Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-04 / 259. szám

—SPORT— Mérkőzés előtt Két pontra számítanak a zalaegerszegiek 2&taeger&zegfen még ma is téma a legutóbbi Rába ETO— ZTE találkozó, amelyet Rába- parin otthonában — nemcsak egerszegi vélemény szerint — óriási szerencsével nyert meg a győri együttes. S a balsze­rencsés Zete-vereség egyúttal az ETO elsőségét is jelentette- Az egenszegiek viszont, vere­ségükkel két pontra „közelí­tették meg” az utolsó helye­zett Dorogot. — Még ma is bosszankodom ha a győri utolsó húsz percre gondolok — jegyezte meg Szőcs János, a ZTE edzője. — A 65. percben egyenlítettünk utána két (!) égbekiáltó hely zetet elhibáztunk- S ahogy az már lenni szokott, nagy vé­delmi hiba után, a befejezés előtt öt perccel (!) bekaptuk a vereségünket jelentő gólt' Bedig ezen a mérkőzésen iga­zán kitűnően játszottunk! Mondanunk sem kell. a du­nántúli gárda rendikívüli szor­galommal készült az SBTC el­len- Szokásához híven (novem­ber lévén) nem keresett külön edzöpartnert a ZTE, hét köz­ben az első csapat a második ellen játszott, s Szőcs edző minden. almi ót megállított, amelyet hibásnak látott. Szin­te végig taktikai megoldások gyakorlásából állt a kétkapus edzés, amely után Szőcs János a következőket mondta: — Tisztában vagyunk azzal, hogy az őszi idény egyik leg­nehezebb mérkőzése előtt ál­lunk. Már csak azért is, mert a tarjáni együttes az egyedü­li, amely idegenben még nem kapott ki. Ennek elienere, pláne, ha meg tudja ismételni a ZTE győri teljesítményét (és az esetleg adódó nagy helyze- ket nem hagyja ki), sikerün­ket, azaz két pontot várok. Déri volt az egyedüli sérült­je az egerszegieknek, ő több napon át nem is edzett, de az edző bízik abban, hogy vasár­nap délután Déri áll majd a kapuban. Különösen a csatá­rokkal foglalkozott sokat az egerszegi mester, ami — ha a győri mérkőzésre gondolunk — nagyon is érthető. Amit még a zalaegerszegiekről el kell mondanunk. A hátralevő öt mérkőzés közül hármat ott­hon, kettőt idegenben játsza­nak, s az öt meccsen hat pon­tot szeretnének gyújtani, s hat pontból kettő megszerzését vasárnap délutánra kalkulál­ták be. Persze nagy kérdés, mit szólnak ehhez Salgótar­jánban ! A városban, azt remélik, hogy a ZTE a legjobb összeál­lításában veszi majd fel a küzdelmet a salgótarjániak ellen. Az edző is ebben bízik, s ez esetben a Stécé az alábbi tizenegy ellen veszi majd fel a küzdelmet: Déri — Molnár, Papp X., Mihalecz, Filó — Gáspár, Tóth Gy-, Kocsis X. — Kelemen, Szabó, Bita- Ter­mészetesen nagy a valószínű­sége annak, hogy nem 4—3—S, hanem 4—2—4 lesz a csapat felállítási rendje és a táma­dáson, nem pedig a védelem megerősítésén lesz a hang­súly vasárnap a ZTE-ben. Er­re enged következtetni a hét­közi játékos edzés is! A sérülések ellenére * Tar jánba várják az egyik pontot Az már biztos, hogy ami a sérüléseket illeti, az NB I legpechesebb csapata az SBTC. Tekintsük végig a be­tegek listáját. Jeck: nem játszhat a Zala­egerszeg ellen! Erősen érzi a lábát és feltétlen pihennie keli, hogy a következő Pécs elleni találkozóra harcképes tegyen. Vertig: ő már tartósan sé­rült. Nehezen képzelhető el, hogy ősszel még játszik Varga; szerdán a sportkór­házban volt kivizsgáláson. Szombaton újabb kezelésre megy. Gecse: játszott a Vasas Iz­zó éllen egy félidőt, de érez­te sérülését és Kovács Imre úgy döntött, hogy ő is csatla­kozik Vargához szombaton. Kmetty: egy régebben ka­pott rúgást „érzett” és csü­törtökön jelentette, hogy sé­rült Berindán: rúgást kapott a bokájára, nagy fájdalmat érez. Nem edzett. Magyar: combsérüléssel baj­lódik a kapus. Három napot kihagyott a héten. Ezek után nem éppen opti­mista módon tettük fel a kér­dést Kovács Imre mestered­zőnek: kik játszanak Zala­egerszegen? ■— A Szeged elleni csapat­ból csak heten egészségesek. Kmetty és Berindán játékára mindemképpen számítok és ott lesz a kezdőcsapatban Bariba is. Sajnos, újból né­hány szerkezeti változtatásra lesz szükség. Számítok arra is, hogy Magyar vállalni tud­ja a játékot. így a következő csapat szerepel majd az egerszegi ék ellen: Magyar — Kegye, Kmetty, Horváth, Miklós — Berindán, Bartha, Répás, Básti — Ko­vács, Kajdi. A tarjániak mestere ezután elmondott néhány elképzelést, amelyek közül figyelmet ér­demel —, ez már az összeállí­tásból is kitűnik —, hogy az úgynevezett „kétcen teres” já­tékot játssza majd az SBTC­A tarjáni NB I-esek a ti­zedik forduló után is őrzik idegenbeli veretlenségüket. Szeretnék ezt Zalaegerszeg után is megtartani, ami azt jelenti, hogy az egyik pontra mindenképpen számít a szak­vezetés, de a szűkebb „közvé­lemény” is — a tarjáni szur­kolótábor. A tarjáni totózó- ban a héten bátran írták az x-eket a 44. fogadási hét má­sodik mérkőzésére. — Megnyugtató, hogy a szurkolók is jónak tartják a csapatot az egyik pontra. Ezt a bizalmat szeretnénk hono­rálni! Mi önmagunkat ismer­jük, a ZTE pillanatnyi hely­zete is jelzi, hogy más a hely­zet az idén, mint tavaly volt. Akkor azt mondtam volna, lefutott a mérkőzés. Az idén a ZTE talán, ha szabad így mondani, nem nyújtotta azt, amit vártak tőle. Mi pedig előre léptünk! — mondta Ko­vács Imre a szombati Zala­egerszegre történő elutazás előtt (Bt L) Fainak Nógrádban Á »étsá® járásban már megrendezték a fuitónapokat mélynek során a járás közsé­geiben összesen 1174-en fu­tottak. November 7-e tiszte­letére egyébként Rétságon rendeznek futónapot. A pász­tói járásban, Sárákon, Kal­lón, Pásztor^ Mátraszöllősön, Szurdokpüspökiben, Jobbá­gyiban és Egyházasdengelegen rendeztek futóínapokat és eze­ken összesen 1011-en indul­tak. November ?-e tiszteletére a salgótarjáni járásban N&gy- bátonyban és Kisterenyén rendeznek futónapot. A ver­senyek mellett kocogás is lesz azok részére, akik kedvet éreznek a futáshoz. Kistere­nyén a Népkertben, Nagybá- tonyban a sporttelep környé­kén rendezik meg a fuitóna- pot november 5—6-án. A megyeszékhelyen novem­ber 6-án. a tóstrand kömvé- kén rendeznek futóniapot. Er­re meghívták Salgótarján va­lamennyi középfokú és álta­lános iskoláját. Tr'i’é'zok Tfsek Bajnoksága A megyei szövetség Salgó­tarjánban. az öblösüveggyár tekepályáján rendezi meg no­vember I8-án Nő órád megve 1973. évi Tízek Bajnokságai. A rendezők a következő ver- senvr.őket hívták meg: fakus László, JaJcus János. Garádi János, Gálái István (St. Síküveggyár). Maqiiai Nándor. Maavar Sándor. Ko­vács János (St. Dózsa), Kecs­kés Béla, Fodor Sándor (Mát- ranovák). és Miskei László (St Ingatlan). A felsorolt tekézök nyújtot­ták a legjobb teljesítményt az idei csapatbajnokságban. Tar­talékként áll készenlétbe" Tóth György (St. Dózsa) és Csongrádi Béla (Mátramovák). Sportolok k onyvespolca Kő András: Papp László, Kb.: 232 oldal. A szerző nagy hozzáértés­sel válogatta össze Papp Lász­ló eseményekben gazdag éle­tének és sportpályafutásának legjellegzetesebb, leglényege, sebb eseményeit. A nyilatko- zatdkbőL véleményekből, do­kumentumokból kirajzolódik páratlan sikersorozata, három olimpiai győzelme, amelyről dr. Mező Ferenc valamikor azt írta: „Derék öklészünk tel­jesítményét csak a szicíliai Naxos szülöttje, Tissandros múlta felül, akinek fejét az i. e. mintegy négy évszázad­dal négyszer övezte olimpiai babérkoszorú”. Mai sportműsor LABDARÚGÁS NB U. Északi csoport. Sal­gótarjáni KSE—Vasas Izzó, Salgótarján, 13 ó„ v.: Tóth J„ Kisteremyei B. Építők—Mis­kolci VSC, Kisberenye, IS ó., v.: Jaczi na. NB IH. Esaakközépcsopart. Pásztói KSE—-Gázművek MTE, Pásztó, 13 ó., v.: dr. Horváth A., Somoskőújfalui Tsz SK— Kőbányai Vasas Acél, Somos­kőújfalu, 13 ő„ v.: Endrész, St. Síküveggyár—Tűzoltó Dó­zsa, Salgótarján, 13 ó„ v.: Glück, St. Öblösüveggyár—Bp. ÉPFU, Salgótarján, 13 ó„ v.: Hartmann. Megyei I. oeztály. Karancs- berény—Szügy, v.; Simkó, HVCS SE—Dejtár, v.: Baksa, Hugyiag—Karancslapujtő, v.: Nagy I„ St. ZIM—St. Bánya- gépgyár, v. Urban, Bgy. Volán —Palotás, v.: Nagy J., Mátra- novák—Karemcsfceszá, v.: Hor­váth, Mátraverebély—St. Vo­lán, v.: Molnár, Báma—KM Egyetértés, v.: Brezovszki. (Az elöl állók a pályaválasztók, a mérkőzések 13 órakor kezdőd­nek.) Megyei B-osztály, balassa­gyarmati csoport. Ipolyvece— Herencsény, v.: Békési, Bércéi —Jurieits SE, v.: Dudás, Bor- soesberény—Ramháay, v.: Bar- ják, Szendehely—Nógrédsáp, v.: Nagy I., Nőtincs—Moh óra, v.: Saár II., Örhalom—Nézsa, v.: Markói. Salgótarjáni cso­port. Vizslás—Szurdokpüspö­ki, V.: Szabó, Rt. MEZŐGÉP— Ménkes, v.: Dóra, Erdőkürt— Tar, v.: Matuszíka, Egyházae- dengeleg—Kalló, v.: Zimarrn, Ötvözet MTE—Szörny HSE, v.: Martinovics. Szécsényi csoport. Nógrádmegyieri Tsz—Szécsény, v.: Cseh, Ebes—Miháiygwge* v.: Surányi, Bndrefalva—Var- sány, v.: Urbán, Egyházasger- ge—Nógrádmegyeri Sp„ v.: Miskei, Ricmóc—Karancsalja, Nagyidé—Lüké. (Az elöl állók a pályaválasztók, a mérkőzé­sek mindhárom csoportban 13 órakor kezdődnek.) Járási bajnokságok, balassa­gyarmati járás. Terény—Cser- háthaiáp, v.: Pénzes, Magyar- nándor—Patvarc, v.: Béta, Osi- tár—Ipolyszög, v.: Széles L., (Vesztve—-Oserhátsurány, v.: Széles J„ Galgaguta—Szanda, v.: Kulimák, DrégelypaLánk— Érsekvadkert, v.: Kardos, Pa­tak—Nógrádmarcaíl, v.: Mojs. Rétsági járás. PeJsőpetény— Diósjenő, v.: Kovács, Berke­nye—Kétbodony, v.: Pintér, Keszeg—Nagyoroszi, v.: Kiss, Legónd—Bánk, v.: Unger, Hor- pács—Tolmács, v.: Dobsonyi. Salgótarjáni járás: Tamavöl- gye—Mátramindszent, v.: De­ák, Luciáivá—Rónafalu, v.: Sirkő. (Az elöl állók a pálya- választók, a mérkőzések 13 órakor, a rétsági járásban 13.30 órakor kezdődnek.) TÁJÉKOZÓDÁSI FUTÁS Ágasvár Kupa, egyéni ver­seny. Somlyóbányatelep, kul­túrotthon, 9 ó. TEKE NB n. Keleti csoport. St. Öblösüveggyár—Miskolci Bá­nyász, Salgótarján, Uveggyári tekepálya, 10 &, VÍVÁS Területi vivőseregszemle. Salgótarján* Mártírok úti isko­la, 9 ó. A Sportszerűségi Díjért Az Országos Testnevelési és Sporthivatal, a sportszerű magatartás széles körű népszerűsítése és elismerése érdekéiben 1967-től minden évben a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnöksé­gével együtt Sportszerűségi Díjat adományoz. A Sporszerűségi Díjat az a sportember (sportoló, sport­vezető, edző, játékvezető, társadalmi aktíva, szurkoló- tábor, vagy sportkollektíva, páros, együttes, csapat, szak­osztály, sportegyesület) nyer­heti el, aki a sportszerűség általános követelményeit meghaladó, kiemelkedőéi; sportszerű magatartást tanú­sít. A Sportszerűségi Díj ado­mányozására a sportszernek (egyesületek, szövetségek, já­rási-városi sportfelügyelősé­gek) a megyei testnevelési és sporthivatal útján tehetnek javaslatot. A megindokolt írásos javaslatokat a megyei testnevelési és sporthivatal­hoz úgy kell megküldeni, hogy azok 1974, január 10-ig beérkezzenek. Ezüsfgerely ’73 Az Országos Testnevelési és Sporthivatal az Ezüstgerely '73 művészeti díjat jövőre is kiadja. A pályzók képzőmű­vészeti, sportirodáim!, fotó- és filmalkotásokkal pályázhat­nak és a pályamunkákat va­lamennyi kategóriában 1974. március 1—14. között küldhe­tik be. Érdeklődni az Ezüst­gerely ’73 pályázattal kapcso­latban a megyei sporthivatal­nál lehet. ALTAFI1V1 Jósé Altat int Ha Olaszországban a ke­resztrejtvényben egy futball- sztárt így jellemeznek: szél­sőséges, latin temperamentu­A má, szeszélyes, nyugodtan ’ be lehet írni a kockába Jósé Al- tafini nevét. Hogyan sikerült e negatív tulajdonságai ellenére Altafi- ninek mégis felfutnia a csil­lagos égig? Ügy véljük, hogy ehhez meg kell ismerkednünk a játékos eléggé viharos múl­tú pályafutásával. Jósé szegény szülők gyer­mekeként született 1938-ban a brazíliai Piracicababam. Már 5 éves korában mezítláb rug­dosta az általa zokniból ké­szített rongylabdát a kör­nyékbeli srácokkal. A szigorú apa azt szerette volna, ha az időközben ifjúvá cseperedett fia kitanulja a mechanikus­szakmát, semmint napestig focizzon. Bár sokszor előke­rült a nadrágszíj, és sűrűn csattanták az atyai pofonok, mindez újabb jogcím volt Jósénak arra, hogy tanulás helyett megszökjön hazulról és a focinak hódoljon. Aztán a kiszámíthatatlan sors a fiút mégis a foci felé sodorta. Tehetségére két, a Rio de Janeiró-i Bangu és a Sao Pauló-i Palmeiras kblub szak­vezetői is felfigyeltek, majd szeszélye« egymást túllicitálva, egészen mesebeli összeget ajánlottak fel neki, ha profiként hozzá­juk szerződik. A nagy kötél­húzásból végül is a Palmeiras került ki győztesként, s mi­vel közben a konok apa szíve is meglágyult, így lett az akkor 17 éves Jósé a San Pauló-i klub I. osztályú csa­patának játékosa. Három év elteltével a nyug­hatatlan vérű fiúnak egyszer­re „szűk lett Macedónia”, s annak ellenére, hogy a Pal- meirasnak dédelgetett ked­vence volt, az akkoriban csil­lagászati összegű 140 millió líráért megvásárolta őt a Mi­lan. Bemutatkozása a Triesti- na ellen, annak otthonában — bár csapata 2:0-ra győzött —, ahogyan az olasz lapok ír­ták „katasztrofális” volt, majd megjegyezték: „Lehet, hogy Altafini elfogódott volt, de e mérkőzésen labdába se rú­gott!” A „brazil” azonban csakha­mar magára talált, visszanyer­te formáját, és ismét régi fé­nyében tündökölt. Még abban az évben 28 gólt lőtt, (E csú­csot azóta sem sikerült túl- teámyalnia! A szerk.) s belop­ta magát a Milan szurkolói­nak szívébe. Lehet, hogy a gyors siker talán kissé Altafini fejébe szállt. Tény, hogy az edzése­ket nem vette komolyan, vagy kihagyta azokat. Emiatt nemegyszer komoly ellentét­be is került a klub vezetői­vel, de tegy-egy nagyszerű já­tékával minden bűnét feled­tette. Az igazság az volt, hogy túlságosan is bízott fiatalsá­gában, és önmagában, s ez bizony alaposan rányomta bélyegét teljesítményeire. Akadtak ugyan fellángolásai, de legtöbbször már kiábrán­dítóan játszott. Kapóra jött a klubnak az FC Napoli vezetőinek 270 mil­lió lírás ajánlata, s így lett Al­tafini 1965-ben a Napoli játé­kosa, amelynek csapatában az argentin származású Sivorival együtt hétről hétre csodála­tos teljesítményt nyújtva let­tek a nápolyi tifosik kedven­cei. Nem túlzás, hogy a kö­zönség az ő játékukért töltöt­te meg a stadionok lelátóit. — „Szeretek Olaszországban élni — mondotta. Különösen Nápoly nőtt a szívemhez, s őszintén sajnálom, ha el kel­lene hagynom e várost, ahová nagy sikereim fűznek, és ahol nagyon sok jóbarátom él. A nápolyiakban megtaláltam az én fajtám minden sajátossá­gát. Ott az utcagyerekek ép­pen olyan csibészek, mint én voltam. Nekik is az utca a második otthonuk, ahol kol­dulnak és fociznak, ahol épp­úgy szeretnek, vagy gyűlölnek mint én.” Aztán a szeszélyes Altafini, mint eddigi pályafutása so­rán annyiszor, törvényszerűen hullámvölgybe került. Nem­egyszer csak árnyéka volt ön­magának, nem harcolt, küz­dött, nem bocsátkozott közel­harcba, egyszóval csak lézen­gett a pályán. Viszont ha jó napot fogott ki, s ezt elsősor­ban is jó erőnlétének köszön­hette, szinte a mezőny fölé nőtt. Ilyenkor, — ahogy mon­dani szokták — vállára vet­te az egész pályát, végighaj­totta a 90 percet, játékmeste­re volt csapatának. Ellenálha- tatlan volt.., A hosszan tartó gyengeség! periódusát, sérülésével indo­kolt kihagyásait, enervált já­tékát és a különböző, jól jö­vedelmező üzleteit jó ideig türelemmel viselték a Nápoli vezetői. Végül is betelt a po­hár. Tavaly ősszel átadták a „kiégett” 34 éves sztárjukat a bajnokaspiráns Juventusnak, „Űj seprő, jő! seper?” ■— így a szólás-mondás. Altafini ko­rát és szeszélyességét megha­zudtolva és másodvirágzását élve, a torinói klub egyik erőssége lett. Amikor az újságírók Altafi- nit jövőbeni terveiről faggat­ták, így nyilatkozott: — Érzek még magamban annyi erőt, hogy néhány évig még elfocizzak a Juveben, de tudom, hogy mikor kell majd abbahagynom. Szeret­ném, ha úgy emlékeznének rám, olyan játékosra, aki szívét adta csapata győzelmé­ért! Ami jövőbeni terveimet illeti? Lehet, hogy visszaté­rek egykori sikereim színhe­lyére Nápolyba, vagy szülő­városomba, Piracicabába, ahol egy ipari vállalat tulajdonosa vagyok. Még az is elképzel­hető, hogy Spanyolországba költözöm, ahol birtokaim van­nak. De az sem lehetetlen, hogy továbbra is labdaközei­ben maradva, valamelyik klub menedzsere leszek. Altafinínél tehát, már ami jövőjét illeti, minden elkép­zelhető. Egy azonban biztos: bárhová is veti a sors, arról gondoskodott, hogy legyen mit a tejbe aprítania. Bármilyen „szeszélyes” is volt... á NÓGRÁD — 1973. november vasárnap Somos Istvá*

Next

/
Thumbnails
Contents