Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-24 / 19. szám

Gábor Andor

A hosszú, sötét ruhás, bronzvörös hajú nő a közönség sorai között ment fel az aprócska dobogóra. Szembefordult a hallgatósággal. Be- koníerálta magát, és énekelt. Szemében melegbama fények égtek. Megzenésített József Attila-verseket, aztán játékosan könnyed francia műveket, szelíd pikantériájú népdalokat adott elő. Zsolnai Hédi mestere a műfajnak, a sanzon koronázatlan magyar királynője. Előadása: tűz és lendület; ha kell: visszafogott, nemesen egyszerű és őszinte. Ez utóbbi művészi törekvése, hitvallása is.

— Egyetlen, előadói módszert ismerek el — fogalmazza meg kategorikusan —, az őszinteséget. Enélkül nincs igazi művészet. Mindenkor hiszek abban, almit a közönségnek mondok. Ezért hisz bennem a közönség is. A vele való mindenkori őszinte kontaktus ad erőt a hitemhez.

A salgótarjáni Karanct Szálló mozaiktenmében megrendezett előadás kis számú, ue annál lelkesebb közönsége lassan távozik a műsort követő egymás közti rövid eszmecsere. utón. Előttünk elhaladva megköszönik az előadást Zsolnai Hédi sokszínű, játékos arca felderül:

— Soha nem fogom a közönségre, ha nincs olyan nagy sikerem. A hiba bennem van. Tudom, hogy azon az estén nem tudtam eljutni arra a hőfokra, amilyenhez hozzászoktattam magamat és a közönséget.

— Mi befolyásolja, formálja, változtatja előadását?

— Az, ahogyan múlik felettem az idő, és ahogyan ennek megfelelően látom a világot, összeállításaim eszerint változnak. Egyetlen előadásomat sem adtam még elő pontról pontra ugyanúgy. Közvetlenül előadás előtt is befolyásolnak tényezők. Az én esetemben például fontos, hogy mi volt az előző napi olvasmányom, mi volt a tévében, és — nem utolsósorban — milyen a közönség. Minden vidéknek megvan a maga sajátos, mindig egészen más és — érdekes módon — mindig ugyanazon közönsége.

— Tapasztalatai szerint a ma embere hogyan fogadja a sanzonokat?

— Szeretik mindenfelé. S

ami engem igazán megnyugtat, hogy nagyon kedvelik a fiatalok, a diákok is. Akkor miért nem olyan elterjedt mégsem? — kérdezhetné. Higgye el, ez nem a fiatalság hibája, hanem néhány olyan szervé, amelyik még mindig nem bízik eléggé ebben a műfajban.

Zsolnai Hédi viszont hisz és bízik a sanzonban: közel két évtizede fáradhatatlan propu- gátora, művelője. Miként lett azzá?

— Nem előre megfontolt szándékkal — kezdi válaszát némi öniróniával — lettem sanzonénekes. Mint ifjú segédszínész mindig kabarékban és operettszínházaknál kaptam szerződést, pedig pont ez a két műfaj állt tőlem a legtávolabb. Ez kanyarított el véglegesen a színháztól. Aztán a véletlen folytán találkoztam Vécsey Ernő zeneszerzővel, későbbi első férjemmel, s így kezdtem el énekelni. De a táncdalok mellett mindig kerestem egy másik műfajt Is, ami illik hozzám és több a táncdalnál. Erősen élt bennem a költészet szeretete is, így találtam rá a sanzonra.

— A sanzon francia eredetű...

— Igen. Én is francia sanzonokkal kezdtem, ezekkel lettem budapesti sanzonénekesnő. A francia sanzonok iránti imádatomat fenntartva mégis vallom, hogy a sanzonokhoz igazán a mi költőink és zeneszerzőink: József Attila, Ady Endre, Juhász Gyula, valamint Reinitz Béla és Buday Dénes vezettek el.

— A magyar sanzon művelőiként kiket tart számon?

— Nálunk a sanzon területére csak kirándulnak, de így is akad néhány kitűnő színész, aki sanzonénekesnek is kiváló. Váradi Hédi, Ruttkay Éva, Halász Jutka, Mensáros, Latinovits, Darvas, Bessenyei például.

— Búcsúzóul egy kérdés még: a ma esti előadás előtt Nagybátonyban lépett fel Lelkes Ágnes színművésznő és Túrán László zeneszerző társaságában. Ott milyen volt a fogadtatás?

— Kitűnő, várakozáson felüli volt a rendezés és a közönség fogadtatása. Azt gondoltuk, hogy egy picike teremben néhány ember előtt kell majd szerepelnünk. Alaposan tévedtünk. Nagy teremben, színpadon és sok néző előtt játszottunk. Épp olyan körülmények között, amilyenre Salgótarjánban számítottunk. Itt hiányzott a zongora pedálja is, arad Turáninak okozott gondot, mert ő kísért.

Sulyok László

Imre Lás*lóz

Két év nyolc hónap

Kisregény

25.

a süteményt, a cukrot és cső- leit elosztogatta, jutott is, maradt is bőven. Egyáltalában, el kellett ismernie, hogy a rabok karácsonya nem is olyan rossz, mint sokan vélnék, csak arra nem szabad gondolni, mi lenne most, ha ugyanezt az ajándékot, ugyanezt? a feiet. a harmadát otthon kapja, vagy ha nem kap semmit, de végigmehet otthon az utcán, amikor akar, valakivel kettesben. vagy egyedül akár, fölhajtott kabátgallérral, s arcába fúj a szél, dühösen havat kavar, s ő megy szemben a széllel, valahová, ahol meleg van, vagy netán céltalanul fütyörészve. szokása szerint, s utánanéz egy jó lábú babának, nem baj, ha nem is néz vissza, majd visszanéz egyszer valaki, meg is áll, megvárja, míg odaér hozzá. Elindulnak ketten, azontúl mindig ketten és neki milyen jó lesz tudni, hogy ő az erősebb. akibe belekapaszkodnak, s ez jó. ez nagyon jó az Istenfáját, ha egyszer így lenne a láthatatlan ellenség is képes

lenne a barátjának vélni, de

messze ez a világ, de nagyon messze... ahhoz, hogy valaki ezt elérje, több alázat kell az élet iránt? Lehet. Az is kell alkalmasint, hogy az ember jobban ismerje saját magát, még akkor is, ha csak szobafestő és falakban gyönyörködik, az utcán pedig ha leszalad kajáért a festékes ruhájában, elhúzódnak mellőle a járókelők, úgy kell neki, miért nem született milliomosnak, akinek nem kell leszaladni parízerért, ha megéhezik, odaviszik neki, helyébe.

Ünnep másnapján délelőtt, azon ritka alkalmak egyikén, amelyet szabadfoglalkozásnak neveznek, Pefcterson lépett be hozzájuk. Egyenest Kapelláró- hoz lépett.

— Jöjjön velem — mondta — az irodán kényelmesebb.

Kapeliáró szó nélkül követte, valamiféle zavart arcikfe- jezéssel, s ez érthető volt, mivel nem ismerte az invitálás okát.

Az irodán Petterson leültette, cigarettával kínálta, s amint hátradőlt a fotelben, mintegy erre biztatva őt is,

arcáról mintha letörölte volna valaki a hétköznapokból oly jólismert kemény, ridegséget.

— Beszéljen az életéről. Érdekel. Na nem a perasiyaga, nem az, amiért idekerült, azt ismerem, ismerjük, többé kevésbé mindannydian. De tudja... az írás soha nem lehet olyan érdekes, mint az emberi szó. Nem tudom, volt-e alkalma meggyőződni már errőL hiszen fiatal még.

Kapeliáró kezdeti elfogódottsága oldódná kezdett. Szívesen beszélt, olyan régen szóltak hozzá így, tulajdonképpen zaivarát is ez okozta, ez a civilnek, a rendes embernek kijáró hang. Küzködve kereste a szavakat először

— Nem tudok sokat mondani az életemről. Nincs is hozzá tehetségem az az igazság. Ahhoz többet kellett volna tanulnom Meg olvasni, jó könyveket Ellazsáltam az időt. A rádióban meg csak a tánczenét hallgattuk a srácokkal. . És nem is kérdeztek, tetszik tudni. Mifelénk a Váci úton nemigen, kérdezik az embert. Van olyan, aki emiatt hamar el is szokik a szövegeléstől. Ki kíváncsi rá...

— Azt hiszem sokan varnak, akik ezt nem így látják.

— Nem tudom. Ott az építkezésen, ahol én dolgoztam sokan látják így. Meg aztán el is fárad ám az ember egész nap. Nem is érünk rá, az az igazság. Bereczki pedig azt szokta mondani, minél kevesebb dumát, aki sokat beszél, annak lassan jár a keze. Olyan, is van, hogy nem azt kérdezik, amire szívesen feledne az ember.

— Mire gondol, ezt nem értem?

— Hát arra, hogy néha

NÓGRÁD — 1974. januái 24., csütörtök

Január 24-«n lesz születésűnek kilencvenedik, január 21-én Halálának huszonegyedik évfordulója. Gábor Andor' életműve hat ma is. Érdekes egyéniség, aki a legpolgáriibb műfajoktól: az operett, s kupié dalszövegektől és a kabarétrófáktól jutott el a legharcosabb, következetesen marxista hírlapi publicisztikáig. Eredeti stílusát, rendkívüli íród tehetségét mellesleg az is bizonyítja, hogy mind kupié- és dalszövegei, mind napi aktualltású vezércikkel, glosszái — legalábbis túlnyomó többségükben — maradandó értékűek, ma i* élvezettel hallgathatók és olvashatók.

Irt regényeket (Doktor Senki, Untauglich úr), színdarabokat (Dollárpapa), verseket, novelláikat, tanulmányokat. Miniden, műfajban otthon volt, mindenbe eredetit, színes- ízeset, figyelemre méltót alkotott, s emellett még számos értékes műfordítással is meg ajádékozfca irodalmunkat.

1919-toen lelkesen csatlakozik a Tanácsköztársasághoz, abban szerepet vállal, megdöntése után Becsbe emigrál. Ekkor már tudatos kommunista író, Bécsi levelek címmel kötetben Is Összegyűjtött, a Bécsi Magyar Újságban, s az ugyancsak bécsi Proletárban megjelent, Horthyt és rendszerét maró szatírával, mégis félelmetes realizmussal ábrázoló cikkeket produkált

Bécsiből Berlinbe, Hitler hatalomra jutása után pedig Moszkvába emigrált, ahol a magyar irodalmi emigráció lapját, az Űj Hangot szerkesztette. 1945-ben, ahogy véget ér a háború, hazatér, s a felszabadulás utáni első szatirikus hetilapunk, a Ludas Matyi főszerkesztője lett. Halála évében, 1953-ban tüntetik ki Kossuth-díjjal.

írásai — összegyűjtött műveinek kötetei, jiettnű sorozata — széles rétegek kedvelt olvasmánya ma is. Nemzetközileg is ismert író Gábor Andor, amit egyebek közt az is bizonyít. hogy orosz, német, lengyel, olasz, bolgár, francia, héber, portugál, roman és spanyol nyelven is megjelent sok verse, elbeszélése, regénye, színdarabja, publicisztikai írása. (bt.)

A tanév néhány beiskolázási tapasztalata

A 19"V|75-ös év és a továbbtanulási lehetőségek

Az ifjúsági törvény szerint: „A Magyar Népköztársaságban minden fiatal kötelessége, hogy szorgalmasan tanuljon, becsületesen dolgozzon, tisztességesen éljen, védelmezze szocialista hazáját, szolgálja a társadalmi haladás és a béke ügyét.”

A pályaválasztási döntés az egyén életét alapvetően határozza meg, éppen ezért jelentősége rendkívül nagy. Érthető tehát, hogy mind nagyobb jelentőséggel bír a pályaválasztással, pályairányítással összefüggő tevékenység. A Nógrád megyei Pályaválasztási Tanács titkárával, Nyerges Jánossal beszélgetünk megyénk pályaválasztásának helyzetéről, a múlt tanév beiskolázásának tapasztalatairól, s az idei munkaprogramról, amelyet a tanács a napokban vitatott meg.

Szóljunk néhány szót az 1973/74-es tanév beiskolázásának tapasztalatairól.

Az 1972/73-as tanévet 3150 fiatal fejezte be eredményesen, negyvennyolc százalékuk leány. A végző fiatalok a szakmunkásképzésben, középiskolában tanultak tovább, illetve munkába álltak. A szakmunkástanulók beiskolázását az üzemi igényeken alapuló és a Munkaügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztálya által jóváhagyott felvételi

olyan ürgék jönnek oda, csak föl tartják az embert, lesír róluk, hogy őket magukat sem érdekli, amit a kérdésükre felelünk. Felülről néznek ránk. Megjátsszak magúkat. Az ilyeneket akkor lássuk, amikor a hátunk közepét.

— Nem mindenki ilyen.

— Ez igaz. Olyanok is jönnek oda, akik ledicsérik a plazurt az ember képéről. Pedig nekünk nem az hiányzik, hogy dicsérjenek. Aki hízeleg, az gyanús, Bereczki szaki mindig ezt mondta.

— Maga nagyon szeretheti azt az embert.

— Hogyne szeretném. Még a saját anyámnak se jutottam az eszébe, amikor ő már ott volt nálam a beszélőn.

— Azóta is érdeklődött maga iránt. Talán szamárság, hogy ezt elmondom, de valahogy megtudakolta a nevemet, a napokban levelet kaptam tőle. Akarja látni? Tessék, itt van.

Kapeliáró elkezdte olvasni a nehéz kézzel irt, a papíron kicsit fölfelé tartó sorokat. Az első bekezdés után elhomályosodtak szeme előtt a betűk nem mert fölnézni, de aztán megemberelte magát, mert szerette volna eszébe vésni Bereczki kicsit kusza sorait, j „Kérem, felügyelő úr, nehogy i azt tessék gondolni, hogy az a | fiú rongyember. Ha valaki ismeri, én elmondhatom, hogy ismerem, mert az embert ugyebár a munkáján keresztül lehet megismerni leginkább. Nahát, a Kapeliáró Feri többet ér már most, mint sok szakmunkás, pedig ami azt illeti, elég nehéz élete volt odahaza, a nevelőapja miatt, én nem is hinném, hogy az a gyerek mégegyszer hazamegy. (Folytatjuk)

terv alapján végezték. Ez a keretszám 1100 volt.

— Az előirányozható felvételi keretet teljesítettük. Illetve túlteljesítettük — mondja Nyerges János. — A túlteljesítés 110 százalékos. Egyes nehezen beiskolázható szakmákban a tervezett felvételi keretet most sikerült először túlteljesíteni. Egyes szakmákban a tervezett létszámnál magasabb számban vettek fel tanulókat az intézetek (hegesztő, gépi forgácsoló, kőműves, szerkezetlakatos). De a tervezettnél kevesebbet vettek fel például ács-álványozó, üvegfúvó és kovács szakmára. öntőt pedig egyetlen egyet sem sikerült beiskolázni. A szakmunkástanuló intézetekbe 1700 fiatal jelentkezett, 1210-et vettek fel. Egyes szakmákban nagy volt a túljelentkezés, főleg a leányok esetében, a jelentkezők közül 700 leány volt. Például a kereskedelem- és vendéglátóipari szakmákra 144 helyre 425 fiatal jelentkezett, túljelentkezés volt a női szabó és autószerelő szakmákban is.

—■ Mivel magyarázható, hogy az előirányzatokat teljesítettük?

— Az okok szerteágazóak. Ezúttal csupán néhányat említek. Mindenekelőtt azt, hogy a pályaválasztási tanácsadás szélesedik. Minden iskolában tevékenykednek az iskolai 'ályaválasztási felelősök. Ezek felkészítését folyamatosan végzi a Nógrád megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, együttműködve a megyei továbbképzési kabinettel. Megyénk mintegy negyven üzemében működnek az üzemi pályaválasztási megbízottak. A pályaválasztási tanácsadó intézet csoportos vizsgálatokat végez. Az üzemek egyre nagyobb számban ajánlanak fel külön társadalmi ösztöndíjat tanulóknak, az 197" 74-es tanévben 17, a következő tanévben már 28 szakmában. Az üzemek anyagilag is érdekeltek a szakmunkásképzésben, részesülnek a szakmunkásképzési alapból, ha foglalkoznak szakmunkás- képzéssel.

És a gondok?

— Természetesen, még mindig sok gondunk van a szakmunkásképzésben is. Már szó volt több, nehezen beiskolázható szakmáról (öntő, kovács

stb.). Kevés megyénkben a leányok aránya a szakmunkásképzésben. Gondot jelent az is, hogy sok fiatal megy megyén kívüli oktatási intézménybe tanulni, pedig megyén belül is igényt tartanának rájuk. Az üzemek és az iskolák közötti kapcsolatot szintén tovább lehetne javítani.

Hogyan alakul megyénkben a továbbtanulási arány?

Szakmunkásképzésben vesz részt a végzettek 47,7 százaléka, középiskolában tanul 40,3 százaléka. A középfokú képzésben tehát összesen a végzettek 88 százaléka kapcsolódik be. Nem tanul tovább 12 százalék. A középiskolai és a szakmunkásképzés arányai tehát az utóbbiak javára tolódik el. A munkaerőigény ösz- szetétele szempontjából ez kedvező. Nagyobb figyelmet kell viszont fordítani a jövőben a leányok és a felsőfokú oktatási intézménybe fel nem vett érettségizett tanulók szakmunkásképzésére.

Röviden szólunk még az 1974/75-ös tanévben a középiskolai és szakmunkástanulófelvételre készített előirányzatról. A tervek szerint a következő tanévben a gimnáziumi osztályok száma ló, melyből négy osztály szakosított. 12 pedig általános tantervű lesz. A szakközépiskolákban az indítandó osztályok száma összesen 16, három egészségügyi, három közgazdasági, kettő éoítőipari, általános gépészeti, gépgyártás technológiai, valamint egy kereskedelmi, növénytermesztő és állattenyésztő, mezőgazdasági gépészeti és óvónőképző osztály. A közéoiskolák felvételi létszáma 1024.

A szakmunkásképzésben a felvételi létszámtervet a munkáltatók munkaerőigénye, a rendelkezésre álló ifjúsági forrás, az iskolák képzési kapacitása, s a Mü.M. által engedélyezett megyei felvételi keretszám határozza meg. 3155 fiatallal számolhatunk. Ebből a szakmunkásképzésbe mintegy 1100—1200 fiatal iskolázható be. A nehezen beiskolázható szakmákban, s a leányok esetében az adott keretek — a kialakult gyakorlatnak megfelelően — túltel- íesíthetők. Ehhez közös össze*

Ismerkedés a faluval. — És mit festettél féléves tanulmány, utadon?

— Ezt. m ^Kallus rajza)