Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)
1973-12-16 / 294. szám
Slawomir Mrozeki Találkozás Az öt üres volt. Azt akarom ezzel mondani, hogy nem volt rajta sem ember, sem állat, sem élettelen tárgy. Ezen az úton mentem én. Én ember vagyok. De akármerre néztem, nem láttam senkit. De csak egy bizonyos ideig volt így. Egyszercsak megjelent valaki. Szembejött velem, Kissé magasabb volt nálam, a válla sokkal szélesebb, és kalap volt a fején, nem úgy, mint nekem: én mindig fedetlen fővel járok. Megfelelő arckífejezést öltöttem magamra: energikusnak és szépnek akartam látszani. Azt hittem, minden úgy tesz. ahogy lenni szokott. Egy pillanatra visszatartom a lélegzetemet, hogy be ne hatol- jon a tüdőmbe a levegő, amit az ismeretlen ketté hasított, s ami őt körülveszi — aztán elmegyünk egymás mellettÖ azonban elállta utamat és így szolt: — Álljon meg, uram. Holnap, pontosan hét órakor 1 eljön hozzám és kitakarítja a lakásomat. Annyira meglepődtem, hogy csak egy szót bírtam kiböbni: — Én? — Persze, hogy ön. — De mit jelentsen ez?! — végre megtaláltam a kellő hangnemet; így kell válaszolnom annak, aki belémköt — Mit képzel?! Engedjen el, kérem, továbbmenni! — Csak semmi izgalom! Hallgasson ide. kérem. Van folyó víz. és törlő is, meg felmosórongyok. — Csakugyan azt gondolja, hogy én... — A munka látszatra nehéz, nem tagadom, de porszívónk ie van, — Miféle porszívó?! — Nagyszerű porszívó, kész gyönyörűség dolgozni vele. Különben lent az udvarban lehet porolni, —Hányadik emelet? Biztosan a hatodik1 — Dehogyis! Negyedik- És még lift Is van. Láthatja, milyen jó feltételek— De miért takarítsam én ki az ön lakását?! — Mert már piszkos és okvetlenül rendbe ke’.l hozni egy kicsit. Kötényt is kap. Különben kérem, ne tegyen megjegyzéseket. — De mit jelentsen ez tulajdonképpen?! — Hiszen, nem takaríthat kötény nélkül. Különben, ahogy óhajtja. — Nem, nem, a kötény okvetlenül szükséges. De... hogy merészel.. • — A kamrában, a fürdőszoba mellett, talál seprűt. A villanyt az előszobában kell felgyújtania, mert a kamrában kiégett a körte. — Ez igazán hallatlan!... Néhány filcdarab is elkelne... De minek néz engem tulajdonképpen?! — Filc nincs, csak flanel, azt is megtalálja a kamrában. Csak kérem, ne használjon túl sok padlópasztát. Mindig annyi fogy mindenből, hogy nem győzi az ember. — Azt képzeli, lehet azt csak úgy tessék-lássék csinálni? Ha már nekifog az ember. annyit használ, amennyi kell, nem lehet csak úgy csipegetni, mit gondol-. s — Ne vitatkozzék, kérem. Könnyedén keni, aztán megvárja, míg beszívódik. Padlókefét a szomszédból kór kölcsön. — Hogyhogy, nincs saját padlókeféje? Nem lehetett volna venni egyet? — Ez nem önre tartozik. A szomszédban csak reggel nyolc óra előtt csöngethet be, mert aztán mind elmennek hazulról. Megmondja, hogy én kérem. A konyhában a kreden- cen talál ementáli sajtot, ehet belőle, de ne egye meg az egészet A vízvezetéket kipumpálja. a gerániumot meg- locsoija. a linóleumot felgön- gyöli, nem eresztf be idegeneket — És meleg víz van? Hideggel nem mosok fel. Reumás vagyok— Ne szamárkodjon. Van autógejzer, csak a csapot kell kinyitni. Felnőtt ember, ha nem tévedek?! — Szóval, gáz van? — Persze, hogy van. Ne tegyen fel unintelligens kérdéseket. — Félek, hogy gázmérgezést kapok. — Ostobaság. A piszkos törlőket egy helyre rakja. Eltolja a szekrényeket, kiporolja a matracokat, leszedi a függönyöket, megszidolozza a kilincseket; a falat ne fröcskölje be, és az ablakokat törölje jól szárazra, tisztességesen, mert ellenőrzőm. A rádiót kapcsolja ki, ne hallgassa, mert az eltereii a figyelmét No6, körülbelül ennyi az egész. A viszontlátásra. Elment, rugalmas léptekkel, anélkül, hogy hátranézett volna. Én néztem utána, míg el nem tűnt. Csak úgy forrt bennem a sértett büszkeség, megsebzett emberi méltóságomHirtelen elképedtem: gyámolatlannak, védtelennek éreztem magam... hi6z’ nem adta meg a címét! Herényi Grácia fordítása lánossy Ferenc: OLINA HÉRA ZOLTÁN: Ágyam a szakadéknál Jössz, majd jössz —_ ágyam a szakadéknál. Gyere a lekaszált lócsapáson. Jobbról az ugar, balról a kutak, borúban varjak, derűben seregélyek — ott lassíts, ott kanyarodj. Látod majd — kaprok, karmolt árnyékok, vadászó karmok. Macskák játszanak tigrist, ölik a kóbor időt. Ahol lapulnak, ahol kúsznak, másodszor ott kanyarodj. És jöhetsz amarról. A folyó fái havaznak. A pihóktöl jobbra, s aztán már egyenest. Ahol a rezeda inog, ahol ásít a farkastorok, ott állj meg, ott kopogj. Vagy gyere magasból. Balról a zápor, jobbról az ég, lent az öntözött gyíkok — Halálos, ott érkezz, ott láss. oda rogyj. PILINSZKY JÁNOS: Ékszer Remekbe készült, ovális tükörben nézi magát az antilop. Nyakában drágakő. Azt mondjuk rá. szép, mint egy faliszónyey. Azt mondjuk neki, te csak nézd magad, mi majd szülünk, születünk, meghalunk. Ilyesféléket susogunk neki, az őrületben élő antilopnak. Szüts Lászlói AMOR... AMOR... A dal fölcsapott és körbe- suhant a levegőben. Amor... Amor... Amor«. A lány a pult mögött öntudatlanul ingatta magát, mint egy lebegő sirály. Szabadon maradt vállát, nyakát elöntötte a neonfény, s a vékony fehér bőrön finoman áttetszettek az erek. — Két linzer, két szóda, három konyak... Ügy fordult meg. arcán a dalkeltette kábulattal. — Mit csinálsz, te! A szóda kifutott a pohárból. — Tyűha! — De kótyagos vagy! — Nagyon szeretem ezt a dalt. A zongora épp akkor hallgatott el. A tálca, rajta a linzerekkel. szódáspoharakkal, konyakkal ellebegett az asztalok fölött a cigarettafüstben Sötét szemüveg közeledett a pulthoz. — Elkészítsem a szörpödet, apus? Az öreg mindkét kezével az üveglapba kapaszkodott. Köny- nyű mosoly futott az arcára. — Nem... Ma egy Hubertusát iszom... Kifizették! — Aztán választ se várva — Te— Zsóka! A lány odahajolt — Tessék, apus! A dalt néked játszottam. — Köszönöm! — Neked rendelték. — Igazán? Kicsoda? — Nem tudom. Tegnap este szólított meg. És ma megint odaült a zongora mellé. Megismertem a hangját. A lány kiegyenesedett egy kicsit — Senki sem ül ott, apus! — Akkor már elment... A kedvenc számodat kérdezte.. Aztán azt mondta, ha nem sért meg, fizetne valamit. Mondtam, egy Hubertuszt meginnék... Elkészítetted? — Igen. apus1 Itt van! Ujjai megtalálták a poharat. Lassan szopogatta az italt.' — Te. Zsóka! — Tessék, apus! — Én azért továbbra is neked játszom... Megfizették! A lány álmatagon nézett az öreg után. Az visszacsoszogott a zongorához, két oldalt a kezével kitapogatva a székeket, a rajtuk ülők hátától finoman elhúzva ujjait, hosv azok észre sem vették. Fejét mereven előre tartotta. De azért a léptei határozottal: voltak. mint aki jól ismeri már az utat a pult és a zongora között. Igen, éppen úgy, mint aíki jól ismeri már az utat. Zárás után sietve indultak hazafelé. Az öreg a lányba karolva egészen fiatalosan lépkedett — Apus! — No! — És... és semmi mást nem kérdezett? — Kicsoda? — Hát aki a dalt rendelte nálad. — Ja... Semmi mást. Csak, hogy ismerem-e azt a lányt, aki a süteményes pultnál dolgozik. Mondtam, egy kicsit. Azt mondja, akkor biztosan azt is tudom, mi a kedvenc száma... A lány elgondolkozott — Mit gondolsz, milyen férfi lehet? — A hangja után ítélve, alighanem fiatal. A cigaretta nem kezdte még ki a torkát. —És mit gon dőlsz még róla? — Nem lehet valami szószátyár! Keveset beszélt. Nagyon szerénynek, illedelmesnek gondolom. — Én is azt hiszem. Ugye, aiki nem akar mindjárt ajtóstól a házba rontani!... Nagyon tapintatos, romantikus férfi lehet... Legtöbben azt gondolják: ha az ember ilyen helyen dolgozik, akkor mindjárt bármire kapható. Sokszor úgy ragadnak rám. mint a piaci légy és a harmadik szónál már szemtelenkednek. — Ez meg mindjárt eltűnt, ahogy odamentem hozzád. —»Te, apus1... Az is lehet, hogy valami kis mulya, szégyenlős fiú. — Nem... Semmi esetre sem — tiltakozott az öreg. — Meglett, komoly férfi lehet— A lány megint elgondolkozott. Valamit szeretett volna még kérdezni, valamit, amire azonban az öreg úgyse adhatott feleletet. Csak amikor a késői vacsora után ágyba bújt. és másnap délután, ahogy megkezdte a munkát — akkor ábrándozott egyre hosszasabban az ismeretlenről, akiről az este óta tudta, hogy van. De furcsa létezés volt ez. megfoghatatlan. érzékelhetetlen létezés. Lehet, hogy ott ül már valamelyik asztalnál és nézi őt! Vigyázva, hogv feltűnést ne keltsen, egész este a magányos férfiakat kutatta. Egyr szer felcsendült az Ámor, Amor dallama, szívdobogva nézett a zongora irányába. De ott még mindig három férfi mulatott. Hazafelé menet nem merte szfiba hozni az apjának. Gondolatait annál erőteljesebben foglalta ei a dolog, olyannyira, hogy az öregről is megfeledkezett. s az belebotlott az egyik járdaszegélybe. — Jaj, apus, vigyázz! Itt fel kell lépnünk a járdára... — Mindig mondom, hogy a botomat magammal kéne hozni!-. — dohogott az öreg. Harmadnap este se csillapult még a kíváncsisága. Akkor már úgy jártatta körbe a tekintetét, a zsúfolt helyiségen, mint aki tudja, kit keres. Magas, atlétatermet.. Nem különös, de jó öltözékben... Élés Vonású arc, sötét szemek... A haja?... Igen. az barna— Magas homloka van— Valaki egyszer azt mondta, hogy a magas homlokú férfiak okosak— Biztos szereti a színházat és a mozit... hiszen ő is szereti— Nyáron evezni mennek a Dunára— A foglalkozása?... Jó volna, ha zenével foglalkozna... Mint az apja... Akik zenével foglalkoznak, azok jólelkű emberek... Lehet, hogy szereti a\ zenét, ezért ül mindig a zongora mellé— — Mi lesz már azzal a szódával?! — Egy sarokházat! De ne kelljen kétszer kérni— Nagy volt a forgalom, úgy, hogy idáig egy pillanatra se tudott elábrándozni, A zongorára se figyelhetett a nagy nyüzsgésben. Egyszer csak az öreg állt a pult előtt. Sötét szemüvege türelmetlenül kapkodott ide- oda. — Zsóka!— Zsóka!-. Úgy hívták oda a presszógép mellől. — Zsóka — sustorogta izgatottan az öreg.— Már rég itt van... — Nem látom, hol? — Hát hol lenne?1 Mellettem, ahol szokott ülni... A lány kétségbeesetten: — De apus! A zongora mellett nem ül senki! Az öreg hirtelen lehangolódott. — Akkor megint elszelelt!,.. Pedig itt volt. Azért siettem hozzád— Hazafelé a kapuig nem beszéltek róla. De ed öreg gondolatait fogva tarthatta, mert a lépcsőházban csak megállt. — Te. Zsóka! — Tessék, apusí — Kitaláltam valamit... Legközelebb nem szólok, csak ha megtudom, hogy ott var. azonnal játszani kezdem a dalt- Jó? — Jó! — mondta fáradta a a lány. Aznap este ismerősök mulattatták a lányt. A szomszéd közértvezető, aki záróra után itt szokta meginni a feketéjét. meg a bolt egyik kiszolgálója. De most szesz volt már bennük, s nem tágítottak a pult mellől. — Csak ne volnék nős, magát venném feleségül — udvarolt a közértes. — De magához mennék-e? — Hajaj! Nagyon tudnám tenni a szépet. — Azt mindenki tudja* — Pe én komolyan gondolnám. Nem úgy, mint manapság... ezek a . maiak. — itt a kiszolgálóra nézett. — Csak a tánc... csak az ital... De az életüket megalapozni !._ A kiszolgáló vigyorgott. — A maga helyében. Tata, már én is így beszélnék! Ezen aztán ketten elvitatkoztak egy darabig. A lány éppen süteményeket válogatott. Valamelyik asz- talhoz igen édesszájú társaság telepedett. Négy tányérra rakosgatta a tortaszeleteket, krémeséket és készített melléjük szódáspoharakat. Tán röpködött is egy idő óta a helyiségben a dal, mint egv szabadulni vágyó madár, mikor nemcsak a fülébe, de a gondolatai közé is béröp- pent— Amor... Amor... Amor... A szódáspohár megállt a levegőben, egy darabig lebegett ott, s aztán aüg észrevehetően remegni kezdett, mint a repülőgép, amelynek valami belső motorhibája támadt. Az előtte állók csak azt látták, hogy a lány megmerevedve elnéz a fejek fölött, s arcán ismeretlen eredetű döbbenet ül. — Valami baj van a kicsikével — bökte oldalba a kiszolgáló a közértvezetőt. A zongoránál hirtelen zaj támadt. Egy törpe termetű, görbe férfi felállt az asztal mellől és lesöpört róla két rumos poharat. A pincér méltatlankodva támogatta a szerencsétlent, hóna alá nyúlva hurcolta a mellékhelyiség felé— Az öreg zongorista mintha megvadult volna, ütötte-verte a billentyűket, s székéről felemelkedve játszott, hogy a zongora mögül elővilágított áz arca. a nágv sötét szemüveggel. melv mereven a nult irányába szegeződött. mintha látna valamit. NÖGRAD — 1973. december 16.* vasárnap 9
