Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-13 / 240. szám

Szocialista brigádok Magyarnándorban A szövetkezeti demokrácia érvényesülése nyomában (K) A PÁRT szövetkezeti irány­elvei ben megfogalmazták, hogy ezek a termelői közösségek nem egyszerűen gazdasági vál­lalkozások, hanem az emberi tevékenységnek olyan kerétei, amelyekben kedvező lehetősé­gei vannak a szocialista em­beri közösség formálásának. A gazdasági eredmények fo­kozásának, a tudat hatékony formálásának jelentős eszkö­zei a szocialista brigádok, me­lyek szerves részei a verseny­mozgalomnak. Tevékenysé­gük manapság ismét reflek­torfénybe került. A termelő­szövetkezeti szocialista brigád­vezetők I. országos tanácsko­zása 1969-ben volt, míg a II. tanácskozást idén december­ben rendezik meg. Ennek kapcsán időszerű leszűrni, hogy milyen a szocialista bri- gádmozgalfom. Nógrád egyik közös gazdaságában — Ma~ gyamándorban. — Az első szocialista címért küzdő brigádot öt évvel ez­előtt szerveztük meg — em­lékezik vissza Koreny József, a közös gazdaság párttitkára. — A legrégibb és legeredmé­nyesebb múltra a baromfis- brigád tekinthet vissza. Az idén ötödízben küzdenek a megtisztelő címért. Eddig há­rom alkalommal elnyerték. A másik női brigád a nö­vénytermesztésben dolgozik. Az idén először tűzték célul a szocialista cím megszerzé­sét. Üjoncok a traktorosok is. A műhelyben dolgozó brigád eddig kétszer nyerte el a cí­met. Két alkalommal viszont hem sikerült megszerezniük, mert gazdasági és más jelle­gű vállalásaiknak nem tettek maradéktalanul eleget. A fejlődés nem volt mentes az ellentmondásoktól, hiszen még a legrégibb szocialista nagyüzemek is alig negyedszá­zados múlttal bírnak, a szocia­lista brigádmozgalom pedig még fiatalabb. — Vannak átmeneti nehéz­ségeink — magyarázza Papp László termelőszövetkezeti el­nök. — Tavaly például há­rom női brigád nevezett be a szocialista címért folyó ver­senybe, de egyik sem nyerte el. — Némi féltékenységet le­hetett tapasztalni a brigádok között. Ha egyiket elvittük színházlátogatásra, a többiek szóvá tették. Az átmeneti né­zeteltéréseket azóta sikerült elsimítani és a brigádok egy­máshoz való viszonyában kedvező változás következett be. A SZOCIALISTA cím meg" szerzésére vállalkozó brigá­dokkal még az év elején is­mertették a gazdaság és a ki­sebb közösségek előtt álló fel­adatokat. A munka- és üzem- szervezés terén tett intézkedé­sek egyik lényeges alapelve, hogy az egyéni felelősséget jobban hangsúlyozzák, és tá- gabb teret biztosítanak a ké­pességek kibontakoztatásához. A versenymozgalom népsze­rűsítéséhez elsősorban a há­romhetes téli tanfolyamot használják fel. Az emberek­ben él a vetélkedési vágy — szűrik le Magyamándorban — és ezt nemes célok megvalósí­tása érdekében szükséges ál­lítani. A traktorosok például érdekeltek abban, hogy üzem­anyagot takarítsanak meg, és az erőgépek, munkagépek gon­dos karbantartása nyomán minél kevesebb pótalkatrészre legyen szükségük. A négy szocialista címirt küzdő brigádra egyaránt büsz­kék Magyamándorban. De a legtöbb jót mégis a Fazekas Jánosné vezette baromfite­nyésztő brigádról mondják. Tevékenységük mérlegének elkészítésére Leskó Miklós baromfi ágazatvezetőt kérjük meg. — A baromfitenyésztő bri­gád ismét várományosa a szo­Ösí település Pakisztánban Mintegy 20 kilométerre Ka- rachitól, Aladino kisváros kö­zelében pakisztáni archeoló­gusok feltárták a föld egyik legrégibb települését. A talált használati tárgyak laborató­riumi vizsgálata és egyéb ta­nulmányok, továbbá az ásatá­soknál talált eszközök bizo­nyítják, hogy a település mintegy 5000 évvel ezelőtt állt fenn. Az ásatások során rézből és kőből, készült pecsétekre is bukkantak, amelyeken olyan írásjelek vannak, amilyeneket az Indus-folyó völgyében léte­zett legősibb, úgynevezett Mo- hendjo-Daro kultúra idején élt emberek használtak. A tudósok feltételezik, hogy­ha megfejtik az írásos emlé­keket, megállapíthatják, mi­lyen kapcsolata volt az itteni kultúrának más ókori kultú­rákkal. Az utóbbi időben fel­tárt írásos emlékek száma sokkal több mint amennyit a tudósok a Mohendjo-Daro kul­túra feltárásakor találtak. G. T. cialista címnek. Gazdasági eredményeik imponálóak. Kulturális rendezvényeken vesznek részt, jó közösségi szellem alakult ki a brigád­ban. Leggyengébben a tanu­lásban állmaik, de ez érthető, hiszen idős asszonyokról van szó. Milyen vállalásokat is tet­tek a baromfitenyésztő bri­gád tagjai az év elején? A két műszakban dolgozó tíz­tagú brigád vállalta, hogy kö­zel 200 ezer baromfit felnevel, 1,3 kilós átlagsúlyban. Az 54 napos tenyésztési idő alatt nem több mint 2,5 kiló abra­kot használnak fel, és az el­hullás két százalék alatt lesz. Az ágazat tervezett idei árbe­vételét hatmillió 60 ezer fo­rintban állapították meg. Azóta eltelt háromnegyed év. Az ágazatvezető miként értékeli az első kilenc hó­nap munkáját? — A gazdaságossági muta­tóik jól alakultaik. Az előírt idő alatt 1,4 kilós átlagsúlyt sikerült elérni. Az abrakszük­séglet pedig csak 2,4 kiló lett. Ha továbbra is ilyen kitűnő­en dolgoznak, akkor a ba­romfiágazat mintegy félmil­lió forint terven felüli nyere­séget hoz a közös gazdaság­nak! A szövetkezet vezetésében a brigádok megfelelő képvise­letet kapnak. A baromfite­nyésztő brigádvezető egyút­tal a nőbizottság elnöke, és tagja a vezetőségnek. A szö­vetkezet vezetői megkülönböz­tetett figyelemmel kísérik nemcsak a baromfitenyésztő, de a többi szocialista címért küzdő brigád munkáját is. A különböző ösztönzők rugal­mas alkalmazásával igyekez­nek elérni, hogy a brigádtagok boldogulása mellett erősíteni tudják a szövetkezet vállalat- szerű gazdálkodásának jelle­gét, a személyi jövedelmek folyamatos növelése mellett ne tévesszék szem elől a biz- -tonságos gazdálkodást. EGYÖNTETŰ vélemény, hogy Magyamándorban a szo­cialista címért küzdő brigá­dok jelentős»részt vállalnak a tennivalók megvalósításából. A szövetkezeti jelleg erősítése mellett a tudatformáló felada­tokat sem hanyagolják el. Ha Magyarnándorból Fazekas Já­nosné, vagy valamelyik szo­cialista címért küzdő brigád vezetője decemberben netán eljut a brigádvezetök II. or­szágos tanácskozására, bizo­nyára lesz miről beszámolnia. Rozgonyi István Következik: Pártszervezet és demokrácia Szurdokpüspöki­ben. Jól sáfárkodni a bizalommal Nnmsnt nrtt véget érnek a KISZ­num, unai a alapszervezeti vezető­ségválasztó taggyűlések. Nem egészen egy hónap múlva nemcsak az alapszervezetekben, hanem a járásokban, városokban is gazdára találnak az ifjúsági mozgalom különféle tiszt­ségei. Ezzel egy ünnepélyes, látványos, de értékét nem a külsőségeikben hordozó ese­ménysorozat zárul le a fiatalok életében. Ezekben a napokban döntenek az alapszer­vezetek tagjai. Jól vagy rosszul — rajtuk mú­lik csupán. Nincs egyetlen olyan szerv, szer­vezet, vagy személy, aki beleszólna válasz­tásukba, hiszen az ifjúsági szövetség saját, belső ügye ez. Csakhogy nem elszigetelten dolgozik az alapszervezet, s így — bár elsősor­ban az odatartozó fiatalok érzik meg a dön­tés eredményeit vagy éppen következménye­it — a nagyobb közösségnek sem mindegy, kik alkotják az alapszervezet „főnökségét”, „vezérkarát”. A megalapozott, helyes döntés­sel magához, az egész mozgalom „épületé­hez” raknak hozzá egy-egy téglát az alapszer- vezetek. S, ha ez a tégla csak lazán illeszke­dik a többihez, az bizony egyáltalán nem erősíti az építmény szilárdságát. Felelősségteljes vizsgálódás nélkül nem is lehet helyesen dönteni. Valamennyi alapszer­vezetnek tudnia kell, hogy mit akar, mit vár a közösségtől, milyen célokhoz akarja hozzá­adni a saját erejét, s ehhez kell a megfelelő embert megválasztani. Azt, aki tudásával, energiájával magával tudja ragadni a közös­séget, sőt, képes annak erejét akár meg is sokszorozni. Ünnepélyes események a vezetőségválasztó taggyűlések, s mint ilyenekhez, némi proto­koll is hozzátartozik. Ezzel azonban igen csín­ján kell bánni. Régen rossz, ha azt kell szá­molgatni, hogy nehogy többen üljenek az el­nökségi asztalnál, mint ahányan a tagok ösz- szejöttek. Felesleges az előkészítésre szánt energiát arra pazarolni, hogy minden elérhe­tő szerv vezetőjét, emberét meghívják az ünnepélyes alkalomra, hiszen nagyrészt az alapszervezet belső ügye a választás. A leg­fontosabbak jelenlétéről azonban nem sza­bad lemondani. Azokéról, akik felkészültsé­gük, helyismeretük révén hasznos útravalóval tudják ellátni a fiatalokat. Bármilyen területről legyen is szó, minden vezetőre érvényes, hogy összefognia, irányíta­nia kell, nem pedig lényegtelen apróságokban elmerülni. Ugyanez igaz a KISZ-szervezetekre is. Még oly’ felkészült ^KlSZ-titkár sem ért­het mindenhez, hiábavaló erőpocsékolás len­ne tehát, ha mindent maga akarna csinálni. Maguk a tagok azonban sokféle érdeklődésű­ek, más-máshoz éreznek kedvet, tehetséget. Ezzel a gazdag lehetőséggel kell okosan gaz­dálkodni a jó KlSZ-titkárnak. Senki sem ha­ragszik meg azért, ha nekivaló feladatot kap, ellenkezőleg, a „testreszabott” munkát szíve­sen, kedvvel végzi el. Ügy „igazi” csak az alapszervezet, ha valamennyi, de legalábbis a legtöbb tagja megbízatást kap. S ha már a megbízatásról van szó, beszélni kell annak értékeléséről is. Sértve érzi magát az a fiatal — és joggal —, aki feladatát be­csülettel teljesítette, erről azonban a további­akban szó sem esik. A jó munkát mindig méltányolni kell. S arról sem szabad hallgat­ni, ha valaki az alapszervezetétől kapott fel­adatot „lezserül” kezelte, vagy éppen semmit sem tett végrehajtásáért. Ahol rendszeresen értékelik a tagok munkáját, ott nem fordul­hat elő, hogy a bíráló szó után az elmarasz­talt fiatal, fejét dacosan leszegve, teljes pasz- szivitásiba vonul. F|4Aj-ősszel lejár a városi, járási KISZ­lucu bizottságok mandátuma is. Az új bizottságokat járási-városi küldöttértekezlete­ken választják majd meg. Hogy mennyire lesznek- tartalmasak ezek a tanácskozások, az a küldötteken múlik. Tudniuk kell, hogy & küldöttértekezletek nem holmi „traccspartik”, s nem is marathoni üldögélések, ahol a kül­döttek szótlanul feszengenék a székeken. Ide nem érvényes a mondás: nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Olyan küldötte­ket válasszanak az alapszervezetek, akik jól sáfárkodnak társaik bizalmával, tudnak gaz­dálkodni mandátumukkal. Ismerjék szűkebb közösségük gondját, baját, erényeit, ne tart­sák magukban mondanivalójukat, s tartsák nyitva szemüket-fülüket, hogy hasznos Ötle­tekkel, tanácsokkal térhessenek meg alapszer- vezetülkhöz. Ha ki-ki kibontja az otthonról kapott „tarisznyát”, akkor a küldöttérteikiez- letek — a választáson túl is — betöltik hiva­tásukat. i — szendi — Őszi könyvhetek A szövetkezeti könyv terjesz­tés hagyományos akcióját, az őszi megyei könyvheteket ok­tóber 15-e és november 30-a között rendezik meg. Az ese­ménysorozatra — amelynek országos megnyitója október 14-én lesz Mezőkövesden — a társadalmi és tömegszerveze­tek, a művelődésügyi intézmé­nyek és a fogyasztási szövet­kezetek a szokásosnál is gaz­dagabb programot állítottak Ö6sze. Csaknem minden községben egy napot az őszi megyei könyvhetek ünnepévé tesznek, növelik az író-olvasó találko­zók, irodalmi rendezvények számát, főleg olyan községek­ben, tanyaközpontokban, ter­melőszövetkezetekben, ahol még nem volt ilyen. / A messzire látható, égbe­nyúló acélszerkezetek sejtetni engedik, hogy ez az új létesít­mény nagyobb lesz, mint ed­digi két társa: a Zagyva I„ Zagyva II. üzem a salgótarjá­ni síküveggyárban. Alapterületben a háromszo­rosa lesz a Zagyva I-nek. Ér­dekessége, hogy legmagasabb pontja a föld felszínétől 32 méterre lesz, s itt mindent a föld felett helyeznek el. nem úgy, mint az előző két üzeme­lő kemencénél. Miért? — Mert nagyobb lesz a hú- zási sebesség, ily módon biz­tonságosabbá válik a gépek, berendezések elhelyezése, je­lentős raktárteret nyer a vál­lalat. Az előbbieken kívül a talajviszonyok is ezt a megol­dást indokolják — mondja Zachovai Attila, a síküveg­gyár építőmérnöke, aki a fő létesítményért, a Zagyva III-ért személyesen is felelős. Megtudom, hogy az építők nehéz helyzetben vannak, mert ennek az új létesítmény­nek elkészítése fokozatos terv­szolgáltatással bonyolódik le. Ez azzal jár, hogy bizonyos mértékig lelassul az előkészí­tő munkálatok üteme, ugyan­akkor gondot okoz az anyagok utólagos beszerzése. De előfor­dul, hogy olyan résztervet kapnak, ami később is jó vol­na, máskor meg késik az, ami­re égetően szükség van. Ennek ellenére még sincs nagyobb kiesés, mert tervezői művezetéssel a helyszínen ol­danak meg sok problémát. Csért kevés a hosszabb vitára Elkéssül-e határidőre ? •• Ütemesen, szervezetten dolgoznak okot adó bejegyzés is az épí­tési naplóban. Az építőmérnök szerint Ko- hánka István, a Nógrád me­gyei Állami Építőipari Válla­lat főépítésvezetője és Horváth János építésvezető mindig azt keresik, hogy a felmerülő problémákat miként lehetne megoldani. A beruházó sík­üveggyár képviselője pedig ott segít, ahol tud. Amikor a hegesztőknek élfogyott az elektródájuk, akkor a gyár adott kölcsön nekik. Az épít­kezéshez szükséges fadugókat is a gyár két asztalosa készí­tette el. Az építőknek a té­len annyi gőzt biztosítanak, amennyire szükségük lesz. — Hol tartanak jelenleg? — Vegyes munka folyik. A húzóüzemben a tetőtartókat emelik be, a hutacsarnoknál pedig az épület pilléreit he­lyezik el. Az acélbillérek fel­állításával egyidejűleg végzik a födém betonozását is. A programba vett munkáknál pillanatnyilag nincs elmara­dás — hangsúlyozza Zachovai Attila. — Milyennek ítéli meg a munka minőségét? — Jónak. Az acélszerkeze­tek varratait izotóppal vizs­gáltál? meg. Örömmel mond­hatom, mindegyik megfelelt az előírt követelményeknek, sőt, egy részük még az elő­írásnál is jobb minőségű volt. Erre a vizsgálatra az üzem biztonsága szempontjából volt szükség, ezt írta elő a terve­ző. — Hány műszakban dolgoz­nak az építők? — Kettőben, és nyújtott mű­szakban, azaz 12—12-óráznak. Nappal az acélszerkezeteket készítik és zsaluznak, éjjel pe­dig betonoznak. Erre az évre 35 millió forint értékű munka elvégzését vállalták. Eddig 16 millióra nyújtottak be szám­lát. Az év végéig teljesítik vállalásukat. — A jelenlegi létszám elég-e a tervbe vett program meg­valósításához? — Igen. Gyorsabb ütemet csak akkor tudnának diktálni, ha több minősített hegesztő­jük lenne. Mi a nagyobb tem­pót elsősorban biztonsági okokból szorgalmazzuk. Ha a kemence alaplemeze 1974. I. negyedév végére nem készül el, akkor az egész építkezés egy évet csúszik. Ugyanis a kemence építéséhez fedett térre van szükség. A Hőtech­nikai Vállalat képviselője ki­jelentette: csak akkor vállal­ja el a 63 méter magas ké­mény építését jövő esztendő­re. ha tavasszal megkapja a szükséges munkaterületet. A kemencealap helyén pedig je­lenleg darupálya van. Ennek eltávolítása után ezen a he­lyen 1—2 méter vastagságú vasbetonlemezt kell megépíte­ni. — A gyár tud-e segíteni újabb hegesztő szakemberek megszerzésében? — Sajnos, minősített hegesz­tőnk nincs. Ha az építők meg tudják duplázni a hegesztők létszámát, akkor jelentősen meggyorsul az építkezés. Egyébként elégedett vagyok munkájukkal, létszámukat figyelembe véve ütemesen és szervezetten dolgoznak. Azért mondja ilyen határo­zottan, mert korábban ő ma­ga is a kivitelező építőipar­ban dolgozott, ismeri az ottani munkát, tisztában van a le­hetőségekkel. Valóban, egy kicsit távol van az 1975. évi átadási ha­táridő. Egy dologra azonban fel kell figyelni. Űj szemlélet és gyakorlat van kibontakozó­ban. A kivitelező és beruházó nem egymást okolja a külön­böző nehézségekért, hanem egymást megértve fáradozik a nagyobb eredmények eléré­séért. V K. Nemcsak a szemük, még az orruk hegye is fekete volt valamennyiüknek. Az asztalon hosszú, szénné égett faágak, azokat vágták egyenlő, ceruzahosszú darabokra az asszo­nyok. Itt, Tolmácson készítik ugyanis a rajzolni szeretők ré­szére a kiváló minőségű rajzszenet, s ez bizony nem patyo­lattiszta munka. Az Erdőkémia Vegyi és Ipari Vállalatnál ezenkívül még oldószereket, hígítókat is gyártanak, s olyan jó minőségben, hogy Olaszországba is eljut termékük. Az üzem egyik részében pedig ecetsav-finomítással foglalkoz­nak, mely fontos gyógyászati alapanyag, A finomított ecet- savat palackozzák, így szállítják megrendelőikhez. Veszélyes munkájukat biztonsággal végzik az itt dolgozó lányok, asz- szonyok, így Féja Józscfné, Garancz Joachinné és Balogh Ferencné is — képünkön — lelkiismeretesen, figyelemmel dolgoznak. — kulcsár NÓGRÁD — .1973, október 13., szombat 3

Next

/
Thumbnails
Contents