Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-28 / 253. szám

Az üzemben: munkások Otthon: falusi asszonyok A gusztusos tálalás fontos kei lék; az étkezésben és gon­dolataink közlésében, egyaránt. A keveset is lehet úgy szerví­rozni. hogy az soknak, tetszős- nek tűnjön. Bár attól még nem lesz több. Üzemeink. intézményeink kulturális tevékenysége iránt érdeklődve, gyakran találkoz­hattam a „semmi” vagy az „éppen dfeak valami” felna­gyításával — a fényesre lak­kozott nyilatkozatokkal. Oly­kor az álfény meg is tévesz­tett. Nemrégiben, olyan helyre csöppentem, ahol nem akar­tak „megetetni” a szép tála­lással, a tetszős szavakkal. Őszintén, a nyers valóságnak megfelelően azt mondták a nógrádszakáli Fortuna szövet­kezet dolgozó asszonyai: „nem művelődünk ml, nincs nekünk arra sem időnk, sem lehető­ségünk.” „az Összes szórakozás a kapálás, meg az Ál­latok NEVELÉSE...” 1969-ben Nőgrádszakálban 25 asszony kezdett dolgozni a Fortuna Cipő és Bőrdíszmű KTSZ új helyi telepén. Gyógycipőket, csizmafelső­részt varrtak. 1970-ben a mű­velődési ház mellett megindult a műanyagrészleg is. A két üzemben összesen hatvan asz- szony talált helyben munka- lehetőséget. Hatvan asszony csöppent bele az üzemi kör­nyezetbe, az új munkahely légkörébe. Egykori mezőgaz­dasági munkások, háztartás­beliek. A munkafolyamatok megismerése mellett lassacs­kán elsajátították az új kö­zösségi, viselkedési normákat is. A munkaidő leteltével, otthon azonban ugyanazok a falusi asszonyok, akik régeb­ben is voltak. Imre Lászlóné, a műanyag- részleg üzemvezetője, egykori fsz-dolgoaő; — Az üzem indu­lása után volt betanulási idő, aztán azt mondták a központ­ban. hogy nincs arra szükség, majd a régi dolgozók betanít­ják az újakat, úgysem kell eh­hez a munkához különös, nagy tanulás, inkább csak megfi­gyelőképesség. Szakmai tan­folyamokat sem rendeztek még. mondván: betanított munkások is elvégzik ezeket a munkafolyamatokat. Nálunk még az általános iskolai vég­zettséggel is problémák van­nak. A néhány fiatalt kivéve a legtöbb asszonynak nincs meg a nyolc osztálya Idősek már, kötelezni sem lehet őket. A művelődés szintén fehér folt. Az üzemben a politikai oktatáson kívül semmi nincs. Nem is igénylik. Az összes szórakozásuk a kapálás, az állatok nevelése, esetleg a tv. „NEM TÜDNÁM ELKÉPZEL­NI. HOGY ELJÖNNÉNEK...” íme az asszonyokkal folyta­tott beszélgetés néhány rész­lete: Ongai Istvánná: — Nem megyek én' sehová. Szabad szombaton mosok, vasalok, van három gyerekem. Tv nincs, a rádiót szoktam hall­gatni — nagyon szeretem a ze­nét. Márton József né: — Azért, ha lenne rendezvény esak el- menménk. Pl. a művelődési ház rendezett néha. akkor ott voltak az asszonyok is. így csak a tv-t nézem. Varga Emőné: — Az én időm a ház körüli munkával megy el... Puszta Lászlóné: — Nem tudnám elképzelni, hogy ha lenne valamilyen közös ren­dezvény eljönnének az asszo­nyok. Valamennyien családo­sok — megvan otthon a ma­guk baja. S akiktől megkérdeztük, hogy jó lenne-e. ha az üzem a dolgozóinak rendezne vala­milyen előadást, valamennyien a fejüket rázták; nincs arra idő. Esetleg a reggéliszünet? — próbálkoztunk tovább. Egy-két ismeretterjesztő elő­adás? — Az sem. A reggelit gyorsan