Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-13 / 240. szám

Palócföld 1973)4

MEGJELENT az új formába öltöztetett Palócföld című folyóirat ez évi negyedik száma. Irodalmi, művészeti, társadalompolitikai folyóiratunk kéthavonkénti jelentkezésével lehetőséget kapott arra, hogy az eseményeket fürgébben követhesse, idejében adjon tájékoztatást a közéleti vitákról, a legizgalmasabb művészeti, irodalmi eseményekről.

Az eddig megjelent négy számban az is tetten érhető, hogy a szerkesztőséget határozott célkitűzés vezeti: egy-egy témának több oldalú, más-más nézőpontból való vizsgálata. A most megjelent negyedik számban a népesedés, népesedéspolitika kérdésével három tanulmány is foglalkozik. Fekete Gyulának a Magyarország felfedezése sorozatban megjelent „Magunknak élni?” könyve körül fellángolt viták ismét az érdeklődés előterébe állították a népesedés kérdéseit.

A Palócföldben Tamas Pál tanulmánya elsősorban azoknak az intézkedéseknek tükrében vizsgálja a kérdést, amelyek hivatva vannak a demográfiai hullámvölgyből való kikerülést szolgálni. Érdekes megállapítása, hogy az urbanizáció is hozzá járul a népességcsökkenéshez.

Dr. Karászi Benő orvosi szempontból vizsgálja a témát. Sürgeti a hatékony intézkedéseket, mert megállapítása szerint az úgynevezett „Ratkó- korszak” gyermekei most lépnek szülőképes korba, s ha most nem következik be íel- Lenülés, akkor a csökkenő létszámú női populáció már semmilyen kedvezmény hatására sem képes a helyzeten hathatósan változtatni.

Szendi Márta tanulmánya: „Kell-e szégyellni a szerelmet?” arról ad képet, hogyan állunk a szekszuális nevelés kérdéseivel és külföldi példákat is felsorakoztatva sürgeti, hogy család, iskola és társadalom tegyen meg mindent a valóban okos nemi felvilágosítás terén.

A „Változó valóságunk” rovatban még Kő-Szabó Imre írása olvasható a „Szabad szombat” kérdéséről. A szerző a rétsági járás 22 ipari üzemének dolgozói közül szólaltat meg kilenc különböző foglalkozású embert. Nyilatkozataik bizonyítják, hogy a szabad szombat mennyire szükséges, de igazolják azt is, hogy még igen sok ember van, aki nem a rendeltetésének megfelelően használja fel ezt az időt.

UGYANCSAK ebben a rovatban olvasható Sulyok László cikke a „Kulturális alap- köaművelődés” probléma köréből. Sokszor és sok helyütt vitatott, szinte már akut kérdés ez. A célszerű, valóban művelődési célra felhasználható összegekkel való gazdálkodás még sok kívánnivalót hagy maga után. Jó lenne, ha az illetékes irányító szervek is szorgalmaznák a rendeltetés- szerű betartást. (Szerény megjegyzésünk: kár a bírált üzemek olyatén való meg nem nevezése, hogy az olvasói fur- fang mégis csak kitalálja, hogy kikről van szó.)

A „Látogatóban” című rovatban olvasható Eössi K. Sándor „Esésközben kipattant a szikra?” című interjúja. Nagyon okos, jól megfogott írás! És ezt a tipográfiának is jeleznie kellene. Ehelyett azt láthatja az olvasó, hogy a jeles újítóról, feltalálóról szóló írást csak azok tanulmányozhatják, akiket a természet különösen éles látással áldott meg, olyan apró betűkkel szedték.

Ugyanilyen észrevételünk lehet a „Hagyomány” rovatban közölt két tanulmánnyal kapcsolatban. Fancsovits György: „A munkáséletmód kutatásainak feladatairól” szóló tanulmánya, amely általános áttekintést nyújt e téma általános kutatási feladatairól, nyomda- technikailag sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint Molnár Pál „A munkáséletmód változásának néhány kérdése” című, elsősorban Nógrád megyére konkretizált írása.

A művészet és közönsége című rovatban Korill Ferenc .JCözéletiség és film” címmel a magyar filmművészetről ad áttekintést 1963 óta. megállapítva, hogy sajnos, egyértelmű felfeléívelésről ezen a téren nem beszélhetünk.

Pál József interjúja Kertész Ákossal a Makra kapcsán mai irodalmunk társadalmi hasznosságáról, közéletformáló tevékenységéről szól.

Egyértelműen dicsérni lehet a folyóirat szépirodalmi rovatát, amelyben a nemrég elhunyt Gerelyes Endre „Vallomás”, Bába Mihály: „Vonulnak a gólyák” és Valent József: „Tartásgyakorlat” című elbeszélései, valamint Csanády János, Györke Zoltán, Győri László és Bencze József versei olvashatók. (Ha itt kifogásolhatunk valamit: ez az, hogy keveselljük a jelenleg Nógrád- ban élő alkotók számát.)

A folyóirat elevenségét nem dicséri, az egyébként jó antológia rovat. A „Szép Szó”, a „Körkép ’73”, a „Szép versek 1972” a szovjet írók antológiájáról szóló írás, valamint az „Irószemmel” című ismertetés az elózó számokban elevenebb lett volna.

Osongrády Béla „Közös dolgaink” című főként a Napjaink című Miskolcon megjelenő testvérfolydiratunk és a Palócföld kapcsolatát ismertető, valamint Szabó József „Ki írta a Tragédia utolsó sorait” című írásait előremutatóknak látjuk.

Szépek és jól propagálók a II. országos zománcművészeti biennale Salgótarján, 1973 kiállítás reprodukciói.

SAJNOS, a sajtóhiba gonosz ördöge ezúttal is bántó tréfákat engedett meg. (Kapittaliz- mus, nekérdezzem.)

Mindent összevetve azonban megállapíthatjuk, hogy a Palócföld jó úton jár és a következetes szerkesztői elvek végrehajtásával hivatásának megfelelően befolyásolhatja köz- művelődésünk alakulását.

Csukly László

Október ít-én nyílt:

a KPVDSZ kulturális napok

A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete október 11. és 22. között rendezi meg a KPVDSZ XIII. kulturális napokat. Az alapszervezeteknél inár hagyományossá vált, hogy ebben az időszakban erősítik a kulturális agitációt, s az éves kulturális programot a jelesebb rendezvényekkel indítják el. A KPVDSZ megyei bizottságához beküldött programtervezetek között tallózva az a benyomásom, hogy az idei rendezvények mozgalmasabbak lesznek a múlt évinél. A kulturális napok keretében nyitják meg csaknem minden alapszervezetnél a szak- szervezeti politikai oktatást. Az irodalom és művészet kedvelőinek több helyen tág lehetőségeket biztosítanak. A litkei ÁFÉSZ-nél vetélkedővel egybekötött irodalmi estet rendeznek József Attila költészetéről, amatőr versmondók fellépésével. A Nógrád megyei Vendéglátó Vállalatnál és az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalatnál szavalóversenyt is rendeznek magyar költők verseiből. A Vendéglátó Vállalatnál követelmény, hogy a versmondóknak egy, a nőkről szóló verset is elő kell adni.

Író-olvasó találkozó is lesz a salgótarjáni és litkei ÁFÉSZ- nél. A Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságán fotókiállítást rendeznek a bank fotószakkörének képeiből. A szellemi vetélkedők sem maradnak el: az Országos Takarékpénztárnál, a FÜSZÉRT- nél az NDK élelmiszer nagykereskedelméről, az Iparcikkkiskereskedelmi Vállalatnál Csehszlovákiáról és Lengyel- országról. A MESZÖV-nél szépirodalmi könyvkiállítást rendeznek könyvsorsolással, s a Magyar Nemzeti Banknál a könyvkiállítást vásárral kötik össze. A MÉSZÖV dolgozói

Iványi Ödön festőművész kiállítását tekinthetik meg.

Előtérbe kerülnek majd a múzeumlátogatások is. A balassagyarmati ÁFÉSZ dolgozói a csesztvei Madách-múzeu- mot, a MNB dolgozói és a Vendéglátóipari Vállalat dolgozói a bányamúzeumot tekintik meg. Több helyen szerveznek országjáró és szakmai kirándulást is. A balassagyarmati ÁFÉSZ dolgozói az Országházat és Budapest több nevezetességét keresik fel, a Narancs Szálló dolgozói Székesfehérvárott és Szombathelyen tesznek tapasztalatcsere-látogatást az ottani szállodáknál. A rétsági és balassagyarmati ÁFÉSZ-ek szocialista bri- gádvezetói Rétságon találkoznak majd. A MNB dolgozói a Mátrába kirándulnak. Több helyen rendeznek különböző fórumokat. A balassagyarmati ÁFÉSZ-nél ifjúsági fórum 1973 cím alatt a gazdasági vezetők találkoznak a szövetkezet fiatal dolgozóival, mely fórumon a nők és ifjúság helyzetét is megvitatják. A Narancs Szállóban a vállalati életről rendeznek vitafórumot. Érdekesnek kínálkozik a Vendéglátóipari Vállalat, az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat és a FÜSZÉRT dolgozóinak Kicsoda-micsoda fejtörő játéka. A Vendéglátó Vállalatnál a kulturális napok keretében 'rendeznek névadó ünnepséget. A szakszervezeti bizottságok nem feledkeznek meg a nyugdíjasokról sem. A MESZÖV- nél, a salgótarjáni ÁFÉSZ- rél, az MNB-nél nyugdíjasok találkozóját rendeznek.

A KPVDSZ XIII. kulturális napok rendezvényei minden bizonnyal a szakszervezeti kulturális nevelő munka fellendítésének alappillérei lesznek.

Dudás Pál

KPVDSZ mb-tag

NÓGRÁD — 1973. október 13., szombat

Thália-klub

A rétsági gimnázium Thélia diákklubja korábbiakban már számos rendezvénnyel hívta fel magára a figyelmet. Ezek között hagyomány, hogy például a hét meghatározott napján vendéget hívnak az iskolába. A vendégek sorában helyi, megyei, országos közéleti személyiségek, politikusok, művészek szerepelnek. A Thália- klub tagsága, a gimnázium diákjai e találkozások kapcsán képet kapnak a járási székhely, a járás, a megye fejlődésével összefüggő néhány időszerű kérdésről, a művészek pedig alkotó tevékenységükről, az alkotás műhelytitkairól tájékoztatják a diákokat.

Cj ötszáz ülőhelyes fllmszínhá z épül a garzonház mellett mi ntegy 23 millió 262 829 forintos beruházással. Jól haladnak az építkezéssel, reméljük, tartani is tudja a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat az 1975. február 8-1 átadási határidőt. Ma még csak a drótkerítés mögül láthatják a járókelők, hogyan nő ki a földből kulturális intézményünk egyik fellegvára Fodor Tamás

Sci-fi klub nyílt Balassagyarmaton

Alig zajlott le a Játék a

könyvtárban című rádiós vetélkedő nemes, izgalmas műsora, Balassagyarmat máris újabb érdekes esemény színhelyévé vált. A Madách Imre városi és járási könyvtárban Sci-fi klub alakult, a tudományos és fantasztikus irodalom híveinek nagy örömére.

— Valóban örülünk és köszönjük Podlipszky Ervinnek, a könyvtár igazgatójának, hogy hozzásegített bennünket — kezdi a beszélgetést. Bagó László, a járási KlSZ-bizott- sag úttörőtitkára. — Nemcsak ló könyvbázist találtunk itt magunknak, hanem azonos érdeklődésű, természettudományos érdeklődésű társakat is. Egyelőre nem vagyunk sokan, de máris meghitt kis közösségről beszélhetek, akiket a fantasztikus témák „fantasztikus módon érdekelnek .. írott és élőszóban egyaránt, teszi hozzá nevetve a fiatal és vadonatúj klubvezető.

— Mit lehet csinálni egy ilyen klubban?

— Rengeteg értelmes dolgot. Már az első összejövetel is Igazolta ezt. Kölcsönzünk könyveket, egymásnak ajánlunk ilyeneket, részben élményből, részben a részünkre szerkesztett ajánló bibliográfiája alapján. Ezekről beszélgetünk és ezekből vetélkedőt Is rendezünk...

— Munkatervük Is van már

talán?

— Igen. közős igények alapján beszéltük meg a programot. Felnőttek és gyerekek „hallatták” szavukat a terv készítésénél.

— Gyerekek 3e járnak ebbe a klubba?

— Nem kötöttük életkorhoz, csupán érdeklődéshez a tagságot.

— A felsős általános iskolásoknál már erősen jelentkezik a fantasztikum iránti érdeklődés — szól közbe Nagy Zsolt Csabáné, a gyermekkönyvtár vezetője. Az úttprőkorosztály „védelmére” elmondja, hogy a könyvek és a pedagógiai tevékenység összehangolásával nagyobb ösztönzést szeretnének adni a tudományos és fantasztikus szépirodalmi művek olvasására. Sót! Nemcsak az Irodalomban, hanem a zene, a képzőművészet vonalán is... Ezért olvasható a Sci-fi klub módszertani koncepciójában, hogy technikai és audio-vizuá- lls eszközökkel is segítik a klub munkáját.

— Természetesen a játék, a játékos vetélkedőkről sem feledkezünk meg — veszi visz- sza a szót Bagó László. ,

— Például?

— „Olvastad-e” című vetélkedő rendszeres lesz, mert a Sci-fi az irodalomban való gyors tájékozódást is szolgálja. Kik képviselik jelenleg hazánkban a Sci-fi irodalmat?

— Elsőnek Kuczka Pétert említeném, mert ő nem csak műveli, ahogy egyszer egy tv-' interjúban meg is vallotta, hanem legkedvesebb hobbyja Is. Fekete Gyula is írt már ilyen témáról. Botond Bolls György és Zsoldos Péter, na és Csernai Zoltán a legismertebbek és legolvasottabbak.

— Hallhatnék még valamit a programból?

— Szívesen. Tréfás irodalmi pályázatot „hirdettünk meg”, fantasztikus novellát, verset írhatnak a klubtagok és a legkellemesebb pályázatot stílszerűen egy fantasztikus-tu- űományos folyóirat egyéves előfizetésével jutalmazzuk meg. Tervezik, hogy a város vezetőit, neves írókat, művészeket és szakembereket hívnak meg a klubba, közös kirándulást is szerveznek. Minden érdeklődőt várnak és szívesen látnak. Máris akad köztük 13 évestől negyvenévesig, kisdiák és komoly beosztású felnőtt háziasszony és tanár, üzemi dolgozó és értelmiségi.

— elckes —

Hivatalosan még mindent titkolnak, de a jelekből nyilvánváló, befejeződött a lázadó tábornokok hadbírósági tárgyalása. Gyorsított eljárással. Ami aranyit jelent, hogy egyetlen tanút sem hallgattak ki. Írnokok, segédtisztek, küldöncök és más személyek, akik a különleges hadbíróság mellett teljesítenek szolgálatot, egyszerre láthatókká váltak napközben is.

Délután igazolta gyanúmat Tichy őrnagy is. Tagja lévén az ítélkező hadbíróságnak, barátságosan büszkélkedett előttem bennfentességével. Délután értésemre adta, hogy minden úgy történt, ahogy várni lehetett. Az ítéleteket az Ács mellett táborozó Hay- nau táborszernagyhoz.

Gyengélkedő- katonáinknál viziteltem az egészségügyi körteiben, amikor jelentette az egyik szanitéc, hogy rendelőmben várakozik rám Franz von Ottenfeld főhadnagy úr. Rosszat sejtettem. A főhadnagy szintén taeia a különleges hadbíróságnak. Arra gondoltam, hátha Ernst törzshadbíró küldte további puhításomra.

De szerencsére tévedtem. Franz von Ottenfeld szörnyű fogfájásra panaszkodott. Alsó állkapcsának bal hátsó záp- foga bizonyult rossznak. Fogóval nem eshettem neki. mert a beteg fog csúnya gyulladást okozott, fogó nélkül is épp eleget szenvedett tőle a főhadnagy. A legegyszerűbb, de a legbiztosabb megoldáshoz folyamodtam* Eldugaszoltam tömjénnel a jókora lyukat.

— Kis türelem, főhadnagy Űr — bátorítottam. — A hatás rövidesen jelentkezik. De miért nem jött előbb?

Mérlegelte, feleljen-e. Igen kenetteljesen, ünnepélyesen, méltósággal nézett rám.

— Küldetésem volt. És lesz a jövőben is. Császárunk, hazánk nevében szolgáltatok igazságot.

Ilyen választ vártam tőle. Ez a papos megjelenés, ez az ájtatos szigorúság, nem is lenne képes másfajta megnyilatkozásra. Ahogy múlt a fogfájása, úgy nyerte vissza fok- ről-fokra túltengő személyiségtudatát. Feltűnően keskeny, hosszú arca, nőies szája, zavarra hajlamos tekintete. a bőrére hegedt kamaszkori pattanásnyomok mindmind arról vallottak, hogy Franz von Ottenfeld főhadnagy krónikus kisebbrendűségi érzésben szenved. Tudja gyengéjét, ezért keresi a védett helyzeteket, amelyekben, óvhatja lélki bizonytalanságát. Amíg az erős egyéniségek az élet természetes rendje szerint érvényesülnek, addig a szorongásos személyek önvédelemből válnak akarnokká. Belső

gyarlóságukat hatalmas külső mentsvárak mögé rejtik. Isten, császár, haza: kéll-e ezeknél hatalmasabb mentsvár. Aki túlságosan gyakran hivat-’ kozlk ilyen abszolút tekintélyekre, annak nagy céljai vannak önmagával.

Észre vettem Franz von Ottenfeld viselkedésén, hogy szívesen tartózkodott rendelőmben. Szívesen és feszengve.

— Csodát művelt velem, főorvos úr — hálálkodott. Továbbra sem mutatta jelét annak, hogy távozni szeretne.

Ezt is megértettem. Legalábbis véltem érteni. A hiúság hozzávetőlegesen minden ember sajátja. Mivel a főhadnagy egész lényét szemmel láthatóan átitatta a fontosságtudat. valószínűleg zavarta, hogy esetleg nem vagyok tisztában kilétével. Franz von Ottenfeldben két ellentétes igény viaskodott: Igényelte a kenetességéhez oly nagyon illő titokzatosságot, s igényelte a hiúságához oly nagyon illő bámulatot. >

— Holnap is megnézném a fogát, a biztonság kedvéért, főhadnagy úr — ajánlottam neki a lehető legudvariasabban. — Persze csak úgy, ha a szolgálata engedi.

(Folytatjuk)

\