Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

Kábelgyári segítséggel lakást építenek HOGYAN, milyen módsne- rettckel segítik a munkások La­káshelyzetének javítását a Magyar Kábel Müvek balas­sagyarmati kábelgyárában? Elöljáróban az érdekelteket, a munkásokat kérdeztük. — Szerencsés helyzetben én •z első között kaptam segítsé­get. A kicsink ekkor 3 hóna­pos volt. őszintén mondom, nem Volt akikor még jófor­mán gemmánk. Egy norvég tí­pusú házra 33 ezer forintot kellett befizetnünk, a többit, 182 ezer forintot a vállalat ka­matmentes hitelként biztosí­totta. Ezt 30 év alatt kell le- törlesztenünik. Ebből még gyermek enk int és az eltöltött évek után kapunk kedvez­ményt. A szerződésben 15 év szerepel. Jól érzem itt ma­gam, gépkocsivezetőkén t kezd­tem, de megvolt az autószere­lő szakmám, most ebben dol­gozom — mondja Sallós Ala­dár, majd így folytatja: — Számoltam, hogy ml 1970-ben már olyan segítséget kaptunk, mint amilyenre az új rendelet módot ad. A kamat ü6Sizege 70 ezer forint. A már említett kedvezmények ezen felül mintegy 40 ezer forintot tesznek ki. Akikor öten jutot­tunk így lakáshoz. Rajtam kí­vül Kőszegi István, Harsányi István, Gramantik Pál és Bor- bás Attila költözött új lakásba. — Az erdészettől kerültem ide, autószerelő szakmám van. A feleségem is itt dolgozik és van egy hatéves kislányunk. Nagyorosziból jártunk be, de négy hónapja a városban la­kun albérletben, egy mozaik­lappal lerakott helyiségben, 800 forintért. Mi is ezt a ked­vezményezett akciót szeret­nénk igényibe venni. Már sze­repel a nevünk a lisián és ta­lán jövőre sikerül — mondja Csóta István. — SZÜGYÖN AZ apámék­nál Lakunk. A feleségem is itt, a városban dolgozik, a gyer­mek pedig már negyedikes. Tavaly még 90 ezer forintot kellett volna befizetnünk, ami­kor érdeklődtünk. Ilyen anyagi erőnk nem volt. Most 15 ezer forintot fizettünk be. A válla­lat 29 ezer forint kamatmen­tes hitelt biztosított. Erre jön még a munkásoknak adott és a gyermekek után járó' ked­vezmény. Mert vállaljuk a második gyermeket is. Ez 120 ezer forint kedvezményt je­lent a számunkra — mondja Krizsanyik Sándor, a targon­cások csoport vezetője, majd hozzáfűzi. — A műszaki átadáson ott voltunk. A Lemin-lakótelepen kétszoba-összikomfortos lakás. A napokban költözünk. — Nekünk két gyermekünk van — kezdi Ledeczkl János elektroműszerész. — A felesé­gem gyermekgondozásin van. Az öröklakásra 14 ezer forin­tot kellett befizetnem. A vál­lalat a kijelölési jogot vásá­rolta meg. Másfél szobás a la­kás. Havi 240 forint OTP-tör- lesztést és 150 forint szövetke­zeti hozzájárulást fizetünk. Más és más formában, de a vállalat yaLamennyi dolgozó­nál segített,' illetve Csóta Iet- vónéknél eegit a lakásgond megoldásában. — A napokban öt család költözhet. Eddig 28 dolgo­zónknak sikerült megoldani vállalati segítséggel a lakás- problémáját. Több mint egy­millió 700 ezer forintot fordí­tottunk erre a célra. Jövőre legalább 20 lakásgondot sze retnénk megoldani. A listán ami még nem tekinthető vég­legesnek, 23 név szerepel — közli Géczá Imre igazgató, majd így folytatja: ■— A kollektív szerződés sze­rint legalább ötéves vállalati munkaviszony szükséges ah­hoz, hogy ilyen támogatást ad­hassunk. A mi esetünkben, új gyár lévén, ez 3 év. Indokolt esetben ettől is eltérhetünk Ezt tettük például a Mohorá- ról bejáró Vjczián Jánossal, aki különleges feleadatot lát el a vállalatnál, a speciális gépekhez van vizsgája. Szász József viszont a mi ösztöndí jasunk volt és most közvetlen termelésirányító. Családja van. A felesége még tanul a Szov­jetunióban, kábelgyártó mér­nöki szakon, őt is várjuk, mert utolsó éves. ők is kaptak lakást. A már említetteken kívül, egyébként három eset­ben saját ház építéséhez is ad­tunk kamatmentes kölcsönt. Most két család a felvonulási épületek bontására kapott le he tőséget Ez viszont építési anyagban jelent segítséget. Ezenkívül C-menetleveles fu varakkal is segítettünk már eddig is és ezután is. Azt is megemlíthetem, hogy a városi óvoda építéséhez is hozzájá­rultunk 1,8 millióival. Ez vi szon-t 30 gyerek óvodai elhe­lyezését jelenti számunkra. AMIT A MUNKÁSOK és az igazgató elmondott, ahhoz úgv érzem, nincs szükség külön kommentárra. Bizonyíték arra. hogy ennél a vállalatnál igen komolyan vették a párt sza­vát és tesznek is annak meg­valósulásáért. Bodó János Mindig szerettem barkácsolni Tizenhét ívvel ezelőtt men­tem el Nagybátonyba, az azó­ta már megszűnt Katalin II. iiányaüzemhez. Apám bányász volt. gondoltam, én is az’ le­szek. Szakmám nem volt, se­gédmunkás — csillés — let­tem. Később jöttem rá, hogy én valami mást. többet aka­dok csinálni ennél. Gyermek­korom óta mindig szerettem fúmi-faragn 1, barkácsolni. A rádiók, telefonok — a híra­dástechnika — különösen ér­dekelt Még általános iskolás koromban fabrikáltam ma­gamnak egy detektoros rá­diót Saját készítésű »telefo­nunk" i* volt az öcsémmel. Mégis ledolgoztam 14 évet a bányában. Kellet a pénz, mert megnősültem, építkeztem. Mi­kor nagyjából rendben lett a ház, akkor néztem más mun­kahely után. Akkoriban szer­veződött Zagyvapálfalván a BRG. Nem sokáig gondolkod­tam; i .három évvei ezelőtt. át- jöttem ide dolgozni. Az új he­lyen a beilleszkedés nem tar­tott sokáig. Itt akkoriban mindenki új dolgozó volt Rö­vid idő alatt megismertem a munkafolyamatokat Nagy se­gítséget^ jelentett ehhez az, hogy én már némi „előkép­zettséggel” rendelkeztem. Az elmúlt évben átkölötöz­Ilárosnszor Is rágalom ••• Gy. Z.-né háromoldalas levélben közölte rosszalló véle­ményei vélt vetélylársnőjével. Személyesen is elmondhatta volna, de mint írja: „Ha szemtől szemben látom, a kezem is járt volna, s amilyen lelkiállapotban vagyok, megskalpol­tam volna egy kicsit azt a bunkó orrát." Gy. Z.-nének feltűnt ugyanis, hogy az erdőben gyakran vadászgató férje nem tud elszámolni a lelőtt vadakkal. „A volt munkatársai szerint maga az uram szeretője, és maga az, akinek hordta a sok vadhúst", panaszolja a levélben. A férj rossz bőrben van az utóbbi időben, a feleség gyanúja szerint ennek is a vetélytárs az oka; valószínűleg eoycdül pusztította el a sok vadhúst. A feleség közmondásizű jó­tanácsa Így hangzik: „Ha bakot tartasz, etesd is”. Nem rejti véka alá azt sem, hogyan szerezte értesüléseit: ,A sötétség leple alatt találkoztak, csak arra nem gondoltak, hogy a figyelőt Is eltakarta a sötétség”. Ezek után egy utol­só, megsemmisítő csapást mér ellenfelére: „Ha nekem olyan •malacképem volna, mint magának azokkal a tömpe orrok­kal, eldugnám a fejemet, mint a strucc". Gy. Z.-nét becsületsértésért 800 forint, G. Gy.-nét pedig, kinek rágalmai nyomán született az ominózus levél, 1300 fo­rint pénzbüntetésre ítélte a Salgótarjáni Járásbíróság. A tel­jes igazság kedvéért megemlítjük, hogy a levél így kezdő­dött: „Tisztelt Asszonyomr ♦ Sz. Zs nét S00 forint — egy év próbaidőre felfüggesztett __pénzbüntetésre Ítélte a Salgótarjáni Járásbíróság a követ­kező tényállás alapján. B . M.-né feljelentette Sz. Zs.-nét mert az abban a hl- szemben, hogy B. M.-né 300 forintot lopoU tőle, sértő kifeje­zésekkel illette. A tárgyaláson kiderült, hogy távolról sem a lopás vádja ellen tiltakozott, mert az igaznak bizonyult, csak a becsmérlő kifejezések ellen. Mert ugye attól, hogy valaki tolvaj, a nemi erkölcseit tekintve kétségkívül feddhetetlen is lehet... K. L.-né, K. J.-né és K. L. kölcsönösen rágalmazással, be­csületsértéssel vádolják egymást. A rágalmakról és sértések­ről hamar kiderül, hogy csakugyan elhangzottak, viszont a család időközben rájött, hogy ahol a sértettek egyúttal vád­lottak is, nem igazi élvezet a pereskedés, s a tárgyaláson lát­ványosan kibékülteAz anyós szánja-bánja, hogy minden­nek elmondta a menyét, a meny szentül megfogadja, hogy máskor nem emelget malomköveket anyósa jelenlétében, mint ahogyan azt sem kívánja már, hogy „dögöljön meg”, a fiú pedig megígéri, hogy nem titulálja még egyszer ,süket hülyének” az édesanyját. Mindezek alapján a bíróság az el­járást megszűntén, s a mintacsalád békében elvonul. — szöghy j tünk a régi kultúrottti ónból ebbe az új, tágas, világos csarnokba. Az elmúlt három év alatt többféle munkát végeztem Voltam előszerelő, végszerelő Most egy adókészülék kézi­beszélőit szerelem készre Elégedett vagyok a fizetéssel. Gondolom, a vezetőim is elé­gedettek velem. Gyakran ka­pok jutalmat Igaz, itt nincs hűségjutalom szénjárandóság, mint a bá­nyánál, de már nem mennék vissza. Néhány hónapja a fe­leségem is itt. dolgozik ná­lunk. Azelőtt a szövetkezetné’, volt Zagyvapálfalván. A szü­lési szabadság után jött át Ide, Külön műszakban dolgo­zunk. hogy a két gyerekkel mindig legyen otthon valaki. Ha van szabad Időm, ross? rádiókkal foglalkozom. Meg­próbálom őket életre kelteni. Még elektromos orgona ké­szítéséhez is hozzáfogtam Egyegy 1ó magnófelvételért nedig képes vagyok éjfélig a rádiót figyelni. Szívesen részt vennék eg' szakmai tanfolyamon. A kö­vetelmények ugyanis egyre nagyobbak. Ezeknek a köve .élményeknek én — és gondo tóm a többiek is — szeret­nénk még jobban eleget ten­ni. Elmondta: Dénes József, a BRG dolgozója. Lejegyezte: Kocsis Sándor PILLANATKÉPEK ‘iiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiMiiiiiiBiiiiiiimiiimiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiuiiiiiiiiiiM Gyerekek a rokkával Béren a házak úgy sorakoz­nak a dombok között, mintha védelmet keresnének a sze­lektől. Az öreg hegy tetejé­ről messze ellátni, egészen a Mátráig. Amikor arról esett szó, milyen szép fekvésű köz­ség Bér. kivétel nélkül min­denki rámondta, májusban kell idejönni, akkor szép iga­zán. .. * Bér a pásztói járás egyik legérdekesebb nemzetiségi községe. Nyolcszáz lakosa kö­zül ma már nagyon nehéz megállapítani, ki a szlovák, ki a magyar. A legtöbben be­szélnek mind a két nyelven, legalábbis megértik. Majerszki Mihály, a közös gazdaság elnöke mesélte, hogy az ő tizennégy éves kislánya, és tizenkét éves fia úgy be­szélget a nagymamával, hogy az szlovákul mondja, ők meg magyarul válaszolnak. — Ezen senki nem ütközik meg, ez Béren természetes do- og. Majerszki Mihályt egyébként cüldöttnek választották a no­vember 21-én összeülő szlo­vák nemzetiségi kongresszus­ra. Közéleti ember, tagja a községi népfrontbizottságnak. — Ketten képviseljük a köz­iéget, Molnár Istvánné is ctildött. Megmondom őszjn- én, még nem voltam ilyen telyen. Érdeklődéssel és iz- ;alommal készülődünk. Már azt is megbeszéltük, mit is mondjunk, ha netán a falunk­ról kérdeznek bennünket. A termelőszövetkezet elnöke arról mindenképpen beszélne, hogy jól élnek az emberek Majerszki Aiiüaiy, a lalu küldötte . hanem válogatják, simítják a dohányleveleket. Tizenkilenc asszony dolgozik egymás mel­lett a két nagy asztalnál, köz­ben beszélgetnek. — Nyáron látott volna ben­nünket, amikor kapáltunk a dohányföldön, tizenkilencen álltunk be a sorba. — mond­ják szinte kórusban. Február közepéig dolgoznak a dohány- nyál. Egymás között legtöbb­ször szlovákul beszélnek, az­tán egy-kettőre magyarra for­dítják a szót. A brigádvezető Osztrovszki Istvánné, ő a „pa­rancsnoka” a tizenkilenc asz- szonynak. Amikor megkérdezzük, hord­— Nekem nincs is másik ruhám — mosolyog Zsuzsa Jánosné. — Nem is próbál­tam még föl. Megszoktam, ilyet hordok kiskorom óta. Zsuzsa Jánosné a fékötöt próbálja Béren. Szépen keresnek a kö­dösben, de az eljárók sem pa­naszkodnak. Takarékos, szor­galmas emberek lakják a fa­jt, egymág után épülnek az jj házak. Tévé, rádió minden saládban akad, a ruhdsszek- ény sem üres. Mindenki ar- a törekszik, hogy okosabban, zebben éljen... * A tsz-irodában járva bené- ünk még a „dohányos” asz- aonyokhoz. Ez nem azt je­led ti, hogy ők dohányoznak, ják-e még Bérein a népvisele­ti ruhát, gyorsan válaszol: — Hordjuk bizony! Odakiált az egyik asszony­nak: — Zuzka! Vedd már fel a fél:ötöt, hadd fényképezzenek le... Zsuzsa Jánosné szabadkozik egy kicsit aztán csak felte­szi a szép fejdiszt. Igaz, nin­csen kéznél, mert ilyenkor kendőben járnak az asszo­nyok, de egyikük gyorsan ke­rít egyet Végigmegyünk a falun. Á házak előtt libák totyognak ide-oda. Lesz télire bőven pe­hely a dunnába... Az óvodában a kicsik éppen most ébredeznek. Márton Má­ria óvó néni elmeséli, hogy Bé­rén még az óvodásoknak is van népi viseletű ruhájuk. Ha ünnepség van. azt veszik fel, és nagyon aranyosak benne... Szép a béri óvoda. A tanács nemrégiben olajkályhát vett és az egyik teremben a pad­lót is felcsiszolták, lelakkoz­ták. Csak a gyerekeik vannak kevesen, legalábbis pillanat­nyilag. .. ★ Ha már az óvodát megláto­gattuk, benézünk a mellette levő iskolába is. A tanító, Mágiái Ferenc, , hosszú évek óta él a községben. Tanács­tag, a községi végrahajtó bi­zottságba is beválasztották. Leginkább arra büszke, mi­lyen nagyszerű könyvtára van az iskolának. Az is igaz. itt nem sajnálják a könyvre a pénzt Az idén is négyezer fo­rintért vásároltak. — Van a községben szép számmal szlovák irodalom is. Aki szlovák nyelvű könyve­ket, újságokat akar olvasni, megtalálja. Az iskolában egyébként na­gyon szép kis társalgószobát alakítottak ki a gyerekeknek. Régi, dédelgetett terv, hogy összegyűjtik a község hagyo­mányait, nemzetiségi szokása­it, dalait, tárgyi emlékeit. Reméljük, a tervből valóság lesz, mert kár lenne veszendő­be hagyni a még ma is élő emlékeket Bölcsőt, rokkát, köcsögöket tányérokat már gyűtögettiink is. Az ott levő kisdiákok, Zsu­zsa Kati. Radván Sanyi, Sujő Teréz, szaporán bólogatnak. Bizony*, nem minden iskolá­ban van ilyen szép, régi fa­ragott bölcső.., Csata! Erzsébet Gyerekek a béri utcán fényképezte: Kulcsár József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents