Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-24 / 19. szám

Fiataloh a hvzsffetbrn A M f | f • f r Az uj falu uj ifjúsága Brigádvezető, alapszervi titkár MEG 1969-BEN írta Erdei Ferenc, a falu nagy politikus tudósa, hogy a falvakban gyö­keres átalakulásnak vagyunk tanúj és részesei. „Egyszerre mennek végbe olyan történeti folyamatok, amelyek hovato­vább értelmetlenné teszik a hagyományos falu elnevezést Megszokásból, hagyományból Továbbra is használható ült a szót, de legyünk tisztában ve­le, hogy már csak jelkép ér­tékű — amit jelez, az lényeg­bevágótan megváltozott.” Valóban, kivétel nekül min­den falu kimozdult hagyomá­nyos állapotából. A mezőgaz­dasági termelés döntő részé­nek nagyüzemivé válása, az i íjartelepítés, az urbanizáció mélyreható változásokat oko­zott a falusi lakosság foglal­kozási és életviszonyaiban. Amíg 1949-ben az összes ke­reső fele dolgozott a mező- gazdaságban, addig ma már csupán 23 százalékuk végzi itt munkáját főfoglalkozásként. A huszonhat év alatti keresőik­nek pedig már csak 16—17 százalékát foglalkoztatja a mezőgazdaság'. Az előrejelzé­sek szerint 1985-ig a mező- gazdasági népesség további 400—500 ezer fővel csökken. A közelmúltban szakmai kö­rökben egy érdekes összeha­sonlításra kerül sor. A me­zőgazdasági keresők létszámá­ból levonták azokat, akik a mezőgazdasághan ipari, építő­ipari és más hasonló jellegű munkát végeznek, és így szá­mítva a mezőgazdasági kere­sők részaránya már ma sem 23, hanem csak 15 százaiéit. Ugyanígy számítják egyébként a mezőgazdasági dolgozók ará­nyát többek között Dániában, Hollandiában és az USA-ban, amely országokban ez 5—9 százalékot tesz ki. A falusi lakosság átrétegző- dését jól mutatja, hogy 1970- ben a községekben élt az ösz- szes ipari keresők 42 százalé­ka (kb. 753 000 fő). S ami még figyelemreméltóbb: a közsé­gekben levő ipari munkahe­lyeken dolgozott a magyar munkásság 20 százaléka (kb. 350 000 fő!). 1961—70 között az új ipartelepítés miatti lét­számnövekedés egyharmada a községekben valósult meg. Ma már az országban több mint 200 olyan község van, ahol a szocialista iparban foglalkoz­tatottak száma meghaladja az ezer főt. Ezek kisebb ipari, kereskedelmi központok, nem egy közülük kulturális cent­rum is. Miként tudjuk pótolni, he­lyettesíteni a következő 10— 12 évben kieső 400—500 ezer mezőgazdasági dolgozót? Min­denekelőtt tovább* kell foly­tatnunk a mezőgazdasági nagyüzemek korszerűsítését, a munkafolyamatok gépesítését. A mezőgazdasági munka gé­pesítésének, a terméshozam: növelésének új, minden túl­zás nélkül forradalminak ne­vezhető fejlődési szakasza bontakozik ki az iparszerű termelési rendszerek megho­nosításával. A szocialista át­szervezés, a nagyüzemek ki­alakulása óta az iparszerű ter­melési rendszerek alkalmazá­sa a legjelentősebb előrelépés a magyar mezőgazdaságban. Ez elsőként a baromfihús­és a tojástermelésben, azt kö­vetően a sertéshús-, majd a kukoricatermelésben hódított teret. Napjainkban már mind szélesebb körben alkalmazzák a cukorrépa, a zöldség, a bur­gonya, a szőlő, a rizs és más növényi kultúrák termeszté­sében is. 1974-ben várhatóan így kerül termesztésre a nagy­üzemi kukorica fele. a cu­korrépa egyharmada. Az ipar­szerű termelés lényege abban van, hogy a biológiai, a tech­nikai. a kémiai és az emberi tényezők gondosan megterve­zett egyesítésével. ésszerű kombinálásával, a lehelő leg­nagyobb biztonsággal, nagy te­rületeken maximális termés­hozamokat elérni. Ez merőben új követelményeket támaszt a dolgozó emberrel szemben. Az Iparszerű termelési rendsze­reikben jelenleg részt vevő több miint 500 üzem dolgozói­nak nemcsak magasabb szak- képesítéssel kell rendelkez­niük, hanem vállalniuk kell a korábbinál nagyobb kötöttsé­get, a szigorú technológiai fe­gyelem betartását. Ehhez pe­dig magas fokú öntudatra, új­fajta szemléletre van szükség. MINDEZEK A VÁLTOZÁ­SOK érthetően az új iránt leg­inkább fogékony ifjúságot érintik a legintenzívebben. Az urbanizáció es az ipartelepí­tés, a mezőgazdasági üzemek műszaki-technikai fejlődése, az ipárszerű termelés kibon­takozása, a fiatalok rétegződé­se, foglalkozási viszonyaira erőteljes hatást gyakorol. Jól tükrözi ezt a falun lakó egy­millió 200 ezer 26 év alatti fiatal (a korosztály 54 száza­léka) foglalkozás szerinti ösz- «etétele. Közülük 200 ezren dolgoznak az élelmiszer- és fagazdaság, valamint a víz­gazdálkodás területén, továb­bá az ÁFÉSZ-ekben. Ugyan­akkor 553 ezer ifjúmunkás. 312 ezer középiskolai és szak­munkástanuló lakik a közsé­gekben és a tanyáikon. (A fel­sorolásban nem szereplők vagy alkalmazottak, vágj' háztar­tásbeliek.) A legszerényebb számítás szerint is több mint félmillió fiatal — nagy része naponta — eljár a községből dolgozni, tanulni. Igen meglepő adat, hogy például a Bács megyei ipari munkások között min­den ötödik tanyán lakik. A napi ingázás mértéke az ipari körzetekben nagyobb, ahol ez már szinte természetes vele­járója az életformának, míg a hetenkénti ingázók az ipar­ban szegényebb körzetekben élnek. Az ingázás valamilyen formája azonban minden ma­gyar falut érint. S minden bi­zonnyal hosszú ideig fennma­rad, hiszen nem lehet minden faluba ipari üzemet, középis­kolát telepíteni. Arra azonban számíthatunk, hogy a falusi ipartelepítés folytatódásával, a mezőgazdasági termékek helyi feldolgozásával, élelmiszer- ipari és más kooperációk meg­valósításával csökken majd az ingázók száma. A falusi lakosságnak tehát a kisebbik részét alkotják a mezőgazdaságban dolgozók. A demográfiai hullámvölgy és a mezőgazdasági keresők számának mérséklődése a to­vábbi csökkenés irányába hat. Ezzel párhuzamosan azonban — és ez a dolog má­sik oldala — a fiatalok egyre fontosabb szerepet töltenek be az élelmiszer-gazdaságban. A termelőszövetkezeti mérnö­kök, technikusok átlagos élet­kora 35 év alatt van. Növek­szik a fiatalok részaránya a szakmunkások között, s ez ma a tsz-ekben 46, a mezőgép­iparban 45, az élelmiszeripar­ban 39, az állami gazdasá­gokban 32 százalékot tesz ki. De más oldalról is vizsgálhat­juk ezt az összefüggést, s ak­kor azt látjuk, hogy a tsz- ekben, az állami gazdaságok­ban, az élelmiszeriparban je­lenleg