Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-22 / 273. szám

Nemzetiségi oktatásügyünk

ALKOTMÁNYUNK kimondja: „A Magyar Népköztársaság a területén élő miniden nemzetiség számára biztosítja az egyenjogúságot, az anyanyelv használatát, az anyanyelven való oktatást, saját kultúrája megőrzését és ápolását.”

Hogyan történik ez Nógrád megyében, ahol szlovák és — kisebb számban — német nemzetiségi lakosság is él? Nemzetiségi művelődéspolitikánknak számos eredményét lehetne sorolni. Többi közt, a nemzetiségi napok megrendezése, a nemzetiségi Jelleget őrző bánki múzeum, kisebb nemzetiségi néprajzi gyűjtemények születése szolgálja e hagyományok ápolását. A nemzetiségi öntevékeny művészeti együttesek tevékenysége szintén a nemzetiségi kultúra mind magasabb szintű fenntartása jegyében történik. A községekben könyvtárak szolgálják az ifjúság és a felnőtt lakosság nemzetiségi nyelvhasználatának biztosítását.

Külön kell sízóLmunk a nemzetiségi lakosság oktatásügyi szükségleteinek kielégítéséről. Ezt az óvodától a tanárképzésig terjedő hálózat szolgálja, amely szerves része a magyarországi oktatási rendszernek.

Néhány nógrádi adat a nemzetiségi oktatás ügyről. Nógrád megyében óvodákban, általános iskolákban és középiskolákban folyik nemzetiségi nyelv oktatása. Tizenhárom általános iskolában van szlovák nyelvoktatás, Alsópeitényben, Bánkon, Felsőpetényben, Gal- gagután, Keszegen, Legénden, Lucfalván, Né- asán, Nógrád községben, Nógrádsápon, Sám- eonházán, ösagárdon és Vanyarcon. Német nyelvoktatás folyik Berkenyén és Szendehelyen, Megyénkben összesen 1005 általános iskolai tanuló részesül nemzetiségi nyelvoktatásban, 53 gyerek németet, 952 pedig szlovákot tanul. 59 nyelvi csoportban 23 nevelő oktat nyelvet.

Tapasztalat szerint növekedett az érdeklődés a nemzetiségi oktatás iránt. A nyelvet oktató általános iskolák hálózatának alakulásán túl, erről tanúskodnak a nemzetiségi foglalkozást tartó óvodák is. Nyelvoktató óvodai csoportok működnek Galgagután, Nézsán, Lucfalván, Sámsonházán. E községekben a szlovák nyelvet oktatják. Német nyelvoktató óvodai csoport működik Berkenyén.

Középiskoláink közül pedig a rétsági, valamint a Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban folyik a szlovák nyelv oktatása.

Az adatokon túl, mi jellemzi a nemzetiségi nyelvoktatást megyénkben?

A nemzetiségi pedagógusok jól látják el feladatukat, sokat tesznek a nemzetiségi nyelv megkedveltetése, magasabb szinten való használata érdekében. Annak ellenére így van ez, hogy többen nem rendelkeznek szakképesítéssel. Egyébként a Szegedi Tanárképző Főiskola szlovák szakán jelenleg is van nógrádi hallgató. A szlovák szakfelügyelő Gáspár Mária, Legénden tanít, ő látja el Heves megye szakfelügyeletét is. A továbbképzés fejlesztésére szükség van, ezt a Művelődésügyi Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet látja el. A tankönyvellátás zökkenőmentes .

Az új óvodai program bevezetése a nemzetiségi óvodákban idén kezdődött, most készült el a kézikönyv. A nemzetiségi óvodák az útmutatásnak megfelelően eredményesen végzik feladatukat. Az iskolákban bővült a nemzetiségi könyvek száma, a választék, Közkedveltek a gyerekek körében a folyóiratok, többi közt, a Slnlecka, a Priatel. A színvonalas taneszközellátást a jövőben is biztosítják.

A MEGYE nemzetiségi Oktatási intézményei teljesítik oktatási-nevelési feladataikat, összhangban egész oktatásügyünkkel, s annak szellemével.

T. E.

Asszonyok a varrodában

Nem is olyan régein még a bujáki lányok, asszonyok a környék nagyobb településeire. Pásztora, Hatvanba, Salgótarjánba, Budapestre, Ikladra

— ahol számukra megfelelő munkaalkalom kínálkozott — jártak dolgozni. Ma helyben keresik a kenyerüket. Igaz, vannak, akik eljárnak most is, de máir egyre kevesebben. Régebben a kényszerűség utaztatta őket hosszú kilométereket, ma többnyire a megszokás.

Amikor tavasszal üzembe helyezték Bujákon a varrodát

— hivatalosan a Fővárosi Kézműipari Vállalat 14. számú részlegét — sok nő helyzete könnyebbedéit. Megszűnt az utazgatás, hazajöttek dolgozná.

— Az Építő és Tervező Ktsz-nél, Salgótarjánban voltam takarítónő — meséli a

tizennyolc esztendős Hasznosi Irén. — Naponta hatvan kilométert kellett utaznom oda- vissza. Alig maradt szabad időm. Itt a varrodában nyolc órát dolgozunk. Helyben vagyok. Jut idő szórakozásra, pihenésre.

A varrodában 53 lény és asszony dolgozik, s nyolc bedolgozót foglalkoztatnak. A létszám telített.

— Nagy az érdeklődés a varroda iránt — mondja Németh Imréné részlegvezető. — Naponta jönnek felvétel ügyében. Pillanatnyilag azonban csak bedolgozókat tudunk felvenni, mert nincs helyünk.

— Eddig már ötven emberi vettünk előjegyzésbe szól közbe Fintor Istvánná adminisztrátor. — Többségében végzős nyolcadikosok és más helységben, vagy az erdőgazdaságnál dolgozók.

A részlegvezető újabb adalékokkal szolgél a bujáki lányok és asszonyok megrajzolásához: — Nálunk szeretnek dolgozni az asszonyok. Nagyon kevesen vannak, akik egyedül csak háztartási munkát végeznek. Varrni meg kimondottan tudnak. Szinte minden- háznál van otthon varrógép, amivel a népviseleteket varrták, és varrják még most is. A népviselet aprólékos, gondos munkát igényel. Innen ered a bujáki asszonyok híres kézügyessége. A vállalat kezdő tervét is sokszorosan túlteljesítették. Utána az egész központban a bujáki asszonyok ügyességéről beszéltek.

Jó fél évig női és férfi polgárvédelmi ruhákat készítettek. Egy hónappal ezelőtt tértek át a konfekció ruhák készítésére. November 10-tól már teljesítményben, szovjet exportra varrják a nadrágtunikákat.

A műhelyteremben női hangosság: beszélgetés, kacagás. Zakatolnak a villanyárammal működő varrógépek Elképzelem, hogyan ülhettek le mellé a lányok, asszonyok, az otthoni, lábbal hajtott gépek után.

— Először féltünk, hogy soha nem tudjuk megszokni a vtllamyvarrógépet... Olyan gyorsan ment. Most meg néha már lassúnak Is tűnik — vall- 1a az egyik kislány.

Az idősebbek is gyorsan megszokták: — Mosolygunk egykori idegenkedésünkön — mondja Borbély Mihályné, aki — másokhoz hasonlóan — kihasználva a lehetőséget, háztartásbeliből lett dolgozó nővé. Az irodára újabb érdeklő dők érkeznek. Felvilágosítják, előjegyzik őket.

— Az előjegyzettek mikor remélhetik varrodai felvételüket? — érdeklődöm velük együtt

— Erre pontos választ még nem tudunk adni — válaszol Németh Imréné. — A varroda bővítésének lehetősége az új bölcsőde felépítésétől függ, mert az épület másik szárnyában jelenleg a bölcsőde van. A Vállalat és a helyi tanács foglalkozik a kérdéssel. Remélhetőleg hamarosan megegyezés és döntés születik ebben is.

—ádám—

A varrodában könnyű és ké. nyelmes a munka, a keresettel is elégedettek az asszonyok. Ezernyolcszáz forint körül keresnek átlagban. Hasz- uosi Irén 1900 forintot szokott keresni, s bevallása szerint nem szakítja meg magát a munkában. Minden a szorgalomtól és az ügyességtől függ. Aki többet teljesít, többet keres. Előfordult már az is, hogy valaki 2800 forintot vitt haza a fizetéskor.

— Az asszonyok gyorsan belejöttek a munkába — mondja a rendkívül energikus, beszédes Fintor Istvánná. — Március 19*én kezdtek el dolgozni és májusban már teljesítményben dolgoztak. Akkor 1300 forint körül kaptak átlagosan. Keresetük emelkedése is mutatja fejlődésüket. Ma úav dolgoznak már. mintha világ életükben csali varrtak

Nem volt más választás. Lázár Vilmos összetört hadosztálya Karánsebesnél a herceg lábaihoz rakta fegyvereit. Utoljára a levert honvédcsapatok közül. Mire az utolsó Katona is ott állt fegyvertelenül a Lázár-hadosztályból a mi csapataink négyszögében, augusztus 19-én késő este, addigra a mi tábori csendőreink már százával kísérték börtönbe itt Aradon a honvéd tisztesét.

Ha egy tolvaj szegi meg adott szavát, az rendjén való. De mit véljek magunkról? Nehéz volt osztráknak lenni az elmúlt másfél évben. Ezután sem lesz könnyű. Sokáig időszerűtlenné tettük a lelkiismeretet. Akkor hát milyen jogcímen uralkodunk. Hitvány, aljas, barbár szállóige az ókori mondás hogy jaj a legyőzőiteknek. Miként, aljas a hatalomvágy is, amely beéri

ennyivel.

Jóllehet hevenyészve, de leírtam mindazt, amit megtudhattam azon férfiakról, akiket szeptembertől kezdődően felelősségre vont az osztrák hadsereg különleges hadbírósága Arad váréban. Anélkül, hogy korábban sejtettem volna a győzelmek eseten bekövetkezendő ítélkezés módját és szigorúságát, a zűrzavar első jeleitől mindvégit! aggódó érdeklődéssel kísértem a fejleményeket. Ily módon — magam is a harctereket megjárt katona lévén — sok részletismeret birtokába jutottam. Ezeket egymáshoz illesztve próbáltam kialakítani önnön tisz- tánlálásom érdekében, az összképet. Mivel engem bosszúvágy nem vezérel, de annál inkább szeretném szolgálni tisztességes odaadással hazámat, Ausztriát, iparkodtam és ezután is iparkodni fogok a hazaszeretettel azonosíthavorna.

4 NÓGRÁD — 1973. november 22., csütörtök

LendUIettel...

iMűvelődési ház n pusztán

— Nagyon szép kultúrház volt ez valamikor, de már tönkrement — mondja az emlékezés szelíd nosztalgiájával Szabó Károlyné, a Mátraaljai Állami Gazdaság hényelpusz- tai telephelyének dolgozója. Itt született a pusztán. Mint egészséges, életerős, dolgos fiatalasszony ott volt a művelődési ház építésénél, megnyitásánál.

A hatalmas épület szokatlan látvány itt, a kis lakóházak és a gazdasági épületek szomszédságában. Valóban, valamikor szép, tetszetős építmény lehetett, ma azonban...

— Tizenöt évvel ezelőtt kerültem a gazdasághoz — emlékezik Kodák Jenő, aki néhány társával épp búzáért jött egy teherautóval. — Akkor még székek voltak a teremben, az emberek szórakoztak.

— Eleinte Jól ment minden — szól közbe Szabóné. — Nagy ünnepek, mulatságok voltak. Külön tánczenekara volt a gazdaságnak. Színészek is jártak le Pestről minden hónapban.

A rendezvényekre az akkor még önálló, nagy kiterjedésű, gazdag hényelpusztai állami gazdaság autókkal hordta ösz- sze az embereket. Ma már csak gabonát hoznak és visznek innen. Terményraktár az egykori fényes és kényelmes üzemi konyha, művelődési ház. Üresen meredeznek a függönytartók a fejünk fölött. A tört ablakokat furnérlapokkal és műanyagzacskókkal fedték be. A mennyezeten itt-ott klvirít a nádpalló, a csiripelő, ki-be ,öpkődő verebek örömére.

Jaskó István telepvezető irodájában éppen megbeszétó emberség Igénye szerint

vélekedni.

Csak azt jegyeztem föl a bűmhődésre szánt magyar vezérekről, amit valóban tudok. Nincs kizárva, hogy sok mindent rosszul tudok. Nem áll módomban ellenőrizni értesüléseim hitelességét. A lényeges tévedéseket mégis valószínűtlennek tartom, mert az érintett sorsok, tények, eseménye« itt gyűrűznek a jelen köztudatában. Ez a köztudat helyi értékű megnyilatkozásaiban lehet gonosz, lehet naiv, lehet képtelen, de összességében mérvadóvá tisztul. Mint mindig, ezúttal is kevésbé téved a mában, mint a tudós gondolkozók a jövőben.

A köztudatnál már kényesebb és veszélyesebb dolog, a közérzet. Ez a lappangó elemi erő, amelynek igazi tor mászetét csak akkor ismerhetjük meg, ha cselekvésben tör íd. Ami az én közérzetemet Illeti, magam sem tudom, hányadán állok vele. Ügy veszem észre, hogy nyomorult kedélyállapotomból, a reám nehezedő hangulatok örvény- léséből két erő magasodik fölöm: a szégyen és a félelem. A szégyent értem, de a félelemre nincs semmi okom. Mármint a ráció szerint. Mégis félek, pedig 6zázak és szazak vigyázzák biztonságomat erőre töltött fegyverekkel, er- dőnyi szuronnyal. Nem értem hát. miért is félek. ,

Épp így nem értem, honnan van bennem ez a makacs,

lést tartottak, de a téma, amit felvetettem, annyira érdekelte a jelenlevőket, hogy néhány percre szívesen tették félre munkájukat.

— A Szlrákkal való egyesülés után, úgy a hatvanas évek elején indult romlásnak a kultúrház — mondja a telepvezető, _ Először dohánysimító- nak használtuk, most pedig búzát tartunk benne.

— Jó ez így? — kérdeztem. — Hiszen az épület a leltári könyvben még most is egymillió 898 ezer forint értékben szerepel. Élénk vita kerekedik erre. Szenvedélyesen magyarázzák: mit kellene csinálni az épülettel, hogyan lehetne ezt a jelentős értéket — megfelelőbben hasznosítani. Volt aki varrodára esküdött; mondván, ezzel megoldanák a környékbeli asszonyok munkavállalási gondját. Mások meg — épp a kevés munkaerőre hivatkozva — nyaraló, vagy turistaszállóként haszno- sítan/ik. No és ml lesz akkor a gazda /ág! épületekkel? Költözzön el talán a gazdaság? Mert istállók, malmok es raktárak közelében nyaralni — már csak higiéniai szempontból sem lehet.

X

Mit mondanak a központban, Pásztón?

Kalocsay Gézát, a Mátraaljai Állami Gazdaság főkönyvelőjét nem lepi meg a kérdés, többször megvitatták már 6k maguk is. Elöljáróban azonban néhány mondatot a hényelpusztai üzemi konyha és művelődési objektum felépítésének körülményeiről.

rögeszmés rettenet, hogy ér. is az utolsó óráimat élem. Mintha stralomházban vir- rasztanék, mintha egyike lennék a tizenhárom kivégzendőnek.

Ugyanakkor megmozdul bennem a császári tiszt, az aradi vár osztrák főtörzsorvosa: tessék mosakodni, borotválkozni, előírásosan felöltözködni, mert kezdődik a szolgálat. Itt a reggel.

*

Howiger tábornok tegnap délután kihirdetett napiparancsa tette kötelességemmé, hogy szemtanúja legyek az ítéletek végrehajtásának. Elmúlt a rémséges nap. Az lszonv csendjében hallgatunk. Félórával ezelőtt érkezett vissza a várba egy szakasz ásóvá- felszerelt katona. Ök temettéK el sötétedés után a kivégzetteket. Akiket agyonlőttek, azokat a sáncárokba hántolták. Az akasztottak sírját a bitófák tövében ásták meg.

★

Reggel, amikor a főőrséggel szembeni gyülekező térre mentem. már ott találtam felsora- Kozva a Wocher-gyalogezred eiső zászlóalját. Szabályos négyszögekben várakozót* egymás mellett a mégy század, arccal a főőrségi épület kapuja felé. A zászlóalj tisztjeinek gyalogos sorfala előtt Ismerősök, Tichy őrnagy ült mereven lomha lova nyergében.

(Folytatjuk)

Az akkori fejlesztési terv szerint Hényelpusztán, mivel az ott székelő önálló állami gazdaság földterületének közepén volt, virágzó tanyaközpontot kívántak kialakítani, mintegy 75—80, az akkori igények szerint korszerű kislakásokkal, iskolával, kultúrházzal, gazdasági épületekkel, modern bekötőúttal. Az építkezés meg is indult: az iskola, néhány lakás és gazdasági épület, a?- üzemi konyha és a kultúrház felépült. Ez utóbbit 1953-ban kezdték alapozni és a rákövetkező évben adták át rendeltetésének. Ekkor azonban, 1954- ben már a falukba való költözés jött „divatba”, így aztán a többi lakóházat nem a tervbevett helyen, hanem Bujákon építették fel. A művelődési ház viszont Hényelpusztán már csaknem készen állt, be kellett fejezni. Már tudták, hogy rossz helyen van, de nem tudtak vele mit csinálni. Nem húzhatták el az épületet. Ott használták hát, ahol volt.

— Sokat törtük rajta a fejünket, mit tegyünk — gondolkodik el ismét Kalocsay Géza. — Az igazság, hogy pillanatnyilag nem tudjuk a módját, hogyan hasznosítsuk kellően az épületet. A nagymezői épületet például, mivel egyedül állt, szép a környezete, odaadtuk az Idegenforgalmi Hivatalnak. Ez nem lehet turistaház. Tehénistállónak sem tudjuk átalakítani, mert nagyon sokba kerülne. A mai tehénistállók teljesen más szerkezetűek.

Megvitattunk aztán még néhány lehetőséget — legyen például lakás, varroda —, de el kellett vetnünk minden lehetőséget, mert átalakítások olyan komoly összegbe kerülnének, amit a gazdaság semmiképpen sem tudna biztosítani. Varroda meg működik Bujákon, amit a közeljövőben fejlesztenek. Marad teáét addig Is, amíg a gazdaság elegendő pénzmennyiséggel nem rendelkezik az, ami most: cerményraktár.

X

A hényelpusztai gazdaság a pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság sziráki kerületének egyik fontos telephelye. Általánosságban nézve a helység a helyén van, az, ami: puszta. Az ott lakóknak — természetesen — ezt nem volt könnyű megérteni.

Vajon hogyan töltik szabad idejüket, hogyan szórakoznak most a hényelpusztaiak, annak a mintegy harmincnégy családnak a tagjai, akik a pusztán nemcsak dolgoznak, hanem élnek is?

— Eljönnek a kocsmába, isznak és beszélgetnek — mondja a húszéves Szabó István, aki a7. italméréssel közös* vegyesbolt vezetője. — Van vagy húsz fiatal, de nincs semmi KlSZ-élet. Régen az is volt, de most nincs helyiség, sakk. rex, társasjáték sem. A tavasszal a tanácsi Jelölőgvű- lés alkalmával kértük, adjanak. Megígérték, de ennél több eddig még nem történt.

Talán ezekután nem lesz probléma, s a bujáki tanács — közigazgatásilag ide tartozik a kis település — tagia, az egykori jelölt, beváltja igére« tét.

—S—