Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)
1973-11-18 / 270. szám
Csokonai Vitéz Mihály Születésének 200. évfordulóján +*sssss*sssásssjjHMS7SSSssssss*jrsfsss*&ss*sssssssssssssssj'ysjwrssssssssrfsrsssrs**ssssssj~s*rsssss/~ssssrsj's.**ss*/KM!*K*'s**SA MpjMpIPiPp äs Vitet MífiSg |if|3 I Jfcöi 1773. november 17-én született Debrecenben Csokonai Vitéz Mihály, a magyar költészet egyik legnagyobb alakja. Ha közvélemény-kutatást végeznénk, kiderülne, hogy azontúl, hogy költő volt, bizony kevesen tudnak róla valamit. A költők költője volt mindig. Vagyis csak társai ismerték fei nagyságát. Kevesen ismerték, és ezért újra meg újra fel kellett fedezni. De igazán sohasem sikerült ez. S másfél évszázad mulasztásait nehéz néhány évtized alatt bepótolni. Pedig Csokonai művészete élő ma is, az idő pora nem tudta befedni. S hadd legyen ez egyszer egészen pontos a költő jóslata: a huszadik századot képzelte eszméi megvalósítójának, fogadjuk hát végre be mi, huszadik századiak. Juhász Ferenc; ügy mondják, azt a papírtekercset, amelyre Vitéz Mihály utolsó verseit írta, a Költő üvegesedé bokája alá tették a koporsó lezárása előtt: Ütravalóül. „Miska nagyon, szerette őket. vigye magával”, adja az anyja szájába a mondatot a legenda, Micsoda sors még a halál után is! Micsoda tékozlás. S amit „magával vitt”, azt magette a debreceni homok, akárcsak a törékeny testet, mohóm gyorsan és kérlelhete tlen ül Harminckét éves volt, amikor meghalt és harminckét éves korára mindenttu- dó, elérhetetlen grácia, költő, amilyen, a földön csak. kevés lehet. Ahogy közeledett a halát felé, egyre finomabb, egyre kecsesebb, egyre mélyebb lett a verse, végül már olyan tiszta a hangja, hogy aki hallja, fölzokog. Ügy énekelt, mint a mesebeli madár: 4 tövis egyre mélyebben a bögyébe fúródik, de ő csak énekel csudálatosain. Élete: csupa nyomorúság és megaláztatás. Diák, majd tanár a debreceni főiskolán. aztán kicsapják az iskolából, aztán csavargás az országban. éhség, szegénység. Komáromban Lilla, a soha be nem teljesült szerelem, a somogyi idők, a fáradt csurgói tanárkodás, aztán vissza a sivár és komor Debrecenbe. óllástailanság, végül a tüdőbaj. Költészete: csupa derű, csupa fegyelem, csupa ellenszegülés, alighanem a legtöbb. amit költő megtehet. Csokonai Sohasem adta meg magát! Talán ő vívta meg a legnagyobb csatát az egész országra ülepedő debreceni porral, a közönnyel, a gúny- nyál, a meg nem értéssel és a kortárskicsinyességgej, egyszóval a hálállak S a halál, s a többiek alulmaradtak! Ern bereutúli erőfeszítés ez! Vidámnak lenni az országos nyomorúságban, énekelni a máglyán, verssel kivédeni a csontvázlovas dárdaiütését! Csokonai életében és költészetében is nagy forduló: Komárom, Lilla. Beleszeret a gazdag kereskedőlányba, s a lány csillaggá nemesül a költő szavaiban: de a csillag más útra tér és Csokonai végleg egyedül marad. Ebben a szerelemben érik gazdag. nagy költővé, mindig magát kiáltó lírikussá, olyan modem költővé, aki előre- fut egy századot, s tud lenni Ady. vagy József Attila tanítómestere. A Lilla-ciklus a legszebb és legfinomabb szerelmi regény, a legmegrázóbb tragédia, a legférfiasabb lemondás, az átoktalan fájdalomelviseiés. És a legmerészebb költőívelés! A költőkortárs, Kölcsey, aki pedig a vállalkozásban is társa lehetett volna, csak ímmel-ámmal. fanyalogva ismerte ei költőnek. Bugrisr nák nézte. Az utókor pedig még nem szerette meg eléggé. Pedig az ő vaskossága maga az ólet, az ő naturalizmusa a fölismert és legyőzött pusztulás, az ő szerelme évszázadokig viharosodó szerelmi eposzának kimondása, az ő finomsága törvény és erő. Az ő egész költészete győzelem az Apokalipszis erői fölött. Az ő költészete a mi emberi szívünk fölszabadítása. A múzeumi hónap rendezvényeinek sikere megyénkben MEGYÉNKBEN is lezajlott a műemléki és múzeumi hónap, amely országosan azt a célt tűzte maiga elé, hogy az érdeklődőknek bemutassa nemzeti kincsünk egy jelentős részét, illetve a múzeumok tudományos. feldolgozó munkáján alapuló tevékenységét megismertesse a közvélemény- nyei. A megyei múzeumi szervezetnek igen nagy problémái voltak a szerény lehetőségek miatt, ennek ellenére sikerült a programot változatosan, sokszínűén kialakítani és meg- rendzeni. Kiállításaink, rendezvényeink, kiadványaink országosan is jelentős érdeklődést váltottak ki. Ezek sorából kiemelkedett idős Szabó István Kossuth-dí- jas érdemes művész szobor kiállítása. A művész ebben az évben töltötte be 70. évét és ahogy ezt dr. Horváth István, a megyei tanács elnökhelyettese megnvitóbps^édében említette, „a születésnapi ajándékot az ünnepelttől kaptuk”. A Kossuth- és SZOT-díjas ér demes művész utóbbi néhány évben alkotott szobrait láthatták az érdeklődők. A művész alkotó módszerévé! kapcsolatban ismét a megnyitóbeszéd szavait kell idéznem: ,Az embereknek akarta és akarja megmutatná a szépet, hogy azt önmagukban is felismer jék. Ezért alkot közérthetően. Nincs hangzatos ars poeticája, művészi élveit az élet igazolta. Az irányzatok sokszor felesleges küzdelme, a divat hóbortja, az üres szenzációhajsza, a klikkek kegyetlen presztízs- harca érintetlenül hagyták önerejű szobrászatát. Formailag a szűkszavúság, a zártság, a tömörség jellemzi alkotásait.” A kiállítást igen sokan tekintették meg és várható, hogy a kiállításra készített katalógus révén azok is bepillanthatnak művészetébe, akik sem ezt, sem a műcsarnoki kiállítást nem láthatták. Jelentős szerepet töltött be oolittkai hazafias nevelésünk- oen a „Nógrád megye az 1848/ 49-es forradalomban és szabadságharcban” című kiállítás. A rendező, dr. Szabó Béla hosszú kutatómunkával kereste meg a szabadságharcnak azokat a leglényegesebb megyei vonatkozáisait, amelyek dokumentálják aktiv részvételünket a forradalmi mozgalomban. A? általános és a középiskolák tanárai számára hasznps szemléltetőanyagot nyújtott ez a kiállítás, mert az élményszerű rendezés óvszerre hatott tanulóijj úságuink értelmi és érzelmi világára. A tömeges érdeklődést bizonyítja a magas látogatói szám is, amely hasonló kiállításoknál alig-alig volt tapasztalható. A „100 éves Budapest” kulturális csereprogram tette színesebbé kiállításaink sorozatát. A fővárosban elhelyezett murái is alkotások makettjein, illetve az ezekről készült festményeken keresztül ismerkedhetett meg megyénk lakossága a budapesti képzőművészeti alkotásokkal. Jó alkalom volt ez a kiállítás arra is, hogy a megye és a főváros művészetkedvelő közönsége — az alkotásokon keresztül — közelebb kerüljön egymáshoz. A MÜZÉTJMI szervezet — az ide vonatkozó párthatározatok alapján — kettős célt tűzött maga elé: sajátos eszközeivel. lehetőségeivel segíteni az ifjúság és a munkások művelődését. Énnek egyik módszereként a megyei képzőművészek ősz] tárlatát a Salgótarjáni Kohászati Üzemek művelődési központjában, rendeztük mer. ahol rjaigv szeretettél és érdeklődéssel fogadták kiállításunkat. Ez már a megnyitó alkalmával is megmutatkozott. Csongrádi Béla., az MSZMP^ városi bizottságának csoportvezetője úgy értékelte ezt 4 kezdeményezést, hogy „ ... részt vállal a munkásság esztétikai kultúrájának fejlesztéséből. hiszen újabb iehgtőség a műalkotások életterének megteremtésére”. Kiállításaink rendezését Pásztóit, 32 ismeretterjesztő napok keretében, megnyitott néprajzi anvag bemutatásával fejeztük be. A pásztói múzeumi egység kiválóan alkalmas arra. hogy a megye egy másik területén is megismertessük népművészetünket. Az ismeretterjeszt ő napok megmozdulásai pedig lehetővé tették, hogy széle§ körben megismerjék a népi életmódhoz kapcsolódó művészi faragást, hímzést. viseletét. A múzeumi hónap keretében jelent meg a Múzeumi Közlemények 1973. évi száma., amelyet a Madách-évforoduló alkalmából, » Madách-hawomá- nyok ápolásának szenteltünk. A történelmi tanulmányok — az újabb dokumentumokra támaszkodva — Madách szabadságharcban betöltött szerepét, a Madách-kultusz megyei változásait tárgyalják K tanulmányok alapján bátran állíthatjuk, hogy jelentősen hozzájárultunk annak a Ma- dách-képnék a kialakításához, amelyet a legutóbbi évek történelmi, irodalomtörténet’ !•: - tatásai hoztak felszínre. A közleményben megjelent dokumentumok önmagukban is sokat adnak ehhez a témakörhöz — elsősorban a kutató számára. A már korábban megjelent hasonló gyűjtemény szerves folytatása ez az ősz- szeállítás. Ugyanebbe a vonalba illeszkednek az irodalom- történeti dolgozatok: Madách világnézetének, lírájának taglalása, Mózes című drámájának elemzése. Hosszú évek kutatómunkáját koronázta siker a múzeumi hónapban. Elveszettnek hitt kódexet találtunk meg és vettünk múzeumi kezelésbe, ahogy erről már értesültek a Nógrád olvasói (Nógrád. 1973. november 4. száma). Az ismeretterjesztésben és az egyéb rendezvények területén is sikerült élőbbre lépni. A középiskolások részére tartott múzeumismtjrtető foglalkozások eredményesnek mondhatók. A Jiiulók igen nagy érdeklődést, tanúsítottak a kutatás módszerei, a múzeumban fellelhető értékek iránit Rajtuk keresztül a helytörténeti, honismertető munka színvonalának fokozása is biztosítható. Tárlatvezetéseinkből, múzeumi sétáinkból nagyrészt szintén arz ifjúság vette ki a részét. összességében mintegy 16 ezer látogató érdeklődött tevékenységünkről. TERJEDELMI problémák miatt — természetesen csak a nagyobb, és a közönség által is érzékelhető rendezvényeinkről, kiadványainkról szóltunk. Munkánk összességét tekintve, elégedettek lehetünk a múzeumi hónapban tapasztaltakkal Tevékenységünkkel elősegítettük a látogatók érdeklődésének kielégítését, és hozzájárultunk szakmai és politikai műveltségük gazdagításához. Kiállításaink emlékmúzeumaink a lövőben is várják a látogatókat Reméljük, hogy a hasznos tapasztalatok feldolgozásával. tudományos munkásságunkkal a kiváltott érdeklődést £jeg tudjuk tartani. Domonkos Alajos így beszélünk mi (2.) „Komoly" — reklamáció R eggel egy dérlepte pad támlájára három év körüli kisfiú „rajzolt” mutatóujja hegyével. Kérdezgette az apját: — Mit rajzoljak? — Vonatot — hangzott a válasz. Néhány görbécske vonal, aztán újra a kérdés: — Meg még mit? — Napocskát. — Miért? — nézett rá kérdőn a fiúcska. Igen, nevelünk. Nevelgetünk. Már hároméves kor előtt. De óvodás kortól kezdve talán még fokozottabban. Nemcsak az óvoda, az iskola nevel, nevel az édesanya, az édesapa, az utca, az egész társadalom. Példánkkal is nevelünk, jóval, rosszal egyaránt. S néha bizony nem egészen úgy nevel a család, mint az iskola; az utca, mint a munkahely és így tovább. Vagyis: szükség van az úgynevezett nevelési tényezők mind tudatosabb összehangolására. S a nevelést, a tanítást — tanulni kell. Ennek sok módja van, persze. Egy urna áll most Salgótarján főterén. Időnként megállnak előtte az emberek, valamit beledobnak. Mire „szavaznak?” A Hazafias Népfront városi bizottságán derült ki: kérdéseket dobnak be az urnába. Miféle kérdéseket? Jövő vasárnap, november 25-én délelőtt rendezi meg a Hazafias Népfront városi bizottsága, Salgótarján város Tanácsa, a József Attila Megyei Művelődési Központ a salgótarjáni szülők második parlamentjét a művelődési központban. Erre körülbelül százötven szülőt hívtak meg. Szülőket, akiknek gyermekei óvodába, általános és kö- középiskolába járnak. Róluk, a város gyermekeiről, diákfiataljairól lesz szó, számuk tízezer körül van. Aki nem VASÁRNAPI JEGYZET Urna a téren vesz részt a parlamenten, annak is lehetősége nyílik az őt érdeklő, foglalkoztató kérdések feltételére. A szekcióülések munkájukat fórumformában végzik, s jó lenne, ha mind több kérdésre hangozhatna el itt válasz. Ennek érdekében lehetőséget teremtettek arra, hogy a kérdéseket előzetesen a szakemberekhez eljuttathassák. Kérdéseiket a szülők a művelődési központ bejáratánál levő urnába dobhatják. A parlament plenáris ülésén a gyermek személyiségéről, a személyiséget alakító tényezőkről és egységéről tart előadást dr. Ranschburg Jenő pszichológus, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem pszichológiai tanszékének munkatársa. Ezután kezdődnek a szekcióülések. Négy szekció lesz, ezekben az óvodás korú, a növekvő, a kamaszodé gyermekekről, s a középiskolás diákokról esik szó. A szülők parlamentjét vidéken először Salgótarjánban rendezték meg tavaly májusban. Ezen a családi és társadalmi nevelés harmonikusabb, hatékonyabb együttműködésének témáját, s a különböző korosztályok nevelésének kérdéseit vitatták meg. Ezenkívül a szülők parlamentje több hasznos javaslattal szolgált a város vezetőinek, s a Hazafias Népfrontnak is. Mi szerepelt a javaslatok között? Többi között óvodák, napközi otthonos helyiségek építése üzemi, szülői segítséggel, játszóterek létesítése, tornatermek építése. Szó esett a tananyagcsökkentés szükségszerűségéről, a tanulmányig átlag megszüntetéséről, a szülők felelősségéről a gyermekek nemi felvilágosításában, a szülők, nevelők mind gyakoribb találkozásának fontosságáról. Megvitatták az általános iskolát végzett leánytanulók elhelyezkedésének nehézségeit, a néha túlságosan drága tanulmányi kirándulásokat, amelyek megterhelést jelentenek a szülőknek, a szülői munkaközösségek felelősségét a szülők közötti összhang megteremtésében (zsebpénz, divat, dohányzás), a gyermekegészségügy kérdéseit, s még sorolhatnám. A szülők parlamentjének megrendezése a város, a megye határain túl is visszhangot keltett. Salgótarjánba jöttek tapasztalatok gyűjtésére — többi között — Békéscsabáról, Nyíregyházáról, Győrből. Azóta igen sok felmerült javaslat megvalósult, új óvodai, napközi otthonos helyiségek, egyéb létesítmények épültek társadalmi összefogással, az oktatáspolitikai határozat szellemében új intézkedéseket vezettek be az iskolákban és így tovább. A szülők és iskola kapcsolatának további erősítésére napjainkban és a jövőben is szükség van. E kapcsolat fejlesztését, a szülői munkaközösségek közös irányítását a Hazafias Népfront városi elnöksége a városi tanács művelődésügyi osztályával jó összhangban törekszik megvalósítani. A módszerek a szülői munkaközösségek irányításában évről évre fejlődnek, változnak. Ezek közé tartozik a szülők parlamentjének összehívása is, immár második alkalommal. S aki nem lesz ott, „küldhet” kérdést. Nem marad válasz nélkül. Tóth Elemér József Attila írta le valaha: .... .jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat”. Azóta elmúlt harminchét esztendő és nem tudni miéirt. ez a komoly „komoly” szó megelégelte a maga higgadtságát. Mostanában egyre-másra próbálja elhódítani más szavak helyét. Üzemi jelentésekben, felszólalásokban, nemegyszer hírlapi cikkekben vállal szereplést — más helyen. Egy üzemi lapban olvastam a nyilatkozó művezető szavait: „A minőség ugyan javult, de nem érte el azt a szintet, amelyet terveztünk, és sajnos volt komoly reklamáció is.” Ha nem ismerném ezt a fajta üzemi zsargont, azt is gondolhatnám, érkezett egy sereg reklamáció, de a legtöbb közülük komolytalan volt, talán tréfás is. Az üzemvezető — gondolom — inkább így mondta volna: A minőség ugyan javult, de nem érte el azt a szintet, amit terveztek, és sajnos volt jelentős (nagy jelentőségű. sok gyártmányt érintő, indokolt, megalapozott stb.) reklamáció is. A „komoly” nem áll egyedül az új szóhonfoglalásban. Néhány más kifejezés is oda- "urakodott szerényebb társai helyére. Az előbbi üzemvezető nyilatkozatából: „A jelentős mennyiségű élőszállítások negatívuma, hogy a tételes szállításokból mintegy tízezer tonna a lemaradás.” A „negatívum” úgy tűnik, jól érzi magát nem üzemi környezetben is: „A kapun kilépve pedig szemünk elé tárul a Balaton, a maiga szépségével, mintegy két- kilométeres távolságból. A távolság, ez az egyetlen negatívuma a tábornak, de ez is vitatható. hiszen közben még egy cukrászda is vaiy az út mellett.. Mi a rossz és mi a jó abban a táborban, azt persze ezután sem tudom, a kissé nyakate- kert fogalmazás miatt. A „negatívum” semmivel sem tette világosabbá, érthetőbbé a táborról szóló tudósítást Szinte az az olvasó érzése: éppen az volt a sorok írójának célja, hogy homályban maradjon valami. A „komoly” és a ..negatívum” mellé még jó néhány kifejezést sorolhatnék, megtáltosodott szavakat: döntő hozzáállás a szűk keresztmetszethez, a munkafronthoz stb. Furako- dó idegen kifejezéseket is mondhatnék: Az optimális kapacitás melletti produkció volumene lineáris változásai — így és amúgy... Az ilyen kifejezésekkel, idegen szavakkal feleslegesen megtűzdelt, elkoptatott mondatok nem teszik érthetőbbé, értékésebbé sem az írást, sem az előadást, de a szerzőjét sem. Az üzemek munkásai, az előadások hallgatói megfontolt, világos beszédet várnak az írástudóktól, azoktól, akik eléjük állnak. Komoly szóval akarnak tájékozódni. vitázni, dönteni, komoly dolgaikban. Vineze István NÓGRÁD — 1973. november 18., vasárnap 7
