Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)
1974-01-25 / 20. szám
Modern ccrnázó üzem ad munkát és jó kereseti lehetőséget a. ketbodon.vi és környékbeli asszonyoknak, lányoknak. Elsősorban a fiatalok körében kedveit a cérnázó, ahol korszerű gépeken dolgoznak. Gyimesi Jánosné, Moravesik Julianna és Galbács Erzsébet elégedett a keresettel. Most éppen rövid eszmecserét ta rtanak az elvégzett munkáról... Kulcsár József felvéteie Mu ti liátta reált r Érdemes Vasutas — Az időre most nem pa- naszkoanatom. Volt már zordabb is. azt is kibírtam. — kezdi a beszélgetést Balogh I. László kocsimester, a salgótarjáni vasútállomáson. Látszik, hogy jó melegen van öltözve. A nehéz vasúti bunda alatt sok téli holmi védi a hideg időjárástól. A bunda zsebéből pedig kikandikál a kocsimester egyik nélkülözhetetlen munkaeszköze, a piros zászló. — Legényember koromban nem gondoltam arra, hogy valaha vasutas elszek. Bányában dolgoztam. Onnan vonultam be katonának. A leszereléskor azt javasolták, keressek más munkahelyet. Balogh László csalt el vasutasnak. Nem rokon, csak a nevünk azonos. Érdekességként említem, hogy együtt jártunk iskolába. együtt jártunk a lányokhoz, s együtt voltunk katonák, majd pályamunkások. Közben voltam pályaőr is. így hát nem volt teljesen ismeretlen számomra a vasút, amikor 1950-ben átkerültem a fogalomhoz kocsirendezőnek. — Mit szólt az édesanyja? — Minek neked oda menni; nyáron nagy meleg van, télen pedig hideg — mondta. — Igaza van, édesanyám. De más kibirta, valahogy majd én is kibirom — válaszoltam. — Gondolt arra, hogy nem lesz mindig szabad szombatja. vasárnapja? — Tudtam, mit kíván a vasút. Legényember voltam, nem sajnáltam se vasárnapot, se ünnepnapot. — S amikor megnősült? — A legényélet egy évig tartott. Feleségem, aki szintén itt dolgozik, tudta, hogy milyen élete lesz, ha vasutashoz megy. Nem akkor szórakozik, amikor akar, hanem amikor a szabad idő engedi. Szerencsém volt, mert ilyen tekintetben nem követelődző. Hogy mennyire nem az ember rendelkezik a szabad ideiével, az én példám bizonyítja: egymásután a harmadik szilvesztert töltöttem munkával. Hiába, ez a hivatással jár. találók javaslatainak megvalósítása — a mozgalom kezdetétől számítva — csaknem 4 milliárd forint értékű megtakarítást eredményezett a népgazdaságnak. Az eddigi tapasztalatokat és a fejlesztés lehetőségeit csütörtökön az építők szakszervezetének Dózsa György úti székházában országos tanácskozáson tárgyalták meg az á.gazat újítói, feltalálói. Dr. Szabó János építésügyi és városfejlesztési — Ün ezt hivatásnak tekinti? — Igen. Aki csak kenyeret akar keresni, annak meglátszik a munkáján. A mi munkánk szakmát jelent, de csak a vasútnál. Ha van hivatás- tudat, akkor könnyebben telik az idő. Aki csak „majd meglátom, hogy milyen lesz” gondolattal jön ide, annak ez a felfogás meg is látszik a munkáján, s előbb vagy utóbb, de tovább áll. — Fiatalabb korában nem fordult meg a fejében, hogy más pályát keres? —■ Nem. Később, amikor építkezni kezdtem. akkor anyagilag is jobban kötődtem a vasúthoz, bár akkoriban elég soványan fizettek. Hogy ne legyen fennakadás az építkezésben, s a családnak is meglegyen ami kell, a szabadnapjaimon és a szabadságom alatt másutt vállaltam munkát De itt maradtam, mert szeretem azt, amit csinálok. Közben letettem a kocsimesteri vizsgát. — Nem szoktam senkit sem a szemébe dicsérni, de Balogh elvtárs munkájával elégedett vagyok. Pontosan, fegyelmezetten, önállóan dol- dozik — kapcsolódik a beszélgetésbe a közben odaérkező Molnár Béla állomásfőnök. — Munkánk zömét a tehervonatok összeállítása teszi ki. Ránk hárul a gyárak teherkocsival való kiszolgálása. Három tolatásvezető, kocsi- rendező és sarusok tartoznak az irányításom alá. Bizonyos esetekben pedig a váltóőröknek is adhatok utasítást. — veszi vissza a szót Balogh I. László. — A mostani túrnak a brigádvezetője — fűzi tovább az előbbi gondolatot Zárai Károly állomásfőnök-helyettes, majd magyarázatképpen a következőket mondja; — a brigádvezetőség azt is jelenti, hogy azokon kívül, akiket közvetlenül irányít, a brigádba tartozik még a forgalmista, a távírász, az átmenesztő, a raktárnok és még néhányan. — Nem kerül összeütközésbe a brigádvezető, amikor minisztériumi államtitkár értékelte az eddigi eredményeket és a vállalati újítási tanácskozásokon az előző hetekben felvetett fejlesztési javaslatokat. Bejelentette, hogy a minisztérium az építők szakszervezetével közösen a mozgalom fejlesztése érdeliében versenyre szólítja a tanácsi és az ÉVM építő- és építőanyag-ipari vállalatokat, s az 1973—74. évi eredmények alapján megjutalmazza a legjobbakat megbírálja közvetlen felettesét, mondjuk a forgalmistát a napi munkában? — Nem. Mert én a brigád véleményét mondom el. Ez pedig őt is kötelezi — állítja határozottan a kocsimester. — S hogy valóban tudja, mikor beosztott, mikor brigádvezető, mikor milyen joga és hatásköre van, azt az 1961- ben, 65-ben és 70-ben kapott Kiváló Dolgozó oklevelek, jelvények, valamint, a múlt évben átvett Érdemes Vasutas kitüntetés fémjelzi. No. meg a brigádnak odaítélt ezüst fokozat. — Most már az arany következik? — Nem törvényszerű. Sok és jó munkával kell azt kiérdemelni — válaszolja. Ebben pedig nincs hiány. 6 maga példát mutat. Pedig a szíve az utóbbi időben rakon- cátlankodik, s amikor nem megy úgy a munka, ahogy szeretné, idegességében szinte eszi a cigarettát. — Ez is az élethez tartozik — mondja mosolyogva. Két óra múlva letelik a szolgálat. Indul haza otthonába, Tarra, hogy másnap este hat órára újra készen álljon a nehéz munkára, a figyelmes, körültekintő szolgálatra. Kipihenten. egészségesen, nagyfokú hivatástudattal, úgy, ahogy tőle megszokták felettesei, ahogy az ő felelőssége diktálja. V. K. AZ UTÓBBI esztendőkben csökkent a juhállomány megyénkben is, pedig a kedvezőtlen nógrádi domborzati viszonyok jó lehetőséget kínálnak a juhászat fejlesztésére. A béri termelőszövetkezet e tekintetben jó adottságokkal rendelkezik. Többek között ez is kederült Mayerszki Mihály elnök és Juhász László főállattenyésztő szavaiból. — Az állomány létszáma azonos a három—négy évvel ezelőttivel. Jelenleg 260 anyajuhot tartunk. Úgy tervezzük, hogy két—három éven belül hatszázra emeljük az anyaállományt. Ezt saját tenyésztésből szeretnénk megvalósítani — tájékoztat a termelő- szövetkezet elnöke. — Milyen az állomány minősége? — Nem rossz. Kétévestől hatéves korig terjed. Évente rendszeresen pótoljuk az elöregedett állatokat, friss példányokkal javítjuk az állomány minőségét. A selejtezés évi tizenöt százalékos — veszi át a szót a főáliattenyész- tő. — A legelők? — A juhok szamara külön területeket is fenntartunk. Az az igazság, hogy a fűhozamok Az építőipari újítók és feltalálók országos tanácskozása Az építőipari újítók és fel Rangsorol a költsógvrlés ,, | itiniini i korszakban, élünk. Társáéi ujj c 11 r 11 dalmi és politikai értelemben a fejlett szocialista társadalom felépítésének útján haladunk. Gazdaságunkat az ex- tenzívről az intenzív fejlődés vágányaira állítjuk át. Ezt az átmeneti időszakot a szükségletek és a lehetőségek különös feszültsége jellemzi,. A gazdaság átmeneti jellege társadalmi méretű dilemmák, szürete feloldhatatlannak tűnő ellentmondások forrása. Részben azért, mert a felfokozott személyes igények kielégítéséhez meghatározott társadalmi, gazdasági feltételek szükségesek. Alacsony árak és magas bérek, több lakás és magasabb családi pótlék, a régi nyugdíjak rendezése, az iskolai, az óvodai, a kórházi férőhelyek növelése, a kereskedelmi hálózat, a városi tömegközlekedés fejlesztése, autópályáik, szervizek, közművek. .. A felsorolás szinte végtelen, ám gazdaságunk teherbíró képessége véges. A közepes fejlettség állapotán csak akkor tudunk túllépni, a növekvő igényeket csak akkor tudjuk kielégíteni, ha házgyáraikat építünk. ha foltozzuk az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság gépesítését, korszerűsítjük a gazdaság szerkezetét, javítjuk a termelés ösz- szetételét, szervezettségét, versenyképességét. Vagyis nélkülözhetetlen, a hatékonyság fokozása. Dehát a beruházásoknak is, az emberi képességnek is van határa. Ahogyan a családok rákényszerülnek lehetőségeik mérlegeléséi-e és igényeik rangsorolására, úgy a népgazdaság sem tehet mást. A pénzügyminiszter mondotta az 1974. évi költségvetési expozéjában,: „Mai fejlettségünk szigorú határt szab az igények kielégítési szintjének is. Erősíteni kell tehát azt a követelményt. hogy a célokat társadalmi, gazdasági fontosságuk szerint rangsoroljuk, anyagi erőforrásainkat aszerint osszuk el, a megvalósításban pedig szerényen gazdálkodjunk, a takarékos megoldásokat válasszuk.” Rangsorol a költségvetés, az éves, a középtávú, sőt majd a készülő 15 esztendős távlati terv is. Mert mindenre még hosszú távon, sem futja. Rövid távon pedig még inkább nélkülözhetetlen a lehetőség és fontosság szerinti szelektálás. Azoknak a láncszemeknek a megragadása, amelyek a távlati célokkal összhangban meghatározzák a fejlődés menetirányát, ütemét. Az idei költségvetés két esztendei stagnálás után a nemzeti jövedelem gyarapodásánál nagyobb ütemben: 10 százalékkal nöyeli a beruházásokat. A központi és a vállalati fejlesztési lehetőségek egyaránt bővülnek. A központi erőforrások koncentrálására jellemző, hogy at egyedi nagy beruházásokra előirányzott 18.4 milliárd forint kétharmadat nyolc beruházásra fordítják, mindegyikív többet egymillióra forintnál. Köztük van r. Borsodi Vegyi,kombinát PVC gyára, valamint az épülő Hejőcsiabai Cementgyár. Meggyorsul a reálbér, a reáljövedelem növekedési üteme az előző évekhez képest. Elrejtésre méltó változás az előző két esztendővel szemben, hogy a fogyasztási árszínvonal -övekedése 1974-ben nem haladhatja meg a 2 százalékot. Jelentős népesedéspolitikai iiv- : ezredeseket vezettek be 1974. január 1-től, és léptetnek életbe év közben is. Tervszerűen, fejlődik a közoktatás, az egészségügy, a lakásépítés. Persrze távolról sem oldunk meg minden feladatot 1974-ben. jócskán maradnak tennivalók a következő évekre. így egyebek, közt csak 1975-ben. kerülhet sor a régi alacsony nyugdíjak emelésére. A parlament még az ünnepek előtt elfogadta az ország idei költségvetését. A tanácsok, a vállalatok vezető testületéi az esztendő első napjaiban döntenek: miből, mire és mennyit költenek 1974-ben. A merev tervutasításos gazdaságirányítást azért szüntették meg, hogy a helyi lehetőségek jobb kihasználása, a hatékonyabb gazdálkodás érdekében, növeked- iók a gazdálkodó szervezetek önállósága ns öntevékenysége, s azok döntsenek, akik leginkább ismerik a helyi igényeket és lehetőségeket. Most rajtuk a sor, nekik kell dönteni. A helyi lehetőségek nem kevésbé végesek, mint az országé, vagy a családoké. S a most folyó vitákban sokféle nézet és érdek ütközik meg. A döntés során nem egyszerűen kompromisszumokat. hanem a rendező elvet kell keresni és találni az igények és a lehetőségek szövevényében. a közmondás: aki sokat markol, keveset fog. Tudni és merni kell igent és nemet mondám. Egyelőként sem az a vezető, vagy testület dolgozik közmegelégedésre, aki vagy amely hideget ás meleget fúj egyszerre. Az önállósághoz ugyanúgy hozzátartozik a felelős döntés, mint a tájékoztatás, a meggyőzés — a demokratáin us. Csak így lehet bővíteni a lehetőségek körét és közelebb hozni a távolabbi célokat. Kovács József Kutatók véleménye: Meg kell gyorsítani a traktorok korszerűsítéséi A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet szakemberei megvizsgálták, hogy miyen műszaki állapotban van, és mennyire felel meg a nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek a nagyüzemek — főként az állami gazdaságok — erőgépparkja. A felmérést összegezve megállapították : a traktorállomány fejlesztését meg kell gyorsítani, mert még a legeredményesebben dolgozó gazdaságok erőgépei sem felelnek meg azoknak a technológiai előírásoknak, amelyek a különféle növénytermesztési ágazatokban érvényben vannak. A .felmérés során arra az eredményre jutottak, hogy ezer traktorból átlagosan 400-at azonnal ki kellene selejtezni, de több gazdaságban még ennél is rosszabb a helyzet. A gépek műszaki állapotát tekintve sem jobb a helyzet; a traktorok diagnosztikai vizsgálata megerősítette a kutatóknak azt a korábbi feltevését, hogy a gépek fenntartására és karbantartására nagyobb gondot kellene fordítani. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a traktorok motorját rosszul állítják be, és emiatt a gé^ pék amúgy is alacsony „üzemkészsége” tovább csökken, és ráadásul a fenntartási költségek emelkednek. A felmérés szerint a műszaki karbantartó részlegek, műhelyek felszerelése is hiányos, sőt egyes gazdaságokban — elsősorban a kisebb üzemekben — még a minimális feltételeket sem sike- rült eddig megteremteni. Az újonnan beállított traktorok hibamegelőző karbantartása emiatt elmarad, es a javítások színvonala kívánnivalót hagy maga után. A kutatók szerint arra van szükség, hogy a gazdaságok egymás között szakosítsák a nagy értékű gépek karbantartását, javítását. Juhászairól — hatszemközt Béri beszélgetés lehetnének jobbak is. Sajnos az öntözéses legelőgazdálkodás bevezetésére nincs módunk. A legelőink, rétjeink nagysága háromszáz kataszt- rális hold. Tervezzük a fejlesztését. Terveink szerint 1930-ra a legelők hetven százalékát felújítjuk, nyolcvan hektáron, pedig gyeptelepítést végzünk. Körülbelül ez a terület elegendő lesz. figyelembe véve a szarvasmarha-állomány fejlesztését is. Néhány évvel ezelőtt a bériek is beleestek abba a hibába. hagy a tejesbárányokat szinte kivétel nélkül értékesítették. Az ebből származó bevétel jól jött ugyan a gazdaságnak. de nehezítette a juhászat további fejlesztését. — Saját tapasztalatainkon keresztül jöttünk rá: a pillanatnyi kedvező anyagi előnyök miatt nem. érdemes ekkora áldozatot hozni. Egy-egy anyajuh ára ezer forinton felül van. Érdemesebb a ;ic egyedeket tenyésztésre visszahagyni. A bevételi kiesés pár év múlva úgyis megtérül — mondja Mayerszki Mihály. — Szerencsére idejében felismertük téves szemléletünket, így biztosítottnak látszik, hogy az állományt duplájára növeljük. Kicsiben nem kifizetődő — szól közbe Juhász László. — Hogyan jövedelmez a juhászat? — Az elmúlt évben háromszázezer forint volt a bevételünk. A ráfordítás, bár még pontos számaink nincsenek, nyölcvanszázalékos. Ez is azt bizonyítja, hogy legalább hatszáz anyajuhot kell tartanunk. Ez az optimális a mi gazdaságunkban. — Rendelkeznek a fejlesztéshez szükséges férőhellyel? — Egyelőre megoldott. Két év múlva azonban hozzá kell NÓGRAD - 1974. látnunk egy új juhhodály építéséhez. — Az állami támogatások hogyan hatnak a juhászat fejlesztésére? — Serkentően, bár mi még nem érezzük. A tenyésztésre visszahagyott tejesbárányok után darabonként ötszáz forintot kapunk. Anyaállatok vásárlásénál is hasonló kedvezményben részesülnek a termelőszövetkezetek. A beruházások esetében hanminr- százaiékos a támogatás. Ezz -1 a lehetőséggel mi is szeret-' nénk élni — magyarázza a szövetkezet elnöke. A RÖVID beszélgetésben a bériek azt bizonygatták: érdemes a juhászattal foglalkozni. Ahhoz azonban, hogy jól jövedelmező legyen; tervszerű tenyésztési munka, fokozottabb legelőgazdálkodás szükséges. S még valami: a gazdálkodás e területén sok helyen a szemléleten is változtatni kell. Ha a holnapra, a juhászat jövőjére gondolunk — megérd. Sz Gy. január 25., péntek 3
