Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)
1974-01-22 / 17. szám
Kincsünk és gondunk, a szabad idő (3.) Itílal kommentff^mnk keringő Téli tanfolyamait Üssük fel az 1972-ben megjelent „Magyarország” útikör yvet a 271. oldalon, s azt olvashatjuk: „A 'hagyomány szerint itt élt a Toldi szerelmében említett ’pokoljáró Tar Lőrinc’, a középkori kóborlovagvilág regényes alakja...” Hol élt? A Mátra nyugati lejtőjén fekvő Tar községben. Miért érdemes elmenni Nagycenkre? (Itt áll a Széchenyi-család kastélya) Melyik község lapul az 515 méter magas Kopasz- 1 egv tövében? (Tokaj). Nem utazási ki mit tudót kívánunk játszani az olvasóval, pusztán parányi gyöngyöt emeltünk ki abból a kincsestálból, amely hazánk szépségeit. érdekességeit, jeles helyeit tárja elénk. Az utazás, az ország- és világjárás ma tömegmozgalom. A szabad idő egyrésze ma egyenlő az utazással. VEZET A JÚLIUS Merre, s mennyien indulunk útnak? 1966-ban 953 009 magyar ment külföldre — hárommillió idegen érkezett hazánkba —, 1972-ben, 1 366 000 volt a világjárók száma, s 6 306 000 látogató érkezett hozzánk. A magyar turisták legtöbbjének útiránya Csehszlovákia. Jugoszlávia, és Románia, de például Ausztriában is 102 000 járt belőlük 1972-ben. Üjko- ri népvándorlás — mondják a szakemberek. Igaz. Hiszen a szezonban egyetlen hónap alatt — júliusban — 250 000, majd augusztusban 240 000 magyar állampolgár ment külföldre. Ami érdekesség1 az utazási irodák forgalma ugyan tíz év alatt az ötszörösére növekedett. de a magyar turisták többsége maszekalapon kívánja fölfedezni az ismeretlent. újra megcsodálni az ismertet. ÉS IDEHAZA? Az országon belüli turis- táskodás adatai sem szerényebbek. Igaz, az Őt év alatt fölépült 44 szálloda, a tíz év alatt 13 ezerrel gyarapodott Érmek és plasztikák Csíkszentmihályi Róbert kiállítása Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban január 25-én nyílik meg. A múzeum „Az irodalom az élő magyar képzőművészetben” tárlatsorozatában most az egyik legtehetségesebb magyar szobrászművész legújabb műveit mutatja be. Portrészobrai, érmei számos gondolati, belső portrét vonultatnak fel, mint például a Michelangelo, Bartók, Berzsenyi, Saint-Exupery. A tárlaton egyébként mintegy húsz szobor és félszáznál több érem. illetve plakett látható. A műveket intellektuális lírai hangvétel jellemzi. Mezőgazdasági köny v hónap A mezőgazdasági könyvhónap országos megnyitóját február 1-én Kiskunfélegyházán {ártják. Ez alkalommal könyvkiállítás megnyitására is sor kerül a Petőfi Sándor Könyvtárban. Az országos meg svitó ünnepi szónoka dr. t Dimény Imre mezőgazdasági ' és élelmezésügyi miniszter lesz. A mezőgazdasági könyv- kiállítás megnyitóján pedig beszédet mond dr. Sárkány Pál, a Mezőgazdasági Kiadó igazgatója. A mezőgazdasági könyvhónapra — hagyomány szerint — gazdag választékban látnak napvilágot mező- gazdasági sznkkönvvek a Mezőgazdasági Kiadó, az Akadémia Kiadó a Közgazdasági és Jogi Kiadó, a Műszaki Kiadó p Statisztikai. Kiadó, valamint a Tankönyvkiadó gondozásában. A TÉLI hónapokban a mezőgazdaságban dolgozó szakemberek, munkások nagy része évről évre visszatérően hasznos időtöltést talál a különböző tanfolyamokon. A mezőgazdaság korszerűsítésére törekvés, az új technológiák bevezetése, a terméshozamok növelésének célkitűzései megkövetelik, hogy a termelőszövetkezeti tagok megfelelő szakmai és politikai felkészültséggel rendelkezzenek. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya a termelőszövetkezetek területi szövetségeivel karöltve az idén is gondoskodott arról, hogy az egy-egy ágazatban dolgozók lehetőséget találjanak szakmai továbbképzésükre. A balassagyarmati és rétsági járásban a téli hónapok során jó példával járnak elöl a gazdaságok tagjak Tereskén és Nógrádsápon a két üzem állattenyésztői, Nógrádion a baromfitenyésztők, Nógrádkövesden és Diősje- nőn a szarvasmarha-gondozók gyarapítják szakmai ismereteiket ezekben a hónapokban. Saécsényben a gépcsoportvezetők vonultak be újabb két hétre a mezőgazdasági szakiskolába, hogy folytassák tanulmányaikat, melyet az őszi mélyszántás időszakában kezdtek el, de félbeszakítottak, hogy a gazdaságok előtt álló feladatokat végrehajtsák. A saécsényi, salgótarjáni és pásztói járás termelőszövetkezetei traktorosképző tanfolyamot szerveztek, ahol a korábban növénytermesztésben, állattenyésztésben és más területen dolgozók — sokan 40 éves fejjel — ülnek az asztalok mellé, hogy traktorvezetői és alapfokú gépész szakképesítést szerezzenek. Lehetne tovább sorolni a kezdeményezéseket, melyek jól szemléltetik a mezőgazdaság fejlődésével együfctjáró követelményeket is. A legtöbb helyen a szakmái továbbképzés jól ötvöződik a politikai ismeretek gyarapításával A téli, falusi háromhetes tanfolyamokon a pártalapszervezetek szervez. •. ben gyűlnek össze esténként a szövetkezetek tagjai, hogy közelebbről ismerkedjenek a párt politikájának egyes kérdéseivel Sok mindenről szó esik ezeken a tanfolyamokon. A szövetkezeti gazdálkodás fejlesztése, az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése, a szövetkezeti demokrácia helyzete, a munkaveirseiny- mozga'.om jövőjének feladatai, az ifjúság- és nőpolitikái határozatok újabb feladatai szerepelnek többek között a háromhetes előadás- sorozat középpontjában. A termelőszövetkezetek kommunistái pedig vitatkoznak, érvek és ellenérvek csapnak össze, de azonos gondolatok jegyében: hogyan lehetne még többet, még jobban. Van aki szaggatottan, a szavakat keresve beszél, mások már „rutinosan” szólnak hozzá. Mindnyájan érzik, a cél: lépést tartani az egyre növekvő követelményekkel. Az is tapasztalható, hogy egyesek szemlélete elmaradt a kortól és fölöslegesnek tartják, hogy könyvet bújjanak, vagy közös dolgaikat beszéljék meg, a munkatársak meggyőző érvei után sem állnak kötélnek. Ezek a ritkább esetek. Egyre gyakrabban hallani, amit egy idősödő állatgondozó mondott a traktnrvezetöképző tanfolyamon: „Nem gondoltam volna, hogy tanulásra adom a fejem”. A téli tanfolyamok haszna már az idei gazdálkodás során jelentkezik. Hatását nemcsak számok jelzik. A változó szemlélet, a tudás utáni vágy a kis és nagy közösségek jövőjének egyik biztosítéka. PONTOSABBAN: így fejlődik lépésről lépésre a termelőszövetkezeti parasztság és a szövetkezei mozgalom, megyénk mezőgazdasága. Szabó Gyula Szenvedélye a vezetés szállodai helyek kevésbé csalogatják a közepes- és kisjövedelműeket. mert mitagadás drágák. A szállodákban tavaly — s ebből vonjuk le a hivatalos kiküldetéseket! — 1,2 millió hazánkfia szállt meg, de átlagosan csak két napot — 2,4 millió vendégnapot töltött ott. Az egyéb szálláshelyeken viszont, — s itt már igazi turisták, országjárók lelhetők’ —. ahová a turistaszállások. kempingek, nyaralóházak és a fizetővendéglátás tartozik. 1,3 millióan fordultak meg, ám 7,4 millió vendégnapot töltöttek ott. Nem nehéz kiszámítani, mi. melyik forma dominál, azaz a fejlesztésnél mit kell előtérbe tolni. Mert igaz hogy ezeknek a szálláshelyeknek a száma — itt jóval szerényebbek a beruházási költségek, mint a szállodáknál — egy évtized alatt tízezerrel, az egyszerre befogadható személyeké 84 ezerrel növekedett, de a Balaton mellett, más nagy fo- galmú területeken sűrűn hiába kopogtat a „bennszülött”, nem nyer bebocsáttatást. A külföldiek ezeknek a helyeknek a jórészét is lefoglalták. (A Balaton mellett például hatvan százalékát). Holott a törzsvendégek tábora mégiscsak azokból alakulhat ki. s erősödhet, akik itthon vannak. s akik egész évi szabad idejük legértékesebb, mert összefüggő részét, a szabadságukat szeretnék értelmesen, pihenve, a megszokott környezettől eltávolodva eltölteni. A SZERENCSÉSEK ök azok, akik valamilyen formában kedvezményes beutalóhoz jutottak, kevés pénzért megfelelő, vagv éppen jó körülménvek között pihenhetnek. Egyszerre 85 000 főnek van eTe lehetősége az ország 1700 üdülőjében, s egy év alatt — a szezonjelleget nem feledve, s azt sem. hogy sajnos az üdülők jórésze nem is alkalmas teljes esztendőn át a használatra — 900 ezren jutnak üdülőjegyhez, tízmillió napot töltve el. Közülük a legtöbben a Balaton déli partján fordulnak meg, mert az itteni üdülők a legnagyobbak: egy-egy turnusban 33 000 vendéget fogadhatnak. A további rangsor: a Balaton másik partja, és a Mátra. S miként sáfárkodnak azok szabadságukkal, egyéb szabad idejükkel, akik négy kerékre ülhetnek? 1972-ben a megkérdezett autótulajdonosok 70 százaléka tett nagyobb hazai turistautat — ebben a hétvégi kiruccanások nem szerepelnek! —, s száz autós közül 30 külföldre is elment kocsijával. NEM KÉTSZERKETTŐ 1955-ben mindössze kétezer magángépkocsi futott hazánkban. 1960-ban 18 500, idén április 30-án, már 335 000 1975-re 600 000, 1980-ra egy millió gépkocsival számolnak a szakemberek. Évente egy gépkocsi átlagosan 13 000 kilométert tesz meg s e teljesítmény 60 százaléka szórakozási, turisztikai célokat szolgák Szorozzuk be egymillióval. .. Aligha kétszerkettő belátni, megtervezni, miféle változásokkal jár a motorizáció! Eddig eldugott, de valami érdekességet kínáló falvak válnak elérhetővé, ám egy-egy étterem konyhája, befogadóképessége, iga- zodik-e majd ehhez? Hol a benzinkút, ahol tankolni lehet? (A legutóbbi két évben 150 benzinkút létesült, 1975- ig további 140-et állítanak fel. de a kiszolgálás előreláthatóan nem lesz fennakadás mentes). Utak, forgalmi csomópontok, éttermek..., s ez maroknyi csak. az utazással, a szabad idő eltöltésének a legjellegzetesebb. s ma legáltalánosabb formájával összefüggő teendőkből. S persze, jóná- hány marokkal tartogatnak cselekedni valót más terüls-. tek, szintén ahol ugyancsak a lehetőségek előtt járnak az igények. Mészáros Ottó Következik: Az égő gyújtózsinór. Szab muni ást é »zés A Női Fehérneműgyár já- nosaknai telepén a szakmunkásképzés egyidős az üzem megalakulásával. Az első szakmunkás jelöltek 68-ban szerezték mag a szakmunkás- oklevelet. Ők voltak, húszán, az első szakemberek az üzemben. őket 1971-ben 26 fiatal követte. Az üzemben jelenleg 30 harmadikos és 21 első osztályos ipgri tanuló dolgozik. A mostani szakemberjelöltek ma már jobb munkakörülmények között sajátíthatják el a szakmát, mint korábbi társaik. Az átszervezés következtében jól felszerelt tanműhelyben ismerkednek a tananyaggal. Ezenkívül biztosítva van számukra a szociális feltétel is. — félnem kellene? ez még sosem jutott eszembe. Szűkszavúan, ennyit mond Zsidai Lajos a veszélyről, amely pedig vitathatatlanul velejárója a foglalkozásának. Mint az Autóközlekedési Intézet gyakorlati vizsgabiztosa, napról napra a saját bőrén próbálja ki, nem veszélyezteti-e majd mások biztonságát a volánnál mellette vizsgázó autósjelölt. Tavaly körülbelül 900 magámautóst vizsgáztatott, nem beszélve a motorkerékpárok, traktorok, teherautóik és egyéb közúti járművek vezetőiről. latban állt valamilyen módon a gépkocsival. Volt gépkocsivezető, autószerelő és gépko- csielőadó. Nemcsak a munkahelye a gépkocsi, ő maga is gépkocsi-tulaj donos. Szenvedélye a vezetés, és inkább híve, mint ellensége az egyre növekvő gépkocsiforgalomnak. Mert egy kicsit ellensége is. Ismeri az érveket, amelyeket a környezetvédelmi szakemberek sorakoztatnak fel az autókkal szemben, és meg ’ is hajlik előttük. Egyszer tanúja voltam, . amikor ezt mondta; „A természetet már meghódítottuk, most már inkább visz- sza kellene hódítanunk”. Ami„Hg,vi ezerért, ezerkettőért csinálják, de lelkesebbek, mint a régi pedagógusok!” — állította Mátraszőllősön Nagy Miklós, az általános iskola igazgatója a képesítés nélküli tanítókról, tanárokról. Aki már beszélt ilyen fiatallal, aki érettségi bizonyítvánnyal a zsebében állt fel a katedrára és tanította a kicsiket, az tudja csak valójában, hogy mennyire igaza van a tantestület vezetőjének. „Nálunk a 12 fős tanári gárdából ketten még nem szereztek diplomát. Igaz, Veres Magdiba már »félidős«, az egri tanárképző főiskola másodéves hallgatója, nyáron már meg is szerzi egyik szakát, a biológiát.” — folytatta Nagy Miklós „S utána jön a testnevelés”. — szól közbe a 21 esztendős Veres Magdolna. Harmadik éve tanít Mátraszőllősön, úgyszólván minden órát vezetett már: történelem, rajz vagy élővilág, egyre megy: minden osztályban rajonganak érte a nebulók. „Régen még éneket és karéneket is tartottam, közben jött egy új kollégám, így átvette a terheim egy részét.” Tóth Károly a fiatal munkatárs. S életútja? „Zene- művészetire jártam, sajnos, közben anyagi okok miatt segédmunkásnak kellett mennem. Pedagógus szeretnék lenni. És akarok is!” — s már rohan is a karénekesekhez. Veres „tanító néni”-nek — furcsa a megszólítás 21 évesen — most vizsgaidőszalca van. Nem könnyű tanulni és tanítani, így együtt. „De szeretem a vizsgákat. Izgalmas dolog, s örülök az eredményének. Most is jelest kaptam, megünnepeltük. Szabad időm? Sport! Pasztán, a kézilabdacsapatban hetente kétszer edzés. Néha a mozi, s táncolni szeretek; de mikor?” — kulcsár — — Nem olyan veszélyes ez, mint amilyennek látszik — mondja lekicsinylő mosollyal. — Nem csak a vezető előtt; előttem is van fék és kuplung, bánmikor közbeléphetek. Valamicske veszély van persze, mert mindent nem lehet kiszámítani. Egyszer vizsgáztattam egy fiatalembert. Gyönyörűen ment az autóval végig a patakparton. Ott akikor csaomatisatítás folyt, ki kellett valahogyan kerülnünk a szippantóautót. Mondom neki, hogy menjen fel a járdám fél— kerékkel, ő meg ki a kuplungot, és bumm! Neki a kerítésnek. .. Azóta sem jelentkezett újabb vizsgára. De ilyesmi ritkán fordul elő. Kétségtelenül nem könnyű a vizsga; átlagosan minden harmadik jelentkezőnek még egyszer el kell jönnie. Fokozza nehézségét a lámpaláz is, ezért fontos szabály; a vizsgáztató sosem fűzhet lekicsinylő megjegyzéseket egy- egy balul sikerült próbálkozáshoz, mosolyognia is csak nagyon diszkréten szabad. Pedig a vizsgázók ugyancsak sok alkalmat nyújtanak a de- rülésre, Zsidai Lajos is tud jó néhány mosolyogni való történetet; — Egy fiatalasszonyt vizsgáztattam. Nagyon izgult, aggodalmasan pontos volt. Szépen elhelyezkedett megigazította a tükröket, kitette az irányjelzőket, sebességbe tette a kocsit, aztán már nyomta is a gázt. A kocsi meg nem indult. Csak a motort felejtette el beindítani... A szigorra szükség van, hiszen egyre több a gépkocsi, nagyobb a balesetveszély. Még nagyobbak a követelmények a hivatásos gépkocsivezetők esetében. — Egyetért ezzel a megkülönböztetéssel ? — Az úton minden ember egyforma — válásiból tömören. Tapasztalt vizsgáztató és autós. kor pedig megvette az autót, a feleségének ennyit mondott; „Holnaptól kezdve mi is szennyezzük a levegőt*. Feltétlen szeretete az autók iránt, másrészt gyakran hangoztatott fenntartásai ellenéin ondiani látszanak egymásnak. — Csak látszólag — mosolyog vállat vonva. — Vegye tekintetbe, hogy egy megszállott autóstól már az is szép, hogy elismeri a problémákat. Mert az igazság az, hogy a gépkocsivezetők többsége csak akkor veszi észre a fát ha nekimegy. Én gondolok a fákra, a tiszta levegőre, de ha néha azon tűnődöm, mit lehetne tenni, sosem jut eszembe, hogy esetleg vissza kellene térnünk a Lovagláshoz. Vissza kell hódítanunk a természetet. Olyan megoldást kell találnunk, amelybe az autó is belefér. Minden egyéb visszafejlődést jelentene. Újra az autókról, a vezetésről, a szükséges tudnivalókról beszél, ez inkább kedvére való téma. — SOKSZOR elmondom, hogy a jogosítvány nemcsak arra jó, hogy átruccanjunk a szomszéd faluba meglátogatni a rokont. Elvileg Rómáig is el lehet vele menni, feltéve, hogy az autós nem felejti el, amit már megtanult, és nemcsak azért kanyarog a háza körül, hogy a szomszéd lássa; neki is van már kocsi ja. Ehhez persze nem kell olyan sokat tudni. De igazán jó vezető csak abból válik, aki rendszeresen vezet, állandóan gyakorol. De ezt nem szükséges leírnia — fűzi hozzá legyintve. — Nem valószínű, hogy sokan vannak, akik megfogadnák a tanácsomat. Ahhoz előbb fel kellene ismerni, hogy az autó nem játék, és nem luxus; hanem egyszerűen: közlekedési eszköz. Amióta érettségizett, minden munkahelyén kapcsó— szöghy — NÓGRÁD - 1974. január 22., kedd
