Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-28 / 253. szám

A r. legszebb évszat­cruu e2. arany. érmek hullanak a fákról, A száraz, sárga leveleket elejtik az ágak. egy-két másodpercig libegnek, meg-megakadva a gallyak között, némelyik pa­rányi ejtőernyősként tovább, » amikor földet érnek, alig hallhatóan megzendül az avar. Mit csinál az ember az őgzi erdőben? Feltéve, hogy nem erdész, erdei munkás, vadász, hanem alkalmi látogató? Semmit Bizonytalanul lépked asz­falthoz szokott lábaival, mi­közben eltűnődik ereje és a feladat közötti aránytalansá­gon: leírni az őszi erdőt Se- hogyse lehet. Mag lefényké­pezni is bajosan. Színes film? Valamennyire talán megköze­lítené a valóságot, ha akkora méretben lehetne megoldani, mint maga a Bakony. Dehát nem lehet; meg kell eléged­nünk azzal, hogy itt vagyunk, s hogy az Őszi erdő semmilyen műfajnak és eszköznek nem adja magát a kezére. Kerteskő « Maga*-Bakony szívében van. A falu felőli hegyoldalon csúnya sebhely, kegyetlen és szakszerűtlen irtás nyoma. Erreutamhan már láttam néhányszor, most végre megkérdezem, hogy mi az. s milyen jó az erdószis- rnerős — habár fiatal, nem­rég kezdte a szakmát, még­sem csak a növények és az ál­latok természetét ismeri, ha­nem az erdő történeteit és le­gendáit is. Itt történt, hogy a hajdani tulajdonos, a harmin­cas óvek elején lóversenyen vesztette el az erdőt. A következőképpen. Kertes* kő egy elszegényedőfélben le­vő dunántúli grófi család birtoka volt A fiatal gróf Angliában, az Epsoml Derbim vett részt s igen megtetszett neki egy angol arisztokrata versenylova. Megkérdezte, hogy mennyibe kerül. A lord, elég tapintatlanul, azt üzente, hogy egy magyar gróf ócská­nak aligha lehet arra pénze. Mire grófunkban felágaskodott a történelmi virtus, odament az istállóhoz, elővette a revol­verét, halántékon lőtte a pari­pát és hanyagul hajította oda névjegyét a dermedt lovászok, nak: — Ide küldjék a számlát. Erre ment rá az erdő. A gróf még sokáig megma­radt, Éplénynél kezelte az er­dészeti vállalat belső útjának sorompóját a felszabadulás után, amint mondják, kiváló szakértelemmel. Néhány éve halt meg. Röpke látogatás a zirci ar­borétumban. A gondnok azt mondja, hogy két dolog van Magyarországon, ami sohasem változik: az egyik a harminc­egy forintos napidíj a másik hogy a zirci arborétum meg­tekintése ingyenes. „Mini- Bakony”; cseppben a tenger, azaz erdőben az erdő. Évtize­dek hozzáértő, szeretetteljes és türelmes munkája teremtet­te meg, A Bakony teljes fló­rája- Az erdő szépségét, az őszi avar színét, amint az imént elkeseregtem, nem leírni — de lemásolni igen. Itt minden növényfajta mellett parányi tábla tájékoztat az elnevezé­sükről. íme néhány a külö­nösen szépek közül, legalább a nyelvünk gazdagság feletti örvendezésre. Bokrétafa, olim, poszi rózsa, bársonyos kakukk, szegfű, illatos karcsú zsálya, ka­ukázusi zergevirág. kis virágú hunyor, hoglárkacserje, haran- gos gyöngyvirág, égi szilva, ezerszép kékség... IVam agyonrendezett, par. ■ frul cellák közé szabá­lyozott növénykert; természe­tes környezetünkben láthatók a hegyvidék fái és virágai. A vöröstölgy óriási levelei olyan simák és véko­nyak. hogy a gyenge októberi napfény átvilágítja valameny- nyit, így mintha egy hatlmas erdei karácsonyfát látnánk — s ez igazán a „mindenki ka­rácsonyfája”, minden kirán­dulóé. errejáróé. Alkanyatkor a szemünk előtt oltogatják raj. ta a fényeket, s amikor el­megy a nap. a fa a legkisebb fuvallatra is megborzong és kíméletesen elejt egy-egy le­velet. Azt mondja az erdész, előfordul, hogy a vöröetölgy estétől reggelre teljesen meg­kopaszodik. Fordítva éppen, mint az em­ber, aki estére kopaszodik meg. életének estéjére több­nyire, ámbár újabban már az sem gilt, mert mind több a fiatal kopasz. Tehát a kopasz­ság nem jelent semmit. Sőt, a kor sem. A B,-ben lakó öreg erdészről, aki mér tizenöt éve nyugdíjas, azt mesélik, hogy évenként váltogatja az élettársait, s hogy a sűrű cse­reberét a következőképpen Indokolja: Megfigyelte, hogy a természet pazarló jókedvében az asszonyi szépségnek any- nyl fajtáját és formáját alkot­ta meg, hogy kifejezetten há­látlanság volna hosszú ideig az egyikhez vagy a másikhoz ragaszkodni.,. Útban Bakonybé/1 felé. a Ge- rence völgyében. A ritkuló erdőn áttűz a nap, opálos fényben derengenek a sima törasű bükkök és a gyertyán - fák. E pillanatban azon se csodálkoznék, ha erdei manók vagy mesebeli tündérek, eset­leg boszorkányok ugranának elő valahonnan. Dehát a bo­szorkányok már nem az erdő­ben laknak. Ahogy ereszkedik a nap, s mélyül a délután, úgy vörösö- dik az erdő. Mintha izzana a belseje/ A Magas-Bakony szí­vében talán a Gerence-vidék a legszebb. Ütitársam szerint ez ,.a Bakony fő mondoniva- lója”. Siker® még „pmkavégre* kapni a vadászokat Már szál­lingóznak a tanyájuk felé, mert sötétedik. Nagy zsák­mány: nyúl. kakas, disznó, őz. Vadászvacsora ma nem lesz. a legtöbben máris utaznak Bu­dapestre. Győrbe. Veszprémbe, sőt Münchenbe. Bécsbe. Csak néhány falat szalonna, szalá­mi. hatalmas, piros pradicsom. paprikákkal, s némi bor. Meg­lepő. milyen kevés ital. a va­dászathoz nem értő ember azt gondolná, hogy a férfias dia­dalt hatalmas poharazással kell megünnepelni. Azt mond­ják a komolyabbak, hogy szó sincs róla, a vadászat is szen­vedély, mámor, minek más­fajta, rosszabb minőségű má­morral tetézni? Aztán elmesé­lik a nap történetét, s bele­lendülve a megélésbe egy múlt heti eredményes napot, majd egy még korábbi bámu­latos vadászhistóriát, mígnem egyikük az órájára pillant és így szól. — Indulunk, vagy hazudunk még egy kicsit? M i pp eldöcög velük a 1111 c fogat, hideg ho­mály borul az erdőre, Már nedvesek a napközben le­hullott levelek, ereszkedik az őszi köd is. eltakarja a szemközti hegyoldal magas fáinak sokáig világító törzse­it. csak a koronájuk emelke­dik ki. A könnyű szél kissé megmozdítja, meghajtja a kö­döt. s ilyenkor úgy látszik, mintha úsznának fölötte a fák. Tamás István Simon Imre: UTCA PARKOSÍTÁS TASNÄDZ VARGA 2vAi SZEKEREK JÁRNAK... Szekerek járnak ax úton, s a szívem daltól árad, és nekimennék az éjnek, deresedő határnak, s mint kőlyökkoromban tettem, gallyat dobnék a tűzre, és nézném, hogy leng a fényben az asszonyok gyűszűje. Szekerek járnak az úton, — bizony, hogy ősz van újra, és bizony, hogy már mögöttem marad az évek útja. Ablakom fénylő tükrére fehér ködök fonódnak, és különös fanyar ízét érzem a tiszta bornak. Bakafánt és Bogsó a blokki- ház kilencedik emeleti erké­lyén sakkoznak. Atpillognak a korláton időnként, szemmel •ártják a pakrositási munkát. A házigazda kelletlenül rázó- gatja a lejét. — öregem, ez a markológép tiszta röhej. — Hogy-hogy röhej? — Fölkanalazza az elszállí­tásra váró zúzalékot. Felét el­pottyant ja, másik felét leszór­ja a kocsi mellé. Mi ebben a pláne? — Még nem tökéletes. A technológián kéne javítani. Ez a sör se miami hideg. — Ilyen a hűtőgép. Csúnyán befűztek vele. — Lehel? — Legelső széria. Téten ren­desen szuperál. Fagypont alatt. — Én csapnál hütöm a sört Az a biztos. — Ezért ran vízhiány. Mert maga elfröcsköli. — Na és. Fáj ez maaánale? — Nem. Persze, közösségi lelkiismeretet se mérnek a piacon. Lépjen el a bástyával, mert leütöm. Bozsó mereven bámul a földszintre. — Nézze azt a három nya­kigláb srácot. — AWfc lapátolják a mur­vát? — Ohűm. Fogadni mernék, hogy szünidős iskolások. Nem volt még a kezükben lapát. — Ahogy mondja. A kupac tetejét piszkálják, tologatják. A sörénybundásnak táskará­dió a mellén. Azt hallgatja. A házigazda megtol egy pa­rasztot és fortyog tovább: — Tudja mióta készül ez a park? Nevetni fog. Kilencedik hete. Kinek legyen sürgős? Marad a csillagászati lakbér. Fuldoklók az oxigénhiányban, Bozsó gúnyosan vihog. — Nem baj. Ott van magé­nak a füstgáz, a szénmonoxid. Szívja csak azt Sakk • futó* val Bakafánt a táblára mered. Babrálja az öngyújtót. Másfe­lé csatangol az esze. — Ennyi idő alatt háznak fel egy háztömböt Nigériában. Bangladesiben egy összecsuk­ható hidat. Fél éve lakom eb­ben a kockakégliben. Fű-fa- őirág sehol. Bozsó lovat himbál az ujja közt. Füstölög, hova lépjen. Mellékesen odaveti: — Miért nem ír valahova? Népi ellenőrzés, UNESCO. Aki trehány, megérdemli, hogy fulladozzon. Bakafánt megsértődik, öt akarja hergelni ez a hólyag? — Magát se veti fel a bu2b gólkodás, hallja-e? Mit csinál maga tulajdonképp? — Most lógok kicsit. La akarom százalékoltatni ma­gam, fülzúgás miatt. Nyolc­vanhét decibel zajban dolgo­zok a lapáttal. Pattog a dob­hártyám szélcsendben is. — Az Is valami? Más rá se ránt ekkora zajra. Kilencven- hét decibellel veri a dobot. — És maga? Főuraságod miért ül itthon? — Gégebaj. Folyadékelég­telenség. Egész nap vedelem a folyadékot — Ennyi az egész? — Akkor szakadt rám. ami­kor denaturált szesf került a fogmosópoharamba. Kilyu­kadt tőle a gyomrom. — És a család? A család is iszik? — Hóra gondol? Nálunk mindenki dolgozik. Asszony, gyerekek. Ki fizetné a torony- magas lakbért? — Lepöcköli a kupakot a kilencedik Kini­zsiről. — Hallja, Bozsó? Azok ott már ebédre kolompolnak. Papírból nyelik a méregdrága szalonnát! Hunyadi István 'Hajnali négy óm. A Főmér­nök fél kanna gázolajat löty- tyent a szemétdombra és láng- ralobbantja. Éjszaka mig ei- bóbi&kolt, Legalább négyen csempésztek újabb vödör sze­metet a Verőfény utca sarká­ra. Már nem is veszekszik a szomszédokkal, csak Rittyent és gyújtogat — Piromániáa lennék? — tűnődik, míg elné- zegeti a lángokban kunkorgó műanyag -zacskókat körme« konzervdobozakat szottyadó dlnnyehéjhoz tapadt sörösüve­get, sere égő csontokat zápto­jást, rothadt hagymát, hasz­nált babapelenkát, a nyaraló- telepi szemét elkópzeLhetetlen változatait Vasárnap, reggel kilenc óra. Éltes férfiak csapata gyűlik a strand legnagyobb fája alá. Féiszázan lehetnek, egykori farkaskölykök, leventék, front­katonák, kempinggatyéjukból kitüremlő pocakkal is azon­nal meglelik a helyüket, sza­bályos kört formálva, török­ülésben. — „Akkola, mi meg- í^zÁik, ami tőlünk telik 1” — Hányadszor kucorognak már ígv életükben? Tanácstitkár: Összejövete­lünk tárgya, mint már körle­velünkben sitit)., stb.... a nya­ral itelepf szemét. Szíveskedje­nek hozzászólni! Főmérnök: A Verőfény tér tarkára naponta egy kocsi sze­Dessewffy László; Munkaértekezlet metet hordanak össze és az idén még egyszer sem vitette el a tanács. Tíz kanna gázola­jat használtam el eddig, leve­gő helyett bűzös füstöt szívok, el se látok a Balatonig és két hete nem alszom, mert félek, hogy az égő szeméttől lángra- kap az egész telep... Főorvos: Én négy kanna gázolajnál tartok a Végtelen- kékség utca sarkán, de a Jó levegő utcában is folyton ége­tik a szemetet Talán a szom­szédok mégse hordják a más ablaka alá............ez volna a legkevesebb, amit.;. Tanácstitkár: .,. mindezt figyelembe véve is meg kell mondanom, hogy a brekken- csieknak összesen egv kukaau- tó.iuk van, tehát csak tartály­ból . vállalják a szemetet. A szúnyogosi tanácsnak van ugyan zacskógyűjtő autója, de előszöris nem vált be, másod­szor a sofőrök inkább felmon­danak, de nem hajlandóak szemete&zacskót gyűjteni, harmadszor oda nincs össze­köttetésem, viszont a brekken- csi tanácselnök, aki keresztap­ja a mi párttitkárunk unoka- testvérének, és a községgaz­dálkodásiak diszpécserének a szomszédja, intézi... Dél van. A rekkenő meleg­ben egyre nagyobb tömeg állja körül az öregcsenkészek dísz- táborozását, érdeklődéssel hall­gatva a magvas fejtegetéseket. Főigazgató: .,. véleményem szerint a leghelyesebb volna, ha a kukás hétfő« és csütör­tökön. .. Főiskolai docens: És aki csak a hét végére jön le? Sze­rintem feltétlenül szombaton és esetleg talán... Főagronómus: Én a keddi és pénteki napot tartanám a legésszerűbbnek... Főosztályvezető: Figyelem­be véve, hogy négyen veszünk közösen egy kukát, a szerda és vasárnap... Főtechnológus: ... mivel hárman veszünk egy tartályt, a kedd és szombat... Egy óra van, a bámész tö­meg lassan elszivárog a ke­szegsütőék lángossütödéjének fagylaltosbódéjához. Az ülése- zők zavartalanul folytathatják munkájukat Főrendé«:; De gondoltak-« arra a tiszteit szomszéd urak, hogy a szabadban álló kuká­kat valaki el is lophatja? Főorvos: Ugyan kérem! Egy­mástól? Kilométeres körzet­ben csak mi lakunk, aztán a nagy semmi. Ki az a marha, aki éppen szemeteskukát lop? Főrendész: Akinek éppen arra van szüksége. Láttam én már olyat. Főiskolai docens: Oda kell láncolni a kerítéshez. Főtechnológus: És ha senki sem nyitja ki a lakatot az au­tó pedig jön a szemétért? Főosztályvezető: Négy ház közül csak van mindig vala­melyikben otthon valaki... Főtechnológus: Éppen azért javasoltam a keddet és szom­batot mert három ház közül valamelyikben biztosan... Két órakor. Főigazgató: Értelmetlen do­log, hogy leláncoljuk a kuká­kat. Kérem, itt sok háznál van tv, rádió, Szőnyegek, drága sportfelszerelés, ki olyan flú- gos, hogy kukát lopjon, mikor csak egy ablakot kell benyom­nia és autószámra viheti a cuccokat., Főagronómus: Felőlem bár­ki leláncoLhatja, ha gondosko­dik róla, hogy a lakatkulca mindig... Főkonstruktőr: Én csak azt kérném, hogy kapja el a rend­őr, ha valaki a Jó levegő utca sarkára dobja a szemétjét... Főtechnológus: Rendőr? Van is itt rendőr! Inkább intézze el a tanács, hogy kedden és szombaton... Délután három órakor. Tanácstitkár: ... igaz ugyan, hogy a Külügy- és Nehéz­ipari Minisztériumok ennyi és ennyiedik együttes rendelete értelmében hatvanezer forin-’ tíg terjedő pénzbírságra bün­tethető, de mivel rendőr nincs, a tsz-sofőrök pedig a szerző­dés ellenére sem viszik a sze­metet, inkább felmondanak... Főrendész: Nincs rendőr, akkor ki vigyáz majd a ku­kákra? Négy órakor. Tanácstitkár: Tehát .miben maradunk? Kettesével, hár­masával, egyedül, vagy ná- gyessével? Hetenként egyszer, kétszer, vagy háromszor, hét- főn-e, kedden, szerdán, csü­törtökön? Kukával, zacskóban, lafcatolva, leláncolva, szaba­don, ketrecben... Senki setm válaszol és a nagy tábor résztvevői gondokba me­rültem a jól végzett munka fáradtságával oszlanak szét. Késő este van már, tíz óra múlt. A Főmérnök arra riad bábiskolásából, hogy 4 Főisko­lai docens felesége — hihetet­lenül fiatal és jó bőr — vonag- ló lépteivel feltűnik az utca végén, éjszakai sétát mímelve. Kezében horpadt vödröt len­get, mintha csak megsétáltat­ná. Most csempészi ki a sze­metet a Verőfény tér sarkára. A Főmérnök keze ökölbe szo­rul. Megpofozza-e, vagy belé- csúzlizzon, lelocsolja-e benzin­nel, vagy inkább megölelje? De a másik irányból feltűnik a Főtechnológus anyósa egy ócska szeneskannával és a szomszéd házból kisurran a Főrendész kisfia, mosófazék­kal a kezében. A Főmérnök gyufa után ku­tat a sötétben. A Jó levegő ut­ca felől égett toll, a Végtelen- kékség utcából pörkölődő ló­pata szagát sodorja a Verő- fény térre az üde balatoni szel­lő. NÚGRÁD - 1973. október 28., vasárnap 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents