Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)
1973-11-04 / 259. szám
M régi gond új gondot szült HEGYEKKEL, dombokkal körülvett keskeny völgyben fekszik a falu: Bánva. Azt mondják a helybeliek, hogy innen máir nem vezet út tovább. Valóban elég zárt, kieső település. A lakosság nagy része kijár dolgozni a környező üzemekbe, gyárakba, csupán kevés férfi és 40—50 asszony dolgozik a helyi té_ eszben és az erdészetnél. Talán a legközelebb eső tepü- lés Cered, ahová az erdőn keresztül vezet gyalogút. Az 1350 lakó közül sok a fiatal, akik szórakozási, művelődési igényeik kielégítését a falu vezetőitől várják. Éppen azért, mert nem mondhatják azt, amit más községek fiataljai: ha itt nincs semmi, majd átugrunk, a szomszéd faluba... Pedig másfél évvel ezelőtt tett . látogatásunkkor még valóban nem volt semmi Bár- tnán. Csak a gondok és a tanácstalanság. Idézzük fel nagy vonalakban az akkori állapotokat, hogy összehasonlítást tehessünk a mostanival. Az akitori művelődési ügyintéző, György Istvánná, az iskola igazgatója elpanaszolta, hogy nemhogy művelődési ház, de még könyvtár sincs a faluban. Mert nincs arra megfelelő helyiség. Átmenetileg a régi nevelői lakásba költöztették a könyveket. Erről viszont tudni kell, hogy több éve lakhatatlanná nyilvánították, nedves a helyiség a könyvek nagy része tönkrement, megpenészedett. Répás József- né, óvónő a volt könyvtár vezetője is szomorúan nyilatkozott a könyvtár „kálváriájáról.” Mert — véleménye szerint — az emberek szeretnek olvasni és gyakran érdeklődnek; mikor lesz ismét könyvtár? Ezután Czikora Józsefné vb-titkárnak tettük fel a kérdést: Nem tudnának könyvtárat építeni? A vb-titkár elmondta, hogy a tervek, sőt az anyagi támogatás is meglenne; ' a Járási KISZ-bizottSzergej Eizensteinről, * »agy gaovjet tmäexS «tileté*to*fc 1S„ & halálának 25. évfordulóján. A te*en®to matrósfelkeMi éa a* StntesSsteB ébredt tömeg. „MINDEK IDŐK LEGJOBB FILMJE”, kéme» lMS-bea, I Balassagyarmat. Madách Filtriszírihá* | XL 7~én (Ari Kin© előadás). ság ígéretet tett egy kSubkönyvtár építésére, « járási tanács, a helyi KiSZ-szervezet szintén felajánlotta az anyagi támogatást Csak éppen kivitelezőt nem sikerült még eddig találni. Mi lesz tehát a bárnai klubkönyvtár ügyével? — tettük fel akkor a kérdést, s most csaknem két év elteltével ismét ellátogattunk a faluba, hogy az akkor megválaszolatlan kérdésünkre választ kapjunk. — 1972. NOVEMBER hetedikén adták át az új klubkönyvtárat, amely 240 ezer forintért épült. Besegített a járási hivatal, a KISZ, a községi tanács — mondja Czikora Józsefné, vb-titkár. — És végül ia kivel építtették fel? — Helybeli kisiparosok vállalták a munkát. Megnyugtatóan oldódott meg tehát a bámalak gondja. Van már klubkönyvtár; a KISZ-eseknek modem klub, a könyveknek pedig arra méltó ■helyiség. Csakhogy újabb gondok jelentkeztek. Amelyek abból származnak, hogy már van klubkönyvtár. Czikora Józsefné; — A falu idősebb lakói nem nagyon járnak a klubba. Nem szeretnek odamenni. Inkább itt, a tanácsteremben gyűlnek ösz- sze, ha van valamilyen megmozdulás. Gajdár László pedagógus, a klub vezetője: — A nyitás után jól ment itt minden. A KISZ-esek lelkesen fogadták az új klubot Változatos programot állítottunk össze; volt abban játék, tánc, szellemi vetélkedő. Irodalmi programok. A 95 KISZ-tag közül negyven—ötven rendszeresen eljárt. Aztán jött a nyár és a klubélet ellaposodott. Meggyérült az érdeklődés, és azóta sem sikerült visszaállni a régi kerékvágásba. Lehet, hogy ebben egy kicsit én is hibás vagyok, mert az államvizsgám idején elég keveset törődtem a klubbal. De, úgy gondolom, ez érthető is. Aztán jó lenne, ha a fiatalok belátnák végre, hogy egy klub vezetése, irányítása nem egy ember dolga, hanem valamennyiünké. Hiszen az ő támogatásuk, Javaslataik, kezdeményezéseik lendíthetik fel a klub életét Ami a KISZ- szervezetet illeti: nagy támogatást tőlük sem kaptunk. Egyik KISZ-titkár Jött, » másik ment Nem leváltásos alapom történtek a cserék, csak mindig úgy fogtuk ki, hogy az egyik titkár katonának ment, a másik megnősült.. A közeljövőben megválasztandó klubvezetőségtől nagyon sokat várunk. Reméljük, hogy az 6 segítségükkel ismét pezsgővé válik a klub élete. És kukkantsunk be a könyvtárba is! Hangulatos, népi tányérokkal, kan csókkal díszített helyiség A polcokon soksok új könyv sorakozik, a tönkrement állományt kiselejtezték, kicserélték. Ebben az évben hétezer forintot fordítottak könyvvásárlásra, és még van kétezer forint ilyen célokra Kb. I50-en látogatják rendszeresen a könyvtárat, idősek és fiatalok egyaránt „Közkatonák” bátorsága K*V«S OLYAN teggyffiés, küldöttértekez- kezlet zajlott le eddig a megyében, ahol no biztatták volna a fiatalokat: — Ne féljetek a szótól, mondjatok őszintén, bátran véleményt! Olyan fórum ez, ahol mindenkitől szívesen látjuk, várjuk akár a bíráló, akár az elismerő szót Rólatok van szó! A KISZ-titkárok nem is szorulnak már különösebb biztatásra. A beszámolókban nem félnek a hibáktól, nem is kozmetikáznak. Ahogy mondani szokták: egy az egyben tálalják a bajokat Sőt mintha helyenként is csúsznának a ló másik oldalára. Mintha túl sötétre festenék a képet mintha restellnének az eredményekről is beszélni. Pedig, ami jó volt az elmúlt két évben, az is a tényékhez tartozik, arról is lehet szólni — méghozzá minden tetszelgés, minden fokhagymaszag nélkül. Ami azonban a „közkatonákat", a tisztség nélküli tagokat illeti, náluk még inkább csak nyomokban fordul elő a kendőzetlen, őszinte, velős hozzászólás. Ezt tapasztaltuk a ZIM küldöttértekezletén, is. Ezekről a „nyomokról” azonban érdemes külön is szólni. Jó néhány küldött olyan „kényelmetlen” kérdéseket szegezett a jelenlevőknek, melyek nagyon is gondolkodásra kényszerítenek. Sokszor hiányosak a fiatalok politikai ismeretei. Nem véletlen hát, hogy több küldöttet szólásra késztetett ez a tény. — Tágítani kell a koponyákat, de nem úgy. ahogy gyakran ml tesszük — állt fel az egyik fiatal. — Felveszünk egy tagot a szervezetbe, aztán azon nyomban oktatásra küldjük. Mondjuk, éppen a 13. előadásra, mert az van soron. A házépítést is az alapok lerakásával szokás elkezdeni. Mi miért nem ezt tesszük? Valamennyi fiatalban frissen él még az élmény» mily« érzés volt először bemenni az űj munkahelyre. Ismeretlen emberek, idegen környezet, új feladatok. — Volt nálunk régen egy jó kezdeményezés. Az újonnan érkezett fiatalt elkalauzoltuk a munkahelyi KISZ-titkárhoz. aki segített eligazodni az ismeretlen világban. Aztán ahogyan jött az ötlet, szépen el is halt. Miért nem figyelünk jobban oda az ötletes kezdeményezésekre ? A szabadidős tevékenység az ifjúsági mozgalom külön fejezete Kötetnyi lenne a mondanivaló, ha úgy igazán elmernénk. A ZIM küldöttértekezletén csak távirati stílusban érintették, de a rövidség arányos volt a mondanivaló súlyával. — Szeretnénk közösen é% hasznosan tölteni a szabad időnket Többek között ezt a célt is szolgálhatná a kultúrházunk. Csakhogy a jobbérzésű fiatalnak plmegy tőle a kedve, miután látott egykét részeg embert kiesni az italmérés ajtaján. Azon kellene lennünk, hogy a szórakozáshoz,' a társas együttléthez megfelelő helyet teremtsünk magunknak. A kultúrház romantikus, hangulatos pincéje lehetaip ilyen hely, csakhogy akkor nagyon komolyan hozzá kellene látni a munkához. — Ünos-untalan biztatják, bátorítják a fiatalokat: legyenek kezdeményezőek, adjanak ötletet akkor, amikor az alapszervezet programjának összeállításáról van szó. — Legyünk csak őszinték — állt fel az egyik küldött. — A gyakorlat általában az, hogy a tagok a titkárra, jó esetben is a néhány tagú vezetőségre hagyatkoznak. Miért várunk a készen tálalt proramokra? Nekünk talán nincs fantáziánk? MIÉRT, MIÉRT, miért? Megannyi megválaszolatlan kérdés. Olyan kérdések voltak ezek, amelyek megukban hordták a választ. De a ZIM-bem dolgozó fiatalok is tudják: nem szabatos fogalmazáson múlik a felelet. Tettre, cselekvésre van • szükség. S ezeket már csak egy lépés választja el az önkritikus kérdésektől. — Kendi —Kilenc gyerek és az édesanyjuk Táncsics nttea a. Két kutya as udvaron, közöttük szaladgálnak » libák. Nem nagy ez as udvar, pedig itt kilenc gyerek játszott, futkározott, ugratta a kutyákat Kollár Pél és felesége ennyi gyereke«, nevelt feL — öt fiú, éa négy lány. Hét yenekem még mindig ldeha- a. pedig már négy unokám c van. Az egyik fiamat aki no®t 22 éves, hamarosan vízik katonának. Inkább vitték Pina élőbb, hogy mostanra aár hazajöhetett vofljna. — A üegldOsebb lányom *3 éves. Amikor hét gyerek volt 1963-ban született egyezerre még kettő. Ikrek lettek, ők a Legfiatalabbak, — Esi egész életemben csak yeneket neveltem. A férjem, mikor 1940-ban összekerülünk, éppen az árván maradt égy testvérével volt elfoglal- a. Közülük a legkisebb fiú- sívé? még csak hétesz ten- ős volt. Rá két évre meg a ű első gyerekünk született ieg. Igaz. már a tanyán volt lég 1946-ban kiköltöztünk lajnalpuaztéra. Ott volt jut. tetőét földünk, abban dolgoztunk mind a ketten. — Kilenc gyerek, és én mindig magam voltam. Nem volt segítségem, csak a magam ereje. A tanyáról 1956-ban költöztünk be ide V any arcra. Megvettük ezt a portát, ahol most is lakunk, de abban az időben nem így nézett ki! Azóta átalakítottuk, rendbe hoztuk, így hát mindig elfértünk valahogy. Ne gondolja, hogy én soha nem dolgoztam. Bizony sokat is. itt a tsz-ben. Van 11 évem, később is csak az egészségi állapotom miatt kellett itthon maradni, nem a gyerekek felügyelete miatt. Amikor dolgoztam, az Időseb- Dek már elég nagyok voltak ahhoz, hogy vigyázzanak a kicsikre. nyugodt szívvel hagyhattam őket magukban. — A férjem 12 éve dolgozik a Terményforgalmi Vállalatnál. Kell a kereset, az biztos. Még szerencse, hogy nevelhetjük ezt a sokféle állatot. ebből mindig van egy kis mellékes pénz. Másként nem is bírtuk volna. — Itt van most nálunk éppen két kisunokám Ó, már ők is nagy gyerekek. Az az egy biztos, hogy valamennyi gyerekem úgy segít rajtunk, ahogy tud. Akik már dolgoznak mindig ideadják nekem a fizetésüket. Mindig együtt gazdálkodtunk. együtt számoltuk ki, hogy mire nem jut Most már lassacskán felnőnek a gyerekek, könnyebb lesz. De... egy kicsit eljárt az idő közben. Nem gondoltam fiatal- asszony koromban, hogy ennyi gyereket nevelek. Csak jöttek sorban, és éppen nekem még két iker is S most hogy a legfiatalabbak még csak tízévesek, egyre-másra jönnek az unokák is. Majd hogy három nemzedéket neveltem: a férjem testvéreit a Baját gyerekeimet és most az unokákat .. Az egyik fia bognár a termelőszövetkezetben, a másik traktoros. Van üvegező, aki alig van itthon, mert Budapestre jár dolgozni Van kilenc gyermeke, és ki tudja, hány unokája lesz? És ahogy a két kisunokát simogatva terelgeti maga előtt — látszik, hogy egy életnen át nem unta meg a gyereknevelést Orosz Júlia „Nem dolgozhattam; mindig a börtönbe vittek99 í Alrttnadi NyevsZki. győzelmi • betolatod* teuton lovagol felett MONUMENTALE TÖRTÉNELM FILM készül 1938-ban Salgótarján, November 7. Filmszínház XI. 5—7. (délutáni előadások). AZ EGYIK probléma megoldása új problémát szült Barnán. De ez utóbbi köny- nyen megoldható, ha a fiatalok, a lakosság hozzáállása megváltozik. Ha nemcsak egykét ember tekinti szívügyének a művelődés, a szórakozás ügyét — véklM .— — Bäoßsnek érzi magát? — Nem mindenben— Tulajdonképpen csak a munkakerülésben. Helyesebben még abban sem. Mindig el kellett hagynom a munkahelyemet, mert a rendőri felügyelet sza* oályainak megszegése miatt elzárásra ítéltek... Csemer Miklós lopással és Mai tévéajánlatunk 16:06: Furcsa zálogtárgy. Magyarul beszélő szovjet film. Ny. Gippiusz író filmje a kisiskolások vasárnapi szórakozásának ígérkezik. A történet nagyon régi időkbe viszi vissza a kis nézőket: a század elejére; a cárizmus- korába, egy orosz kisvárosba. Itt él a két barát: Aljasa, az iskolásfiú és Szjomka. aki egy asztalosmesternél kisinas. A romantikus, kedves történet a két kisfiú álmaival — vágyaival indul: midketten nagy utazásokat szeretnének tenni, kalandosan élni. Szjomka az indiánok igazságos birodalmáról ábrándozik, de szegénysége őt is barátját is elzárja ettől a lehetőségtől Egyikük — barátja kedvéért — elcseni a nagymama utolsó 3 rubeljét, s hogy később a pénzt vleszatehesse, kénytelen zálogba tenni — kedvenc perzsa macskáját. A gyerekek végül mégis részesei lesznek egy kalandnak, méghozzá fel- nőttkalandnak: a kedves zálogházas bácsiról, aki vigyáz a cicára, kiderül, hogy a zálogházi mesterség csak fedőfoglalkozása, b voltaképpen az illegális munkásmozgalom harcosa... A Lenfilm Stúdióban készült, filmet Leonyid Makarevics rendezte, a két gyermeksze- j replőt pedig Vova Maggyen-1 köv (Szjomka alakítója) és Ljova Barutkin (Aljosa) játsz- j sza, , V • l közveszélyes munkakerüléssel vádoltan áll a Salgótarjáni Járásbíróság büntetőtanácsa előtt Magabiztosságát cseppet sem ingatja meg, hogy már tizenkétszeresen büntetett előéletű. Huszonnégy éven át szinte állandóan büntetőeljárás folyt ellene az ország különböző bíróságai előtt. Személyi adatai között ez olvasható: iskolai végzettsége nincs, analfabéta. Foglalkozásnélküli, továbbá négy kiskor rú gyermek eltartásáról gondoskodik. Hogyan gondoskodik róluk? Vállvonogatás a felet: — Van nekem kérem feleségem, meg szüleim, ök is segítenek. Ügy szólván csak ők gondoskodtak a családról, Csemer Miklós az ő nyakukon élősködőit éveken keresztül. — Én megtettem mindent, hogy el tudjak helyezkedni — mondja — de nem vettek fel sehol. Márciustól egy tsz-ben dolgoztam. Ott akartam maradni, de nem tudtam, mert megint elvittek a börtönbe... Soha sem dolgozott rendszeresen, alkalmi munkákat is csak hébe-hóba vállalt. Panaszkodik, hogy nem rol* meg a betevő falatja. — Néha két napig nem ettem, az erdőn szedtem gombát, hogy éhen ne haljak... Enni csaik kell! Legutóbb ebből a meggondolásból kivett nőismerősa táskájából 1400 forintot szülei mátraverebélyi lakásán, ahol vendégül látta néhány ismerősét. — Ez nem igaz, kérem — rázza a fejét határozottan. — Akkor miért szaladt el? — Megijedtem, mert kártyán nyertem azt a pénzt az asszonytól és nekem nem ajánlatos szerencsejátékokat játszani a rendőrség miatt... Amikor visszakövetelte tőlem a pénzt, féltem, hogy feljelent. És meg is tette. Biztosan haragszik rám, amiért jobban kártyázom mint ő... Az asszonyt még soha, senki nem látta kártyázni, mégis kitart állítása mellett Csemer Miklós, aki; ezúttal kétévi, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre és háromévi közügvektői eltiltásra ítéltek A vádlott felmentésért; fellebbezett, azt mondja, ö semmiről sem tehet. Sz. K. NÖGRAD — 1973. november 4.» vasárnap S
