Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-05 / 233. szám

\ Ingázó ingázók — Amikor kora hajnalban kihozom a járgányt a garázs­ból, azonnal bekapcsolom a rádiót, nallgatom egész nap, az első sípszótól az utolsóig, amíg csak le nem adóm a buszt. Persze, sokszor a mo­torzúgástól nem hallom a szö­veget, a zenét, csak foszlányo­kat kapok el. Akkor jó a rá- dióhallgatás, ha kiállásom van. Milyen műsorokat szeretek? Vezetés közben a tánczenét, az nyugtatja az ember idege­it. De mindig meghallgatom a híreket is — így teremtem meg a kapcsolatot a külvilág­gal. Ez nálam amolyan Tv- hiradópótló. Amikor szabad­napos vagyok, sokat alszom, dolgozgató^ a házam körül, örülök a családomnak. Nagy ritkaság az, ha kimozdulok a lakásból. Csoda-e? Utazgatok én eleget egész héten, embe­rektől körülvéve. Érthető, hogy a pihenőnapokon a csendre, a nyugalomra vá­gyom — így vall a hétköznap­jairól Z. József autóbuszveze­tő. K. István a fiatal autóbusz- vezetők közé tartozik, alig pár hónapja került a volán mögé. Azelőtt gyárban dolgozott, el­mondja magáról, hogy nyug­talan természet, utálja az „egyhelyben” ülést. Igaz, így is egyhelyben ül egész nap, a vezetői széken, de ez más. Sokféle ember, sokféle prob­lémákkal. — Állandó utasaim közé tartozik az a nyugdíjas bácsi, aki a környék egyik kis könyvtárát vezeti. Mindig be­számol arról, hogy kik járnak a könyvtárba, milyen könyve­ket visznek szívesen. Gyakran elbeszélgetek egy tanár néni­vel is — nemrégiben panasz­kodott, hogy az új tanévben rengeteg dolguk van a tan­anyagcsökkentés miajt. És so­rolhatnám még tovább a jó utasismerősöket. Látja, Ifjúmunkások klubja Szécsenyíben, a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központban több mint egy éve már, hogy megalakult az ifjúmunkás­klub. A több mint 33 tagot számláló klub programja szí­nes, és minden igényt kielégít. Néhány az eddig lezajlott ese­ményekből; részt vettek a fia­talok Bálint András előadó­estjén, nagy tetszést aratott Dinnyés József daltulajdonos fellépése, de sokan megnézték a Balázs Béla Filmstúdió fia­tal alkotógárdájának kisíilm- jeit is. A nyári pihenő után szeptember végén került sor az őszi nyitó klubestre, ahol a fiatalok már az őszi-téli program megszervezéséről be­szélgettek, természetesen vi­dám zeneszó mellett. gem a világgal, a napi prob­lémákkal az utasok kötnek össze. X A két autóbuszvezető azt is elmondta, hogy a vállalatuk­nál csak kevés időt töltenek. Hozzák-viszilc a buszokat, né­ha benéznek egy-egy tanács­kozásra, továbbképzésre, de a kollégákkal való együttes idő­töltésre alig van lehetőségük. A 2. sz. Volán Vállalat ve­zetőinek nem könnyű a dol­guk, ha a kötelékükbe tartozó emberek kultúrálódásáról, szó­rakozásáról esik szó. Speciális a helyzet; a több mint kétezer dolgozóból 376-an tehergépjár­mű-vezetők, 507 az autóbusz- vezetők száma, és nyolcvan kalauz teljesít szolgálatot a járatokon, ök valamennyien az Ingázó ingázók. Azért e furcsa név, mert a gépjármű­vezetők nagy része maga is vi­dékről jár be, és vagy a vá­roson belül, vagy a vidéken szállítják az utasokat. — Ezzel a csoporttal bi­zony nem sokat lehet kezdeni. Inkább a bent dolgozókra, a műhelyek munkásaira támasz­kodhatunk egy-egy rendez­vény megtartásakor. 13Ö szo­cialista brigádunk van, ezek vezetői az összekötők a válla­lat és a gépjárművezetők kö­zött. ők és a szakszervezeti bizalmiak segítenek a mozgó­sításban. Például a színház- bérletek szétosztásában; tavaly 12, az idén pedig 16 bérletet vásároltunk. Két brigádunk részt vett a tavalyi szocialista brigádvetélkedőn is — mond­ja Kriston István, a vállalat szb-titkára. — Milyen gondot fordítanak a Volánnál dolgozók szak­mai képzésére? — Nálunk a szakmai fel- készültség nagyon fontos, fő­leg a gépkocsivezetőknél. Na­ponta emberek tömegei van­A magyar könyvnyomtatás és könyvkiadás 500. évforduló­jának tiszteletére az Állami Könyvterjesztő V „Halat Szo­cialista brigádunk könyvtára címmel pályázatot hirdetett a gyárak, üzemek, intézmények szocialista brigádjai részére. A pályázat résztvevőinek fela­data, hogy olyan 150—200 kö­tetes könyvtárat állítsanak össze, amely a leghűbben tük­rözi a brigád tagjainak érdek­lődését, tájékozottságát és könyvszeretetét. A pályázók feladata nem az, hogy a már esetleg meglevő hrigádkönyv- tárról valljanak, vagy felso­roljanak 150—200 könyvei­met, hanem ennél sokkal több: a könyvesboltokban kapható nak rájuk bízva, ezért szinte állandó jelleggel folyik a kép­zésük. Jelenleg 55—60-an vesznek részt szakmai tanfo­lyamon. Havonta tartunk KRESZ- és műszaki tanfolya­mot is. Ahol nemcsak a szak­mába vágó kérdésekről esik szó, de a kulturált közlekedés szabályairól is, az udvarias kiszolgálás fontosságáról. Az emberekkel való humánus bá­násmódról. Ami az iskolai végzettséget illeti, szinte vala­mennyi gépkocsivezető és szakmunkás rendelkezik a nyolc általánossal. Inkább a segédmunkásokkal vannak problémáink. X A Volán Vállalat bejára­tánál, közvetlenül a kapu mellett van egy szép kultúr­terem. Szakmai tanácskozá­sokra, brigádértekezletekre gyűlnek itt össze az emberek. A közeljövőben — a tervék szerint — ide költözik majd a szakszervezeti könyvtár is. A fentebb említett okok miatt, az ingázó ingázók, a járatokon dolgozók bizony ritkán fordul­nak meg a kultúrteremben. Tanácsot, javaslatot adni ah­hoz, hogy hogyan lehetne be­vonni a kulturális vérkerin­gésbe az ingázókat — nagyon nehéz. A vállalatnak ez eset­ben inkább az a feladata, hogy felkeltse az érdeklődést az emberekben a művelődés, az önképzés iránt. Hogy ki-ki a lakóhelyén, a legközelebb eső kulturális intézményben keresse a neki legmegfelelőbb művelődési formát, lehetősé­get (ehhez persze az is szük­séges, hogy a nevezett kultu­rális intézmények tartalmi munkája megfelelő legyen). S akkor az ingázó ingázókat majd nemcsak a rádió és az utasokkal folytatott beszélge­tés köti össze a külvilággal. — vékiss — több ezer kiadvány közül 150 —200 kötetet kiválasztva kell megtervezni az alapkönyvtá­rat. Jó lenne, ha a pályázók — ha nem is minden könyvnél — indokolnák, miért helyezték el a brigád könyvespolcára az egyes műveket. A pályaművek terjedelme tetszés szerinti. A legértékesebb könyvtár-össze­állítást beküldő szocialista bri­gádok között 5000, 3000 és 2000 forint értékű könyvtárat sor­solunk ki. Beküldési határidő: 1973. november 15. A pályáza­tot Állami Könyvterjesztő Vál­lalat propagandaosztálya: 1052 Budapest, Deák Ferenc utca 15. címre kell beküldeni. A borítékra rá kell írni: Szo­cialista brigádunk könyvtára. en­Szocialista brigádunk könyvtára Gerencsér Miklós ARADI na: 1 PJ LÓ (h) Tudom, csaknem őrültség, hogy ilyesmit cselékeszem, de ha el nem oszlik belőlem ez a szörnyű feszültség, valóban megórölök. Emegem is elér Lenkey János végzete- Ez pedig képtélienség. Ignatz Böhm, a vánkórház főorvosa ép elmével köteles teljesíteni hivatását. Hasztalan látja, hogy ami körülötte zajlik, az maga' a módszeres téboly, mé­gis úgy kell tennie, mintha szótalan' helyesléssel venné tudomásul, « különleges ha­ditörvényszék bosszúálló eljá­rásait. Osztrák vagyok, tehát örülnöm kell császárunk győ­zelmének. Örülök is, mint ahogy jé hazafihoz illik. El­végre a birodalom léiét, be­csületét sikerült megvédeni a lázadóktól. És mégis: eret kell magamon vágni, hogy megmeneküljek a szélütéstől. Hiába próbálom csillapítani lelki hideglelésemet a ténnyel, hogy orvos létemre semmi kö­zöm az aradi varra nehezedő lidércnyomáshoz. Érzem, ve­lem is végeznének a démonok, ha nem vetném ki agyamból eledelüket, a tepelődést. Jó­zan eszem arra int, legyek óvatos, egy szót se bízzak a papírra « gyanú, a rettegés, a bosszú e sötét éjszakájában. Magam is a lázadókkal szem­beni elbánásban részesülnék, ha akárcsak sejtenék kételyei­met. De valami különös erő kényszerít, hogy az írásban találjam meg a nyugtatószert lelkiismeiretem kínlódására* A remény, hogy az írás hozzá­segít a szabadabb lélegzés­hez. nagyobb, mint a veszély miatti aggodalom, hogy ille­téktelen kezekbe juthat ma­gamnak szóló vallomásom. * Howiger tábornok, a vár parancsnoka nehezen, tür­tőztette bosszúvágyát, ami­kor beszámoltam neki Lenr key János állapotáról. Kez­dettől úgy viselkedett, mint aki változatlanul kételkedik véleményem hihetőségében. Kételye természetesen a rab­nak sízóit és nem nekem. Ma­kacsul hisz ama felvetésé­ben, hogy Lenkey kapitány színleli az elmebajt, így akar­ván megmenekülni az egyet­len, lehetséges ítélettől, a ha­lálbüntetéstől. De én pontosan tudom; Lenkey János a kü­lönleges hadbíróság ítélete nélkül is rövidesen meg fog halni. A sokféle elmebaj egyik Issúlyosabbikáhan — a démanomániiában szenved. — Mi az a démonománia? — kérdezte tőlem Howiger tábornok. Elmagyaráztam neki, hogy az e kórban szenvedők kép­zelt szörnyekkel hadakoznak, nincsen, se éjjelük, se nappa­luk, szakadatlan váaskodás* 4 NÓGRAD — 1973, október 5„ péntek A közeli jövőben a megye filmszínházaiban is bemutatják Palásthy György filmjét, az Egy srác fehér lovon. A film hőse egy mai fiatal munkás, aki szeretne másképpen, ér­telmesebben élni, mint a családja. Vágyainak szimbóluma egy fehér ló. A főszerepeket többségben fiatalok — Oszter Sándor, Bodnár Erika, Goór Nagy Mária, Harsányi Gábor — játsszák Filmszínházaink játsszák ÉRINTÉS Amikor két évvei ezelőtt, 1971-ben először mutatták be a világhírű svéd filmrendező, Ingmar Bergman legújabb, a sorban harmincötödik játék­filmjét, az egész világon re- velációkónt hatott a mű. Mi­ért? Talán nem szokta meg már addig is a világ, hogy Bergman csali kitűnő filme­ket ad ki a kezéből? Nem. Épp az, hogy a világ meg­szokta ezt, de addig mindig nehezen élvezhetőnek, sejtel­mekkel és misztikummal te­li, bonyolult, szinte kibogoz­hatatlan filozófiai rendszerű rendezőnek ismerte. S íme, most pedig ez a titokzatos­ságba burkolódizó művészem­ber egy kérlelhetetlenül egy­szerű, logikusan tiszta, rea­lista filmet alkotott, amely­nek lélektani mélysége, érzel­mi. ereje ezáltal talán még erőteljesebb, aláhúzottabb lett mint korábban valaha is volt. A svéd—amerikai kopro­dukcióban készült Érintés szokásos, kisezerszer látott családi-szerelmi háromszög- történet. De míg nagyón sok hasonló témájú feldolgozás belefulladt az érzelgős közhe­lyekbe, vagy megrekedt n fel­színi ábrázolásnál, addig ez mindvégig izgalmasan és hite­lesen előadott, érdekesen bo­nyolított történet- Karín, a másfél évtizede gondtalanul élő orvosfeleség, két bűbájos kamasz édesanyja hirtelen és szenvedélyesen találkozik a szerelemmel, az igazival, amely egyszerre nyugtató és felkavaró, örömteli és gyötrel- mes, fájdalmasan gyönyörű. Bergman szenvtelenül ábrá­zolja hőseit. Objektív ég hi­degen kiszámított. Ügy mesél hogy nem kívánja befolyásol­ni nézőit. Rájuk bízza a dön­tést: ítéljenek józan belátá­suk szerint. A rendező rend­kívül körültekintően éa nagy mesterségbeli tudással épít­kezik, fokról fokra egymásba kapcsolva a jeleneteket. Csak egyetlen példa ennek Illuszt­rálására: Karín halott édes­anyját nézi meg a klinikán, nagyon fáj neki elvesztése, de mindaddig egyetlen könnyet sem ejt, míg anyjának karika­gyűrűi nem kerülnek kezébe. Ez már valahogyan sejteti ve­lünk. hogy Karín érzelmi- házassági életében problémák vannak. S sejtésünk később igazolódik be. amikor a ré­gész fiatalember kérdésére: boldog-e, meglepett, tűnődő tétovasággal válaszol: igen. Bergman ebben a filmjében nem az értelmünkre kíván hatni, hanem inkább az érzel­münkre. Színészei kiválóan szolgálják rendezői akaratét- Bibi Andersson — annyi sok más Bergman-hősnő megsze­mélyesítője — ezúttal is re­mekel a határozni nehezen tudó, vagy eddig talán nem is akaró orvosfeleség szerepé­ben. Max von Sydow szintén régi Bergman-színész, leg­utóbb a Szégyenben csodál­hattuk meg nagyvonalú, ele­gáns játékát. A rendező jól választott, amikor Elliott Gouldra bízta a gyenge ideg­zetű „harmadik” szerepét. Egyszerre elutasítóan idege­sítő, majd szanaindóan esen­dő. Az ő hármasuk igazi szí­nészi remeklés, Bergman kongeniiális alko­tótársaikra talált, az operatőr, Sven Nykvist és a zeneszer­ző, Jan Johansson személyé­ben. A képek megkomponá- lása hangulatos, lényegre törő, mindenféle sallangtól mentes. A hideg és a meleg színek együttese, illetve váltakozása, a film sajátos színdinamizmu­sát teremett meg. Johansson zenéje pedig szolid, egyszerű­ségében is magával ragadó. Nem hivalkodik, de észre kell vermük, hogy van. Sulyok László ban érkezik el számukra a végkimerülés. Idegzetük foko­zatosan felőrlődik, s ez a fo­lyamat együtt jár a teljes fi­zikai összeomlással. Amikor a szervzet végső tartaléka is el­fogy, akkor áll be a halál, A tábornok úr makacs gyanúját ez a magyarázat sem szüntette meg. Meggyő­ződvén érveim hatástalansá­gáról, tisztelettel javasoltam neki, hogy kötelességszerű kétkedése eloszlatására hí­vasson más orvosakat, példá­ul Temesvárról, Pestről, vagy Becsből, Ösztönzésül ki jelen­tettem, Haynau táborszernagy úr őnagyméltósága a legfel­sőbb parancsnok feltétlenül támogatná ebbéli óhaját. Burkolt nehézséggel fo­gadta ajánlatomat. Tábornok úr javára legyen, mondva, azonnal nyájasabb lett. és nyomatékosan. hangsúlyozta, hogy szakvéleményemben fel­tétlenül hisz, következésképp semmi szüksége valamiféle megerősítő konzíliumra. Úgy­mond. teljesen rendjén való. ha a fogolyban én csupán a beteg embert látom. Számá­ra viszont a betegség mellék­körülmény, mivel az 5 köte­lessége a lázadók törvényes megbüntetése. (Folytatjuk) •r Cjyerntekszinház A József Attila megyei Mű­velődési Központ az elmúlt évihez hasonlóan az idén is indít Gyermekszínház soroza­tot. A gyerekek az új évad el­ső előadásaként október ha­todikén a Csipkerózsika cí­mű zenés mesejátékot láthat­ják. A száz évig alvó király­leány történetét a 150 éves miskolci Nemzeti Színház mű­vészei elevenítik meg Rom- hányi József átdolgozásában, Jurka László rendezésében. A legifjabb nézők megismer­kedhetnek Csipkerózsika sor­sának igazítóival; az alvás­mesterrel, a tündér-boszorká­val, a mackóval, törpével és sok más kedves vagy gonosz figurával. Új úttörőotthon A nagybátonyi általános is­kolában a nagyarányú zsúfolt­ság miatt több mint tíz év óta nem tudtak az úttörőcsa­patnak csapatotthont biztosí­tani. Ebben a tanévben egy tan­termet adott át az általános iskola igazgatósága az úttörők részére. Hantos Sándorné csa­patvezető elmondta, hogy az úttörő mozgalmi munka ha­tékonyságát ez az intézkedés növelni fogja, bár az elmúlt években is szép eredményt tudtak felmutatni. így lehetővé vált, hogy az őrsi, raj- és szakköri összejö­veteleket kulturált körülmé­nyek között tartsák meg. A korábbi években csak pince- helyiségben tudták a rendez­vényeket megtartani, miután az iskolában valamennyi tan­terem reggeltől estig foglalt volt Pozsonyi Tibor igazgató vé­leménye szerint, az iskola és az úttörőszervezet kapcsolatát — ami eddig is kifogástalan volt — még tovább javítja a csapatotthon kialakítása.

Next

/
Thumbnails
Contents