Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

Salgótarjánból VASAS MIHÁLY: Két mérkőzé — két gól! a válogatottba A legjobbak között, a válogatottban a cí­meres mezben küzdeni mindig felemelő ér­zés, nagyszerű dolog. Amíg valaki eljut odáig, hogy tagja lehet a hazáját reprezen­táló csapatnak, nagyon sok lemondás, aka­rás, szorgalom szükséges. Elsődleges a tudás, de ki tagadná, hogy kell a szerencse is. Sal­gótarjáni labdarúgók vallanak emlékeikről. Közülük többen már nem játszanak az SBTC-ben, nincsenek Salgótarjánban. Róluk szól ez az összeállítás, az ő válogatottságuk­nak, állít emléket, akiknek akkor a rádió mellett, majd később a tv előtt szurkoltunk. Drukkoltunk azért, hogy sikerüljön a bemu­tatkozás, a labdatovábbítás — a szereplés. Róluk szól ez az összeállítás, akik bizonyí­tották, hogy a tarjáni futballt mindig a legjobbak között jegyezték és jegyzik ma is. Valamennyien megálltak a helyüket, nem csak akkor a pályán, hanem az életben áll­ják a sarat Bizonyították: méltók voltak a tarjáni színekhez akkor, ott, a válogatottban. fcr > ' 1 ISTjr : • ■ ­..........Jmy A S ZOJKA FERENC: Klubszeretetbőlkilíyaó Szojka Ferenc az SBTC egykori kiválósága 1954—1960 között 27mzer öltötte magára a címeres mezt. — Melyik volt az első vá­logatott mérkőzésed? — A svájci VB-n, 1954-ben csoportmérkőzést vívtunk Dél- Korea csapata ellen. 9:0 volt a találkozó eredménye. — Izgalom, lámpaláz? — Szó sem volt erről, mert tulajdonképpen nem ez volt a tűzkeresztségem. Egyiptomban már játszottam a „nagycsapat­ban”, amely Budapest váloga­tottja néven szerepelt Kairó válogatottja ellen. És Helsin* kiben. 19524»en is együtt vol­tam a fiúkkal. — Számítottál, hogy beke­rülsz Dél-Korea ellen? — Éreztem, mert Zaki meg­hűléssel bajlódott és az edző­mérkőzésen a Young Boys el­len én játszottam a helyén­— Segítettek Puskásék? — Igen. Mérkőzés előtt és mérkőzés alatt is. Biztattak, úgy hogy nem kellett félnem. Persze az ellenfél sem volt erős. — Még 26-szor voltál ott a zöld gyepen, hallgattad a him­nuszokat. Milyen érzés a válo­gatottban játszani? — Felemelő. ^Én mindig na­ivon nagv dolognak tartottam, ha hazám színeiért kellett küzdenem. Nem tudtam soha mást elképzelni, minthogy győzni kell. Ma is megható­dom. ha visszagondolok a vá­logatott meccsekre. — Mj a véleményed a mai válaga toriakról ? — A kluhmecceek mindent elárulnak. Hadd ne foly­tassam. Szojka Ferenc a kitűnő sal­gótarjáni játékos a legrokon. szenvesebfo labdarúgók közé tartozott. Technikai és takti­kai képzettsége elérte a válo­gatott színvonalát és olyan játékosegyéniségek mellett bi­zonyította, hogy klasszis, mint Bozsik. Kovács Imre vagy Zakariás. A nagy rivali­zálásban 27-szer tudott tagja lenni a válogatottnak — az aranycsapatnak is! Kitűnően helyezkedett, nagyszerűen sze­relt és tökéletesen osztogatott. A nagyvonalúság mellett az önzetlenség is erényei közé tartozott. Szojka Ferencre azt is el lehet mondani: klubsze- retetböl kitűnőre vizsgázott, mert végig kitartott az SBTC- ben. ahol 1950-ben kezdte a labdarúgást és 1966-ban fejez­te be. Ez alatt 324-szer ját­szott a stécében! Állítják: idő előtt hagyta abba a játékot. BÁNKUTI ISTVÁN: Győztesen a franciák ellen Még 50 mérkőzést sem ját­szott az SBTC-ben. mégis szimpatikus a mai napig a tarjám szurkolóknak Bánkuti István. Budafokról került Sal­gótarjánba az SBTOhez, ahol 45 mérkőzést játszott. „Pon­tos” gólokat lőtt! Egy Bánkuti bomba és itthon maradt a két pont Fiatalon, 21 éves korá­ban, került a válogatottba az angliai VB esztendejében, 1966-ban. A magyar csapat a franciákat fektette kétvállra 4:2 (1:1) arányban a Népsta­dionban- Bánkuti a 66. perc­ben Mathesz helyett érkezett a pályára, a balhátvéd poszt­jára; — Milyen érzés volt a leg­jobbak között játszani? — Izzadtam, remegett a lá­bam. A vékony nyurga fiút Bé- Ké&csabáról igazolta az SBTC 1953-ban. Tanáriban, nyolc éven. át kergette a labdát Va­sas Mihály, a kitűnő technikás csatár, aki több éven át a Stécé gólzsákja volt Amellett, íogy kitűnően kezelte a táb­lát, nagyszerű rúgóbechniikája ■olt és a levegőiben is „meg­állta a helyét”. Csak egy pél­da: 1960/61-es bajnokság, 14 gólos, Vasas (SBTC). Az élen akkor Albert és Tichy végzett 21—21 góllal. Hány nagyszerű találkozó, hány győzelem, és Vasas Mihály három mérkő­zés híján kétszázszor öltötte fel az SBTC fekete-fehér me­zét! Ki ne emlékezne a híres „ötösfogatra”, amely népszerű voQlt Tarjámban és a főváros­ban egyaránt Bab len a, Vasas, Csáki, Bo- dcxn, Táliga az ötvenes évek derekán a korszerű játék minden- szépségét felvonultat­ta. Ok alkották az SBTC úgy­nevezett második aranycsapa­tának támadósonát Az 1958-as év különösen emlékezetes marad Vasas Mi­hály számára. Kétszer jött a „behívó” Tarjánba, kétezer utazott a válogatottal a tarjá­ni fiú. Először Budapestre a jugoszlávok, aztán Bukarest­be. a románok ellen. Két mér­kőzés, két győzelem, két góL! SZÁLÁT MIKLÓS: Madridban a spanyolokkal Jól kezdődött az 1972-es év Szalay Miklósnak, az SBTC középpályásának. Illovszky Rudolf szövetségi kapitány behívta a válogatottkeretbe és január 1-én már Pesten volt a tarjáni fiú. azután Madrid­ban. A felkészülést Kubala László spanyol szövetségi ka­pitány meghívására. Spanyol- országban kezdte a magyar csapat A barátságos találko­zónak, amelyet Madridban, a Bemabeu-stadionban játszot­tak, 30 ezer nézője volt és a kiváló NSZK-beli játékvezető, Tschenscher vezette. —• Juhász Pista már az első félidőben megsérült és azt gondoltam, na most, talán bemehetek. Nem így tötént mert Rudi bácsi még félidő­ben sem cserélt, csak a 60. percben. Akkor Dunai II. is lejött, és én Szőke Istvánnal együtt pálcára léphettem. Harminc percet játszottam a címeres mezben a válogatott­ban. A spanyolok a 83. perc­ben szerezték a vezető gólt és még most is fáj a szívem, ha arra gondolok, hogy kiegyen­líthettem volna. Élőre kerül­tem, Benővel játszottam ösz­sze. Kicsit hosszan adta a labdát és a kapus Iribar fel­szedte előlem. Ha előbb ér­kezem, benn van a labda! Megfigyeltem, hogy mennyire különbözött a spanyolok ed­zésmódszere mienkétől. Sokat beszélgettünk erről. Ök ke­vés közös gyakorlatot végez­nek és a kluboknál készülnek elsősorban. A mai válogatot­tak? Nem tesznek meg min­dent, talán nem is érzik mit jelent oda kerülni a legjob­bak közé. — mondja Szalay Miklós, aki a tarjániak közül zárja a sort a yállogatottban. OLÁH GÉZA: Akit kölcsönkértek Tarjánból Kik voltak az 1954/55-ös év legjobb kapusai? Első helyen még ma is kapásból mondja minden kisiskolás: Grosics Gyula. De mellette kiváló ka­puvédő volt Fazekas. Danka. Faragó é6 Oláh Géza az SBTC-ből! A tarjáni kapus, akit Géczi Pál után minden időik legjobb tarjáni kapusa­ként emlegetnek, háromszor került a magyar válogatottba. Birkózónak indult és szere­tett síelni is. Az acélgyárban dolgozott — itt volt hengerész az édesapja — a főműhelyben a mai TMK-nál. Fiatal volt még amikor egy síelésnél sú­lyosan megsérült. Műtétre ke­rült sor és az orvos azt mond­ta: fiam. maga nem sportol­hat többé! Oláh Géza. akit mindenki csak Zukának hí­vott cáfolta az orvost. Győzött az akarat, diadalmaskodott a sportember. mert 1946-tól, amikor a Stécébe került. 1960-ig 289-szer játszott NB I-es mérkőzésen, védte a taná­rnak hálóját. Az idősebb szur­kolók még emlékeznek: ami­kor' megkezdődött a találkozó és Oláh Géza elfoglalta helyét a kapuban mindig „megfelez­te” a kaput, sarkával húzott egy vonalat. Modem felfogás­ban védett. Miért? Grosics mellett ő volt az. aki bátran kifutott kapujából! Nem egy­szer mellel hozta el a lajxlát és rúgta tovább a mezőnybe a csatárok elől. Specialistája volt a 11-eseknek. Több büntetőt kivédett! így akkor is. ami­kor az MTK nagycsapata köl­csönkérte a tarjáni kapust az angliai portyához. A Chealsea' elleni 2:2-re végződött talál­kozón Oláh 11-est hárított. Angliában a labdarúgás ősha­zájában. Háromszor került a magyar válogatottba és mindannyi­szor ott volt mellette Szojka! Ők ketten az SBTC-ből és Brr zánszky Dorogról képviselték a vidéket az említett három találkozón. Az osztrákok ellen 4:1-es győzelem és 94 ezer né­ző élőtt a Népstadionban 1954. november 14-én. Grosicsot váltotta fel Oláh Géza. Gólt nem kapott! A következő év áprilisában végigvédte 90 percet Bécsben. amikor 2:2-re végződött a két szomszédvár rangadója. Stockholm. 1955. május 11: 7:3 (4:2) a magyar csapat javára és Oláh védte a magyar kaput. A góllövők közé Szojka is feliratkozott. Háromszor tapsoltak a cí­meres mezű tarjáni kapusnak, aki azóta Budapesten él és ma is segíti, képviseli az SBTC érdekeit. Néha Tarján­ba is eljön, ilyenkor feleleve- cinek a régi emlékek, Az SBTC klufoházában fényképe ott van a legjobbak között. — Pedig volt rutinod, nem volt okod a lámpalázra. — Nem, mert játszottam az ifi., az utánpótlás és a B- válogatottban is. — Győztes mérkőzés volt. Biztos szívesen emlékszel a 24. percre. — Szívesen. Farkas 4 gólt lőtt. — Hogy érzed magad a Dó­zsában? — Hat éve vágyók itt és másfél évet játszottam ösz- szesen. Nem hiszem, hogy van pechesebb játékos nálam. — Nem bántad meg, hogy elmentél? — Akkor mennem kellett! így volt helyes. — Itt törtél be az élvonal­ba. itt figyeltek fel rád. Ked­ves emlék ma is Nógrád szék­helye? — A legkedvesébb! Ma is szívesen, szeretettel időzöm a tarjáni emlékeknél. PIERRE DE COUBERTIN: Ez Vasas Mihály válogatottsá gának mérlege. Ha választani; kellene, hogy a jugoszlávoi elleni 2:9-as meccsen, lőtt gól ra, vagy a románok ellenirt emlékszik vissza, biztos, a: utóbbit választaná. Szepes György hangja szinte ma it ide hallatszik Bukarestből. Százezer néző előtt, túl vol a magyar ' csapat a másodii félidő derekán, és a románcé 1:0-ra vezettek, amikor csen történt, Göröcs helyett Vasas érkezett a pályára. Hatalmas gólt ragasztott a tarjáni csa­tár Torna hálójába! A ki egyenlítés után Tichy tette fél az i-re a pontot, és megvolt s 2:1-es győzelem. A labdái Vasastól kapta. Az SBTC-mél elitölitőtt nyolc év után Vasas Misi az MTK- hoz került, és túl a 30-an is folytatta az aktív labdarúgást a VM Egyetértésnél. Lengyel- országban edzősiköcLik, aSzom- bierki Bytom NB I-es csapa­tánál. Biztos, hogy mindig szí­vesen gondol Salgótarjánra. BODON TIBOR: A Népstadionban 60 ezer nézd Nehéz, kudarcokkal teli évet jelentett a magyar válo­gatottnak az 1958-as esztendő. Svédországban a VB-n kelle­metlen meglepetések egész sora érte a magyar csapatot. Ezek közül is a legfáidalma- sabb a Wales elleni 2:1-es vereség volt. ami azt jelentet­te. hogy a magyar csapat nem jutott a legjobb nyolc közé. Mégis, legalábbis tarjáni szempontból figyelmet érdem­lő év volt az 1958-as észtén, dő. A magyar esaoat 11 talál­kozóján az SBTC-ből 3 játé­kos öltötte magára a címeres mezt! Szojka és Vasas mellett Bodon Tibor az SBTC 27 esz­tendős balösszekötője, aki a Népstadionban a belgák eilen került a válogatottba. A ma­gyar csapat l:l-es félidő után 3:1 arányiban, győzött A talál­kozót 60 ezer néző látta. Bodon Tibor, „öcsi” az SSE-ben kezdett és kevesen tudják, hogy két NB I-es csa­patban is játszott. Mint kato­na szerepelt a Szolnoki Légi­erő együttesében, maid a le­szerelés után került az SBTC- hez. Hat évet játszott az NB I-foen és pontosan 122 talál­kozón szerepelt a Stécé szí­neiben. Kétszer volt tagja — 1957-ben és 1960/61-ben — a vidék bajnoki ca'met megszer­ző tarjáni csapatnak. Az ál­lóképesség, a fáradhatatlan­ság és nagyszerű rúgótechni­ka jellemezte játékát. Végig „hajtotta” a kilencven percet és ha megszerezte a b'. A béke vagy te, Sport! A népeket egymáshoz fűző szép szalag: és testvérré lesznek mind általad önuralomban, rendben és erőben. Mert önbecsülést tanulnak az ifjak tőled, s más népek jellemét is éppúgy megértik s nagyra tartják, hogyha te tanítod túlszárnyalni egymást: mert versenyéd a béke versenye. (Devecseri Gábor fordítása) ZSÉDELV SÁNDOR: Bécsben az aranycsapattal 8 NÓGRÁD — 1973. dc*ő>uber 24., hétfő 1 Győrből ment Tatabányá­ra. onnan Tarjánba, a jól cse­lező, ördöngős balszélső, Zsé- dely Sándor. Kiéber Gábor volt az edzője az SBTC-nek 1949 őszén, ő hívta Zsédelyt, aki igent mondott. Sorrendben ez volt a harmadik NB I-es egyesülete, és itt az SBTC-nél is 74 mérkőzést játszott! Ami­kor abbahagyta a labdarúgást 1952-ben, írd és mondd: egyet­len mérkőzésien sem kapott ki a magyar válogatott, sőt pontot sem veszített, pedig tíz találkozót játszott! Zséöélv Sándor elmondhat­ja, hogy tagja volt a későbbi aranycsapatnak, hiszen 1949. október 16-án Bécsben, a Prá- tes-stadionban magára ölt- hette a címeres mezt. A ta­lálkozóra 65 ezer néző volt kíváncsi, és az angol Ewans sípjelére így állt fel a ma- g-'-r csapat: Heiioi — Rudas, Lóránt, Balogh II. — Bozsik, Zaka­riás — Budai II. (Keszthelyi), Kocsis, Deák. Puskás. Zsé­dé!y. Az SBTC-ből tehát elsőként Zsédely Sándor került a válo­gatottba. Maghatottan emlék­szik az ötven éves sportem­ber: — Mándi Gyula volt az ed­ző. Guszti bácsi.— Sebes Gusz­táv — a szövetségi kapitány. Nem izgultam egy percig sem. Megvolt az a jó szokásom, hogy nem hatott rám az ide­gesség, a lámpaláz az, hogy a legjobbak közé kerültem. Nagy meccset vívtunk, 4:3-ra nyertünk. Puskás és Deák testvériesen megosztozott a gólokon. Majdnem én is fel­iratkoztam a listára, mert rúgtam egy nagy kapufát, és a labdát Deáknak már csak be kellett pofozni. — Mi a véleménye a mai válogatottról? — Amit ezek ma művelnek a pályán, jobb arról nem be­szélni. Legalább lelkesedés, szív lenne. Sajnos, hiányzik mindkettő és megkopott a tu­dás is. Reformok kellenének... nehezen tudták elvenni tőle, Elmondhatjuk, hogy Marku- sovszki (Bp. Postás) után az NB I. egyik legjobb partdobó­ja volt. Dobásai félelmetesek voltak, mert a labdát akár a kapu előterébe is be tudta dobni. A gólokkal sem ma­radt adós! Egy emlékezetes tarjáni meccsen, amikor a „nagy Honvédtől” 5:3-ra ki­kapott az SBTC. Bodon két gólt lőtt Két nagy gólt! A Népstadionban? Hűvös noivemberi nap volt és az év utolsó válogatott mérkőzésén a tarjáni fiú 45 percet ját­szott. Kevés labdát kapott, de amikor megszerezte azokat, pontosan továbbította társai­hoz. Félidőben lecserélték. Csordás jött be helyére. Az akkor játszó csapatban egye­dül ő volt vidéki... Bodon Tibor ma 42 éves. el­került Tarjánból. Egerben dol­gozik az ErdőgazdaságságnáL A Stécé örgefiúk közé szíve­sen „beszáll”, hiszen tarjáni fiú, innen indult pályafutása az acélgyári grundökról. összeállította: SZOKÁCS LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents