Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-05 / 233. szám

Kozsegfeiflesztfis,

„Nem mindegy, hogy milyen környezetben dolgozik az ember51

Rútság közelebb esik Buda* pesthez, mint Salgótarjánúiaz — legalább is a kőzete-edés összehoeönlíthatatlanul jobb a (óváros falé —, s ahol ote m hatás érvényesül, legerősebb hatása g gyors ipamii Iáénak van. Tatán, öt év sem lelt el azóta, hogy Hátságban „fantáziát'’ fedeztek fel a fővárosból vidékre telepítendő üzeimek szakemberei. Egy ktsz-nek Budapesten, óriási korikurren- ciáia van, egy kevéssé iparosított körzetben viszont örömmel biztosítanak közművesített területet, épületet, h iszen munkalehetőséget kínál a hely bélieknek.

A nagyközségi tanács vb- titkára Zombori Istvánná. Másik be&zélgetőpairitrierünk Termán Istvánná, a pénzügyi osztály vezetője. A nyár eleji „lesz”, és „majd” egy részének helyébe a „megcsináltuk”, vagy „befejeztük” került.

— Innen, az ablakon át is látni a főutca egy nászét. Azt az egy szakaszt, amely ódon, lebontásra ítélt épületekből áll. Itt épül az ABC-áruház, fölötte pedig tíz lakás.

A November 7- lakótelep tavasz óta is terjeszkedett, összesen már 123 lakiás van ott. A jövő évi augusztus 20ra elkészül az a kétszer 4 lakás, amely 2 millió 500 ezer forintba Ikerül,

Majd fél. évvé; ezelőtt említettéit egy fontos problémát: nincs diákotthon, szűk az óvoda és az iskola az igényekhez képest. És most?

— Az általános iskolai diákotthon elkészült. Csak az étkezés megoldatlan. Messze van a konyha, szállítani kell aiz ételt. Ráadásul egy konyha főz az összes oktatási intézmény ebédeseinek, így majdnem ugyanazt eszi a 3 éves óvodás,, és a 17 éves gimnazista.

— Régebben olyan tervek voltak, hotgy esetleg a gimnázium tantermeit „veszi kölcsön” alikalmankiénit az általános iskola. Megtörtént ez?

A pénzügyi osztályvezető válaszol:

— Megkezdődött az új tanév, és az általános iskolában délutáni tanítás is van, mert kevés a tanterem. De a gimnáziumban is két osztály kezdte az elsőt- Már arról is szó volt. hogy a gimnáziumot szüntessük meg, hiszen a közel eső iskolák — mint a balassagyarmati — fogadták volna a rétsági gyerekeket. Hanem mégis úgy döntöttünk kell a gimnázium. Az általános iskola zsúfoltságán csak

újabb 8 tanterem megépítésével lehet segíteni.

— És az óvoda? ,

— Szükség van egy harmadik csoport létrehozására. Az uj óvoda tervei már elkészültek, & ez annál is sürgetőbb, mert gyors ütemben terebélyesedik a lakótelep, ahol javarészt * fiatal házaspárok kapnak lakást.

Annak idején tervezték a banki útépítést 1 millió 200 ezer, és ugyanott a teljes villanyhálózat kiépítését 1 millió 700 ezer forintért- Ezeket a terveket is megvalósították, vagy éppen dolgoznak a befejezésénA tervek sokszor hamarabb módosulnak, mint ameddig. meghányják-vetik, elfogadják őket. Nem önkényesen változtatnak rajtuk, hanem az igények és lehetőségek befolyásolják a döntést. Hallani néhány helyen, hogy a tanács ígérte, mégsem csinálta. Az ígéret visszavonásának számtalanszor „megrágott”, nyomós oka van. Ahogy a rétsági terveket összehasonlítottuk a nyár élej.iekikel, találtunk eltérést. De a módosítások is mindig a lakosság érdekében, igényeiket szem előtt tartva történnek.

O. J.

A KEZDET kezdetén, a tanulóidőnél tart. Kora: mindössze két hónap. Profilja: szabadidő-ruházat, ami alatt melegítők, tréningruhák értendők. Neve: Váci Kötöttárugyár Nógrád megyei, pásztói gyáregysége. „Befogadóképességét” tekintve már jelenleg is több mint 350 embernek ad munkát.

— Bár ezt igen nehéz pontosan megmondani, hiszen szinte naponta jönnek új emberek — közli a gyáregység igazgatója, Széplaki László.

Mintha csak szavait akarná tgazolni, egy munkatársa a következőkkel lfep be a szobába:

— Jelentkezett egy tari targoncás, képesítése®. Mit mondjak neki?

— Szükség van rá. Jöjjön!

Az induló üzem számos gond

elé állítja az embereket. Sok fejtörés, intézkedés kell még sdd g, míg „berázódik” az üzem.

Ezek közül is az egyik legnagyobb problémánk, hogy áll 35 varrógépünk. Ezekre kellene nyolcvan varrónő. Ügy látom, egyelőre még várnak a falubeliek, meg a környéken lakók is: mit mondanak az itteniek, érdemes-e idejönni?

A „kötöttben” dolgozók nagy többsége, jó hatvan százaléka fiatal. Java részük fiaMindenáron tanulni akartak

—- Nem azért tanulok, mert

rábeszéltek, és a többiek is tanulnak. Azért határoztam így, mert én magam szükségét érzem a képzettségnek. Tudom, hogy a munkámat — amit nagyon szeretek — jobban tudom majd végezni, ha az építőipari technikum négy évének anyagát is elsajátítom.

Balázs Istvánná, a Nógrád megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál dolgozik, mint szerkesztő. Két kislánya van. két-, és háromévesek. A férje is tanul, építőipari főiskolás.

— Érdekes dolog, hogy a mi munkáink egy része a férjem kezébe kerül, hiszen ő kivitelezési előkészítő egy másik vállalatnál.

— Ha mindketten tanulnak, ki foglalkozik a gyerekekkel?

— Még csak két hete járok iskolába, máris tudom, hogy nehezebb lesz, mint elképzeltem. Az időhiány a legnagyobb probléma. Néha édesanyám segít, egyébként a gyerekek bölcsődébe és óvodába járnak.

— A vállalat támogatta a tanulási szándékát?

— Személyesen mentem bejelenteni az igazgatónknak a dolgot. Azt mondta, nagyon örül, hogy a két gyerek ellenére vállalkozom ilyesmire. Tanulmányi szabadság 6 nap járna, de indokolt esetben a vállalatvezető 15 napot is adhat. Nekem megadták.

Sugár Gizella, a szakszervezeti bizottság titkára, ö szám szerint meg tudja mondani, hány nő, és hol tanul a vállalattól.

— Majdnem pontosan 100 dolgozónk van, ebből 65 nő. Közülük 46-an műszaki vonalon dolgoznak. A gimnáziumi érettségivel rendelkezők közül 7 nő tanul az építőipari technikumban. Egyébként a műszakiak között 35 évnél idősebb nincs is, hiszen fiatal a vállalat, fiatalok a dolgozói is.

Béres Zsuzsanna négy évvel ezelőtt érettségizett, nem tanult akkor tovább, dolgozni szeretett volna.

— A Magasépítő Vállalatnál nem tetszett a munka. Egy rajztanfolyamot végeztem, azután jöttem át ide dolgozni. Rajzoló vagyok, de már rámbíznak szerkesztést is. Szerkeszteni annyi, mint a tervezők által „leskiccelt” rajzot részleteiben kidolgozni. A rajzoló csak tussal átmásolja ezt a kidolgozott tervet. A szerkesztés izgalmas munka. Ezért is határoztam el. hogy jelentkezem a középfokú építőipariba. Hiába, az alapokat meg kell tanulni ahhoz, hogy az ember jól végezze a munkáját. Persze anyagilag is többet jelent, ha elvégzem a technikumot. A vállalattal szerződést kötöttem arra. hogy itt maradok. Ezért nekem is megadták a 15 nap tanulmányi szabadságot. Szerződés nélkül is maradnék, mert szeretem a -munkát, és mert segít, támogat a vállalat.

— Politikai továbbképzésben is segít a vállalat — mondja az szb-titkár. — A marxista középiskolában U nő tanul, ezt itt, helyben szervezték, termet biztosítottak, biztosítják a költségeket is. A TIT-tel egy „függőben” levő megállapodás született, hogy 12 előadásból álló sorozatot indítanak Nők akadémiája címmel. A témákat közvélemény-kutatás alapján válogattuk ki. Ezeket az előadásokat szintén itt tartják, a vállalat ugyancsak támogatja anyagilag' is. És hogy a szakmai továbbképzést se feledjük, irányító tervezők részére október elsején indul egy ép fűtési és gzdaságpolitikai tanfolyam.

— Én nappalin kezdtem a közgazdasági technikumot, a harmadikig el is jutottam. Azután férjhez mentem és abbamaradt — mondja Meli- hercsik Jánosné műszaki adminisztrátor. — Most már nehezebb folytatni. Annál is inkább, mert van egy másfél éves kislányom. De úgy gondoltam, ha már belekezdtem, érdemes elvégezni. Most végeztem a harmadik évet levelezőn. A férjem is tanul, ő villamosipariba jár. A kislányra gyakran vigyáznak a férjem szülei, ez nagy segítség nekünk.

— És a vállalat hogyan fogadta a szándékot?

— Tavaly jó lett volna — hiszen a gyerek még kisebb volt —, ha én is megkaphattam volna a 15 nap tanulmányi szabadságot. Most írásban kértem ezt, még nem érkezett válasz. Egyébként heti két óra munkaidő-kedvezményt adnak, és a vizsga- időszakban is tekintettel vannak a nagyabb megterhelésre.

Sugár Gizella ennyit mond befejezésül;

— Mivel a nők aránya nálunk több mint 60 százalék, nagyon fontos a továbbképzésük. Szerencsére panaszra semmi ok, hiszen mindenkit egyformán bírálnak el végzettsége, és munkája után. Azt pedig, hogy a nők semmilyen téren nem akarnak elmaradni a férfidolgozók mögött, jól mutatja a tanulási kedv. A tanulásra szánt késő esti órák sokszorosan megtérülnek, a tudás kamatozik majd.

S ez nemcsak az szb-titkár véleménye, tudják mindazok, akik tanulni akarnak.

Orosz Júlia

A Duna magyarországi felső szakaszán 10 millió tonna árut szállítanak évente. A kedvező hajózási út biztosítása nehéz feladat elé állítja az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóságot. Jelenleg is a hajózőút kialakításán dolgoznak. A 32 kilométer hosszú folyószakasz partjainak kövezése és egyéb munkálatai a tervek szerint 1978-ban fejeződik be

tál lány, fiatalasszony. Van közöttük, aki a háztartást „adta fel” van, akit az üzem közelsége csábított, s olyan is, aki egyenesen az iskolapadból jött a varrógép vagy a szabászattal mellé.

Foltény Júlia 18 éves varrónő például- a kazári üzemből jött. Mátraszőllőei, ide kevesebbet kell utazgatni.

— Meg egyébként is jobban érzem itt magam. Szebb, ké- nyelrjiesehb. Nem mindegy, hogy milyen környezetben dolgozik az ember.

KELEMEN Jőzjsefné ugyancsak nagy „fordulót” csinált. A zagyvapálíalvi Vegyesipari Vállalatnál betanított műszerészként beaterőeítőkön dolgozott, most szabásznak tanul.

— Hogy egészen őszinte legyek, nem szívesen hagytam ott a régi munkámat. Szerettem azt a helyet, a keresetem is jó volt. Amiért mégis így döntöttem, az a nagy távolság! Tarról Pálfalvára, és vissza, napi két órát utazgattam. Ez az idő most a sajátom, meg a családomé. Persze, meglehet, hogy a szabászat is nagyon jól beválik, bele kell szokni. A keresetről még nem sokat tudok, majd csak kialakul valahogy.

Széplaki László gyáregységvezető szerint nincs okuk megbánni döntésüket a dolgozóknak a kereset miatt sem.

— Két hónap a betanulási idő, erre teljesítménykövetelmény nélkül fix bér jár, havi 1250 forint. A harmadik hónapban a norma 40 százalékának teljesítését várjuk el minimumként, minden további egy százalékra 30 forint fejlődési prémiumot fizetünk. A tapasztalat szerint havi tíz- százalékos fejlődést ér el az átlagos képességű és szorgalmú varrónő. Ez azt jelenti, hogy a nyolcadik hónapban 80 százalékos teljesítményre 18*0 forintot adunk. Emellett hafi 150—300 forint közötti minőségi prémiumot is fizetünk

azoknak, akik „visszavetés” nélkül teljesítik a normát.

Elégedett, s már a jövőre is tervez Dobrovolni Piroska varrónő. 15 esztendős, Tarról jár be a kötöttbe.

— Egy .fari aszony szólt, hogy jöjjek vele felvételre. Ha kitanulom a varrást, akár otthon is dolgozhatom megrendelésre. És feltétlenül szeretném elvégezni a gimnáziumot, persze levelező tagozaton.

Ozoróczki Erzsiké a vőlegényétől hallott az új munkalehetőségről. Most valósággal ragyog az arca, neki aztán remekül bevált a munka.

— Pici koromtól fogva ezt szerettem volna csinálni. Most végre sikerült! Nagy dolog é"' Ahogy hallani, keresni is lehet itt. Meg aztán a munkatársak is kedvesek, barátságosak, ez is sokat számít. Meg fogom találni itt a számításomat, ez már biztos.

— Ügy gondolom én is, hogy Ozoróczki Erzsébetnek igaza van — mondja a gyáregység vezetője. — A munka- körülmények olyanok, hogy kevés üzem dicsekedhet ilyennel. A varrónők a legkorszerűbb keletnémet gépeken dolgoznak. Jó néhány hete bevezettük az üzemi étkeztetést is, szép, világos éttermünk van. Nagy gondunk viszont, hogy az emberek nagy része nem helybeli, s a közlekedést nem sikerült még megoldani. Kocsihiányra panaszkodik a Volán. Egyébként is amolyan „kutya kergeti a farkát” dolog ez: akkor lenne több dolgozónk, ha rendszeres buszjáratunk volna, de szerződéses járatot csak megfelelő létszám mellett köthetünk le. Nagy tárgyalásokban vagyunk a Volánnal, remélem, majd csak sikerül ezt is megoldani.

FIATAL üzem, fiatal dolgozógárdával, korszerű, kényelmes munkakörülmények között. Hogy miképp érzik majd magukat az új üzemben, az javarészt már rajtuk múlik.

Szendi Márta

„Kiszínezem a várost”

— A MUNKAHELYEM? —

széles mozdulattal mutat körbe. — A város. Az SBTC-pá- lyától az üveggyárig, a művelődési központtól a piacig.

Nem túloz; kora reggeltől késő délutánig kerékpárral járja Salgótarján utcáit. Csak egy nagy táskát és egy vödröt visz magával, amelyben gesztenyelisztből készült ragasztó van — a plakátok számára.

— Ma is felragasztottam vagy 150-et — mutatja a csaknem kiürült táskát.

— Ez a Fabulon-reklám volt a legszebb — húz elő egyet a készletből, és félrehajtott fejjel, gyönyörködve nézi.

— Akar egyet? Sokan kérik tőlem, de persze csak nagy ritkán tartok meg egyet- egyet. Otthon, a szobába is kitettem néhányat. Olyan vidámak lesznek tőlük a falak.

— Gondosan összecsavarja a plakátot, és felém nyújtja:

— Még meggondolhatja, i. Nem? Maga tudja — sértődött arccal teszi el a hatalmas reklámot. — Ma a piacon kezdtem — int hátra a fejével.

— Ott mindig sokan járnak. Vasárnap meccs lesz, sok falragaszt kell kitennem.

— Hová teszi a legszívesebben a plakátokat?

— Hová, hová! Hát a forgalmas helyekre. Tűzfalakra, hirdetőoszlopokra. Szeretem a rozzant házakat is kidekorálni, legalább egy takaros faluk legyen. Addig se csúfítsák a várost, amíg lebontják őket, nem igaz? — Gondterhelt arccal sóhajt fel:

— Sajnos, nem mindig tehetem oda a plakátokat, ahová szeretném. Sokszor a régiek útban vannak, és olyankor meg kell várnom, amíg ugyanakkorát kapok, mint a falon levő, nem ragaszthatok a régire. Hogy nézne az ki, ha a moziműsor alól kilátszana egy harisnyanadrág?

— Nem lehet lekaparni a régieket?

— Elnéző mosollyal bigygyeszti le a szája szélét. —<

Leszedni? Ez jó! Akkor már inkább a kilógó harisnyanadrág! Ha'egy plakát egyszer fent van a falon, azt csak a jóisten, meg az eső szedheti le. együttes erővel. Csupa tarka folt lenne a fal.

— A végtelenségig mégse lehet egymásra ragasztani őket...

— Higgye el nekem, elég sokáig lehet hizlalni egy hirdetőoszlopot — legyint bosz- szúsan. — Ha meg már nagyon kövér, akkor azért mégis „fogyókúrára” fogom, nincsen abban semmi hiba.

— Melyik a kedvenc plakátja?

Hamiskásan mosolyog.

— Mindegy nekem, csak szép nő legyen rat ja. Inger- kednek is velem gyakran a járókelők, azt mondják; mit simogatja bátyám azt a csinibabát, öreg már maga ahhoz...

— Mit gondol, van értelme ezeknek a reklámoknak?

— Hát... nem is tudom. Biztosan van. Amikor az Oázis üdítőt reklámoztuk, én mindjárt megkóstoltam, olyan nyálcsordítóan szép volt a plakát. De némelyikről már nyugodtan elhagyhatnák a szöveget. Ha látom, hogy kisgyereket pingálnak rá, a fejemet rá merem tenni, hogy az életbiztosításról van szó. Ha meg olyan se vége se hossza autót, már tudom, hogy a Cascóra akarnak rábeszélni.

Hirtelen eszébe jut valami, s indulatosan bök felém az ujjával:

— AZT ÍRJA meg, hogy le

kéne törni a kezét annak, aki boldogabb, ha kiszakíthat egy csíkot a plakátból! Figyelhetnének ezekre az emberek, én nem ülhetek oda minden plakát alá. No, mindegy. Ilyen emberek úgyis mindig lesznek — teszi hozzá lemondóan, és nagyot nyújtózik a széken.

— Holnap megint nehéz napom lesz, tudja, még mindig a meccs. Kiszínezem egy kicsit a várost.

Szöghy Katalin

í NÓGRÁD — 1973. október 5., péntek 5