Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-04 / 259. szám

„Megürültek a gyógyszeres ládikák ••• 14-cn csoportot alakítottak A lapon öt kérdés volt, mindenki megválaszolta. Mi­lyen tulajdonságokat köve­telsz a barátodtól, mi a véle­ményed' az életszínvonal-poli­tikáról .. .és még néhány iz­galmai., érdekes probléma. Aztán összeszedték a lapokat és elkezdődött a vita a vála­szok körül. Forint a levegő, óriási hangzavar uralkodott a teremben. A fiatalok érvel­tek, vitatkoztak ki-ki védte a saját álláspontját. Nézetek azonosultak és csaptak össze. Fél hétkor kezdődött az ösz- szejövetel a klubban és 11-kor még senki sem akart haza­menni. A fiatalokat még az sem zavarta, hogy a tv-ben NSZK filmet játszottak. — Meg kell találni az utat, hogy az emberekhez eljuthas­sunk. Közérdekű témákat kell „bedobni” gusztusos, vonzó csomagolásban. Igen, a for­ma is rendkívül jelentős. A klubban lezajlott vitát a kö­zeljövőben bővíteni szeret­nénk. Tervünk, hogy bevon­juk az idősebbeket is, és Idő­sek—fiatalok címmel rende­zünk egy beszélgetést. Ahol smii. Iliét korosztály elmond­hatja a véleményét bánmilyen kérdésről. A fentieket nyilatkozó Cze- b© Zoltán — caredi pedagó­gus, lelkes TIT-tag — szerint az a legfontosabb, hogy min­den réteghez eljussanak az ismeretek, az információk, hogy minden ember megta­lálja az őt leginkább érdeklő témát, problémakört. Ezen az úton indultak el, és jó irányba haladnak. flehér toltok, apró falak, távoli települések. Ahová csak ritkán érnek el a város fé­nyei. szellemi kisugárzó hatá­sai. Mert fekvésük miatt nem kapcsolhatók be közvetlenül a nagy-nagy vérkeringésbe. Csupán a saját erejük kiakná­zásával teremthetnek berkei­ké«. belül pezsgő kulturális és szellemi életet. Ez nagy feladat és nagy felelősség. Ceredi völgy; hosszú autó­út, gyönyörű természeti kör­nyezet. Három község; Cered, Zabar és Szilaspogony társult, rakta össze az eredményeket és a gondokat. Az irányítást a legnagyobb község, Cered vállalta. Emeljünk ki csupán egy kérdéskört, nevezetesen az ismeretterjesztő munkát és nézzük, mit tesznek ezért a három községben. 1969-ben 14 ember fogott össze, s a megyében, de az országban is az elsők között megalakították a körzeti TIT- csoportot. Pedagógus, orvos, gyógyszerész, mezőgazdász, tanácselnök vállalt részt az ismeretek terjesztésének szép, de söfkszor hálátlan munká­jából. Vezetőjük Czene Zoltán matematika-fizika szakos ta­nár. — Milyen változást hozott a csoport megalakulása az is­meretterjesztésben? Mennyi­ben jelent újat a régi gya­korlattal szemben? — 1969 előtt a községben alkalomszerűen, spontán jel­leggel folyt az ismeretterjesz­tés. Elsősorban a pedagógiai jellegű előadásokra, az évfor­dulók megünneplésére korlá­tozódott. A csoport létrejötté­vel tervszerűvé vált a tevé­kenység. Nőtt az előadások száma, a minőségben is javu­lás mutatkozik. Előadásaink minden esetben célirányosak, próbálunk minden réteget megmozgatni. Tervezés, tematikák össze­állítása. Az ismeretterjesztés­sel foglalkozók jól tudják, hogy e tevékenység talán a legnehezebb, egyben legfon­tosabb része a munkának. Sokszor ezen áll, vagy bukik egy-egy előadás sikere. Hogy tudniillik milyen témát, kik­nek szállítunk? — A tervezésnél minden esetben figyelembe vesszük a helyi igényeket, sajátosságo­kat, s természetesen a köz­ponti. feladatokat A szülőkön kívül eljutottunk a fiatalok­hoz, a mezőgazdasági munká­sokhoz és konkrét progra­munk van az ingázó dolgozók bevonására is. A kohászati üzemek segítségével — amely öiröt előadást és 1500 forintot ajánlott fel — oldjuk meg ezt a problémát, mindhárom községben. Az előadó megtartja az elő­adást, a résztvevők meghall­gatják. A szervezők pedig húznak egy strigulát, ez is megvolt. De, hol és hogyan mérhető le az a hatás, ame­lyet az emberekben, a hall­gatóságban kiváltott a meg­hallgatott téma vagy előadás­sorozat? — Az ismeretterjesztésnek ez a nehezebbik oldala. Meg­próbálok válaszolni. Szerin­tem először is a közéleti te­vékenység, az emberek meg­nyilatkozásai során lehet mérni. Több éve a tanácsta­gok még nem mertek megszó­lalni egy-egy tanácskozáson. Ha már mindenkinek van szava, egészséges, nagy tájé­kozottságról tanúskodó véle­mények hangzanak eL A fia­talság az a réteg, amelyen szintén mérhetők a hatások. A megnyilatkozásaik, egy­máshoz való viszonyuk, a tá­jékozottságuk sokm.ind.ent el­árul. Mint pl. azon a kérdő­íves klubesten is. Persze van­nak konkrét, a mindennapi élethez kapcsolódó témák, amelyek közvetlen, mérhető hatást váltanak ki. Ilyen volt pl. néhány évvel ezelőtt a házi patikáról szóló TIT-elő- adás. Sokan hallgatták és jó pár családnál azóta megürül­tek a gyógyszeres ládikák, dobozok, r<£ Az eredményes nnmfeához pénz is keik A ceredi völgy­ben. erre sem panaszkodhat­nak. A ikörzeti TIT-csoport ez évben tízezer forinttal gazdálkodik. S ez köszönhető a tanács, az ÁFÉSZ és a tsz vezetői körében uralkodó he­lyes szemléletnek is. V, Kiss Máris A csend architektúrája Moszkvában országos akusz­tikai ikonferencián összegezték a zaj elleni küzdelem ered­ményeit. A nagyvárosokban különös jelentőségük van a zaj elleni védelmet szolgáló építészeti, tervezési és épí­tészeti-szerkezeti módszerek­nek. Ezek lényege: megtalálni a lakónegyedek zajvédelem szempontjából legracionáli­sabb elrendezését és szerke­zetét. Zöldterületek, különle­ges védőgátak, föld alatti terü­letek igénybe vételével korlá­tozható a zaj terjedése, a la­kóházak „hamgámyéka” állít­hatók. Ugyancsak hatásos a modem házakat alkotó ele­mek szi getel őképessé gének fokozása. Minden nagy szov­jet építészeti tervezőirodánál külön mérnök foglalkozik technikai akusztikával, akinek feladata az újonnan elkészülő épület megfelelő akusztikai komforttal való biztosítása. Tehetséges emberek SOKSZOR hallani: tehetsé­ges ember. Például: tehetséges művész. Ritkábban hallottam: tehet­séges munkás. Ha hallottam is, nemigen tudták pontosan megmagya­rázni, miért tartják annak. Láttam egy méregdrága do­hányzóasztalkát. — Miért ilyen drága ? — kér­deztem, hiszen az anyaga, formája nem volt különleges. — Iparművész készítette, egyedi darab — hangzott a válasz. Tegyük fel: ha egy ilyen asztalkát egy harmadéves ko­vács szakmunkás tanuló ké­szít el, s egy asztalostanuló csinál hozzá egy intarziás asz­tallapot, annak az értéke sok­kal kevesebb. Azt csak egy kovács készítette. (Pedig egye­di darab, s szellemi munka is fekszik benne, hiszen a ter­vezés is az ő munkája.) Per­sze, mindez csak példa. De hogyan is állunk a te­hetség értelmezésével? Horváth Lászlóval, a salgó­tarjáni 211. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet igazga­tójával minap arról beszél­gettünk: hogyan, kell itt ki­fejeződnie a tehetségnek? — Szinte azt mondhatnánk, hogy szakmánként másban és másban — jegyzi meg az igazgató. — Az elméletigénye­sebb szaikmák például na­gyobb intellektuális tehetséget tételeznek fel, mint melyek a kevésbé azok. Természete­sen, az előbbieknél is a tehet­séghez hozzátartozik például az úgynevezett manuális ké­pességek feltételezése is. Napjainkban már valamennyi szakmához egyaránt szükség Van elméleti és gyakorlati ké­pességekre. TÁRSADALMUNKNAK szakmailag jól képesett, mű­velt szakmunkásokra van szüksége. Horváth László sze­rint, a szakmunkásvizsga után a befejező képzésnél nyert tapasztalat, hogy sok tehetsé­ges gyerek van, aki tehetséges a szakmájában, s utána képes elvégezni a középiskolát is. A szakma kiváló tanulója ver­seny az intézetben más vo­natkozásban ugyancsak ezt támassza alá. E verseny cél­ja, hogy a szakmunkástanu­lók minél alaposabb szakmai és az általános műveltség kö­rébe tartozó ismeretekkel hagyják el az intézetet három év után. Legutóbb a szakma kiváló tanulója háziversenyen kétszáznál többen versengtek. A megyei versenyen tizen­nyolc első helyből tizenötöt ez az intézet szerzett meg. Az országos versenyre jutott 21 tanuló közül 16 ebbe az isko­lába jár. Azóta már ismert az országos végeredmény is. A 16 tanuló közül hárman ki­válóan szerepeltek, s ennek eredményeként felszabadul­tak. Kár, hogy néhány szak­mában ezúttal nem rendezték meg az országos versenyt (üvegfúvó, kovács). Az intézetben egy vitrin­ben finom vonalú, szép csi­szolású vázák láthatók. Az is­kolai híradóban Jászberényi Zsuzsa 3. éves így vélekedik: „Nincs olyan ember, aki meg ne csodálná az ólomkristály- váza alakját csiszolását, gyö­nyörű színszóródását. Ezt a lenyűgözi» hatást a csiszoló tervszerű és igen pontos mun­kája kelti, mely fáradságos, de szakmai és esztétikai él­ményekben gazdag munka eredménye. A csiszoló a mo­tívumokat saját elgondolása alapján készíti. Ezeket egyé­nisége szerint, ízlésesen vari­álhatja. ..” Igen, könnyebb megállapíta­ni, ki a tehetséges csiszoló. De például ki a tehetséges munkás egy futószalag mel­lett? Horváth László erről így vélekedik: — Arra törekszünk, hogy legyen képes a gyerek alkal­mazkodni mindig az új ter­melési feltételekhez, s minél gyorsabban tudja alkalmazni az új technológiát. Ha erre képes, akkor tehetséges em­ber. Az már természetesen az üzem dolga, hogy adott eset­ben képezze, illetve tovább­képezze szakmunkásait. S ez egy következő lépés a tehet­ség kibontakoztatása útján is. A tehetséges szakmunkás- tanuló nyilván sikeresen vizs­gázik, anyagilag is jól jár. De hogyan jut mindezen túl kife­jezésre az alkotás öröme? — SZAKMUNKÁSTANU­LÓINK kiállításainak darab­jaiban például — vélekedüc az igazgató. — Vagy említhet­ném a viasgákat is. Amikor egy gyerek egy munkadarabot jól elkészít s azt a bizottság jól minősíti, látszik az arcán az öröm. Az érdemjegy ki­csit társadalmi elismerés is. Hogy úgy mondjam: ok az örömre. Egyébként ez az ér­demjegy a későbbiekben a tanuló munkájának üzemi ér­tékelésével is a legtöbbször megegyezik. S mondanék még egy példát, talán nem min­dig gondolunk erre. Az a ge­neráció, amely az utóbbi tíz évben intézetünkben végzett, városépítő generáció is. Az épületekben számtalan for­mában benne van e fiatalok munkája. Ha gyönyörködünk az új városközpontban, s a2 épülő városrészekben, néha gondoljunk arra is: tehetséges emberek építették —■ és épí­tik. S» MOTTÓ: Minden ráltorik. épp a tévéműsor ne tenné? November 8-án jelentős eseményhez érkezik a televí­zió. A 2. műsorban ezentúl négy adásnap lesz, s ahogy erről a sajtó már hírt adott: mindig csütörtökön. A pre­mier programjából: Aljosa Karamazov — tévéjáték. (Dosztojevszkij regényének motívumai alapján készült. Rendezte: Lengyel György. Főszereplők: Aljosa Karama­zov — Balázsovite Lajos, va­lamint [a többi szerepekben) Halász Judit, Máthé Erzsi, Mensáros László, Maros Gá­bor, Ilosvay Katalin, és Ba­lázs Samu.) Interfórum ’73: Jandó Jenő hangversenye. KAMIRA ELŐTT A „Jó estét nyár, jő estét szerelem” rendezője, Szányi G. Sándor rövidesen újabb — kétrészes — Fejes Endre-fil- met forgat. Most a Cserepes Margit házassága című (könyvalakban már megje­lent) dráma tévéváltozata ke­rül képernyőre Szibériai külváros, szibériai hideg. Két fiatalember lema­rad a vonatról. Hogy meg­melegedjenek egy kis kitalált „mesével” becsengetnek egy idegen lakásba... így kezdő­dik Alekszandr Vampilov Az elsőszülött című bohózata. A készülő tévéjáték rendezője: Horvai István. A forgatás he­lye: a IV-es stúdió. A gyilkosok — es Császár István forgatás előtt álló té­véjátékénak címe. Aki ölt: egy fiatal anya. S hogy miért? — az okok szövevényét igyé - szik felfejteni a' Dömölky J nos rendezésében kamara ele kerülő darab. Szereplők: Hor­váti) Sándor, Szilágyi Tibor, Szemes Mari, Máthé Erzsi, Majczen Mária, Drahota And­rea, Almási Éva és Mádi Sza­bó Gábor., Sásdí Sándor ez idén 75 esz­tendős. öt köszönti majd az Akit visszavárnak című regé­nye alapján készült televíziós ballada. A film címe is idé­zi műfaját: Vízimalom — ballada a szép molnárnéről és az unaságröl. A 30-as években magányosan élő szép özvegyasszony küzdel­meiről, megkísérléséről, sze­relméről és megosalattafásáról szól ez a költői történet. A vízimolnáraié életrekeltője: Szakács Eszter. A hozzá be­tévedő vándor: Cserhalmi György. INNEN -ONNAN Rövidesen megjelenik, az 1974-es Rádió és Televízió Évkönyv. Néhány cikkének címe: Beszéljünk a 2. műsor­ról!, Akiket szívesen látunk, szívesen hallgatunk: (többek között Komjáthy György, Su­gár András, Molnár Margi t és Mester Ákos bemutatása), Kettesben — Abody Bélával, Vitray Tamás: A Cawetl- show, Illés Béla —- Kuczka ’’éter: Arany'iiba c. tévéfilm- ?nek forgatókönyve; Szilágyi György: Az erőművész és „Macera”. A Turista Magazin című fo­lyóirat vasárnaponként már jó ideje ún. „nyílt túrákat” szervez olvasóinak. Jövőre — úgy hírlik — a Természetba­rát elnevezésű televízióműsor- ban képernyőre kerülnek ezek a kirándulások. A természet- barát egyébként valószínűleg magarinfanmában, módosult tartalommal jelentkezik majd. ★ A televízió kamerái as év utolsó hónapjában ugyancsak különleges .kirándulásra” ké­szülnek. Csakhogy a túracél ez alkalommal egy lakótelepi ház nyolc lakása lesz. Amo­lyan év végi beszélgetést hall­hatnak, láthatnak nyolc ka­mera segítségével a nézők: családi „zárszámadást” ma­gán- és közügyekről, egyfajta „közérzetszondázást” tehát. Gerencsér Miklóst (27.) NÓGRÁD — 1973. november 4., vasárnap Ügy mondják, rátermett Valóban alig érthető, hogyan ■ embernek csak alkalom kell, sikerülhetett megszerveznie az hogy felnőhessen magasabb egyik napról a másikra fel- j feladataihoz. Lahner György- állított honvédsereg ellátását nek nem kellett felnőnie. Attól És ez a sereg nem csupán ba~ a pillanattól, ahogy megkezd- busgatta fegyverzetét. nem te szervező tevékenységét, úgy csupán tisztogatta ruházatát végezte dolgát, mintha előtte de örökösen csatázott mene- nagyszabású körülmények kö- telt ezerkilométemyi utakat zott évtizedekig gyakorolta tett meg, vonulását száz és volna. száz ütközet tarkította. Vagy­is a sereg egyszeri szerelése csak épp az induláshoz volt elegendő. Fegyvere naponta fogyott, mint a kenyér, vagy a széna. Még a mi gyárakkal sűrűn teletűzdelt Csehországunkban, Morvaországunkban sem lett volna könnyű gondoskodni ilyen tömegű fegyverzetről és lőszerről. Hát még itt, az ipa­rilag csakugyan sivár ország­ban mit jelenthetett a feladat Lahner Györgynek. Gyártó- eszközök. szakemberek nyers­anyag: megannyi idegtépő hi­ány. Sürgetés a seregek felöl, a szélrózsa minden irányából: megannyi idegtépő követelés. S Lahner György bírta ide­gekkel. A posztján maradt a legvégső pillanatig. Szolnok. Szeged, Debrecen, Nagyvárad küldte a honvédeknek a pus­kát, a szuronyt, a lőport, az ágyút, a hadiszekereket Mi elfoglaltuk az ország iparilag valamit érő északi területeit, de Lehner György a kézműves parasztvárosokban folytatta a lőpor- és fegyvergyártást. Utolsó készleteivel az erdé­lyi Radnán tartózkodott, ami­kor vette Görgey üzenetét: si­essen Világosra. Töprengés nélkül indult. Katona volt, en­gedelmeskedett. A legvégső pillanatig. Míg útban volt Világos felé, Schlick tábornok zsákmánya lett a Radnán hátrahagyott minden érték. Lahner szintén a mi zsákmá­nyunk. Amikor kérdezték tő­le, mi oka lehetett ekkora fa­natizmusra, csodálkozott — Miért oly nehéz megér­teniük az uraknak, hogy ha­zám ügyének árulója semmi­képp nem lehettem? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents