Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)
1973-12-07 / 286. szám
Antii egy évben öt nap jeleni A diősjetnői termelőszövetkezet 371 tagja közül ' 137 a nyugdíjas, idős emberek, akik eok évtizedes munkájukkal kötődnek a földhöz. Kenyerük javát ugyan már megették, de a munka szeretető; ami a földművelő embert e vidékein különösen jellemzi, állandóan hajtja őket A tétlenséget nehezen viselik eL Éppen ezért közülük* sokan nem is élnek a pihenés megérdemelt lehetőségével. Maradék erejükkel még segítik a gazdaságot, melynek születése felett annak idején „bábáskodtak.” A termelőszövetkezet vezetői látják a nyugdíjas tagok sokszor példamutató munkáját. Erejükhöz mérten gondoskodnak is róluk. Azokról; akik még dolgoznak, s azokról. akiket a betegség vagy a kor nem enged ki a portáról. Nem eget-földet rengető dolgokról. van szó. Ez derül ki Sinka Sándor szavaiból, aki fiatal kora ellenére komoly feladatokat lát el. ő a párt területi csúcsvezetőségének titkára. — Az utóbbi években több Jutott az idősebbeknek, a nyugdíjasoknak is. Ez természetes, a fiatal ennyivel tartozik elődeinek — fogalmaz tömören, félreérthetetlenül. A példákat már nem 6 sorolja Poszpisel Gyulánéért küld, aki a termelőszövetkezet szociális és kulturális bizottságának elnöke. Az ifjú asszony egymásután említi, hogy ml min den az, ami a nyugdíjas tagok megbecsülését a velük való törődést mutatja: — Kilencven nyugdíjas "tagunk kap rendszeresein ötven forint járadékot nyugdíja kiegészítésére. Tavaly, ha igényelték. fát adtunk, kedvez- memyesen. Zsóriban lehetőséget teremtettunk, hogy egy hétig üdülhessenek, öregek napját rendezünk számukra. Ha dolgozni akarnak, köny- nyű munikát biztosítunk nekik — mondja Poszpisel Gyulámé. A havi ötven forintot egy feltétellel kapják a nyugdíjasok; ha évente öt napot segítenek kampánymunkák idején a gazdaságnak. A közgyűlés határozott így, között nik a nyugdíjasokkal, nyugdíj előtt állókkal. A nyolcórás napokért külön bért kapnak, ha a nyugdíjas beteg, valamelyik családtag is besegíthet Néhány am nem verték jónéven ezt az idős tagok közül, de végül is belátták, hogy a gazdaságnak szüksége van néha az ő dologhoz szokott kezeikre is. Ha POSZPISEL GYULANÉ: öregek napját rendezünk... HORNOS JÓZSEF: se húsvét, se karácsony. .* meg betegek, a kötelezettséget eltörlik. Ez az öt nap azonban többet jelent vállalt kötelességnél. A termelőszövetkezethez .való tartozást is kifejezi Ezt érezhette tavaly Hornos Györgymé, akinek tűzifát küldtek, pedig betegsége miatt nem tud segíteni. Ezt érezte az a tíz asszony, akik Zsórifürdő gyógyvizétől kaptak erőre. Igaz, ettől még idegenkednek. Nem szokták meg; hogy egy hétig távol legyenek a háztól, na meg korábban mód sem volt erre. Sinka Sándor a termelő- szövetkezet és a községi tanács vezetőivel már élőbbre tekint, öregek napközi otthonát tervezik. A szándék megvan, a fedezetet elő tud-' ják teremteni, csak megfelelő helyiség hiányzik. Mit szólnak az „öregek’ mindehhez, örülnek. A törődés jólesik mindenkinek, hatvanon felül meg különösen. A munkáról azonban nehezen mondanak le. Köztük Hornos Józseffel. aki pedig már hetvenhatodik évében jár. Nappali őr a szarvasmarha- istállóban. — Egész évben dolgozni kell. Nincs se húsvét se karácsony. Egyszerűen nem kapnak embert az istállóba — mondja az idős ember. 4 Nemrégen a gyereked körbefogták: „Nem engedjük az istállóba. Eleget dolgozott, pihenjen már...” Az öreg nehezen hajlott a szóra, s egykét nap után hiányzott néki nagyon. El is ment a majorba, s amikor látta, hogy senki sincs a helyén megfogta a villát, almozni kezdett. 