Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)
1973-10-30 / 254. szám
I Képernyő előtt |4 csöndes unalom Szinte törvényszerűnek ve* hetjük már. hogy egy-egy tartalmas műsor he tét gyengébb és érdektelenebb követ. Mintha a műsor-szerkesztők periödikus ismétlődéssel „kiengednének”, elernyednének igényeikben. így lehettek az elmúlt héten is. Kedden a Kék fény szokásos tartalma az ismert formai keretben ezúttal kissé elsietettnek tűnt, a közepes érdeklődést az jelezte, hogy majdnem egészen, elmaradtak a máskor szép számban tapasztalható bejelentések a bűnügyekkel kapcsolatban. Az Iszlám-sorozat harmadik része az Allah nagy, és Mohamed az ő prófétája címmel most is sok hasznos ismeretet nyújtott. A műsorhét kétségkívül legmarkánsabb művészeti élményének Dosztojevszkij regényének Hasonmás című tévé- ülmváltozata bizonyult szerda este. A nagy orosz író a lélek mélységeinek, kathar- zisainak' olyan tökéletes ismerője, hogy egyszerre váltja Ki csodálatunkat és döbbene- cümket. A történet skizofréni- ís hősének tragédiája az írói pszichoanalitiika műremeke. Gera György forgatókönyve alapján a szereplőegyüttes is képesség,» legjavát nyújtotta, mindenekelőtt a főhős, a pé- teirvári kishivatalmok, Goljad- kin úr alakjában, a különös kettős én művészi tükrözésében remekelő Haumann Péter, aki sajátos alkatában kivételes színészi eszközök hordozója. De nagyszerű jellemportrékat kaptunk Bilicsi Tivadartól, Bozóki Istvántól, Gel- ley Kornéltól, Ferencz Lászlótól Gyenge Árpádtól, Vere- bélyi Ivántól is. A budapesti művészeti hetek programjából csütörtökön és vasárnap tovább bontakozott előttünk Németh László Irgalom című nagyívű társadalmi regényének folytatásos tévéfilmváltozata. Ezúttal a hármadiik és a negyedik rész drámai fejletének lehettünk követői. melyekben Széles Anna, Mensáros László, Törő- csik Mari színészi hármasának nagyszerűsége mindinkább kidomborodik a „testre szabott” feladatokban. Említést érdemel a szombat esti műsorból Mark Twain: A lóváteft város című novellájának zenés változata, amit most a tévé zenés színháza keretében A szüzek városa címmel láthattunk. A történet „operetíesíté'se” természetszerűleg a műfaj kívánalmaihoz módosult: bizonyos mértékben elveszett az alapmű keserű tragikomikuma, a szatíra némileg megszelídült, de még így is célba talál. Vincze Ottó muzsikája ugyan nem sok újat nyújt, a szokványos operettvágányon jár, de kellemes és élvezetes, mint ahogy Vidor Miklós szövegkönyve is. A színészegyüttes érzékelhetően sok játékkedvvel elevenítette meg a történetet, ez főképp Agárdi Gáborra, Kazal Lászlóra, Komlós Jucira, Zentai Annára, Csűrös Karolára, Káldi Nórára, valamint Harsányi Gáborra, Székely Józsefre Piros Ildikóra, Szabó Évára és Pagonyi Jánosra érvényes , akik vérbő operett- komédiázást produkáltak. Az énekszinkron viszont — külö- lönösen Harsányi esetében — sokszor igen zavaróan hatott. Vasárnap este, a hétzáró müsorrészben szívesen hallgattuk az Ötszemközf műsorában Vitray Tamás beszélgetését Major Tamással. (barna.) Néhány gondolat a szocialista brigádok kulturális vállalásairól A munkásművelődés közművelődésünk sarkalatos, középponti kérdésé. Különösen az nálunk, Nógrád megyében, ahol a munkaképes lakosság túlnyomó többsége — mond- liatni: hagyományosan — ipari foglalkoztatottságú. Lapunk lasabjaln tehát nem véletlenül folyik vita már hetek óta a munkások művelődéséről, szórakozásáról. A vitában eddig is sokan elmondták véleményüket. Hozzászóltak a közművetődés — ezen belül a munkásművelődés — elméleti es gyakorlati irányítói, szervezői és maguk a legközvet- enebbül érdekeltek, a szocia- ísta brigádok képviselői is. Mi a termelő és emberi közösségek kulturális tevékenységének néhány tapasztalatáról kívánunk szólni írásunkban. Az újságíró — munkájánál fogva — sok helyen megfordul, szerte a megyében. Emberekkel beszélget, érdeklődik. A szocialista brigádok kulturális vállalásainak tartalmára, zok megvalósítására terelve a szót, jó néhány esetben bizony nem éppen megnyugta- óak a tapasztalatai. A kulturális vállalások túl mechanikusak, teljesítésüket sem különösebben szorgalmazza a zyári, üzemi vezetés. Ez utóbbit talán meg is értenénk, iisz’ a vezetők elsősorban a termelési mutatók és előírások teljesítésére helyezik a súlyt, a dolgozókkal közös egyetértésben, mondván, a megtermelt javak után kapja mindenki az anyagi juttatást, részesedést. Rendben is lenne így mindez, ha nem lenne összefüggés, szoros kölcsönhatás a két terület, a termelés és a művelődés szférája között. Mert senki sem tagadhatja azt, hogy a tanultabb, képzettebb munkás könnyebben, hatékonyabban és jobban tud dolgozni a' többieknél, hogy bonyolultabb, ösz- szetettebb, korszerűbb munkafolyamatok elvégzésére képes. Vajon mindenütt megvan-e a lehetősége, biztosítottak-e feltételei a munkások művelődésének? Erre megint csak nehéz egyértelmű választ adnunk, mert a legtöbb helyen megvannak ugyan az üzemi és az azon kívüli művelődés alkalmai, de alig étnek vele. Néhány helyen viszont — mint például a kisterenyer bányatelepi gépüzemnél, hogy csak egyetlen példát említsünk — szinte teljességgel hiányoznak. Ahhoz, hogy a brigádok tagjai kulturális vállalásaikat teljesítsék, külön erőfeszítésekre van szükség; színházi és filmelőadásokra is csak vonatozással juthatnak eL A jelenlegi helyzeten változtatni — amire törekedni kötelességünk — az üzemi kultúrtermek, művelődési objektumok széles körű kiépülése fog majd, amire szintén van mai pozitív példánk, többek között a salgótarjáni és a balassagyarmati nagyüzemek- néL Némely esetben azonban nem csak az objektív körülmények befolyásolnak, hanem a szubjektivek is: Egy-egy kollektíva szellemi, kulturális fejlettségének színvonala, érdeklődése, kitartása. Ez meghatározza a vállalások tartalmát, teljesítésük komolyságát. Természetesen a kulturális vállalások esetében is figyelembe kell venni a fokozatosság elvét. Ha kellő megalapozottság, az adott közösség összetételének, iskolázottságának és érdeklődésének figyelembe vétele nélkül állítjuk fel a mércét, az túl magasra sikerülhet, s nemhogy serkent, de éppenséggel visszahúz. A népművelőknek, az üzemi versenyfelelősöknek ebben kell a brigádokat tehát elsősorban segíteni a helyes arányok megtalálásában, a kulturális lehetőségek optimális kihasználásában. Balassagyarmaton egy nagyon hasznos kezdeményezésnek lehetünk mostanság szem- tanúL A kábelgyárban most lép .hivatalába” a függetlenített, népművelői szakképesítéssel rendelkező üzemi oktatási felelős, akinek a szakmai és politikai képzések, továbbképzések szervezésén túl a közművelődési tevékenységet is irányítania, szerveznie kell. Ugyanígy függetlenített népművelőt kap a balassagyarmati vasútállomás klubkönyvtára is. Mindezek természetesen még kezdeti lépések, de mindenképpen nagy reményekre jogosító próbálkozások. Érdemes lenne, ha a balassagyarmati példát más helységek üzemei is — ahol megvan rá a lehetőség — követnék. A munkásművelődés ezzel bizonyára újabb, az eddiginél magasabb szakaszába érkezne. (ok) Ami eddig zavaros volt. egyszerre világossá lett. A kétértelműségek egyértelmű- seggé váltak, ellenkező előjellel. Semmi kétség, Kiss Ernő is tisztábban látott, mikor - zékesfehérvárról visszatért a Bánátba, hogy végképp szétverje a kormánya ellen láza* . 6 rácokat. Aztán a temesvári helyőrség példáját követő Arad várát vette ostrom alá. A mi megítélésünk szerint ez hnylt jelentett, mintha Temesvárt ostromolta volna. Ennek ellenére bizonyos, hogy élt benne a bajtórsias- ság az osztrák tisztek, katonák iránt. Mert, amikor átadta Damjanicjmak az ostrom vezérlését, s a Közép-Tiszá- hoz kellett vonulnia, kérte miniszterét: mentsék fel, nem akar ütközni azokkal az alakulatokkal, amelyekben évekig szolgált, nincs benne hajlandóság harcolni olyan személyek ellen, akikkel egy tisztikarhoz tartozott, akiket ő nevelt katonává. 4 NÓGRÁD - 1973. október 30„ kedd Belátással voltak iránta. Kinevezték főhadparancsnokká a miniszter mellé. Ebben a minőségében látogatottá a csatatereket, ellenőrizte a honvédegységek harci készültségét, működését, felszerelését. Bar a kormánytestülethez tartozott, s ezzel együtt menekülhetett volna, osztozni akart a hadsereg sorsában. Aradnál csatlakozott a többi tábornokhoz. Hosszú időn át — Olaszországban — szívesen vallotta őt barátjának Haynau táborszernagy úr őkegyelmessége. Naponta együtt kártyázott a dúsgazdag földbirtokos huszártiszttel. Mindketten a császár és király hűséges alattvalói. És, amikor egyetlen határozott szó el nem hangzott Bécsből, Kiss Ernő merte vállalni a határozottságot. Az akkori zűrzavar közepette ünnepélyesen nyilatkozta: — Mostantól, mint magyar katona teljesítem kötelességemet. Eskümet. amely hazámnak szól és mindennél szentebb előttem, csakis így értelmezem. Aranypáva—II. elődöntő Rendhagyó tudósítás a kulisszák mögül Október 28.; vasárnap, öt óra harminc perc; felcsendül a jól ismert szignál, majd megjelenik a képernyőn a cifra-tarka tollú aranypáva. — Salgótarjánból, a József Attila Művelődési Központból adunk közvetítést az Aranypáva nemzetközi népzenei verseny második elődöntőjéről. Mennyi előkészület, mennyi próba előzte meg a nyilvános közvetítést! Hányszor módosították a forgatókönyvet, hányszor álltak a versenyzők a kamerák előtt, míg végre az egész ország láthatta, megcsodálhatta színes öltözéküket, vidám dalaikat. Vezessük vissza az olvasókat a vasárnap délelőtti kamerapróbára! Kukkantsunk be a kulisszák mögé! Kamerapróba indul. A nézőtéren néhány kíváncsiskodó vagy szakmabeli üldögél. Len- gyelfi Miklós szerkesztő és Balázs András rendező a zsűri számára kijelölt helyről figyelik a próbát. Kudlik Júlia egyszerű öltözékben, nadrágban és pulóverben serénykedik a színpadon. Mint mondja, ez a munkaruhája, a kamerák mögötti... Nemcsak nagyszerű hangja, de kitűnő humora és vidámsága is hozzájárul egyénisége varázsához. Felvétel indul. A felnémeti citerazenekar után az átai triót konferálják be. A három leánynak azonban nyoma tűnt. Rövid keresgélés után kerülnek csak elő. A rendező ezt a kis rendbontást természetesen nem állja szó nélkül. Aztán már nincs rendbontás. Egymást követik az együttesek. Csóván Gyuri bácsi, moldvai magyar ember, külön színfoltja a délelőtt próbának. Ritka szavú kis öreg, s amikor Antal Imre megkérdi tőle, — miket tetszik játszani, Gyuri bácsi? — Azt feleli: — Majd én azt tudom. — A tv- sek. majd délután a közönség azonnal a szívébe zárja a 83 eves Kádár Feri bácsit, aki úgy mesél Kudlik Júliának, mint a saját unokájának. Mesél az apjáról, aki ridegpáíz- tor volt, kint telelt az állatokkal, mesél a nádsíp készítéséről. .. Nagy mesemondó. Aztán komótosan odaballag a színpad közepére, kotorászgat a székre rakott hangszerek kö zött... a 83 évesek tempójával. Senki sem haragszik érte, most a rendező sem sürgeti az időt. Feri bácsi mindenki? elbűvölt. Akárcsak délután, az adás idején. És szóljunk néhány szót a pontozásról Is. Az első elődöntő sorrendje a közönség szavazatai alapján megváltozott. Első helyre került a tápiószecsői menyecskekoszorú, második lett a hollókői együttes. A vasárnapi, második elődöntőben jobban hullottak a pontok, mint két hete. A magas színvonalról a közönség és a tv-nézők is meggyőződhettek. A legtöbb pontot — 96 — a Fejér megyei lányok csoportja kapta, de mögöttük is szoros a mezőny, sok a kilencven pont felett értékelt együttes. — vékiss — Hangversenynaptár A MEGYEI Művelődési Központ, az Országos Filharmónia és a megyei zeneiskolák közötti megbeszélések nyomán kialakult Nógrád megye, ezen belül Salgótarján 1973/74. évi hangversenynaptára. A tervezett huszonnyolc filharmóniai bérleti hangverseny programját vizsgálva már elöljáróban bizalmat szavazhatunk a gondos előkészítésnek, hisz’ mind számszerűen, mind a hangversenyek színvonalában fejlődést várhatunk. Salgótarjánban három bérleti sorozat induL Felnőttek részére évek óta nem indultak bérleti hangversenyek, mivel a Megyei Művelődési Központ előadóterme ezekhez a koncertekhez túl nagynak bizonyult. Az új zeneiskola — jelenleg számviteli főiskola — hangversenyterme végre ezt a problémát is megoldja, idén lehetőség nyílik három koncertből álló sorozat indítására. Ennek keretében november 3-án kerül sor Kovács Dénes hegedű- és Bacher Mihály zongoraművész Beethoven-est- jére. A két kiváló művész évek óta muzsikál együtt, Európa számos városa után most Salgótarjánba is ellátogatnak, ahol többek között a Krutzer- szonáta és a Tavaszi szonáta szerepel műsorukon. Februárban a salgótarjáni városi szimfonikus zenekar barokk estje szerepel a programban.. Szólistaként Kóté László hegedűművész Vivaldi: A négy évszak című hegedűversenyciklus szólóját játsza, míg Kovács Imre fuvolaművész Vivaldi: c-moll fuvolaversenyét adja elő. A műsor II. felében a salgótarjáni pedagóguskórus Händel Békeódáját énekli. A város énekkarainak történetében első eset lesz, Ugyanezek a szavak a mi értelmezésünk szerint csakis halált érdemelnek. ★> Gróf Vécsey tábornagy úr, őfelsége nemesi testőrgárdá- junak parancsnoka talán szégyenkezik az udvar és a bécsi kormány előtt, hogy elfajzott fiúval verte meg a sors. Talán ez az oka, hogy a kis- ujját sem mozdította fiáért, noha augusztus óta elegendő alkalma nyílott volna erre. De a koros katona, a dinasztia régi szolgálója úgy tesz, mintha a világon sem lenne. Fia, gróf Vécsey Károly pedig a lelkész társaságában éli utolsó óráit, s reggel ki végzik. ö is Hannower-huszár volt, őrnagy, Kiss Ernő első zászlóaljparancsnoka. Miután felettesét magasabb egységek élére állították a bánáti harcok során, reá bízták a Hannower- huszárezredet. Tisztjei körében pártoskodás támadt: mi- „ ként is értelmezzék a sokféle egymásnak ellentmondó, Bécsből származó proklamációt. 0 (Folytatjuk) hogy helyi kórus teljes oratórium előadására vállalkozik. Az oratórium szólistái előreláthatólag Guthy Éva, Barlay Zsuzsa és Ütő Endre lesznek, az est két kanmestere Róna Frigyes és Virág László. A feinőtthangversenyek harmadik előadására áprilisban kerül sor, amikor Ágay Karola (ének) és Szendrey- Karper László (gitár) lép a salgótarjáni közönség elé. A művészházaspár neve ismert a zene barátai között, így bizonyára nagy érdeklődésre tarthat számot Bach, Caccini, Pergolesi, Schubert, Britten, Villa-Lobos, Albenzin és más szerzők műveiből összeállított műsoruk. A salgótarjáni középiskolás ifjúság lényegében ugyanezt a három koncertet kapja ifjúsági hangversenyként a felnőttek részére indított hangversenyek délutánján, azzal a kiegészítéssel, hogy az elhangzó műsor-számokat rövid ismertetésekkel hozzák közelebb a fiatalokhoz. Az általános iskolás tanulók részére az elmúlt évekhez hasonlóan négy hangversenyből álló sorozat indul. Érdekesnek ígérkezik a decemberben sorra kerülő Szonátától a vonósnégyesig címmel szereplő hangverseny, melyen a salgótarjáni állami zeneiskola tanárai szerepelnek, a hangszeres zene fejlődésének útját pedig Fasamg Árpád zeneszerző ismerteti. Januárban a salgótarjáni városi szimfonikus zenekar a barokk versenyművek kialakulását mutatja be neves szólisták — Kiss András, Kóte László hegedű, Kovács Imre fuvola — közreműködésével. ÉRDEKESNEK ígérkezik a Musica Viva kamaraegyüttes vendégszereplése februárban. A műsor keretében Csokonay Mihályról és Balassagyarmat szülöttéről, Rózsavölgyi Márkról emlékeznek sok korabeli muzsikával. Az általános iskolásak bérletének záróhangversenyén zene és tánc együtt szerepel. A salgótarjáni szimfonikusok zenekara a Magyar Állami Ope- rahaz balettáncosainak közreműködésével különböző korok táncait mutatja be. Ezeket az ifjúsági hangversenyeket természetesen nemcsak Salgótarjánban lesz álltáimuk meghallgatni a fiataloknak, ugyanezek a műsorok szerepelnek a balassagyarmati, nagybátonyi és pásztói általános és középiskolás tanulók bérleti koncertjein. Szépnek ígérkezik a balassagyarmati, felnőttek részére indítandó három hangverseny, melynek keretében a balassa gyanmati állami zeneiskola művésztanárai, az „Űj Budapest” vonósnégyes és a fiatal, de máris sok sikert ért Kiss Gyula zongoraművész lép u város közönsége elé. Várakozással tekintünk a hangversenysorozatok sikere elé. Ügy látszik, megyénkben egyre több gondot fordítanak a művészi, ezen belül a zenei nevelésre. Ezt bizonyítja a hangversenyek számának és a községek érdeklődésének számszerű növekedése. Évekkel ezelőtt gond volt még & megye székhelyén, ' Salgótarjánban is indítani hangversenysorozatot, ma már természetes igényként kérik a műsorokat Balassagyarmaton, Nagybátonyban, Pásztón, sőt az új művelődési központ felépültével Rétságon is. Természetesen sok még a fehér folt — vajon ki tudná megmagyarázni, hogy olyan nagy községben, mint Szécsény, miért esik kútba minden hangversenyrendezéssel kapcsolatos kezdeményezés? — de kellő ügyszeretettel és lelkesedéssel az évek során ezek is felszámolhatók. Erre annál is inkább megvan minden lehetőség, mivel a megyében az előadóművészeknek éj -együtteseknek olyan bázisa alakult ki, mely a megye igényeit ki tudná elégíteni. A fent vázolt hangversenyeknek több mint felén a megyében működő zeneiskolai művésztanárok lépnek fel, a salgótarjáni szimfonikus zenekar tizenkét alkalommal szerepel és ezzel kapacitásuk koránt sincs kimerítve. A KÖZSÉGEKBEN is él a zene iránti igény. Ennek kielégítési lehetősége szinte korlátlan. Vajon ismerik-e a művelődési házak vezetői — kellő ügybuzgatiom birtokában — a zenei rendezvények szervezésének ezeket a lehetőségeit? Utasítás szakmunkás továbbképzésre A művelődésügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben ideiglenes jeleggel utasításban szabályozta a szakmunkásképző iskolák emelt színtű tagozatát végzettek szakközépiskolai továbbtanulását. Az utasítás értelmében a szakmunkásképző iskola emelt szintű, úgynevezett „B”-tagozatát végzett szakmunkások a szakközépiskolai végzettséget további rendelkezésig a külön utasításban szabályozott, kétéves kiegészítő képzés keretében is megszerezhetik. A képzést a művelődésügyi miniszter által az érdekelteknek külön megküldött óraterv szerint kell megszervezni. Az utasítás hatályba lépett.
