Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-22 / 17. szám

nehéz... Egyedül Hajnal Sándorné maga sem gondolta, hogy művelődési- ház-igazgató lesz Szügy ben. Igaz, a közművelődési mun­ka, nem áll tőle távol. 14 éve van a községben, azóta ve­zet tánccsooortot. kórust, Rö­pülj páva kört. A férje volt az igazgató, aki a múlt évben megbetegedett, nem tudta el­látni tovább feladatát. Így került Hajnalné az igazgatói posztra. A művelődési ház a hatva­nas években épült. Az épü­letben helvet kapott a mozi, a könyvtár és a presszó is. A mozivászon mögött szín­pad, két kis öltözővel, a te­rem előtt előtér, nagy ru­határral. egy klubhelyiség — összenyitható a presszóval mulatságok esetére — ez kap helyet az épületben. — Mennyi a költségvetés? — Az elmúlt évben 95 ezer forint volt a terv. Ebből 61 és félezer a támogatás. Bevé­telünk 112 ezer forint volt, kiadtunk 90 és félezret. Egy kiesi maradt. abból tüzelőt veszünk, a többit tartalékba tesszük. Munkákra volna szükség. Irodahelyiséget sze­retnénk kialakítani —, le­gyen hol adminisztrálni — renoválni kellene a színpadot is. — Milyen szakkörök, mű­velődési tormák működnek a házban? — Ezen a téren nagyon visszaestünk. Volt úttörő- és felnőtt tánccsoportunk, iro­dalmi színpad. Röpülj páva kör, KISZ-tánccsoport. Volt ifjúsági klubunk is. Sajnos, nagy részük leállt. Egyedül az úttörő-tánccsoportot tudtam megtartani. Amióta egyedül maradtam, nem nagyon marad időm á többire. Addig ketten csináltunk majdnem min­dent a férjemmel, egyedül nehéz. Leköt az adminisztrá­ció is és nagyon kevés em­berre számíthatok, akik el­vállalnának például egy-egy szakkört. Talán. ketten, ha vannak. Az egyik kollegina itt lakik, Balassagyarmaton óvónő, a másik képesítésnél­küli pedagógus. Szeretnénk felújítani a Röpülj pávát, nagy hagyományai vannak a községben. Talán sikerül az idén. — TIT-előadások vannak-e? — Volt egy egészségügyi sorozat tavasszal, a nyár ele­jén. Erre az évre természe­tesen újat tervezünk. Kettő­nek már meg is kellett vol­na történnie, de elmaradt, nem a mi hibánkból. Az új sorozatban többek között kül- és belpolitikai aktuális ese­mények, a családjogi tör­vény ismertetése, szexuális életről fiataloknak és más hasonló témák szerepelnek. Az utóbbi az ifjúsági klub keretében zajlik majd le. — Milyen a klubélet? — Február 4-én új tagfel­vételt hirdetünk, tulajdonkép­pen átalakulva, indulás előtt áll a klub, megvan már a vezető is, hamarosan kiad­juk az igazolványokat. A fiata­lok a legaktívabbak a köz­ségben, rájuk lehet legjobban számítani a rendezvényekkel, de ha társadalmi munkáról van szó, akkor is szívesen jönnek. Segítenek majd az iroda kialakításánál is. A ru­határat „kiköltöztetnénk” az előcsarnokba. így elég hely szabadulna föl. — Milyenek az igények? — Nem a legjobbak. Leg­utóbb nyolcvanan jöttek el a Déryné Színház előadására. Nagyon elkeseredtem, és nem a ráfizetés miatt. Persze, ha operettet játszunk, akkor telt ház van, de hát azért nem­csak az kell mindig. — Milyen a kapcsolat a termelőszövetkezettel és az állami gazdasággal? — A tsz-szel ió a kapcsolat. ÖSz folyamán a tagoknak TIT-előadást tartottunk a szö­vetkezeti törvényről, most. hogy áttérnek a málnára, er­ről kértünk előadást, a já­rási TIT meg is ígérte gmar. Persze ez nem kielégítő, ha a munkásművelődést vesszük szem ügyre. A dolgozók álta­lános iskoláiát az idén sem tudtuk megindítani. A szö­vetkezetben főleg nők dol­goznak. meg idős emberek. Vagy nem érnek rá. vagy nem is érzik szükségét. Amíg itt volt az állami gazdaság, velük jó volt a kapcsolat. Kaptunk tőlük támogatást, szerveztünk nekik rendezvé­nyeket. Állandó bérletvásárló­ink voltak. Most, hogy be­került Magyamán dórba a központ, nehéz felvenni a kapcsolatot az igazgatóval. Sok az ingázó is. Ha haza­érnek, inkább a családjuk kö­rében vannak. fáradtak, nincs kedvük tanulni, idejár­ni — Mik a legközelebbi ter­vei? — Szeretném felmérni a község lakóinak művelődési igényeit. Most szerkesztem a kérdőívet, amit szeretnék el­juttatni minden családhoz. Így megtudom, mi az, aminek leginkább hiányát érzik a szügyiek és igyekezni fogok azzal többet foglalkozni. Nehéz feladat a község1 közművelés, tálán nem is asszonynak való, nem mint­ha kevesebbet érne a már­kája, inkább azért, mert «el­érő kell hozzá. Hajnal Sár- domé vállalta a munkát, d» ahhoz hogy kézzelfogható eredmények szülessenek, hosz- szú időre van szükség és támogatásra, mert egyedül nehéz. —gáspár— Imre Lá sió: Két év nyoüc hónap Kisregény 13. Kés itt elhallgatott, aznap nem is beszéltek többet. Ka- pelláró pedig tudta. hogy akárhová veti az élet, min­dig emlékezni fog rá, mert igaz ugyan, hogy otthon a téren a srácok mindig elő­jönnek -valami sztorival, de ez más mint amiket ott hal­lott akármilyen szomorú is. van benne valami elmondha­tatlanul szép, már ami ennek a srácnak a gondolatait illeti és az egész életét a hülye, lehervadt apjával, a zaciba szaladgáló muterjával, meg a kisöccseivel. akik nyilván mást se csinálnak, mint nap­hosszat várják a mamájukat abban az intézetben, és egy­szer el is megy értük a ma­májuk. és esvütt lesznek megint szoba-kom'hás bol­dogság’--m, ami, ha egváltalán létezik ilvesmi nz olvan em­berek boldogsága, akik meg­találták egvmást. Igazsá1’ szerint ezt szerette volna el­mondani neki, érezte azon­ban. sőt tudto hogv elakad­na az, első mondatnál, elide- gr literié magától a fiút ak­kor Is. ha történetesen a sa­ját életével példálózna, mit adott volna érte, ha egyszer, csak egyetlen pillanatra érez­te volna azt, amit Kés az anyja iránt, az öccsei iránt érez! Erősebb lett volna, holtbizonyos, s nem került, süllyedt volna ide, ahol min­dennap egyforma • és úgy néznek rájuk a felügyelők, mintha gyilkosok lennének, mint akikbe bármikor bárki belerúghat büntetlenül, s nekik egy szavuk se lehet, s ez így igaz, nincs, nincs szavuk, nincs életük, olyan útra léptek, amely sehová se vezet, jó lenne erről az út­ról visszatalálni ha az olyan könnyen menne! Elfogyott a munka, estére járt az idő. A nap lement, következett a tisztálkodás, a vacsora idő, a oercekre beosz­tott esti foglalatosság ideje, amihez vagy hozzászokik az ember, vagy beleőrül. de az­zal is mit ér, jobb ha a fe­lit ’ehajtja, összeszorítja a száják de úgy hogy a foga ne csikorogjon, mert az már gyanús, vagy az lehet Knnelláró este, lefekvés előtt kiment a mosdóba, dol­gát végezvén mái’ kifelé in­dult, amikor a helvisógbon az egyetlen víllanyégő hirte­len elaludt. Egy pillanatig arra gondolt, az égő éghetett ki, de aztán oldalról valaki eléje ugrott, megfogta nya­kán a zubbonyt, hogy el­akadt a lélegzete. — Szóval, te kiröhögöd az emlékeimet, te röhögsz raj­tam Hosszúbajusz — hallotta Bika hangját, s körülötte a mocorgásból azt is észrevet­te. hogy Bika nincs egyedül. A sötétben árnyalakok mo­zogtak, lefogták, hogy. moc­canni se tudott, valaki letép­te róla a felsőruhát, borzon­gás futott végig rajta, majd a bal vállánál gyors egymás­utánban finom tűszúrásokat érzett, fájdalmánál a megle­petés volt nagyobb, kiabálni azonban nem mert. annyit ugyanis megtanult már az it­teni élet szabályaiból, hogy ez az, amit semmiképpen nem szabad, pokollá válik az éle­te, ha támadóit kiadja, ellene fordul az is, akit eddig a ba­rátjának tartott. Megfordult maga körül, minden erejét eb­be a villámgyors mozdulatba sűrítve, támadói egyikét ily módon a falhoz préselve, lá­bával egyúttal teljes erőből Bika felé rúgott, épp a tér­dén találta el, az árnyalak összegörnyedt előtte, felnyö­gött a fájdalomtól. Most, hogy támadóit egy pillanatra leráz­ta magáról, s kezei szabaddá ’ettek, ütése at összegörnyedi Bikára sújtott le, azután meg­fogta, a fal felé lökte, hal­lotta a köp párást, a feje ütődhetett oda, és magához rántotta ismét, ninlegy paizt- ként maga előtt tartva az el­eiéit testet a villanykapcsoló felé próbált tájékozódni, de nem érte el, valaki gáncsot vetett neki. elvásódott hosz- szúságban, már érezte, hogy Bika is kezd m gához térni, reménytelenül alulmaradt a 4 NÖGR/>D — 1974. januái 22., kedd Képernyő élőit iMűsoPtnenn Két nagy sorozatot Leszámít­va az elmúlt héten mintha némileg díétásabb kosaira fo­gott volna bennünket a tele­vízió. Igaz. a sok iietes bősé­ges, és az ünnepek különösen dús tálalásai után ezt al’g- alg éreztük meg. Dosztojevszkij világhírű regénye a Bűn és bűnhődés filmváltozata a nagy íróhoz és műhöz méltó, kétrészes fel­dolgozásban lenyűgöző hatású lélektani dráma, nagyszerű színészek ragyogó alakításait sorakoztatta elénk, hosszú időre emlékezetes élményt nyújtott. A filmet a keddi és a pénteki műsorban láthattuk. Szerdán este nagy érdeklő­déssel vártuk az Ajax—Milán, Szuper Kupáért vívott vissza­vágó mérkőzését, mely a téli eseményteienségben élvezetes sportcsemegét jelentett. Saj­nos, a nap műsora egyéb em­lítésre érdemessel nem is szol­gált ezen túlmenően. Újhelyi János: Svédország messze van című művének bemutatásával jelentkezett csütörtökön estei a Nyitott könyv sorozat. Fiatal, kétség­kívül tehetséges írót ismerhet­tünk meg Újhelyiben, de ki­fejezési eszközein még jócskán érződik a kiforratlanság. Min­denesetre érdemes figyelem­mel kísérni további bontako- zásának útját. Szombaton két színvonalas programot is láthattunk. Előibb a VIII. Henrik hat felesége című angol filmsorozat har­madik részét, majd éjszakai előadásban — több év után ismétlésiként — az Aki szelet vet... című, feszült atmoszfé­ráid amerikai társadalmi filmdrámát, mely az emberi gondolkodás szabadságáért emel bátor szót. , A vasárnap legjelentősebb eseménye Romáin ítolland: A farkasok című művének ma­gyar tv-játékfeldolgozása volt. A francia forradalom kritikus napjaiban, játszódó történet­ben különösen Simkovi.ts Im­re, Madaras József, Tordy Gé­za és Fülöp Zsigmomd nyúj­tott színészi remeklést. (barna) Egy este a Kohász KESZ-k!ubban A Salgótarjáni Kohászati Üzemek művelődési központ­jának emeleti folyosólyán. nagy a hangzavar. A kis színpadteremben, a fúvósze­nekar próbál. mellette a KISZ-klubban tánczene szól. Az idő csütörtök este, fél hét. A klubban szabad prog­ram van ma este. Sakkoznak az egyik sarokban, a másik­ban a „Gazdálkodj okosan” társasjáték tábláját ülik kö­rül. Gurul a kocka. Beszél­gető csoportok töltik meg az ízlésesen berendezett helyi­séget, az egyik sarokban magnetofon, sztereo lemezját­szó, hangfalak. A klub leg­újabb büszkesége, nemrég vásárolták. A falon a prog­ram. Holnap politikai előadás lesz. Ez a klub az egyik legré­gibb a