Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-28 / 253. szám

T Mai tv-ajánlatunk Nem bízzák Fortunára 21.00: Ötszemközt — Major Tamással Vitray Taniás műsora — amelyhez az érdekes egyéni­ség ezúttal is adott: — Major Tamás. A Kossuth-díjas, kivá­ló művész ebben a?- évben töltötte be. 63. életévét, s akti­vitása ugyanolyan, mint régen. Már a 30-as .évek elején a Nemzeti Színház tagja, ám nem sokkal utóbb csatlako­Tévémozaik VVVWVn/VNMA^WWVWV Mottó! Minden változik, épp ■ tévéműsor ne tenné? Érdekes, irodalomtörténeti szenzációt jelentő ősbemutató­ra készül a televízió, Jánosi Antal, a rövidesen forgatásra kerülő színes tévéfilm drama­turgja, Sarkad i Imre hagyaté­kában talált egy ismeretlen drámatöredéket. Siklóé Olga egységbe foglalta a művet A film címe: Hannibál. Tartal­ma, dióhéjban: A nagy had­vezér utolsó veresége előtt rá­döbben a háború értelmetlen­ségére: a csatavesztés után Moa, a szép pásztorleány mel­lett talál szerelmet, vigaszta­lást. Hannibál: Gábor Miklós. ★ Az öiszemközt-soroeatban — úgy hírlik — többek között Kocsis Zoltán, Papp László és Tabi László is szembenéz majd Vitray Tamás és a ka­mera „három szemével". ’S A televízió Színészműzeu- mában — Jávor Pál és Rózsa­hegyi Kálmán után — Rajnai Gábor (november 8-án) Gő­zön Gyula és Berky Lili (kará­csonykor) : jövőre pedig Bajor Gizi, Kabos Gyula, Rátkai Márton, Csórtos Gyula és Grombaszögi Ella művészpályá­ja is megelevenedik. Alfonzé — mint ismeretes — nemrég nyugdíjba vonult. De, színészmádra még többet dol­gozik, mint azelőtt Szerepel többek között a Keménykalap, krumpliorr című négyórás gy ermekprodukci óban: egy fagyialtost játszik, aki min­denbe beleüti az orrát A szil­veszteri tévéműsorkail* való­színűleg a sportőrület paródiá­ját játssza eL.. S egy közel­múlt! Alfonzó-sztori: az Állat- kertben forgatott — nagyma­ma-ruhában. Hozzálép egy Idősebb hölgy, hogy megnézze a gyermekkocsiban fekvő kis- unokát. Döbbenten látja, hogy !>enne csecsemöfőkötfis dán dog szunyókál. Sikolyok, elfutó öregasszony, — Alfonzénak nincs ideje magyarázkodásra: ott marad, mint akinek a lá­nya kutyát szült. Még szeren­cse, hogy nem maszkírozta fiatalábbra magát, a nagyma­mára így csak a fiele szégyen jutott.. Több a tej Az év végére 150-re növelik a tehenek számát a pataki ter­melőszövetkezetben az eddigi 130-róL A férőhelyek száma 158. Pintér Ferenc szövetkeze­ti elnök elmondotta, hogy a hús-tej hasznosítási irányt alakítják ki. Naponta 1150 li­ter tejet értékesítenek. Az egy tehénre jutó tervezett idei tej- hozam 2500 liter volt, de év végére elérik a 2800 litert is. Ezenkívül novemberben 59 hí­zómarhát adnak át az állat- forgalmi vállalatnak. zott a m un káss z ínj á tszókhoz és utat talált a kommunista moz­galomhoz is. A felszabadulás után mint színész, rendező és közéleti ember lépett színpad­ra és járta az országot, ha kel­lett vagonok tetején szavalt, vagy éppen agitált. Emellett írt és fordított. Nagy szerepet játszott a realista színjátszás megteremtésében. Rendezői munkássága is korszakos je­lentőségű. Kutató, kísérletező Ez év Júniusában ünnepel­tük az iskolák államosításának 25. évfordulóját. Az általános iskolai pedagógusképzés köré­ből két kiadvány jelent mega jubileum alkalmából, amelyek szinte kiegészítik egymást Az általános iskolai tanárképzés 25 éve (Budapest, 1973.) című kötet négy fejezetben tekinti át az általános iskolai tanár­képzés legfontosabb korszerű­szellem, csak Madách Tragé­diájának az ő rendezésében előadott változataira gondolva, láthatjuk, hogy milyen újabb és újabb mélységekbe szállt le, s tette láthatóvá számunkra e rejtett tartalmi értékeket. Min­den műfajban otthon van, a Jenő és Lujza kabarészámai­ban éppúgy, mint Shakespea- re-ben.'Ezért várjuk Ismét bi­zakodva az Ötszemközt adást. sítési törekvéseit. A másik, ugyancsak az évfordulóra megjelent kötet a Művelődés- ügyi Minisztérium pedagógus- képző osztályának kiadványa: „Az általános iskolai pedagó­gusképző intézmények pedagó­giai és pszichológiai oktatói tudományos munkásságának bibliográfiája" (Budapest, 1973.) E kötet több naint 1700 címszót tartalmaz. AZ IGÉNYEK mindig a le­hetőségek előtt járnak jó né­hány lépéssel. Nem is baj, hi­szen ha nem szakadnak el a realitásoktól, a fejlődés erős rugói lehetnek. A Magyamándori közös községi Tanácson, is azon • tö­rik a fejüket az ide tartozó községek „gazdái”, hogy mi­képp közelíthetnék a valósá­got a vágyakhoz. Osztás-szor­zás, és a közös községi tanács titkára, Smida Tibor máris bejelenti a végeredményt: — Négy, vagy öt telitalálk- tos lottószelvényre lenne szük­ségünk, hogy a jelenlegi, jo­gos kívánságokat kielégítsük. És akkor még nem is építe­nénk kacsalábon forgó vá­rat. .. Persze, Magyarnándorban sem bízzák a dolgot Fortuna istenasszonyra. Inkább kicsi­vel lassúbb, de mindenképpen biztosabb módszert választot­tak: a türelmes, szorgalmas munkát. És az eredmény már most sem késik, A mohorai vízhá­lózat bővítése máris aktuális. Vízvezetéket kap a Zalka Má­té utcában lakó, csaknem húsz család, s bevezetik a vizet né­hány olyan telekre is, amely még várja tulajdonosait. A magyamándori helyszín- bejárás is azt jelezte, hogy va­lami készül a faluban. Egy ré­gi kívánság teljesítésének előzménye ez, járdával kötik össze az iskolát és a faluköz­pontot. Forgalmas szakasz ez, a közlekedés biztonsága meg­követelte a járdásítást. Nem kis összeget fordít erre a ta­Esztétika tankönyv A Kossuth Könyvkiadó meg­jelentette az 1969-ben kiadott esti egyetemi tankönyv máso­dik, lényegesen átdolgozott ki­adását Főbb tematikai csomó­pontjai a következők: az esz­tétika, mint tudomány (tárgya, módszere, az esztétikum fogal­ma); a művészet, mint az esz­tétikum koncentrált kifejező­dése (a művészeti tükrözés, mimézis és katarzis); a műal­kotás (tartalom és forrna, a művész és alkotófolyamat, a művészet és a közönség, a be­fogadás problémái, a tömeg­kommunikációs eszközök és a művészet); az esztétikai kate­góriák, korunk művészetének promlémái, a művészeti ágak esztétikái. A kötet szerzői tar­talmilag és metodikailag első­sorban az esti egyetemi okta­tás igényeit tartották szem előtt, de haszonnal forgathat­ja a kötetet mindenki, aki tu­datosabban kíván eligazodni korunk esztétikai problemati­kájában. Két út van előttem Kedve* kis salgótarjáni utca. Amikor az ember elindul rajta, készségesen bemutatkozik; az első házon elhelyezett tábla szerint. Zrínyi Miklós utcának hívják. Azután egyszer- csak ravaszul kétfelé ágazik, s a bal felé vezető szakasz egyik oldalán Báthoiri utcának titulálja magát, a jobbra ka­nyarodó szakasznak pedig egyszerűen nincs neve. Az ember felballa^ a névtelen utcán, és sorra bekiabál a házakba; ha akadna egy jótét lélek, aki megmondaná, melyik a Zrínyi utca 12-es szám. Nem altad. A kertekben kapálgató embe­rek nem tudják, milyen utcában laknak. Tétova mozdula­tokkal mutatnak lefelé a Báthori utcára, amelyről aztán ki­derül, hogy csak a bail oldala Báthori, a jobb fele továbbra is Zrínyi utca. Viszont a 10. számmal vége van a jobb oldal­nak, nekem pedig a 12-esben van dolgom. De hol lehet a I2-ee? Kiderül hamarosan. A Báthori ut­ca utolsó háza az, amint olvasható a kapu alatt kifüggesztett táblán. Továbbá azt is megtudom, hogy ez az épület azonos á Báthori utca 3-as jelű épületével. No már most: a Báthori utca 2-es jelű épülete a Báthori utca 10-es házszámot takar­ja, a 4-es jel a 8-as háaszámnak, az 5-ös a 8-osnak, a 6-os a 4-esn.ek, a 7-es pedig a 2-esnek felel meg. Dicsérete* dolog, hogy az értelme* és fölöttébb egyszerű tájékoztatást az utolsó házban helyezték el, mert ha már az utca elején bele kellene botlani, az feltétlenül tönkre zúzná az amúgy is megzavart tájékozódóképességet. Mit tehet az ember? Mérgesen fúj egyet, azután elindul megkeresni a Salgó utca 9-et, mivel ott is akad valami dől- ' ga. A bal oldalon páros szántók vannak, ezért optimista mó­don áttér a túloldalra, amelyről azonban kiderül; nem a Sal­gó utcához tartozik, csak a Malinovszkij út hátsó fele. Vissza a bal oldalra. Az itt talált 10-es és 11-es házszámok azt a balga hitet táplálják, hogy itt kell lennie valahol a 9-esnék is, ennélfogva a jámbor hívő addig kering a szeszélyes el­helyezkedésű házacskák között, amíg a környék mindentudó nyolcvan éves nénikéje, akihez az utca lakói küldik, elárul­ja, hogy a 9-es szám mégis a túloldalon van, de még néhány kőhajításnyira innen. Megköszönöm a felvilágosítást, s az Idegorvos felkeresé­sének gondolata jár a fejemben. Neki merjek vágni tájoló és helyszínrajz nélkül? Szöghy Katalin Két könyv az általános iskolai tanárképzés jubileumára Délutáni játék az óvodában MTI fotó nács, hiszen a járdaépítéshez támfalemelési és kerítésáthe­lyezési munkák is kapcsolód­nak. A DEBERCSÉNYI kisisko­lásokat a központba, Magyar- nándorba „körzetesítették”. A körzeti „székhelyben” napkö­ziotthonos iskolában kaptak helyet az iskolások. Deber- csényben pedig a megürese­dett iskolában orvosi rende­lőt készítenek, ahol az új kör­zeti orvos, dr. Kecskeméti Gyula heti két órában fogad­ja a debercsényi betegeket. Debercsényben nem műkö­dik óvoda, az itteni gyerekek nem részesülhetnek hát az is­kolára való felkészítés jóté­kony hatásában. A hátrányos helyzetet azonban nagyban el­lensúlyozza a napközi otthon, ahol felügyelet mellett, nyu­godtan tanulhatnak a kisisko­lások. Nemcsak Debercsényben, ha­nem Magyarnándorban is nagy gondot okoz az óvoda szűkössége. — A mostani óvodánk 45 személyes, de most is több mint ötven gyerek kapott he­lyet benne — mondja Smida Tibor. Szeptemberben össze­hívtuk a felvételi bizottságot, és nagy viták után döntöttünk, ki legyen az a 17' gyerek, akit felveszünk. Közölük 11-en jö­vőre iskolába mennek, tehát csak hat helyre válogathattunk. Csaknem húszán maradtak ki. Ügy tűnik, hogy nem minden eset­ben döntöttünk jól, vissza­utasítottunk olyan kérelmeket is, amelyek indokoltabbak lennének mint a teljesítettek, fgy hát újra összeül a felvéte­li bizottság, s bár nagyon népszerűtlen feladatnak néz elébe, módosítania kell a ko­rábbi döntéseket. Az új döntésekkel persze csak a jelenlegi sorrendet le­het igazságosabbá tenni, meg­oldást ez nem jelent. Magyar- nándornak nagy a vonzási körzete, sokan járnak ide dolgozni. Súlyosbította az óvo­dai helyhiányt az is, hogy négy évvel ezelőtt csaknem 80 házhelyet adtak el a község­ben, s a már itt született gye­rekeknek szintén hely kell. — Nincs más hátra, ismét tárgyalásba bocsátkozunk né­hány üzemmel, szövetkezettel. A tanács saját erőből nem tud­ja megoldani az égető gondot, segítség után kell néznünk. Ügy gondoltuk, hogy számít­hatunk a helyi állami gazda­ság, a Mikszáth Termelőszö­vetkezet, a nándori keverő­üzem, a galgamenti ÁFÉSZ, a cserháthalápi tsz és a műde­korációs ipari szövetkezet tá­mogatására. Ha sikerül őket megnyernünk az óvoda ügyé­nek, akkor máris hozzálátha­tunk az új férőhelyek kiala­Ifííncáh 7 NEM KÉRDEZTÜK meg, he­tente hány lottószelvényt ad­nak postára a közös községi ta­nácsról. Jó helyre jönne a szerencse, de mégsem ezen múlik a községek boldogulá­sa. Az emberek akarásába, szorgalmába Fortuna isten- asszony legfeljebb csak bele­segíthetne. .. Öntődinasztia A ZTM salgótarjáni gyárá­ban az Egner család ledolgo­zott évei megközelítik a két­százat. Az öntő szakma náluk apáról fiúra szállt. Hogyan is kezdődött? Az idős Egner Rezső még gyermekként került a gyárba. Itt tanulta ki az öntő mester­séget, és ebben a szakmában ötvenkét évet dolgozott le a nyugdíjig. Elismert öntő szak­ember volt Nála a tudás, a szakma szeretete egyet jelen­tett a fiatalok nevelésével. Hogy hány szakembert nevelt azt ma már nehéz lenne meg­állapítani. Egy dolog bizonyos, aki nála tanulta a szakmát, az meg is szerette, és jó szak­ember vált belőle. Mielőtt nyugdíjba vonult, öt éven ke­resztül az öntők szakoktató­jaként dolgozott a gyárban, vezetője volt a tanműhelynek. Nem csak a gyárban, ott­hon is megszerettette a szak­mát Egner Rezső. Ennek kö­szönhető, hogy öt gyermekéből három ugyanezt a mesterséget választotta. A legidősebb fiú, ifj. Egner Rezső ma a gyár kulcsöntödéjének művezetője. Már negyvenkét éve dolgozik a gyárban. Az Igazsághoz tar­tozik, hogy nem mint öntő kezdte a munkát, hanem fa- eszlergályósként szabadult, ki­váló eredménnyel. A fiatal se­gédnek az akkori vezetők-nem adták meg a huszonnégy fil­lérei órabért, ezért búcsút in­tett a faesztergályos szakmá­nak, az apja mellé állt be dolgozni. Tőle tanulta az ön­tőtudományt. Eddig harminc­három évet dolgozott az ön­tödében, mert közben volt a gyárban laboratóriumi veze­tő, innen visszahúzta a szíve a műhelybe. Nem is cserélné el más szakmáért. Többszörö­sen kitüntetett Kiváló Dolgo­zó. Több évtizedes munkájá­ért az idén kapta meg a gyár­tól az arany pecsétgyűrűt. Harminc éve a gyár tűzoltó- parancsnoka. A pártalapszer- vezet szervező titkára, szocia­lista brigádtag és patronáló. Ha újra kezdhetné? Üjra öntő lenne. Egner József, a második fiú ugyancsak negyven éve van a gyárban, ö öntőként kezdte az apja mellett, akivel tíz évig dolgoztak együtt. 1950-től mint műszaki, több funkciót töltött be. Elvégezte az időelemző iskolát, volt megbízott üzemvezető, akkor, amikor a lágyöntvény-gyár- tást Salgótarjánból Kisvárdá­NÓGRAD - 1973. ra telepítették át O kapta a megbízást, hogy negyvenhét dolgozóval szervezzék meg a klsvárdai üzemet Jelenleg művezető. Szakmai felkészült­ségét, szakmaszeretetét az is bizonyítja, hogy a gyárban elsőként kapta meg az Éí- munkás jelvényt. Kormányki­tüntetett, tizenkétszeres Kivá­ló Dolgozó. Több jelentős újí­tása is volt, amelyekért a Ki­váló újító bronz kitüntetés után már az ezüstöt is meg­kapta. A nehéz öntödei mun­ka mellett volt energiája ah­hoz is, hogy a gépipari techni­kumot elvégezze. Egner József még a felesé­gével Is az öntödében ismer­kedett meg, aki magkészítő­ként dolgozott akkor, ő is itt van már huszonnyolc éve, je­lenleg kulcsmégmunkáló. Hét­szeres aranyjelvényes szocia­lista brigádtag. Férje munkás­őr. A gyári pártbizottság tagja. Jövőre várományosa a gyári törzsgárdának járó aranygyű­rűnek: Sorrendben a negyedik gyermek Egner Gyula a csa­ládban. ö is az öntő szakma mellett döntött huszonhét év­vel ezelőtt. Nyolc évig volt közben a gyár KISZ-titkára. Jelenleg munkaverseny-fele- lős. Az ifjúsági mozgalomban végzett jó munkájáért is több kitüntetést kapott. László és Ferenc, a másik két Egner-gyermek nem az öntő, hanem a lakatos szak­mát választotta. László húsz, Ferenc tizenöt évet dolgozott le ebben a gyárban. Az egyik a VEGYIGÉPSZER-nél, a má­sik a bányagépgyárban van műszaki beosztásban. Így te­vődik össze a munkáscsalád 196 ledolgozott éve ebben a* egy gyárban. Mire büszkék a nem min­dennapi öntődinasztia tagjai? Talán a legemlékezetesebb, számukra, amikor apjukkal formázták és öntötték ki a bu­dapesti lánchíd újjáépítésé­hez szükséges 570 darab dísz­oszlopot. Ezek az egyenként 70 kilós oszlopok ma is büsz­keségei a hídnak, és Egnerék- nek egyaránt. A MUNKÁSŐRSÉG mega­lakulásakor az Egner család­ból négyen fogtak fegyvert a szocialista rendszer védelmé­ben. Az öt fiútestvérnek nyolc gyermeke van, de egy sem vá­lasztotta nagyapja, illetve az apja szakmáját. Elgondolkoz tató, hogy vajon miért? Molnár István októ bei 28., vasárnap 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents