Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)
1973-10-28 / 253. szám
Mindenki mástól várja ' „A Kriszti« koporsóját sem őrzik ingyen” —- -artja a mondás. Mégis van valami, ami t orn kerül pénzbe, amiből igazán bővelkedhetnénk, s ennek ellenére gyakran hiánycikk. Ez pedig nem más. mint az emberség. Nincs halandó a földön, aki ne kívánná, hogy egy kicsit többet törődjenek vele, jobban becsüljék és ismerjék el a munkáját, s nemcsak anyagilag! Nagyobb megbecsülést, több megértést kíván a munkás az igazgatótól, az igazgató a munkástól, az ügyfél a hivatalnoktól, a hivatalnok az ügyiéitől, az utas a kalauztól, a kalauz az utastól, a fiatal az öregtől, az öreg a fiataltól. Sorolhatnánk tovább a végtelenségig. Hány ember érzi úgy, hogy nem törődnek vele eleget, nem becsülik eléggé. Sokan elkeserednek, kedvüket veszítik emiatt. Olyan is asad — nem egy —, aki elhagyja munkahelyét, más üzemet, más hivatalt keres, ahol talán majd jobban megbecsülik, jobban törődnek vele. Az egészben az a legérdekesebb, hogy min- uenki mástól várja a megbecsülést, az emberséget, a tiszteletet, s eközben talán eszébe sem jut, hogy tőle is várnak valami hasonlót mások, hogy ő sem adja meg másoknak azt a megbecsülést, ami neki hiányzik. Márpedig az emberek egymás iránti megbecsülése csak akkor valósulhat meg, csak akkor nem lesz „hiánycikk”, ha mindannyian igyekezünk a lehető legtöbbet adni belőle. Szocialista rendünkben nincsenek olyan érdekek, amelyek kizárnák a humánumot. Csupán rajtunk múlik, hogy mennyire értjük meg egymás gondjait, bajait, problémáit, és menynyire akarjuk segíteni azok megoldását. Békés, nyugodt életünk is alkalmas a szocialista humánum érvényesítésére. Mégis fukarkodunk néha az emberséggel. Pedig, ha egyes ntézményeink, üzemeink, gazdaságaink veze- -5i nagjobb figyelmet szentelnének az emberi -problémákra, bizonyára kevesebb lenne a panasz, nagyobb lenne a munkakedv és as elégedettebb emberekkel jobban menne a termelés is. Azt mondtuk: az emberség, a megértés, a segítés legyen kölcsönös. A vezetőktől természetesen ebben a tekintetben többet várnak. S joggal, mert funkciójuknál, beosztásuknál fogva többet is tehetnek. Hiszen nemcsak anyagi eszközökkel rendelkeznek, hanem a döntés jogával is, és szavuknak, cselekedetüknek is nagyobb a súlya. Befolyásolhatják beosztottaik sorsát, jövőjét. A vezetésük alatt dolgozó ember munkájának, magatartásának értékelése, minősítése segítheti vagy akadályozhatja fejlődésüket, elindíthatja őket a siker felé, derékba törheti pályafutásukat. A vezető dicsérete vagy bírálata szárnyakat adhat, vagy porba sújthat. Senki sem kívánhat egy vezetőtől érdemtelen. elismerést, oktalan dicséretet, részrehajló minősítést. De mindenki joggal kívánhat reális értékelést, kellő figyelmet, törődést, megbecsülést és emberséget. Nem ritkán mondjuk valamire, hogy elsősorban a szemléleten múlik. Ebben a kérdésben ez százszorosán igaz. A szemléletet azonban sok minden alakítja, befolyásolja, de mindenekelőtt a pártszervezet, a kommunista kollektíva. Ennek feltétele természetesen, hogy magában az alapszervezetben, a pártcsoportokon belül legyen ilyen a légkör. Sokat tettünk már ezért, de még nem mindenütt eleget. Pedig a szó igazi értelmében vett szocialista humanizmus szellemének elsősorban a kommunisták kollektívájából kell kisugároznia. Nem „ráadás” az emberség légkörének kialakítása vagy megőrzése. A mi viszonyaink között ez a mindennapos munka szerves része kell, hogy legyen. Mert csak ez teheti állandóan jelenvalóvá és érzékelhetővé azt az alapvető gondolatot, hogy nálunk minden az emberért történik. Gerencsér! Jenő Érdekes számok — anyagiakról A statisztika: adatok halmaza majdnem minden esetben untatja az olvasót, ám egy nemrégiben kézhez kapott beszámoló olyan érdekes adatokat tartalmaz, hogy biztosan kivétel e szabály alól. A beszámolóban ugyanis helyet kapott néhány olyan adat. amiből nyilvánvaló, hogy nincs okunk panaszkodni, mert gól élünk, sőt, egyre jobban. Nógrád megyében valamivel több, mint százezer az aktív keresők száma, az összlakosság 243 ezer. Az már évek óta megfigyelhető folyamat, hogy mindenütt, mindenben nőnek az igények, s igényeinket módunkban áll kiélégítenl. Ma már nem épül családi ház fürdőszoba nélkül, bár ez az egy helyiség 20—23 ezer forinttal toldja meg a költségeket. Egyre nagyobb apparátussal dolgoznak az idegenforgalmi irodák, mert összehasonlíthatatlanul többen utaznak külföldre, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt, A gépkocsik, és a kocsi- igénylések száma úgy meg“ nőtt, hogy egyelőre sem a MERKÚR, sem * hazai utak építői és karbantartói nem képesek utolérni önmagukat. Ma már majd mindenki a legújabb divat szerint válogathatja össze ruhatárát, a lakások gépesítése magas fokú. és nem okoz anyagi nehézséget színházba járni, könyveket vásárolni. Néhány konkrét bizonyíték. Megyénkben az elmúlt évben 12 százalékkal növekedett például a takarékbetét-állomány. Ha csak a takarékszövetkezeteket vesszük figyelembe, a növekedés 24 és fél százalékos. A kiskereskedelmi forgalom az elmúlt évek átlagát nézve 8 százalékkal emelkedett, tehát többet vásároltunk. Ráadásul bizonyos mértékben csökkent a vásárolt élelmiszer meny- nyisége, inkább tartós fogyasztási cikkeket vettünk, ruházkodásra költöttünk. Végül egy összefoglaló adat, amely ugyancsak Nógrád megyére vonatkozik. Hivatalos megjelölés szerint a lakosság pénzbevételei az elmúlt hátrom év átlagát tekintve évente T százalékkal növekedtek. Nos, bizonygatni sem kell tovább, hogy nincs okunk panaszra. Ha takarékoskodni tudunk — ki könnyebben, ki keservesebben —, akkor nyilván a takarékba tett összeg olyan felesleg, ami nélkül még mindig nem szenvedünk az anyagi gondoktól. Es az a felesleg évről évre növekszik... Néha gondjaink, bajaink; és egy-két árucikk árának emelése miatti felháborodásunk mellett gondolnunk kellene erre is. A központi intézkedések, a már végrehajtott, vagy tervbe vett jövedelemi» velések azt szeretnék elérni, hogy ott segíthessenek, ahol rászorulnak, vagy indokolt a segítség. Persze, nincs mindnyájunknak remekül berendezett lakása, kocsija, takarékbetétkönyve — de egyre többünknek lesz, a számok szinte hatványozva növekednék. Erről pedig soha nem szabad megfeledkeznünk. e. J. A kenyérről és a húsról 4 lakosság főbb ellátásáért Sok szó esik mostanában a háziasszonyok körében arról, hogy időközönként miért van baj a kenyérrel, a hússal, a húskészítmények termelésével? Ezek a kérdések a legutóbbi megyei pártbizottsági ülésen is elhangzottak. A megye legfontosabb politikai testületé megállapította, hogy alapvetően nem mennyiségi, hanem minőségi problémák jelentkeznek a kenyérnél és a húsipari termékeknél egyaránt. Nem megfelélő az egyes lakókörzetek ellátása, főleg töltelékáruból szűk a választék. A lakosság jobb ellátása érdekében az illetékes sütőipari és húsipari vállalatoknak ezeket a hiányosságokat kell megszüntetniük. Vita helyett érdemi intézkedést A húsipar mennyiségi termelését meghatározza a rendelkezésére álló alapanyag. Sajnos, a sertés- és szarvasmarha-felvásárlási munkát nagymértékben zavarta a megye néhány gazdaságában fellépett száj- és körömfáj ásos állatbetegség, melynek terjedését folyamatos oltással, és védőkörzetek kialakításával sikerült visszafogni és felszámolni. Ezt is figyelembe véve az I. fél évben viszonylag ütemes volt az állatfelvásárlási munka. A vállalat éves sertés- í felvásárlási tervét 46,5 száza- í lékra, a vágómarha-felvásár- I lást pedig 49,5 százalékra teljesítette. Ebből is kitűnik, hogy e munkában bizonyos lemaradás tapasztalható. A megye termelőszövetkezete Sből, állami gazdaságaiból és háztáji gazdaságaiból 15 824 sertést, 4706 szarvasmarhát és 5968 juhot vásároltak feL A termelés alapanyaga, ha kemény munkával is, de általában biztosítva volt A Balassagyarmati Húsipari Vállalat sertésvágási tervét 107,8 százalékra teljesítette, noha a darabonkénti átlagsuly 8,8 százalékkal mérséklődött, mivel csak a húskészítmények feldolgozásához szükséges keretet kapta meg. A húskészítmények előállításánál a vörixsáruból, tartás töltöttáruból, kenős árukból, füstölt és főtt húsok termeléséből nem teljesítette tervét. Van olyan húskészítmény, ahol a terv előirányzatát csak 53,2, illetve 77,4 százalékra tudták teljesíteni. Esetenként jogos vevői reklamációk hangzanak el: miért nem kapni kenőmájast, füstölt, főtt tarját, virslit az üzletekben? Talán nem gyártja ezeket a húsipar? Vagy a kereskedelem nem rendel eleget és időben? A lakosság érdemi intézkedést vár, és nem vitát, amely esetleg csak magyarázná a megoldásra váró gondokat A siker érdekében a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat, az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek ismerjék meg jobban a vásárlóközönség igényeit, és a húskészítményekből adjanak föl több megrendelést az iparnak. A vágóhíd kollektívája pedig igyekezzék a lakossági igényeket figyelembe véve úgy dolgozni, hogy jó minőségű töltelékárut gyártson, és bővítse á választékot. Csak a jobb együttműködés hozhat gyökeres változást, eredményezheti a vásárlói igények magasabb szintű kielégítését. összhangot teremteni A bánkén zítnoények termelésit vizsgálva szembetűnik, hogy szalonnafélékből 178,4, hurkafélékből 117, sajtfélékből 183, kolbászból 119,5 százalékra teljesítették a tervet. Ugyanakkor néhány áruféleségből, amit a vásárlók gyakran keresnek, az előirányzott mennyiséget sem termelték meg. Tény, hogy az olcsóbb termékek iránt néhány területen nagy a kereslet. A gyárnak a lehetőségekhez képest figyelembe kell venni a vásárlók jogos kívánságait, megfelelő összhangot kell teremtenie a fogyasztói kereslet és a terv előirányzata között. Az élelmiszer-vizsgáló intézet és a vállalati/lahoratóriumok vizsgálatai kimutatják, hogy a húsipari termékek minősége az utóbbi hónapokban tovább javult. Ennek ellenére az ellenőrző szérvek 1609 minta átvizsgálásánál 178 esetben fedtek fel mulasztást. Ezért a jelenleginél még szigorúbb technológiai fegyelemre van szükség. Elsősorban a felvágottféléknél. Itt leggyakrabban előforduló hiba az ín-, és porc- darabok jelenléte. Hibaként jegyezték fel a légzsákot, a húskészítmények alacsony fehérje- és magas víztartalmát. Esetedként nem a szabványban előírtak szerint állítják elő a termékeket. A lakosság érdekvédelme megkívánja, hogy a hibák ismétlődése esetén az élelmiszer-vizsgáló intézet és a kereskedelmi ellenőrök kezdeményezzék a mulasztók felelősségre vonását. Ez történt, amikor szabálysértési eljárást indítottak a baiassagyarmai; húsüzem vezetői ellen, mert az angol szalonna hús-zsír aránya eltért a szabványtól. Jobb minőséget A sütőipari és húsipari dolgozóknak naponta kell vizsgázniuk a vásárlók előtt Ez meghatványozza felelősségüket Különösen a minőségre kell ügyelniük a választék bővítése mellett Ennek érdekében a kereskedelmi vállalatoknak is erősíteni kell kapcsolataikat az életniszerlpari üzemekkel. Reális üzletpolitikájukkal segítsék elő a lakóterületek jobb áruellátását Együttes, célravezető intézkedéseket vár a megye lakossága a sütőipari és húsipari termékek: jobb ellátása érdekében. M. U A vizslás! művelődési házban népművészeti szoba várja az érdeklődőket. Palóe ruhába öltöztetett babák, asztalterítők, díszített Ágynemű e a község népviselete kapott helyet a kiállítási terembe u, mely Ízlésesen mutatja be a környék népművészetét GÖDÖLLŐI LÁNY A kosarak már megteltek gyümölccsel, de a iák koronáján még kéklettek a szilvaszemek. Ilyen termés régen volt már Kishar- tyán környékén szilvából. Az asszonyoknak jó kedvük volt. Egyik-másik dalolt is. Meleg idő maradt. Azért a dombokból hegyekké váltakozó vidéket már szólongatta ősz. A gyengébb természetű fák megszínesedtek. A kiszáradt füvet zörgette a szél. Az asszonyok a szilvafák koronájáról hajlékony, hosszú karókkal verték le a termést. A palóc vidéken szólás-mondás, hogy minél jobban verik a fát, annál jobban kékül a gyümölcs. Ha- bonyné, amikor odasuhintott a fa tetejének, elnyújtva, mintha varázsigét mondana kiáltotta: — Kékülj, hullj, zamatosod]. . A többiek kezében is csattogott a fák koronáján a gyümölcsverő. A lány nézte a jókedvű asszonyokat. Neki is kedve támadt a szilvaveréshez. Felkapott egy karót, magában mondta is, amit Ha- bonyné, és csapdosott vele. Jólesett neki, hogy segíthetett. Az asszonyok összekacsintottak, a markosabbjai a lány mögé sodródtak, elkapták őt, és hangos csatakiáltással karóstól együtt a magasba emelték. — Éljen a Mária, éljen soká. Á lányt először meglepte a játék, aztán elöntötte a forróság, piros lett az arca. Felnevetett. Amióta Kishartyán- ba került, először érezte magát ilyen kellemesen. Már nem érezte nyomasztó ízét a nyártól búcsúzó vidéknek. A hirtelen dombokat is szépnek látta. Az asszonyokat pedig közvetlen hozzátartozóinak. Mondani szeretett volna valamit nekik, de csak ennyi jutott az eszébe: — Jaj, köszönöm... A fiatal agrármérnöklány ott a szilvásban érezte, hogy maguk közé fogadták az emberek. Nemrégen, néhány hónapja szolgálja a közöst. Ügy került ide, hogy Kovács János, az elnök, üzemgazdászt keresett. A megyén ajánlották neki a lányt, aki még akkor végzősként Gödöllőn élt. Odavaló lakos is. Egy szabómester lánya. Formás lány. Az arcát inkább az értelem formálja. Szokatlanok még neki az iskolán kívüli világ szerteágazó bonyodalmai. Birkózik önmagával, hogy ne rettenjen meg tőle, hanem megismerje. Az elnöknek is azt mondta, mielőtt megkötötték volna az egyezséget. — Vállalom, mert önállóan akarok élni. Az iskolán még nem ismertem az életet... Maradhatott volna Gödöllőn is. Jó volt a tanulmányi eredménye, széles az ismeretsége is. Nem maradt, hogy a saját lábára állhasson. így aztán megegyeztek az elnökkel. Sok gondolattal, elégedetten az élettel indult el Mária. Tanuló társai nevették őt, hogy pont Kishartyánt választotta. A térképen is alig fedezhető fel, olyan kicsi község. Kérdezték is tőle ünnepélyesen az osztálytársai. — Farkas Mária, gödöllői lány, jól meggondoltad cselekedeted ? Nem válaszolt nekik, hanem a következő napokban, amely augusztusra esett, elindult személyesen is megnézni, hová kötötte sorsát. Messziről érkezett ember a sárga kis haranglábat látja meg elsőnek a falu közepén Kishartyánban. Aztán a hegyek mellett törpének tűnő kicsi házakat, az egysomyi utcával. Honnan ismerhetné ennek a palóc falunak a lelkét!? Mit mond annak, aki nem tudja, mily* értékűek a helybelieknek az új falurészek. Farkas Mária, az agrármérnök állt az utcán, szorongatta a félelem. Kábái alig engedelmeskedtek, amikor a tsz központi iroda felé indult. Csakhogy a kishartyániakat nem kell félteni, hogy megbuknak emberszeretetből. Csá- biné, Marika, a főkönyvelő, mintha a leikébe látott volna ennek az akkor riadt tekintetű lánynak. Ö is nagyon fiatalon, hasonló érzésekkel állt meg valamikor a tsz-iroda előtt. Es Farkas Mária Kishartyánban érezte, hogy barátra talált. Ahogyan megelevenednek ezek a napok Sirkó Béla fő- agronómus fűtetlen szobájában, Marika jót derül rajta. Bele is pirosodik. Pedig fázik, mert könnyű kis blúz van rajta. Szoknyája is arasztnyi. Mentegetőzik. —- Most már itthon vagyok — gondolkodik, hogy mondja-e tovább. — Több elfoglaltság kéne még.. . Kevésnek találja, amivel megbízzák. Mondott olyasmit is: azért nem marad Kishartyánban, hogy a fizetést felvegye. Dolgozni akar érte, Kovács János, az elnök pedig nyugtatja: — Eljön mindennek az ideje... Farkas Marika, amikor beállt a munkába, azt mondta neki az elnök, hogy ismerkedjen a gazdasággal. Ment is ő, hogy mielőbb eleget tegyen új kötelességének, és megismerje a tsz-t. De ez az, ami nem megy olyan könnyen. Szőke Jánossal, a sóshartyáni üzemegység vezetőjével járta a határt. Az is kevésbeszédű ember. A legszükségesebbet mondta a lánynak. Silóztak a Padokban. Arra is kukoricás volt. Szőke megállt, és nézte a si lózókat. Az öreg Szorcsik Máté meg a kislányt. Olyan NŰGRAD - 1973. szeretet volt a szemében, hogy nem lehetett nem észrevenni. Marikára mosolygott. — Aranyos kis lelkem, hát tetszik-e itt nálunk? — Tetszik, Máté bácsi — válaszolt neki a lány. Szőkének komoly maradt az arca, és rászólt a mérnökre. — Ki tudja-e számolni mennyi siló van itt? A lány nem válaszolt azon nal. Gondolkodott, és már tudta, milyen eljárással kel! számolnia. — Igen, tudom... — Helyes — válaszolta Szőke. Semmi rosszindulat nem volt a hangjában. y gy, látványosság nélkül I tanítják Farkas Marikát beilleszkedni a gazdaságba. Az elnök legutóbb már úgy határozott, hogy a baromfitenyészetet rábízza. A lány tanulja is az oda szükséges tudnivalókat. Mert jól akarja csinálni. Azt mondta, hogy munka nélkül ilyen közösségben nem lehet élni. Ha a nap üresen múlik, üres marad az este is... Bobál Gyula október 28., vasárnap 3