megyeszékhelyen. A falon oklevelek. Kétszer nyerték el az aranykoszorút, és megkapták a kiváló címet is. Putnok László raktáros a törzstagok közé tartozik. Hu­szonhárom éves és öt-hat éve már idejár. ' — Mi a véleménye a klub­ról? — Sokat fejlődött. Lehető­ségek és a berendezés is javult. Igaz. az idén nem nyertük el újra a koszorút, talán jövőre majd sikerül. A programok is nagyon jók er­re az évre. Csak... — Mj az a csak? — Tulajdonképpen semmi, csak valahogy mi huszonva- lahány évesek már nem egé­szen érezzük itthon magun­kat. Mások a „mai fiatalok”, a tizenévesek, akik idejárnak. Nincs közöttünk összhang. Más a gondolkodásuk, ko­molytalanabbak. Volt olyan, hogy egy vitafórumról feláll­tak és kimentek. Torgvik Lajos. 17 éves. Ép­pen egy sakkuartit „kibiceí”. Lakatos a Vegyépszernél. — Mióta jársz a klubba? — Úgy öt éve. — Miért jársz ide? — Van. hol eltöltenem az időt. — Változott-e azóta a klub? — Sokat, jobb lett. Annak idején a kisteremben vol­tunk. — int a lengőajtó fe­lé — nem volt ilyen felsze­relés. Minden nap itt vagyok keddtől péntekig. Törzsök László szintén a Vegyépszernél dolgozik. Szer­kezeti lakatos. 19 éves. A sakkparti közben válaszol a kérdésemre. —; Együtt jártam ide La­jossal. Én is ..törzstag” va­gyok. Nekem hiányoznak a táncestek, klubdélutánok, amik régen voltak. A játékteremben szólítot­tam meg Boródi Tamást, aki a közgazdasági szakközépis­kola tanulója. — Egy éve járok ide — mondta. — Az iskolának nincs klubja, én meg itt lakom a közelben. Nagyon jó a prog­ram. Tizenöt év körüli lányok csoportja zúdul a kis helyi­ségbe. közülük is megszólítok egyet. — Danyi Erika vagyok aa öblösüveggyárból. csiszoló. Tudom, hogy a gyárnak is van klubja, de én erre la­kom. Most vagyok itt má­sodszor. Azért jöttem ide, mert érdekel, milyenek a körülmények. Mit mondjak. Tetszik. A klub jelenlegi vezetője, Feledi István. mintakészítő. Nemrégen vállalta el ezt a tisztséget, de már ő is „öreg” klubtag. Elmondja, miköz­ben félrehúzódunk a sarok­ba, hogy az idén Új dolgo­kat is terveznek. Megindult a filimérdeklődési kör. Az ed­digi, havonta egvszer meg­rendezett politikai vitafórumok helyett kéthetenként rendez­nek beszélgetéseket, ankéto- kat, vitákat, aktuális politi­kai kérdésekről. A közeljövő­ben sor kerül a tagság szű­résére is, mert. igen fölhígult a közösség. — Természetesen nem kül­dünk el senkit, ha rendesen viselkedik és nem zavarja a munkát. — mondja. A fúvósok befejezték a nróbát a fiatalok is össze- somagolták a lemezjátszót, magnót. A klub elcsendese­dik. mindenki elb el repkedik a képernyő előtt, kezdődik a film. Morpheus és psiicho'óoia „Meg akarja ismerni pszi­chikai állapotát? Mi sem egy­szerűbb ennél — állítja Pier­re Davaut francia pszicholó­gus. — Ráadásul ehhez nincs szükség orvosi vizsgálatra vagy pszichológiai tesztekre.” Davaut hosszas megfigyelé­sek után arra a következtetés­re jutott, hogy az ember pszi­chikai állapota közvetlen kap­csolatiban. van azzal, hogy al­vás közben milyen pózban he­lyezkedik el. Ha például ha­son fekve alszik, ez annyit je­lent, hogy különféle komple­xusok gyötrik, ráadásul inga­tag a helyzete munkahelyén. Az az ember, aki alvás köz­ben összegömbölyödik, ma­gányosnak érzi magát és gyá- molításra van szüksége. A há­tukon alvó emberek rendsze­rint büszke természetűek, erős egyéniségek, akik bármi áron készek megvédeni érdekeiket. Azok viszont, akiik a takaró alá dugják a fejüket, többnyi­re pesszimisták, akik pedig alvás közben a párnájukat szorongatják — őszinte rokon- szenvre, egvüttérzésre szom­jaznak. Ha valaki a jobb ol­dalán fekve alszik, magabiz­tosan érzi magát a munkahe­lyén, de előbbrejutásra már nem számít. Azok az embe­rek, akik a bal oldalukon fek­ve alszanak, többnyire alkotó természetűek. Igaz, Davaut felesége sze­rint a nsziehológus állandóan forgolódik álmában... dulakodásban, ütések hulltak a fejére, a mellére, már ere­je sem volt védekezni, úgy érezte meghal a minden ol­dalról ránehezedő nyomás alatt, amikor egyszerre fel­gyulladt a villany, a világos­ság most vakítónak tetszett. Az ajtóban a felügyelő állt, az éjjeli ügyeletes, Petterson, akitől mindenki félt. Indulat nélküli arccal nézett körül, száznyolcvanas magas­ságával, kisportolt termetével maga' volt a centikkel nem mérhető tekintély. Előreugró, erős állát megsimítva, néz« a földről épp feltápászkodó Kapellárót, tekintetéjen né­mi kíváncsisággal, mintha azt kérdezte volna: nocsak, hát te vagy az, nem is gondoltam volna. Egyúttal azt is felmér­te ez a pillantás, ki volt a támadó és ki az akinek vé­dekeznie ' kellett, mindjárt nyugtázta is ezt, egy mozdu­lattal. amellyel Kapelláró mellé lépett, hogy talpraállni segítse, de nem szólt, Petter- sonnak ez a szótlansága volt a leginkább riasztó. Igen, mert ugyanakkor látnivaló volt, hogy némasága nem kö­zömbösséget takar, nagyon is hangsúlyos volt a maga nemé­ben. m'ndenki tudta ki ellen és ki mellett szól ily módon. — Te velem jössz — mond­ta és Bika felé intett. A töb­biek a helyükre. Nem várta meg, míg a fiúk elhagyják a helyiséget. Bikával előrement, lépteik sokáig kongtak a hosz- szú folyosón. Bika soikáig nem aludt a többiekkel. Szigorítottba tet­ték, hetekre, társai megúszták kisebb büntetésekkel. Ka.pel- láró csak harmadnap vette észre, hogy bal vállán ahol azon az estén a szúrásokat érezte, kis kékszínű kereszt- tető rálás látható, mintha meg­jelölték volna, de a jel értel­mét nem tudta megfejteni, hiába kérdezgette Kicsit, az se tudta, annál titokzatosabb képpel vizsgálgatta, s homá­lyos mesébe kezdett, holmi indiánfilmekről. amelyekben az ellenségüket jelölték így bizonyos törzsek, persze azok nem tetováltak, késsel dol­goztak. csak a forradás lát­szott a kés nyomán. Abban megegyeztek, hogy ez a jel a szabadulás utánra szólhat, va­lakiknek, talán Bika barátai­nak, jó lesz nem elfelejteni ezt, akkor is, ha szívesen el­felejtkezne erről akárki. Bármilyen furcsa, a kis ke­reszt sok álmatlan éjszakai órát okozott Kapelláró számá­ra. Először arra gondolt, ta­lán a félelmét kell legyőzni, azokkal a később bekövetkező eseményekkel kapcsolatban, amelyekre ez az apró jel utal, mint valami állandó, jogfoly­tonos figyelmeztetés. Rájött azonban, hogy nem a félelem az ami ébren tartja ilyenkor, sokkal Inkább az elővigyáza­tosság érzete, amelyet azelőtt nem ismert. Mintha valaki örökké figyelné, egy arc nél­küli árny, aki minden lépésé­ről tud, s ennek kellő fontos­ságot tűk mit, mi több, el­raktározza magában a moz­dulatait. számot tart a gondo­lataira, a terveire, s azt vár­ja, miikor nyílik kedvező al­kalom a leszámolásra, hogv előlépjen onnan, ahonnét a legkevésbé váriák és fölemel­je a kezét, hogy akkora ütés­sel csapjon le rá, amilyet sen­ki mástól nem kaphatott vol­na, s ez az ütés a földre te­ríti örökre. Ha nem szégyell- te volna, megkérdezi Kicsit meg a többieket, mondjáto el srácok, de őszintén, ti is érzitek ezt? (Folytatjuk) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents