szándékosnak látszó mozdulatot. Kuloyányi ekkor azt ajánlotta, vereked­jenek meg, de a fiatalember kitért előle. „Majd még meg­beszéljük a dolgot”, szólt utá­na a kapatos Kuloványi, s el­indult barátjához; Molnár Fe­renchez, akivel aztán később megjelent a bálon. Kuloványi itt újra találko­zott Kicsiny Árpáddal, s ko­rábbi felszólítását többször is megismételte, a fiatalember azonban mindannyiszor elhá­rította a kihívást. Ekkor Ku­loványi ököllel többször is ál­lón ütötte, Molnár pedig de­rékon ragadta, a mellvéd kor­látjához szorított áldozatot, s a levegőbe emelve az üveg­falhoz vágta. Öt-tíz percig tartott a verekedés, s a bál vendégei közül senki sem mert beavatkozni. Megkövül­tén figyelték az eseményeket,' mígnem a bál rendezői szét­választották a „.küzdőfeleket”, s a mulatság viszonylag za­vartalanul folyt tovább. Kuloványi látszólag lehig- gadt, de Molnárnak elárulta, hogy még lesz folytatása az ügynek. Este tíz óra után, amikor Kicsiny Árpád, a ba­rátjával elhagyta a szállodát, Kuloványi valóiban utánuk éredt, Molnár pedig hűségesen követte. — Kíváncsi voltam, mit csi­nál vele — vallotta a tárgya­láson. Id őközben összeverődött egy. fiúkból és lányokból álló na­gyobb csoport is; megszima­tolták, hogy itt készülőben van valami, s tisztes távol­ságból követték a négy fiút Nem akartak lemaradni az „ingyencirkuszról”. Kicsiny Árpád ekkor már kénytelen volt komolyan ven­ni a dolgot, s elküldte barát­ját a rendőrségre segítségért. Nem sokkal ezután az Arany János utca 6. számú épület elé ért, s szorongatott helyzeté­ben beszaladt a lépcsőházba, de a liftet már nem érte el, a két jómadár gyorsabb volt. Kuloványi ütötte-verte, hajá­nál fogva lerántotta, térdével rugdosta az arcát. Molnár eközben' biztatta: — Rúgd agyon, verd szét a fejét! — s Kuloványi csak­ugyan egyre hevesebben ütöt­te a vérző, magatehetetlen fi­út, akit az érkező rendőrautó végül törött orrcsonttal szál­lított a kórházba. Viszonylag szerencsésnek kell tartanunk az áldozatot, amiért a sza­dista ifjak ennyivel beérték. A nézőktől agyon is verhet­ték volna... • A vádlottak mindössze h úszeszt «idősek. Mindketten segédmunkások, s mindketten álltak már bíróság előtt. Ku*- loványit három éve garázda­ságért javítóintézeti nevelés­re ítélték, Molnárt pedig többrendbeli lopásért öt­hónapi szabadságvesztésre és 1000 forint pénzbüntetésre. A bíróság ezúttal súlyos testi sértés bűntettében találta őket bűnösnek, amellyel ösz- szefüggésben garázdaságot is elkövettek, s ezért Kuloványi Lászlót tízhónapi, Molnár Ferencet pedig hétihónapi — börtönben letöltendő — sza­badságvesztésre ítélték. Mind­kettőjüket eltiltották egy év­re a közügyek gyakorlásától. Molnár Ferenc esetében pedig elrendelték a korábbi — öt­hónapi szabadságvesztést ki­mondó — ítélet végrehajtása: ia szöghy— Miért járnak moziba a fiatalok? Kisterenyei filmbarátok között A közelmúltban a kistere­nyei gimnázium filmklub ér­deklődési körének vendége voltam. Osztálynyi fiatal — zömében leány — gyűlt ösz- sze a tanteremben, és figyelt tágra nyílt szemű érdeklődés­sel az előadó szavaira. A film előtti technikai kísérletekről volt szó: a sztroboszkópról meg a többlekről, majd az el­ső filmek megszületéséről, a különböző, filmmel kapcsola­tos művészi és vásári jelle­gű próbálkozásokról — pél­dául a panorámamoziről és a szagosfilmről — egészen nap­jainkig. De szükségszerűen szó esett fizikai és esztétikai törvény­szerűségekről. értékekről Is, vagyis mindazon dolgokról, amelyekről korunk igényes, ifjú mozinézőjének tudni il­lik. A kör tagjai szemmel láthatóan — s ez nagyon jól esett — élvezték a filmtörté­neti „kalandozást”; ugyan- .gy az előadás után vetítésre .sérülő Kitörés című Bacsó Péter filmet. A reagálásokból ereztem, hogy a gyerekek ér­tik a filmet, a rendező szán­tókét: a jobbért való küz- ialemben nyíltan kell vállal- ii a visszahúzó erőkkel szem­jen a harcot Ezt teszi Bacsó Péter fiatal munkáshőse is. A film után néhányan még ott maradtunk beszélgetni. Ezek a fiatalok válóban azért Ma délután Az egész országnak énekelnek ifrok. Jótorkú énekes mind a tizenhat Győzelmük annyira teljes volt, hogy az ügynek még a férfiembereket — ügyes citerásokat és egy f u- rulyást — is megnyerték. Így mesélték ők. maguk a szurdokpüspöki énekes asz- szonyok, amikör' egy hónappal ezelőtt felkerestük őket. Ju­hász Bözsi néni. az asszo­Püspöklben. a falu közepe táján van a Diós-patak, azon pedig egy híd. Ez a híd választotta el egymástól Szurdokpüspökit és Zagyva- szentjakabot. A hídon irmen es túl élők között dúlt a2 ellentét. Innen oda — on­nan pedig ide nősülni vagy férjhez menni nem volt sza­bad. Az ellenségeskedés csak akkor oldódott fel. amikor a két település az 1900-as évek elején, egyesült. Egy falu lett a kettőből, egy közösség a lakóiból. Két évvel ezelőtt aztán megint adódott egy vitá6 kérdés, amelyben a falu la­kói felemás módon foglaltak állást, durvábban fogalmaz­va két tábor egymásnak ug­rott. Az egyik csoport azt mondta; Szurdokpüspökiben meg kell alakítani a Röpülj páva kört, a másik tábor csúfolódott, élcelődött. És győztek az erősebbek, a nép­dalokat. a régi hagyományo­kat megőrizni kívánó asszo­Otthon csaknem ezer régi, szép dal van felírva. Abból válogatjuk össze a műsorun­kat. Az ezer dalból mi is meg­hallgatunk egy csokorrava­lót. „Jaj de hosszú, jaj de röges a püspöki utca...” — A summásdalokat sze­retjük énekelni a legjobban —, mondják az asszonyok. nyok hangadója még azt a dalt is elénekelte, amelyet a hitetlenkedőkhöz címeztek. — Tréfás kis szövege van — bólogattunk elismerően. — Szövegírásban is van gyakorlatom. Néhány dallam-' hoz már költöttem szöveget. No azért, nem ezekből élünk. A summásdalokat, ame­lyek a Filimesi-tanyáihoz, a mostani tsz-majorhoz kötőd­nek. Az énekes asszonyok jó része maga is a tanyán volt summái, Ott születtek a ke­sergő vagy vidám dalok mun­ka közben. — Próbálni nagyon szere­tünk. Ha Bőzván József, a vezetőnk nem ér rá és elma rád a próba, akkor nagyon hiányoljuk. — Meg olyan is van. hogv már rég befejeztük a próbát, mégsem akaródzik senkinek sem hazamenni. Akkor aztán elénekelgetünk ' magunknak késő estig is. A püspöki Röpülj páva kör eddig elsősorban a me­gye határain belül szerepelt sikerrel. Tárgyi emlékek őr­zik a sziráki. a tari, a pász­tói fellépéseket. Magyarnán- dorban a Röpüli páva körök minősítő versenyén a Haza­fias Népfront díját kapták. Az idei minősítő versenyen Ls szeretnének jól szerepelni. Támogatóik a helyi tsz, amely tízezer, és az ÁFÉSZ, amely háromezer forintot juttat évente az éneklő asszonyok­nak. Megérdemlik a támogatást. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint az, hogy a Bóz- vári ’ József vezette kör el­sőként mutatkozik be a rádió új népzenei sorozatában. A Béres János által összeállí­tott és vezetett húszperces műsor, ma délután öt óra öt nerckor hallható a Kossuth Rádióban. Ekkor a szurdok- püspöki Röoülj pávások az egész országnak énekelnek m^íjd. — vkm — iratkoztak be a film-körbe, mert a filmről többet akarnak tudni a hétköznapi nézőnél, mert érteni akarnak, a törté­nés mögé látni. Ezt a gondo­latot milyen szépen megfogal­mazva hallottuk a Leonardo da Vinci életéről szóló olasz tévéfilmben: a szem a nézést szolgálja, a nézés a látást, a látás a megismerést, a megis­merés a tudást, a tudás pe­dig bennünket, embereket szolgál. Ez minden haladó emberi cselekvés célja, moz­gatója ez a filmművészeté is, amely korunk legnagyobb tö­megeket mozgósító művészete. A jó művészi film a reális emberi értékek elismerésére és megbecsülésére tanít, a társadalmi valósággal ismertet meg. Minden filmklubnak, filmérdeklődési körnek, le­gyen az diákoké, vagy felnőt­teké, ez a legfontosabb egyéni és társadalmi haszna. A ne­gyedikes Fenyvesi Magdolna, aki tavaly is tagja volt a kör­nek. tagságát így Indokolja: — Érdekel a film, és úgy ér­zem, keveset tudok róla. Ná­lunk a gimnáziumban nem ta­nítanak filmesztétikát, ezt a filmklub érdeklődési kör pó­tolja. Nagyon nagy segítséget jelent abban, hogy szakszerű mozinézőkké váljunk: megta­nít, hogyan nézzünk filmet. A tavalyi kör tagjai közül az idén csak ketten iratkoztak be újra. A tavalyiak többsé­ge leérettségizett, az itt ma­radtak közül pedig többeket jobban érdekelt más. A film­klub érdeklődési kör munkája a* előző évihez képest fejlő­dött. Akkor csak előadások és konzultációk voltak; a hallga­tók a film készítésének ..titka­it” tanulták meg. Most film- Irténettel foglalkoznak, és minden alkalommal filmeket is néznék. A tagok maguk választották ki a vetítésre ke­rülő műveket Kocsis László, a megyei Moziüzemi Vállalat munkatársa, aki a filmtörté­neti előadásokat tartja, elé­gedett hallgatóival: igénye­sek. van ízlésük és szemük a. filmhez; s reméli, hogy a vi­tatkozást is hamarosan meg­szokják és igényelni fogják. Most az első foglalkozáson bizony még elég bátortalanok voltak. Talán, mert nemcsak mint szakkörösök újak még egymásnak, hanem diáktár­sakként is, mivel többen a tanév elején kerültek ebbe a gimnáziumba, a nagybátonyi megszűnése után. De a „szemérmesség” elle­nére is néhány dologra azért, feleletet kaptunk. A klubta­goknak például vannak ked­venc színészeik, de nincsenek kedvelt rendezőik: ha , igep, azt csak a soros divat sze­rint mondják, mintserti meg­győződésből. Moziba — bár fontos, ki játszik a filmben — nem a sztárokért és a ren­dezőkért mennek. Hát akkor miért? — teszem fel a kér­dést. Ördög Mária, az érdek­lődési kör titkára foglalja össze a tagság véleményét: — A lényeg az, hogy a kri­tikák, a plakátok és a külön­böző előrejelzések alapján mennyire keltette fel érdek­lődésünket a film, mit sej­tettünk meg a témájából, gondolataiból. De mindennél fontosabb tálán, hogy mit mond róla valamelyik diák­társunk, ismerősünk, akine.-. adunk a szavára. Azt hiszem, ez a vélemény meggyőzi azokat is, akik ed­dig komolytalannak, netán fe­leslegesnek tartották a fiata­lok filmesztétikai nevelését. A fiatalok szeretik a filmet — érdeklődésüket a hozzáér­tő, felnőtt társadalom köte­lessége jó irányban befolyá­solni: mi mondjuk meg ne­kik, anélkül, hogy kényszer­nek éreznék, mit nézzenek meg, mit érdemes. S. L, A Delta januári számából... Mikor keletkezett a földi élet? A dátum meghatározá­sához hozzásegíthet annak megállapítása, hogy mikor jelent meg, először az állati élethez létfontosságú szabad oxigén a Föld légkörében. Más elemekkel alkotott kü­lönböző vegyüietek formájá­ban az oxigén kezdettől, vagyis bolygónk kialakulásá­tól jelen lehetett a Földön, de sokan úgy vélik, hogy a szabad oxigén a növények fotoszintézisének eredménye­ként került az atmoszférába. Korunk tudománya az izo­tópkémiai és a paleobiológia módszereivel tanulmányozza ezt a problémát. A legfőbb indikátorok a kénnek az oxi­généi létrejött különböző kombinációi — ezek a légkö­ri oxigénnel végbement re­akciók révén alakultak ki és tükrözik a geológiai folyama­tok „felszíni” jellegét. Szá­mos baktériumfaj létezik, amely elnyeli abszorbeálja, s egyszersmind izotópjaira is választja szét a ként. A fo­lyamat olyan intenzív, hogy a világ óceánjainak teljes kéntartalma átment már raj­ta. Az óceáni eredetű kén lé­nyegesen nehezebbnek bizo­nyult, mint a meteoritokban talált — ez utóbbiak izotóp­összetétele tekinthető ősinek. Szovjet kutatók kimutatták, hogy a nehezebb kén jelen­léte az óceáni szulfátokban már az 500 millió évvel ez­előtti óceánokra jellemző volt. Am a Föld sokkal ko­rábban, legalább 3—3,5 mil­liárd évvel ezelőtt létrejött. Léteztek-e akkoriban is szul­fátok az ősóceánokban, s ha igen, rájuk lehet-e bukkanni napjainkban? A Szovjet Tudomány« >s Akadémia geológiai Intézeté­nek kutatói legújabban na­gyon Ősi üledékes rétegek­ből származó ásványokat ta­láltak, a Bajkál-tó. továbbá a Pamír-hegység déli részé­nek térségében, s ezeknek szulfátjaiban a meteoritkén­nél nehezebb kénre bukkan­tak. A vizsgálatok szerint a tengeri üledékes kőzetekbe zárt nagyon ősi szulfátok azokban az időkben keletkez­hettek. aifiikor az élet kiala­kult a Földön. Ezt a feltevést megerősíti a Föld legősibb üledékeinek paleobiológiai vizsgálata is. Szovjet, amerikai.' angol és ausztrál kutatók a mikroor­ganizmusok számos marad­ványát fedezték fel a Bal­tikum és Hindusztán geoló­giai pajzsának kőzeteiben — ezeknek korát az izotópos módszerekkel 3—3,5 milliárd évre becsülik. A vizsgálatok alapján tel­jességgel elfogadható az a feltevés, hogy az oxigén kö­rülbelül három milliárd év­vel ezelőtt jelent meg a Föld atmoszférájában. Ebben az időszakban jelentek meg azok a fotoszintézist végző szerve­zetek is,, amelyek megváltoz­tatva a légkör korábbi oxi­dációs feltételeik nagy meny- nylségű szabad oxigén ter­melésével megvetették az alapját. a magasabbrendű szervezetek kifejlődésének. Ez a folyamat alapvetően eltér a Naprendszer többi bolygójának feltételeitől. | NÖGRÁD - 1974. január 13., vasárnap 5~ r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents