Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-06 / 234. szám

Meddig jutottak új üzemeinkben? (ti.) Korszerűbb vezetés, gondoskodás az emberről AZ ÜJ ÜZEMEK többségé­ben ma már kialakulóban vannak a muMkásikollieikití- vák- A vezetők egyre jobban megbirkóznak az összetett feladatokkal. Ki tagadná, hogy itt nehezebb a munka, m:nt a már korábban meg­szervezett régi üzemekben. K oorddnálni kelj a beruházá­si tevékenységet, meg kel] szervezni a termelés beindí­tását és tervszerű felfutását, ezrei egyidőben ki kell ala­kítani a megfelelő irányító f poarátust. A fiatal szakemberek von­zódnak az új iparágak felé, érdeklődnek a korszerűbb tecimika iránt, s vállalják a töb bletfeladatokat is. Ugyan­akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy egyes üzemeknél nem törekednék eléggé me,gfelelő számú szakember beállítá­sár®. Az ig tapasztalható, hogy az üzemek megszervezik a termelés beindításához elen­gedhetetlenül szükséges alap­képzést, gondoskodnak a be­tanításról, azonban nem min­denhol intézkednek a kvalifi­káltabb szakmunkások, mű­vezetők időbeni ég ütemes képzéséről, átképzéséről- Szá­molni kell azzal, hogy a szel­lemi kapacitást csak folyama­tosan, előre megtervezve le­het biztosítani. A kapkodás nem hozhat sikert. A felmérések azt is bizo­nyítják, hogy az igényekhez képest a jelenlegi mérnök- technikus ellátottság kb. 60— 65 százalékosnak tekinthető. Ezért a tervidőszak végéig az új üzemeknek további mint­egy 200 közép- és felsőfokú végzettségű szakemberre van szüksége a termelési felada­tok jó megoldásához­KEDVEZŐ jelenség, hogy a telephelyeknél, gyáregysé­geknél dolgozók átlagbére év­ről évre ismerkedik. Sokat ja­vult a helyzet a márciusban végrehajtott központi és vál­lalati bérintézkedésiek nyo­mán. Ugyanakkor szembe kell nézni azzal a ténnyel is, hogy a bérekben meglevő úgynevezett „Budapest—vi­dék”, vagy „központi üzem és gyáregység” különbségek alapvető=in objektív okokból szármaizmak. va'f- .«tó, hogy az a fiatal munkások, mi anyavallalatoknal magasabb kásnők vonzódnák a párthoz, a szakképzettek aránya, az itt és a KISZ-hez. Számos mun­ból, valamint a fiatalok kö­réből ikerült ki. Többségüknek ez az első munkahelye. Átla' gos életkoruk szinte vala­mennyi új üzemnél 30 év alatt van- Ma még természetes, hogy gondolkodásmódjuk, életkörülményeik, társadalmi aktivitásúk, érdeklődési kö­rük átalakulóban van. Pozi­tív jelenség viszont, hogy a párttagság száma ,a létszám­nál gyorsabb arányban nö­vekedik. A FÜTÓBER-ben két év alatt 50-ről 109-re, a Ganz-MÁVAG-ban és a haris- nyagyárban köztél háromszo­rosára, a fehémeműigyárban kétszereséire emelkedett. A fiatal munkások, jjvun­dolgozók több évtizedes ta­pasztalattal rendélkezniefc, fej­letteb technikai színvonal mellett termébiek, mint a kö­zelmúltban letelepített egysé­gekben- Ennek következtében eltérés van a nonmateljesít- ményekben is. Minden jel ar­kaakciót -szervezték, szép si­kereket érteik el a munkaver* seny-mozgaiomban. Egyre in­kább részt vesznek a területi feladatok megvalósításában, környezetük formálásában- A KISZ- és a szakszervezet üzemi szervei is élkezdték a ra mutat, hogy a telephelye- szervezeti szabályzat szerinti ken javulnak a gazdasági eredmények, növekedik a be­gyakorlottság, ezért fokozato­san eltűnhet a különbség is- Ennek elérése érdekében kell hathatósabb lépéseket tenni. Sorozatos tárgyalások eredmé­nyeként már megteremtődött annak a feltétele, hogy azo­nos teljesítmények elérése esetén azonos bérek kerülje­nek „fent” és „lent” is kifize­tésre. Az üzemeik zöménél a társa­dalmi szervek is elkezdték munkájúkat. Tevékenységük során figyelembe veszik, hogy a munkások jelentős része a mezőgazdaságból, a háztantás­mumkavégzést. Foglalkoznak a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek alakításával. Ennek kapcsán szólni kell ar­ról, hogy a termelési célokat szolgáló létesítmények mellett elkészülnek a szociális ob­jektumok is. Az év folyamán adták át a kábelgyárban a konyhát, étkezdét, fürdőt és az öltözőt. Ezek a létesítmé­nyek igen jó hatással voltak és vannak a dolgozó munka- kedvére, lendületére, segítet­ték a vándorlás megszünteté­sében is. Solymosi Imre (Folytatjuk) Műszaki tájékoztatási és újítási hónap Az Építőipari Tudományos Egyesület Nógrád megyei cso­portja és a Nógrád megyei Ál­lami Építőipari Vállalat októ­ber 5-től november 5-ig mű­szaki tájékoztatási és újitási hónapot rendez Salgótarján­ban, valamint Balassagyarma­ton. Nem ünnepségekről van szó,. nem elvont és távoli elképze­léseket vázoló előadásokra ke­rül sor, hanem azzal a hatá­rozott céllal rendezik a műsza­ki tájékoztatási és újítási hó­napot, hogy a dolgozók na­gyobb tájékozottságot szerez­zenek a termelés, a feilesztés, a gazdálkodás fő kérdéseiről, az üzem- és a munkaszervezés feladatairól, a szakoktatás, a továbbképzés vállalati lehető­ségeiről, az egyre fokozódó mi­nőségi követelményekről. Mindezt nem kampányfeladat­nak tekintik. A rendezők arra vállalkoztak, hogy egy hóna­pon keresztül a legfontosabb kérdésekre irányítják a figyel­met. Komplex módon kezelik a kérdést és a programból ki­tűnik, hogy a dolgozók széles rétegének érdeklődését akar­ják felkelteni. A gyakorlati szakemberek előadásai és helyszíni szemlék, valamint ezt követő hozzászó­lások, észrevételek váltják egymást. Így arra lehet számí­tani, hogy az érdeklődők fel- készülten vehetnek részt a vi­tákban, véleményeik, javasla­taik megalapozottabbak lehet­nek. Műszaki könyvkiállítás­ra, tapasztalatcserékre, film­vetítésre is sor kerül. A magyar újítómozgalom most ünnepli életre keltésének 25. évfordulóját, tehát jó al­kalom kínálkozik arra. hogy a mozgalom vállalati eredmé­nyeit ismretessék, népszerűsít­sék az újítók és a feltalálók munkáját és olyan közhangu­lat kialakítását segítsék, hogy az eddiginél is többen és ered­ményesebben vállalkozzanak a szocialista munkaverseny keretében újítói tevékenység­re. Tegnap az egész napos mű­szaki konferenciát a Nógrád megyei Állami Építőipari Vál­lalat központjában Kisoál Jó­zsef igazgató nyitotta meg. Nem csak a vállalati dolgozók, hanem a társszervek, a beruházók, tervezők, és má­sok érdeklődését is felkel­tette, hogy a gazdag prog­ram első napját az építő­ipar egyik általános és megol­dást sürgető kérdésére: az iparszerű termelés szervezésé­re, a vállalati beruházásra, pontosabban a saját telep fej­lesztésére fordították. Ezzel kapcsolatosan sok érdekes ész­revétel és javaslat' hangzott el. A műszaki tájékoztatási és újítási hónap következő ese­ményére október 10-én 14 óra­kor az Állami Építőipari Válla­lat központi tanácstermében kerül sor. Jól kapcsolódik a megye távlati tervéhez Cél a kifogástalan minőségi víz biztosítása Mai kommentárunk A juhászok megbecsülése Jó, hasznot hozó juhászatot hozzáértő pásztor nélkül nem lehet elképzelni sem. Ezért természetes, hogy minden lehetőt el kell követni annak érdekében, hogy a juhok ne­velésével foglalkozó szakemberek megbecsülésben része­süljenek. Azért kell erről beszélni, mert az utóbbi évek­ben az igazán nagy múlttal, hozzáértéssel rendelkező ju­hászok száma egyre csökken a mezőgazdasági üzemekben. Figyelemre méltó ez, mert napjainkban a mezőgaz­dálkodást értékeld vagy a jövőt alakító országos és me­gyei értekezleteken — amikor az állattenyésztésről esik szó — a szarvasmarha mellett mindig szó esik a juhte­nyésztésről is. A mezőgazdaságot irányító szervek, de a termelőszövetkezetek vezetői is tisztában vannak ennek az állatfajtának az egyre inkább gazdaságos tenyésztésé­vel. Az már közismert, hogy a bárányhús kilóját 45—55 forintért értékesíthetik. Emelkedik a gyapjú értéke is. Ha figyelembe vesszük a juhra fordítandó költséget, minden­képpen előnyös a nevelése. Az nem mindegy viszont, hogy kire bízzuk az állatok nevelését. Hozzáértő juhász kezeli-e, vagy éppenséggel semmi más munkára nem alkalmazható, így hát pásztor­kodásra ítélt emberre bízzuk a nyájat. Ez a szemlélet ká­ros, semmiképpen nem szolgálhatja azokat az elképzelése­ket, amelyeket a juhászatok kifejlesztésére vonatkozólag meghatároztak megyénk állattenyésztési tervében. Mindezekkel — feltételezhetően — nem mondtunk újat a mezőgazdaságot irányító embereknek. Az viszont vizs­gálat tárgyát képezheti, hogy „fújjuk” a juhászat gazda­sági előnyeit, de a tenyésztés egyik legfontosabb tényezőit, a juhászokat nem biztosítjuk a feladat megvalósításához. Enélkül viszont elképzelhetetlen az ezzel kapcsolatos me­gyei terv megvalósítása. Litke és Nógrádszakál között újabb vízvezetéket fektetnek a föld alá. A munka színhe­lyén leszűkült az úttest, a járműforgalom lebonyolítására a felbontott szakasz egyik végén is, és a másikon is, tár­csával kezében két ember szabályozza a forgalmat. Az egyik, az öltözékéről is látszik (!), néhány héttel ezelőtt még juhász volt Karancslapujtőn. A megye legrégibb ju­hásznemzedékének leszármazottja. Semmi kétség, a leg­jobb szakemberek közé tartozik. Sajnos, ő adta példáját annak, hogy milyen becsülete van a juhásznak jó néhány termelőszövetkezetben. Homlokegyenest más tartási mó­dot parancsoltak rá, anélkül, hogy neki, a szakembernek a véleményét meghallgatták volna. Egy életen át végzett pásztorkodás után otthagyta a juhokat, és most tárcsával a kezében a forgalmat irányítja. Arcára van írva: fáj ne­ki, hogy nem a nyájat tereli. Sajnos, sok ilyen példát sorolhatnánk. A mezőgazda­ságból jó néhány szakember egyszerűen eltűnik. Bármi­lyen szakterületet elhagy a hozzáértő ember, veszteséget jelent. A juhász elvesztése — mert ezzel kapcsolatban nagy megyei feladatok vannak —■ többszörös veszteség. A juhászszakképző iskolán is néhány fiatal tanul csupán. Nem vonzó számukra a juhokkal való bánásmód. A ju­hászt — nem elvtelenül —, meg kell becsülni. Hol legyen juhászat, ha nem Nógrádban, ahol a hagyományok is kö­teleznek. Ehhez viszont pásztor kell. Itt valamikor, 40—50 esztendővel ezelőtt, ezrével legelt a birkanyáj a hegyi le­gelőkön. Most nem dicsekedhetünk ezzel, pedig a juhnak az egész világon megemelkedett az értéke. A mezőgazdasági üzemekben megerősítették a sze­mélyzeti munkát. Egyik fontos feladatának tekintse a sze­mélyzetis, a tsz vezetőségének teljes támogatásával —, hogy felkutatja a juhászokat, és biztosítja számukra a megfelelő munkalehetőséget. A tsz-ek és a népgazdaság érdeke követeli ezt. —B— őszi hangulat A Zagyva—Tárná napok, "73, országos jellegű, háromnapos konferencia Salgótarjánban befejeződött. Ennek jelentősé­géről, és a megye számára biztosított lehetőségekről be­szélgetett lapunk munkatársa Radványi Rudolffal, a Közép- dunavölgyi Vízügyi Igazgató­ság főosztályvezetőjével és Pethő Ottóval, a megyei ta­nács építési-közlekedési és vízügyi osztályának megbízott vezetőjével. KÉRDÉS: Véleménye sze­rint a háromnapos konferen­cia mennyiben segítette a Zagyva—Tárná vízgazdálkodá­si szabályozórendszer végle­ges kialakítását? Válaszol RADVÁNYI RU­DOLF: A konferencia célkitű­zése volt bemutatni a terüle­ten érdekelt társadalmi, gaz­dasági, tanácsi szervek és a vízügyi szolgálat dolgozói szá­mára a korszerű-automatizált vízgazdálkodási szabályozó­rendszer tervét és alapozó munkáit. Ez lehetővé tette, hogy a négy megye (Nógrád, Szolnok, Heves, Pest) állami vezetése és az egyéb érdekelt szervek közép- és hosszú távú fejlesztési tervei készítésénél, koncepcióik megfogalmazásá­nál figyelembe vegyék a rend­szer adta lehetőségeket és előnyöket. Az eszmecserén 250 szakem­ber vett részt. Csaknem egy­zatba. Erőteljesen hangsúlyoz­ták a négy megye együttmű­ködését. Ugyanígy foglaltak állást a Zagyva—Tárná víz­gazdálkodási szabályozórend­szer II. és III. ütemű beruhá­zásának előkészítése és terve­zése érdekében. Ennek során úgy vélekedtek, hogy a Zagy­va—Tárná vízgyűjtőterületre egységes fejlesztési programot kell készíteni a megyehatá­roktól függetlenül. KÉRDÉS: Milyen új mód­szerek, elképzelések, javasla­tok vetődtek fel? Válaszol RADVÁNYI RU­DOLF: A beruházás előkészí­tése és tervezése is komoly ku­tatási munkát jelentett, mely a beruházás szinte valamennyi területére (telemechanika, ma­tematikai modell, műszerezés, stb.) vonatkozik. Ennek kap­csán hangzottak el szakmai ja­vaslatok, ugyanakkor felhív­ták a tervezők figyelmét a kü­lönböző igények figyelembe vé­telére. Felvetődött, hogy a megye lakosságát érintő észak- nógrádi regionális vízmű to­vábbi fejlesztésénél és üze­melésénél miként lehetne hasznosítani a kiépítésre kerü­lő Zagyva—Tárná vízgazdál­kodási szabályozórendszert. KÉRDÉS: Milyen szakmai érvek szólnak amellett, hogy ez a rendszer mielőbb megvaló­suljon? Válaszol RADVÁNYI RU­harmada előadásokkal és hoz- DOLF: Esősorban azért, hogy zászólásokkal kapcsolódott be a munkába. Megvitatták a be­számolókat, elismerték és bí­rálták az eddigi munkát, érté­kes módszertani javaslatokat tettek, hogy miként lehet be­kapcsolódni az országos háló­enyhüljenek a vízrendezési és árvízvédelmi feladatok, ny­modon a védekező szervek a riasztást az eddigekhez viszo­nyítva lényegesen előbb kap­ják, jobban fel tudnak készül­ni. Másrészt a szabályozott le­Vetik a búzát Elérkezett az őszi búza ve­tésének kedvező ideje. A kö­zös gazdaságok már meg­vizsgáltatták a vetőmagot. A balassagyarmati járásban az egyes búzafajták vetésterü­letében érdekes változás fi­gyelhető meg. Az idei nyá­ron hektáronként 33 mázsa termést takarítottak be. Ez a kitűnő eredmény elsősor­ban a fajtaarány gondos megválasztásának következ­ménye. A búza betakarítása­kor — 2—-7 mázsa veszteség is keletkezhet, ha túlérett állapotba kerül. Ezért a bú­za vetésterületének 20 szá­zalékán korai érésű fajtát termesztenek. Kétharmadán viszont középkorai érésű faj­tákkal foglalkoznak. A járás szövetkezeteiben a hagyomá­nyos Bezosztája I-et ter­mesztik a legnagyobb meny- nyiségben, bár az újabb, nagyhozamú szovjet fajták kezdik kiszorítani- Vetnek még Avróra, Jubilejnája bú­zát is. Fertődi búzával már csak egy köeös gazdaság foglalkozik. A középkései érésű búza vetése az ideálisnál nagyobb területen várható az idén ősszel. Az összes vetőmag 19 százalékát Mironovszkája 808 alkotja. Ennek oka, hogy a gyengébb — homokos, ki­lúgozott — talajon is vi­szonylag biztonságosan te­rem. A csökkenő rozsveté­sek helyére ez a fajta ke­rül. E csoporthoz tartozik a Kavkáz fajta is, amelynek termesztésével csak egy szö­vetkezet foglalkozik. Pedig jó talajon kívánatos volna a vetésterületét növelni, mert 20 százalékkal nagyobb terméshozamra képes, mint a Bezosztája! A takarmánybúzát egyre nagyobb területen termesz­tik. Korábban kevésbé bíz­tak az olasz Libellula érésé­ben és fagyállóságában. Vi­szont a balassagyarmati já­rásban is bebizonyosodott, hogy nagy hozamokra képes fajta, és az őszi árpánál biz­tonságosabban termeszthető. Míg az őszi árpa tehát visz- szaszorulóban van, takar­mánybúzával a vetésterület 6 százalékán foglalkoznak. Egy szövetkezetben francia takarmánybúzát vetnek. Sok múlik tehát a helyes fajtaválasztáson. Emellett a gondos talajelőkészítés, a megfelelően adagolt műtrá­gya lehetővé teszi a hoza­mok újabb fokozását. így megterem az ország kenyere és jut kivitelre is. Csillik József agrármérnök folyás következtében az árvízi csúcs is csökken. Lehetővé te­szi, hogy az érintett területen a lakosság, az ipar, a mező- gazdaság mindig a megkívánt mennyiségű és a célnak meg­felelő, kifogástalan vizet kap­ja. Az előbbieken kívül más vízhasznositású ágak is jobban fejlődhetnek és üzemelésük biztonságosabbá válhat. Ezek között említhetjük a mezőgaz­dasági öntözést. KÉRDÉS: Az eszmecser« mit adott a megyének vízgaz­dálkodási távlati terveinek végrehajtásában ? Válaszol PETHÖ OTTÓ: A konferencia jól kapcsolódott terveink végrehajtásához, fel­mérhetetlen segítséget adott több alapvetően fontos műsza­ki, gazdaságossági és konkrét szervezési problémánk meg­oldásához. Első helyen emlí­tem a komplex tározók jelen­tőségét, amelyek jelentősen hozzá fognak járulni az Ipoly vízkészletének hasznosításánál támadt mennyiségi és minő­ségi problémák miatt — az ivóvíz pótlásához. A tározók és a szabályozott vízrendszer igen nagy biztonságot jelent az árvízveszély megelőzésében, a szabályozott vízgazdálkodás pedig^ lehetőséget biztosít az öntözéses gazdálkodásra, ugyanakkor a vízfolyásokban biztosítja a kiegyensúlyozott biológiai élet feltételeit. KÉRDÉS: Miképpen tud a megyei tanács közreműködni a rendszer kialakításában és üzemeltetésében ? Válaszol PETHÖ OTTÓ: A vízgazdálkodási és vízellátási feladatokat önállóan, részben együttesen, de mindenképpen egységes elvek alapján hajt­juk végre. Ennek megyei koor­dinálásában, továbbá a tanácsi vízgazdálkodási feladatok megvalósításában van jelentős szerepünk. Legfontosabb tevé­kenységünk az ivóvízkészle­tünk elosztása, a szennyvíz- tisztító' telepek megfelelő ha­tásfokkal való működtetése, továbbá az, hogy az ipari szennyvizek megfelelő előtisz­títással kerüljenek a közcsa­tornába. Ezzel közvetve, de védjük az élővizeket, így a Zagyva-vízrendszer tisztaságát is. Hatósági intézkedéseink mellett a társadalmi szervek segítségét is igényeljük vize­ink tisztaságának védelméhez. Aktívan közreműködünk a Nógrád megyei vízvédelmi bizottság munkájában. Befejezésül köszönetét' mon­dok a rendező szerveknek, megköszönöm a konferencián résztvevők aktív közreműkö­dését. Jóleső érzés, hogy az or­szág legkiválóbb és legilleté- kesebb szakemberei jól megis­merték megyénk vízellátási és vízgazdálkodási problémáit. Reméljük, hogy további segít­ségükkel és anyagi támogatá­sukkal rövidesen megvalósul a Zagyva szabályozott vízrend­szere. V. K. NÓGRÁD - 1973. október 6., szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents