Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)
1973-12-16 / 294. szám
\ KIÁLLÍTASONCsokonai világa Kéziratok, első kiadású Cso- konai.művek Halvány pasztéllok. barna metszetek, csipkés tökötök, tollas legyezők, parasztbútorok. kalligrafikus kéziratok. A Károlyi-palota tükörtermében a 18. század világa. És a század legnagyobb költőiéé — Csokonaié. A garabonciás diáké, a Lilla-dalok szerelmes lírikusáé, az elmúlás fáidal- rnas szavú dalnokáé, a vidám mulatságok ellenállhatatlanul szellemes poétáiáé. a felvilágosodás világméretű alakjáé. Aid tudott játékosan könnyed és ábrándosán komor lenni, akinek népiességét Petőfi vallotta elődjének, aki a legszebben foglalta versbe a felvilágosodás gondolatát. A költőt és korát idézi a Petőfi Irodalmi Múzeumban n lost megnyílt reprezentatív Csokonai-kiállítás. Mindjárt a főfalon megnyerő férfiarc, sötét tónusú pasztell: eddig ismeretlen Ooko- nai-kép. Az irodalomtörténeti kutatás mind ez ideig nem tartott nyilván hiteles Csokonai- oortrét. A költő halála után emlékezetből készült ugyan egy metszet — ezt elfogadták hitelesnek —. ez terjedt el. Most magángyűjteményből olyan, az 1800-as évekből való arckép került elő. amely minden bizonnyal Csokonait ábázolja. Tárlókban a költő kéziratai — a Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményéből. Olyon kéziratok, amelyeket eddig csak a kutatók láthattak — a nagyközönség még soha. A kiállítás első napjaiban az eredeti kéziratokat állították ki — később, mivel a régi papírnak. írásnak a kiállítás nem tesz jót — fotókópiákra cserélik. Portrék, korabeli kismesterek leányarcképei. Wagner József. Donát János művei — akár ilyen is lehetett Lilla — így öltözött, ilyen frizurát, hajdíszt viselt — mert hiteles kép. rajz nem maradt a költő kedveséről. Bútorok — a sárospataki múzeumból — nem éppen a költő asztala, széke, komódja —. de feljegyzésekből, rajzokból tudjuk. Ilyen vagy hasonló környezetben élt. dolgozott Csokonai. Barátai. író- és költőtámal — képekkel, kötetekkel képviselve. Korabeli metszet — Illusztrációk Csokonai verseihez. a vértanúk fája, (..Hiszen Csokonai Martinovicsék kivégzése idején éppen Pesten f Pukl István kocsmacégérje járt. s alighanem csak véletleneken múlott, hogy nem került bele maga ts a mozgalomba” — írja Waldapfel József.) Csokonai szerelmi költészetét illusztrálandó — 18. századi német, francia metszetek. \ Magányossághoz című költeményét egy Gessner-vers illusztrációja színesíti. Dorottya világát olasz festő szatirikus táncképe jeleníti meg és néhány női holmi — legyező, fejdísz. Színházi makett a Méla Tempefőiről. Festett Habsburg-címer — egy református templom homlokzatáról. S a népies Csokonait is 18. századi cégér idézi — Csokonai Puki István nevű barátjának, mecénásának kocsmájáról. A cégérre hajdan a „Szegény Zsuzsi a táborozáskor” egy szakasza volt vésve. Első kiadású Csokonai-mű- vak. Aztán a Csokonai-iroda- lom legfontosabb alkotásai. Utalás világirodalmi kapcsolataira. De a kiállítás célja — mint Baróti Dezső professzor, a rendező megfogalmazta — Csokonai világának felidézése egykori anyaggal. K. M. Lakodalomban CSAK ÜLT, ült a sokadarlomban és elmélázva nézte az ismerős és rokon arcokat. A kultúrteremben mennyezetig csapott a vidám zsivaj: a zenekar hangja, az egyhosz- szára húzott fehér asztal két oldalán ülők vidám társalgása, nevetése, mindaz, ami egy lakodalmas eseményen szokásos. Kerek Jóska, amióta elment a faluból, annak pedig már éppen öt esztendeje, most járt először otthon. Akkor. ama nevezetes napon, hogy hátat fordított korábbi, huszonhárom éves életének, azt gondolta: na, ezeket is akkor látom, mikor a hátam közepét. Annyival indult a városnak. hogy a vasútra, meg némi költőre tellett, de lei akarta tépni magát a kilá- í.stalanság'ból, amit maga körül' érzett. A termelőszövetkezetben nemigen látta tulajdon lehetőségeit, jövendőjét, amelyre családot is alapozhatna egyszer. Szűkös munkaegység, krajcáros gondok, rendszertelen előlegek. 4' építőmunkás szállás, a’-’-.'l helyet kapott va’őságos i>ir*jiosomi állapotot jelentett ahhoz, amiben korábban 8 NÖGRÁD - 1973. apjáéit házában élt- Hidegmeleg víz, főzőkonyha, ahol esténként szalonnás rántottét süthetett. Csak a napi nyolc óra a munkálatokon, az egyenletes, folyamatos nyolcórás munka, az volt nyomasztó és fárasztó az első időben. Aztán abba is belejött. Szeretett dolgozni, nem kerülte soha a dolgok nehezebb oldalát: hamar megkedvelték az építkezésen. Egy napon hivatta a vállalat vezetősége. Szakmunkásképzőre küldték, s alig végzett, menten brigadérosnak tették egy alakuló új lakótelepen. Már megszokta a mindennapos új életritmust. De valahogy nem elégítette ki túlságosan. Még mindig a munkásszállóban élt. ami a kezdet kezdetén paradicsomnak tűnt. csak hogy egy idő után terhessé, sőt elviselhetetlenné válhat minden. A kapuzárás. a szerzetesi élet, a különféle házfegvelem — ami az ilyen közös otthonokra jellemző. Saját lakás pedig? — Csak várj sorodra elvtikém. vannak előtted szépen jogosultabbak. Házasok, családosok. Mit akarsz? — hallotta nem egyszer a művezetőjétőldecember 16., vasárnap A keresetre igazán nem pa- maszkodhat. De mit kezdjen vele, ha nincs kire, mire költeni a mindennapi ruházkodáson, megélésen túl azt. ami megmarad. Ismert lányokat a munkahelyen. meg máshol is. de egy sem akadt, akit szíve szerint kedvelt volna. Vagy túl cicomásak voltak, vagy viselkedésre olyan ordenárék, hogy elment a kedve tőlük egy-egy futó együttlét, vagy szeretkezés után. De ezek a szeretkezések is! Meszes építőállványok oldalában? A telepőr bódéjának priccsén ? Moziból hazamenet a kapualjban. KÜLÖNÖSEN telente ínyén érezte a hazai disznótorosok ízét, pedig már esztendők óta nem ízlelte. Azt a hurkát, amit a boltban kapni, náluk még a bolond koldusnak sem adnák. De tartotta magát korábbi szavához: akkor lássa a hazaiakat, amikor a háta közepét. Pedig apja. anyja, kishű- ga igazán mit sem ártott neki. Csak sírtak, amikor otthagyta őket. S most itt ül megint köz. tűk. öt év után. A kishúga lagziján. Kicsit idegenként már. jóllehet min ’-nki személyes ismerős, régebbi ba~ Szürke. fénytelen őszí nap volt. Voronov gumicsizmát húzott, felöltötte körgallérját és elindult. A kórházi ételeken tartott vadászkutyája lihegve forgolódott, igyekezett mellette az ázott agyagos úton Fialkovszkij kunyhója felé. Az öreg éppen a lehullott faleveleket söprögette az udvarom. Amikor észrevette az érkezőt, söprűjét a fának tá- mosztotta és eléje sietett. — Na. döntöttél? — Mire való nekem egy ilyen jószág, a nyolcadik emeleten? — kérdezte vjssza Voronov és átnyújtotta a póráz végét. — Fogd. Az árát te szabod meg. •. Fialkovszkij átvette a kutyát, aztán a szíj végét a ke— Na, ml az? Nem megy? — kérdezte. miközben levetette körgallérját. A kislány fel se nézett a könyvből, nem is válaszolt* Voronov a kislány mellé lépett. — Hol van a nővéred? — Elment.. Voronov megkérdezte, melyik példa nem megy. elolvasta. majd hosszan nézte a kislányt és arra gondolt, talán most látja utoljára ezt a törékeny kis arcocskát a haj f oma tfark incáváL — Mi ebben a nehéz? -— kérdezte aztán. — A vasútállomáson nyolc vagon vesztegel, mindegyikben ötven tonMajd éjszaka telesfrja a párnáját .. Átölelte az asszonyt, érezte a vékonyka ruha alatt az erős vállakat és maga elé képzelte a testét... — Várj, bereteszelem az ajtót! .. .Éjszaka a sarokban szüntelenül világított a rádió zöld lámpája. A rádió hol elcsendesedett. hol felhangosodott. Halvány fénye elég volt Vo- ronovnak, hogy lássa Veszeny- ka arcát, aikinek sötét haja szétborzolódott a fehér párnán. „Legalább hat évvel idősebb nálam. •. — gondolta. — Egyszerű falusi asszony, nem ismer semmit a világból... Egyszer talán tényleg eljövök szabadságra.. na szén..» aJWMMMSMMI JMIHIUIHIIHI II1FW Szergej Nyikitin Első fagy rftésdrőfba akasztotta, ő maga bement a házba. Csakhamar egy köteig pénzzel jött vissza. Ne számold. Becsületes árat számítottam! — Rendben vám! — mondta Voronov és úgy látta, hogy az öreg gúnyosan néz rá, kezet fogtak, körül se nézett, a kutyára rá se szólt — elindult. Nehéz volt a járás a csúszós, ázott úton. Az erdő szélén kigombolta a gallérját és mélyet szívott a nyirkos, gombai! latú levegőbőL Nem először járt itt, az erdőben, de úgy érezte. hogy most utoljára. Éles szemmel figyelt mindent, meg akarta őrizni az őszi erdő. a rothadó levelek, a nedves föld illatát. Leült egy padra, amelyen két betű volt bevésve „L+Z”. Ünnepélyes, mégis szomorú hangulatban volt Besötétedett, mire az egyetlen sor házból álló kis faluhoz ért. Ahova betért, a kis ház konyhájában az asztal mellett tíz év körüli kislány ült nyitott könyvnél és csendesen sírdogált. rát. rokon, de mégis azt érzi, valami szigetelő fal választja el a többitől- A téesz- elnöktől, aki bal oldalt terpeszkedik mellette az esemény örvendetes hangulatában, otthonosan.' mert a gazdaság hízót vágatott a lakodalomra nászajándéknak. Az ételek kedves, régi ízét érzi megint, de valahogy nehezen csúsznak le a falatok. Már sem ide nem tartozik, sem amoda egészen. Két út között Aztán nehézkesen feltápász- kodott székéről, mert elkezdődött a menyasszonytánc. Illik megforgatni az ifiasz- szonyt. ez dukál neki. El is érzékenyült kicsit a gondolaton, hogy íme, á kishúga már asszonysorba serdült mellette, s mire vitte ő eddig?! Egy ágy a munkásszállón, nyűgös életközösség olyan valakikkel. akik az ország legkülönfélébb tájairól vetődtek össze. Szépen keres, de mi haszna az egésznek? MÍG A TÁNCOLÓ forgatag felé tartott, megtapinitot- ta zakóját, ahol a pénztárcája lapult. Benyúlt a zsebbe, s kiemelt két ötszázast a táncra. Letette a fehér abroszos asztalra a többi bankó mellé, és szépen megvárta, amíg sorjára került. Kishúga szeme úgv ragyogott a boldog forgatagban, mint két csadálatos igazgyöngy. És ő is mosolygott, pedig belül nagyori-nagyon sírhatnékja volt. . Somogyi Albert Elkezdte magyarázni, de mert a kislány tovább is csak az asztalt nézte, kitartóan, lecsapta a könyvet. Cigarettát vett elő és rágyújtott. Kintről futó léptek hallatszottak. Egy asszony léptei, aki lihegve. kendő nélkül, csak puha, könnyű sállal a fején, szinte beesett az ajtón. — Ö! — kiáltott fel az ajtófélfának dőlve- — Te már itt vagy? Levetette a cipőjét, papucsot húzott, egy üveg vodkát és néhány halkonzervet rakott az asztalra. — Te sírtál? — fordult a kislányhoz. — Nem megy? — Nehézfejű... szólalt meg Voronov. Az asszony még egy üveg uborkát is tett az asztalra, majd összeszedte Ljusza könyveit, füzeteit. — Majd később megcsinálod. .. most eredj át Many- kához játszani! I Becsukta a kislány után az ajtót és hevesen átölelte Vo- ronovot. Szorosan szorította magához, aztán szenvedélyesen csókolni kezdte. —- Az utolsó éjszakánk. *. — suttogta. — Megmondtam; nyáron eljövök szabadságra! — Nem jössz! A férfi kibontakozott az ölelésből és újabb cigarettára gyújtott. Nézte az asztalon a vodkát és a konzervet. meg az uborkát... — Igyunk az elválásra... — mondta az asszony és kipirult arccal nézett Voronov- ra. „Csak nehogy sími kezd- len itt nekem... — gondolta a férfi- — Nagyon szeret. SZEPESI JÓZSEF: Tél van Hófehér kert a kirakat nézd, benne mennyi jégvirág Söprik a járdán a havat nevetsz s lilára fagy a szád. Hökucsmás házak vállain fehér nyúlprém — az eresz, itt-ott még vedlett, szalmaszín később azonban szürke lesz. Zúzmaracsipkés utakon — üveggyöngy, ezüstmozaik — csillogó tükör, a beton ragyog, szikrázik, süt, vakít. Mint irhabundás ősz apó megáll az utcasarkon s szivarra gyújt egy házikó Tél van. Homály és alkony. Hirtelen eszébe jutottak az őszi hajnali vadászatok, a szenvedélytől reszkető kutyája. az erdő kesernyés illata. az erdei út hz alkonyaiban, és Vaszenyka tiszta kis háza, a tarka szőnyegekkel — és szinte meghatódott „Eh! Hiszén nem megyek el örökre! Elutazom, de még jobb lesz ismét visszatérni, ha úgy jön ki. És az lesz az igazi ünnep!” Megkönnyebbült a gondolattól. Reggelire teát ittak. Ljusz- ka elindult az iskolába, ő is az órájára nézett: —■ Ideje menned.. • — mondta Vaszenyka, de egyikük se mozdult. Az asszony merően a padlót nézte és ült ölhetett kezekkel az asztal mellett Végre elindultak. Fagyos, zúzmarás reggel volt, éles és csípős a levegő, bár ragyogott a nap. Az úton már gyönge jég, a fákon pedig a zúzmara pattogott. Szótlanul mentek egymás mellett Az erdőben csend volt. mint tegnap, de egészen másféle. Nem ßüket és vattás. hanem a lábuk alatti ropogástól felvert csend. Az erdő szélén megálltak; Voronov nem akarta, hogy az asszony tovább kísérje. — Viszontlátásra! Majd írok. •. — mondta halkan. Vászenyka keze hideg volt, és bár az arca égett, mégsem osókoHa meg Voronovot. pedig nehéz volt megállnia. Voronov elindult és csakhamar eltűnt a fák mögött. Amint sietett az állomás felé, maga elé képzelte az asz- szon.yt ahogyan .baktat hazafelé, egyedül, lehajtott fejjel, kezét a sáljába bújtatva, körülötte pedig szikrázó, ragyogó, törékeny csend... Oroszból fordította: Antalfy István