1 — Tőrödének velünk, de a szabadnap nagyon hiányzik. Meg a munkaruha is Három évvel ezelőtt kaptam utoljára. Itt gyorsan elnyűjük. Most vettem csizmát saját pénzem- oől — panaszkodik, s munkatársai, Varga Ferenc és Fagy as ■Jergelyné bólogatnak. Igj írősítik Hornos József szavait. A szabadnapról és a munkaruháról Papp Árpádot, a szövetkezet főkönyvelőjét kérdeztem: — Hornos Józsefnek nem tár munkaruha, mert csak nappali őr. Nem kötelessége a trágyázás, aljazás. A szabadnappal kapcsolatban nehéz a dolgunk. Egyszerűen nincs, aki felváltaná — sorolja. Homo« Józsefnek senki sem mondta, hogy 6 „csak” nappali őr. A munkaruhát korábban sem azért kapta. Szép dolog az öregekkel való törődés. Igazi erhberi tulajdonság. ami fellelhető Di- ósjenón is. Ez azonban nem korlátozódhat az öregek napjára és üdültetésre. Az öregek dolgának, |S néha panaszaik vannak. 'Ezek elintézése többet ér számujtra egy balatoni beutalónál. Szabó Gyula Országos tapasztalatcsere MÁSODSZOR találkoznak ma a termelőszóvetikezietek szocialista brigádjainak vezetőd Budapesten, hogy megvitassák a mezőgazdasági üzemekben folyó szocialista miunkaver- seny, szocialista brigád.mozgalam tapasztalatait, s az elkövetkezendő időszak legfontosabb tennivalóit. Országos méretű tapasztalatcsere ez, amelyen reszt vesznék Nógrád megye közös gazdaságainak legjobb szocialista brigádvezetői is; Liptai János Egyházasdengelegnői, Horváth Andrásáé ÖrhalomfoóíL, Géczi Erzsébet Ludányhalásziból, s mások, a munkaverseny- mozgalom élenjárói közűi. A mezőgazdaságban dolgozó szocialista brigádvezetők első országos tanácskozása óta négy és fél esztendő telt eh Ez idő alatt nemcsak a szövetkezeti mozgalom lépett előbbre, hanem emelkedett a 'izocial.ista brigádok, a brigádokban dolgozó tagok száma is. Az eredményekkel párhuzamosan meginö- vekedett a szocialista brigádok anyagi, erkölcsi megbecsülése. Ezekről is szó esett többek között azokon a brigádértekezleteken, amelyek az országos tanácskozás előkészületeinek jegyében zajlottak le megyeszerte Pásztótól Diósjenőig, Szurdokpüspöki tői Drégelypalánkig. A szocialista brigádok értékelték eddigi munkájuk tapasztalatait, örömmel nyugtázták az eredményeket, de koránt sem megelégedéssel. Rámutattak azokra a területekre, ahol akad még pótolnivaló. Különösen a szakmai, politikai továbbképzésben kell fejlődniük. Ezt erősítették meg a szocialista brigádvezetők területi szövetségei által összehívott értekezleteken is, ahol az országos tanácskozás küldötteit választották. A mezőgazdaságban folyó szocialista brigádmozgalom történetében fontos helyet kap a mai országos tanácskozás. Jó alkalom arra. hogy megyénk küldöttei hasznos tapasa- tálatokait szerezzenek az ország más részén dolgozó szocialista brigádok életéről, a vállalásokról, a versenybizottságok munkájáról, az értékelésről, a szocialista brigádok megbecsüléséről. Ezt várják tőlük azok a brtgódvezetflfe, akik nem vehetnek részt közvetlenül az országos tanácskozás munkájában, s ezt várják a termelőszövetkezetek vezetői, a szocialista brigádok tagjai. A küldöttek tudják, érzik ennek a felelősségét. A dejtári Farka» Ferencnek már jó előre elkészült hozzászólása, a ddósjemői Erdőst Sándor pedig az ország másik végéből utazott haza, hogy véleményt kiérjen brigádja tagjaitól, mit mondjon ed, ha szót kap. Megyénk termelőszövetkezeteinek szocialista brigádjai már eddig is bebizonyították* hogy mindenkor lehet rájuk számítani. Élen járnak a munkában, véleményükkel segítik a szövetkezet vezetését. Elsők között vállalnak részit a gazdaságok előtt áldó feladatok végrehajtásából, s vállalásaiknak példamutatóan tesznek eleget. Nagy mértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy a szocialista emberre jellemző tulajdonságok mindjobban fellelhetők falun is. A SZOCIALISTA brigádok tevékenysége biztosíték a szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésére is. A legfrissebb tapasztalaitok megvitatása újabb lendületet adhat munkájukhoz, s haszna a következő évek során mérhető. Mert a mérce a szövetkezetekben is egyire magasabb. Sz. Gjk Ülést tartott a Minisztertanács Nyugdíjban az útőr A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. » A kormány megtárgyalta az Állami Tervbizottság elnökének előterjesztését az V. ötéves tervidőszakra szóló gazdaságpolitikai elgondolásokról, valamint a közgazdasági szabályozórendszer módosításának irányelveiről. A Minisztertanács meghatározta a további munka feladatait, és utasította a tervező szerveket, hogy az V. ötéves terv előkészítésének munkálatairól 1974. közepén, ismét tegyenek előterjesztést a kormánynak. A Minisztertanács megtárgyalta a kohó- és gépipari, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter jelentését a munkások szakmai továbbképzésének tapasztalatairól és a további tennivalókról. A két jelentés megállapítja, hogy az újrendszerű munkástovábbképzés tapasztalatai kedvezőek. Mindkét tárca területén több ezer dolgozó vett már részt ebben és számuk a következő években fokozatosan nőni fog. Mindkét jelentés hangsúlyozza, hogy továbbra is nagy figyelmet kell fordítani az ismereteket felújító és korszerűsítő, hagyományos továbbképzésre, valamint az állami felnőttoktatás megszervezésére, valamennyi ágazatban a továbbképzés kiterjesztésére. A kormány a két jelentést Jóváhagyólag tudomásul vette. A belkereskedelmi miniszter. valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter javaslatot terjesztett a kormány elé a belkereskedelemben, illetve a postánál dolgozók munkaidejének fokozatos csökkentésére 1974-ben. A kormány a javaslatokat elfogadta A kormány megtárgyalta a Fővárosi Tanács elnöké és a közlekedés- és postaügyi miniszter előterjesztését az észak-déli metróvonal II. építési szakaszának beruházásáról A terv a déli végállomásnak Kőbánya—Kispest vasútállomáshoz, az északi ideiglenes végállomásnak az Élmunkás térre történő áthelyezését valamint az építés meggyorsítását, a déli szárny 1978-ban. az északi 1980-b,an történő üzembehelyezését javasolja. A kormány az előterjesztést elfogadta. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt (MTI) Ä pártalapszervezetek munkájáról szóló értékelésekben szinte refrénként fordul elő a kritikai megállapítás; az alap- szervezetek legfelső fórumain, a taggyűléseken ritkán hoznak határozatokat, s ha mégis, többnyire személyi kérdésekben. Az egyik járási pártbizottságon nemrég talán némi túlzással, de találóan így jellemezték a helyzetet: a pártdemokráciát, a tagságnak a döntésekhez való jogát szinte csak a vezetőségek megválasztására szűkítik le. Előbb vita Régi tapasztalát, hogy a taggyűléseken akkor aktív a tagság, ha óda döntésre érett, döntésre váró kérdések kerülnek. De hozzátehetjük ehhez; ahol nemcsak személyi, hanem egyéb kérdéseket is a taggyűlés elé visznek döntés végett, ott nemcsak a taggyűlésen aktívak a párttagok, hanem azt megelőzően, a döntések előkészítésében is. Ilyenkor ugyanis a taggyűlést megelőzi a sokoldalú tájékoztatás, az eszmecsere, a vita az eldöntésre váró kérdésekről a pártcsoportokban, a vezetőségben. Ahhoz persze, hogy a tagság részt vegyen a döntések előkészítésében, nem elegendő ismertetni, mely kérdésekben kell majd állástfoglalni a taggyűléseken, Az alapszervezet Döntés és aktivitás vezetőségének kötelessége megadni a tagságnak mindazokat az ismereteket, intormá- ciókat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a pártkollektíva érdemben állást foglalhasson. De az aktivitáshoz hozzátartozik az is, hogy maguk a pártcsoportok — és a kommunisták egyenként is — igyekezzenek tájékozódni, ismereteket gyűjteni, kiegészíteni a kapott információkat a saját tapasztalataikkal. De legalább ennyire fontos az is, hogy egyéni tapasztalataikat ellenőrizzék, vessék -össze az általánossal, nehogy egyedi jelenségeket emeljenek az általánosságok rangjára. A kivételes esetekre alapozott következtetések ugyanis tévútra vezethetik a cselekvés módját keresőket. Mindezek együttvéve szükségesek a felelős állásfoglaláshoz, ahhoz, hogy a kommunista érdemben, alkotó módon vegyen részt a döntésekben. /Vem mechanikusan Nem serkenti tevékeny részvételre, termékeny vitára a párttagságot az olyan „döntés”, amely mechanikusan határozattá avatja a taggyűlési beszámolót a vitával együtt, anélkül, hogy figyelembe venné a kritikai észrevételeket, az eltérő véleményeket. A helyes gyakorlat itt az lenne, ha minden érdemi észrevételt kü- lön-külön szavazásra bocsata- nának, vagyis a taggyűlés döntene abban, mely javaslatot köteles a vezetőség figyelembe venni. Vannak olyan alapszervezetek, amelyek taggyűlésein a beszámoló és a vita után olvassák fel a határozati javaslatot. A következmény: a tagság mechanikusan megszavazza azt, anélkül, hogy érdemben és a beszámolóval együtt azzal összefüggésben folytatott volna róla vitát, s a taggyűlés ily módon értékelné: helyes-e a határozati javaslat, nem szo- rul-e kiegészítésre. Az is előfordul, hogy olyan határozatot hoznak, amelyről már az elfogadáskor tudni, hogy nem valósítják meg. Máskor meg olyan kérdésekben sem terjesztenek a tagság elé határozati javaslatot, amelyekben nemcsak hogy indokolt lenne a tagság döntése, hanem annak elmaradása súlyosan sérti a pártdemokráciát. Mindezek a mulasztások nemcsak a taggyűlésen éreztetik káros hatásukat, hanem a taggyűlések után is. A helyenként észlelhető passzivitás, értetlenség, bizonytalanság, tájékozatlanság nem ritkán abból ered, hogy kirekesztették a párttagságot a döntésekből, vagy nem tájékoztatták a vezetőség határozatairól, tevékenységéről, elmulasztották megadni a cselekvéshez nélkülözhetetlen információkat, útmutatásokat. Nemcsak a pártdemokrácia szenved ilyenkor csorbát, hanem bizonytalanná válik a végrehajtás is, hiányzik a cselekvéshez szükséges egyetértés, egység, s még azon sem lehet csodálkozni, ha ilyen esetekben lanyhul a párttagság fegyelme is. A pártdemokráciának elemi feltétele tehát, hogy az alapszervezetek taggyűlései minden fontos kérdésben megalapozott, reális, végrehajtható, a feladatokat félreérthetetlenül, határidővel és felelősökkel rögzítő határozatokat hozzanak. Helyes lenne, ha ezek nem1 szorítkoznának csupán személyi kérdésekre, a pártnál n kára, a gazdasági munka szervezésének, ellenőrzésének problémáira, hanem elvi állásfoglalásokat is tartalmaznának olyan lényeges kérdésekről, amelyekről az adott közösségben vitatkoznak, amelyekben félreértés, bizonytalanság tapasztalható. Részkérdésekben is A párt politikájának eredményes végrehajtását segíti, ha a kommunisták az alkotó viták után a részkérdésekben is azonos nézeteket vallanak. A folyosó helyett a taggyűlések legyenek a fórumai e vitáknak is. Persze, nem arról van szó, hogy minden részletkérdést érintő nézetkülönbségben állást foglaljanak a taggyűlések, de kívánatos, hogy e párttestületeket mind nagyobb mértékben tegyük az ideológia', politikai viták, az egységes né* zetek kialakításának fórumaivá. Vita, döntés, végrehajtás — nagyon jól ismerjük a pártélet e három alapvető mozzanatát. Ha bármelyikből is ki- rekesztjük az alapszervezet tagjait, az passzivitáshoz, bizonytalansághoz, közönyhöz vezet. Ha viszont mindegyikben támaszkodunk rá, aktív, tettrekész lesz a párttagság, és nem marad papíron egyetlen határozat sem. Faragó Jenő Harmincnégy éve. 1939-be«5 lett útőr a nagylóci Szolnoki Boldizsár. Most, 60 éves korában a KPM Közúti Igazgatóságának dolgozójaként ment nyugdíjba, három és fél évtizedes szolgálat után. Szécsénytől, a 0 kilométerkőtől a 19. kilométert jelző kőig terjedt a „birodalma”. Mindent ismer ezen a szakaszon, az út menti községeket — Garábot és Hollókőt —, és, az utat, kanyarokat, kilométerköveket még az útburkolati jeleket is. Néthá- nyan úgy tarthatják, ellenőrizhetetlen munka az övé, oedig az útőr feladata ellenőrizni a közúti forgalom zavartalanságát is. és ez ma már egyre nehezebb munka. Az utóbbi időben Szolnoki Boldizsárnak segítőtársa is akadt, Králik László szemé, lyében. Most. hogy az idős útőr nyugdíjba ment, fiatalabb társa egyedül vigyázza ugyanezt a 19 kilométeres szakaszt. Harmincnégy év telt el aa utaik épségének vigyázasd ban. mindig kinn * a szabadban. Az utólsó napokban is dolgozott, átkente a lekopott festékű köveket. December elsejétől, hogy nyugdíjba ment. más végzi ezt a munkát NŰGRÁD — 1973. december 7„ péntek 3 I