dolgozó fiatalok egy­harmada szakképzett. A továbbiak során is fontos feladat a fiatalok szakmai tudásának fejlesztése. De az már régen nem igaz, hogy csak a rosszul tanuló fiata­lok maradnak a mezőgazda­ságban. Kétségtelenül vannak ilyenek is, hiszen az élelmi­szer-gazdaságban 30 ezer olyan fiatal dolgozik, aki nem vé­gezte el az általános iskola nyolcadik osztályát. Ám, ha valaki kitűnő bizonyít­vánnyal gimnáziumba megy tanulni, az sem biztos, hogy végleg elhagyja a mezőgazda­ságot, mert könnyen lehet, hogy agrármérnökként tér oda vissza. 1968 óta 150 ezer 26 év alatti fiatal lépett be a ter­melőszövetkezetekbe. Számuk jelenleg megközelíti a 100 ezer főt, ami azt jelenti, hogy minden ötödik aktívan dolgo­zó tsz-tag 26 év alatti! A kor­osztály kisebbik része — 38 ezer fő — az alkalmazott. — Igen érdekes, hogy a mezőgazdaságban dolgozó öt­venöt ezer fiatal szakmunkás közül több mint harmincnégy ezer valamilyen ipari szak­mában tevékenykedik. Az ipari szakmunkástanulónak jelentkezett jó és közepes ta­nulmányi előmeneteld falusi fiatalok közül sem szakít te­hát mindenki a mezőgazda­sággal. Egy részük ipari szak­munkásként tér vissza, s nem kényszerűségből, nem azért, mintha nem lenne más vá­lasztásuk, hanem elsősorban hivatástudatból. A FALUSI IFJÜSÄG hely zetét tehát csak akkor érté­kelhetjük és láthatjuk reáli­san, ha rendszeres időközön­ként áttekintjük társadalmi, rétegeződési viszonyait, elhe­lyezkedését a társadalmi munkamegosztás rendjében. A fejlődés oly dinamikus. ! hogy a korábban kialakult kép minduntalan kiigazításra szorul. Ha a községi, és a me-! zőgazdasági üzemek pártszer­vezetei eredményesen akar­ják a párt ifjúságpolitikáját végrehajtani, saját viszonya­ikra adaptálni; ha politikai tevékenységük során nem csak a mai, hanem a távlati cé­lokat is körvonalazni, követ­ni akarják, akkor nem mel­lőzhetik, hogy területükön időről» időre megvizsgálják az ifjúság helyzetének, rétegező- désének alakulását, az új helyzet igényelte munkaprog­ram kimunkálását. MOST 18 ÉVES. Lassan két éve lesz, hogy az ELZETT szecsényi üzemébe jött dol­gozni. Azóta sóik minden tör­tént. Tizennyolc éves korára olyan „karrierreT' büszkél­kedhet. amilyennel kevesen dicsekedhetnek. Kezdjük hát az eleién. — Rimócon lakom, onnan, tárok be Szécsénybe. Koráb­ban dolgoztam az itteni fez­ben is. végű] mégis itt kötöt­tem ki. — Milyen a munka, a ke­reset? — Az ifjúsági brigádunk — ahol brigádvezető lettem — lakától reszel. Kollektív tel­jesítményt számolnak, jó hó­napban 1800 forintra jön ki a pénz. Mi. 12-en — 11 lány és egy asszony — részt ve­szünk a szocialista brigád- versenyben is. Jó közösség, nem panaszkodhatom. — 18 évesen egy bri gádort irányítani nem is könnyű feladat. Van segítsége? — Leginkább az a csoport­vezetői tanfolyam, amelyre tárok. Egyébként ezen a hé­ten én látom el a csoportve­zetői. feladatokat. A tanfo­lyam jó alap a munkához. Szeptemberben kezdtünk jár­ni minden héten van fog­lalkozás. Áprilisban vizsgá­zunk. Azután „hivatalosan” is csoportvezető lehetek, ha a többiek alkalmasnak találnak rá. — Van még itt valami a brisádvezetésen és csoport­,,«* .....«•» i M A téli gépjavításnak nagy sze­repe van a mezőgazdasági munkák gyors és jó elvégzé­sében. A műszaki hiba miatt kiesett gépek pótolhatatlan veszteségeket okozhatnak egy- egy gazdaságnak. A bercell termelőszövetkezetben tizen­két éve dolgozik autószerelő­ként Csömör Pál. Gondosan végzi a téli javításokat. és 18 éves Hogyan is kapcsolódott a KISZ-szervezet munkájába ? — Otthon. Rimócon a köz­ségi szervezetünkben vezető­ségi tag voltam. Ide átkerül­ve átigazoltak ebhez a szer­vezethez. mint egyszerű ta­got. Aztán, úgy alakult, hogy engem jelöltek a korábbi KISZ-ti tikár helyére. Egyéb­ként az üzemi csúcsvezető- sóghez hat alapszervezet tar­tozik. s így lettem „ hat kö­zöl egyiknek titkára. — EGY-EGY alapszervezet milyen, programokat tud szer­vezni. hogyan illeszkedik az egész csúcsszervezet tevé­kenységébe? — Alapszervezet, KISZ-ta- gok, kirándulások, rendezvé­nyek. Ennyit mondhatnék ösz- szesen — no és a társadal­mi munkánkat — de ismer­ni kell az itteni körülménye­ket. Sok a bejáró, és a KISZ-esek természetesen fia­talok. Ez pedig azt jelenti, hogy vagy nem érnek rá az ingázás miatt közös prog- ramokan részt venni, vagy nem engedi a mamájuk. Így, ahogy mondom! Konkrét pél­da volt rá, hogy társadalmi munkán kellett volna benn­maradni az üzemben —. mert egyébként munkahelyi válla­lásaink vannak —, és az egyik kislánv mamája azt mondta1 „Nem kapsz te az­éirt pénzit, el ne menj!” Per­sze ez nem általánosítható, de ilyen is van. és van. akit nem érdekel a munkánk, csak Az előző évekhez hasonló­an az idén is. 1974. január 3- án a FIGYELŐ című lapban vállalati útmutatás jelenik meg a nyereségrészesedésrőL Az ötoldalas melléklet többek között választ ad olyan fon­tos kérdésekre: hogyan törté­nik az 1973. évi részesedés feosztása? A részesedésre jo­gosultak megállapítása, a bér­költség és bérszínvonal ki­India vasútainak hosszát tekint­ve a negyedik helyen áll a vilá­gon, a vasútvonalak hosszúsága 60 000 kilométer, ezen belül a szé- lesvágányú vasútvonalak hossza 29,6 ezer, a közepes vágányú va- sutaké 25,9 ezer, a keskeny vágá­nyú vasutaké pedig 4,5 ezer kilo­méter. Az ország legnagyobb vasúti részvénytársasága az állami kéz­ben levő „Indian Railways”, amely 11 000 gőz-, Diesel- és vil­lanymozdonnyal rendelkezik. Az a vállát votnótí ha aasóö-unk, hogy kellene csinálni vala­mit, — Egy kicsit mégis bő­vebben a társadalmi munká­ról. amiket végül is sikerült megszervezni... — Nem tudom pontosan A összeget, de tavaly 1 millió forint körüli társadalmi mun­kát végeztünk, persze, ez az egesz gyárrészleg „teljesítmé­nye”. Jusztin Pirosba, aki lassan már két éve dolgozik az ED­ZETT-ben, tevékeny ember. Jó munkásnak, és jó ifjúsági vezetőnek ismerik. A csúcs- vezetőségnek is tagja. azt mondja minden vezetőségi ülésen kapnak „központi” feladatokat, megbeszélik a£ általános teendőket, és mi a- dig kerül valamilyen jó öt­let. amit a tagok „megrág­hatnak”. — MOST AZZAL foglalko­zunk, hogy milyen lehetősé­günk van. egy pinceklub meg­szervezésére. A vállalat ve­zetői másban is támogatnak, és a pinceklubügyet is meg­valósíthatónak tartják. Per­sze. még sokféle engedély, és nagyon sok társadalmi mun­ka kell. hogy a szinte össze- roggyant pincéből jól működő klub (ehessen. Azt hiszem — és ezt nemcsak az én alao- szervezetemhez tartozó tagok­ról mondhatom —, a fiata­lok lelkesedésében, és mun­kakedvében nem csalódhat majd senki. —oro'i'z— számítása. Hogyan kell fi­gyelembe venni a központi béremelést? A bérszínvonal emelkedése utáni befizetés. A nyereségadó és a részesedési alap kiszámítása. A részese­dés elosztása és kifizetése. Konkrét vállalati példákat dolgoztak ki és ezekkel ma­gyarázzák a rendelkezéseket, hasznos útbaigazítást ad a FIGYELŐ. „Indian Railways” szerelvényei naponta 7 millió utast és több mint 5 millió tonna árut szállíta­nak. A személy- és árutarifák szintje az állami kézben levő va-. sútvonalakon jóval alacsonyabb, mint a külföldi cégek kezében le­vő vonalakon. Indiában gyors ütemben hajtják végre az áttérést a villamos- és a Diesel-vontatásra. Jelenleg már ilyen vontatással bonyolítják le az áruszállítások mintegy 70 százalé­kát. Csáky Csaba — fodor — ...Soha rosszabb ne Mi ad biztonságot, ösztön­zést már az év elején a jobb, az eredményesebb, a lendüle­tesebb alkotó munkához? Ha leegyszerűsítjük a választ, akkor a következőket mond­hatjuk: — a termelőkapacitás teljes lekötése, konkrét meg­rendelésekkel. E gondolat jegyében beszél­gettem az ez évi elképzelé­sekről. kilátásokról Hizsnyai Sándorral, a Nógrád megyei Vegyesipari és Javító Válla­lat igazgatójával. MAJDNEM UGYANAZOKAT Konkrét megrendeléssel, és szállítási szerződéssel a kész­árutermelő részlegek kapa­citása 97 százalékban lekö­tött. Ebben az esztendőben üz­leti partnereink továbbra is azok, akikkel már hosszabb ideje dolgozunk együtt. A ba­lassagyarmati VASÉRT, a miskolci FÉMVILL, valamint az üvegipari vállalatok. Üzle­ti kapcsolatban vagyunk az Ipoly Bútorgyárral, a megye- székhely néhány nagyüzemé­vel, és hosszabb távon a FE- RUNION Külkereskedelmi Vállalattal. — Változik-e a termékössze­tétel’ Alapjában nem. Ezer tonna drótfonatból hétszáz tonnát kap a VASÉRT. Ebből a mennyiségből jut még a mis­kolci FÉMVILL-nek, száz ton­nát pedig közvetlenül az üz­lethálózatunkon keresztül jut­tatunk a lakosságnak. To­vábbra is gyártjuk az ankó végtelen szállító hevedereket az üvegipari vállalatoknak. E termékünk az Egyesült Izzó­val való kooperáció során a Szovjetunióba is eljut. Me­chanikai üzemrészünkben az idén tízezer darabbal több szerszámosládát gyártunk ex­portra. A MERT-átvétel után innen szállítjuk exportra; a Német Demokratikus Köztár­saságba, a Német Szövetségi. Köztársaságba, Franciaország­ba, Angliába. Az Ipoly Bú­torgyárnak kooperációban bú­toripari vas alkatrészeket, a fa kábeldobokhoz pedig per­selyeket állítunk elő. Bese­gítünk a ZTM salgótarjáni gyáregységének. Kérésükre .elvégezzük a gáztűzhelyek alapzatának hegesztését, és felületi megmunkálását. Az Ikarus-program keretében erősítőket készítünk a Buda­pesti Elektroakusztikai Gyár­nak. A Budapesti Rádiótechni­kai Gyár salgótarjáni gyár­egységének pedig beetetéssel egybekötött festési munkála­tokat végzünk, és trafókat gyártunk. — Korszerűsítenek, tovább­ié jlesztenek-e valamilyen ter­méket? — Szeretnénk úgy átalakí­tani az ankószalagot, hogy azt a sütőiparban is használ­ni tudják. Kísérletképpen Nagybátonyban megpróbál­kozunk ezzel. Amennyiben kedvezőek a tapasztalatok, szeretnénk az országos igé­nyeket kielégíteni, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium segítségével. IMPORTHITEL SEGÍTSÉGÉVEL — Milyen nagyobb beruhá­zások segítik az ez évi felada­tok elvégzését? — Egymillió forint fejlesz­tési alapunk lesz a nyere­ségből és a visszamaradó amortozációból. Ebből az ösz- szegből négyszázezer forint adóságunk van, amit a Salgó­tarjáni városi Tanácsnak be­fizetünk. A fennmaradó ösz- szeg egvrészéből néhány terü­leten megpróbáljuk szinten tartani a termelőberendezése­ket. A munka megkönnyíté­sére. valamint a termelékeny­ség növelésére néhány naey teljesítményű, de még jó ál­legyen... lapotban levő, használt prés­gépet állítunk munkába. Ez­zel az itt jelentkező szűk ke­resztmetszetet csökkenteni tudjuk. Vásárolunk még ki­egészítő kisgépeket, a többi között ponthegesztőt. — Más forrásból nincs mód a technika, technológiai fej­lesztésére? — Szerződésben vállaltuk, hogy 1977-ig elérjük az évi százezer darab szerszámos­láda előállítását, ha a FERU- NION Külkereskedelmi Vál­lalat gyorsan megtérülő im~ porthitel címén nekünk egy­millió forintot biztosít a szük­séges feltételek megteremté­séhez. Amennyiben ezt az összeget megkapjuk, az előbb említett cél érdekében hasz­náljuk majd fel. TÖBB MINT EGYHAVI FIZETÉS Az előzőkből kitűnik, hogy a konkrét megrendelések és a rendelkezésre álló fejlesztési alap milyen ütemű termelést és fejlesztést tesz lehetővé. Önként adódik a kérdés: van­nak-e a bérfejlesztésre is konkrét tervek? — Igen. Tavaly a központi és saját bérfejlesztés azt je­lentette, hogy a dolgozók több mint egyhavi fizetésüket kap­ták meg pluszként béremelés címén. Jelenleg az átlagbér­szintünk huszonhatezer fo­rint. Ez talán így keveset mond! Érzékelhetőbbé válik, ha ehhez hozzáfűzöm, hogy a dolgozók hatvan százaléka be­tanított munkás, és hatvan százalékuk nő. 1972-ben a bérfejlesztés után százhar­mincötezer. az elmúlt évben pedig kétszáz-harmincötezer forint adót fizettünk. A bér­emelés vállalatra háruló ré­szének döntő többségét kigaz- dálkodtuk. Erre az évre két és félszázalékos fejlesztést terveztünk. Figyelembe véve a központi előírásokat, a bér­emelés eléri a 3.2—3.3 százalékot. Ennél rosszabb so­ha ne legyen — hangsúlyozza az igazgató, maid hozzáfűzi: — eléréséért persze nagyon keményen meg kell dolgozni. Akárcsak eddig. Az év ele­jétől az év végéig. Mert tar­tós. biztos sikert, jó ered­ményt csak folyamatos, rend­szeren munkával lehet bizto­sítani. V. K. NÓGRÁD - 1974. január 24., csütörtök 3 vezetői tanfolyamon, kívül is. Figyelem a Figyelőre Néhány adat az indiai va«űli közlekedésről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents