Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-21 / 247. szám

£3 Sár JsíuurasSí munka taparsxCalatal Bizonyítani, Ea«gy »IkaSeaiasah A MAOYAR Kábel Művek balassagyarmati szabadvezeték- gy áránál? pártalapszervezete jelenleg 55 főt számlál. A párttagok átlagéletkora har mine év alatt van. Ez a szám egyben a gyár dolgozóinak átlagéletkorát is jellemzi. Fi­atal üzem — fiatal mumká* edit. Sok az olyan, dolgozó, ki­nek ez az első munkahelye. Munkássá válásuk a. párt utánpótlásának biztosítása ál* landóan napirenden, levő fel­adat « gyári pántalapszerve* 2et vezetőinek. tmns István párt titkár maga fiatal ember. — Mielőtt a gyár termelni kezdett, sokan kiét évig Buda­pesten. szerezték meg a szük­séges tapasztalatokat. A jö­vőre gondoltunk, amikor meg­szerveztük a dolgozók politi­kai továbbképzését is. Máf akkor kitűnt néhány olyan fi­atal, akiket hoeszabbmövidcbb idő múlva álkg! inasnak lát­tunk a párttagságra — em­lékszik Vissza a kezdeti idő­re. Három év alatt 18 űj párt­tagot vettek fel ez alapazer- veaet.be. Közülük nyolcán fi* rikai, tízen, műszaki állomány­ba tartoztak, Érdekes, hogy a tte fnflsizaki állományú párt,' tag közül hatan még mint kétkezi munkások váltak párt­taggá. Gyorsan fejlődő gazda­sági egységéről lévén szó, azok a dolgozók, akik megfelelő­képpen gyarapítják szakmai ismereteiket, technikumot, tanfolyamokat végeznek el, időközben középvezetőkké vál­tak. Tapasztalatokról és mód­szerekről erdeMődbem Imre Istvántól. — A felsőbb pártiziervek útmutatása és határozata alap­ján feladattervet készítettünk, hogy milyen tennivalóink van­nak a Pánt utánpótlásának biztosítása területén. Mintegy harmincán Jöttek számításba. Bgy-egy párttag a pártcsopor­ton belül vállalata, hogy fi* gye lemmel kíséri, ezeknek a dolgozóknak a munkáját, tár­sadalmi tevékenységét. Ná­lunk a munkában való helyt* állás természetes dolog, egyik alapvető Mietet ahhoz, hogy valaki párttag lehessen. Emellett valami pluszt l's nyújtani kell. r Így szabtuk meg külöfl-külön, hogy ki, milyen társadalmi munkát vé* gezaert — sorolja a pártalap* szervezet ü tóidra. LISTÁT tesz az asztalra. A feladattervben szerepelnek azoknak a nevei, akikre tény­kedésük alapján felfigyeltek. Neveket sorol, az utóbbi idő­ben felvett párttagok nevelt, akik természetesen ott talál­hatók a listán, Nevük után a javasolt megbízatás. Volt akinek a marxizmus—leniniz- mtbs középiskola elvégzését, szakszervezeti bizalmi munkát’ KISZ-munkát, oktatásokon Való részételt, nőfelelősi te* endök ellátásét javasolták. Általában figyelembe véve képességeiket, politikai elő* képzettségüket. — Azt, valljuk, hogy ne a pártban váljanak politizáló emberekké, Korábban bizo­nyítsák hogy alkalmasak a párttagságra. Az alapszerve- zetbesn nem hallgatóságra, hanem kritikus szemléletű elvtársakra van szükség, akik őszintén mondanak véleményt — mondja Imre István. Példának a legutóbb felvett két KISZ-vezetőségI tag ese* tét hozza fel, Ok a KtSZ- alapszervezetben szerezték gyakorlatot a politizálásban. Legjobb ajánlójuk a mostani vezetőségválasztó taggyűlés beszámolója lett volna, de már ekkor minit a párt tagjai Ültek a teremben. — Rendszeresen megtár­gyaljuk a fiatal párttagok munkáját. Legtöbbjük felada­tul a KtSZ-szervezet segítését kapja. Nem titkoljuk, hogy ők képezik a2 ifjúsági szer­vezet, magját, a KlSZ-titkáf pedig a pártvezetőségnek is tagja — fűzi hozzá, amikor a fiatal párttagok megbízatásai­ról esik szó. Egy másik jellemző példa: tavaly 17 KtSZ-flatal végez­te el a marxista középiskolát. A három év alatt felvett párttagok nyolcvan százaléká­nak a KISZ-alapszetrvezet volt egyik ajánlója. A másik pedig az idősebb párttag, aki figyelemmel kísérte munkáját, így a tagság alapos ismeretek birtokában dönthetett a tag- felvételi kérelemről — jegyzi meg, Sok fiatal a munkásőrség­ben végzi pártmegbíaalását, Igyekezetüket bizonyítja, hogy „Kiváló Munkásőr” címlet, or­szágos és megyei parancsnoki dicséretet is kaptak, pedig az egység igazán friss, nem be­szélhetnek hagyományokról,-— A feladattervünik jó alap a tagfelvételi munka javítá­sához, de időközben, ha szük­séges, rugalmasan alakítjuk, Az a cél, hogy csak a (legjob­bak kerülnek sorainkba. AMIKOR a gyárban idő­sekről és fiatalokról beszélnék, a konkrét eseteket leszámítva a tapasztalatokról van szó, hl* szén öt—-hat, legfeljebb tíz év nem nagy korkülönbség. A párttagok közié azok a munká­sok kerülnek, alklk a szakmai gyakorlat mellett már politi­kai tapsztalatokkal Is rendel* köznek, s valóban képesek a párttag kötelezettségeinek ele­get. tenni. S«. Oy. Naphosszat a gép mellett... Félelem és szemlélet HA A QYAR, az üzem, a vállalat vezetői a munkásokkal karöltve hosszabb távra meg tudják határozni a termelés felfutását, az ár­bevétel nagyságát, és a nyereség alakulását, akkor miért idegenkednek attól, hogy ezzel a szisztémával alakítsák ki a dolgozók fizetésé­nek emelésével kapcsolatos elképzeléseiket. Ez utóbbinál a félelem, Illetve egy régebbi, fejlődést gátló szemlélet tartja béklyóban a gyárait, üzemek, vállalatok vezetőit — jegyez­te meg a legutóbbi SZMT-elnökségi ülésen a többi között Llpték József, az SZMT vezető titkára, amikor a Salgótarjáni Kohászati üze­mek bérgazdálkodáséval kapcsolatos vita ta­nulságait foglalta, össze. Az előbbi megállapítás nem vonatkozik a kohászokra. Ök épp az ellenkezőjét cseleked- ték, A nemrég lezajlott központi és vállalati béremelésen kívül az 1. fél év eredményeit fi­gyelembe véve, újabb egy százalékkal növelik tovább a béreket. A kifizetésre kerülő pénz mögött megfelelő hatékonyság elérése a köve­telmény. Csak ennek megvalósítása esetén kapják meg az emelést az érdekeltek. A bérfejlesztésnél mutatkozó bátortalanság jórészt a korábbi évek gyakorlatából tápláld kozlk. Ugyanis a tervutasításos gazdálkodás­ban dicséretet kapott az a vállalat, amelyik kevesebbet használt fel az engedélyezettnél. Néhány helyen, sajnos, erre még rá is licitál­tak. A mai gazdaságirányítási rendszerben az önállóság kiterjesztése ellenére egyes gazda­sági vezetők még mindig úgy vélekednek, hogy előbb teimeljük meg a bérfejlesztés fe­dezetét. Vagyis csak akkor kerüljön sor fej­lesztésre, amikor már nincs veszítenivaló. A reális számításnak és tervezésnek e te­kintetben is meghatározó szerepe van. Ennek kapcsán azonban akaratlanul Is felmerül a kérdés: ha a termelés, termelékenység, nye­reség, hatékonyság követelményeit jól fel tudják mérni, akkor a Célok megvalósítását elősegítő bérfejlesztéseknél miért ez a túlzott óvatosság, indokolatlan félelem. Kizárólag BZemléletbeli okai vannak. Ha nem válnak be a termelési elképzelések, vagy valamilyen más ok miatt kevesebb lesz a termelés a tervezettnél, akkor a bér kifi­zetését is ehhez Igazíthatják. Amikor az egész évre tervezett bért már az év elején kifize­tik, akkor a gazdasági vezetőknek a termelés minden területéh jobban csatasorba kell áll­ni. Vagyis a szokásosnál többet kell adni, vál­lalni, eredményesebben kezdeményezni. En­nek a többletmunkának viszont nem minde­gyikük örül, bár szavakban elismerik a veze­tés színvonalának emelésével kapcsolatos Igé­nyek létjogosultságát. A nagyobb feladatoktól való húződozás a kényelemszeretetből, az újtól való Idegenke­désből, a megszokotthoz való ragaszkodásból táplálkozik. Együttes hatására ereszt gyöke­ret az a felfogás és szemlélet, hogy minek vál­toztassunk a régin, még akkor is, ha bebizo­nyosodott, hogy már nem ösztönöz. Senki sem akarja meggondolatlan intézke­désre ösztönözni üzemeink, gyáraink gazdasá­gi vezetőit. Csupán azért vitatkozunk az em­lített felfogással és magatartással, mert visz- szahúzza a fejlődést, fékezi az alkotó gondo­latok megvalósítását. Bebizonyosodott, hogy a jobb munkára, a hatékonyság növelésére ösztönöz, ha a dolgo­zók az év elején megkapják az egész évre ter­vezett bérfejlesztést, megfelelő követelmé­nyekkel együtt. De csakis ebben az esetben! Minden újnak megvan az előnye és hátrá­nya. Ez utóbbi sem ok ^rra, hogy eleve rossz­nak mondjanak egyes gazdasági vezetők olyan jogos kívánságot, ami a fejlődés gyor­sítását szolgálja, s azt még a gyakorlatban ki sem próbálták. Kudarcok esetén szisztemati­kusan, részletesen elemezve helyes megvizs­gálni a célhoz vezető folyamatot. Ami jó, azt meg kell hagyni, ami nem, ahelyett másikat kell keresni. Ez persze sok gonddal jár. Aki ma a gazda­sági életben bármilyen posztot tölt be, annak számolnia kell azzal, hogy a bérezésben sem lehet idejétmúlt felfogással és módszerekkel dolgozni. A bérpolitikának a gazdálkodás mai folya­matában nem létszámmegtartási célokat kell szolgálnia, hanem a gazdálkodás hatékonysá­gát elősegíteni. Ezért a bort, mint ösztönzőt nem az év közepén vagy végén, hanem már az év elején fontos gazdasági feladatok elvég­zéséhez kötve kell biztosítani a dolgozóknál..' Az új módszerek keresésétől több gazdasági vezetőt még visszatart az a gondolat, hogy mit szólnak majd az üzem dolgozói, ha nemi sikerül a gazdálkodással kapcsolatos követel­ményeket teljesíteni. Ez az aggódás emberileg érthető, még akkor is, ha kimondva, vagy ki­mondatlanul bizonyos fokú presztízsek húzó­dik meg mögötte. Erre csak azt lehet vála­szolni: az őszinte beszédet mindig őszinte megértés követi, aktív caelekvőkészséggel, se- gítőszándékkal egybekötve. Ellenkező esetben csak élmarasztalás következhet,. Ezzel iá szembe kell nézni. Nem csak az új módszerek keresésénél fordul elő kudarc, hanem sokkal Inkább ott, ahol megreked a fejlődés, ahol azt hiszik, hogy ami jó volt ma, az holnap is betölti feladatát. Nem arról van szó, hogy a bérpolitikában Is fel kell rúgni mindent, amit eddig tettek üzemeink, gyáraink vezetői. Csupán a megle­vőt kell korszerűsíteni, ami egyet Jelent a ré­gi módszer részbeni megtagadásával Éneikül viszont nincs fejlődés. AZ ELMONDOTTAKBÓL is látszik, hogy a bérpolitikában a félelem és a szemléletfelfo- gás egymást feltételezi, egymásból táplálkozik. S amikor az SZMT elnöksége a bérpolitiká­ban is az új módszerek mellett foglalt állást, nem tett egyebet, mint egy visszahúzó szem­lélet ellen emelte fel tiltakozó szavát, és hívta csatasorba a gyorsabb ütemű fejlődést akarók sokaságát, a munkások érdekében, a párt életszínvonal-politikájának helyes megvalósí­tásáért V.K. . ’ —i Állok naphosszat a gép inellett és gondolkodom. Be­tanított munkás vagyok, a ke­zem már szinte tőlem függet­lenül végzi a mozdulatokat Van időm töprengeni. Akár­hogy Is akarom elterelni a gondolataimat, mindig vissza­térek ugyanoda. JScv nélkül Alihoz ragaszkodom, hogy a nevemet ne írja ki. Csak ak­kor beszélek, ha megígéri, hogy senki nerh Ismer rám. Nem mintha szégyellnék va­lamit A gyárban megbecsül* nek, szeretnek, érzem, hogy közéjük tartozom. De mégsem akarom, hogy a nevem szere­peljen az újságban. Ha a fér­jem megtudná, biztosan kiver­né a dilit Huszonhat éves vagyok. Va­lamikor tanulni akartam. Az volt az álmofh, hogy érettségi után valamilyen laboratórium* ban fehér köpenyben teszek- ■veszek a lombikok, üvegek között Ez a gép maradt, na meg a házasságom. Korán férjhez mentem. De ez úgyis szokványos történet. Nem én vagyok az egyetlen, Ha elmondom, azt azért te­szem, hogy mások okosabban csinálják. Ott tartottam, hogy gyárban dolgozom, nyolc éve. A férjem szakmunkás, jól keres. Haza­fi uzza a havi háromezer-kettőt, háromezer-hármat is. Megfog­ja a munkát, mindent elvé­gez, amit rábíznak. Nemrégi­ben is tanfolyamra küldték. Alapjában véve csöndes, fért* des ember. A lakást már meg­szereztük, elég jól berendez* tűk. Van televíziónk, hűtő­szekrényünk, mert. a férjem azt tartju, hogy mi se legyünk kevesebbek másoknál. Talán ez a nagy akarás, ez tette tönkre az életünket. Autót akar mindenáram Ko­csit, hogy vasárnaponként mi is beülhessünk és mehessünk ide-oda. Ügy, ahogy másoktól látja. Ezért aztán mindent megtesz. Sajnos, még többet is, mint amennyit szabadna. Nem mondom, jó lenne az autó, De nem mindenáron. O sajnos,' ezt nem érti meg, csö­könyösen ragaszkodik a kocsi­hoz, Minden fölösleges fiilé* rünket takarékba rakja. Per­sze, mások is takarékoskod­nak. De azért ennyire, ilyen betegesen mint mi, bizonyára kevesen. Kiadásunk is akad nyilvánvalóan. A lakbér, a villany, a tv, a rádió, hogy csak így hirtelen említsem. Ennivalóra is kell. Néha-néha egy-egy ruhát, cipőt Venni. Ami gyötör Ilyenkor már mindig vesze­kedés van. Nagy nehezen ka­pok pénzt egy-egy pulóverre, harisnyára. Nem azt veszem, ami divatos, hanem ami so­káig tart és olcsó. Ebbe már beletörődtem. Mert mondom, hogy egyébként csöndes em­ber. Nem iszik, nem kártyázik, haverokkal sem mászkál. Még­sem vagyunk boldogok. Sok-sok lemondás árán ösz- szekuporgattunk ötvenhatezer forintot. Mert neki nem akár­milyen kocsi kell. Ragaszko­dik a Zsigulihoz. Azt mondja, ha már vesz, ilyet akar. Ami engem a legjobban gyötör, az a gyerek, Mi öten voltunk otthon testvérek, sze­rettük egymást, ma is ragasz­kodom a testvéreimhez. Ne­kem nincs gyerekem. Nem születhetett meg egyik sem. Mert a férjem'olyankor min­dig azt rőondta. majd ha a kocsira összegyűlt a pénz, és kényelmesen élünk, akkor jöjjön a gyerek. Mert akkor mindent ímeg tudunk adni ne­ki. Vitatkoztam, hogy nagyon sok családban nevelnek kocsi nélkül is gyereket, és nagyon jól vannak. Kemény összeve- szések után mindig a kórház­ban kötöttem ki. Aztán meg­fordultam minden gyerekko­csi után és nagyon fájt a szi­vem, ha kisgyereket vezető asszonyokat láttam. Talán nem hiszi el, de ami­kor elolvastam az újságot, mi­lyen rendelkezéseket hoztak a családokért, nekem mindjárt az jutott eszembe, hogy talán ez majd segít rajtam. Megszi­gorító (.túli a műtéteket, olvas­tam, és örültem neki. Az én esetem persze kivétel, de biz­tos vagyok benne, hogy ha­sonló nem egy akad,.» Még egyszer Ezért van az, hogy amíg a •gép mellett állok, gondolko­dom. Azon, hogyan is lesz to­vább, megváltozik-e valami? Még egyszer arra kérem, a ne­vemet és a munkahelyemet hallgassa el. Mert nem az a fontos, hanem amit elmésél­tem. És az, hogy gondolkodja­nak él rajta azok, akik még idejekorán gyerekkocsit akar­nak tologatni... Csend a kocsiban A „Saxon,*, svéd cég hlyen új anyagot dolgozott ki, amely — többek között a személy­gépkocsik karosszériáinak ké­szítésénél használják — tíz decibellel csökkentheti az au­tó belsejében keletkező zaj szintjét. Az „Antiphon MPM” elneve­zésű anyag két finom acélle­mezből. áll, amelyeket speciá­lis polimeranyag tapaszt ösz- sze. Ez az új anyag kitűnően megmunkálható és mindenütt alkalmazható, ahol csökkente­ni kell a zajt. Mt; City utolsó ellenőrzés — a minőség kifogástalan. S mád, Imtoltiiitnak az üzletekbe a kiváló gáz- és elektromos tűzhe­lyek a ZiM salgótarjáni gyárából — k — Üzlet - haszon nélkül Sok a baj as iskolatejjel — halljuk gyakran, ■ olvas­hattuk legutóbb az Élet és Irodalom című hetilap Véle­ményünk szerint rovatéban. A kis írás beszámolt arról Is, hogy az egyik iskolában, betiltották az iskoiatej árusítását, mivel a gyerekek eldobálták a „göngyöleget”, e ennélfog­va néminemű szemét keletkezett. Lehet, hogy azok az iskolák, melyek fenti, drasztikus módon zárták le a kérdést, megsértőidnek, mi azonban vállaljuk ennek mLnden ódiumát, s bár fáradságosabb, de jobb módszert javasolunk. Könnyű a dolgunk, csupán a régtsági gimnázium példáját kell ideírni. Ott is gondot okozott ugyanis az Iskolatej árusítása. Megfelelő körülmények híján sok bosszúság forrása volt a diákok ellátása. A gimnázium azonban Igen ötletes for­mát talált: nevezetesen az iskolaszövetkezet megalakítá­sát. A dolog lényege a következő. A Börzsöny-vidéke ÁFÉSZ kisboltot hoz létre a gimnáziumban, ahol az isko­latejen, kakaón kívül kiflit, írószereket, füzeteket árulnak majd, vagyis minden olyan aprócikket, amire egy diák­nak nagy hirtelen szüksége lehet. A szövetkezet 40—50 taggal Indul, u „részvényesek” maguk u diákok lesznek. Az árusítás részben Önkiszolgálással, részben diákeladók közreműködésével történik majd. Önkiszolgálás esetében az elvett holmi árát becsületkasszába teszik a diákok. A szövetkezet hasznát a következőképpen osztják el: a jövedelem 10 százaléka a részvényeseké, 20 százaléka a KISZ-szerveZeté, 70 százaléka pedig azé az osztályé lesz, amely a szövetkezettel kapcsolatos munkákat magára vál­lalta, nevezetesen az I. b. osztályé. Bizonyára feltűnt az eddigiekből te, hogy az ÁFÉSZ nem tartott igényt a jövedelem egyetlen forintjára sem. S ha valaki úgy gondolná, hogy a haszon nélküli üzletet úgy kellett ráerőszakolni az AFÉSZ-re, az nagyon téved. Az ÁFÉSZ maga javasolta az iskolaszövetkezet létrehozá­súti A Börzsöny-vidéke ÁFÉSZ ugyanis messzebbre gon­dolkodik a holnapnál. Arra számit, hogy a továbbtanulni nem szándékozó diákok a jó kapcsolat révén majd az ÁFÉSZ-nál keresik boldogulásukat, s számára az utánpót­lás biztosításában van az üzlet. S ha egyetértünk azzal, hogy gazdálkodni nem máról holnapra, hanem a jövőbe nézve érdemes, akkor az ÁFÉSZ-nek ez a kezdeményezése haszon nélkül is nagyon kifizetődő. — szendi — NÖGRAD ­1973. október 21., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents