Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-28 / 253. szám

Molnár Károlyi ÖRSÖVAÍ EMTÍ: KÉSS DíiVES: Négy ász és az ötödik ii»>ii>'míinMnmumM;mimmimii8HMiniii»»im»iiiiiiniimHntnnmiimimit»iinin»iniinninnni^niiinnniimniim»mmmniiiin»H:»HnnH»Hnminni j (Sporttörténet a harmincas évekből) Ma megint főcím leszek a Nemezt! Sport­ban. .. Tom ütőjéről ellen­tétes hanggal pattan a labda, mint az enyém­ről. Második órája csatá­zunk a nyurga angol fiúval és csak most hal­lom először a húrok sikon- gását. Láthatatlan, roppant mér­leg ingott erre és arra. Jobb sarok, bal sarok. Tom csak a pályán kívül udvari­as. Futtat. Nem vagyok már olyan ruga­nyos, mint a játék elején, de elérem a lab­dát. Jobb sarok. hal sarok. Két órával ezelőtt nz öltözőben megmértem ma­gam. Hatvanhárom kilót jel­zett a mérleg. Hosszú labda­menet. Nem lesz vége soha­sem. Jobb sarok, bal sarok. Poko­lian ismétlődik. Tom diktál, én pedig védekezem. Magam­hoz kellene ragadnom a kez­deményezést. Gyorsan indu­lok a labdára. Pörgetve adom majd vissza. Nem sikerül. — Akkor is kerek a labda — válaszolom. Tudom, hogy ez nem bölcs mondat. A győzelem azonban elvette az eszemet. De ez már előfordult nagyobb emberek­kel is. Tómmal hajnalig jártuk a várost. Igazi sportember, csak limonádét iszik. A harmadik pohárka barackpálinkától úgy beesípett, hogy azt mondta: — Addig nem nyugszom, Ölomkarral nem lehet pontot amíg a szőrén meg nem ülök szerezni. Könnyedébben fo- egy igazi pusztai magyar pa­gom az ütőt. Bal sarok. Na most. Megpörgetem a labdát. Tom röviden és élesen kiált. Ritmus és tempó. Már a ré­gi görögök is a sport titkát kutatták. Ennyi pedig az egész. Kizökkenti az ellenfe­let a ritmusból és egy tempó­val megelőzi. Ahá, Tom... Kizökkentél a ritmusból. En jövök. Erőtlenül száll a labdája. Már én irá­nyítok. Jobb sarok, már Tom ösztönösen megindul balra. Ismét jobb. Lohol a fiú. Most már csak én játszom, S statisztál. Atejtem a labdát a hálón, Védhetetlen. Tom el­csúszik a salakon. Törölgeti magát, örül a váratlan szü­netnek. Tapsol a közönség. Nem hallom, csak látom, amint összeverődnek a tenye­rek. A vezér elismerően bólo­gat a díszpáholyból. Mellette a titkára, aki a tőzsdéről és a sportpályáról a számokat szál­lítja az öregnek. Hunyorít a szőke labdasze­dő gyerek is. Talán arra gon­dol, egyszer majd ő Is legyőz­heti a Tomokat. Én is labda­szedőként kezdtem. Mire vit­tem? Teniszezésből nálunk ma nem lehet megélni. Három győztes játszmáért sem adnak egy öltöny ruhát a Guttmann Áruházban. Még egy üveg Dreher sört sem. Mű­szerész vagyok a vezér gyá­rában. Ki tudja meddig? Re­besgetik, hogy ismét leépítés lesz. A művezetőm megnyug­tatott, ne féljek, amíg heten­ként kétszer reggelenként az egy autogramot a kölyöknek, öreggel teniszezek. Tóm már újra ott áll velem szemben. Várja a-labdát. Ado­gatok. Bombaként süvít a labda. Védhetetlen. Hallom a közönség elismerését: —■ Asz... Brávó, brávó! Tom tehetetlenül széttárja a karját. A nagy sikerre való tekintettel négy ászt ütöttem egymás után. Érzem, hogy most már minden sikerül. A fiú Időnként elismerően bó­lint, mást nem tehet, legalább szépen veszít. Állok a mérlegen. Nem aka­rok hinni a szememnek. Két és fél kilót fogytam a mérkő­zés alatt; Megjelenik a mindig ele­gáns titkár. Ruhájáról ítélve bárki azt hihetné, hogy ő a vezér. Gratulál és közli; hol­nap reggel a szokásosnál egy órával később legyek a pá­lyán. ripát, A Nyugati -pályaudvar előtt alkudozni kezdett egy konflis fekete-fehér lovára, pedig csak hat pengő és húsz fillér volt nála. Ekkor elváltam tő­le. Tizenöt perccel előbb érkez­tem a pályára, mint a vezér. Óvatosságból. Az öreg ugyan­is toporzékolt, ha megvárakoz­tatták. Lődörögtem a klubházban és unalmamban megmértem magam. Hatvanegy és fél kiló voltam. Pajkos mosollyal je­lent meg az öltözőmben a sző­ke labdaszedő gyerek. Kérlelt, hogy ütögessek vele néhányat Ez ugyanis az egyetlen hasz­na abból, ha reggelenként labdát szed nekünk. A vezér sohasem fizet a gye­reknek. Még két fillért sem. A játék végén azonban magához inti a fiúcskát: — Hallja, maga... Kérjen a bajnok úrtól egy autogramot — és felém bök rövid ujjaival — gyerünk, gyerünk... ez pénzt jelent... tíz ilyen autog­ramért kaphat egy Kehr- ling Béla-aláírást Száz Kher- lingért aztán bárhol adnak egy Jonny Weissmüllert Tarzan aláírása pedig tíz dollárt ér. Fiacskám, maga a világ leg­jobban fizetett labdaszedő gyereke!* Ilyenkor ajánlatos volt ne­vetni. A vezér ezt tréfának szánta, dg komolyan gondol­ta. Nem volt pardon, nekem pedig mindennap, még a je­lenlétében firkálnom kellett számított Megcéloztam. Ké­sőn érkezett. A labda kettőt ugrott, amire odaért. — Hallja, maga bajnok! Tegnap jobban játszott! — szólt idegesen. — Kerek volt tegnap is a labda — Ismételtem az előző napi hülyeségemet Izzadtam. Röpítem a labdát a jobb sa­rokra. Nem éri el. Földhöz csapja az ütőt — Hallja, maga lumpolt az éjszaka? Udvösebb, ha nem szólok semmit Leépítés lesz. Harcolok, mint az orosz­lán. Vizslaszemmel figyelem az öreget. Lágyan elé tálalom a labdát. Nincs isten, ha ezt sem üti vissza. Hát nincs. At­kozott salait. Pályahiba. Vá­ratlan oldalt ugrik a labda, mint a zabolátlan zebracsikó. Elvesztem, ömlik rólam a veríték. Ha tegnap elbírtam Tómmal, akkor megbirkózom a vezérrel is. Szent Antalnak egy pengőt adok vasárnap, ha ezt a lab­dát visszaüti. Klasszikus volt. Na, végre. Itt a labda nálam. Eltalálta az öreg strucc a ritmust. Szug- gerálni fogom. — Indulj, átkozott... Végem. A labdára sem hede­rít. Befutott a titkár. Csapzot- tan és gyűrötten. Mintha so­hasem lett volna az elegancia királya. Izgatott suttogás. Semmi mást nem hallok, csak három­szor ezt a szót: — .. n tőzsde.. .1 A titkár mindenáron a pá­lya szélén veszteglő fekete kocsiba akarja tessékelni a vezért. Az öreg indulatosan rámnéz és átkiabál. — Hallja, maga műszerész! .. .egy hosszú labdamenet... Mint tegnap azzal a whisky­pusztító angollal... Még sosem szólított így. Sejtetni akarja, hogy most nem sportemberként állunk szem­ben. A háló egyik oldalán a ve­zérigazgató úr áll, a másik ol­dalon a műszerész. Minden mindegy. Vízözön és kéneső. Könnyedén dobom fel a labdát Ez csak csel. Hirtelen meghajlik a hátam, a karom, s oly erővel ütöm a labdát, mint az acélrugó. Süvít a labda. Ügy, mint tegnap, Tom ellen. Bumm! Ász! Két nap alatt az ötödik Az öreg bakkecske utána se szagol. Vöröslő arccal csapja oda a földhöz az ütőt Úgyis leépítenek. Felmon­danak. Kihajítanak. De lega­lább férfiasán búcsúztam. Itt vége a történetnek. Mit meséljek még? Semmit sem kell hozzátennem. Legfeljebb annyit, hogy az ilyenek hálát­lan partnerek, különösen ak­kor, ha történetesen fekete nap van a tőzsdén. ANTENNA Antenna vagyok, köss a készülékbe, és többet hallasz, meszebb látsz velem. Ügy lépkedünk át tornyokon, reléken, mint Gulliver a törpeségeken. A holnap hullámhosszán tarts az égbe, így jobban hallsz, tisztán látsz velem, kit alkonyaikor elborít az éter: s drótjában lüktet már a végtelen­Kapcsold velem magad egy új világba: az egész földön légy jelenvaló, míg én a téli háztetőkön állva büszkén magaslok, ébren álmodó sudár antenna, ágaim kitárva, S körülrepked a vattaszárnyú hó. ARANY „Vadat űzni feljövének" szólt a magyar Vejnemöjnen űsi nyolcas ütemére dúdolják hány ezer éve7 Engem is visz ed a vágta ködbevesző ingoványba Sok jó lovam-szavam hátán járok álmok héthatárán „Hős fiai szép Enéhnek" Napkeletről száll az ének s ha visszazeng napnyugatról Oka Káma belesajdul Nines még vége a galoppnak írom Juvan Sesztalovnak ki szivében kölyök-sámán rokon forrás gyöngye száján Regebeli messzi tájon ahol csak az ég a sátram s Tejúi-öltés Idő-férce feszül át a múlt ködébe „Vadat űzni feljövének* el ne múljon ez az ének Szivünk mélyi tág időben születik új Vejnemöjnen. Írtam egy cikket... írtam egy cikket az alkoho­lizmusról. Megírtam benne egy ismerős család tragédiá­ját, ahol az apa minden pén­zét Italra költi, a családjához durva,, üti-veri a feleségét, és a gyerekeit, amikor részegen hazatántorog. Hogy ne lehes­sem felismerni, kiről is van szó, az illetőt a cikkben nem az eredeti nevén szerepeltet­tem, hanem elneveztem őt Vajdulák Hugónak. A foglal­kozását Is megváltoztattam, bolti eladót csináltam belőle. A valóságban csak két gyere­ke van, de én a cikkben há­rommal „áldottam meg" őt a nagyobb hatás kedvéért A cikk óriási visszhangot keltett az olvasókban. Renge­teg levelet küldtek be a szer­kesztőségbe. Tanulságként a sok levél közül most közre­adunk néhányat 1. levét Tisztelt cikkírói A Vajdulák Hugóról írt cikkével tönkretette az élete­met. A munkatársaim szerint én vagyok Vajdulák, rólam szól a cikk! A becsületes ne­vem Tarhonya Vendel, és nem bolti eladó vagyok, hanem éj­jeliőr. A többi stimmel, azzal a megszorítással, hogy meg­rögzött antialkoholista vagyok, még a lányom esküvőjén se Ittam szeszt, s a gyerekeimet sem tudom verni nap mint nap, mert férjhez mentek, megnősültek és elköltöztek tőlünk. Ennek ellenére a mun­katársaim rámfogják, hogy zugivó vagyok, a főnököm el­vonókúrára akar küldeni! Ha istent ismer, kérem, tegyen közzé egy helyreigazítást, mi­szerint nem rólam szól a cikk! Könyörögve üdvözli: Tarhonya Vendel éjjeliőr 2. levél. T. Szerkesztőségi Ml, az 5342. ez. Kacatboltban dologzó Aranyhomok Szocia­lista Brigád tagjai mélyen fel vagyunk háborodva a Vajdu­lák Hugó bolti eladóról írt cikk miatt. Ezennel hivatalo­san kijelentjük, hogy a brigá­dunkban dolgozó Vajdulák Hugó becsületes tagja a kol­lektívának, többszörösem ki­tüntetett dolgozó, önkéntes véradó, nem iszik, nem do­hányzik, ráadásul megrögzött agglegény. Nem tudjuk elkép­zelni, hogy a cikkíró honnan vette ezeket a hazugságokat, amiket Vajdulák kartársról írt Kérjük, hogy a cikkben leírtakat sürgősen korrigálják és fejezzék be Vajdulák kar­társ rágalmazását! Pecsét és 25 aláírás A szerkesztőség kénytelen volt rövid kis cikkben lecsil­lapítani a felháborodott olva­sókat Megnyugtatta őket hogy a Vajdulák Hugó csak kitalált név, úgyszintén a fog­lalkozás is. Az illetőt nyugod­tan nevezhetnénk Csipcsala Ákos körállatorvosnak is... 3. levéL T. Szerkesztőség! Csipcsala Ákos körállator­vos vagyok. Sajtópert indítok a lap ellen, mert tönkretettek. Mindenki más állatorvost hív a korrigáló cikk óta. A felet­— Ma kapom a huszonötödi­ket — mosolygott fanyarul a labdaszedő gyerek —. ami­kor felbőgött a pálya be­járatánál a vezér fekete Mer- cedesének Ismerős kürtje. Meglepetésemre egyedül érke­zett, a titkár sehol. Sehogy sem ment a játék. A vezér sovány, szívós emberke volt. Nem futott, inkább lép­delt a salakon, mint strucc az állatkertben. Tudtam, hová kell ütnöm a labdát, hogy el­érje. Ma nem volt szerencsém. A vadonatúj labdát az öreg elé tálaltam. Csak oda kellett volna tartani az ütőjét. A le­vegőt találta el. Káromkodott. Nem szerette, ha feltűnően kedvezek neki. Komolyan vet­te a játékot. Atsandítottam^ a vezérre. Várta az újabb labdát. Szem­mel láthatóan a jobb sarokr; 8 NÓGRAD — 1973. októbei 28« vasárnap lámssy Ferenci ŐSZI TAS, teseim vizsgálatot indítottak ellenem, a feleségem a gyere­kekkel együtt hazaköltözött a mamájához, és a bútorokat is magával vitte. Vaságyon fek­szem és szárazkenyéren élek, mert az utolsó filléremet is átadtam az ügyvédemnek, hogy a sajtópert meg tudja indítani. Aláírás: Csipcsala 4. levél Te szemétládal Azt hiszed, nem tudjuk^ hogy kiről gzól a cikk? Hiá­ba nevezted el az illetőt Vaj­dulák Hugónak, később pedig Csipcsala Ákos körállatorvos­nak, tudjuk, hogy rólunk ír­tál! De ha erre jársz, a mi ki# talponállónk felé, a beledet ki­tapossuk és a kezedbe adjuk! Szesztestvéri üdvözlettel: a Zengő kisvendéglő törzsközönsége A tovább! 4633 levél ismer­tetésétől eltekintünk. Ennyi levél érkezett a szerkesztőség­be, mert sokan találva érez­ték magukat, és azt hitték, hogy róluk szól a cikk. 32 ipari vállalat, 23 termelőszövetke­zet, 157 igazgató, 75 főmérnök, 239 ellenőr, 67 főkönyvelő, 92 agronómus, 82 fogorvos, 237 traktorista fogott tollat, tilta­kozott, protestált és a cikkíró fejét követelte. A lap vezető munkatársai már-már attól féltek, hogy a szesztestvérek megostromolják a szerkesztő­séget, ezért az alábbi vitazáró cikket tették közzé: T. Olvasőinkl A Vajdulák Hugóról frt "‘kk kapcsán közöljük, hogy» cikkíró nem a T. Olvasóról mintázta Vajdulák Hugót, ha­nem önmagáról. Igen, 6 Vaj­dulák Hugó, a részeges alko­holista, aki minden pénzét el­issza és veri a családját Szerkesztőségünk az önök se­gítségével levonta a megfele­lő konzekvenciákat és a cikkí­rót elvonókúrára küldte. Bí­zunk abba, hogy intézkedé­sünk pozitív visszhangra ta­lál olvasóink körében. A szerkesztőség ...Äs én most itt vagyok az elvonókúrán. A kezelés kissé szokatlan, de Jól bánnak ve­lem. A szerkesztő is megláto­gatott, és rögtön újságolta, hogy tucatjával érkeznek a levelek a szerkesztőségbe, me­lyekben az olvasók helyeslik a szerkesztőség döntését, már- mlnthogy engem, a cikk író­ját elvonókúrára köteleztek. Mindenki levelet ír, mindenki tollat ragad, mindenki gratu- láL Egy ember nem fogott még tollat és egy sort sem írt: Vajdulák Hugó bolti eladó, akiről a cikket írtam. Ö ugyan- s nem ér rá. Továbbra is ál­landóan iszik, és üti-veri a családját., Kiss GySrgy Büháls

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents