Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

Filmszínházaink játsszák

LÁNGOK A HEGYEKEN

Jánossy Ferenc: ÖREG VAGÁNY

Az új otthoniban sárga sötétítő függöny virít az ablakon, hófehér polcokon könyvek zsúfolódnak, s katalógusok. Üllő, íetkivő álkalmafoBságok mindenütt, az ajtótól jobbra batalnuaB magnetofon zümmög. Láng lobog az olajkályhában, növények zöldéLlnek a szoba sarkaiban, A falaikat nemigen látni, képek takarják el szinte mindenütt Mindenfelé mappák, grafikáikkal zsúfolva.

Ágnes kávét főz. Jénoesy Ferenc festőművész a Walpur- gisz-éj varázslóiról, boszorkányairól beszél. Állunk a szoba közepén, egy hatalmas méretű olajkép, a Boszorkán yszombat előtt

Láittam aiugrasztuslbain, hogy a hegyek tetején lángok égnek — mondja a művész. — Megkérdeztem egy úrdasz- szonyt: miért gyújtottak tüzeket a hegyen? Morgarten miatt égnek, mondta. Ott vertük meg a Habsburgokat. Megkérdeztem egy parasztiasszonyt is: ezek a szabadság lángjai? ő mást mondott S én annak a panasz tasszon ynak hiszek, aki azt mondta: művész úr — mert ismertek már Birsfelden- ben (Basel elővárosa) — őszinte legyek? Tudja, város volta középkorban Basel. Nem mehetett oda be mindenki. Polgárok uralkodtak, cívisek. Aki szemükben lecsúszott futhatott, amerre látott Mehettek a lecsúszott lovagok. A szajha jó volt, de a városban nem lakhatott, örömet szerezni jöhetett, de utána távoznia kellett a falak közül. Hát a vajá- kosok? Hát a bolondok? Még nem volt intézetük, kilökték őket a poliszból. Akik a hegyekben éltek, fáztak, éhesek voltak, lelőtték a vadat, néha még az elhullott állatokat is összeszedték, tüzeket gyújtottak. Erre a poliszban azt mondták, boszorkányok tüze, boszorkányok étke. Pedig csak a szegényemberek tüze és étke volt. Mármost kinek higgyek, az úriasszonynak, vagy a parasztasszonynak. Hát azt hiszem, amelyikből jobb képet festhetek. Én a parasztasz- szonynak hittem.

így született a Boszorkány- szombat,

r*

A középső lépcsőház első emeleti lakásának ablakán kitekintve kicsit szürke a kép. Az ablak alatt törött utcai lámpa, égő nélkül. Szürke novemberi délelőtt, sablonos lakótelepi kép — egyik olyan, mint a másik — távolabb a kisváros tornyai, sziluettje. De ez itt meleg otthon, körben a képeken égő színek lobognak. Jónossy Ferenc otthonra talált Balassagyarmaton. Beteg emberként jött ide a hatvanas évek közepén, most saját otthonának falain vallanak aké— Milyen jellegű festészetet képzelek el magamnak? A festészet nálam elsősorban figurális festészet, amely szőkébb környezetem inspirációjából, hallomásokból, s a magyar történelem őszintébb, iróniku- sabb ábrázolásából épül. A figurális kompozíciók néha figurális szürrealizmusba hajlanak.

Egyik akvanellten a nő, s a művész képe, ragadozó madárral, maszkokkal. A madár vár valamire. A művész maszkjai őrjöngenek.

— A bajt le lehet győzni. Szeretni kell egy nőt, szeretni kell a zenét, ott mindig új dolgok derülnek ki, 6 az ember legyen hű önmagához. Ezit mér Krúdy mondta.

Ü

Végig égnek a tüzek a hegyeken augusztusban, a mor- ganteni csata emlékére.

— Azokban a kegyetlen, sziklás hegyekben legyen valaki nagylegény — mosolyog a művész.

Amikor a Habsburgok fennhatóságukat akarták érvényesíteni, az őskantonok szövetsége 1315-ben a mongarteni csatában győzelmet aratott felettük. Jánossy Ferenc most mégis a boszorka nysz ómba tot látta a lángokban, démonok, szömyalakok világát, kicsit Hieronymus Bosch középkorát. De ez az ő világa is. 1956-tó’, 1962-ig Svájcban élt, tíz kiállítást rendezett, többi között. Baselban, Zürichben, Gemfben.

És Baselén, a démonokon, maszkokon, hallomásokon kívül, itt van Gyemesdiás, számtalan akvarellen. Egy vázlat a diási strandról, ahol egyszer annyira nem volt közönség, hogy a pincér magában ivott.

— Ez meg csak szinte egy ég — mondja Ágnes.

Igen, csak felhő és mégis kép. Amott egy másik képen sátrak — Gregi 6átra —, egy pincét nyitó asszony égő színekkel, Kocsis Sándor bácsi tanyája, Pista bátyám fája, és a többi kép. Az elmúlt nyár világa.

Tóth Elemér

pék gyógyulásáról.

— 1965-ben joggal voltam szomorú — jegyzi meg.

Azóta festett itt több jelentős képet, A bolondok királyát, a nagy Baseli karnevált, továbbá sok nógrádi tájakat, hogy csak néhányat említsünk.

sAlyaralni jó

A Művelődésügyi Minisztérium, az Országos Pedagógiai Intézet, a SZOT üdülési és szanatóriumi főigazgatósága, valamint a Pedagógusok Szakszervezete KV-elnöksége múlt év őszén pályázatot hirdetett a nyári gyermekfoglalkozásokon folyó pedagógiai munka segítésére, a jó tapasztalatok ösz- szegyűjtésére. A pályázaton két témakört írtak ki- Az egyik: Milyen vonzó, élményszerű tevékenységet szerveznek, milyen korszerű új módszereket alkalmaznak a nyári gyermekfoglalkozások során?, másik: Hogyan biztosítják a nyári gyermekfoglalkoztatá- sofcon. a korszerű munkakörülményeket. A második témakörben a bíráló bizottság a díjak odaítélésén kívül, dicséretbe részesített öt pályamunkát, köztük Ethei Lajos i'Ba: lassagyarmat) munkáját is. Címe: Nyaralni jó.

Nagyob reményekkel keresték az újabb összeütközözést ugyancsak Kassánál, de megint visszaszorítottuk őket. Mindjét fél tudta, hogy Kassa környékén lényeges dolognak kell eldőlnie: ha a magyarok győznek, közömbösíthetik az északról rájuk nehezedő veszedelmes nyomást, ha mi győzünk, szabad az út Debrecenig, a rebellió székhelyéig. A kritikus helyzet feloldására Kassa alatt termett Görgey serege, egyesült' Dembinsky hadtestével, és a harmadik ütközetben érzékeny vereséget mértek Schlickre. Görgey ezzel a bravúrral teremtette meg hadászatilag a küszöbön álló tavaszi hadjárat előnyös feltételeit.

Amíg Görgey Artúr seregébe tartozott Dessewffy Ariszti- desz lovashadosztályával, addig rendre-sorra gyűjtötte a siker babérjait. A.Schlicktől

elszenvedett két vereségért a kápolnai és a verpeléti csatában fizetett vissza. Elő is léptették ezredessé. A honvédsereg legjobb parancsnokai sorába emelte a hadiszerencse az összes többi mérkőzésben: Gödöllő, Isaszeg, Vác, Nagy- salló, Komárom lettek a diadalsorozat állomásai. Ahogy egykor a Radeczky-huszárok- ról beszéltek, úgy most a Des- sewffy-huszárokat emlegették. Budavár ostromához is elvezette hadosztályát, de mivel lovassággal nem lehetett rohamozni, a háttérből biztosította az ostromlókat. Mégis emlékezetes számára Budavár bevétele, mert ezután emelték a tábornoki karba.

Érdemeire és képességeire való tekintettel rábízták a kilencedik honvédhadtest parancsnoki posztját Eperjes székhellyel. így a csaták kellős közepéből visszatérhetett áhított városába. Egyáltalán nem gpndolhatta, hogy a boldog hazatérés csak illúzió, ám annál valóságosabb a rövideNÖGRÁD — 1973. november 18., vasárnap

1

«4 megalkuvó

Alberto Moravia, akinek A megalkuvó című regényéből készüli' a fiatal Bernardo Bertolucci azonos című, nagyhatású filmdrámája, régi ismerőse a magyar olvasóknak és filmnézőknek egyaránt. Művei sok ezer példányszámban jelentek meg a magyar könyvpiacon, filmszínházaink több műveiből készült filmet játszottak. Többek között az Egy asszony meg a lányát, a Kö- zönyösök-et, A megalkuvó a sikeres, kitűnő filmadaptóciók soraiba tartozik, s joggal állítható Vittorio De Sáca 1960- bam forgatott fesztiváldíjas műve, az Egy asszony meg a lánya mellé. A film forgatása idején mindössze 29 éves Ber- toluccinaik eredeti é6 érett filmes eszközökkel — mindvégig lebilincselően — sikerült átültetni a regény egész eszmerendszerét, gondolatait.

A történet középponti figurája Clerici, a fiatal, de már elég tekintélyes filozófiatanár, aki túlzott alkalmazkodásával a fasizmus eszközévé, valóságos játékszerévé válik, aitól még bérgyilkosságra is fel lehet használni. Etikátlan ma1- gabartását súlyosbítja, hogy cselekedeteit — divatos szólással élve — megideológi- záija: családja 6orea iránt érzett felelősségből, az ő boldogulásukért kollaborál. Csakhogy a meggyőződés nélküli embernek, a megalkuvónak nincs erkölcsi, emberi tartása, és gondolkodás, minden teketória nélkül áll, ha érdekei úgy kívánják, a másik oldalra. Ez történik Clericivel is. A film végén ő, a legalattomo- sabb fasiszta kiélt „fasisztát” azokra, akik nyíltan vállalták ebbéli mivoitjukait, vagy éppenséggel nem is voltak soha azok, de pillanatnyilag a .köpönyegforgató” útjában állnak, lelkinyugalmát veszélyeztetik

Elbben érezzük a felvetett gondolatok korszerűségét, egyetemes voltát. Mert Cleri- cik a fasizmust megelőzően is éltek, és élhetnek ma is. Harcolni kötelesség ellenük

A rendező, Bernardo Bertolucci nagyon jő társmflvé- szekire talált e világsikert és hírnevet szerzett filmjének elkészítésében. Vittorio Storaro operatőr visszafogott, a komor témához illő színekkel dolgozott. Lágy vonalú képei sokáig emlékezetesek lesznek. Néha — nem új, de hatásosan alkalmazott, kifejező — megdönti kameráját, mintegy képileg is hangsúlyozva a fasiszta eszmékkel mérgezett, egyensúlyát vesztett világot. A francia Georges Delerue zenéje is stílusos, mértéktartó.

Kitűnő olasz és francia színészek alakították a koopro- dufcoióban forgatott film főszerepeit. Jean Louis Trintig- nant — akit az Előzés, A tökéletes bűntény, az Egy férfi és egy nő című filmekben is láthattunk — Clerici szerepében felülmúlhatatlan. Méltó partnere a két női főszereplő: Stefánia Sandrelli és Dominique Sanda, a csinoska, butuska feleség, illetve a politika iránt sem közömbös balettok- tatónő alakjában.

f 111 ■ ■' ■ * 11 ■ ■ %

Az egyetemista esztergályos

A képről egy összehúzott szemöldökű, szigorú tekintetű férfi néz ránk. Arcára — a fényképész előtti szokásos merev ünnepélyesség rajzolta a szigorúságot. Mert a valóságban nem ilyen ember Andráska János, a pásztói szerszám- és készülékgyár harminchárom éve6 esztergályosa. Barátságos ember. Az idei ősztől egyetemista. A Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának levelező hallgatója.

— Nehéz volt bekerülni?

— Eléggé. Először 1969- ben felvételiztem, aztán minden évben próbálkoztam. Gondolhatja, mennyire örültem, amikor sikerült.

Érdekes, megtorpanásokkal és minduntalan megújuló nekirugaszkodásokkal tele az élete. 1945-ben meghalt az édesapja, az anyja nevelte másodmagával. Amikor 1954- ben elvégezte a nyolc általánost, vegyipari technikumba jelentkezett,' de nem vették

fel. Gimnáziumba meg nem akart menni; az csak akkor ér valamit, ha az ember utána továbbtanul — mondja,

— Nekem minél előbb pénzt kellett keresni, hogy mint a legidősebb fiú, segítsem a családot. Elmentem esztergályos tanulónak a tarjám acélgyárba. Tanáraim meg a mestereim megszerettették velem ezt a valóban nagyon szép és jó szakmát. Amikor felszabadultam, eszembe sem jutott, hogy továbbtanuljak. Fiatal is voltam. Tizenhét éves. Élni akartam, szórakozni.

— Aztán mikor változott meg mégis az elképzelése?

— A katonaságnál. Nem frázis, a katonaság valóban átformálja az ember gondolkodását, csiszolja, megérleli. Még a katonaságtól jelentkeztem gépipari technikumba. A leszerelés után Pesten maradtam és folytattam a tanulást Az első két év gyorsan és könnyen leszaladt. Aztán már pótvizsgát is kellett tennem... Akkoriban kezdtem udvarolni, hanyagoltam a tanulást, ahogy az ilyenkor lenni szokott.

1964-ben nősült s hazaköltözött Pásztora. Egy é>v múlva megszületett a nagyobbik fiú. Házat épített Nemigen maradt ideje a tanulásra. Néhány éve6 kihagyás után különbözeti vizsgával beiratkozott a pásztói gimnázium levelező tagozatára, ahol

1969-foen érettségizett. A sikertelen egyetemi felvételi vizsgák ellenére volt kitartása. Közben, hogy többet tudjon, tavaly elkezdte a gépipari technikum harmadik osztályát Most jár negyedik osztályba. Gimnáziumi érettségivel technikumba és egyetemre jár egyszerre. Nem tudom van-e még ember rajta kívül, aki ilyen különös dologgal dicsekedhet.

— Kétségkívül furcsa az én esetem, mégis csinálom. A gépipari technikumban tanultak összhangban vannak az egyetemi tananyaggal, nagy segítséget nyújtanak a magasabb szintű tanulásban. Szükségem van a technikumra, sok mindent el kell még sajátítanom. Az a jó, hogy a beszámolók időpontjai még nem ütköztek.

Akaratereje, energiája különösen akkor tűnik bámulatosnak, ha elmondjuk, hogy mindezt a feleség és három gyermek, tehát a család sok ágú és felelős gondja, valamint kétműszakos munka mellett végzi. Csodálom, hogy nem roppan össze, bírja „szusszal”, szorgalommal, tehetséggel a saját maga által — magasan megszabott feladatok teljesítését.

— Nagyon nehéz most tanulni. De igyekszem, mert az első év rosta. Itt derül ki, hogy eleget tudunk-e, van-e kellő kitartásunk. Egyébként feleségem, aki tanítónő az általános iskolában nagyon megértő elhatározásommal szemben és segít. Minden otthoni munkát beosztással és közösen csinálunk. De máshogy ez nem is lehetne.

— A munkahelyen mat szólnak?

— Örülnek, és amiben csak lehet segítenek. Most még a két műszak mellett is tudok tanulni, később azonban jó lenne egyre járni.

Ügy véljük, hogy ennek nem lesz semmi akadálya, hiszen Adráska János, a gyár embere, nemcsak magának, hanem egész gyári kollektívának tanul.

v i v* - — S “y

sen kezdődő megpróbáltatások sorozata,

Schlick hadseregénél sokkal komolyabb erő tűnt fel a láthatáron. Megérkeztek Magyor- országra a cár katonái. A Hernád völgyében ereszkedtek alá Galicia felől megszámlálhatatlan özönnel. Dessewffy Arisztidesz, aki katonailag felel ezért az országrészért a cár seregei ellen vezette hadtestét a siker minden esélye nélkül. Ezúttal nem kereste a csata lehetőségét. Taktikája mindössze arra szorítkozott, hogy apró csetepatékkal hátráltassa a támadó ék előrenyomulását. Eleinte abban bízott, megérkezik az erősítés, mint annak idején Görgey Kassa alá, de igen hamar belátta, az abszolút erőviszonyok akkor is reménytelenné tennék helyzetűket, ha az egész magyar hadsereg a segítségére sietne. E felismerés ellenére makacsul késleltette az orosz előnyomulást és csak a végső esetben folyamodott hátráláshoz. A közben csatlakozó seregtöredékekkel együtt vonult vissza a Tisza jobb partján. Míg Görgey hadtestei északon, majd az Álföld keleti szegélyén menekítették magúkat Árad felé, addig az a seregrész. amelyhez Dessewffy is csatlakozott, az ország közepén át közelített Szegedhez, a menekülő lázadó kormány ideiglenes székhelyéhez. Szeged fölött a főparancsnok. Dembinsky támadásra szánta el magát. Kfcérlete a magyarok

katasztrófájával végződött. Kossuth kormánya tovább menekült Aradra.

Dessewffy véres utóvédhar- cokkal biztosította visszavonulását Temesvár felé, mivel csak ez az egyetlen mozgási lehetőség maradt nyitva számára. Temesvárnál ugyanis még lábon állt Bem József serege. Ezzel akart egyesülni. Sikerült az elgondolás, de azzal a ránézve lesújtó következménnyel. hogy a Dembinsky vezette ütközethez hasonlóan Bem is csatát vesztett. Űjra a hátrálásban keresett kiutat. Hiába próbált rendet tartani, mór kibontakozott a teljes káosz. Ráadásul találkozott Lugasain a menekülő Kossuthtal és ebből végképp megértette, hogy veszve van minden reményük. Kossuth levelet bíz rá azzal a kéréssel, hogy továbbítsa Bénihez, s máris menekül tovább. Dessewffy ehhez a levélhez mellékeli a maga levelét, amelyben értesíti parancsnokát a Lugasra szorított kilencedik hadtest kilátástalan helyzetéről.

A leveleket soha nem kapta meg Bem. mert azok a mi kezűinkbe kerültek: herceg Lichtenstein előőrsei, elfogták a futárt. Bem futárja viszont megérkezett Dessewffyhez és közölte a lengyel fővezér parancsát. hogy a kilencedik hadtest haladéktalanul kövesse őt Erdélybe, ahol kiheverik a vereséget és folytatják a hat- cot,

(Folytatjuk)