bekapkodjuk, hogy több idő jusson a munkára, a pénzkeresésre. KÉT GAZDÄVAL — GAZDA NÉLKÜL? Kinek a feladata lenne az asszonyokban igényt kelteni Parlamenti fenyő Sopronban, a tanulmányi erdő­gazdaságban a Magyar Úttörő Szövetség kérésére kijelölték azt a fenyőfát, amelyet az idei hagyományos parlamenti fe­nyőfa-ünnepségre az Ország­házba szállítanak. A soproni fenyvesek egyik legszebb koro­na jú fája 17 és fél méter ma­gas, tőátmérője 29 centiméter. A fenyőt a tervek szerint de­cember 15—20-a között szállít­ják a fővárosba. a művelődés iránt? Kik ad­hatnának az üzemnek ilyen célokra pénzt? Nehéz a nyo­mozás. Helyiséget, felszerelést az üzem számára a ludány- halászi tsz biztosított Sok asszony innen került át az üzembe. A pénzügyek gazdája a budapesti központ; a termelt nyereség felét a ludányi tsz- nek adja. Az üzemnek a köz­pont önálló rendelkezésre csak csekély pénzt ad le. könyvelés sem folyik itt. A központ ve­zetőivel nem állt módunkban beszélni, csupán a ludányi üsz-főkönyvelőjét, Garamvöl- gyi Gézát tudtuk megszólal­tatni — Egyszerű társaság ez (!), közösen sírunk, közösen nevetünk. Mert közösen ter­melünk. Kulturális alapot a szafeáli üzemnek biztosítani nem tudunk, erre az évre még a tsz-nek sincs ilyen alapja. Az elmúlt évben? Akkor volt öt­venezer forint. Nem. kérem, mi oda pénzt nem adunk, ne­künk az nem melléküzem- águnk. Jogi ismereteim hiányosak — így elhiszem, hogy nem az. De ha pénz nincs is elegendő, ezért a szakáll asszonyok egy kicsit mégis a tsz-hez tartoz­nak. Mert régebben sokan ott dolgoztak, és a nyereség felét most is odatermélik. Ezért pedig már jár egy kis gon­doskodás. Ügy emberileg. A LOGIKAI SOR.m Adva van tehát a hatvan asszony. Reggel héttől fél négyig dolgoznak, termelnek. Átlagban megkeresik havonta az 1600 forintot. Ezt kapják a központtól. Cserébe a mun- erejükért. Betanítás nem kell, szakmai tanfolyamok nem kel. lenek, megfigyelőképessége pedig mindenkinek van. így tehát nélkülözhető a képzett munkáskéz. (Nem éppen szo­cialista gondolkodásra valló hozzáállás). A? asszonyok pe­dig — a tradícióknak megfele­lően. anyáik, nagyanyáik sor­sát folytatva — végzik, a ház körüli munkát, kapálnak, ál­latokat nevelnek. És a szem­léletük csak lassan változik. Nem is csoda. Hiszen, maga a munka nem elegendő a szem­léletváltozáshoz. Több kell. .Rá kell őket ébreszteni a kö­zös szórakozás, tanulás nyúj­totta örömökre, azok hosznos- ságára (mert ebben eddig nem volt részük). De ki tegye meg mindezt? Először a „gazdák” szemlé­letén kell változtatni, s akkor a szakáll asszonyoké is meg­változik. ., — vékiss — Az összes katonai és polgári személyeknek ma este fél bét órától holnap délelőtt tíz óráig szállását elhagyni nem sza­bad. Aláu'ás. Howiger tábornok, várparancsnok. Tellát nem bújhatok el a rettenetes holnapi napon. A parancs szerint ott kell len­nem a vesztőhelyen, kötelessé" gém lesz a hóhér nyomában járva megállapítani: a halál beállott. Egyetlen menekülés számomra a gépi esség'. Jó len­ne elhódítani magam valami narkotikummal, hogy lelki lé­temet mesterséges fásultságba zsibbasszam. E pillanatban ne­héz elképzelni, hogyan bírom majd magamra erőszakolni az álbátorságot, a legférfiatlanabb férfiasságot. Miként a parancs szól, szál­lásomra bezárkózva töltöm óráimat. Ha akarjuk, ha nem, 6i ralomházzá tettük az egész varat, a magunk számára is. Előre tudom, átfogom virrasz- tani az éjszakát, öncsalásból, menekülésből meglátogatnám Lenkey Jánost, de kötelező a helyemen maradni. Kénytelen vagyok együttérezni a haláluk elé tekintő tábornokokkal. Minden pillanatban rájuk gon­dolok, csak rájuk, semmi másra. Hatalmasan, feketén, fenyegetőn tornyosul föléin szellemük. S ha már nem vagyok ké­pes szabadulni tőlük, nem is védekezem. Hadd maradjanak velem reggelig. Tudom, törté­nelmi hősökké gyilkoljuk őket. Tudom, nevük és minden cse­lekedetük fontos része lesz az évezredes magyar históriá­nak. Mégis lejegyzem. amit megtudtam róluk a harcok Idején és elfögatásuk óta. Tár­saságukban töltöm hát az éj­szakát, magam elé idézem őket abban a sorrendben, anogy a bíróság előtt álltak. Mert a regula kötelező; vég­tére is osztrák császári tiszt vagyok. ök is azok voltak, mind egytől egyig. Többen közülük regtől a tisztikar büszkeségei. Mindjárt az eíső vádlott (im­már elítélt), ittebei eleméri Kiss Ernő. Már említettem róla, hogy a Hannower-huszá- rok ezredparancsnokaként szolgált. Megkapta az első osztályú Guelf-rendjelet és a császári-királyi kamarási cí­met. Hűségéhez, mármint a dinasztia és a birodalom irán­ti hűségéhez semmi kétség nem férhetett. Mindenki bizo­nyos lehetett afelől, hogy e hűség jegyében esküdött fel ezredével együtt a magyar al­kotmányra, s a magyar or­szággyűlés által hozott tavaly márciusi törvényekre. Gyanú- sithatták-e hamissággal, ami­kor az eskü a király kívánsá­gára, közvetlen felettese, az osztrák Pírét altábornagy fel­szólítására történt? Nem volt elég az egyszeri eskü, tavaly júliusban újra megkívánta tőle új parancs­noka, Pechtóld tábornok, ugyancsak a mi generálisunk. Egyértelműen- arra kötelezte esküje, hogy engedelmesked­jék a magyar kormánynak, a m agy ar h ad ü gyminisz térium- nak, mint őfelsége hatalom- gyakorló tényezőinek. Hát engedelmeskedett. Szi­gorral szívóssággal fékezte meg a rácok lázadását ama nagyobb egység élén. amelyet a hadügyminiszter bízott rá. Megszolgálta a bizalmat. Sa­ját szülőföldjén, a Bánátban védelmezte az , államrendet. A mi államrendünket. Nyilván így értelmezte az uralkodó is, különben aligha erősítette volna meg egy évvel ezelőtt Kiss Ernő tábornoki kineve­zését. Közben Igen furcsa dolgok történték. Szakadatlanul soka­sodtak a tépelődésre állandó 4 NÓGRÁD - 1973, október 28., vasárnap ttgahmban, csendesen A kopott parasztház torná­cán álldogált és nézte a ki" tartóan szemerkélő esőt. Meg­szólítottuk: mit szól ehhez az időhöz? — Most esős az ősz, de könnyen megváltozhat. Mosta, nában nem nagyon lehet már számítani az időjárásra — mondja kissé rosszallóan lu- dányhalászi házának „gang­ján” a 71 esztendős Baranyi Bertalan. — Bátyának már sok tapasz­talata van: milyen télre szá­míthatunk? — Az öregek azt mondták mindig, hogy amilyen meleg volt a nyárom, olyan, hideg lesz a télen. Bizony, jó pár éve nem volt már olyan hőség, mint az idén. Ahogy vissza- emlékszem, úgy harminckét napos volt a meleg, úgy hogy ugyanilyen hosszúságú hideg­re számíthatunk. Baranyi Bertalan a kistere- nyei bányánál dolgozott gép- kezelőként. Innen ment nyug­díjba. Feleségével együtt hét gyereket neveltek fel. A leg­fiatalabb fiú kivételével, aki már letöltötte a katonaidőt, mind családot alapított. A házacska mögött kis kert húzódik, néhány négyszögöl csak az egész. Főleg — kell az állatoknak is — kukoricát és krumplit termesztenek benne. Milyen volt a termés? — Az idén valahogy nem sike­rült. Megtrágyáztam a kuko­ricát, hogy jobban nőjön, de azitán rájött a meleg, kiégett, nem bírt úgy nőni. Berci bácsi el tesz-vesz & ház körül; még nem olyan idős. hogy ne bírná. Csak azt sajnálja, hogy korán született. Miért? Á kérdésre így vála­szol: — Az én fiatal koromban nem volt ilyen jó világ. Nem tudtam én üdülni menni se­hová. Most öröm az élet Most vígság van, különösen a fia­taloknak. De nem irigykedem rájuk. Csak használják ki az életet. Okosan. tok) Az újabb eredmények felhasználásával • • • Beszélgetés Serényi Ferenc irodalomtörténésszel A osesztvei Madách-kúriá­ban már sárga levelekkel ker- getőzik a szél. A természet téli álmára készül. Az épület­be lépve azonban a nagy költő emléke felmelegít. A múzeum anyagát a költő születésének 150. évfordulója tiszteletére az idén a Nógrád megyei Múzeu­mok Igazgatósága, amely me­gyénk tárgyi emlékeinek meg­őrzésében és szellemi érté­keink ápolásában oly felbe­csülhetetlen fontosságú tévé- kenységet végez, átrendezte. A Madách életét és munkásságát bemutató anyag teljesebb és változatosabb lett. — Az eredeti kiállítás csak okot adó kétértelműségek. Az­zal kezdődött, hogy a magyar kormány mellett esküt kérő Pechtold tábornok Temesvár­ra rendelte volna csapataival együtt. Temesvárra, ahol az osztrák tisztikar, s vele az egész osztrák helyőrség nyíl­tan a magyar kormány ellen fordult. Kiss Ernő azoknak engedelmeskedett, akikre es­küje vonatkozott. Maga nem ment Temesvárra, de elküldte hatalmas ingó vagyonát, egye­bek között az elhalt felesége uxán maradt másfél mázsa ékszert és a tizenkét mázsa asztali ezüstneműt, hogy bizo­nyítsa, részéről nincs semmi­féle ellenséges érzület a te­mesvári osztrák helyőrség lránt. Csupán csak oda haj­landó menni, ahová a törvé­nyes kötelesség szólítja. Ment is, Székesfehérvárra, a Jellasics-féle betörés hírére. Kezdtek végképp összezava­rodni a dolgok. Tárgyalt Jella­siccsal. Ez kijelentette, sa­ját elhatározásából indított hadjáratot Magyarország el­len. A király tiltakozott e hadjárat miatt, Jellasics még­is támadott. Ez nem volt fei- ségsértés, nem volt hazaáru­lás? Nem. Bécs szerint nem. Mert ha az lett volna, ugyan kinevezik-e Jellasicsot a Ma­gyarországon állomásozó ösz- szes császári és királyi csapa­tok főparancsnokává? A hon­védség, benne Kiss Ernő pa­rancsnokává? CFőlytatjuKj két szobára terjedt — mondja dr. Kerényi Ferenc irodalom­történész, a jelenlegi kiállítás rendezője. — Az anyag 1959- ben bővült ki, amikor Németh Antal színházi rendező hagya­téka a megyei múzeumi szer­vezet tulajdonába jutott. Ez az anyag természetes módon a saját Madách-rendezéseire alapozódott, amit a mostani rendezés alkalmával igyekez­tünk helyrehozni, s a valósá­gos arányoknak megfelelően átrendezni. Németh Ferenc, a Nemzett Színház nagy hírű rendezője megyénk halhatatlan dráma­költőjének nagy rajongója volt, s alkotói pályafutása so­rán a Tragédiát nem egyszer rendezte. Madách szeretefce ki­fejező módon érvényesült 1935 ■—1944 között is, amikor a színházigazgató tisztét töltötte be. — Mostani kiállításunk az elmondottakon kívül egy nóg­rádi vonatkozású szobával bő­vült. Itt helyeztük el a helyi jelentősegű anyagot. — A megyében folyó hely­történeti kutatás mennyiben segítette a kiállítás megszüle­tését? — Részben a megyében fo­lyó kutatások eredményekép­pen megdőlt a régi koncepció. Korábban az a vélemény volt általános, hogy Madách magá- bazárkózó, visszahúzódó em­ber volt, akit nem foglalkoz­tattak a közélet kérdései. Ez nem igaz. Madách betegsége ellenére is részt vett a szabad­ságharcban, amit megcáfolha­tatlan hitelességű dokumentu­mok igazolnak. Erre a figyel­met néhány évvel ezelőtt Kri- zsán László múzeumi kiadvá­nya hívta fel. Az 1964 óta fo­lyó kutatások kiderítették, hogy a költő elleni pert első­sorban nem Kossuth titkárá­nak, Rákóczi Jánosnak bújta­tásáért indították, hanem * szabadságiharc melletti harcos kiállásáért, a megyei nemzet­őrök harcba szólításáért és fegyverben tartásáért. Ezekben az új eredményekben fon tót szerep jutott dr. Szabó Bélá­nak, a megyei múzeumi igaz­gatóság munkatársának, aki levéltári kutatásai nyomán kétséget kizáróan bizonyította a tényeket. — A kiállítás rendezésekor milyen nehézségei voltak? — Nem voltak nehézségeim — feleli a fiatal irodalomtör­ténész, aki az egyetem tat Wal- dapfel Imre tanítványa volt­es 1965 óta foglalkozik intenzí­ven Madách-kutatással, — A munka számára az objektív és szubjektív feltételek egyaránt adva voltaik A kúria adott, ez bizonyos fokig megköti, beha­tárolja a fantáziát, de jó irányban, csupán az alkalmaz­kodás szintjéig. A maximális segítséget kaptam meg a me­gyei múzeumok igazgatósága részéről is. A legmesszebb­menőkig támogattak. Kerényi Ferenc már hosz- szabb idő óta állandó munka- kapcsolatban áll a Nógrád me­gyei múzeumi szervezettel: lei- állításokat rendez, kiadványo­kat ír és lektorál. Madách és korának kiváló szakértője. Ez nála régi szenvedély. Megyénk nagy szülöttjével még közép- iskolásként kezdett foglalkoz­ni. Az első iskolai dolgozat óta tudományos publikációk egész sora látott napvilágot. Most legutóbb a múzeumi köz­lemények idei füzetében, amely Mádé eh-emlékszám, írt a sokat vitatott költő világné­zetének néhány fontos kérdé­séről. A természet elmúlását idéz­tük cikkünk elején, de benn a házban friss gondolatokkal ta­lálkozunk. Sulyok László Akadémiai kitüntetés __ egy etemi hallgatóknak A természettudományok te­rületén végzett jelentős mun­kájáért a dagesztáni egyetem ötödéves hallgatőnője, Nyina Bezsajeva megkapta a Szov­jet Tudományos Akadémia dí­jat. Az általa kidolgozott módszer lehetővé tette, hogy üzemi körülmények között meggyorsítsák a különböző ötvözetek cin ktartaümána k meghatározását. Ma ebhez az elemzéshez — amely koráb­ban néhány órát, sőt néha egy teljes napot vett igénybe —, 15 perc elegendő. Az új eljárást már több dagesztáni vállalatnál és a gazdag észak- kaukázusi cinklelaheiyekea alkalmazzák.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents