Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-12 / 239. szám

Studium Generale

Második évébe lépett Salgótarjánban a Pénzügyi és Számviteli Főiskola kihelyezett tagozata. A főiskola üzemgazdasági, vállalatgazdálkodási szakembereket képez az ipar, a mezőgazdaság, a bel- és külkereskedelem vállalatai, a költségvetési szervek, bankok, pénzintézetek számára.

A főiskolára jelentkezett hallgatók közül korábban többen csak a felvételi vizsgán találkoztak először a főiskolai körülményekkel, tanárokkal, hallgatókkal. Az idei felvételi vizsgák tapasztalatai Salgótarjánban az ipari tagozaton lényegesen kedvezőbbek voltak, mint a korábbi évben. Többi között, a túljelentkezés is hozzájárult ahhoz, hogy a legalkalmasabb fiatalok kerülhettek be a nappali tagozatra is.

Hangyái Éva másodeves hallgatóval most arról beszélgetünk, hogy a főiskola ifjúsági szervezete milyen segítséget kíván nyújtani a jövőben azoknak a középiskolai tanulóknak, akik majd e felsőoktatási intézményben szeretnék folytatni tanulmányaikat, s akiknek — a felvételi vizsgák tapasztalata szerint is — esetenként még komoly akadályt jelent a felkészülés.

— A budapesti anyaiskolához hasonlóan idén már mi is megszervezzük a Studium Ge- nerale-t, amely a fizikai dolgozók gyermekeinek nyújt segítséget a felvételire való felkészüléshez — hangzik a

tájékoztatás.

Ezután Hangyái Éva arról

beszél, hogy a somlyószigeti vezetőképző táborban a Studium Generale tapasztalatairól is sok szó esett, értékes módszerekkel ismerkedhettek meg.

Mi s a Studium Generale?

Abból áll, hogy a jelentkezők a felvételi tárgyakból, s általános politikai ismeretekből kérdéscsoportokat kapnak, amelyre írásban küldik el válaszaikat. A visszaküldött és megoldott feladatokat munkabizottság bírálja el, javítja ki, s azután ismét visszaküldi levélben a résztvevőknek a helyes megoldást, valamint az esetleges tanácsokat.

A'' Studium Generale-t ezúttal a Nógrád megyeiek számára is szervezik. A jelentkezési lapokat a napokban elküldték az érdekelteknek, ezeket október közepéig vissza kell küldeni a főiskolának.

— Kik kapcsolódhatnak be a Studium Generale-ba?

— Idén a középiskolák harmadik osztályosai számára tesszük lehetővé e felkészülési formát — mondja Hangyái Éva. — Borsod-Abaúj-Zemp- lén, Heves és Nógrád megyei középiskolásoknak küldtük ki a jelentkezési lapokat, összesen tizenhét középiskolába. Itt a főiskolán pedig mintegy tizenöt—húsz hallgatóból álló csoport dolgozza majd fel a

beérkezett feladatlapokat, értékeli a középiskolások munkáját, tanácsokkal segítséget nyújt a rászorulóknak.

Hangyái Éva, aki egyébként Békéscsabáról került a salgótarjáni pari tagozatra, megjegyzi még, hogy azok a fiatalok, akik középiskolás korukban bekapcsolódtak a Studium Generale-ba, igen kedvezően ítélték meg ezt a lehetőséget Ez a budapesti anyaiskoia tapasztalata, s remélik, a salgótarjáni tagozaton is hasonlóan kedvező visszhangot vált majd ki.

Az az érdeklődés, amely a főiskola iránt Nógrádban is megmutatkozik, biztosítékot jelent arra, hogy a salgótarjáni ipari tagozat hallgatói a jövőben a tudományos tevékenység terén is eredményeket mutathatnak majd fel. Egyébként, idén a Studium Genera- le-n túl megkezdték a tudományos diákköri munka megszervezését, amely alapját jelenti a hallgatók öntevékeny tudományos tevékenységének. A budapesti tapasztalatok szerint a tudományos diákköri tevékenység jó lehetőséget nyújtott már eddig is a benne részt vevő hallgatók képességeinek kibontakoztatásához. Ennek kapcsán megismerhetik a tudományos kutatómunka technikai módszereit is, a témaválasztástól a tudományos igényű dolgozat elkészítéséig.

T. E.

Filmszínházaink játsszák

Milyen szép te a mese!..; Ez nem új felfedezés, bennem sem éppen fris6keletű megállapítás, de most valahogy el- hallgathatatlanul kényszerült ki belőlem a János vitéz című első nagyjátékfilm hosszúságú rajzfilmünk láttán. Van valami utolérheteüen.ül csodálatos, lélekmelenigető abban, amikor kényszerültén elindul egy szegénylegény, egy mindenki által csépelt, elhagyott, s szerencsét csinál, megleli boldogságát. Ez történik Petőfi Sándor Kukorica Jancsijával is, és ez történik Jan- lx>vics Marcell hősével, aki eredetét Petőfitől kapta, de bizonyos fokig — a meseszövés, az asszociációk szabad lehetőségével — saját alakként él.

A film története megegyezik az elbeszélő költeményével, ugyanis a mondandó, a gondolati tartalom. Az eitéJános vitéz

rés csak az epizódok közötti arányokban van, amely ösz- szességében nézve nem válik a film hátrányára.

A János vitéz alkotói — a rendező és több mint száz munkatársa — csaknem két évig dolgoztak a filmen, s alaposan átgondolták annak minden figuráját, jelenetét. A legjobb, s egyben legmodernebb rajzfilmes hagyományokat — amely a Sárga tengeralattjáró című Beatles-ekről szóló angol filmre emlékeztet leginkább — követték, mélyet tiszta egyszerűséggel és tökéletességigei „oltottak be” a magyar folklór motívumaival. Az alkotóknak volt bátorságuk arra is, hogy napjaink realista szemléletével, a szükséges kritikával nézzék a mesés — olykor naivan romantikus — történetet. A nézőtéren vetítés közben több

ízben is felharsan ennek nyomán a kacagás; humorosan ironikus és ironikusan humoros, ötletekben gazdag a megvalósítás. Elég, ha csak a franciák megsegítésére igyekvő huszárok Alpokon való átkelését és a francia királylányt elrabló török basa „kettémetéléeét” említjük,

Jankó vies filmje jubileumi alkalomra készült: a magyar filmgyártás ezzel az akotás- sal kívánt tisztelegni a fiatalon elhunyt forradalmár-költő Petőfi Sándor halhatatlan géniusza előtt. De ünnepi e film más szempontból is: a magyar rajzfilmgyártás fellegvárának, a Pannónia Filmstúdiónak ez a 450. filmje. Méltó e számhoz, szinte minden korosztálynak örömet szerző, kitűnő filmalkotás.

S. L.

Reméltem, hasznomra lesz egy szerény környezetváltozás. A városba kívánkoztam néhány órára a civilek közé. Ma végre megengedhettem magamnak ezt a fényűzést. Vacsorázni szándékoztam a Hajó vendéglőben, az egyetlen olyan helyen, amelyet egész Aradon ajánlatosnak minősített számunkra a várparancsnokság nem hivatalos véleménye.

A vár nagy kiterjedésű, sík réten fekszik, cik-cakkos téglaséncai, sziklaélű bástyái zárkózottan emelkednek ki a kopár mező közepéből. Ezt a tág rétet, közepén az erődtömeg hatágú csillagával a Maros háromnegyedes köríve öleli át. A körív külső oldalán, vagyis a Maros jobb partján, a vártól nyugatra fekszik Arad városa. Gyalogosan tíz percnyi séta a folyó egyetlen hídján keresztül.

Amerre haladtam, amerre néztem, mindenütt őrség. Posztólók ólálkodtak a rét bizonyos pontjain, a sáncok külső vonala mentén, a folyó gátján, az út szélén, és természetesen a híd feljáróinál. Világos köpenyük, fekete sisakjuk, hosszú puskájuk az egyöntetűség impozáns benyomását keltette. Ügy illett, hogy örüljek a látványnak. Valamennyi strázsa az én biztonságérzetemet, hatalmi fölénytudatomat is szolgálta. De nem voltam képes fenntartás nélkül örülni a rám- nézve hízelgő állapotnak.

Ilyesmiken tűnődtem, amikor lóháton beért Josef Tichy őrnagy, a Wocher-gyalogság első zászlóaljának parancsnoka. Barátságos ember, legalább hozzám. Kiváltképp azóta, hogy megszabadítottam a tarkójára nőtt csúnya keléstől. A reá jellemző idegenes

németségggél köszöntött, kérdezte, hova tartok. Örvendezve hallotta, hogy a Hajó vendéglőbe igyekszem korai vacsorára. ö is oda lovagolt. Ajánlotta, vacsorázzunk

együtt, s amikor hívását köszönettel elfogadtam, nyergeivé sietett a Hajóba asztalt foglalni.

így hát magányosan értem át a városba, miután igazoltattak a Maros hídján. Arad utcáin olyan sok járőr cirkált, mintha ostromállapot lett volna. Civilek közé vágytam, s fme, itt is csupa katonákkal találkoztam. És rengeteg falragasszal. Mindegyik utasított, követelt, fenyegetett. Soha nem láttam annyi felkiáltójelet, mint ezeken a gótbe- tűs plakátokon.

Most értettem meg egészen pontosan, miért vagyok képtelen fenntartás nélkül örülni résenlétünk tökélyének, hatalmunk feszes erélyének, fegyvereink éles őrködésének. Mind emögött felismertem Lenkey János betegségét, a démonomániát. Mi is félünk a láthatatlan szörnyektől, a hallhatatlan dörömböléstől.

Félünk? Rettegünk. Nem, nem azzal a borzalmas költői- séggel, mint a megbomlott Lenkey János. Félünk józanul, földhözragadtan, kiábán- dítóan. Az az érzésem, hogy ez a rengeteg őr szívesen fü- työrészne a sötétben.

+

Tichy őrnagy úrnak protek4 NÚGRAD — 1973. október 12., péntek

Asszonyok

a dróthúzóból

DÜBÖRÖGNEK"' a gépek, nagy üt a zaj és a por- Az ügyes kezek segítségével formálódik az acél a kívánt vastagságra. Kohászati üzemek: diróthúzó- Mesélik a régi munkások, hogy a«nak idején csak férfiak dolgoztak ezen a munkahelyen. Nem assaonykéznek való a dróthúzás — ezt tartották. Am, úgy látszik, az asszonyok nem így gondolkoztak. Menus Ferencné pl. 1954- től csinálja ezt a nehéz foglalkozást. 14 éves volt, amikor az acélgyárba kei'ült és két hónap múlva már a dróthúzóban mutatták neki a szakmai fogásokat. Azóta meg már ő, maga tanítja be a fiatalokat. A nagy szakmai rutin, a sok-sok tapasztalat, amelyet az évek során összegyűjtött, no meg az emberi tulajdonság — a talpraesettség, a szó- kimondás, a mozgékonyság — ösztönözték a feletteseit, hogy csoportvezetőt, és brigádvezetőt csináljanak ebből az asszonyból- ,

— 1959-ben indult meg az üzemünkben a brigádok szervezése. A mostani — Menus- né-£é!e — brigádban 1962-ben 15 ember tartozott, ezek közül összesen két nő volt, az egyik Menusné. Aztán szaporodott a nők száma és egyre több helyet követeltek magu-knak. A könnyebb gépéken — az ún. vékonyszámú húzógépeken — mind több és több asszony találta meg a kereseti lehetőséget. Így aztán lassan kicserélődött a társulat. A férfiak a nehezebb gépékre mentek át, és a brigád erős, ügyes női brigáddá alakult — mondja Bagyinsziki Ferenc, műhelybizottsági ititkár- Az éveik során „éLnoiese- dett” brigádnak, amely az Alkotmány nevet viseli, ma 19 tagja van, ebből 16 nő. A nőit betörésével egyidöben változtak meg a munkakörülmények is. A három műszakról átálltak a két műszakra, és a darusítás is nagyon megkönnyítette a nők munkáját. Ugyanakkor —- a kölcsönösség elve alapján — szükségessé vált a szakmai tanfolyamok beindítása te. Egyre több asz- szony járt a dróthúzótanfo- lyiamna, de dairukezelésbői is vizsgát tették néhányan. Mert a korszerű segítőtársakhoz; a modem munkaeszközökhöz jól felkészült, értő emberekre van szükség. Csak így válik teljessé a munka.

Az Alkotmány brigád nemcsak a termelési eredményekről, a szorgalmas munkáról nevezetes, hanem, mint jó kollektíva is példát mutat. A lányok, asszonyok idejükhöz és erejükhöz mérten igyekeznék teljesíteni a kulturális

vállalásokat is. Nem kényszerű feladataként kezelik a művelődést, de kutatják, keresik az önművelés módjait is. Jelenleg a legfontosabb törekvésük, hogy a brigád mindéig tagja rendelkezzék a nyolc általánossal, az alapműveltséggel.

VALÓBAN, az alapok megteremtése a legfontosabb számukra. Hiszen, csak így lehet tovább építeni. Ami a beiskolázást illeti, még akad tennivalójuk. öit dolgozónknak nincs meg a nyolc osztálya. Igaz hogy ebből már két ember jár ebben az évben a hetedik, ill. a nyolcadik osztályba. Büszkék vagyunk arra, hogy egy bvigádtagunk középiskolába jár — mondja Menusné, a brigádvezető.

Hogyan tamufaaik, művelődnek ezek a nehéz .munkát végző asszonyok? Be tudják-e vonni a vidékiekéit is a közös programokba? Hogyan tudnak időt szakítani az ezerféle tennivalóra? Egy sor kérdés, amelyre az Alkotmány brigád tagjaitól kezdvező válaszokat kapunk.

— Minden hónapban egy alkalommal elmegyünk moziba, vagy színházba, s aztán egymás között megbeszéljük a látottakat. Az érdekes újságcikkek, könyvek kézről kézre járnak- Van az üzemben egy könyvtárunk, amely igien népszerű a dolgozók körében. Már olyan is előfordult, hogy a száz kötet könyvből csak harminc volt a polcokon. Természetesen bármilyen előadásira toborozzuk is a nőket, mindig figyelembe vesszük az érdeklődési körüket. Inkább a vígjátékokat, zenés darabokat szeretik a dolgozóink. A komolyabb műfajhoz, a drámához, az operához még fel kell nőnünk. Es ez időbe tetelik — mondja Menusné.

— Én, a magam részéről a TIT-előadasokat nagyér, jónak tartom. Fel megyünk a vörös sarokba 25—30-an. ee reggelűdében hallgatjuk előadást. Mindenféle témakö: - ben. Legutóbb pl. a közel-te leti helyzetről volt szó; annyi kérdés, hozzászólás élhang aoitit, hogy csak nehezen tudtunk véget vetni a beszélgetésnek- Egy-egy ilyen előadás sikere persze az előadótól is függ. Meg kell találni a hangot a munkásokkal, tudni kell az ő nyelvükön beszélni —. s akikor a hatás nem marad él ~ tájékoztat Bagyinsziki Ferenc.

Földi Zsuzsa ltot éve dolgozik « dróthúzóban, azelőtt ki- fütölány volt egy másik üzemrészben. Zsuzsa húszéves és most harmadikos a gimnázium levelező tagozatán.

— Két hét alatt megtanultam a dróthúzást. Nem mondom, nehéz foglalkozás, de a kollektíva nagyon jó. Nekünk nem jelent problémát a közös színházba, moziba menés. Mindenhol ott vagyunk. Támogatják a tanulásomat is, sőt, sokszor jönnék segítségért azok, akik most járják ;1 nyolcadikat.

Lukács Irma Kányásról jár be dolgozni, immár két éve. Mondja, hogy jól lehet keresni; havonta kétezer forintot is- És egy húszéves lánynak ez fontos szempont. Ami a kultu* ralis megmozdulásokat illeti, azért: nem teljesen elégedett: — Több olyan műsor, előadás kéne, ami az asszonyokkal, a nők problémáival foglalkozik. Több olyan hasznos tudnivaló, amit a gyakorlatban, « saját életünkben is hasznosíhaiturik,

DÜBÖRÖGNEK a gépeik.

nagy itt a zaj és a por. Ügyes

asszony i kezek segítségével formálódik a maikacs. kemény acél.

—vékiss—

ciója van: az egyik pincér, Zlahal szintén csehországi, és a földi megbocsátható elfogultságával a legjobb sülteket tálalta fel Tichy őrnagynak, következesképp az én számomra Is. Amikor már a sörnél tartottunk, Ziahal pincér épp oly halkan, mint amilyen óvatosan, suttogott valamit a zászlóaljparancsnoknak.

Megjelent

az Eszperantó Magazin

„A világon több ezer nyelv Van, s a kivételes adottságú ember is ezeknek csak elenyésző töredékét képes megismerni. Micsoda áldás volna, ha a legnagyobb kincs, az anyanyelv mellett ki-tki egy, minden ember számára azonos éa könnyen elsajátítható idegen nyelvet ismerne és általa közvetlenül érintkezhetnék bár* mely embertársával!”

Ezeket a sorokat egy nagy tekintélyű magyar nyelvész, Bárczi Géza írt le Az eszperantóról című cikkében. A cikket az Eszperantó Magazin című új folyóirat közölte, I. évfolyamának első számában, amely most októberben igen vonzó külsővel és gazdag tartalommal látott napvilágot. Az új folyóirat főszerkesztője, Gergely Mihály író Soknyel- vűség és korunk című köszöntőjében, miután felsorolja a földön élő mintegy 3,7 milliárd ember háromezer nyelvéből adódó komplikációkat, a

bénító soknyelvűség problémáinak napirendre tűzését ígéri a lap lehetőségei között. A fő- szerkesztő beszélgetést folytat a lapban Karinthy Ferenc íróval is.

Sarlós István, a Népszabadság főszerkesztője és Simon István, az Írószövetség titkára válaszol a lap két kérdésére, Rákos Sándor és Fekete Gyula írását is közli az első szám, s egy nagyon érdekes beszélgetést egy, Budapesten tanuló japán diákkal, aki magyart és eszperantót tanul az egyetem nyelvi tanszékén, és mindkettőről diplomát is kap. Dr. Jáki Ferenc dióhéjba sűrített nyelvtanfolyamának első részét közli még a szám.

Rendkívül gazdag híranyag teszi teljessé az Eszperantó Magazin első számát, amely, nek külön vonzereje a szemle, amely a világ száz eszperantó tápjából válogatott információkat közöl.

Tichy őrnagy szintén óvatosan, de majdnem paran- csolóm utasította:

— Tessék németül beszélni.

Figyelmessége természetesen nekem szólt. Zlaha'l tehát németül motyogta az orra alatt, miközben elfoglaltságot színlelt asztalunknál:

— Egyesek nyíltan gyaláz- zák Őfelségét. Egészen gyakori, hogy gyilkosoknak nevezik az osztrákokat. Kérem, én nem beszélek a levegőbe. Tanúkkal szolgálhatok.

— Tetszik ezt hallani, főorvos úr? — fordult felém komoly megbotránkozással a

széles arcú Tichy őrnagy. Láttam rajta, hogy fél a fantomoktól.

Apró eset. mégis megdöbbentett. Ide jövet gondoltam arra, hogy nem csupán Lenkey kapitány kiváltsága a démonománia. Most találkoztam vele az innenső oldalon. Nemcsak a mániával, de a démonnal is.

íFolytatjuk)

MIKRO-MÜ VÉSZÉT. íme, egy parányi hűtőszekrény, egy tűzhely és egy zongora, amelyen még néhány hangot is ki lehet hozni, bár nem nagyobb, mint egy kártya... Mindez csak mutató a 250 miniatűr mestei-műbői. amelyet Tokióban mutattak be nemrég egy művészeti kiállításonA legkisebb kiállítási tárgyak egyike egy 6 centiméter hosszú hegedű, levelek egy szem rizsre írva, s egy elefánt, amely kisebb, mint egy tű foka. Mindezeket az apró csodákat nők készítették — tökéletes pontossággal