Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-22 / 273. szám

Megkezdte munkáját a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségéuek V, kongresszusa Szerdán az MSZMP Pest megyei Bizottsága oktatási igazgatóságának épületében megkezdte munkáját a Ma­gyarországi Szlovákok Demok­ratikus Szövetségének V. kongresszusa. A kétnapos kongresszus megnyitóján Majnek Attila, a szövetség titkára vonta meg a Két kongresszus közötti mun­ka mérlegét. Hangsúlyozta, hagy teljesítették legutóbbi IV. kongresszusuk határoza­tát, eröíeszítéseket tettek, hogy a munkába fokozottabban von­ják be a szlovák ajkú lakos­ságot és ezzel szélesítsék a de­mokratizmust. A bevált mun­kamódszereket — így a kultu­rális körutakat, a béke és ba­rátsági összejöveteleket, a nemzetiségi találkozókat, a fesztiválokat stb. — az el­múlt négy esztendőben nem­csak továbbfejlesztették, ha­nem újakkal is gazdagították. Szlovákul tanulnak A szlovák anyanyelvi okta­tás helyzetével kapcsolatban a referátum megállapítja: a párt- és állami szervek irá­nyításával és útmutatásai alapján fellendült az oktatás ügye. Az intézkedések jóté­kony hatására több helyütt újra megindult az indokolat­lanul szüneteltetett nyelvokta­tás, megszűnt a nemzetiségi községek általános iskoláiban az anyanyelvet tanuló gyerme­kek részvételének csökkenő tendenciája is. A nyelvpótlék bevezetése, az Országos Pedagógiai Inté­zet nemzetiségi tanszékének létrehozása, az új tantermek elkészítése, a szlovák nyelv­órák fölemelése heti három­ról négyre, módszertani pá­lyázat kiírása, a szlovák nyelv­oktató pedagógusok, a szlová­kiai, illetve magyarországi to­vábbképzése hozzájárult a munka minőségének javításá­hoz. Növekszik az olyan óvodák száma is, ahol szlovák nyelvi foglalkozások folynak. 1968- ban 15 óvodában 633 gyermek vett részt a szlovák nyelvi foglalkozásokon, 1972-ben pe­dig 30 óvodában már 1125 gyermek gyakorolta a nyel­vet. A nyelvoktató általános iskolákban 1969-ben 63 intéz­ményben 4649 tanuló, 1972- Den pedig már 74 iskolában 5060 tanulót tartottak számon. Ápolják anyanyelvűket Jelentősen megélénkült a közművelődési élet, ezen be­lül az anyanyelvi hagyomá­nyok ápolása, a tavalyi felmé­rés adatai szerint a szlovák községekben 45 énekkar, 18 zenekar, 12 színjátszó és 39 néptánccsoport, valamint 12 klub működik. Fontos misz- sziót töltenek be a művelődé­si életben a Páva-körök is, amelyek új színfoltot jelente­nek nemzetiségi községeink öntevékeny művészeti munká­jában. Segítségükkel a már- már feledésbe merült szlovák népdalok ismét közkinccsé váltak. A nyelvművelés hatásos eszközének bizonyultak az anyanyelvi klubok, amelyek­nek összejövetelein a magyar- országi szlovák lakosság éle­tével, népi hagyományaival kapcsolatos előadások, infor­mációk szerepelnek. Egyre több a falumúzeum is. Hagyományok, csereakciók Sokat segítenek a szlovák hagyományok élesztésében az évi hat alkalommal sorra ke­rülő kulturális körutak, ame­lyeken a résztvevők 25—30 községet ejtenek útba. Hasznosak azok a kulturá­lis csereakciók, amelyeket a Művelődésügyi Minisztérium támogatásával rendeznek. Csehszlovákiából rendszere­sen érkeznek szépirodalmi Könyvek, szakkiadványok, nyelvoktató és zenei hangle­mezek, vendégtársulatok Ma­gyarországra. Sűrűn kerül sor tanulmányutakra is. Évente 25 szlovák pedagógus vehet részt szlovákiai nyelvi továbbkép­zésen, 30—40 pedagógus nyelv- ismeretét pedig hazai tanfo­lyamokon, szlovákiai vendég- előadók meghívásával gyara­pítják. A kongresszus ma folytatja munkáját. A termelőszövetkezet melléküzemágaként dolgozik a téglagyár Kisíerenyén. Évente hét­millió kisméretű téglát gyártanak,. A késztermékek a TÜZÉP-ckhez és az AGROTRÖSZT- úöz kerülnek, de lehet a gyárban is vásárol ni, a jó minőségű építőanyagból. Éves tervü­ket félmillió téglával teljesítették túl. Az eredményekben része van az itt dolgozó szo­cialista brigádoknak, köztük Varga Miklósnénak és Dobrocsi Ferencnének. ' Naponta löbb mint hatezer téglát kell megmozgatniuk Kulcsár József felvétele Lélekben fiatal maradt sagba estem. Zaporozsje varo­Hégi a ház, meglátszik rajta az idő. S méjjis: a tisztára se­pert udvar, a hófehér falak feledtetik a porta ódonságáx, és azt, hogy aki itt él, az magá­nyosam lakja a házat. — Feleségem, már hat éve meghalt — mondja idős Ze­ke István, mert ő az, aki im­már 81 évesen, de még min­dig törődő szorgalommal igyekszik megszépíteni Pász- tón, a Marx utcáham meghú­zódó otthonát. Rögtön hellyel kínál, ahogy betessékel a konyhába, s fürkésző tekin­tetét kutaitóa/n körülhordozva, szabadkozom, magyarázza: — Most, volt a reggeli, így aztán még nem takarítottam. Gondos kezekkel pakolászni kezd, majd maga is elhelyez­kedik egy kényelmes karos- székben. — Igyekeztem mindig ren­desen. pontosan dolgozni — mondja — Földműves családból származom, s mint minden magamfajta embernek, nehéz gyermekkorom volt. Már tíz­éves koromban dolgozni kel­lett. így a tanulásra kevés Idő jutott, öt elemit azért el­végeztem. Bizony a munka, a megpró­báltatás és egy kevés öröm jelentette akkor az ifjú éve­ket. De még a kis örömet is megtörte a háború zaja. Né­zem az arcát. A ráncok mély barázdát szántanak a homlo­kán, s szeme nyugtalanságot sugároz, amint visszagondol a nehéz időkre. — 1914. augusztus 9-én vit­tek ki az orosz frontra, ahol többször megsebesültem. Még­is. felgyógyulásaimat követően, három ízben is visszavezényel­tek a harctérre. 1916-ban fog­saba kerültem több társam­mal együtt, ahol egy gyárat kellett őriznünk. Ott. Orosz­országban ért a forradalom győzelme, s 1917. októberében taigja lettem a kommunista pártnak. Mi, magyarok, ké­szek voltunk a Lenin vezette orosz nép mellé állni. Itthon is tagja lettem a kommunista pártnak, de 1919-et követően csak földalatti szervezkedésbe volt lehetőség. A lét megpróbáltatásai, amelyek azokban az időkben senkit sem kímélték, meged­zették idős Zeke Istvánt, hogy megérje a jobb napok hajna- lodását. A felszabadulással aj élet virradt — sok más kö­zött — az ő családjaira is. — 1945-től a községi tanács­Felelősség és tudás A PÁRTALAPSZERVEZETEK nak egyik fokmérője, hogy a párttagságon kívül a pár- tonkívüliek széles tömegei ismerik-e azokat a döntéseket, amelyek a dolgozó emberek mindennapi életével vannak kapcsolatban. Ha ismerik, magúikra nézve hasznosnak, ha úgy tetszik kötelezőnek tartják-e megvalósí­tani? A dolgozó emberek az évtizedek során minduntalan tapasztalhatták, hogy a párt ál­tal kijelölt feladatok az érdekeiket szolgál­ják. Nem közömbös viszont, hogy ez a poli­tika milyen mértékben és tisztaságban jut el az embereikhez, hogyan magyarázzák, milyen a felvilágosítást végző pártszervezet munká­ja, kik azok, akik tolmácsolják ezit? Meirt óriási különbség van abban, hogy a dolgozó ember hogyan ismeri mondjuk az olyan nél­külözhetetlen tudnivalót, mint a tizedik kongresszus tanításait, vagy a novemberi ha­tározatot, hogy csak ezt a két igen fontos pántdokumentumot említsük. Ezt legtöbben nagy érdeklődéssel tanulmányozták. Azt is mondhatjuk, megtanulták. Azt viszont már bátorság lenne kijelenteni, hogy akik ismerik a fő pártdokuanentumokat, azt is tudják, mi­lyen kötelezettséget ró rájuk az abból adódó feladatok megvalósítása és hogyan keltsék azokat életre a mindennapi munkáiban. A pártelajpszieirvezetnek abban van óriási szerepe, hogy magyarázza, részleteire bontja a tennivalókat, és buzdítja az embereket a feladatok megoldására. Eziek nem mindig óriási, eget-föidet rengető cselekedetek. Egy­szerű mindennapi munkák, de a jelentőségük nagy, mert anélkül sohasem formálódott volna hazánk olyan széppé, a felszabadulás előtti évekhez viszonyítva gazdaggá, mint az utóbbi közel két évtizedben. A párt politikájáért sokat és nagyon követ­kezetesen kell harcolni. A munka sohasem ér véget, ellenkezőleg — fokozódik. Napjaink­ban azzal a változással, hogy feladataink na­gyobbak, a céljaink eléréséhez magasabb tu­dásra van szükségünk. Az egyik mezőgazdasági üzemünkben már hosszabb ideje vitatkoznak a tagok, mert a vezetőség munkafegyelemre vonatkozó hatá­rozatait nem magyarázták meg nekik és ezért nem értik azt. Három neves női szocia­lista brigád oszlott fel emiatt. A tez-1; ez na­gyon érzékenyen érintette. Meghökkentő, hogy erről a pártalapszervezet is tudott, de — mivel kényes kérdésnek tartotta — kitért az intézkedésit megerősítő eszmecsere elől. A pérttitkár őszintén megmondta, hogy nem hajlandó az asszonyokkal vitába bocsátkozná. Nem azért, mert lebecsülte volna őket, ha­nem azért, mert félt, nem volt érve vitat­kozni. Az alapszervezet a párt titkárral hason­ló álláspontra helyezkedett Ilyen magatartással a megkezdett és szám­talan eredményt felmutató úton nem lehet tovább menni, de még inkább a nagyobb eredményt célul tűzni.. A viták élői nem sza­bad kitérni. Érvek sokasága áll most a fel­világosítást végző ember rendelkezésére. Csák tudná kell, mikor, hol, melyikkel érveljen. Az emberek között lényeges különbségek vannak társadalmi helyük, réteghelyzetük miatt. A termelőszövetkezet párttitkára is, ha a szo­cialista brigád feloszlatásáig elmenő asszo­nyoknak megmagyarázza, hogy saját magu­kat büntetik a .munkafegyelem meglazításá- val, másképpen alakulhatott volna a helyzet. Erre azonban fel kellett volna, alaposan ké­szülni, akkor a bátorsággal sem lett volna baj, és biztos, egészen másképpen alakulha­tott volna a helyzet. Nem ellenségekről van sző, akikkel nem vitatkozunk, ha alapvető kérdéseinket érintik. Az őszinte, szókimondó, megalapozott vé­leményt igenis várják az emberek a párttag- fői. Különösen szeretik a nyílt beszédet az olyan gazdasági szektorban, mint a termelő- szövetkezet. Az élet nagyon érdekes példá­ját szolgáltatta Szécsényben. A mezőgazdasá­gi üzem nehéz helyzetben van még ma is az elmúlt évi gazdálkodási csőd miatt. Ahogyan lenni szokott, ahol meginog az anyagi hely­zet, ingadozni kezdenek az emberek is, tisz­telet a kivételnek. Nem volt olyan nap, hogy az alapszervezet vezetői, rátermett tagjai no lettek volna a tagok között. Helytállásra buz­dították az embereket, amit egy gazdasági egységben, de sehol az élet más területén sem nélkülözhetnek, különösen a kritikus napokban. Egy hitét vesztett tagság önbizal­mát adták vissza, ami ma már a mindennapi munka eredményeiben is lemérhető. A pártalapszervezetek munkáját így lehet elképzelni. Az említett 'helyen,, de másutt is ahol a párttagok tisztában vannak felelőssé­gükkel, ahol a belső pezsgő. pártélet kereté­ben készülnek fel a munkára, dinamikus éle­tet teremtenek a gazdasági életben. Szécsény­ben is mielőtt a széles tömegek felvilágosítá­sához láttak, sokat vitatkoztak, hogyan, mi­képpen? Ezek a viták erőt adtak a munká­hoz. Nem folytaik vég nélkül, csak amíg tisz­tázták a feladatokat. Attól kezdve munka kö­vetkezett. Miért tudnak a diósjenői termelő- szövetkezetben esztendőről esztendőre jobb­nál jobb eredményeket elérni? Azért, mert politikai erő van jelen a gazdasági vezetés­ben, a földeken végzett munkánál, a műhe­lyekben, s ez elevenné, termékennyé teszi az életet. pártalapszervezetek felelőssége. Mao T Hatáskörűiket ki kell terjeszteni az élet minden részére. A legszélesebb töme­gek támogatását kell élvezze. Ehhez azonban nagy tudásra, magas eszmei felkészültségre van szüksége az alapszervezet minden tagjának. Az embereket csak jól felkészült párttagok tudják mozgósítani a feladatok megvalósítására. Abból pedig nem kisebb a követelmény, mint a párt politikájának megfelelően még szebbé tenni az országot, jobbmódúvá, boldogabbá az embereket. Bobál Gyula Termel a „Szinro'’ Szovjet tervdokumentáció alapján, szovjet és csehszlovák szakemberek részvételével el­készült a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság nyersolaj- fieldolgozó iparágának felső üze­me. a „Szinro”, valamint az új gyár termelő berendezéseit energiával ellátó erőmű. Az első szakaszban az új gyár 2 millió tonna nyersolajat fog feldolgozni. Nemcsak benzint, petróleumot és diesel-olajat, hanem bizonyos fajta kenő­olajokat és fűtőolajokat is szállítanak majd a fagyasztók­nak. A szükséges nyersanya­got a szovjet kőolajszállít­mányok biztosítják. A koreai vállalatokhoz már eljutottak a „Szinro” első termékei. nál dolgoztam, ahonnan 1959- ben nyugdíjaztak. Hangja hirtelen meglágyul, anrnt gyermekeiről beszél, akik nem feledkeznek el édes­apjukról. Büszke rájuk. Fiai közül Sándor járási párttitkár, István a járási tanács mun­kaügyi osztályának a vezető­je, László a nagyközségi párt­bizottság titkára. Mária lányá­ról pedig, mint ügyesen gaz­dálkodó háziasszonyról szól elismeréssel Zeke bácsi. — Nyolcvanegy évvel a há­tam mögött, most is azt mon­dom. ha újra kezdeném, me­gint csak azért küzdenek, hogy megérdemeljem az emberek barátságát, mosolyát, jó emlé­kezetét — mondja befejezésül Amikor elbúcsúzom tőle, még egyszer megnézem. Az évek elszálltak felette. Nyolc­vanegy éves, de úgy érzem, lé­lekben továbbra is fiatal ma­ltet. Adorján László Hasznom újítások Pasztán A Minisztertanács ez év áp­rilis 26-án hozott határozata értelmében tartják megyénk ÁFÉSZ-ei is újítási tanácsko­zásaikat. Pasztán a közelmúlt­ban értekeztek az újítók. Az ÁFÉSZ-ek közül a pász­tói az, ahol a legnagyobb fi­gyelmet fordítottak már az elmúlt években is az újítá­sokra, ésszerűsítésekre. Négy esztendő alatt a dolgozók 38 újítást nyújtott.tk be, ezekből 35-öt fogadtak el. A legkiemel­kedőbb Márton József vas­boltvezető újítása volt, aki a zománcozott cégtáblák elké­szítési módját tervezte meg. Míg a régi táblák beszerzési ára 1200—2000 forint volt, a zománcozotté 5500 forint, és élettartamuk háromszorosa az üvegezettnek. Az újítás gazdasági hasznosságát emeli, hogy az új fajta táblákat a szövetkezet vertikális részlege készíti, nemcsak a pásztói ÁFÉSZ részére, hanem más szövetkezeteiének is. Báli Pál cukrász, a geszte­nyenyomót, Szalai Ottó cuk- rászüzem vezető az osztyasütőt alakította át oly módon, hogy használatuk megtakarítást, il­letve többletbevételt jelent a szövetkezetnek. Csige József újítása az áramfogyasztás csökkentését és a fűtési hő­mérséklet szabályozását, Ju­hász Antal a palackos borok korszerű tárolását oldotta meg. Ikervári József új szer­kezetű szőnyeglapozój át nem­csak Pasztán, hanem már másutt is bevezették. Nem áll tehát a régi szó­lás, hogy a kereskedelemben nincs lehetőség az újra, az ésszerűbb megoldásokra. A | NÓGRÁD - 1973. tanácskozáson felmerült Ru- Za László áruházvezető ré­széről egy sok év óta meg­oldásra váró probléma: a bol­tok szombattól hétfőig —■ szabadnap esetén keddig — történő kivilágítása, amely je­lenleg sok felesleges áramfo­gyasztással jár, mivel az iz­zók a bezárt üzletekben nem csak éjszaka, hanem nappal is égnek. Ruza László bejelen­tette észerűsitési javaslatát is, ami egy fotocellás berendezés alkalmazása lenne. Az újítás bevezetésével 60 boltnál ol­danák ineg több nagy teljesít­ményű égő nappali kikapcso­lódását az áramkörből, ami komoly megtakarítást jelent. Mindezek az újítások nem csak a munka könnyebbé té­telét, megtakarítást vagy többletbevételt jelentenek a szövetkezeteknek, hanem ki­hatnak a fogyasztókra, az árak csökkenésével vagy a kedvezőbb vásárlási körülmé­nyekkel. A hasznosság figye­lembevételével az ' újítók anyagi juttatásban részesül­nek. Ez a juttatás — amint az a tanácskozásom szinte min­den hozzászóló részéről han­got kapott — eddig igen cse­kély volt. További eredmé­nyeket csak úgy lehet elérni, ha az összeget — a megenge­dett határon belül — emelik, ily módon fokozva az újítá­si kedvet. Az anyagi megbe­csülés mellett szinte egyenlő értékkel hangsúlyozták a ta­nácskozás résztvevői az elis­merés más formáit: kitünte­tést, üdültetést, könyvájándé- kot és az újítások propagálá­sát, publikálását. V Kemény Erzsébet 22,, csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents